Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)

1848-04-08 / 23. szám

Pozsony, márt. 27-én. Mi lesz belőlünk magyarokból ? Ezt tudakold tőlem nehány nappal ezelőtt bizonyos régi barátom, ki politicai eljárásom modorát osztva, hosz­­szu évek során ernyedetlen részt vett azon hangyamun­kában , melly közt én vénültem meg ! Mi lenne belőlünk egyéb — igy válaszoltam derült lélekkel — mint dicső nemzet, melly hamvaiból kiemel-* kedve, mikor egész Európa bomladozik , az emberiség diszére úgy fog állni most a rend, béke és szabadság fö­lött őrt, valamint hajdanra a keresztyénségnek volt védfala. Hosszú halálos álom után ime ut , eddig alig , vagy sejtelemként csak később időkben remélett, gyönyörű reggelt­rnt fel olly sokáig eltaposott a hazánk fölött. •— ~Bátrabbak,’merészebbek, Kikkel magas, láthatatlan ha­talmak látszanak szorosb szövetségben lenni, rövid napok alatt olly alapra fektetek hazánk jövendőjét, mellyet — tisztelet, becsület, de igazság is — velem együtt mi han­gyamunkások tán soha, vagy csak generátiók után let­tünk volna képesek megalakitni, s melly alapon bizonyo­san felvirul, s pedig hamarább, mint magunk is gondol­nék, fajtánk, ha nem vagyunk saját magunk ellen hűtle­nek , és ha nem döfjük saját magunk a megsemmisítő gyilkot keblünkbe! Azelőtt ollyanokkal, kik nem bírták felfogni vágyain­kat , volt dolgunk , most egyedül saját viszálkodásunk­ okozhat bajt. — Ámde kérelem, nincs-e kezünkben ennek elejét­ venni ? Én azt mondom : igen, ez tökéletesen ke­zünkben van; minthogy ennekutána nem fog Magyar­­ország Ausztriának többé félreismert, eléggé soha nem méltatott gyarmata lenni, de mint önálló ország, melly saját tengelye körül forog — s igy álltunk szövetségbe— úgy leszen integráns része a közbirodalomnak. Régi időkben ugyan, mikor rólunk azt mondák, és tán nem egészen alaptalanul: jugi impatiens, libertatis incapax, — azon időkben igaz saját magunk halálosb csorbákat ütöttünk vérünkön, mint legdühösb ellensé­geink. Mindegyik első akart lenni, parancsolni felette sok, engedelmeskedni igen kevés tudott, s elmésen mondá fajtánkról, mélységes esze által hiressé lett Lady Mon­­taigu. Ej­de lelkes nép, a legdicsőbbre emelkedhető, — csak az baja, hogy vezért, elsőt, fejedelmet bár hányat volna képes de hajlandó is kiállitni sorából; ámde al­­vezért, második, harmadik stb. embert, alattvalót nem bir találni elég számban fiai közt. Már ha e régi hajlamunkat, hogy mindig csak elsők akarunk lenni — mi egyébiránt magában nem bűn, sőt erény, mert nem ritkán a legnemesb aemulátiónak kút­feje — nem birjuk fékezni, most, midőn szeplőtlen polgári m erény s kimerithetlen önmegtagadás a főkellék , akkor­­ igaz, olly bizonyosan indulunk vesztünk elébe, mint ma­­­­gát hrányoztatni nem engedő birkanyáj is okvetlen vesz­t­egő akolban. ''" De ugyan kérdem, nincs-e bennünk elég hazafi sáp m­ég elégséges ügyszeretet, alárendelni s pedig édesörömest s magunkat a­ közjóért, bárkire esett j&,vala, a v­ezérségi. — E Én azt hiszem — mert magam után ítélek másokról — a­­nagy szám úgy van lelkesítve, hogy veszni akarna inkább,­­mint szánakozásra méltó személyességek, vagy saját érdek­e és hiúság miatt veszélybe bonyolitni a szeretett hazát! Elleneink azt mondják, csak szájban és egyedül agitá­­izióban vagyunk mi magyarok erősek , ám mutassuk meg, amennyire rágalmaznak, s hogy, mig egész Európa bomla­­ndozik, s nem egy trón van dülőfélben, mi nemcsak nem ■­ vagyunk rendbontók, vagy épen a fejedelem hűtlenei, de ami alkotjuk a trón legbiztosb támaszát, midőn az igazi nézszabadságnak is mi szolgálunk alapul. Mi magyarok a jelen európai közátalakulásnak neve­zetes időszakában megbecsülhetlen két