Pesti Hírlap, 1882. december (4. évfolyam, 331-359. szám)

1882-12-01 / 331. szám

szedelme akkor kezdődnék, mikor szivéből kifeladnék a haza és a király szeretetének tüze. A főrendiház holnap, dec. 1-én, d. e. 10 órakor ülést tart. Eskületétel a király előtt. Ma délelőtt Erdődy István gróf a budai királyi váriakban, Tisza miniszterelnök segédlete mellett, mint főlovászmester letette az esküt ő felsége a király kezeibe; Az esküformát Orczy Béla b. miniszter olvasta fel. Ezután Caogera Márk spalatói és Lönhard Ferenc erdélyi püspökök tették le titkos tanácsosi minőségükben esküiket, mely alkalommal a külügyminiszter képviseletében. Orczy interveniált s az esküformát — hasonlóképen a külügyminisztérium egy tisztviselőjének képviseletében — Tarkovics miniszteri tanácsos olvasza fel. Festetics György gr. újon kinevezett főudvarmester, mint ilyen, nem tehette le ma esküjét, miután több hét óta súlyos betegen fekszik. A temesvári állami tisztviselők küldöttsége ma jelent meg a király elött külön kihallgatáson, hogy a tisztviselők fizetésének javítása iránt való kérdését előtél jelzize. Ő felsége részletesen tudakozódott a temesvári viszonyokról s biztató válaszszal bocsátá el a küldöttséget. „Ismerem, így szólt, a tisztviselők nehéz helyzetét s tőlem telhetőleg rajta leszek annak javításán.1* Monarchiánk konstantinápolyi nagykövete Budapestre érkezett. Bécsi lapok úgy értesülnek, hogy Calice báró ő felsége előtt a keleti kérdés mostani állapotát fogja ismertetni s e tekintetben fontos közölni valói vannak, melyek a diplomáciai kar érdeklődését iselköltötték. Rudolf trónörökös ma d. e. 11 órakor külön vonaton érkezett Berlinbe. A szokásos fogadtatás, tekintve a látogatás bizalmas jellegét, ezúttal elmaradt, azonban "Vilmos császár és Vilmos herceg a pályaudvaron fogadták a magas vendéget, mind a ketten osztrák egyenruhában. A német trónörökös, aki Kanden várában tartózkodik, nem volt jelen a fogadtatáson. Rudolf trónörökös csak pár óráig marsát Berlinben s az útiterv szerint még ma Lävenitz állomásig, onnan pedig kocsin tovább Letzlingenig utazik, ahol már holnap elkezdődnek az udvari vadászatok. A trónörökös szombaton utazik vissza a porosz fővárosba. Katonai kitüntetések. A katonai rendeletek bécsi hivatalos lapja ma a következő kitüntetéseket teszi közzé: Vassics báró alibn. osztályfőnök a vaskoronarend I. osztályát kapta a III. oszt. hadi díszítéssel. Lambert Ádám orsz. tanácsos a Ferenc József rend lovagkeresztjét, Hold lovag ezredes ugyanezen kitüntetést, Szvetenay Antal vezérőrnagy pedig a vaskorona rend II. osztályát kapta. Ezenkívül közzététetik, hogy Tizeny Károly alezredes travniki műszaki igazgató ugyanezen minőségében Olmützbe, Kadarz alezredes pedig a budapesti katonai igazgatósághoz helyeztetik át, csak úgy lehet megülni, ha mind a két sarkoddal megtámaszkodol. Tisztaság ritka erény. Azt mondják, hogy oda „lejebb“, ahol az „urak“ utaznak, tisztességesebb hajók közlekednek — no, de ide az ilyen is jó. Tíz, tizenkét perc eltelik — nem indulunk! Hja, a „kapitány“ úr most diskurál a „matróz“ úrral. Kedved van elővenni a panaszkönyvet ? — Ugyan ne végezz olyan hiábavaló munkát ! Még egy csomó gorombaságot kaphatsz — ráadásul. Végre odacsapott bennünket a pesti parthoz a haragos hullám. Kimászunk a siralom nem jószagu skatulyájából s csakhogy bele nem sülünk a szerteszét hányt portéka, kötél, szemét, piszok és rendetlenség közt tocsogó sártengerbe. Pirul az arcom, ha arra gondolok, hogy itt idegenek, külföldiek is megfordulhatnak ! Fenn, a corso kihalt és néma. Mint egy rettentő emlék, mered rám tuman Buda. Hát felfordítom tekintetemet s befordulok az akadémia utcába. „Közlekedési eszközt“lesek. Ott a főút kékes távolában totyog egy gyalázatos gebecsontváz által vontatott hidas, melyben tíz krajcárért fejüket kockára tett szegény halandók bukdácsolnak a közelgő tengeri betegség előérzetében. Uram segíts, én is beleülök! Budai odysseum véget ért — a pesti kéjutazásról majd máskor.! -il- PESTI imis 1882. decembar 1. Az Igazságügyi bizottság tegnapi ülésén Literáty előadása mellett az uzsoratörvényt tárgyalta a az ülés végén a kisegítő birákról szóló törvényjavaslat előadásával Matuska Pétert bízta meg. A montenegrói határkérdés úgy látszik békés megoldást fog nyerni. A prrta nov. 25-ei körjegyzéke a hatalmak