Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)
1848-04-08 / 18. szám
Hétfő April 3- 1848. 18. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökönn és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, szabadsajtd-ujflyai Horváth-házban 543.si.a.a kiadóhivatalban, egyébütt minden kir.postahivatalnál.—Az ausztriai birodalomba’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. fő postahivatal’ utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, 's egy 4zer hasábozos apró betüjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik. IBI HP Asztalos Pál, kir. váltófeltörvényszéki küzbiró márt. 28-án éjjeli 3 órakor meghalt. Az 1825-ki országgyűlésen egyike volt a nemzeti ügy .hit pártolóinak. Lelkes fia most képviseli Máramarosmegyét, Pest april 2-án. Azon solidaritás, melly Európa valamennyi nemzeteit, ezer apró eltérés daczára összeforrasztja , sohasem tűnt fel olly nagy mértékben, sohasem szólalt fel hangosabban , mint a lefolyt négy hétben. Transactióról a régi s az uj elvek között sehol még csak szó sem volt; ezek felállottak, amazok lecsücsültek, ez a lefolyt hónap históriája. Az egyik ifjú életet érzett pezsgeni ereiben, mellét szent hit dagasztotta, — a másik odvasnak tudta doctrináját, tudta, hogy jövendője mindössze egy nagy hamvazószerda, — nem volt szükség semmi magyarázatra, kit micsoda szerep illessen. S a milly solidaritással történt, hogy a régi hitformulák agyagtáblái összetörettek, szintolly általános a meggyőződés, hogy a forradalom, mellyben lélekzünk, hatalmasan fogja előbbre vinni a civilisátiót. A civilisátió szent szó, ma inkább mint valaha. Zsarnokok, szabadítékos osztályok, ellehetnek nélküle, sőt épen megfordított arányban diszlenek a civilisátió növekedésével, a mi másnak keresztvíz, az nekik utósókenet. De a népekcsak a civilisátió légkörében szilárdulhatnak meg. Szabadságuk benne vagyon és általa. Minden ellenvetés, melly a népek önkormányzási képessége ellen formuláztatott, nyomoru sophisma képében tűnik fel, ha a civilisátió, a szent emberiség szelleme — mert e kettő egy — a tömegeket által meg általjárja. Innen az következik, hogy a szabadság, a népszabadság napjaiban , mellyek reánk virradtak, minden törvényes intézkedés helyességének csalhatatlan kritériuma azon körülményben rejlik : van-e vagy nincsen politikai értelmén kívül még humanitárius értelme is a kérdéses rendszabálynak ? Pia van, úgy fogadjuk el , mert ezen kritérium nem hozhat bennünket tévedésbe. Az, hogy az összeadásnak legbiztosabb próbája a levonás, nem egyszerűebb s nem valóbb tétel annál, melly azt tartja, hogy a humanitárius szempont legbiztosabb próbája a politikai értéknek. De nem elég, hogy valamennyi intézkedéseink a civilisatió magvát rejtsék kebelekben. Szükséges az is, hogy a választott eszközök tiszták legyenek és szentek, mint maga a czél, mellyet elérni szándékunk. E nélkül lehetetlenné válik a civilisátiónak terjesztése, e nélkül visszavesszük azt, a mi jó, azt, a mi üdvös, még mielőtt megadtuk volna. A czélt csak az élesszemnek látják, az eszközöket mindenki; innen van, hogy az utóbbiak amainál is inkább szolgálnak zsinórmértékül a tömegeknek. Amiket idejegyzettünk, azok igen nagy általánosságok, megismerjük. De a világforradalom csak ezeket hagyta épségben. A részletek mind összetörtek. Ezek helyébe most újakat kell alkotnunk, ollyakat, mellyek ezen általánosságokra támaszkodva tartósak is legyenek, ollyanok is, mik után ezredek óta sóvárgott minden jobb kebel, mik az emberiséget fejlődésében ne gátolhassák. Pozsony, mártius 31-én. Déli 12 órára a föRB. is összehivattak, azonban a népképviseletteli törvényjavaslat, melly ekkor tárgyalandó lett volna, az alsóháztól még át nem küldetvén, elnöklő n. m. tárnokmester az ülést d. u. 2 órakor eloszlatta, tudatván a táblával, hogy nádor ő főherczegsége, ki épen