Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-11-19 / 218. szám
Uli KCIWW-tft V v/rA y *i§. November 19. 1848. PESTI HÍRLAP. det k. po»wyiT»5neL. — ki saasu bwoA. lomba 's egyéb külf. tartonányokba küldetni kívánt péld iránt a* megrendelés csak a' bécsi es. főposta - hivatal ttján történhetik. Mindenféle hirdetmények felvétetnek, s egy 4-exet hasábozott aprd betüjü serért, vap ennek helyéért 5 pengő kr. a’ kettős hiaiba «őrért pedig 10 pengő ki sniputtati. Vasárnap • rtp mindío fl«p » hílfít lén előfizetés a' két fővárosban házhozherual borit. nélk. 6 írt 30 kr, a’ kiaddhialból elhordva 6 ft, postán borítékban hétként 6-szor küldve 8 frt, 4-szer küldve nig 1 ft 12 kr peng. — Előfizethetni Pest, szabidsajtó-utczai szabadsajtóudvarban 5. st. a. a* kiaddhivatalban egyebütt min- Hivatalos rovat. Mittisz József pesti és Sebes Károly budai térszámosok ezen hivatalaik mellett őrnagyokká e hó 20-tól tdve, kineveztetnek. Pest, oct. 28. 1848. Az országos mvédelmi bizottmány, Nyáry Pál h. elnök. — Báró Dercsényi János, hiteles orvosi bizonyitváokkal tanúsított betegeskedése tekintetéből, a képviselt october 10-kei határozata alól ideiglenesen fölmentett, gyógyulása bekövetkeztével a hazábani megjelése szoros kötelességévé tétetvén. A honvédelmi bizottság, Nyári Pál h. elnök. A honvédzászlóaljj parancsnokságok része. Az alakított hadmegyei honvéd főparancsnokságok tásköre folyó évi december hélső napjától kezdődvén: honvédzászlóallji parancsnokságok ezennel oda utasitmák; miszerint minden jelentéseiket, mellyeket eddilé a nemzetőrségi tanácshoz intéztek, a fent kitett napot kezdve az illető, vagy is azon had megyei főparancskságnak küldték, mellynek kerületében vannak. Bán, nov. 17 én 1848. Nádosy Sándor ezredes. Nem hivatalos réas. 1848. Ezernyolczszáznegyvennyolcz, te csillag, Te a népek hajnalcsillaga! .... Megviradt, fölébredett a föld, fut A hajnaltól a nagy éjszaka. Piros arczczal Jött e hajnal, Piros arcza vad sugára Komor fényt vett a világra. E pirulás : vér, harag és szégyen A fölébredt nemzetek szemében. Szégyeneljük szolgaságunk élét, Zsarnokok, rátok száll haragunk, S a reggeli imádság fejében Istenünknek vérrel áldozunk. Álmainkban Alattomban Megcsapolták sziveinket, Hogy kioltsák életünket, De maradt még a népeknek vére Annyi, ami fölkiált az égre. Áll a tenger nagy elbámultában, Áll a tenger, és a föld mozog, Emelkednek a száraz hullámok, Emelkednek rémes torlaszok. Reng a gálya, Vitorlája Iszaposan összetépve A kormányos szive képe , Aki eszét vesztve áll magában Beburkolva rongyos biborában. Csatatér a nagy világ. Ahány kéz, Annyi fegyver, annyi katona. Mik ezek itt lábaim alatt ? ... . hah , Eltépett láncz s eltört korona. Tüzbe véle! .... No de mégse, Régiségek közé zárjuk, De nevöket írjuk rájok, Különben majd a későn születtek Nem tudnák, hogy ezek mik lehettek. Nagy idők. Beteljesült az írás Jósolata : egy nyáj , egy akol. Egy vallás van a földön : szabadság! A ki mást vall, rettentőn lakói. Régi szentek Mind elestek, Föld ült szobraik kővébül Uj dicső szentegyház épül, A kék eget vesszük boltozatnak, S oltár-lámpa lészen benne a nap. Petőfi Sándor, Pest, nov. 18-án. Fordítsuk figyelmünket ismét a külföldi eseményekre, így állásunkat valamennyire tájékozhassuk. Frankfurt a német egység ügyében közelebbről olly htározatokat hozott, mellyek a magyar önállóság s teljes fggetlenség kérdését német birodalmi kérdéssé tették s ki végezték, mellyek Magyar-, Olasz- és Gácsország sorát eldöntötték. Természetes volt, hogy mi önálló létünk első napjain, keresve természetes szövetségeseinket, szemünketantefurtra vetettünk. Mert a német egység utáni törekvés azon eredményeket idézte vala elő ránk nézve is, mellyek után mi is sóvárogtunk, s a mellyeket védelmezünk ma is. T. i. ha a Németbirodalomhoz foglalt tartományok egy központi kormányzat alá kerülnek, Magyarországnak az osztrák tartományokkali egybezavarása lehetlenséggé válik. Ebben találkoztak törekvéseink. Frankfurt az utosó időkig nagy következetességgel fűzte e szellemben politicáját. Elhatározta ugyanis, hogy: 1) Az egyes német birodalmi tartományok seregei a központi hatalom rendelkezése alá adassanak. Ezt már Poroszország meg is tette. 