Pesti Hírlap, 1880. március (2. évfolyam, 60-90. szám)

1880-03-01 / 60. szám

19­80. március 1. PESTI HÍRLAP. lapot, melyek a nyilatkozatot a kormányra nem épen hizelgő megjegyzésekkel közölték, a be­lligyér lefoglaltatott. A S­a­­­t pasa elnöklete alatt működő közigazgatási bizottság terve szerint jövőre az ottomán birodalom 34 vilajetre (közigazg. kerü­let) osztatnék fel, Európában, Konstantinápolyt is,ide értve, négy vilajet volna, Kis-Ázsiában s a szigeteken 15, Örményországban és Kurdisz­­tánban 6, Arábiában 6, Mezopotám­ában 2 és Afrikában 2. Kelet-Rumélia és Kréta­ szigete egy-egy elkülönített, saját szerkezetű vilajetnek tekintetnék. Rég ideje, hogy az izlám két felekezete, a török és persa, a szunnita és sziíta jó viszony­ban igyekezett állni egymással. Erre vall az örvendetes tény, hogy a persa sah a szultánt a persa nap - és oroszlánrenddel diszítteté fel. Kétségtelen, hogy a két mohamedán állam kibé­külését Anglia diplomatizálta így ki­s Orosz­ország ellen. FŐVÁROSI ÜGYEK. AZ ADÓCSAVAR A FŐVÁROSBAN. Az adókivető bizottságok szorgalmasan dolgoz­­nak. Naponkint más és más kerület lakói részesülnek a furcsa szerencsében, hogy adójuk egy évre megálla­­píttatik. Bizony senki sem köszöni meg ezt a sze­rencsét. Köztudomású, hogy a Tisza-kormány adórend­szere, és egész pénzügyi politikája az adózsaroláson alapul. Minél többet kiszorítani a szegény polgárból, kinek semmije sincs, ez a jelszó ! S a végrehajtók,­­adófelü­gyelők és Isten tudja, hogy hívják őket mind, gondoskodjanak róla, nehogy üres jelszó maradjon-e magasröptű államférfias elv. De ha zsarolnak a vidéken, még inkább teszik ezt a fővárosban. Micsoda gondolat! Itt, az ország kö­zepén, ahol a nyilvánosságnak annyi közege van! Nem­­ez lehetetlen, vagy legalább valószínűtlen, így okoskod­nak sokan. És csalódnak. * A fővárosban nem mernek zsarolni az állam hi­vatalnokai ? Nem merik itt is űzni azon gyönyörű fog­lalkozást, hogy az adótörvényeknek minden kigondol­ható furfanggal való elcsavarása által a jogosan kiróható adó kétszeresét és háromszorosát vessék ki a pol­gárokra ?­ Hol tennék, ha nem itt ? Hiszen tényleg itt találnak legtöbb olyan embert, aki habár megerőltetéssel még­is ki tudják fizetni a r­á­­juk rótt nagy adóterhet. Ha nagy az adóhátralék, nem is tesznek mást, mint ki­keresik az ilyen embereket, és préselik a mig leket. Ők pedig fizetnek míg tönkre nem mennek. Mit is tegyenek? Remonstráljanak ? De hol? Hiszen a kor­mány jó eleve gondoskodott róla, hogy minden fel­lebbezési fórumon az ő embereinek szava legyen döntő. Kormányhivatalnok előtt pedig hiában szónokol akárki az adóteher igazságtalan nagysága ellen. Azért derék fővárosi polgártársak csak hallgas­satok és fizessetek. A Józsefvárosi Mátyás­tért az ottani lakosok kérelmére olajlámpásokkal l látják el.­­ A lipótvárosi Il-i­k a­d­ó­k­i­­vető bizottság holnap hétfőn, március 1-én a lipótvárosi 254—256. régi telekkönyvi házszámok alatt lakó felek III. oszt. kereseti adólajstromát tár­gyija. — A közigazgatási bizottsági in­tézménynek a főváros különleges viszonyaihoz képest való módosítása tárgyában a főv. közg. bizottság által kiküldött albizottság tegnap kezdte meg tárgyalá­sait és elhatározta, hogy miután határozott missiója van, köteles e kérdés tárgyalásába bocsátkozni. Elren­deltetett tehát egy oly összeállítás készítése, melyből kivehető, mily teendőket róttak az 1876. VI. t. c. óta keletkezett gyámsági, közegészségi, erdő stb. törvények a közig, bizottságra. Ha ez bemutattatik, megkezdődik az érdemleges tárgyalás. EGYLETEK és INTÉZETEK. — A népnevelők egyesülete ■ma délelőtt közgyűlést tartott, melynek egyedüli tár­gyát az alapszabályok módosítása képezte. A beterjesz­tett javaslat, mely a 14 évvel ezelőtt létrejött alapsza­bályoktól több eltérést tartalmaz s a mai viszonyok és igényekhez alkalmazkodik, több rendbeli módosítással­­hosszas eszmecsere után elfogadtatott, s jóváhagyás végett a belügyminiszterhez felterjesztetni rendeltetett. — A budapesti orsz. honvéd egy­let ma d. e. 11 órakor közgyűlést tartott, mindenek­előtt fölolvastatott és tudomásul vétetett a választmány ■évi jelentése ; ezután 62 honvédbajtárs kérvénye mutat­­tatott be, de miután a bennefoglalt kívánságok nagy­részét a bizottság már elintézte, annak tárgyalása nem látszott szükségesnek.