most érkezett vissza Bécsből, esti 6 órára elegyes ülést hidettet. Esti 6 órakor elegyes ülés tartatván, példátlan számú közönség gyűlt össze. Tömve volt a terem korlátokon kívül és belől, s a karzatokon tömve az előtermek is. Az országház előtti téren tömérdek nép zsibongott. A nők karzatáról egy szép élő virágkoszorú bocsáttatott le , s az elnöki asztalra helyeztetett. Szinte félórai feszült és zajos várakozás után előbb Deák Ferencz és Kossuth Lajos, a közönség roppant riadása közt, később a föns nádor érkezett a terembe. Viharos éljenzés és taps üdvözölte a nemzet emberét; az asztalokra, padokra felállott gyülekezet tollas kalpagjait rázta feje fölött, a lelkes hölgysereg nemzeti zászlókat s fejér kendjeit lebegteté. Alig volt képes csilapulni az örömzaj , mert a mindenki keblében a hit élt, hogy ő fönsége a nemzet kivált natának sanctióját meghozá. Végre figyelemre igazodott a gyülekezet, hogy hallhassaa fejedelem saját szavait. Ghiczy K. itélőmester olvasni kezdtea k. kir. leiratot : ,,Bécs, mártius 31-én 1848. Ferdinand,“ és itt háromszoros éljenzésben tört ki a kir. fölség iránti szeretet. A k. kir. leirat tartalmát már közöltük. Felolvasás után mellyet „éljen a királyi“ kiáltozások jjkövetének, a föns. nádor igy szólt : És most m. főRR. és t. RR. legyen szabad nekem egy pár szót mondani, ő föl- sége a most felolvasott k. kir. leiratban úgy nyilatkozik felfo- gásom szerint, mint egy jó atya, gyermekeihez , mint magyar király, hü magyarjaihoz (éljenzés) , s megtette azt, miután századok óta a magyar nemzet vágyódott. Azért bizom erő- sen, bizom a m. főRR. és t. RBben, hogy e k. k. leiratra nézve meg fognak felelni az országgyűlés, tárgyalásokban, s nemcsak szóval, de tettel is ő fölsége iránti hálánkat kijelenteni fogjuk. Ezt bizton remélem. (Éljenzés.) Rövid volt a mai ülés, de bizonyosan igen fontos, s ezennel az eloszlattatik. Az elegyes ülés eloszolván, a k. k. leirat a képviselő táblához átvitetett. Az elegyes ülés után azonnal országos ülés, és itt a k. leirat felolvastatván, nyomban kerületi ülés tartatott. Ezúttal nem hallatott a német vagy magyar-német bureaucratia bármellyik tagjának aláírt neve, hanem egyszerűen „Ferdinánd“, s a leirat tartalma igazolá, hogy az nem többé az udvari camarillák tépő s mocskoló körmei közül kikerült rongy, hanem magának a királynak jó szivétől kinyert okos concessió. Ő fölsége neve a lelkesült tömegnek szűnni nem akaró üdvözlő riadásaival, zászló- és kendőlobogtatással s kardcsörgéssel fogadtatott. Batthányi L. gróf ministerelnök mindenekelőtt kinyilatkoztatá, hogy ezen kir. leirat értelmében kész leend a ministérium alakítására, s a kijelölt neveknek ő fölsége elébe terjesztésére. — A Vidoss J. kér. jegyző által felolvasott leirat pontjai után, Szentkirályi M. olvasá a ministériális törvényjavaslat illető pontjait, alkalmazván azokat emezekre,hogy a közönség a leirat iránti egészen tisztában legyen. Ezután a táblának néhány kitűnő szónoka nyilatkozott. Mindenekelőtt Deák-F.-A felelős független magyar kormány megvan. Fölösleges mondani, hogy a felelős kormány csak forma, s annak a nemzet ereje ad életet. Ugyanazon felelősségi törvény mellett egyik ministérium zsarnoka volt Francziaországnak, mert a nemzet nem mutatott elég erőt fékentartására; Folignac ministériuma pedig keményen büntettetett, mert a nemzet erőt fejtett ki. Ezen leirattal minden meg van adva, amit papíron adni lehet; a többi a nemzet gondja. — Szóló a leirat dicséretére mit sem szól; szóljanak azon érzelmek, melylyek mindnyájunk kebelében élnek. Nagy becse van annak, nemcsak azért, mert általa a nemzet kivonata teljesittetett, de azért is, mert sok ezer ártatlan polgár életét kíméli meg, és a polgári háború vészes ösvényétől vánta vissza a hazát. S szóló ebben találja a legnagyobb nyereséget, föltéve, hogy a nemzetnek elég ereje