Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)
1848-04-08 / 23. szám
Pozsony, márt. 27-én. Mi lesz belőlünk magyarokból ? Ezt tudakold tőlem nehány nappal ezelőtt bizonyos régi barátom, ki politicai eljárásom modorát osztva, hoszszu évek során ernyedetlen részt vett azon hangyamunkában , melly közt én vénültem meg ! Mi lenne belőlünk egyéb — igy válaszoltam derült lélekkel — mint dicső nemzet, melly hamvaiból kiemel-* kedve, mikor egész Európa bomladozik , az emberiség diszére úgy fog állni most a rend, béke és szabadság fölött őrt, valamint hajdanra a keresztyénségnek volt védfala. Hosszú halálos álom után ime ut , eddig alig , vagy sejtelemként csak később időkben remélett, gyönyörű reggeltrnt fel olly sokáig eltaposott a hazánk fölött. •— ~Bátrabbak,’merészebbek, Kikkel magas, láthatatlan hatalmak látszanak szorosb szövetségben lenni, rövid napok alatt olly alapra fektetek hazánk jövendőjét, mellyet — tisztelet, becsület, de igazság is — velem együtt mi hangyamunkások tán soha, vagy csak generátiók után lettünk volna képesek megalakitni, s melly alapon bizonyosan felvirul, s pedig hamarább, mint magunk is gondolnék, fajtánk, ha nem vagyunk saját magunk ellen hűtlenek , és ha nem döfjük saját magunk a megsemmisítő gyilkot keblünkbe! Azelőtt ollyanokkal, kik nem bírták felfogni vágyainkat , volt dolgunk , most egyedül saját viszálkodásunk okozhat bajt. — Ámde kérelem, nincs-e kezünkben ennek elejét venni ? Én azt mondom : igen, ez tökéletesen kezünkben van; minthogy ennekutána nem fog Magyarország Ausztriának többé félreismert, eléggé soha nem méltatott gyarmata lenni, de mint önálló ország, melly saját tengelye körül forog — s igy álltunk szövetségbe— úgy leszen integráns része a közbirodalomnak. Régi időkben ugyan, mikor rólunk azt mondák, és tán nem egészen alaptalanul: jugi impatiens, libertatis incapax, — azon időkben igaz saját magunk halálosb csorbákat ütöttünk vérünkön, mint legdühösb ellenségeink. Mindegyik első akart lenni, parancsolni felette sok, engedelmeskedni igen kevés tudott, s elmésen mondá fajtánkról, mélységes esze által hiressé lett Lady Montaigu. Ejde lelkes nép, a legdicsőbbre emelkedhető, — csak az baja, hogy vezért, elsőt, fejedelmet bár hányat volna képes de hajlandó is kiállitni sorából; ámde alvezért, második, harmadik stb. embert, alattvalót nem bir találni elég számban fiai közt. Már ha e régi hajlamunkat, hogy mindig csak elsők akarunk lenni — mi egyébiránt magában nem bűn, sőt erény, mert nem ritkán a legnemesb aemulátiónak kútfeje — nem birjuk fékezni, most, midőn szeplőtlen polgári m erény s kimerithetlen önmegtagadás a főkellék , akkor igaz, olly bizonyosan indulunk vesztünk elébe, mint magát hrányoztatni nem engedő birkanyáj is okvetlen vesztegő akolban. ''" De ugyan kérdem, nincs-e bennünk elég hazafi sáp még elégséges ügyszeretet, alárendelni s pedig édesörömest s magunkat a közjóért, bárkire esett j&,vala, a vezérségi. — E Én azt hiszem — mert magam után ítélek másokról — anagy szám úgy van lelkesítve, hogy veszni akarna inkább,mint szánakozásra méltó személyességek, vagy saját érdeke és hiúság miatt veszélybe bonyolitni a szeretett hazát! Elleneink azt mondják, csak szájban és egyedül agitáizióban vagyunk mi magyarok erősek , ám mutassuk meg, amennyire rágalmaznak, s hogy, mig egész Európa bomlandozik, s nem egy trón van dülőfélben, mi nemcsak nem ■ vagyunk rendbontók, vagy épen a fejedelem hűtlenei, de ami alkotjuk a trón legbiztosb támaszát, midőn az igazi nézszabadságnak is mi szolgálunk alapul. Mi magyarok a jelen európai közátalakulásnak nevezetes időszakában