Pesti Hírlap, 1882. március (4. évfolyam, 60-89. szám)
1882-03-02 / 61. szám
2-ik melléklet aPesti Hírlap“61—1142 számához. - ----- ■ ~ .......... ■■ ' ———————— Országgyűlés. A képviselőház ma elhatározta, hogy holnaptól kezdve az ülések d. u. 3 óráig tartatnak. A közlekedésügyi minisztérium költségvetésének folytatólagos tárgyalása kerülvén napirendre, Tisza Lajos nagy figyelemmel hallgatott beszédben fejtegette a vízszabályozás kérdését, különösen a Tiszavölgy helyzetét Mikes Ernő Pázmándy határozati javaslatát támogatta, helytelenítvén Rohonczy felszólalását. Erre felszólalt Rohonczy, továbbá Ordódy és Tisza Kálmán miniszterek. Darányi Ignác, szakszerű fejtegetések után Baross indítványát pártolta. Dessewffy Aurél gr. határozati javaslatot nyújtott be a belvizek és a vízjog szabályozása érdekében. Az utolsó szónok Károlyi Sándor gr. volt, aki a háznak élénk érdeklődése közben kifejtette nézeteit a Tisza-szabályozásról és az ezzel kapcsolatos kérdésekről. Ezután mulatságos kis epizód következett. Mint minden nagyobbszabású beszéd után, Károlyi Sándor gr. beszéde után is nagy nyugtalanság uralkodott a házban. Senki sem ügyelt az elnök szavaira, a képviselők mind az imént elhangzott beszéddel foglalkoztak. E közben az elnök kijelentette, hogy a napirend szerint elérkezett az interpelláció megtételére kitűzött idő, a vita folytatása tehát holnapra halasztatik. Igen, de Almássy Sándor, aki az interpellációt bejelentette, nem volt jelen. Az elnök tehát az ülést berekesztette. Ekkor kezdtek a képviselők, különösen a kormánypárton magukhoz térni és zajosan sürgették az ülés folytatását A miniszterek is mind ülve maradtak. De a határozat már ki volt mondva és a jó öreg Kemény János leaszoikus nyugalommal szállott le az elnöki székről, a baloldal pedig jóízűen nevetett a jobboldal meglepetésén. A képviselőház ülése márc. 1-én. Előzetes bejelentések. Péchy Tamás elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, bemutatja a kérvényeket. Vizsoly Gusztáv indítványozza, hogy tekintettel a nagy mérveket öltött költségvetési vitára, valamint az elintézésre váró fontos törvényjavaslatokra, a ház ülését a költségvetési vita befejeztéig 10 órától 3-ig tartsa. (Helyeslés jobbfelől.) Csanády Sándor: Ha el tudná magával hitetni, hogy a pénzügyminiszter, aki a lapok szerint a tegnapi pártértekezleten ez indítványt megtette, következetesen önmagához reggeli 10 órától d. u. 3-ig jelen lesz az üléseken, ha elhihetné azt, hogy a többség is ugyanazt fogja tenni, nem ellenezné az indítványt, de miután eddig az ellenkezőről volt alkalma meggyőződni, nem helyeselheti az indítványt, már csak azért sem, mert 5 óra hoszat ülni egy helyben, kellemetlen az egészségre nézve is. Eötvös Károly hozzájárul az ülések idejének meghosszabbításához, mivel fontos okok támogatják ezen indítványt, de megjegyzi, hogy különösen a miniszterekre és a szélsőbalra vonatkozik e dolog főképen, mert a miniszterek és a függetlenségi párt tagjai azok, kik bizonyosan kitartják azt, akármilyen nehéz és kellemetlen legyen is. Azért arra kéri a házat, hogy, tekintettel arra, hogy az ülések rendszerint félórai késedelemmel szoktak kezdődni, és tekintettel arra, hogy a 3 óráig tartó ülések zavarólag hatnak a ház igen sok tagja társadalmi munkájának beosztására , határozza el a ház, hogy fél 10-től délután 2 óráig tartassanak az ülések. (Helyeslés a szélsőbalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Ha valakinek, úgy neki legkellemetlenebb a 10-től 3-ig tartó ülésezés, de mivel, mióta az ülések meghosszabbíttattak, mindig 10-től 3-ig határozta azt el a ház, azért kéri ennek mostan is ily értelemben való elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) A ház elfogadja Vizsolyi indítványát. Következik a tisztviselők minősítése és a véderő bizottság egy-egy tagjára a szavazatok beadása. A szavazás eredménye a holnapi ülésben fog kihirdettetni. Szavazás után Csanády Sándor arra figyelmezteti a házat, hogy a kereskedelmi viszonyoknak Franciaországgal való rendelkezéséről szóló és ma kiosztott törvényjavaslatban egy fontos nyilatkozat csak francia nyelven van meg , nincs hozzá mellékelve a hiteles magyar fordítás. Ezt a magyar nemzet méltóságával nem tartja összeegyeztethetőnek, s azért kéri a házat, hogy utasíttassék a miniszter úr hiteles magyar szöveg beterjesztésére. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök kijelenti, hogy intézkedni fog a magyar fordítás pótlása iránt. A költségvetési vita. Folytattatott a közmunka- és közlekedésügyi költségvetés tárgyalása. .Az elnöki széket Kemény János báró alelnök foglalja el.) Tisza Lajos örömmel értesült, hogy a ház figyelme felhivatott a belvizekre. A törvény nem intézkedik, hogy a belvizeket illetőleg mi történjék. Igen sok mentesített föld ma épp oly hasznavehetlen, mintha meg nem védetett volna a Tisza árjától, mert elborítja a belvíz és annál fogva az illető tulajdonosnak azon földből semminemű jövedelme sincs. Azt hiszi tehát, hogy célszerű volna a törvényt azzal bővíteni, hogy a belvizek szabályozása folytán netalán az illető földeken nehezedő kiadások vagy évi járulékok és a fenntartási átlagköltség szintén levonassék a tiszta jövedelemből. De van még egy más mozzanat, melyre a ház figyelmét fel kell hívnia és ez az, hogy habár szerencsére csak kevés társulat van ezen szomorú helyzetben, de vannak oly társulatok is, melyeknél ezen évi fentartási költség nem vonható le a katasztrális tiszta jövedelemből, hanem a katasztrális tiszta jövedelmet lehet levonni azon évi teherből, amely ezen szabályozott földekre ma nehezül. Erre az esetre nincs provízió a törvényben. Pedig végtére arról is kell gondoskodni, ha azt akarjuk, hogy az egész Tiszavölgyön végig rendezett állapotokkal álljunk szemben. Hiszen lehet azt mondani, hogy oly földeket, melyek már általában semmi jövedelmet nem hajtanak, nem kell tovább mentesíteni, ott kell hagyni a gátakat sőt az illető tulajdonosnak ott kell hagyni a földeket is, mert nem érdemes tovább művelni, lesz rés nullius. Ezt lehet mondani, de azt nem tanácsos mondani és még kevésbbé tanácsos tenni. Mert jól tudjuk, hogy az egész szabályozási szerkezetre nézve nem közömbös dolog, különösen az alatta fekvő mentesítő társulatokra, ha a felette levő társulat védgátjait elhanyagolja; nem közömbös ez továbbá a szembeeső társulatokra sem, mert csak az, aki látja, hogy a nagy víztenger minő hatással van a gátakra, ha egyszer a szél felkorbácsolja, tudja, mi a különbség, hogy ha valaki csak a aljebb lévő víz ellen kell, hogy védekezzék vagy szénben a töltéssel nagy nyitott ár van. (ügy van!) Áttérve Rohonczy vádjaira, megengedi, hogy a vállalkozók különféle taktikát követnek, de rendesen nem az szokott történni, amire a gyanúsítás fereép irányul, nem a mérnökkel vagy a tisztviselővel, vagy nem tudom kivel való összejátszás. Gondolom — igy folytatja — itt el is mondatott, mily sok fórumon megy keresztül, a mig az ily szerződés véglegesen megállapittatik s végre is nagyon bajos volna annyi emberen végig folyton keresztül vinni azt a tévedést. Hanem egészen más módja van annak. Hatalmas vállalkozók, pénzerők szeretik a vállalatokat monopolizálni. Észreveszik már most, hogy egy új vállalkozó, aki nincs az ő csoportjukban,szintén vállalkozik egy ilyen állami munkára. Mit tesznek akkor? Azon egy munkára egy nem reális ajánlatot adnak be, azaz oly alacsonyt, hogy előre lehet tudni, hogy több százalékot fognak veszteni, csak azért, hogy a másik szolid vállalkozót kizárják. Ha ezt megtudja az illető, aki hivatva van valamely munkát kiadni, mit kellene ilyen esetben tennie az állam érdekében. Azt kellene mondania, hogy mivel ez csak taktika, mivel