Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-04-08 / 23. szám

308 % költségbe kerülne az országnak , az felkiáltással már csak­nem elfogadtatott; midőn gr. Teleki László szót emelt, s először akkor nyilatkozott, hogy nem tudná ugyan azon összeget meghatározni, melly tökéletesen e­lég volna, de bizonyos summára, a 2 pstra kimondhatja, mikép­­t bor­zasztóan kevés, egyébiránt a BR-nek arra felszólítását, hogy a napidíj valamivel b­ebb szállíttassék, ha úgy kívántatik, nem ellenzé. Ebben K. P­e­r­é­n­y­i Z­s. is megnyugodott , s a k ft. megemlítését azért sem tartá czélszerűnek , nehogy azt az alsóház eddig nagyobb díjjal ellátott tagjai gúnyul vegyék. Kimondá egyszersmind meggyőződését, hogy majdan , ha a parlamenti formák megerősödtek , eljő az idő , mellyben a képviselő testület tagjai, más országok példájára, semmi fizetést nem húzhatnak. B. B­á­n­f­f­y P. önigazolásául, mi­kép szándéka gúny nem való, hivatkozott Erdély példájára, hol ezelőtt 5, közelebbi országgyűlésen pedig 6 vo­tt volt a követek napidíja. Gr. Batthyányi Kázmér örülne, úgymond, ha most már olly állásban volnánk, miszerint ki lehetne mondani a fizetés megszüntetését , de mivel ezt még most tenni nem lehet, ha fizetés adatik, a fukarkodást illő­nek nem tartja egy nemzethez , mellynek arról kell gondos­kodnia, hogy képviselői független állásban legyenek , s ne úgy fizettessenek , mint egy béres vagy inás; azért a BB. javaslatát elfogadja.­­ Többen nyilatkoztak ezután a fize­tésnek , mint a parlamenti rendszerrel, az utasításnélküli képviselettel össze nem férhetőnek, már e törvényben teljes megszüntetése mellett, s dr. Pálffy József úgy vélte , hogy ha az angolokat s francziákat annyira sze­retjük utánozni, szükség, hogy őket e részben is utá­nozzuk. Mások csak azt kívánták a BR nek kijelentetni, mi­szerint kívánatuk jövőre nézve az, hogy a követi fizetés megszűnjék , de ez jelenben nehézséggel lévén összekötve, a díjazást fentartják ugyan, azonban a javaslott összeget (a­nél­kül, hogy a limitációjába bocsátkoznának) sokalják. Marczi­­bányi Antal különösnek tartá, hogy eddig, míg csak né­hány osztály volt képviselve, a 6 pft napidíjat senki sem so­­kalta, és most, midőn az egész nemzet képviselve lesz, 5 ft is sokaltatik. Gr. Károlyi Gy. figyelembe hozta, milly kevéssé alkalmazható nálunk jelenben az angolok és franczi­­ákra hivatkozás, amazoknál mindig sok gazdag és független ember volt, ki minden díjt nélkülözhetett, vagy magán-uton azok gondoskodtak a követ fizetéséről, kik benne bizalmat he­lyezőnek; Francziaországban pedig az ingyen­ képviselet ered­ménye az jön, hogy ott a képviselő testület 2/3-át a kormány­tól függő hivatalnokok tevék, s legújabban a követeknek 8 pót napidíj fizetése javasoltatik. A rendek által javasolt 5 forintot arra, hogy a képviselők lehetőleg függetlenek legyenek, egy cseppet sem sokalja. — GrT­eleky L, ismételve úgy nyi­latkozott , miszerint czélszerű­tlen volna a mostani, különben is ideiglenes törvényben egy jövőre alkalmazandó elvet ki­mondani , nem akar arról intézkedni, mi történjék 50 év múlva, hanem arról, mi szükséges a jelen körülményeihez ké­pest. S a mostani viszonyok szerint két szempontot vesz föl: egyik az , hogy miután a választás szélesebb alapra helyezte­tett, ne legyen e szélesített bázis illusóriussá; másik az, hogy a követeknek minél függetlenebb állás adassék. Mi az elsőt illeti, alig lesz a 15 millió lélek közt néhány száz ember, ki képes legyen követséget napidíj nélkül vállalni, minek követ­kezése az leend, hogy a választást, mellyet népképviseletre helyezénk, a