Pesti Hírlap, 1880. április (2. évfolyam, 90-119. szám)

1880-04-01 / 90. szám

2 S belé olvad, mi szükség ekkor Tisza Kál­mánra. A második esetben az ellenzék egysze­rűen abdikál , mi szüksége van erre az ellen­zéknek. Hívják, de nem a győzelemre: csábítják, sizett törvénycikkeket hirdettek ki. Szörény me­­gye közigazgatásának egy évre való meghosz­­szabbításáról, az osztrák- magyar bank címer­­kérdéséről, a választási törvénynek az adó be­fizetésére vonatkozó §-ának az ínséggel sújtott vidékeken való felfüggesztéséről szóló törvény­cikkeket. Ezenkívül Trefort Ágost közoktatási miniszter két törvényjavaslatot nyújtott be, az egyik szól a vallás- és közoktatásügyi minisz­tériumnak 1879. évre szükséges póthitelről, a másik a műemlékek fönntartásáról. Pauler Tiva­dar igazságügyi miniszter szintén két törvény­­javaslatot nyújtott be, és pedig a telekkönyvi jegyzőkönyvek pótlásáról, a­mennyiben azok megsem­misültek és a telekkönyvi naplók veze­tésének megszüntetéséről és sommás, valamint részletes telekkönyvi kivonatokról. Végre Péchy Tamás közlekedési miniszter hasonlókép két tör­vényjavaslatot terjesztett elő, jelesül: a helyi ér­dekű vasutakról és a közmunka és közlekedés­­ügyi minisztérium 1879. évre szükséges póthitele tárgyában. Ezzel az ülés a jegyzőkönyv hitele­sítése után fél 12 órakor véget ért. A második királyi táblának Kolozsvárra áthelyezése iránt intézet feliratot a kolozsvári ügyvédi kamra az igazságügyminiszterhez. A tábla jelenleg tud­valevőleg Marosvásárhelytt van, s e tősgyökeres székely városnak nagy oka van arra, hogy egyetlen kívánságát, a királyi táblát féltse. Tööbb új törvényjavaslat tétetett ma a ház asztalára. Legnevezetesebb közülök a helyi érdekű vas­utakról szóló, mely szerint a minisztérium 10 évi adómen­te­sséggel bíró helyi érdekű vasutakra adhat engedélyt a törvényhozás beleszólása nélkül. E vasutak számára kisajátíthatók a közutaknak a közönséges kocsiközleke­désre nem okvetlenül szükséges részei s a vízszabályo­­zási védtöltések is. Az osztrák-magyar-szerb vasúti konven­ció, bécsi jelentések szerint bizonyosnak tekinthető: a szerb kormány monarchiánk kívánságára a szerződés ralifikációja végett még rendkívüli ülésszakra is össze­hívja a szkupjesinát. Legfelebb az képezhet akadályt, hogy Szerbország a niss-piroti vonal építését csak hat hónap­pal a bolgár-szerb vasúti sz­erződés aláírása után akarja megkezdeni. A főpálya kiépítésének határideje 1883. jún. 30-ára tüzet­ett ki. A bosnyák erdők tulajdonjoga iránt mo­narchiánk valószínűleg tárgyalásosat fog kezdeni Török­országgal. A bégek maguknak tulajdonítják s egymás­után eladogatják azokat, habár kétségbevonhatlan, hogy a török uralom alatt állambirtokot képeztek. A bosnyák­­országi kormány be is tiltotta a további eladásokat, de abdikációra. Ha marad mostani pártállása mellett s szervezkedik okszerűen, kifejti programmját, csinál neki országszerte propagandát, h­ogy nyerni fog erőben, tekintélyben s biztos kézzel egyengetheti útját egy jobb jövőnek. Ily ellen­zékre az országnak szüksége van s ilyennel a múltban nem birt soha. Azért nem tudott ná­lunk soha ellenzék­i minőségben győzelmet aratni. Ha pedig hallgat a hívásra, követi a köl­töztető szózatot s