előnynyel bírunk meg egy népcsalád fölött. Legelsőben is, hogy mi magya­­r­ok már birunk alkotmányos alappal, midőn más orszá­goknak ezt még keresniük kell; s aztán, hogy mi már­­megszoktuk az alkotmányos formákbani mozgást, midőn­­másoknak ebben még okulniok kell, é­s hogy mi ekkép forradalmi veszélyek­ nélkül k­ érhetünk ezért, míg alkot­­m­ánytalan népek illy sima után tán alig rázhatják ma­gokról le az önkénynek hervasztó bilincseit ! S lám szorosan alkotmányos formákban mozogva, mi­­ttiután minden pártviszály megszűnt, s magyar őszintén suzoritja a magyarnak kezét, rövid idő alatt milly óriási léptekkel haladtunk legtökéletesb kifejlésünk felé ! Meg van alapitva a magyar felelős kormány; a bon­cnak milliói bevéve az alkotmány sánczaiba, s olly ked­­­vezésekben részesítve, mik lehetetlen , hogy az égi ha­talmak rokonszenvét a magyar fajnak meg ne nyerjék; h­­ert emberségesen meg van érdemelve, és e mellett v­venkénti országgyűlés Budapesten, lehető legtágabb bj lapra állítva, a sajtószabadság és ekkép szabad vitat­kozás, ezen egyedüli biztos antidátuma minden subver­siv hajlamnak. Kérdem, ki ne örülne illy kifej­tésnek, és ki volna illy körülmények közt elég kaján , elfelejteni azon köte­lességet , mellyel minden ember, de kivált a magyar tartozik honához; kivált a magyar, mondom , mert ne­­künk Magyarországon kivül széles e világon nincs hazánk! Számtalant ugyan fájdalmasan érint azon áldozatok tömege, mellyeket az országnak aranysulyba tétele végett a haza oltárára vinni kénytelen volt. Ámde bízza magát és sorsát a háladatos nemzet igazságszeretetére, de mun­káljon egyúttal azon is, miszerint a nemzet gyarapodás­nak is indulhasson, minthogy a szegénység közt sínylődő ígérhet ugyan sokat is, de még keveset sem adhat.­­ És aztán, csak gyermeki velő gondolhatta azt egy pilla­natig is , miszerint gyarmati állásból nemzeti létre min­den nagyobb áldozat nélkül kibontakozni lehessen. Meg kell barátkoznunk veszteségeinkkel. Az ember nemcsak kenyérből él. A léleknek is megvannak örömei — és ezek a tartósabbak — mik közt azon öntudat, „sza­bad és virulásnak induló nemzet tagja lenni,“ nem utóló, sőt tán minden becsületes férfiúi késeknek legfőbbike! Sokan azt mondják :koczkajátéknak köszönhetjük leg­utóbbi alkotmányos kifej­tésünket. Ezt én nem vizsgálom, de arra figyelek : a nyert kincset vallján mikép lehet úgy rendezni, miszerint ne csak mi magyarok, de szomszédaink se jöjjenek az igen nagy közöröm és szinte váratlan meg­lepetés következtében bármilly zavarba. Ennek elérésére, minthogy a régi rendet elhagyván, valóban kigázolhatlan zavarba keveredünk, ha új rendbe hova hamarább nem alakulunk, mindenekelőtt szükséges, hogy mindenki legfőkép magára vigyázzon; mert ha min­denki, vagy csak nagyobb szám is maga esze szerint akarja a dolgokat rendezni, akkor olly bizonyos a zavar, mintha szántszándékosan bontatnék meg a rend! Mikor gálya sziklák és zátonyok közt viharokkal küzd, akkor, ha több egyén irányoz, mint egy vagy néhány ke­vés,akkor okvetlen elsülyedés v­égeredm­ény»— Mi "magyarok körülífelől e helyzetben vagyunk, ne csaljuk e tekintetben magunkat. — Századokig mozdulat­lan pangásban siütettünk, most egyszerre felkap minket egy kedvező szélvész, mármár mutatkozik előttünk a köz­szabadsági kikötő. Istenért, tartsunk rendet, azaz: tanul­junk engedelmeskedni, magunkat alávetni, mert máskép, tmFAFmráF~minden~~meg volna nyerve­,I Tegotrombábbul a párt szélén. 