Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-04-08 / 18. szám

Hétfő April 3- 1848. 18. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökönn és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, szabadsajtd-ujflyai Horváth-házban 543.si.a.a kiadóhivatalban, egyébütt minden kir.postahivatalnál.—Az ausztriai birodalomba’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs.­ fő postahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, 's egy 4­­­z­e­r hasábozos apró betüjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. IBI HP Asztalos Pál, kir. váltófeltörvényszéki küzbiró márt. 28-án éjjeli 3 órakor meghalt. Az 1825-ki országgyűlésen egyike volt a nemzeti ügy .hit pártolóinak. Lelkes fia most képviseli Máramaros­­megyét, Pest­ april 2-án. Azon solidaritás, melly Európa valamennyi nemze­teit, ezer apró eltérés daczára összeforrasztja , sohasem tűnt fel olly nagy mértékben, sohasem szólalt fel hango­sabban , mint a lefolyt négy hétben. Transactióról a régi s az uj elvek között sehol még csak szó sem volt; ezek felállottak, amazok lecsücsültek, ez a lefolyt hónap históriája. Az egyik ifjú életet érzett pezsgeni ereiben, mellét szent hit dagasztotta, — a másik odvasnak tudta doctri­­náját, tudta, hogy jövendője mindössze egy nagy hamvazó­szerda, — nem volt szükség semmi magyarázatra, kit mi­csoda szerep illessen. S a milly solidaritással történt, hogy a régi hitformu­lák agyagtáblái összetörettek, szintolly általános a meg­győződés, hogy a forradalom, mellyben lélekzünk, hatal­masan fogja előbbre vinni a civilisátiót. A civilisátió szent szó, ma inkább mint valaha. Zsarnokok, szabadítékos osztályok, ellehetnek nél­küle, sőt épen megfordított arányban diszlenek a civili­sátió növekedésével, a mi másnak keresztvíz, az nekik utósókenet. De a népek­­csak a civilisátió légkörében szilárdulhat­nak meg. Szabadságuk benne vagyon és általa. Minden­ ellenvetés, melly a népek önkormányzási ké­pessége ellen formuláztatott, nyomoru sophisma képében tűnik fel, ha a civilisátió, a szent emberiség szelleme — mert e kettő egy — a tömegeket által meg általjárja. Innen az következik, hogy a szabadság, a népszabad­ság napjaiban , mellyek reánk virradtak, minden törvé­nyes intézkedés helyességének csalhatatlan kritériuma azon körülményben rejlik : van-e vagy nincsen politi­kai értelmén kívül még humanitárius értelme is a kér­déses rendszabálynak ? Pia van, úgy fogadj­uk el , mert ezen kritérium nem hozhat bennünket tévedésbe. Az, hogy az összeadásnak legbiztosabb próbája a levonás, nem egy­­szerűebb s nem valóbb tétel annál, melly azt tartja, hogy a humanitárius szempont legbiztosabb próbája a politi­kai értéknek. De nem elég, hogy valamennyi intézkedéseink a civi­­lisatió magvát rejtsék kebelekben. Szükséges az is, hogy a választott eszközök tiszták legyenek és szentek, mint maga a czél, mellyet elérni szándékunk. E nélkül lehe­tetlenné válik a civilisátiónak terjesztése, e nélkül vissza­vesszük azt, a mi jó, azt, a mi üdvös, még mielőtt meg­adtuk volna. A czélt csak az éles­szemnek látják, az esz­közöket mindenki; innen van, hogy az utóbbiak amainál is inkább szolgálnak zsinórmértékül a tömegeknek. A­miket idejegyzettünk, azok igen nagy általánossá­gok, megismerjük. De a világforradalom csak ezeket hagyta épségben. A részletek mind összetörtek. Ezek helyébe most újakat kell alkotnunk, ollyakat, mellyek ezen általánosságokra támaszkodva tartósak is legyenek, ollya­­nok is, mik után ezredek óta sóvárgott minden jobb kebel, mik az emberiséget fejlődésében ne gátolhassák. Pozsony, mártius 31-én. Déli 12 órára a föRB. is összehivattak, azonban a nép­­képviseletteli törvényjavaslat, melly ekkor tárgyalandó lett volna, az alsó­háztól még át nem küldetvén, elnöklő n. m. tárnokmester az ülést d. u. 2 órakor eloszlatta, tudatván a táblával, hogy nádor ő főherczegsége, ki épen most érkezett vissza Bécsből, esti 6 órára elegyes ülést hidettet. Esti 6 órakor elegyes ülés tartatván, példátlan számú közönség gyűlt össze. Tömve volt a terem korlátokon kívül és belől, s a karzatokon­ tömve az előtermek is. Az or­­­­szágház előtti téren tömérdek nép zsibongott. A nők karzatá­­­­ról egy szép élő virágkoszorú bocsáttatott le , s az elnöki asz­­t­­alra helyeztetett. Szinte félórai feszült és zajos várakozás­­ után előbb Deák Ferencz és Kossuth Lajos, a közönség rop­­­­pant riadása közt, később a föns­ nádor érkezett a terembe.