megbecsülhetlen két előnynyel bírunk meg egy népcsalád fölött. Legelsőben is, hogy mi magyarok már birunk alkotmányos alappal, midőn más országoknak ezt még keresniük kell; s aztán, hogy mi mármegszoktuk az alkotmányos formákbani mozgást, midőnmásoknak ebben még okulniok kell, és hogy mi ekkép forradalmi veszélyek nélkül k érhetünk ezért, míg alkotmánytalan népek illy sima után tán alig rázhatják magokról le az önkénynek hervasztó bilincseit ! S lám szorosan alkotmányos formákban mozogva, mittiután minden pártviszály megszűnt, s magyar őszintén suzoritja a magyarnak kezét, rövid idő alatt milly óriási léptekkel haladtunk legtökéletesb kifejlésünk felé ! Meg van alapitva a magyar felelős kormány; a boncnak milliói bevéve az alkotmány sánczaiba, s olly kedvezésekben részesítve, mik lehetetlen , hogy az égi hatalmak rokonszenvét a magyar fajnak meg ne nyerjék; hert emberségesen meg van érdemelve, és e mellett vvenkénti országgyűlés Budapesten, lehető legtágabb bj lapra állítva, a sajtószabadság és ekkép szabad vitatkozás, ezen egyedüli biztos antidátuma minden subversiv hajlamnak. Kérdem, ki ne örülne illy kifejtésnek, és ki volna illy körülmények közt elég kaján , elfelejteni azon kötelességet , mellyel minden ember, de kivált a magyar tartozik honához; kivált a magyar, mondom , mert nekünk Magyarországon kivül széles e világon nincs hazánk! Számtalant ugyan fájdalmasan érint azon áldozatok tömege, mellyeket az országnak aranysulyba tétele végett a haza oltárára vinni kénytelen volt. Ámde bízza magát és sorsát a háladatos nemzet igazságszeretetére, de munkáljon egyúttal azon is, miszerint a nemzet gyarapodásnak is indulhasson, minthogy a szegénység közt sínylődő ígérhet ugyan sokat is, de még keveset sem adhat. És aztán, csak gyermeki velő gondolhatta azt egy pillanatig is , miszerint gyarmati állásból nemzeti létre minden nagyobb áldozat nélkül kibontakozni lehessen. Meg kell barátkoznunk veszteségeinkkel. Az ember nemcsak kenyérből él. A léleknek is megvannak örömei — és ezek a tartósabbak — mik közt azon öntudat, „szabad és virulásnak induló nemzet tagja lenni,“ nem utóló, sőt tán minden becsületes férfiúi késeknek legfőbbike! Sokan azt mondják :koczkajátéknak köszönhetjük legutóbbi alkotmányos kifejtésünket. Ezt én nem vizsgálom, de arra figyelek : a nyert kincset vallján mikép lehet úgy rendezni, miszerint ne csak mi magyarok, de szomszédaink se jöjjenek az igen nagy közöröm és szinte váratlan meglepetés következtében bármilly zavarba. Ennek elérésére, minthogy a régi rendet elhagyván, valóban kigázolhatlan zavarba keveredünk, ha új rendbe hova hamarább nem alakulunk, mindenekelőtt szükséges, hogy mindenki legfőkép magára vigyázzon; mert ha mindenki, vagy csak nagyobb szám is maga esze szerint akarja a dolgokat rendezni, akkor olly bizonyos a zavar, mintha szántszándékosan bontatnék meg a rend! Mikor gálya sziklák és zátonyok közt viharokkal küzd, akkor, ha több egyén irányoz, mint egy vagy néhány kevés,akkor okvetlen elsülyedés végeredmény»— Mi "magyarok körülífelől e helyzetben vagyunk, ne csaljuk e tekintetben magunkat. — Századokig mozdulatlan pangásban siütettünk, most egyszerre felkap minket egy kedvező szélvész, mármár mutatkozik előttünk a közszabadsági kikötő. Istenért, tartsunk rendet, azaz: tanuljunk engedelmeskedni, magunkat alávetni, mert máskép, tmFAFmráF~minden~~meg volna nyerve,I Tegotrombábbul a párt szélén. 