Pesti Hírlap, 1879. október (1. évfolyam, 270-300. szám)
1879-10-18 / 287. szám
A közös kööltségvetés deficitje előreláthatólag a várakozáson túl óriási lesz. A közös költségvetésben ugyanis a közös vámbevétel a folyó 1879-ik évre 24.900,00 forintra, az adóvisszatérítés pedig kerek számban 13 millió forintra irányoztatott elő, úgy hogy a közös kiadások fedezetére mintegy 12 milliót megközelítő felesleg volt számításba véve s a delegációk és törvényhozások által megszavazva. Ezen előirányzathoz képest a folyó év első felében a közös vámbevétel volt bankértékre számítva kerek számban 9.100.000 frt, adóvisszatérítésre pedig az első félévben kifizettetett kerekszámban 10.600,000 frt, úgy hogy a félévi előirányzott 6 millió felesleg helyett 1.400,000 frt hiány következett be. Már csak e körülményből is biztossággal következtethető, hogy a várt felesleg egészen el fog maradni, miáltal magának a magyar államháztartásnak csak e címen kerek számban 3.800 000 frt évi deficitje áll be, melyre pedig a költségvetés megállapításakor a kormány egyáltalán nem számított. ,,E-s.“ Bittó látván mint ezt már említettük, a közelebbi napokban levelet intézett a kisbirtokosok orsz földhitelintézetének létesítő bizottságához, melyben kéri magát kívül hagyatni minden kombinációból, szemben a néhány nap múlva megtörténendő új választásokkal. E levél következtében a létesítő bizottság tagjai lépéseket tettek, hogy Bittót rábírják e határozatának megmásítására, úgy tüntetvén föl Bittó Istvánnak, ki az első választásnál alelnökké választatott, e visszavonulását, mint ami magának az ügynek sajnos hátrányára válnék. Bittó István ezen indokolás következtében kijelenté, hogy elhatározását csak abban az esetben másítaná meg, s csak abban az esetben fogadná el az alelnökséget, ha az először csak rövid határidőhöz lenne kötve; s másodszor, ha úgy az elnökség, mint az igazgató tanács és felügyelő bizottság, teljesen díj és fizetés nélkül szolgálná az intézetet mindaddig, míg az intézet ügyei annyira fölvirágoznának, hogy az elnökség és igazgató tanács,díjazása minden terheltetés nélkül válnék lehetővé. _____ Az osztrák államvasut igazgatósága, mint hírlik, fel akarja oszlatni, illetőleg Budapestre áthelyezni Temesváron levő felügyelőségét. E hírt kapcsolatba hozzák a külön magyar forgalmi igazgatóság felállításának küszöbön állásával. A horvát regnikoláris küldöttség tagjainak legnagyobb része, úgy, miként más képviselők, a napokban elhagyták a fővárost. A regnikoláris küldöttség tagjai —mint a „P. N.“ írja — eltávozásuk előtt magánértekezletet tartottak a pénzügyi kiegyezés főbb kérdéseiről. A legfontosabb tételt a határőrvidék ügye képezte. Azon kérdés fölött, hogy a határőrvidék bekeblezéséhez egészen a szakításig ragaszkodjanak-e, körülbelül két egyenlő csoportra oszlottak az ellenkező szavazatok. — A határőrvidéki indirekt öt éve alatt előbbi tényét s virágzását vissza- , nyerte. Ekkor adományozta IV. Béla Szegednek a szomszéd Tápé községet, mely imént a Chujpor nemzetség birtoka volt, de e család a tatárjárás alatt egészen kihalt. Ugyanakkor kapta Szeged a várói halászatot örökösen. A bírtokbaiktatást Leontin szőregi apát végzi. IV. Béla adománylevele ma is látható a szegedi levéltárban. Zsigmond királytól kapta a város a legtöbb szabadságlevelet, melyek szintén a városi levéltár kincseit teszik mai nap. 1444-ben Amuráth szultán Szegedre küldé követeit, hogy Hunyady János győzelmei után tiz évi békéért könyörögjenek I. Ulászló királynál. Az ország rendei csakhamar itt gyűltek össze, tanácskoztak a szultán ajánlata felett s a többség a békét elfogadta, miért is a király azt aláírta. Alig távozott azonban a török követség, megérkezett Szegedre Julián bibornok, a pápai követ több fejedelem hírnökeivel egyetemben s rá bírta a királyt, hogy az imént megkötött békét megtörje s a szultánt karddal megtámadja. Az évi szeptember 