82 Mi csekély személyemet illeti­, im ez lesz most eljá­rásom ! Ő felsége törvényes fejedelmünk — és minden, nem tőle veszi eredetét, most csak átkot hozhat hazánkra — gr. Batthányi Lajost azzal bízta meg, képezne magyar ministériumot. Gr. Batthyányi Lajos többek közt engem is kiszemelt, és én tétova nélkül elfogadtam. És tán nagy­ra vágyásból ? Bizony nem! Minthogy engem soha nem in­­­dított politicában egyéb, mint ügyszeretet és fajtámhozi „hűség, hanem azért fogadtam el a rám szánt terhet, mert régi imám az : oh isten ne hagyj veszni puha ágy­ban vagy meleg kályha mögött, de ha csak lehet, honun­kat szolgálva „hámban!“ Én szeretett nádorunknak, mint a felség képvise­lőjének és a magyar ministériumnak, mert^Tl?nTl£rrr tekinthetek egyébnek, mint a nemzet és a fejedelem biro­­dalmi ananáziájának, netaláni észrevételeimet mindig fér­­fiasan előadván, tétova nélkül fogok engedelmeskedni. Egyébként a justum ac tenacem propositi virum-ként ha­bár felbomlik is az egész világ, és engem féregként elzúz, míg gondolkozni képes leszek, megtartandom lelki sza­badságomat ; valamint a nemzet is, kénye, esze, belátása szerint jövő országgyűlés alkalmával vagy tovább is meg­ajándékozza a mostani ministériumot bizalmával, vagy alkalmaibbal pótolandja azt; — ámde addig is, remélem, a mostanit őszintén és teljes erélylyel fogja pártolni, mert ha a nagy szám azt elő nem segíti vagy épen akadályo­kat gördít útjába, akkor azt zsibbasztva, saját magát is okvetlen rontja meg. Én bálványzom a szabadságot, s nem mint sok más, és sokszor a­nélkül, hogy észrevenné, egyedül saját maga párnára, de minden embertársamra nézve. '' " A szabadságot azonban sok, kivált ollyal, ki ahhoz még nem szokott, abban keresi, hogy mindenki vagy leg­alább saját maga, mind azt tehesse, mi neki tetszik, mire ippen kedve csusszan. Én épen megfordítva, azon okból, mert a szabadságot rám nézve úgy meg akarom óvni, mint másokra is ter­jeszteni; a rendnek és ekkép ránk nézve az alkotmányos formáknak vagyok elhatározott barátja, pártolója, ha kell, bajnoka; rend azonban máskép nem keletkezhetik, ha­nem csak úgy, hogy ha a felelős ministérium szavára hallgat most e honban mindenki, és annak útját senki­­ nemcsak nem állja, de épen úgy óvakodik minden hivat­­­­lan beleavatkozástól, mint bármi­ly csekélységben is féls a felemelkedéstől ! Most hazánkban igazi baj csak az által keletkezhetik, ha a fennálló ministérium szava elhangzik. Új rendnek kell keletkezni. Sok érdek meg van sértve. Számtalan egyén hely és kenyér nélkül teng. — Mind ezt rendezni, mind erről provideálni kell. Úgy de ehhez idő szükséges, s mindenek fölött egybehangzó concentrikus működés. Kiki tehát állja saját helyét becsületesen s önmegta­gadással; ne adjon minden criticának hitelt, de inkább gondolja magát bele azon roppant nehézségekbe, mely­­lyeket legyőzni kell. — Én minden jót remélek, és csak azon egyet sajnálom, hogy engem is ministerré neveztek, mert e szerint sok azt fogja mondani: Cicero pro domo­­ként könnyű nekem beszélni; holott én inkább például szerettem volna arra szolgálni — azonban ennek is alkal­masint szaporán megjön ideje —, hogy közlegény­ sorban állni és kitüntetés nélkül gyakorlani polgári erényt, néha szintolly magasztos állás és szintolly szent kötelesség, mint állni a dolgok élén! — Széchenyi István, es éy Szombat April 8. 1848. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft, postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, szabadsajtó-utezpi Horváth-házban 583.sz.a.a kiadóhivatalban, egyébütt minden kir.postahivatalnál.—Az ausztriai birodalomba és egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpontahivattal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, 's egy 4 s­z­e­r hasábozott apró betű­jü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számittatik ORSZÁGGYŰLÉS. 