­­ Bótz honvédhadnagy az ala­pítandó segélyző egylet érdekében emelt szót, áttérve egyszersmind indítványozta, hogy miután ez egylet a budai és óbudai honvédegylettel egyesült, s így mint­egy új egylet támadt, mondja ki a közgyűlés a tisztikar megújítását. Hosszas vita után az elnök hatá­rozatiig kimondta az egyletek egyesülését azon felté­tellel, hogy ezen új egylet nem tartozik felelősség­gel vagy szavatossággal a beolvadt egyletek választ­mányainak működéséért. A tisztújító közgyűlés még márc. havában meg fog tartatni. Az alapszabályok revisiójára pedig, — ha ez csakugyan szükséges volna — egy szűkebb bizottság fog kiküldetni. — Az első magyar általá­nos tisztviselők egylete (mint a hitelszövetkezet) ma tartotta rendes évi közgyűlését. A felolvasott és tudomásul vett jelentés szerint az egylet­nek az év végével 1235 tagja volt, a múlt évben tehát a tagok száma 105-el szaporodott. A lefolyt év üzleti nyereménye 12933 frt 18 kr, melyből a tagilletmények után járó 5 százalékról­ kamat levonása (5495 frt 73 kr) és a tartalék­alap javadalmazására a fennmaradt (7437 frt 45 kr) 5 százaléktalijának (371 frt 85 krnak, levonása után tiszta nyeremény 7065 frt 60 kr. marad) Az alapszabályok módosíására vonatkozó javaslat cse­kély módosítással elfogadtatott. Ezután a lelépett fel­ügyelő bizottságba megváasztattak Mihálik Gedeon, Petkó István és Néger Adolf s még póttagokul Kuhn Mátyás, Barssy Adolf és Horn Géza.­­ Az első budapesti Önse­gélyző egylet ma tartotta IV. rend.évi köz­gyűlését. A bizottmánynak tudomásul vett jelentése szerint az egyletnek 724 tagja, 62,743 írt 88 kr. va­gyona van. A gyűlés az elnöknek, Keményfy alelnöknek, és Becsáry ügyésznek buzgó fáradozásaikért­ jegyző­könyvileg köszönetet szavazott. TUDOMÁNY és IRODALOM * (A Kisfaludi­ Társaság titkári hivatalához közelebb három, jeligés levéllel ellátott pá­lyamunka érkezett, melyek mindegyike költői beszély. Címeik a következők: 1) „A rongyszedő leánya“. Jel­ige: Adjon isten jónapot stb. 2) „Szarvaskő.“ Jelige: Hol van az egykori fény, hol van az egykori zaj ? 3) „A pocsovai harangozó.“ Jelige: Isten áldd meg a ma­gyart jó kedvvel. Minthogy a Kisfaludy-Társaságnak zárt költői pályázata sem tavaly nem volt, sem az idén nincs, a febr. 4-dikén tartott közgyűlés határozatából értesítetnek az említett pályaművek írói, hogy munkáikat, szerzőségük igazolása mellett, a titkártól visszavehetik. * (Petőfi német fordításából) az első füzetet kaptuk meg Aigner kiadásában. E négy­éves kis füzetről azért tartjuk kötelességünknek egész körülmé­nyesen ítélni, mert a borítékra nyomott prospectus Pe­tőfi összes költeményeinek teljes kiadását ígéri e ki­­dásban,­­ mert ez az egy embernek soha nem sikerülhető nagy munkát többek szövetkezetével akarja elérhetővé tenni. Fájdalom! nem állíthatjuk, hogy a szövetkezetnek túl sikerült volna tenni Neugebaueren vagy csak Kert­­benyn is A füzetben Max Farkas aláírással van a leg­több költemény ellátva. Nem tudjuk ki e műfordító, csak azt, hogy fordításai a leggyöngébbek. Némelyik egészen olyan, mint milyet egy-egy élclapban olvasunk műfordítások cím alatt. Egyike ily fordítmányainak így kezdődik: „Von diesem Orte will ich nimmer weichen, Ist auch mein Loos hier drückend ohne Gleichen; Und wars untrüglich, gälte es mein Leben : Ich würde mich von hier nicht wegbegeben.