lesz a felelősséget, mit papiron bir, életbe is léptetni. — Csak a két utósó pontra kíván véleményt mondani, mellyekre nézve okvetlenül intézkedni kell. A független kormány legfőbb lényege, hogy a nemzet a maga pénzügyéről önmaga rendelkezzék , és itt első lépés, s a külön, független financziának természetes folyadéka, a királyi udvartartásának, a civillistának meghatározása. Eddig költöttek , ameddig csak telt, és számot senki sem adott; most mi határozzuk meg, mennyit adunk. A jövő országgyűlés teendői közé fog tartozni, hogy meghatározza acivillistát, a közös diplomatiai költségeknek aránylag reánk eső részét, és ismét a közös katonai testületek, mint mérnökség, tüzérség stb. költségeinek illető, aránylagos részét. A pénzügyminiszérium hivatásához tartozik,a jövő országgyűlést e részben adatokkal látni el, s törvényt projectálni. De mivel ezen elhatározás csak a jövő országgyűlésen történhetik, szükséges, hogy most egy általános summa adassék, erga imputationem, mint a kir. leirat kivárja. — Vagy adni kell illy általános összeget, vagy ellátatlan hagyatik a kir. udvar, vagy végre kénytelenek lesznek e terhet helyettünk mások viselni. E két utóbbit bizonyosan senki sem kívánja, — senkisem kívánja, hogy a magyar királyának udvara ellátatlan maradjon, vagy hogy jó német barátunk és szomszédunk tartsák fel helyettünk a m. király udvarát; és ezért most kell azon sommát meghatározni, melly azután a jövő országgyűlésen imputáltatni fog. A civillista felett alkudni igen kényes dolog, s más országokban is, előleges értekezés utján, vita nélkül szokott az megszavaztatni. A kellő mennyiséget számítások nyomán elválni nincs többé idő, és igy nem lehet egyebet tenni, mint valamelly általános sommát ajánlani, melly azután jövő országgyűlésen a forma szerint megszabandó civillistába beszámittassék. Kubinyi Ferencz. Midőn küldői bizalma az országgyűlés végére ide küldé, azt hitte, hogy a történtek után vége lesz már minden kormányi incselkedésnek; azonban kénytelen volt tapasztalni a bureaucratiai camarilla utósó vonaglásait. De a nádorfőherczeg s a kijelölt miniszerek becsületessége s erélyessége és a BR. lelkes fellépése úgy működött, hogy el kellenémulni a camarillának, s a sziszegő kigyók visszabujtak a föld gyomrába. Ha a keleirat nem is felel meg egy hajszálig annak, amit kívántunk; a főpontokra nézve mégis ki van viva a nemzet óhajtása, s ami hiányzik, azt kivívhatja a nemzet jövőben, s ha ki nem vivja, nem érdemli, hogy éljen. Azon aggodalom, hogy a státusadósságok egy részét nyakunkba akarják nyomni, el van oszlatva. Szóló legnagyobb biztosítékot lát a ministerek felelősségében, a contrasignaturában , a legközelebb tekintve, a mostani ministerek egyéniségében; és abban, hogy azon úgynevezett kormány, melly ellen annyit vívtunk, s melly nem annyira kormány volt , mint ő felségének canczellista hivatala, a kanczellária, el van temetve. — És legfőbb dolog, hogy a nép, mellynek a ministériumról alig van fogalma, szinte ki lesz elégítve a népképviselet, közteherviselés, úrbéri viszonyok megszüntetése által. Most már a mi napunk lejárt, következnek a népképviselők. Siessünk innét, hadd foglalják el helyeiket; kérjük meg ő felségét, hogy mielőbb szentesítse törvényeinket,s jöjjön személyesen közibénk, hogy bebizonyíthassuk szeretetünket, hűségünket. Éljen a szabadság! éljen a király! Madarász L. Az öröm áradozásai közt sem szabad felejteni a haza jövendőjét. Szóló kettőt lát a kir. leiratban, financziáról s hadügyről szóló pontokat, mellyek nem egészen úgy hangzanak ugyan , mint óhajtottuk , de azért kielégítők, mert a felelős ministérium ezekre nézve is megadatott. — Igen jól mondá azonban Zala követe, hogy a felelősség írva maradhat, s a garantia nem az írásban, hanem abban fekszik, hogy nemzetben éljen azon erő, melly a felelősséget mindenkor