55-ik országos ülés a JöRB-nél, ápril 1-jén, d. u. 5 órakor, a főns. nádor elnöklete alatt. Az országgyűlési követeknek népképvise­let alapján választásáról szóló törvényjavaslat vé­tetvén tárgyalás alá, a 2-ik §. a) pontjában, gr. Pálffy J­ó­z­s­e­f indítványára , egyedül a nemzetiség biztosítása vé­gett, a % telekben megállapittatni javait választói qualificá­­tiót % telekre kívánják fölemeltetni. — A c) pontban ajánlt 100 po frt évi jövedelmi qualificátió elé, gr. Erdődy Sándor indítványára, e szavakat kívánják tétetni : „saját földbirtokukból, vagy tőkéjükből eredő,“ s ezt azért, mert d) pont szerint a kapacitások különben is jövedelmekre, tekintet nélkül választók lesznek.­­ A d) pontban elsorolt honorá­­tiorok közt a „segédlelkészek“ is besoroztatnak , s nehogy az itt érdeklett egyének több választó­kerületekben is szavaz­hassanak, világosan kitétetni kívánják a főRe. , miszerint „azon kerületben választók, hol állandó lakásuk van.“ B. Barkóczy János az egész §-ra nézve általá­ban megjegyzé , hogy abban a népképviselet rendszere igen tág alapra van fektetve, mi azon aggodalmat gerjeszti benne, hogy általa a nemzetiség veszélyezve lesz. Francziaországban is lépcsőnként hozatott be a suffrage universel, s illy roppant ugrásra, minőre e törvényjavaslat vezet, nincs példa sehol a világon sat. Ezeket a BR-nek megszentetni kívánta. Indít­ványa viszhangra nem talált. A 13. §-ból Rimely Mihály sz. mártoni apát ki­hagyatni kérte azt, hogy a választások napjai az egyházi szó­székből is kihirdettessenek, már csak azért is, mivel ez sür­­getőség tekintetében czéliránytalan, a­mennyiben e kihirde­tések csak ünnepnapokon történhetnének, s egyébiránt is a közhizrététel módjai tökéletesen elegendők. — Elfogadtatott. A 32. §-ban gr. Erdődy Sándor a választá­soknál titkos szavazást, de a szavazatok nyilvános fölszámitá­­sát kívánta. Gr. Teleki L. a nyilvános szavazást külö­nösen nemzetiségünk megóvására tartotta elmulaszthatlannak, miután illy széles bázisra alapittatott a választói jog. Illy ér­telemben voltak a nm. országbíró, gr. Pálffy József s többen; és b. Sennyey Pál figyelmeztetésére, miszerint e nyilvánosságot tehát világosan ki kell a §-ban fe­jezni, s annak ekképeni módosítása javaltatik : „A szavazás a szavazó nevének a küldöttség általi följegyzésével, valamint a szavazatok összeszámítása is nyilván történik.“ — A BR. ja­vaslata gr. Erdődy kivonatával volt inkább öszhangzásban. A 40. §-nál gr. Erdődy S. azon ésszrevételt téve, hogy a választásoknál fegyverreli megjelenés általános tilalma nem elegendő, a mennyiben e kifejezés alatt olmos bot s egyéb illy eszköz nem értetnék. Azért illy kifejezés használata javaltatik :„semminemű fegyverrel.“ Az 56. §., mellyben az országgyűlési követeknek az orszá­gos pénztárból 5 pft. napidij s lakbér fejében évenként 400 pft. szabatik meg, igen hosszas vitát idézett elő , mellynek vö­rös fonala azon irány volt, miszerint a napidijak rögtöni tel­jes megszüntetésével, az aristocraticus elemnek biztosittas­­sék ama túlnyomó s nyűgös befolyás, melly által még darab ideig pizsmálgatnia lehetne beteges önérdekeit, s melly mel­lett az áldott népképviselet, hazánk jelen árva viszonyaiban, nem lenne más, mint irott malaszt. — E vitát b. B­á­n­f­f­y Pál indítványa idézte föl, ki azon óhajtást fejezve ki, bár körülményeink megengednék olly egyének választhatását, kik semmi bérre ne szorulnának : a javaslatban foglalt napi­­dijt, melly a követi állást keresetmóddá s függővé tenné, sokalla, s azt 2 pftra ; a 400 ft lakbéri járulékot pedig, a mennyiben 2 — 3 kényelmes szoba olcsóbban is bérelhető, 200 ftra leszállittatni kívánta. Ez indítványhoz gr. Pá­l­ffy József is azon tekintetből járulván, hogy az elviselhetlen 66

Next