Pesti Hírlap, 1882. március (4. évfolyam, 60-89. szám)

1882-03-02 / 61. szám

2-ik melléklet a­­Pesti Hírlap“­61—1142 számához. - ----- ■ ~ .......... ■■ ' ———————— Országgyűlés. A képviselőház ma elhatározta, hogy holnaptól kezdve az ülések d. u. 3 óráig tartatnak. A közlekedésügyi minisztérium költségvetésének folytatólagos tárgyalása kerülvén napirendre, Tisza Lajos nagy figyelemmel hallgatott beszédben fejtegette a vízszabályozás kérdését, különösen a Tiszavölgy helyzetét M­i­k­­­e­s Ernő Pázmándy határozati ja­vaslatát támogatta, helytelenítvén Rohonczy felszólalá­sát. Erre felszólalt Rohonczy, továbbá O­r­­­dódy és Tisza Kálmán miniszterek. D­a­­­r­á­n­y­i Ignác, szakszerű fejtegetések után Baross indítványát pártolta. Dessewffy Aurél gr. ha­tározati javaslatot nyújtott be a belvizek és a vízjog szabályozása érdekében. Az utolsó szónok K­á­r­o­l­­y­i Sándor gr. volt, a­ki a háznak élénk érdeklődése közben kifejtette nézeteit a Tisza-szabályozásról és az ezzel kapcsolatos kérdésekről. Ezután mulatságos kis epizód következett. Mint minden nagyobbszabású beszéd után, Károlyi Sándor gr. beszéde után is nagy nyugtalanság uralkodott a házban. Senki sem ügyelt az elnök szavaira, a képvise­lők mind az imént elhangzott beszéddel foglalkoztak. E közben az elnök kijelentette, hogy a napirend szerint elérkezett az interpelláció megtételére kitűzött idő, a vita folytatása tehát holnapra halasztatik. Igen, de Almássy Sándor, a­ki az interpellációt bejelentette, nem volt jelen. Az elnök tehát az ülést berekesztette. Ek­kor kezdtek a képviselők, különösen a kormánypárton magukhoz térni és zajosan sürgették az ülés folytatá­sát A miniszterek is mind ülve maradtak. De a hatá­rozat már ki volt mondva és a jó öreg Kemény János lea­szoikus nyugalommal szállott le az elnöki székről, a baloldal pedig jóízűen nevetett a jobboldal meglepetésén. A képviselőház ülése márc. 1-én. Előzetes bejelentések. Péchy Tamás elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, bemutatja a kérvényeket. Vizsoly­ Gusztáv indítványozza, hogy tekin­tettel a nagy mérveket öltött költségvetési vitára, va­lamint az elintézésre váró fontos törvényjavaslatokra, a ház ülését a költségvetési vita befejeztéig 10 órától 3-ig tartsa. (Helyeslés jobbfelől.) Csanády Sándor: Ha el tudná magával hitetni, hogy a pénzügyminiszter, a­ki a lapok szerint a teg­napi pártértekezleten ez indítványt megtette, követke­zetesen önmagához reggeli 10 órától d. u. 3-ig jelen lesz az üléseken, ha elhihetné azt, hogy a többség is ugyanazt fogja tenni, nem ellenezné az indítványt, de miután eddig az ellenkezőről volt alkalma meggyőződni, nem helyeselheti az indítványt, már csak azért sem, mert 5 óra ho­szat ülni egy helyben,­­ kellemetlen az egészségre nézve is. Eötvös Károly hozzájárul az ülések idejének meghosszabbításához, mivel fontos okok támogatják ezen indítványt, de megjegyzi, hogy különösen a mi­niszterekre és a szélsőbalra vonatkozik e dolog főké­pen, mert a miniszterek és a függetlenségi párt tagjai azok, kik bizonyosan kitartják azt, akármilyen nehéz és kellemetlen legyen is. Azért arra kéri a házat, hogy, tekintettel arra, hogy az ülések rendszerint félórai késedelemmel szoktak kezdődni, és tekintettel arra, hogy a 3 óráig tartó ülések zavarólag hatnak a ház igen sok tagja társadalmi munkájának beosz­tására , határozza el a ház, hogy fél 10-től délután 2 óráig tartassanak az ülések. (Helyeslés a szélső­balon.