helyett, hogy kiterjesztettük volna, inkább meg­szorítottuk, és szorosabbá tettük a választói censust, mint volt ezelőtt. (Helyeslés.) Ha pedig a követ független nem lesz, sohasem fog a parlamentre épített szabadság biztos alapokon nyugodni; példa Francziaország, hol szinte nem lévén fize­tése a követnek, hivatalra szorult, s a parlamentben többsége volt a kormánynak, de a nemzetnek nem. Gr. Pálffy József­nek a ki a díj megszüntetése által a választási jogot illusóriussá válni nem hitte, mert csak az ki ne mondassák, hogy a követ­nek jutalmat adni nem lehet, a választók gondoskodni fognak, ha kell, annak díjazásáról, kiben bizalmukat helyezik ; mi pe­dig a függetlenséget illeti, az angol díjazatlan követet függet­lenebbnek tartja a magyarnál, ki fizettetik — azt felelé , mi­szerint e szokást más országban is az alkotmányos élet rosz oldalának tartja; abban, hogy a képviselő a pártokkal, néhány emberekkel egyezkedik, semmi üdvös nincs a hazára. Továb­bá, bár a jelen ministérium iránt teljes bizalommal van , de a jövő viszonyokat is tekintetbe veszi, s azon időre, midőn más irányú kormány léphet a térre, óvnia kell a törvényhozó tes­tület függetlenségét. Ez okokból egészen a rendek javaslatát pártolja. Sem czélszerűnek, sem méltányosnak nem tartották a dij megszüntetését még b. Majthényi L., gr. Haller F., Herte­­lendy J., gr. Zay Károly, s ez utóbbi különösen azért, mert hazánkban a képzettség épen nem áll arányban a vagyonnal. Dijnélk­üliséget, vagy a l­elebszállítást kívánták gr. Zichy Henrik, gr. Cziráky J., gr. Andrássy Gy., ürményi J., gr. Batthyányi Imre, gr. Pálffy Móricz stb. ki így okoskodott : vagy van a választandónak elég vagyona, vagy nincs; ha van, akkor nem kell neki fizetés; ha nincs, akkor kevés dij is elég. A hallgatóság e szóváltások alatt, helyeslése vagy rásza­­lásának élénk jeleivel többször beavatkozván, a miniszerelnök gróf által figyelmeztetett, hogy miután a sajtó már szabad, nem áll többé annak motívuma , miszerint a teremben bizo­nyos kifakadásokat tűrni szükséges. Elvégre a többség ifj. M­a­j­­­á­t­h Gy. baranyai főispán javaslatát elfogadta, minélfogva a RRnek szentetik , hogy a főRR. a parlamenti kormányrendszer s más országok példá­jához képest legczélszerűbbnek látnák , hogy a követek ne díjaztassanak ; de ha a RR. jelen hazai körülmények közt ezt el nem fogadhatnák, a napidíj és lakbér javaslott mennyisé­gét, az abból az országos pénztárra háramlandó nagy terhet tekintve, arány­ag nagynak tartják, s b­ebbszállittatni ki-Ezután a BRnek a faizás, elkülönzés és összesítés tár­­gyábani másod üzenete olvastatván fel: erre nézve az egyes­­ség megtörtént, valamint a sajtótörvényre nézve is. — A RRnek Bielitz és Biala városok üdvözlő iratára (melly még kinyomatva nem lévén , a főRR-rel nem is közöltetett) ho­zott határozata felolvastatott. — A nemzeti őrseregről szóló törvényjavaslatnak még csak 3. §-ra nézve nem volt egyesség a két tábla közt, e r­észben felolvastatott a BR. harmadik üze­nete. Még most sem nyugodott meg abban a főrendi tábla, hogy az illető törvényhatóságok a qualificáltakon kívül más békeszerető polgárokat is felhívhassanak a közcsend és béke fentartására. Újólag azt ajánlják, hogy e jog csak a „rende­zett tanácsú“ községekre szoríttassék. Ezek tárgyalása alatt Ghiczy K. itélőmester a népképvi­selet tárgyában a válaszüzenetet elkészítvén, az hitelesíttetett. Az ápril 2-iki ülések részletei. Az ápril 2-iki kerületi ülésben Bónisz. a kormányi kinevezéstől függő közhivatalnokok iránti törvényc­ikkel 8 indítványnyal lépett fel. A magyarnak sikerült — úgymond — kivívni a felelős ministériumot, de hogy ez életbe léphessen, s a mi­nistérium az általa alkalmazott hivatalnokokért felelősséget vállalhasson, szükség, hogy a törvény utján kivüli elmozdi­­­hatlanság csupán az igazságkiszolgáltatással megbízott egyé­nekre alkalmaztassák. — Felolvassa ezután a törv.czikket, mellyet ez elv szerint készített. Mit Pázmándy D. azon megjegyzéssel kisérvén, hogy elvileg elfogadja, azonban tudni óhajtja, valljon a megyei bírák is oda értetnek-e? — erre az inditványozó felelé, miszerint a megyei bírákra ki van a vá­lasztás elve mondva. — Madarász L. (Somogy) a javas­lati 1.czikket elvben szinte osztja, azonban annak rubrumát világosabbnak látja, mint maga a törv.czikk. A biróság két­féle. A municipális biróságokra az eddigi szokást fentartatni kívánja, s ha ez elmozdu­hatlanság a felsőbb biróságokra ér­tetik csak, szava ellene nincs. A 6 ezer fiős főispánok máig is megvannak, s hivatalukról nemcsak le nem léptek, sőt olly hatást gyakorolnak a felső táblán, mikép mondani lehet, hogy a nemzettel daczoló nézeteket s azt, hogy az alsó tábla üze­­netei késleltetnek, visszaküldetnek — egyenesen ők fejték ki. Mi, ha boldogulni akarunk , tovább igy nem mehet, s azon urak ott feleletre vonandók. Felszólítja a ministériumot, avagy e tábla mondja ki, hogy a melly főispánok a kincstár­ból törvénytelen fizetést húztak s fogadtak el, többé hivatal­nokoknak nem tekintetnek. A megyékben most csend van, de ki áll jól, hogy az illyszerü főispánok otthon zavart csinálni nem fognak ? Megyéjében egyébiránt van annyi erő, hogy ha intézkedés nem történik, főispánját maga is el fogja tudni mozdítani. A törvényezikkel csak azon okból is — hogy az illy megyekormányzók leléptessenek­­— pártolja. . Kossuth­­- Somogy megye aggodalmait alaposok­nak találja, de kérdés, hogy a minister­elnök, — mert még más minister nincs ! — tehet e törvényhozás útján kivül va­lamit ? Nem ; maga Somogy követe hivatkozott minap a Cor­­pus jurisra, s maga ismeri el, hogy mig a törv­hozás vala­­m­elly institutiót meg nem változtat, az fennáll. Eddig a tör­vényhozás az 1536 : 36. t. sz. mellett küzdött, s ez a mi­­nisterelnökre nézve kötelező törvény, mit megrontani , el­lene kénye-kedve szerint rendelkezni nem lehet.­­ És itt előáll annak szüksége, mit Szabolcs kör. javasolt, különben az új formákat nem lehet consolidálni ; a többség teremtette a ministériumot, szükség, hogy egyéneit ez, tulajdon fele­lőssége mellett, szabadon választhassa, különben kormányozni lehetetlen. És ha a legközelebbi e­gyűlésen a ministérium ki­sebbségben marad, s jó egy radicálisabb vagy conservati­­vebb , hogy fog ez kormányozhatni, ha a közhivatalnokokat megtartani köteles? A bázist mindenesetre meg kell változ­tatni. A megyei rendszert szereti, habár némileg ellene van is a felelős ministérium eszméjének , de az is igaz , hogy ha a közhivatalnokok elmozdíthatók nem lesznek , akkor nincs, ki felelős miniszer legyen. Somogy k. előterjesztését pártolja. — Ruttkay I. (Zólyom). Azon elvet látja ve­­szélyeztetve a kérdésben levő t.javaslat által , miszerint a birák régi törvényeinknél fogva, még a septemvirátust sem véve ki, a nemzet által választattak; és leginkább is bizik azon bíróban, ki választatik; azonban a t.javaslatot a fel. ministérium életbeléptetéséért elfogadja. — B­ó n i­s S. (Szabolcs): A t.javaslat oka épen az , mit Somogy K. előadott, s az egész olly szellemben van készitve. Mig áll a törvény, hogy a főispánokat csak törvény utján le­het elmozdítani, addig intézkedni a ministériumnak nem le­het; kell törvény, melly kimondja, hogy