átvándorol a kormánypadokra anélkül, hogy irány­eszméit, politikáját érvé­nyesíthetné,­­ akkor a Tisza-korszaknak új "epoc­ája áll be, a politikai inmoralitás új tápot nyer, a rendetlenség és eszmezavar fokozódni fog a kormányzás minden ágában, mert hiány­zik majd a kabinetben a nagy akciókhoz szük­séges elvi egység, a kormánypártban a szüksé­ges erős bizalom s a parlamentben a szükséges ellenőrzés. Lesz egy kabinet, melynek tagjait a kor­mányelnök akarata mozgatja, lesz egy kormány­párt, melynek alkatrészei személyes frakciókat képeznek s lesz egy szélsőbali ellenzék, mely az alkotmányos ellenőrzéshez nem ért s a kormány­képesség feltételeivel nem bír. Fontolják meg ezt az egyesült ellenzék vándormadarai. S ha megfontolás után se tesznek le köl­töző szándékukról, — ám repüljenek a hívó szó­zat után, menjenek be a szabadelvű pártba, Ti­­sza Kálmán — áprilisába. A főrendiház délelőtt fél 12 órakor szintén ülést tartott, amelyen az ő felsége által szente­sített s a képviselőházban kihirdetett törvény­cikkeket hasonlókép kihirdették. A képviselőház ma délelőtt 11 órakor Ke­mény János b. elnöklete alatt rövid ülést tar­tott, melyen a következő ő felsége által szente­neki, hanem bizonyos Horiton urnak a szom­szédságból, a ki egy gyámokt fia volt Manches­terből. Ez egy vastag, ügyetlen, üres ember volt, a­ki semmiféle előnyös tulajdonnal sem bírt pénzén és földbirtokán kívül. A hölgyek a tár­salgási teremben kárörvendeztek és szerényen kifejezték azon biztos reményüket, hogy Honi­ton úr szerencsétlenné fogja tenni nejét és ek­­kér boszut áll majd az elkövetett sérelmeken. Honiton úr nőül vette Somerset kisasszonyt, a harangok vidáman hangzottak, az utcagyerme­kek a kocsik után szaladtak, lármáztak és nagy öröm volt mindenütt, kivévén bizonyos fiatal emberek szívében, a­kik érezték, hogy a légy szerepét játszották és a gyertya körül röpked­­tek, míg végre csak azt nyerték, hogy szárnyuk megégett.Somerset kisasszony férjhezmenetelével a lég megtisztult. A házasság vásárja újra megkezdődött és az üzlet fényes lendületnek örvendett. Visszatért a nyugalom falunkban és nem kétlem, hogy ezután örökre boldogan éltünk volna egy ese­mény közbejövetele nélkül, a­mely mintegy más­fél évvel történt Somerset kisasszony férjhez mene­tele után. Ezen esemény Honiton úr halála volt. A kenderhajú bálvány rövid tizennyolc hó alatt özvegygyé lett. A faluban e hírt csodálkozással, megütközéssel és talán némi megelégedéssel fo­gadták. De a falu nem volt elkészülve Ho­niton úr halálának egy meglepő következményére. Néhány héttel a szomorú esemény után özvegye, a bálvány, vissza­jött koténa és lete­lepedett atyja házánál. Megérkezése után néhány napig nem mutatta magát és e néhány nap alatt a falubeliek nagyon sokat foglalatoskodtak azon pusztításokkal, melyeket a szomorúság az egy­kori szépségen elkövetett. A falu legelőbb kelő nőnemű lakossága el volt készülve a legmélyebb­­ szomorúság mintaképét látni, pongyolán bebur­­­­kolva minden divattal dacoló, ódon szabású fe­kete ruhába, sarkatlan cipőkben, kurta és kri­nolin nélküli egyszerű, sőt szegényes fekete ruhában és fekete kőszenes kosár alakú ka­lappal, a­mely fekete szövettel van bevonva. Borzasztó csapás volt