“ Alig emlékezünk ennél laposabb prózára. Általában szerencsétlen gondolatnak tartjuk Petőfit bármely más nyelvre magyar rhythmus-utánzással fordítani akarni. Most már Hornért és Horácot is modern formában szo­kás fordítani, pedig a klasszikus alakokra a magyar nyelv is alkalmas. A Magyar rhythmust egyetlen egy modern nyelv sem adhat egészen vissza. Sok­kal egyszerűbb lenne modern alakokba átkölteni e dalokat, mint szórnl-szóra magyar sormetszetekkel döcögtetni. Egy előszóban be lehetne aztán egy pár hű fordításban a magyar rhymust is mutatni, de egészem abban tenni át, magyar embernek élvezhetlen, s azt hisz­­szük, idegennek sem okozhat túlságos­­gyönyört. Mu­tatja ez állítás valószínűségét az is, hogy e füzetben a modern formákban átültetettek jóval sikerültebbek.­­ A füzet ára különben 30 kr., kiállítása csinos ; körül­belül 20 füzetre van számítva. •(Heksch Sándor) „Die Donau“ című nagy munkájának három újabb füzetét kaptuk, melyek már tisztán hazánkkal foglalkoznak. Budapest s a Po­zsonytól Budapestig vezető Duna-út van tárgyalva a 15—17 füzetben. A legelső füzeteknek hazánkról való „per tangentem“ megemlékezését itt kárpótolja szerző melegen és rokonszenvesen irott rajzaival. A modern Budapest leírása mellett látszik, a bő forrás, melyet ala­posan és lelkiismeretesen használt föl, a régi Budapest leírását adandó, a város történetébe a régi regéket, dalokat, mondákat ügyesen szőve közbe. A 17-ik fü­zethez a Duna térképének 9 és 10. részlete van ki­tűnő térrajzban mellékelve ; a képek csinosak, bár közü­lök néhány nem egészen új. E füzetek ára is 30 kr, mint a többié. SZÍNHÁZ és művészet: •(Titilla hadna­gy) holnap, hétfőre hirdetett előadása közbejött akadályok miatt szer­dára halasztatott, holnap helyette „A sárga csikó"” kerül szinre Komáromi Maris­kával Erzsike szerepében. Az előre váltott jegyek holnap (hétfőn) érvényesek, esetleg Szerdára becserél­tetnek. Kedden Rónaszékiné Vilma asszony a szegedi színtársulat énekesnője fog a népszínházban vendégszerepelni. „A falu r­o­s­z­s­z­a“ Finum Rózsi szerepében. *­­8f rré­nl(K­é­t-f s­z­í­n­h­á­z) operájánál változá­sok vannak kilátásban.SJMint olvassuk, Balázsné asszony zokon vette a fizetéséből való levonást s azért távozni készül. Egyik lap nagy hűhót üt mellette és ezt iszonyú méltatlanságnak hirdeti. Igen nagy barátjai vagyunk a lovagiasságnak és udvariasságnak, de bi­zonyos dolgokban kénytelenek vagyunk igen őszinték­nek lenni. Balázsné asszonyt mi igen tiszteljük mint jó koloratúr énekesnőt, de hangja már elvesztette teljesen ércét, csengését, ő pályája zenitlejét meghaladta. Méltányos dolog, hogy amíg valaki folyvást fölfelé halad, pályája tetőpontján áll, addig fizetését emelik. De azon­túl a fizetésnek is arányban kell állani a szerepléssel, s az is eltagadhatlan tény, hogy Balázsné asszony ritkán szerepel s mellette folyvást idegen koloratur-énekes­nőkre van szükségünk. Mi nem csatlakozunk azon samaritánus véleményhez, hogy a sajtónak nincs köze a A nihilizmus Chinában. Az oroszországi események nagy érdeket kölcsö­­nöznek a fanatikus nihilisták üzelmeinek. Önkénytelenül kérdjük magunktól nem fognak-e ezen ronboló átkot­­hozó eszmék elterjedni Oroszországon kívül is? és a történettudósok buvárlatokba merülnek ezen jelenség eredete, okai és végeredményei tekintetében. Európa még a társadalmi gyermekcipőket ta­posta, midőn a barbárnak gúnyolt China nemcsak ipar, művészetek, tudomány és találmányok terén, de társa­dalmi institúciók tekintetében is nagy fejlődést mu­tatott. A társadalmi előnyök mellett, a haladás árnyol­dalai sem maradtak el. Chinában például a nihilista üzelmek, melyek egész Keletázsiát fölforgatták, már századok előtt lezajlottak, még­pedig annak