4-én nagy ünnepély volt Szegeden, aznap esküdtek meg az egyházban ünnepélyesen a király, Hunyady János s a rendek, hogy a szent háborút haladék nélkül megkezdik. A középkori észjárást jellemzi e tett s ez ünnepély : a pápa követe ugyanis azt hirdette, hogy a „pogánynyal“ kötött békeszerződés az Isten előtt nem bir érvénynyel, sőt azt megszegni kötelesség. Az ország osztás furcsa felfogást s miatta a várnai vészszel lakott, melyben a magyar seregek java, köztük a király is elveszett. I. Ulászló tehát az Amuráth szultánnal kötött szerződését Szegeden szegte meg. A második szegedi országgyűlés még szomorúbb körülmények közt esett 1449 ben. Hunyady János ugyanis boszút állandó a várnai csatáért Amurathon, 24.000 emberrel Szerbiába tört, de Rigómezőn ismét megveretett; az áruló szerb fejedelem, Brankovics György a hazájába menekülő Hunyadyt elfogta és Nándorfehérvárott elzáratta. A rendek rémülve siettek Szegedre országgyűlésre, hogy Hunyady kiszabadítása iránt intézkedjenek, de Brankovics időközben jobban megfontolta a dolgot s a többi fejedelmek tanácsára Hunyadyt, ki akkor Magyarország kormányzója volt, önként kiszabadítá. 1456 ban, mikor Mohamed szultán Nándorfehérvár ostromára indult, Hunyady pedig Szegeden gyűjte össze a felmentő sereget, april derekán megindult a magyar sereg, köztük 40,000 szegedi halász dunai hajókon (képzelhető Szeged népes volta, ha fiaiból 40,000 embert bir síkra állítani katonaszámba). Ez utóbbiaknak jelentékeny részük volt a hires nándorfehérvári csatában s vitézségükkel előmozditák hathatósan Hunyady diadalát Ilik Mohamed felett. A harmadik szegedi országgyűlést 1458-ban Mátyás király hívta össze, kinek Szeged igen kedves vámja volt. Itt határozták el a rendek, hogy a törökök gyakori támadásai ellen állandó hadsereget tartanak, melyből a nehéz lovasság a fekete sereg nevet viselte, a könnyű lovasság pedig „huszár” néven ma is ismeretes. A huszár tehát Szegeden született. Ugyanitt történt az a megható eset, hogy a népszerű király misét hallgatott a Demeter-egyházban s mikor átvételkor a főoltárt megkerülő, észrevévén a misemondó ruhák elrongyolt állapotát, saját 16.000 forintra becsült palástját ajándékozta a templomnak, mely ma is megvan a ferenci barátok birtokában, csakhogy a régi drága díszítmények, ékkövek levesztek róla a török inváziók alatt. A nándorfehérvári fényes győzelem után Mátyás ismét Szegedre jött s ismét országgyűlést hirdetett a városba. Hogy mennyire szerette e várost, kitűnik nagyszámú adományleveleiből, melyek mind Szegeden keltek, s szabadság leveleiből, melyek Szeged kiváltságait nagyobbiták. Ő kezdé 1468-ban a ma is fennálló ferencrendi templomot építtetni, mely a havi boldog-asszonyhoz cimeztetett s mely Mátyás halála után a város polgárainak költségén már 1501-ben befejeztetett. II. Ulászló idejében az elcsehesedett fekete sereg sokat rabolt s gyújtogatott Szeged környékén, míg végre Kinizsi Pál ugyancsak 1501-ben a királyi sereggel tönkre verte a rabló csapatot. Következett csakhamar a mohácsi vész, a török invázió, vele a sok csapás, mely a nemzetet másfél századon át érte. Zápolya erdélyi vajda 40,000 emberrel sietett II. Lajos király segítségére, de bár kérte őt, várja be érkezését, ne ütközzék hamarabb, amaz nem hallgatott a kérésre. Zápoly Szegeden hallgató a mohácsi ágyuk dörejét, melyek a török szultán PFST HÍRLAP jövedelmek kérdésében egyhangúlag abban állapodtak meg, hogy végig ragaszkodnak követelésükhöz. Ezen magánjellegű megállapodást a horvát küldöttségi tagok még egyszer meg fogják hányni Zágrábban, mielőtt a magyar országgyűlésre megint feljönnek. A „Pol. Correnspondent“-nek Belgrádból jelentik, hogy egy francia tőkepénzesekből álló csoport, Frémyvel élén, érkezett oda s a szerb kormánynyal tárgyalást kezdett egy szerb nemzeti bank alakítása és a szerb vasutak építési engedélyének elnyerése végett. Várady Gábor lemondása