minden hölgyre néz­ve, midőn az özvegy legelőször megjelent nyil­vánosan. Ha maga Lady Godiva lovagolt volna keresztül a falun az eredeti Coventry jelmezben, aligha okozott volna nagyobb feltűnést. Hori­­zonné asszonyság ép oly szép, ép oly ragyogó volt, és ép oly fiatalnak látszott, mint valaha. Az első tekintetre lehetett látni, hogy bánata nem volt valami nagy; szemeit nem sírta ki és szépségén nem mutatkoztak a pusztulás nyomai szóval nem volt kénytelen másoknak megsze­rezni azon örömet és elégtételt, hogy szánakoz­zanak és segítsenek rajta; sőt a­mi még ennél is rosszabb, oly csinos és kicsi özvegyi fejkőtőt viselt, hogy nagy veszteségének e jelvényét alig lehetett észrevenni. Midőn legelőször megjelent a templomban, bájosabb volt mint valaha. Élénk arcszinei bá­jos ellentétet képeztek fekete kalapjával és öl­tözetének ezen legutóbbi kiegészítő része való­ban semmihez se hasonlított oly kevéssé mint gyászkalaphoz. Szép idomú vállairól lecsüggő fekete köpenykéje oly ügyes szabású volt, hogy minduntalan látni engedő, hogy dereka semmit se vesztett egykori karcsúságából. A nőtlen fia­tal emberek nem is vették le róla szemeiket, sőt sokan a nős férfiak közül, és oly kevéssé bírták megtagadni maguktól, hogy ne pillantsa­nak minél gyakrabban azon oldalra, a­hol a szép özvegy ült. Csodálkoznak önök, hogy a nők komolyan dühösködtek ? Nem lettek volna nők, nem let­tek volna halandók, ha nem dühösködnek ko­molyan. A dolgok állása ismét a régi kerékvá­gásba jutott, mintha csak Honiton úr­asoha se létezett volna. Hopitonné asszonyság nem csu­pán vonzóbb volt, mint valaha, de a mellett még nagyon sok mesterséges és kacér fogást ! Az angol választásoknak ma estig tizenegy eredményét jelezték már nekünk. Tegnap egészben tíz liberális és nyolc konzer­vatív választatott meg, ma tizenegy választói kerületben ellenzék nélkül választattak meg a jelöltek. Liverpoolban Landon és Whitley kon­­zervatívok mellett Ramsay lord liberális is meg­választatott. A legutolsó percekben tartott be­szédek csakis retrospektív érdekkel bírtak. Har­­tington marquis szombaton egy meetingen Black­­burnben Beaconsfield külügyi politikáját bírálgatta, főleg azt vetvén szemére a kormánynak, hogy a jelenlegi terjeszkedő po­ltika ellenében nem­ emelte feljebb sem a hadsereg, sem a tenge­részet létszámát.­­ Ugyanazon este más mee­tingen a trónbeszédet választási manifesztumnak mondotta. Sz. Tamás Halle Piccadillyben őt tanult. Az özvegyi előjogokat oly mértékben egyesítő leánykori bűbájával, hogy valóban ha­tározott szerencsének látszott özvegyi állapot­ban maradni ily fiatal korban és annyi bájjal felruházva. Leánykorában nem lett volna sza­bad gyakorolnia szen bűbájos művészetét, a­melyre most kizárólagos szabadalommal bírt, azon körülménynél fogva, hogy férjnél volt és férjét elvesztette. A falu nőnemű lakóinak még egyszer kellett szomorúan tapasztalták, hogy a választó­­képes fiatalság újra a kenderhajú bálvány lábai elé omlik, hogy követi őt mindenütt, bámulja, szépségét és iparkodik ellesni egy pillantást és­, összecsoportosul körüle, mint a légy csapat a cukortartó körül. A dolog valóban lázító volt. Egy nemzedék kilátásait már semmivé tette,­­ most ismét visszatért, egy