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Ha valakinek, úgy neki legkellemetlenebb a 10-től 3-ig tartó ülésezés, de mivel, mióta az ülések meghosszabbíttattak, min­dig 10-től 3-ig határozta azt el a ház, azért kéri ennek mostan is ily értelemben való elfogadását. (Helyeslés jobbfelől.) A ház elfogadja Vizsolyi indítványát. Következik a tisztviselők minősítése és a véd­erő bizottság egy-egy tagjára a szavazatok beadása. A szavazás eredménye a holnapi ülésben fog kihir­­dettetni. Szavazás után Csanády Sándor arra figyelmez­teti a házat, hogy a kereskedelmi viszonyoknak Fran­­ciaországgal való rendelkezéséről szóló és ma kiosztott törvényjavaslatban egy fontos nyilatkozat csak francia nyelven van meg , nincs hozzá mellékelve a hiteles magyar fordítás. Ezt a magyar nemzet méltóságával nem tartja összeegyeztethetőnek, s azért kéri a házat, hogy utasíttassék a miniszter úr hiteles magyar szöveg beterjesztésére. (Helyeslés a szélső­balon.) Elnök kijelenti, hogy intézkedni fog a magyar fordítás pótlása iránt. A költségvetési vita. Folytattatott a közmunka- és közlekedésügyi költségvetés tárgyalása. .­Az elnöki széket Kemény János báró alelnök foglalja el.) Tisza Lajos örömmel értesült, hogy a ház figyelme felhivatott a belvizekre. A törvény nem in­tézkedik, hogy a belvizeket illetőleg mi történjék. Igen sok mentesített föld ma épp oly hasznavehetlen, mintha meg nem védetett volna a Tisza árjától, mert elborítja a belvíz és annál fogva az illető tulajdonosnak azon földből semminemű jövedelme sincs. Azt hiszi tehát, hogy célszerű volna a törvényt azzal bővíteni, hogy a belvizek szabályozása folytán netalán az illető földeken nehezedő kiadások vagy évi járulékok és a fenntartási átlagköltség szintén levonassék a tiszta jövedelemből. De van még egy más mozzanat, melyre a ház figyelmét fel kell hívnia és ez az, hogy habár sze­rencsére csak kevés társulat van ezen szomorú helyzet­ben, de vannak oly társulatok is, melyeknél ezen évi fentartási költség nem vonható le a katasztrális tiszta jövedelemből, hanem a katasztrális tiszta jövedelmet lehet levonni azon évi teherből, a­mely ezen szabályo­zott földekre ma nehezül. Erre az esetre nincs provízió a törvényben. Pedig végtére arról is kell gondoskodni, ha azt akarjuk, hogy az egész Tiszavölgyön végig ren­dezett állapotokkal álljunk szemben. Hiszen lehet azt mondani, hogy oly földeket, melyek már általában semmi jövedelmet nem hajtanak, nem kell tovább mentesíteni, ott kell hagyni a gátakat sőt az illető tulajdonosnak ott kell hagyni a föl­deket is, mert nem érdemes tovább művelni, lesz rés nullius. Ezt lehet mondani, de azt nem tanácsos mondani és még kevésbbé tanácsos tenni. Mert jól tudjuk, hogy az egész szabályozási szerkezetre nézve nem közömbös dolog, különösen az alatta fekvő mentesítő társulatokra, ha a felette levő társulat védgátjait elhanyagolja; nem közömbös ez továbbá a szembeeső társulatokra sem, mert csak az, a­ki látja, hogy a nagy víztenger minő hatással van a gátakra, ha egyszer a szél felkorbácsolja, tudja, mi a különbség, hogy ha valaki csak a aljebb lévő víz ellen kell, hogy védekezzék vagy szénben a töltéssel nagy nyitott ár van. (ügy van!) Áttérve Rohonczy vádjaira, megengedi, hogy a vállalkozók különféle taktikát követnek, de rendesen nem az szokott történni, a­mire a gyanúsítás fereép irá­nyul, nem a mérnökkel vagy a tisztviselővel, vagy nem tudom kivel való összejátszás. Gondolom — igy foly­tatja — itt el is mondatott, mily sok fórumon megy keresztül, a mig az ily szerződés véglegesen megállapit­­tatik s végre is nagyon bajos volna annyi emberen vé­gig folyton keresztül vinni azt a tévedést. Hanem egé­szen más módja van annak. Hatalmas vállalkozók, pénzerők szeretik a vállalatokat monopolizálni. Észreve­szik már most, hogy egy új vállalkozó, a­ki nincs az ő csoportjukban,szintén vállalkozik egy ilyen állami munkára. Mit tesznek akkor? Azon egy munkára egy nem reális ajánlatot adnak be, azaz oly alacsonyt, hogy előre lehet tudni, hogy több százalékot fognak veszteni, csak azért, hogy a másik szolid vállalkozót kizárják. Ha ezt megtudja az illető, a­ki hivatva van va­lamely munkát kiadni, mit kellene ilyen esetben tennie az állam érdekében. Azt kellene mondania, hogy mivel ez csak taktika, mivel ezek