­­ Viharos éljenzés és taps üdvözölte a nemzet emberét; az asz­­t­­alokra, padokra felállott gyülekezet tollas kalpagjait rázta­­ feje fölött, a lelkes hölgysereg nemzeti zászlókat s fejér ken­­d­jeit lebegteté. Alig volt képes csilapulni az örömzaj , mert a mindenki keblében a hit élt, hogy ő fönsége a nemzet kivá­lt natának sanctióját meghozá. Végre figyelemre igazodott a gyülekezet, hogy hallhassa­­a fejedelem saját szavait. Ghiczy K. itélőmester olvasni kezdte­­a k. kir. leiratot : ,,Bécs, mártius 31-én 1848. Ferdinand,“ és itt háromszoros éljenzésben tört ki a kir. fölség iránti sze­retet. A k. kir. leirat tartalmát már közöltük. Felolvasás után mellyet „éljen a királyi“ kiáltozások jjkövetének, a föns. nádor igy szólt : És most m. főRR. és t. RR. legyen szabad nekem egy pár szót mondani, ő föl-­­ sége a most felolvasott k. kir. leiratban úgy nyilatkozik felfo-­­ gásom szerint, mint egy jó atya, gyermekeihez , mint magyar­­ király­, hü magyarjaihoz (éljenzés) , s megtette azt, mi­után­­ századok óta a magyar nemzet vágyódott. Azért bizom erő-­ sen, bizom a m. főRR. és t. RBben, hogy e k. k. leiratra nézve meg fognak felelni az országgyűlés, tárgyalásokban, s nemcsak szóval, de tettel is ő fölsége iránti hálánkat kije­lenteni fogjuk. Ezt bizton remélem. (Éljenzés.) Rövid volt a mai ülés, de bizonyosan igen fontos, s ezennel az eloszlattatik. Az elegyes ülés eloszolván, a k. k. leirat a képviselő táb­lához átvitetett. Az elegyes ülés után azonnal országos ülés, és itt a k. leirat felolvastatván, nyomban kerületi ülés tartatott. Ezúttal nem hallatott a német vagy magyar-német bureaucratia bármellyik tagjának aláírt neve, hanem egysze­rűen „Ferdinánd“, s a leirat tartalma igazolá, hogy az nem többé az udvari camarillák tépő s mocskoló körmei közül ki­került rongy, hanem magának a királynak jó szivétől kinyert okos concessió. Ő fölsége neve a lelkesült tömegnek szűnni nem akaró üdvözlő riadásaival, zászló- és kendőlobogtatással s kardcsörgéssel fogadtatott. Batthányi L. gróf mini­­sterelnök mindenekelőtt kinyilatkoztatá, hogy ezen kir. leirat értelmében kész leend a ministérium alakítására, s a kijelölt neveknek ő fölsége elébe terjesztésére. — A Vidoss J. kér. jegyző által felolvasott leirat pontjai után, S­z­e­n­t­ki­rály­i M. olvasá a ministériális törvényjavaslat illető pont­­jait, alkalmazván azokat emezekre,­­hogy a közönség a leirat iránti egészen tisztában legyen. Ezután a táblának néhány ki­tűnő szónoka nyilatkozott. Mindenekelőtt D­e­á­k-F.-A felelős független magyar kormány megvan. Fölösleges mondani, hogy a felelős kormány csak forma, s annak a nemzet ereje ad életet. Ugyanazon felelősségi tör­vény mellett egyik ministérium zsarnoka volt Francziaország­­n­ak, mert a nemzet nem mutatott elég erőt fékentartására; Folignac ministériuma pedig keményen büntettetett, mert a nemzet erőt fejtett ki. Ezen leirattal minden meg van adva, a­mit papíron adni lehet; a többi a nemzet gondja. — Szóló a leirat dicséretére mit sem szól; szóljanak azon érzelmek, mely­­lyek mindnyájunk kebelében élnek. Nagy becse van annak, nemcsak azért, mert általa a nemzet kivonata teljesittetett, de azért is, mert sok ezer ártatlan polgár életét kíméli meg, és a polgári háború vészes ösvényétől vánta vissza a hazát. S szóló ebben találja a legnagyobb nyereséget, föltéve, hogy a nemzetnek