2) Az egyes birodalmi tartományok képviseltetése a külhatalmaknál megszűnjék, hanem csak az összes birodalom képviseltessék. 3) Olly országok uralmában, mellyek a Német birodalomhoz nem tartoznak, csak személyes egyesülés (personal-union) állhat fenn az uralkodó egységében, de semmi kormányzati vagy közigazgatási egyesítés. Ha Frankfurt ezen határozatainak érvényt tud szerezni, vagy az osztrák dynastia azt respectálná s játéknak nem tekintené , részéről megszűnnék Magyarországra nézve a hadviselésnek minden oka. Mert ha Magyarország függetlenségét s önállóságát nem akarják megtámadni, miért tör be osztrák seregekkel Windischgratz herczeg, Poroszország, seregeit már a központi hatalom rendelkezése alá adta. Kiváncsiak voltunk megtudni, mit teend Ausztria ? Ausztria ahelyett, hogy vagy csak figyelmezne is a német birodalmi gyűlés lépéseire, háborút folytat, melly a frankfurti gyűlés határozott törekvéseinek egészen ellenére van. Már most azt kell hinnünk, hogy Frankfurt tán azon 320 ezer porosz és 100 ezer bajor katonaságra támaszkodva, fel fogja hívni erélyesen Ausztriát, hogy a porosz király példáját kövesse, s hadseregeit a központi hatalom rendelkezései alá adja , háborút ne kezdjen, s ne viseljen német birodalmi seregeivel a központi hatalom tudta s beegyezése nélkül. Ezt pedig annyival inkább lehet várni, miután a német központi hatalom élén osztrák főherczeg, a habsburglothringi ház tagja van. De továbbá Magyarország megtámadtatásának ügyébe beavatkozásra kényszerülve volna Frankfurt, két nyomos okból. Először, mert saját igen lényeges határozatának kellene érvényt szereznie , hogy t. Magyarország kapcsolatát az osztrák tartományokkal a kimondott personal unión korlátain túl menni ne engedje. Másodszor , mivel szövetséget nyilvánított Magyarországgal , őszinte nyilvánításunkat örömmel elfogadta. Sőt ennek folytában interpellációk is történtek, amiket a birodalmi minister nem utasított el; következőleg némileg már létezett. Sőt ha a frankfurti gyűlés önhatározataihoz következetes, azon perezben, midőn a német birodalmi uralkodóra nézve a personal unió elvét kimondotta, el kell vóla ismernie Magyarország követét, mint decretálta annak különállóságát, s természetesen viszonozni követségünket hasonló cselekvéssel. Azonban Frankfurt sem ezt nem teszi, sem Ausztriát hadi erejének átengedésére nem sarkallja, megtámadásunkat német seregek által csak tétlenül nézi, s ezekhez mélyen hallgat. De nem is hallgat, sőt a frankfurti gyűlés elnöke Gagern az oct. 27-diki ülésben hosszan fejtegeti s előadja, miszerint Ausztria azon szoros szövetségbe, mint azt a Német birodalom követeli, nem léphet be, mert az osztrákok többsége ezt nem akarja. Ennélfogva maradjon Ausztria azon viszonyban a Német birodalom irányában, mint eddig volt. Ez annyit tesz , hogy a Német birodalom territóriumából hagyassanak ki az osztrák-német tartományok. Ez akkor történik, midőn kevéssel ezelőtt a Poroszországot illető schleswig-holsteini kérdésekben olly nehézkes volt a frankfurti gyűlés. És már most kérdjük, lehetséges-e, hogy a NémetBirodalom egyesítése, a német territórium épsége feláldoztassék illy könnyen Ausztria kétkedéseinek épen most, midőn Ausztria a legkevésbbé veszélyes hatalom ? És miként történik, hogy míg a jól rendezett fegyverben s financziában erős Poroszország beolvasztatja magát a Német Birodalomba, akkor Ausztria csatlakozása nem is követeltetik, sőt az önkényt kizáratik? Hihetjük-e, hogy a porosz király Ausztria kiváltságát amúgy elnézze, csak azért, hogy a habsburg-lotharingi ház osztrák trónusa régi épségben, keleti monarchiája teljes egységben fennálljon, ő maga pedig egy osztrák főhg hatalma alá adja magát. És ez épen akkor s olly körülmények közt történik, midőn köztudomású dolog , hogy a frankfurti gyűlésben a porosz királynak van legnagyobb ereje s befolyása. Bizony, bizony Európa szivében szemünk láttára különös egy színdarab játszatik, hol a dráma hőse alighanem a porosz, a menyasszony, mellyet hazavisz — a német császárság, egyik cselszövő az északi colossus, s a vége egy dynastiális szövetség Németország s az osztrák tartományok bőrére. S