ezek vesztenek ezen vállalaton, nem adom nekik, hanem örülök, ha másik szolid vállalkozót kapok, habár két-, három százalékkal többet fogok is fizetni a munkáért, de kívánom, hogy legyen verseny. (Helyeslés.) Igen, de a mai hangulat szerint ezt senki sem fogja tehetni, mert igen közel áll a gyanúsítás. És mi lesz belőle? Az, hogy kiszorítja az egyik vállalat, a gazdagabb vállalat a másikat. (Igaz! ügy van!) Van még más eset is, midőn t. i. a vállalkozók egymás közt kiegyeznek. Ha ennek nyomára jön az ember, ez ellen az óvszer, hogy egyáltalán nem hagyatik helyben a versenytárgyalás eredménye és kuratik új versenytárgyalás. Igen, de nem használ az új verseny, mert ugyanez az eset ismétlődik. Szükséges tehát, hogy meglegyen a bátorság azt mondani valamely vállalkozóhoz : jőt, közvetlenül átadom neked a munkát és ki vannak játszva az összebeszélők. Igen, de ezt a mai körülmények közt nem lehet tenni. Ha tehát azt méltóztatik akarni, hogy ezen üzelmeknek vége szakadjon, akkor az ellenkező úton kell járniok, akkor nem gyanúsítani, hanem bizalommal kell lenni azok iránt, akiket méltóztatnak oly magas polcra helyezni, hogy utoljára tőlük függ, ezen ügyekben az intézkedés, munkák kiadása stb. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezt kénytelen voltam mellékesen megmondani. Nem tudom, hogy azok, amiket Rohonczy I. képviselő úr tovább még mondott, reám vonatkoznak-e vagy másra. Azt mondotta a képviselő úr: bár tegye a volt közlekedési miniszter újra a mellére mindkét kezét államtitkár barátjáért és az összes hivatalnokokért, és siessen a volt közlekedési miniszter azoknak segítségére, cáfolja meg, csavarja el bárhogy állításaimat, stb. Nem tudom, hogy engem értett-e a képviselő úr, mert vannak más kollegáim. De azt az egyet bátor vagyok mondani, hogy ha engem értett, igenis kötelességemnek tartanám sietni segítségére az államtitkár úrnak, (Tetszés a jobb oldalon) ha neki erre szüksége volna. (Élénk tetszés a jobb oldalon.) De megmutatta már hétfőn, mint látom a lapokból, hogy nincs szüksége segítségre. (Úgy van a jobboldalon.) Kötelességemnek tartanám pedig azért, mert általában kötelességemnek tartom csekély erőmhöz képest minden becsületes embernek segítségére sietni. (Helyeslés a jobboldalon.) És ámbár azon az övénél sokkal hosszabb, és ez az ő előnye, mert ez neki korkedvezményt ad, közpályán való működésem közben érzett csalódásaim sem bírtak oda leridegíteni, hogy bármely embertársamról is, míg az ellenkezőt nem tudom, azt ne tegyem fel, hogy becsületes ember. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Rohonczy Gedeon megjegyzi, hogy nem abban van a fő baj, hogy a vállalkozók kijátszák az államot, hanem azon kedvezésekben, melyek egyes vállalkozzóknak adatnak, így a Tisza és Maros közti árterületeknél a kötött szerződésben poenale nem foglaltatik. Egyébiránt felhasználja ezen alkalmat és megnevezi Exnor és Ludwigh osztálytanácsosokat, a kik látták a Deutsch és Hastól lefoglalt könyveket, melyekből kiderül, hogy Haas a fővállalkozó és a többiek csak Strohmenjei. Ordódy Pál közmunka- és közlekedési miniszter határozottan állíthatja, hogy az említett szerződésekben poenale tényleg ki van kötve. Ami pedig a két osztálytanácsost illeti, a megnevezett osztálytanácsosokkal szóló nem rendelkezik, mert azok nem a közlekedési minisztériumban vannak alkalmazva. Muklos Ernő nem a költségvetéshez, hanem csak Rohonczy határozati javaslatához szól. Szóló ezt sem párt, sem bizalmi kérdésnek nem tekinti, s ha a kormány ezt ellenzi, csak a gyanúsításokra ad okot. Azon formát, melyben a határozati javaslat beterjesztve van, nem helyesli különösen annak 3. pontját tartja helytelennek, de ha mégis a vizsgálat elrendelésére fog szavazni, ezt azért teszi, hogy az országban elterjedt gyanúsítások érjenek egyszer véget, s az állam