elég ereje lesz a felelősséget, mit papiron bir, élet­be is léptetni. — Csak a két utósó pontra kíván véleményt mondani, mellyekre nézve okvetlenül intézkedni kell. A füg­getlen kormány legfőbb lényege, hogy a nemzet a maga pénz­ügyéről önmaga rendelkezzék , és itt első lépés, s a külön, független financziának természetes folyadéka, a királyi ud­vartartásának, a civillistának meghatározása. Eddig köl­töttek , a­meddig csak telt, és számot senki sem adott; most mi határozzuk meg, mennyit adunk. A jövő or­szággyűlés teendői közé fog tartozni, hogy meghatározza a­­­civillistát, a közös diplomatiai költségeknek aránylag reánk eső részét, és ismét a közös katonai testületek, mint mérnökség, tüzérség stb. költségeinek illető, aránylagos részét. A pénzügyminiszérium hivatásához tartozik,a jövő országgyű­lést e részben adatokkal látni el, s törvényt projectálni. De mivel ezen elhatározás csak a jövő országgyűlésen történhe­tik, szükséges, hogy most egy általános summa adassék, erga imputationem, mint a kir. leirat kivárja. — Vagy adni kell illy általános összeget, vagy ellátatlan hagyatik a kir. udvar, vagy végre kénytelenek lesznek e terhet helyettünk mások vi­selni. E két utóbbit bizonyosan senki sem kívánja, — senki­sem kívánja, hogy a magyar királyának udvara ellátatlan ma­radjon, vagy hogy jó német barátunk és szomszédunk tartsák fel helyettünk a m. király udvarát; és ezért most kell azon sommát meghatározni, melly azután a jövő országgyűlésen imputáltatni fog. A civillista felett alkudni igen kényes dolog, s más országokban is, előleges értekezés utján, vita nélkül szokott az megszavaztatni. A kellő mennyiséget számítások nyomán elválni nincs többé idő, és igy nem lehet egyebet tenni, mint valamelly általános sommát ajánlani, melly azután jövő országgyűlésen a forma szerint megszabandó civillistába beszámittassék. Kubinyi Ferencz. Midőn küldői bizalma az or­szággyűlés végére ide küldé, azt hitte, hogy a történtek után vége lesz már minden kormányi incselkedésnek; azonban kénytelen volt tapasztalni a bureaucratiai camarilla utósó vo­­naglásait. De a nádorfőherczeg s a kijelölt miniszerek becsü­letessége s erélyessége és a BR. lelkes fellépése úgy működött, hogy el kelle­némulni a camarillának, s a sziszegő kigyók visszabujtak a föld gyomrába. Ha a ke­leirat nem is felel meg egy hajszálig annak, a­mit kívántunk; a főpontokra nézve mégis ki van viva a nemzet óhajtása, s a­mi hiányzik, azt kivívhatja a nemzet jövőben, s ha ki nem vivja, nem érdemli,­­ hogy éljen. Azon aggodalom, hogy a státusadósságok egy ré­szét nyakunkba akarják nyomni, el van oszlatva. Szóló leg­nagyobb biztosítékot lát a ministerek felelősségében, a contrasignaturában , a legközelebb tekintve, a mostani mi­nisterek egyéniségében; és abban, hogy azon úgyne­vezett kormány, melly ellen annyit vívtunk, s melly nem annyira kormány volt , mint ő felségének canczel­­lista­ hivatala, a kanczellária, el van temetve. — És leg­főbb dolog, hogy a nép, mellynek a ministériumról alig van fogalma, szinte ki lesz elégítve a népképviselet, köztehervi­selés, úrbéri viszonyok megszüntetése által. Most már a mi napunk lejárt, következnek a népképviselők. Siessünk innét, hadd foglalják el helyeiket; kérjük meg ő felségét, hogy mi­előbb szentesítse törvényeinket,s jöjjön személyesen közibénk, hogy bebizonyíthassuk szeretetünket, hűségünket. Éljen a szabadság! éljen a király! Madarász L. Az öröm áradozásai közt sem szabad felejteni a haza jövendőjét. Szóló kettőt lát a kir. leiratban, financziáról s hadügyről szóló pontokat, mellyek nem egészen úgy hangzanak ugyan , mint óhajtottuk , de azért kielégítők, mert a felelős ministérium ezekre nézve is megadatott. — Igen jól mondá azonban Zala követe, hogy a felelősség írva maradhat, s a garantia nem az írásban, hanem abban fekszik, hogy nemzetben éljen azon erő, melly a felelősséget minden­kor