idején oly nagy eredményeket mutathattak, föl, hogy évtizedeken át övék volt az uralom, melyért orosz utánzóik valóban irigyelhetik. A nihilizmus a Buddha tanának elterjedésével egyidejűleg a tizedik századba esik. Ez utóbbi a termé­szeti erők eszmenyitésén alapuló régi népvallást lerom­bolta. A Nirvánáról szóló tan, az egyén feloszlása a semmiségben szó szerint vétetett és a fenálló rendszer megtámadását vonta maga után. A nihilisták az uralkodó családok kiirtására törekedtek és egy század alatt hat dinasztiát pusztítottak ki. A néptömeg között a folytonos rész­termések foly­tán nagy lett a nyomor; az éhség a legborzasztóbb mérveket ölte és okot szolgáltatott a harcra mindenki­nek, mindenki ellen. A nihilizmus által előidézett ezen reménytelen Chaos közepette támadt a socialista tan. Fűhirdetője Wang­ ngan-Che volt, kihez se’ Proudhon, Lassale, se’ Bakanin és Marx Károly nem voltak hasonlíthatók. Wang-ngan-Che 1027-ben született, kitűnő nevelést nyert és különösen történelmi tanulmányokban igen jártas volt. Életrajzírói, így barátai mint ellenfelei megegyez­nek tudományossága, értelmisége és ékesszólása dicsé­retében. Kitűnő vizsgái, melyek Chinában tudvalevőleg egyedüli eszközei nyilvános hivatalok elérésére és a nihilisták elleni elkeseredett és sikeres harca népszerűvé tevék őt. Az udvar is figyelmessé lett reá, Chen-Tsung császár bemutatta őt magának, megtetszett neki és rö­vid idő alatt sikerült a merész de finomul diplomati­­záló nyitónak az uralkodót eszméi részére megnyerni. Az eddigi császári titkos tanácsos és miniszter Sse-makuang, ki egyike volt China legtekintélyesebb tudósainak és költőinek és helyébe Wang-ngan-Che he­lyeztetett, de nem a­nélkül, hogy elődével és pártjával mely különösen a tudósok és irók befolyásos osztályá­hoz tartoztak, kevés tusát ne vívott volna. 1069-ben a chinai Lassalle teljhatalommal birt és mindenekelőtt az egyéni tulajdonjog eltörlését hirdető ki a császár nevé­ben. A földbirtok az államénak mondatott, az állam ál­tal műveltetett és a jövedelem kiosztatott. Az állam lett az egyedüli gyáros, iparos, kereskedő, szállító, földmi­­velő. Minden egyéni érdek a közösség által elnyeletett nem volt többé se’gazdag se’szegény. Az első tíz évben csak meglehetősen ment ez a közös élet, de lassanként kezdtek Wang-ngan-Che­ta­nának hátrányai mutatkozni. Hiában, egy 300 milliós állam nem barátklastrom és az egyéni önérdek csakha­mar feltolta magát a mindent elmosó socializmus alól. A socialistikus alattvalók hátráltatták és meglopták socialistikus államfejüket a­hol csak lehetett, ebből súrlódások támadtak, a megbukott Sse-ma-Kuang és pártja nem nyugodott és midőn a császár néhány év múlva meghalt, az állam oly zilált körülmények között volt, hogy az özvegy császárné elmozdította helyéből Wang-ngan-Chet és helyébe az ókonzervatív Sse-ma- Kuangot hizta meg tanácsadó és a trónörökös nevelője gyanánt. Wang-ngan-Che lejátszotta szerepét, két év után meghalt és újra a régi törvények léptek Chinában ér­vényre. A borzasztó, erőszakos gyógymód tökéletesem a szerződtetések föltételeihez. Addig amíg a színház országos segélyből tartatik fen, a szerződtetés föltételei nyilvános megvitatás tár­gyát képezhetik, s mi határozott visszaélés­nek tartjuk Tannerné asszonynak jelenlegi magas fizeté­sét. Ő volna a drámai énekesnő s mellette Pappenhei­­mokat, Wilteket kell szerepeltetni. Redukálja az igazga­tóság a kevésbé kedvelt drága primadonnák fizetéseit és szerződtessen egy minden tekintetben jeles énekesnőt, hogy ne kelljen úgy húzni ki az idényt, hogy minden héten más vendéget expediáljon nyakunkra a bécsi ügynökség. Szándékunkban van egyébiránt bővebben szellőztetni az opera ügyeit, egyelőre azonban csak a két primadonna szerződtetet vitájához kívántnak hozzá­­szólani.

Next