Pesti Hírlap, 1880. január (2. évfolyam, 1-31. szám)

1880-01-01 / 1. szám

fsókok közepette, midőn körötte minden Ságot lehelt, süvölt felé egy vészjós A merénylet nem sikerült. * Ez csupán a kezdet volt. Egy húsz éves fiatal ember volt a meénylő. De háta megött egész párt áll. A közársaság és hívei. * E lövés hosszú harc kezdetét jelenti. A ki- Myság s a köztársaság küzdelmét. Melyik fog főzni nem tudhatni. A választott fegyver nemtelen és erős. Spanyolország nem szorult rá, hogy nihilistaharcot kezdjen uralkodója ellen. Izabellát vérontás nélkül is meg tudta fosztani uralmától. * Alfonzo király azonban ne csodálkozzék a dolgok, váratlan fordulatán. Ő vérig sérte a spanyol népet Az elkergette megunt, gyűlölt királynéját. Száműzte egész családját, törvényileg megparancsolta, hogy lábát spanyol földre tenni ne merje! Alfonzo király államcsíny segélyével jutott trónra. Áruló kezéből kapta koronáját. Ez nem volt elég. Anyját, az elűzött, száműzött Izabellát visszahozta, a nászebédnél az asztaltőre ültette. Kell ennél nagyobb megalázás egy nemzetre ? Hát ha az épen a büszke, a szenvedélyes spanyol nemzet?* A köztársaság harca. Hiábavaló harc. Spanyolország nem való arra, hogy ott köztársaság legyen. Akár Don Carlos, akár Don Alfonzo, akárki más, csak nem a respublika A talaj nem alkalmas arra. A vérmérséklet nagyon heves. De e lövés azért megátalkodott harc kezdetét jelenti. S e harc undok lesz és méltatlan. Királygyilkolással kezdeni meg egy köztársasági harcot ! Leölni egy ifjút, kinek annyi nemes feladata lehet. Ez nyomorult tett. A gyilkolás mindig aljas, ha még oly nagy „cél szentesíti is az eszközt.“ A magyar államvasutak igazgatótanácsának újjáalakítása, a „P. Lt.“ értesülése szerint, folyamatban van , emellett azon elv irányadó, hogy kereskedelmi és földmivelési elemek is kellő képviseltetést nyerjenek. Bécsből értesítenek bennet, hogy az osztrák államvasút igazgatóság ,,Bécs és a közel fekvő állomások között, úgynevezett omnibus vonatok járásai iránt szándékozik kísérleteket tenni. A torontálmegyei tiszaszabályozási társulat VI. folyamosztálya, védtöltései helyreállítására, a m. kir. pénzügyminisztériumtól 80.000 forint állami előleget kért. A kisbirtokosok országos földhitelintézete alapítóinak névjegyzéke és a befizetett összegek kimutatása az igazgatóság részéről már sajtó alá lett adva; a kimutatás terjedelmessége és a nyomdai kiállítással összekötött technikai nehézségek folytán azonban ezen kimutatás 10—12 nap el nem készülhetvén, annak szétküldése ezen idő elteltelte előtt nem foganatosítható. Szeged újjáépítésére vonatkozó kérdések tárgyaltattak a tegnapi minisztertanácsban; a segélykiosztásra vonatkozó tervezet és az építkezési szabályok változtatás nélkül helyben hagyattak. A pénzügyi kérdések elintézése elmaradt. • Újabban megerősítik azon hírt, hogy a szegedi királyi biztosság nagyjában befejezvén teendőit, áprilisban feloszlik. Az országgyűlés mindkét háza rövid ülést tartott ma délután ; a Horvátországgal kötött pénzügyi szerződés meghosszabbításáról szóló és az 1880-iki újonc jutalékot megállapító törvények hirdettettek ki. Az osztrák-magyar-német kereskedelmi szerződés megkötése ténynyé válása iránt semmi kétség nem foroghat fenn. A kikészítési eljárás olyképen szabályoztatok, hogy a kikészített áruk febr. 15 ig vámmentesen, azután csekély vámilleték mellett lesznek behozhatók. A vagyonok lefoglalhatósága, minden várakozás ellenére ismét életbelép. A nyers vászonforgalom pedig szabályozatlanul maradt. Különben az egész ideiglenes szerződés nem ér semmit, s nincs egyetlen pontja sem, amely a két állam közötti forgalom könnyítését idézné elő. A végleges szerződés megkötését célzó tárgyalások már a jövő hó közepén meg fognak kezdetni; az utasítások megállapítása felett már most tanácskoznak az osztrák kereskedelmi minisztériumban. Az újvidéki „Nedelyni