kívánja. — Felelősség alatt tehát nem a puszta szót érti, hanem a nemzet erejét, melly képes legyen a miniszert súj­tani s büntetni, ha kötelességének eleget nem tesz, valamint áldani fogja azt, ha a haza javára munkál. — Örömest hiszi szóló, hogy képesek leszünk meg is tartani azt, a­mit szeren­csésen kivívtunk. Szereti, hogy a státus­adósság elvállalásá­ról nincs szó többé; ő erre soha reá nem állt volna , mert Magyarország e részben szeplőtelen szűz ország , s nem adós senkinek, — örül tehát, hogy ezt ő fölsége is hallgatva elis­merte. Hogy a civillistát, diplomatiai közös költségeket, úgy a katonai külön testületek költségeinek egy részét fizessük, ezt helyén látja , s Zala indítványát elfogadja , mert ez csak ideiglenes rendelkezés, s későbben a katonaságra nézve, egé­szen életbe lehet léptetni majd, a­mit törvényesül­ követel­nek ; a somma kitűzését azonban legutoljára tartja fel. A hadügyre nézve semmi lényeges különbség nincs a törvény­­javaslat s a kir. leirat közt; a különbség csak az, hogy ne a hadi minister Budán, hanem a Bécsben lakó minister contra­­signáljon; — a dolog lényege pedig csak az, hogy felelős le­gyen a contrasignáló minister. A hadügy a nemzetnek olly joga, mellyet számos törvényeink biztositanak, s ezen törvé­nyek teljesítését a consiliumnak, mint felügyelő dicastérium­­nak kellett volna eszközölni , ha kötelességéről felejtkezve, törvénytelen parancsok engedelmes kiadó­hivatalává nem sülyedt volna. Szóló tudja, hogy a ministérium intézkedni fog saját körében , de a jövendő biztosítására szükségesnek tartja mégis, a ministériumot felszólítani annak kijelentésére, hogy a hadaknak a haza határain kívül alkalmazását, melly a ké­leiratban említve van, nem úgy érti, hogy a magyar hadakat más nemzetek megtámadására, vagy a pragmatica sanctió ál­tal velünk összekapcsolt tartományok belviszonyaiba avatko­zásra lehessen használni. Szóló úgy érti a pragma sanctiót, hogy annál fogva kötelessége ugyan a magyarnak az ausztriai monarchia territoriális épségeinek fentartására segélyt nyúj­tani, de arra soha, hogy a tartományok alkotmányos mozgal­mai , alkotmányt esdő sóhajtásai elnyomassanak. Magyaror­szág soha meg nem fogja engedni, hogy a m. hadsereg, melly ezentúl szinte alkotmányos hazafiakból áll, más tartományok alkotmányát eltiporja , valamint azt sem , hogy más ország ellen megtámadó háború kezdessék a nélkül, hogy a monar­chia territóriuma támadtatott volna meg. Ezt előre kijelenteni szükségesnek tartotta, hogy a ministérium e kijelentés nyo­mán mikénti eljárása iránt annak idejében kérdőre vonathas­­sék. (Kiáltás : mindnyájan). Ministerelnök gr. Batthányi Lajos. A pragma­tica sanctió értelmezésére nézve azt nyilvánítja a ministérium nevében, hogy ő is úgy érti a pragm. sanctióból eredő köte­lességet, mint az előtte szóló, hogy t. i. tartozunk a monar­­chiát védeni, ha annak territoriális épsége támadtatik meg, de mások dolgaiba avatkozni nem fogunk. A megtámadó há­borút illetőleg azonban némileg eltér az előtte szólótól, mert tud képzelni olly esetet is, hol aggressív háborúnak helye le­het, sőt ez defensívnek tekintendő a nélkül, hogy az ország territóriuma megtámadtatnék. Kossuth L. A felolvasott leiratnak két lényeges pontja van; egyik a financzia, másik a hadügy. E dolgok el­intézésénél egyet sohasem kell felejteni, t. i., hogy mi egész e perczig a legtisztább hűség alapján állunk az uralkodó ház irányában, melly Ausztriának is trónján ül, s hogy ebből olly kapocs és viszony következik, mellynélfogva némi közös intézkedések mindadddig kikerülhetlenek, mig a pragma­tica sanctió kapcsa fennáll. Ha e szempontot, hogy t. i. nem az elszakadás, hanem a pragmatica sanctió terén ál­lunk, szem elől nem tévesztjük, fel fogjuk találni a kellő tá­jékozást. Ha az említett kapocs nem volna, s a magyar király Budán laknék, akkor, természetesen, csak mi magunk intéz- 6.

Next