által a técsői választókerületben megüresedett képviselői állomás betöltése iránt az országgyűlés képviselői házának elnöke megküldvén a megyei központi választmányhoz felhívását, hogy a választás érdekéből a szükséges intézkedéseket tegye meg: a köponti választmány Mihálka László alispán elnöklete alatt e hó 14 én ülést tartott. Felolvastiitván a választási törvénynek ide vonatkozó szakasza , ennek értelmében választás napjául október hó 31-ke tűzetett ki. — A választás végrehajtásának eszközlésére megválasztanak elnökökké : Prugberger József és Sztojka Gyula báró, helyettes elnökökké Rényi József és Pogányi Sándor, jegyzőkké Novák Károly és Erdőimre, helyetteseikké Dévai Károly és Farkas Lukács Választási helyekké a városházi tanácsterem és a Korona vendéglő tüzettek ki. „Prijeszky in Sicht“! Pozsonyi rendes levelezőnk folyó hó 16 ról ezt írja nekünk : Pár nap óta azon hir szállingózik itt, hogy Eszterházy István gróf főispán leköszönt ; ez magában véve nem nagy hatást okozott, de indignációval párosult felháborodást idézett ma elő azon hír , hogy Tisza az ő hívét, Prijeszky Tádét szándékozik Pozsony megyei és városi ispánná kinevezni. Az itt, a városban és megyében, nyílt titok, hogy nevezett képviselő és a »pozsonyi iparbank« elnöke már két év óta aspirál e hivatalra és minden alkalmat felhasznált a jelenlegi főispán ellen áskálódni. Eszterházyt nem fogják siratni, de „Prijeszky in Sicht!“ — nem kérünk belőle A hadsereg. A védelmi javaslat a monarchia alsóházai előtt fekszik. Mily keserű csalódás ! Mennyi remény, mennyi szép terv száll majd sírba azon pillanatban, midőn ezen javaslat törvényerőre emelkedik. Az utolsó tíz év a háztartás rendbehozását, a monarchia gazdaságának lábraállítását a hadiköltségek redukálásától vártuk. Reméltük, hogy a tíz év múltán legalább részben leveszik vállainkról a borzasztó terhet, amely előbb-utóbb elnyomással fenyeget. Szép terveket csináltunk, légvárakat építettünk, hogy mit teszünk majd ha nem a deficit fedezésére kell irányulnia az összes finance bölcsességnek. De mind hiában! * Eljött végre az idő, midőn valósíthattuk volna mindezen ábrándokat. De a helyzet nem javult, a körülmények nem változtak. Megint csak 800,000 katonát kell megszavaznunk. Mindösszesen és legföljebb csak azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy talán a legközelebbi tíz év alatt megváltozik sorsunk. Bizony szomorú és gyenge bátorítás. Még akkor sem elég a terhek viselésének megkönnyítésére, ha csakugyan alapos kilátásunk lehetne, hogy megjő amit oly türelmetlenül várunk. Azonban ki biztosíthat erről ? Ki vállalhat felelősséget aziránt, hogy tíz év múlva annyira megváltozik a politikai helyzet, miszerint nem lesz többé szükségünk oly óriási hadseregre, amelynek költségei fölülmúlják fizetőképességeinket? Mert, hogy csakugyan többet adunk ki a hadseregre, mint amennyit józan gazdasági politikából kiindulva szabad lenne, az kétségtelen. Mert gazdagok vagyunk-e ? A szegénység gúnylása akar lenni ezen kérdés ? Távolról sem. Csak azért hoztuk fel azt, hogy újra és minél hangosabban elmondhassunk, hogy szegények, nagyon szegények vagyunk. Nem bírjuk el a deficitet. Nagyhatalmi állásunk függ a nagy hadseregtől. Ezt felelik panaszainkra. Jól van. Ámde akármit mondjanak, akármivel érveljenek, mégsem vitathatják el, hogy választanunk kell. * Igen, választanunk kell. Mi között ? Íme az alternatíva : A politikai érdekek nagy hadsereget kívánnak. A gazdasági érdekek parancsolólag követelik a katonai budget leszállítását, mert a tényleges katonai kiadások nagysága lehetetlenné teszi a megélést. E között kell tehát választani. Megélés és a hadsereg változatlan fenntartása. Hanem utóvégre nem akarunk mi sem abdikálni a nagyhatalmi állásról, csak belehalni nem szeretnénk. S épen ezért óhajtjuk, hogy ha elvileg nem is szállítják le a 800,000 főnyi létszámot, 1875. október 18.