törvény útján kivül is elmozdithatók ; és mivel több főispán nem a nemzet felvi­rágzásán, de azon dolgozott , hogy az absolutismus consoli­­dáltassék, el kell őket mozditani. Ez, úgy véli szóló, Somo­­gyot kielégíti. A választást tekintve, a ministérium a többség kifolyása, s míg i­lyen, nem félhetni, hogy saját felelősségére olly egyéneket választ, kik a nemzetnek nem tetszenek , el­lenkező esetben a ministérium is el fog mozdíttatni, mert neki a többség szellemében kell kormányozni. Bernáth Zs. (Ungh): Két tárgy van szőnyegen , egyik Szabolcs kör. in­dítványa; másik az, hogy van egy hivatal-lajstrom, mi az új rendszerrel nem fér össze. Ez abból ered, mert ministériumunk van is, nincs is. Az igéret meg van téve, a névsor is kitűzve, de úgy veszi észre, hogy ezen polgártársak közül tárczát eddig még egyik sem kapott. ,,Qui vilit finem, debet habere média, et quidem propria média.“ Eszközöltessék ki , hogy valóban legyen az a ministérium, különben minden perez ve­szélyt hozhat. A szabolcsi indítványt el kell fogadni, külön­ben nem lehet felelősséget követelni, ha a miniszerek nem szabadon nevezik ki és bocsáthatják el a hivatalnokokat. A lajstromozott administrátorok iránt már ő tett szót ezelőtt néhány nappal, s akkor mondva volt, hogy törvényes intéz­kedésre szükség nincs, s most ellenkezőt hall ugyan , de azért az indítványt pártolja. Madarász L. közte és a szabolcsi 1.javaslat közt az a különbség, hogy ez elvileg az ő felszólalásából foly. Azt hitte szóló, hogy az administrátori rendszer magától meg fog szűnni, s nem kell reá törvény, melly e törvénytelenséget csak emlékben is fentartva. De hivatkozik Fejérmegyére, hol máig sincs elmozdítva az administrátor, és így a rendszer magától nem szűnt meg. A fejérmegyei administrátornak nincs annyi belátása, hogy szégyenelne lemondani ; lovagiassága daczára bőréhez ragadt az administrátorkodás, és nem hat reá az or­­szággyű­lés erkölcsi ereje. Az országgyűlés elmúlik,­­ az illy ember becsuszkál majd egyik ministertől a másikhoz, és mól­jára is a megyének jut a feladat, tőle magát megszabadítni, mit szóló törvényben szeretne a 6 ezer fiős főispánokra nézve is kimondatni. Kik olly alakban sáfárkodtak, megérdemlik, hogy a törvény róluk megemlékezzék. A ki több jövedelmet húzott, mint illette, via facti megsértette a státust; a ki több pénzt fogadott el, mint a törvény megszabja, hivatalával visz­­szaélt. — Azon csekély figyelmet , miszerint a fel­­ministé­riumnak kötelességében álljon őket hivatalukból elmozdítani, megérdemlik. (Hosszú tetszés). Míg Magyarországon azon törvény uralkodott, mellyet a kormány meg nem tartott, a megyékben nem volt egyéb erő, mint a negátió; az oligarchák ellen küzdött a megye , és vagy legyőzte, mint Somogyban, vagy legyőzetett, mint sok helyütt; (flontra néz szóló) és mi­dőn a főispánok vexálták a megyéket, mikor tartotta meg a kormány az 1536 : 36. t.czikket ? Mikor adta meg a megyé­nek azt, a kit az kivánt ? Most már nem a bécsi kormánynyal van dolgunk, hanem azzal, kinek Budán a borit is meg lehet csipni. — Sok erőt lát abban, hogy a felelősség nem puszta hang, de ha a ministérium képes volna avagy csak egyes polgárt is igazságtalanul megsérteni, elég hatalma lenne a nemzetnek őt megbüntetni. (Köztetszés). A biztosíték, a ha­talom tehát bennünk van, és csak tőlünk függ, hogy a mini­stérium felelős legyen. — Nem lát abban logicát, hogy mig a főispánok de f­a­c­t­o elmozdithatók valónak , az örökös főispánságok mért ne töröltethetnének el? Van család, melly mintha égből vagy — — honnan hozta volna a főispánságot; azért, hogy