Liszt“ a szerb patriarchiátusban történt személyváltozást szükséges és elkerülhetetlen aktusnak mondja, ami által a szerb egyházi autonómia nincsen megsértve. Az autonómia intézményeiben a szóban lévő konkrét esetre nézve nem lévén határozott paragrafus, az adminisztrátorság esete sem támadható meg. A belvárosban megüresedett egyik albirói állomás, végre valahára betöltetett. A hivatalos lap mai száma közli, hogy Antos Károly I—III lapja meszsze elgurulnak keze ügyéből. De ott áll egy jószívű bérkocsis, ez felsegíti a jámbort a maga másfél lábára, kezébe nyomja a mankót, fejébe vágja a silapot s aztán csinál előtte egy hatalmas bókot, kíván hozzá boldog új évet s aztán nagyot röhög ennek az ötletének. Lábujjhegyen átszököm iószobámba. Újság, levél halomra rakva, névjegy, etikett csuporba öntve. Mindenfelől áradt az üdvözlés esővize. Csak a sarat ne küldenék meg az emberek oly pontosan, borítékba szorított b. u. é. k. hetük alakjában. Ki tudja, melyik billet-doux jelent őszinte rokonszenvet, melyik cifra lap igér valódi ragaszkodást! Kivénült szokás ez, önmagunknak csak alkalmatlanságot csinálunk, mások házi szemetét megszaporítuuk vele. A jó ember mindenkor jót kíván, a rosz ember pedig csak akkor, ha jót vár. Új naplókönyvet szereztem be Posnernél , a régi telekva emlékeim fiókjába került. Sóhajjal lapozom a csillogó fehér leveleket, — egy év múlva fekete sorok cifrázzák, események nyomai töltik be , és minő események lesznek azok ? . . Mennyi gond, fájdalom, — mennyi öröm vagy csalódás? . . . Aranynyomat csillogtatja a bőrkötésű címtáblán az „új évszámot.“ Még most csak egyszerű chronologicus jegy, határmérője az időnek, az emberi tetteknek, — egy talány, melyet megoldani nem tudunk, mely rejtett értelmét lassan, észrevétlenül fejti ki az évfolyamán. Az öltözőben tompa zörej hullik. Kitárul az ajtó s az újév talánya édes valósággá lesz. A képzelet víziói helyet adnak a legszebb tüneménynek, a napló üres lapjai mosolyt, kedélyderűt, boldogság ígéretét lehelik felém.Ott közéig nak — a fakatona egyik lábát sínyli, jeléül, hogy csatában volt már az ő pici zsarnokával; a tengeri nyúl jó egészségnek örvend, s alig várja az ébredés óráját, hogy hangos kacajra gerjeszsze azt a másikat: a leányembert. Nem fosztom meg őket a reggeli álom jótékony varázsától, nem ébresztem fel csókkal a nőt, ki e percben tán úgyis rólam álmodik s ez angyalkákat, kik bizonyosan a menyország pázsitján kommandirozzák a fakatonákat s űzik szaladva a piros szemű tengeri nyálakat. Csupán egy áldást, egy boldogító fohászt, — ezzel könynyitek lelkemen, midőn alvó családom szentélyében egy uj évre serkenek. A méla emlékek s a titokszerü sejtelmek ünnepe ez. Végig álmodjuk éber gondok közt a múltat, végig gondoljuk álmodozva a jövőt. Nehéz kötelmek súlya vállainkat nyomja, de egy pillantás az alkoven felé, és mi áldjuk a gondviselést, hogy bár nehézségek árán is e látványt megérnünk engedé. Ok adjon erőt tovvábbra, távozzék e tűzhely láthatáráról mindenvihart hordó felleg, minden torz alakja a rosz lelkiismeretnek. Derüljön felettünk állandón fényes s meleg napvilág, melyet a szeretet istene gyújtott. A téli napkelte hőtelen sugarakkal arany románcot vet a jéggel ezüstözött ablaktáblákra. Az ég egyfelől csillagot, másfelől lángba borult felhőcolást mutat. Az utcán széltől arculcsípett, zúzmarától csókolt emberek mosolyogva üdvözlik egymást. Sánta koldus biceg a kocsiután, erős szándéka a templomajtóhoz jutni, hol ma nem feledkezik meg egy imádkozó se a szegényekről. Nehéz a járás, csúszik a kövezetszabálytalan léptei alatt. Meg is botlik, el is esik egész hoszszában, görbe mankója, a vassi Berlinben pár nap előtt a rendőrség egy titkos sajtót fedezett fel, mely állítólag a nihilisták szolgálatában áll. Az eset nagy feltűnést keltett. Persze a nyomdát azonnal lefoglalták s a tettesek ellen a vizsgálatot