ezeknek eszközéül adná oda magát a frankfurti gyűlés ? Mi ezt a közerkölcsiség tekintetében hinni nem szeretjük, mert, hogy a dynastiák, miután népeiket váltig elsanyargatták, egymás közti szövetségre hatolhatnak, ez megfogható; de hogy egy népképviseleti testület olly szövetségnek eszközévé tegye magát, melly annyi tartományok népeinek szabadságát eltiporja , melly a német territórium nevezetes, s tekintve a németség keleti érdekeit, legfontosabb részén a németséget teljesen leigázza , valószínűleg az események hatalma által a szláv elem martalékául oda veti, hogy a frankfurti gyűlés képes legyen a német egységet, német befolyást , német műveltséget és civilisátiót áldozatul odadobni, hogy a porosz király német császársága lehetővé váljék — ezt elhinni nehéz; illy gonosz politica örök szenny volt volna Németország történetében, a legkiáltóbb árulás, mit népképviselő testület a népek jogain elkövetett. —s. Sokan törik azon fejeket, mi lesz már velünk, mi történik viszonyainkkal, minő kormányzási formák fejlődnek ki bonyodalmainkból ? Részünkről nem szeretnék, ha a törvényhozás figyelmét illy közjogi kérdések elvonnák azon tárgyak rendezésétől, mellyek minden formák alatt elintézésre várnak, s amellyek eddig is nagy kárral hevernek megoldatlanul. Mi a kormányformák minőségét illeti , bennünket Európa eseményei vittek és visznek tovább is. Azonban ki korunk mozgalmainak természetét csak messziről is felfogta, nem idegen előtte, hogy az okok, mellyekből azok támadtak, inkább sociális viszonyok balságaiban, mint a kormány formákban rejlik, habár azok is igen fontosak. Mi meg vagyunk győződve, hogy míg a sociális viszonyok helyesen rendezve nincsenek , tegyenek bármit a kormányformák körül, békesség, állapodás nem lesz — nem lehet. Ellenben legyen az állodalom szilárdítására benső viszonyainkban minden helyesen rendezve, a kormányformák változatai lényeges befolyást nem igen gyakorolnak a sociális élet rázkódtatására. Fordítsuk tehát egész erőnket a belviszonyok rendezésére , és ne hitessük el magunkkal, hogy ezen idő, minden izgalmassága mellett, nem alkalmatos belállapotaink megszilárdítására. Közjogi kérdéseink nem illy időre valók. Ezeket egy szerencsétlen háború kimenetele felforgathatná. Ellenben magánjogi viszonyaink hadviselésünk kockajátékának hatásakörén kívül feküsznek, ezeket ha megoldjuk, minden körülményekben megoldva leend. Belviszonyaink közt szerintünk fő figyelmet érdemel, nemcsak erkölcsi, hanem anyagi hatásaiban, azon egyenlőségi elvnek életbeléptetése. Egyenlő jogok egyenlő terhek! Meg kell valahára kezdenünk a közös és aránylagos adózást mindenütt az országban. Az ország költsége tömérdek, napról napra növekedik, s az adózás az adózóktól megszűnt, az adómenteseknél meg nem kezdetett még, hanem az állodalom előlegez. Pedig valamint nem tartom igazságosnak, hogy állodalmi beruházásoknál e kör megerőltesse magát, s az egész tőkét előlegezze a maradékért, úgy nem igazságos, hogy e kor semmit se adjon a közszükségekre , hanem majd a maradék fizesse a mostani súlyos költségeket. Van ez ügynek állodalmat érdeklő mélyebb fontossága is pénzügyi tekintetben. Igyekeznünk kell az állodalom rendkívüli szükségeinek fedezésénél, a bankjegyek emissióját a minimumra szorítni. Márpedig ha az állodalom minden szükségét csak az ország előlegezi, anélkül, hogy az állodalom pénztáraiba abból adó útján ismét vissza ne szivárogjon valami, ez a legszerencsétlenebb financziális eljárás volna. Mert minél több pénz jó az országban forgásban, annál inkább lehetségessé s könnyebbé válik az adózás. Így történhetik meg, hogy például 60 millió évi szükséget 40 millió emissiójával fedezzünk, míg most minden költségre csak egy forrásból merítünk. Lehetnek sokan, kik az adózás megindításától tartózkodnak, érezve, hogy van osztály az országban, melly ez idők eseményei által egyfelől súlyosan szenvedett , másfelől áldozatkészségét vérben s pénzben épen most tünteti ki, s nemcsak elismerést, de méltó kíméletet érdemel. Ez a legszerencsétlenebb okoskodás a világon. Mert ez állapot a buzgó hazafiakat sújtja, a nem akaróknak rést nyit kibújni, s legtávolabb visz a teheregyenlőség elvétől.