82 Mi csekély személyemet illeti, im ez lesz most eljárásom ! Ő felsége törvényes fejedelmünk — és minden, nem tőle veszi eredetét, most csak átkot hozhat hazánkra — gr. Batthányi Lajost azzal bízta meg, képezne magyar ministériumot. Gr. Batthyányi Lajos többek közt engem is kiszemelt, és én tétova nélkül elfogadtam. És tán nagyra vágyásból ? Bizony nem! Minthogy engem soha nem indított politicában egyéb, mint ügyszeretet és fajtámhozi „hűség, hanem azért fogadtam el a rám szánt terhet, mert régi imám az : oh isten ne hagyj veszni puha ágyban vagy meleg kályha mögött, de ha csak lehet, honunkat szolgálva „hámban!“ Én szeretett nádorunknak, mint a felség képviselőjének és a magyar ministériumnak, mert^Tl?nTl£rrr tekinthetek egyébnek, mint a nemzet és a fejedelem birodalmi ananáziájának, netaláni észrevételeimet mindig férfiasan előadván, tétova nélkül fogok engedelmeskedni. Egyébként a justum ac tenacem propositi virum-ként habár felbomlik is az egész világ, és engem féregként elzúz, míg gondolkozni képes leszek, megtartandom lelki szabadságomat ; valamint a nemzet is, kénye, esze, belátása szerint jövő országgyűlés alkalmával vagy tovább is megajándékozza a mostani ministériumot bizalmával, vagy alkalmaibbal pótolandja azt; — ámde addig is, remélem, a mostanit őszintén és teljes erélylyel fogja pártolni, mert ha a nagy szám azt elő nem segíti vagy épen akadályokat gördít útjába, akkor azt zsibbasztva, saját magát is okvetlen rontja meg. Én bálványzom a szabadságot, s nem mint sok más, és sokszor anélkül, hogy észrevenné, egyedül saját maga párnára, de minden embertársamra nézve. '' " A szabadságot azonban sok, kivált ollyal, ki ahhoz még nem szokott, abban keresi, hogy mindenki vagy legalább saját maga, mind azt tehesse, mi neki tetszik, mire ippen kedve csusszan. Én épen megfordítva, azon okból, mert a szabadságot rám nézve úgy meg akarom óvni, mint másokra is terjeszteni; a rendnek és ekkép ránk nézve az alkotmányos formáknak vagyok elhatározott barátja, pártolója, ha kell, bajnoka; rend azonban máskép nem keletkezhetik, hanem csak úgy, hogy ha a felelős ministérium szavára hallgat most e honban mindenki, és annak útját senki nemcsak nem állja, de épen úgy óvakodik minden hivatlan beleavatkozástól, mint bármily csekélységben is féls a felemelkedéstől ! Most hazánkban igazi baj csak az által keletkezhetik, ha a fennálló ministérium szava elhangzik. Új rendnek kell keletkezni. Sok érdek meg van sértve. Számtalan egyén hely és kenyér nélkül teng. — Mind ezt rendezni, mind erről provideálni kell. Úgy de ehhez idő szükséges, s mindenek fölött egybehangzó concentrikus működés. Kiki tehát állja saját helyét becsületesen s önmegtagadással; ne adjon minden criticának hitelt, de inkább gondolja magát bele azon roppant nehézségekbe, melylyeket legyőzni kell. — Én minden jót remélek, és csak azon egyet sajnálom, hogy engem is ministerré neveztek, mert e szerint sok azt fogja mondani: Cicero pro domoként könnyű nekem beszélni; holott én inkább például szerettem volna arra szolgálni — azonban ennek is alkalmasint szaporán megjön ideje —, hogy közlegény sorban állni és kitüntetés nélkül gyakorlani polgári erényt, néha szintolly magasztos állás és szintolly szent kötelesség, mint állni a dolgok élén! — Széchenyi István, es éy Szombat April 8. 1848. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, szabadsajtó-utezpi Horváth-házban 583.sz.a.a kiadóhivatalban, egyébütt minden kir.postahivatalnál.—Az ausztriai birodalomba és egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpontahivattal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, 's egy 4 szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik ORSZÁGGYŰLÉS. 