vesztenek ezen vállalaton, nem adom nekik, hanem örülök, ha másik szolid vállal­kozót kapok, habár két-, három százalékkal többet fogok is fizetni a munkáért, de kívánom, hogy le­gyen verseny. (Helyeslés.) Igen, de a mai hangulat sze­rint ezt senki sem fogja tehetni, mert igen közel áll a gyanúsítás. És mi lesz belőle? Az, hogy kiszorítja az egyik vállalat, a gazdagabb vállalat a másikat. (Igaz! ügy van!) Van még más eset is, midőn t. i. a vállalkozók egymás közt kiegyeznek. Ha ennek nyomára jön az em­ber, ez ellen az óvszer, hogy egyáltalán nem hagyatik helyben a versenytárgyalás eredménye és ku­ratik új versenytárgyalás. Igen, de nem használ az új verseny, mert ugyanez az eset ismétlődik. Szükséges tehát, hogy meglegyen a bátorság azt mondani valamely vállalkozóhoz : jőt, köz­vetlenül átadom neked a munkát és ki vannak játszva az összebeszélők. Igen, de ezt a mai körülmények közt nem lehet tenni. Ha tehát azt méltóztatik akarni, hogy ezen üzel­­meknek vége szakadjon, akkor az ellenkező úton kell járniok, akkor nem gyanúsítani, hanem bizalommal kell lenni azok iránt, a­kiket méltóztatnak oly magas polcra helyezni, hogy utoljára tőlük függ, ezen ügyekben az intézkedés, munkák kiadása stb. (Élénk helyeslés jobb­felől.) Ezt kénytelen voltam mellékesen megmondani. Nem tudom, hogy azok, a­miket Rohonczy I. képviselő úr tovább még mondott, reám vonatkoznak-e vagy másra. Azt mondotta a képviselő úr: bár tegye a volt közlekedési miniszter újra a mellére mindkét kezét államtitkár barátjáért és az összes hivatalnokok­ért, és siessen a volt közlekedési miniszter azoknak segítségére, cáfolja meg, csavarja el bárhogy állításai­mat, stb. Nem tudom, hogy engem értett-e a kép­viselő úr, mert vannak más kollegáim. De azt az egyet bátor vagyok mondani, hogy ha engem értett, igenis kötelességemnek tartanám sietni segítségére az államtitkár úrnak, (Tetszés a jobb oldalon) ha neki erre szüksége volna. (Élénk tetszés a jobb ol­dalon.) De megmutatta már hétfőn, mint látom a lapok­ból, hogy nincs szüksége segítségre. (Úgy van­ a jobb­oldalon.) Kötelességemnek tartanám pedig azért, mert általában kötelességemnek tartom csekély erőmhöz ké­pest minden becsületes embernek segítségére sietni. (Helyeslés a jobboldalon.) És ámbár azon az övénél sokkal hosszabb, és ez az ő előnye, mert ez neki kor­­kedvezményt ad, közpályán való működésem közben érzett csalódásaim sem bírtak oda leridegíteni, hogy bármely embertársamról is, míg az ellenkezőt nem­ tu­dom, azt ne tegyem fel, hogy becsületes ember. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Rohonczy Gedeon megjegyzi, hogy nem abban van a fő baj, hogy a vállalkozók kijátszák az államot,­­ hanem azon kedvezésekben, melyek egyes vállalkoz­­­zóknak adatnak, így a Tisza és Maros közti árterü­leteknél a kötött szerződésben poenale nem foglalta­tik. Egyébiránt felhasználja ezen alkalmat és megne­vezi Exnor és Ludwigh osztálytanácsosokat, a kik látták a Deutsch és H­­astól lefoglalt könyveket, me­lyekből kiderül, hogy Haas a fővállalkozó és a többiek csak Strohmenjei. Ordódy Pál közmunka- és közlekedési miniszter határozottan állíthatja, hogy az említett szerződésekben poenale tényleg ki van kötve. A­mi pedig a két osz­tálytanácsost illeti, a megnevezett osztálytanácsosokkal szóló nem rendelkezik, mert azok nem a közlekedési minisztériumban vannak alkalmazva. Muklos Ernő nem a költségvetéshez, hanem csak Rohonczy határozati javaslatához szól. Szóló ezt sem párt, sem bizalmi kérdésnek nem tekinti, s ha a kormány ezt ellenzi, csak a gyanúsításokra ad okot. Azon formát, melyben a határozati javaslat beterjesztve van, nem helyesli különösen annak 3. pontját tartja helytelennek, de ha mégis a vizsgálat elrendelésére fog szavazni, ezt azért teszi, hogy az országban elter­jedt gyanúsítások érjenek egyszer véget, s az állam főhivatalnokai tisztázzák magukat