kívánja. — Felelősség alatt tehát nem a puszta szót érti, hanem a nemzet erejét, melly képes legyen a miniszert sújtani s büntetni, ha kötelességének eleget nem tesz, valamint áldani fogja azt, ha a haza javára munkál. — Örömest hiszi szóló, hogy képesek leszünk meg is tartani azt, amit szerencsésen kivívtunk. Szereti, hogy a státusadósság elvállalásáról nincs szó többé; ő erre soha reá nem állt volna , mert Magyarország e részben szeplőtelen szűz ország , s nem adós senkinek, — örül tehát, hogy ezt ő fölsége is hallgatva elismerte. Hogy a civillistát, diplomatiai közös költségeket, úgy a katonai külön testületek költségeinek egy részét fizessük, ezt helyén látja , s Zala indítványát elfogadja , mert ez csak ideiglenes rendelkezés, s későbben a katonaságra nézve, egészen életbe lehet léptetni majd, amit törvényesül követelnek ; a somma kitűzését azonban legutoljára tartja fel. A hadügyre nézve semmi lényeges különbség nincs a törvényjavaslat s a kir. leirat közt; a különbség csak az, hogy ne a hadi minister Budán, hanem a Bécsben lakó minister contrasignáljon; — a dolog lényege pedig csak az, hogy felelős legyen a contrasignáló minister. A hadügy a nemzetnek olly joga, mellyet számos törvényeink biztositanak, s ezen törvények teljesítését a consiliumnak, mint felügyelő dicastériumnak kellett volna eszközölni , ha kötelességéről felejtkezve, törvénytelen parancsok engedelmes kiadóhivatalává nem sülyedt volna. Szóló tudja, hogy a ministérium intézkedni fog saját körében , de a jövendő biztosítására szükségesnek tartja mégis, a ministériumot felszólítani annak kijelentésére, hogy a hadaknak a haza határain kívül alkalmazását, melly a kéleiratban említve van, nem úgy érti, hogy a magyar hadakat más nemzetek megtámadására, vagy a pragmatica sanctió által velünk összekapcsolt tartományok belviszonyaiba avatkozásra lehessen használni. Szóló úgy érti a pragma sanctiót, hogy annál fogva kötelessége ugyan a magyarnak az ausztriai monarchia territoriális épségeinek fentartására segélyt nyújtani, de arra soha, hogy a tartományok alkotmányos mozgalmai , alkotmányt esdő sóhajtásai elnyomassanak. Magyarország soha meg nem fogja engedni, hogy a m. hadsereg, melly ezentúl szinte alkotmányos hazafiakból áll, más tartományok alkotmányát eltiporja , valamint azt sem , hogy más ország ellen megtámadó háború kezdessék a nélkül, hogy a monarchia territóriuma támadtatott volna meg. Ezt előre kijelenteni szükségesnek tartotta, hogy a ministérium e kijelentés nyomán mikénti eljárása iránt annak idejében kérdőre vonathassék. (Kiáltás : mindnyájan). Ministerelnök gr. Batthányi Lajos. A pragmatica sanctió értelmezésére nézve azt nyilvánítja a ministérium nevében, hogy ő is úgy érti a pragm. sanctióból eredő kötelességet, mint az előtte szóló, hogy t. i. tartozunk a monarchiát védeni, ha annak territoriális épsége támadtatik meg, de mások dolgaiba avatkozni nem fogunk. A megtámadó háborút illetőleg azonban némileg eltér az előtte szólótól, mert tud képzelni olly esetet is, hol aggressív háborúnak helye lehet, sőt ez defensívnek tekintendő a nélkül, hogy az ország territóriuma megtámadtatnék. Kossuth L. A felolvasott leiratnak két lényeges pontja van; egyik a financzia, másik a hadügy. E dolgok elintézésénél egyet sohasem kell felejteni, t. i., hogy mi egész e perczig a legtisztább hűség alapján állunk az uralkodó ház irányában, melly Ausztriának is trónján ül, s hogy ebből olly kapocs és viszony következik, mellynélfogva némi közös intézkedések mindadddig kikerülhetlenek, mig a pragmatica sanctió kapcsa fennáll. Ha e szempontot, hogy t. i. nem az elszakadás, hanem a pragmatica sanctió terén állunk, szem elől nem tévesztjük, fel fogjuk találni a kellő tájékozást. Ha az említett kapocs nem volna, s a magyar király Budán laknék, akkor, természetesen, csak mi magunk intéz- 6.