család, nem áll az elv, hogy el nem mozdítható; valamint az is visszatetsző, hogy érsek, hivatalánál fogva legyen főispán. Ezeknél fogva kívánja, hogy az örökös főis­pánságok eltöröltessenek, az administrátorok és a 6 ezer f­ős főispánok pedig elmozdittassanak, és köszönjék meg, hogy ac­ió alá nem vonatnak. (Zajos éljenzés.) Kende Z­s. (Szathmár): Véleménye szerint sem létezhet parlamentáris kormány másként, mint, ha a kormánytagok ennek kineve­zésétől függenek , hová még a bírákat is kivétel nélkül so­rozza; az örökös főispánokat azonban meghagyja. Deák F. Nézete szerint e táblánál a logica az esemé­nyek miatt cassulva van, s a törvényjavaslatok azért annyira eltérők. Megyei bíróság, felelős ministérium, két összeférhetlen eszme, és ott vagyunk, hogy vagy a municipiumot, vagy a felelősséget kell megmentenünk. Illy helyzetben még ország nem volt, s bár ott van a franczia többszöri forradalom, de ezek a nemzet életébe annyira nem vágtak, megváltozott a kormányforma, s a dolgok egyéb része maradt, míg minálunk gyökeres változtatásnak néz egész institutió elébe — Somogy követe előadásához képest kérdi a háztól, valljon a felelősséget úgy érti-e, hogy ez a szemé­lyek választására is kiterjed? .­­ Kossut­h L. A tárgy iránt úgy gondolkozik , hogy a státustanács felállítása s a kormányszék eddigi tagjainak fel­osztása, olly átmeneti lépés, mit csak az teszen szükségessé, hogy engedékenyek kívántunk lenni , s a forradalmat a bu­­reaucratia ellenében vér nélkül akartuk kiküzdeni. De ezt nem érti úgy, hogy mivel valaki a kanczellária, vagy a con­­silium tagja volt, azért mulhatlanul alkalmaztatnia kell, ha­nem a tagok feloszlatnak, s kiket a ministérium felelőssége mellett alkalmazhatóknak lát, alkalmazza, a többinek pedig megvan díja biztosítása. A státustanácsra nézve mondatik az, hogy a kanczelláriai referendáriusok annak tagjai lesznek, de e státustanács nem administratív testület, és tanácsát a mi­nistérium — minthogy maga felelős tetteiért —csak annyiban követi, mennyiben jónak s tanácsosnak tartja. — Ezeket a tagok felosztására jegyzi meg,— ugyanazok alkalmazása iránti felelősséget pedig úgy érzi, hogy a ministérium olly egyént nevez ki, ki a nép szeretetét s bizalmát birja, — s a ministeri felesség ennél tovább nem is terjedhet, mert mig a minister ember — s nem isten — lesz, egyen tagokban csalatkozhatik, de kötelessége azollyat rögtön elmozdítani. — A kanczellaria is megvallotta, hogy egyik s másik egyénben rettenetesen csalat­kozott, de azért el nem hajtotta, sőt támogatta. A ministérium kötelessége, védeni a törvényt minden ember irányában. Azon kérdésre, valljon a ministeri felelősséggel a megyei szerkezet összeilleszthető-e? — igennel felel, mihelyt a felelősség de­­finitióját elmondja. A franczia forradalom előtti ministeri fe­lelősség nem fér össze a municipiumokkal, de az angol és éjszakamerikai igen. Az angol ministérium által kinevezett egyén vakon engedelmeskedni nem tartozik, A volt eset, hogy a jury az alsó tisztviselőt, a törvényellenes tény végbevitelé­­ért, bár az ministeri parancsra történt, két évi fogságra ítélte. Az e tekintetbeni compatibilitás az értelmezéstől függ; szóló az angol és amerikai módot inkább kedvelli, mint a franczia »­ centralisatiót, melly mellett a nemzet jogai biztosítva nincse-­i « nek. — Ha a felelősség úgy értelmeztetik , mint az a törv.» a« javaslatban is áll, hogy felelős a minister az iránt, hogy tör- 1 - vénytelent cselekedni nem fog, végrehajtja azt, mit a törvény * ^ kezelte ímott, s ennek végrehajtását nem fogja elmulasztani, . « I I

Next