az ellenük felhozott vádak alól. Emlékezteti a miniszterelnököt arra a nógrádi ügyre, a­melyben a 70-es évek elején Plachy Tamás képviselő interpellálta Tóth Vilmos akkori belügymi­nisztert. A miniszter válasza után a jelenlegi miniszter­elnök, mint akkori vezére az ellenzéknek, vád alá he­lyezést indítványozott. Maga Deák is ellenezte az ügy elodázását, minthogy ez rossz vért szülne. Ez áll a je­len esetre is, ámbár szóló nem hiszi, hogy a kormány takargatni akarná a bűnöket. Szóló Pázmándy határozati javaslatára szavaz. (Helyeslés balfelől.) Tisza Kálmán miniszterelnök megjegyzi, hogy a Mukics által fölemlített nógrádi eset és a jelen eset közt nincsen analógia, mert akkor konkrét eset forgott fenn, míg most Rohonczy csak átalánosságban emelt vádakat. Pázmándy határozati javaslata sem felelne meg kitűzött céljának, mert ezt nem lehet úgy egyszerűen eldönteni, fennforog-e parlamenti vizsgálat szüksége, vagy sem. Az illető bizottságnak tüzetesen meg kellene vizs­gálnia az adatokat és bizonyítékokat. Adja elő Rohon­­­czy adatait és szóló ismételten biztosítja őt, hogy a legszigorúbb vizsgálatot fogja azok alapján elrendelni. Különben köszönettel tartozik szóló Rohonczy­nak, hogy ma neveket emlitett; ennek alapján szóló el fog járni és ki fogja hallgatni az illetőket. (Helyeslés.) Darányi Ignác sürgeti a vízszabályozási kér­dés mielőbbi végleges rendezését és pártolja Baross in­dítványát. Dessewffy Aurél gróf arra kéri a házat, ne te­kintse pártkérdésnek a közlekedésügyi minisztérium ellen felhozott vádakat, mert az alkotmányos aera kez­dete óta meg van ingatva a bizalom a közlekedésügyi minisztérium és nemcsak annak főbb hivatalnokai, ha­nem a felügyelete alatt álló közegek iránt is. Adjunk tehát alkalmat arra, hogy a közvélemény ebben a kér­désben megnyugodhassék és azért szóló hozzájárul min­den módozathoz, a­mely erre és az igazság földeríté­sére vezet. (Helyeslés balfelől.) Áttér ezután a belvizek szabályozásának kérdésére és határozati javaslatot nyújt be, mely igy szól.: ■ Tekintettel arra, hogy sem az 1871. XXXIX., sem az 1874. XI. törvénycikk intézkedései a jogos ki­­vonatoknak többé meg nem felelnek, hogy a belvizek szabályozását kellőleg elő nem mozdítják, utasíttassék a közlekedésügyi miniszter arra, hogy ezen országszerte érezhető hiány pótlása végett a belvizek szabályozásá­ról, a víz hasznosításának szükségképi megoldása mel­lett a vízjognak megalkotásával még a jelen év foly­tán törvényjavaslatot terjeszszen elő. (Helyeslés bal­felől.) Károlyi Sándor gróf szintén a vizszabályozás kérdésével foglalkozik.­Óhajtja a vizi­ biztosok intézmé­­nyének behozatalát. Kívánja, hogy az állam gondoskodj­­ék arról, hogy ha majd a 25 milliós kölcsön ki lesz merítve, legyen alap, a melyből a társulatoknak kölcsö­nök adathassanak. A vizszabályozás kérdésében a legnagyob bajt az 1840. X. t. c okozta, a­mely azt mondja, hogy a viz természetes lefolyását nem szabad meggátolni. E tör­vénycikk akkor alkottatott, a­mikor vízszabályozás még alig volt az országban. E törvénycikk tehát nem vehette figyelembe, hogy a vizet oly helyre lebo­­csátani, a­hol gátak léteznek, annyit tesz, mint azt a vidéket elárasztani. Ilyen vidékeken a belvizek szabá­lyozásán kellene kezdeni, de ez a legtöbb esetben nem fizetné ki magát. Ily esetekben tehát meg kellene en­gedni az alsó vidéknek, hogy a felső vidék ellen ke­reszttöltésekkel védhesse magát, a­míg a víz rendes medrébe le nem futhat. A műszaki tanács eszméjét szóló helyesli, de azt hiszi, hogy e tanács helyesebben járhatna el, ha nem kollegiális módon intézné el az ügyeket, hanem néhány ember állana az élén, a­kikh­ez a kerületi felügyelők fölterjesztenék az ügyet, a­melyeket azután az a ma­gasabb kapacitású néhány mérnök elintézne. Továbbá óhajtja szóla a vízjog mielőbbi megal­kotását és sajnálja, hogy az e tárgyban régebben ki-

Next