újabb nemzedék re­ményeit veszélyeztetni. Így álltak a dolgok, midőn Berington Ká­roly úr falunkban megtelepedett. Berington Ká­roly úr, kezdő fiatal ügyvéd és csinos, fekete szakálú és nem mindennapi ügyességű em­ber volt. Ezen előnyökön kívül, ügyes nyelvvel és bámulatos tehetséggel dicsekedhetett köznapi semmiségekből társalogni és nőtlen volt. Szóval azok közé tartozott, a kiknek láttára mindenki így kiált fel: Mily csinos férfi. Azt mondani, hogy Berington Károly úr szép ember, és oly természetes volt, mint azt mondani, hogy egy hét lábnyi ember magas. Berington urat is, mint oly sok mást megigézte a fiatal szépsége és csakhamar megérkezése után eljött hozzám és Honitonné asszonyságról ábrándozott. — Szeretném ha nőül venné őt, mondám neki. Berington úr meg volt lepve, hogy én mind­járt az első szóval ajtóstól rohantam a házba. — Miért, hogyan-hogyan érti ön ezt ? — Egyenesen úgy értem, amint mondot­tam, — viszonzom. Szeretném ha ön nőül venné Horizonné asszonyságát, mert ez által kitünő­­szolgálatot tenne falunknak. pesti hírlap, 1886. április 1. Az utolsó közös minisztertanács hit szeriit főképen a brood­zenicai vasutak Szerajevóig, illetőleg egészen a Lim-vonalig való kiépítésével foglalkozott. Állítólag a keskeny-nyoma pályájának rendes ny­omává való átalakítása is szóba került. Tető­mag beszerzésére, a kormány által újab­ban a következő összegek utalványoztatók : Ung megyé­­nek 61,000 frt, Szathmármegyének 61,000 frt, Szabolcs­nak 15,000 frt, Sopronynak 10,000 frt, részben az árvíz­­károsultak számára, Veszprémnek 4000 frt. A dunaszabály­ozási bizottság a végleges szabályozási munkálatok tárgyalása iránt ma tartotta első ülését, melyben már részt vett­­ a bizottságba a közlekedési miniszter által l­gutóbb kiküldött Klaszi Márton kir. tanácsos, és a főváro­­s által kiküldött Hunfal­vy János is. Az elnök felszólítására Klasz Márton építészeti felügyelő bemutatja a dunasz­abályozás ügyében általa készített memorandumot, me­lyek adatai nagyrészt ismer­tesek. Ezután az elnök a külföldi szakértők jelentését tűzi ki tárgyalás alá s azon néze­tének ad kifeje­zést, hogy a fővárosra csak jégdugulás­ból származhatik árvízveszély, s miután e tekintetből a Duna alsó része a legveszélyesebb, első­sorban a pro­­montori ág szabályozási kérdéseit véli tárgyalandóknak. Fölolvastatott a külföldi szakértőknek vonatkozó jelen­tése, melyben a szabályozásnál követett általános elvét helyesnek és észszerűnek véleményezik. Ezen fontos­kérdés körül élénk eszmecsere fejlődött ki. Földváry Mihály határozottan elítéli a soroksári ág elzáratását s szerinte semmi körülmények között nem engedhették meg vízviszonyaink azon föltevést, hogy a promontori ág a víz befogadására képes leend és természetes ki­képződést fog nyerni az által, hogy a Duna vize csupán a promontori ágba szoríttatik. Klimm a szóban forgó általános elvet, hogy a folyam­elágazások rendszerint zavaró hatással vannak a vízviszonyokra, s hogy ezen zavarok megszüntetése végett legcélszerűbb a vizet egy folyamágba szorítani, minden kétségen felülállónak mondja, azt azonban, hogy ezen észszerű elv helyesen lett-e a főváros mellett alkalmazva, egész külön kérdés­­nek tartja. POLITIKAI SZEMLE.

Next