főhivatalnokai tisztázzák magukat az ellenük felhozott vádak alól. Emlékezteti a miniszterelnököt arra a nógrádi ügyre, amelyben a 70-es évek elején Plachy Tamás képviselő interpellálta Tóth Vilmos akkori belügyminisztert. A miniszter válasza után a jelenlegi miniszterelnök, mint akkori vezére az ellenzéknek, vád alá helyezést indítványozott. Maga Deák is ellenezte az ügy elodázását, minthogy ez rossz vért szülne. Ez áll a jelen esetre is, ámbár szóló nem hiszi, hogy a kormány takargatni akarná a bűnöket. Szóló Pázmándy határozati javaslatára szavaz. (Helyeslés balfelől.) Tisza Kálmán miniszterelnök megjegyzi, hogy a Mukics által fölemlített nógrádi eset és a jelen eset közt nincsen analógia, mert akkor konkrét eset forgott fenn, míg most Rohonczy csak átalánosságban emelt vádakat. Pázmándy határozati javaslata sem felelne meg kitűzött céljának, mert ezt nem lehet úgy egyszerűen eldönteni, fennforog-e parlamenti vizsgálat szüksége, vagy sem. Az illető bizottságnak tüzetesen meg kellene vizsgálnia az adatokat és bizonyítékokat. Adja elő Rohonczy adatait és szóló ismételten biztosítja őt, hogy a legszigorúbb vizsgálatot fogja azok alapján elrendelni. Különben köszönettel tartozik szóló Rohonczynak, hogy ma neveket emlitett; ennek alapján szóló el fog járni és ki fogja hallgatni az illetőket. (Helyeslés.) Darányi Ignác sürgeti a vízszabályozási kérdés mielőbbi végleges rendezését és pártolja Baross indítványát. Dessewffy Aurél gróf arra kéri a házat, ne tekintse pártkérdésnek a közlekedésügyi minisztérium ellen felhozott vádakat, mert az alkotmányos aera kezdete óta meg van ingatva a bizalom a közlekedésügyi minisztérium és nemcsak annak főbb hivatalnokai, hanem a felügyelete alatt álló közegek iránt is. Adjunk tehát alkalmat arra, hogy a közvélemény ebben a kérdésben megnyugodhassék és azért szóló hozzájárul minden módozathoz, amely erre és az igazság földerítésére vezet. (Helyeslés balfelől.) Áttér ezután a belvizek szabályozásának kérdésére és határozati javaslatot nyújt be, mely igy szól.: ■ Tekintettel arra, hogy sem az 1871. XXXIX., sem az 1874. XI. törvénycikk intézkedései a jogos kivonatoknak többé meg nem felelnek, hogy a belvizek szabályozását kellőleg elő nem mozdítják, utasíttassék a közlekedésügyi miniszter arra, hogy ezen országszerte érezhető hiány pótlása végett a belvizek szabályozásáról, a víz hasznosításának szükségképi megoldása mellett a vízjognak megalkotásával még a jelen év folytán törvényjavaslatot terjeszszen elő. (Helyeslés balfelől.) Károlyi Sándor gróf szintén a vizszabályozás kérdésével foglalkozik.Óhajtja a vizi biztosok intézményének behozatalát. Kívánja, hogy az állam gondoskodjék arról, hogy ha majd a 25 milliós kölcsön ki lesz merítve, legyen alap, a melyből a társulatoknak kölcsönök adathassanak. A vizszabályozás kérdésében a legnagyob bajt az 1840. X. t. c okozta, amely azt mondja, hogy a viz természetes lefolyását nem szabad meggátolni. E törvénycikk akkor alkottatott, amikor vízszabályozás még alig volt az országban. E törvénycikk tehát nem vehette figyelembe, hogy a vizet oly helyre lebocsátani, ahol gátak léteznek, annyit tesz, mint azt a vidéket elárasztani. Ilyen vidékeken a belvizek szabályozásán kellene kezdeni, de ez a legtöbb esetben nem fizetné ki magát. Ily esetekben tehát meg kellene engedni az alsó vidéknek, hogy a felső vidék ellen kereszttöltésekkel védhesse magát, amíg a víz rendes medrébe le nem futhat. A műszaki tanács eszméjét szóló helyesli, de azt hiszi, hogy e tanács helyesebben járhatna el, ha nem kollegiális módon intézné el az ügyeket, hanem néhány ember állana az élén, akikhez a kerületi felügyelők fölterjesztenék az ügyet, amelyeket azután az a magasabb kapacitású néhány mérnök elintézne. Továbbá óhajtja szóla a vízjog mielőbbi megalkotását és sajnálja, hogy az e tárgyban régebben ki-