55-ik országos ülés a JöRB-nél, ápril 1-jén, d. u. 5 órakor, a főns. nádor elnöklete alatt. Az országgyűlési követeknek népképviselet alapján választásáról szóló törvényjavaslat vétetvén tárgyalás alá, a 2-ik §. a) pontjában, gr. Pálffy József indítványára , egyedül a nemzetiség biztosítása végett, a % telekben megállapittatni javait választói qualificátiót % telekre kívánják fölemeltetni. — A c) pontban ajánlt 100 po frt évi jövedelmi qualificátió elé, gr. Erdődy Sándor indítványára, e szavakat kívánják tétetni : „saját földbirtokukból, vagy tőkéjükből eredő,“ s ezt azért, mert d) pont szerint a kapacitások különben is jövedelmekre, tekintet nélkül választók lesznek. A d) pontban elsorolt honorátiorok közt a „segédlelkészek“ is besoroztatnak , s nehogy az itt érdeklett egyének több választókerületekben is szavazhassanak, világosan kitétetni kívánják a főRe. , miszerint „azon kerületben választók, hol állandó lakásuk van.“ B. Barkóczy János az egész §-ra nézve általában megjegyzé , hogy abban a népképviselet rendszere igen tág alapra van fektetve, mi azon aggodalmat gerjeszti benne, hogy általa a nemzetiség veszélyezve lesz. Francziaországban is lépcsőnként hozatott be a suffrage universel, s illy roppant ugrásra, minőre e törvényjavaslat vezet, nincs példa sehol a világon sat. Ezeket a BR-nek megszentetni kívánta. Indítványa viszhangra nem talált. A 13. §-ból Rimely Mihály sz. mártoni apát kihagyatni kérte azt, hogy a választások napjai az egyházi szószékből is kihirdettessenek, már csak azért is, mivel ez sürgetőség tekintetében czéliránytalan, amennyiben e kihirdetések csak ünnepnapokon történhetnének, s egyébiránt is a közhizrététel módjai tökéletesen elegendők. — Elfogadtatott. A 32. §-ban gr. Erdődy Sándor a választásoknál titkos szavazást, de a szavazatok nyilvános fölszámitását kívánta. Gr. Teleki L. a nyilvános szavazást különösen nemzetiségünk megóvására tartotta elmulaszthatlannak, miután illy széles bázisra alapittatott a választói jog. Illy értelemben voltak a nm. országbíró, gr. Pálffy József s többen; és b. Sennyey Pál figyelmeztetésére, miszerint e nyilvánosságot tehát világosan ki kell a §-ban fejezni, s annak ekképeni módosítása javaltatik : „A szavazás a szavazó nevének a küldöttség általi följegyzésével, valamint a szavazatok összeszámítása is nyilván történik.“ — A BR. javaslata gr. Erdődy kivonatával volt inkább öszhangzásban. A 40. §-nál gr. Erdődy S. azon ésszrevételt téve, hogy a választásoknál fegyverreli megjelenés általános tilalma nem elegendő, a mennyiben e kifejezés alatt olmos bot s egyéb illy eszköz nem értetnék. Azért illy kifejezés használata javaltatik :„semminemű fegyverrel.“ Az 56. §., mellyben az országgyűlési követeknek az országos pénztárból 5 pft. napidij s lakbér fejében évenként 400 pft. szabatik meg, igen hosszas vitát idézett elő , mellynek vörös fonala azon irány volt, miszerint a napidijak rögtöni teljes megszüntetésével, az aristocraticus elemnek biztosittassék ama túlnyomó s nyűgös befolyás, melly által még darab ideig pizsmálgatnia lehetne beteges önérdekeit, s melly mellett az áldott népképviselet, hazánk jelen árva viszonyaiban, nem lenne más, mint irott malaszt. — E vitát b. Bánffy Pál indítványa idézte föl, ki azon óhajtást fejezve ki, bár körülményeink megengednék olly egyének választhatását, kik semmi bérre ne szorulnának : a javaslatban foglalt napidijt, melly a követi állást keresetmóddá s függővé tenné, sokalla, s azt 2 pftra ; a 400 ft lakbéri járulékot pedig, a mennyiben 2 — 3 kényelmes szoba olcsóbban is bérelhető, 200 ftra leszállittatni kívánta. Ez indítványhoz gr. Pálffy József is azon tekintetből járulván, hogy az elviselhetlen 66