meginditák. Az „ostromállapotú városában egy nihilista propaganda általán hallatlan eseménynek látszik az udvari körök előtt és erős a gyanú, hogy az ifjúság kontingens fogja a Drlogban a legtöbb bűnrészest szolgáltatni. Hol a socialista törvényt életbe léptették, ott a kormány a nihilismust semmiféle alakban sem fogja eltűrni. A hollandi trónörökös közelebb ismét adott ki egy röpiratot, melyben többek közt így szól: „Jaj az alkotmányos fejedelemnek, ki nem felelős tanácsadókra hallgat.. a te nyugalmad őre, kincseid részére, gyermekeid anyja! Karján a most ébredt fiúcska, ki duzzogva takarja el szemeit az ablakvilágosság elől. Kezénél fogva vezeti a szőke fürtü leánykát, ki félénk léptekkel tipeg e karszékhez; ott betanított állásba helyezi magát, kacsaiban reszket egy szalaggal átkötött papírlap. Reám néz azokkal az ártatlan kék szemeivel s csókolni való komoly hangon kezdi mondókáját : „Kedves Papám !“ Itt aztán megakad, akar vonaglanak, mamája szende mosolylyal bátorítja sznjból belekezd : „Kedves Papám!“ az elfogultság azonban nem engedi tovább szóhoz jutni — még egy erőködés, még egy elhatározott „Kedves Papám !“ — s aztán kitörnek könynyei odaborul térdeimre és sír keservesen. A mama rösteli a dolgot, szeretne boszankodni, szeretne kacagni a gyermek bohó könynyei felett, de nem, odaborul a vállamra . Szemeink találkoznak ... A kisfiú azonban szintén jelt adott magáról. Belekap a szakállamba s akkorát ránt rajta, hogy nem állhatom szó nélkül : Dudus, ez a te gratulációd? — Oh, Duduska mást is tud. Imént kérte mamáját, hadd mondhasson valami nagyon szépet s nagyon okosat. — Halljuk a Dudust. A kisfiú elgondolkozik, mamája pedig félhalkan oda súgja neki a mondókát, ami nagyon szép és nagyon okos : „Isten éltesse az én apámat az új esztendőben mindnyájunk örömére.“ — S a Dudus bátran kitagolja a szavakat : „Iszte-élte-azé-apá-esztetékem-örömére . . .“ Bravo, fiam! — Cicero lesz belőled. De Dudus rögtön tiltakozik, belőle beiz nem lesz „cincogó.“ Mióta a Renz cirkuszát látta, minden áron pojácsinak készül. — Csak olykor _________PESTI HIRLAP_____________ 1180. január 1. kerületi aljárásbiró, a belvárosba helyeztetik át. Panier ezúttal nagyon jól megválasztotta emberét, mert Antos egyike azon bíráknak, ki finom bánásmódja, képzettsége és szorgalma által máris kivívta magának a jogászvilág becsülését. Személye ellen tehát legkisebb kifogásunk sincs, azonban nem hallgathatjuk el azon körülményt, hogy utolsó időben, nagyon gyakoriak az áthelyezések. S ez csak Pauler úr rendkívüli takarékoskodásáról tesz tanúságot. A belvárosi albirós állomás négy hónapig nem volt betöltve. Most áthelyezik a budai albirót és az áthelyezés által most még Budán lesz 4 hónapig egy albiróval kevesebb. Pauler tehát az églüli lyukat betömi és a másikat kinyitja, azt hívén, hogy az ilyen spórolások által lendit igazságügyi állapotainkon. A katonai laktanyák építésére irányuló mozgalom mint az „Eas“ írja, az 1879. 36. t. c. alapján megindult az ország legnagyobb részében s csaknem minden vármegyében, hol katonaság szokott elhelyeztetni. Egyesek sehol se akarnak laktanyák építésére vállalkozni, mindenütt a községek, városok , illetőleg itt-ott maguk a vármegyék. Ez irányban már mintegy harminc törvényhatóságtól érkeztek fölterjesztések a honvédelmi minisztériumhoz. A rögtön ítélő bíróságok szabályzatának harmadik cikkét módosító igazságügyminiszteri rendelet jelent meg. Az újoncozásra vonatkozó körrendeletet a hivatalos lap mai száma közli. E rendelet szerint a jövői ujoncozásra az 1860., 1859. és 1858-ban született hadkötelesek hivatnak be. A hadkötelesekről szóló kimutatásokat jan. 30-ig kell beterjeszteni, úgyszintén a sorozó bizottságok névsorát is. A távollevő hadkötelesek kipuhatolása végett a bizottságokat febr. 25-éig kell megalakítani. Különben a többi szabályok érvényben, maradnak. POLITIKAI SZEMLE.