előtt az egész vitás kérdést megismertette. Egészben 39 négyszögkilométernyi térről van szó a Skutarni tó középső partjai körül, ahol a hézagos térképelés miatt a határ nem volt megjelölhető s ahol mindeddig a régi birtokállapotok uralkodnak. A hatalmak hajlandók e határszabási bizottság megalakítására s Ausztria-Magyarország részéről Lippich skutarni főkonzul fog biztos gyanánt kineveztetni. A kérdés csak az, vájjon teljesíthető e a helyszíni munkálat épen most, a zordon évszak kellő közepén ? POLITIKAI SZEMLE. Konstantinápolyból — hosszabb szünet után — ismét igen kevéssé vigasztaló hírek érkeznek ; hírek, melyek arról győznek meg bennünket, hogy a portán most sincs komoly szándék a sokat sürgetett reformmű erélyes végrehajtására. Az eddigi külügyminisztert, Said pasát, minden elfogadható ok nélkül elbocsátják s helyébe Assim pasát nevezik ki, ami azonban, úgy látszik, csak további változások előpostája, mert nyomban rá Tahir efendire ruházták az egyházi javak tárcáját. Egyidejűleg azon ürügy alatt, hogy a szultán élete ellen összeesküvést terveztek, sok kiváló államférfit és katonát fogtak el. Megtörtént az a hallatlan dolog is, hogy Bahra m aga főeunuch, ki csak a napokban kapott magas rendjelet, kegyvesztett jön, mert mint a titkos rendőrség főnöke, nem maga fedezte föl azt az állítólagos összeesküvést. Sokan vannak, kik az egész összeesküvést egyszerűen udvari ármánynak tartják. Bárhogy legyen, nagyon természetes, hogy a szultán és tanácsosai, mikor folyton összeesküvéseket nyomoznak, nem érnek rá reformokkal foglalkozni. Az európai konferencia tehát mégis csak létrejön, de nem az egyiptomi kérdésben. Az angol kabinet már kibocsátotta a meghívót a hatalmakhoz egy Londonban tartandó nemzetközi konferenciára, a berlini szerződés 54. és 55. fejezetei alapján. A hatalmakat e konferencián valószínűleg londoni nagyköveteik fogják képviselni, kik mellé még másod meghatalmazottak is neveztetnek ki. A konferencia alkalmasint már decemberben megkezdi, s azt hiszik, tizennégy nap alatt be is fejezi tárgyalásait, mert az európai Dunabizottság folytatólagos fentartásának elve, valamint a bizottság utolsó ülésszakában kidolgozott szabályzat ellen egy hatalomnak sincs lényeges kifogása. Ami Romániát illeti, fölteszik róla, hogy a szabályzat némely pontjai ellen eddig tanúsított oppozícióját az összes hatalmak egyetértésével szemben abbahagyja. Arabi ügye kezd jó fordulatot venni. Dufferin lord, bizonyosan a volt diktátor védőinek közlései alapján, felszólította az egyiptomi kormányt, hogy az alexandriai vérengzés és gyújtogatás címén emelt vádakat vonja viszsza, s minthogy a khedive kormánya alig fog ellenkezni, valószínű, hogy rövid időn az egész pert be fogják szüntetni. Giers orosz külügyminiszter már Rómába érkezett. A „Rassegna“ olasz lap ez alkalomból cikket i s úgy találja, hogy Giers berlini útja örvendetes jele annak, miképp Oroszország mindinkább közeledik Német-, Olasz- és Ausztria-Magyarország felé. Fejtegetései során aztán így nyilatkozik: Mint-s hogy a francia köztársaság haldoklik, de a republikánusok el vannak határozva, hogy mint Napóleon, utolsó kártyájukat is kijátszák, mielőtt a júliusi monarchia példájára, férfiatlanul elbuknának és mivel Franciaországban mindenesetre belső zavargások kitörésétől kell tartani és e zavargások csak az európai anarchista pártokat fognák erősíteni, kétszeres szükség van a szárazföldi nagyhatalmak egymáshoz való közeledésére. Arról van szó, hogy Európának a béke és rend áldásai megszereztessenek, illetőleg biztosíttassanak. A madagaskári kérdés komolyabb alakot kezd ölteni. Granville külügyminiszter előkelő angol politikusok küldöttsége előtt kijelentette, ámbár kíméletes módon és tartózkodással, hogy ő nem ismer oly szert Merényletek Írországban. (Újabb adatok.) Egy idő óta újra állandó rovatot kell tartanunk az ír forradalmi párt által elkövetett merényletek és gyilkosságok számára. Middle-Abbey-Streetben, Dublin legélénkebb utcájában, mint már táviratilag jelezve volt, egy Cox nevű titkos rendőr szombaton éjfél tájban fegyveres emberek által meggyilkoltatott, mire egy másik titkos rendőr a gyilkosok egyikét életveszélyesen megsebesítette. E szenzációs gyilkosságról ma érkezett angol lapok a következő bővebb részleteket hozzák: Írországban csak nemrég határozták el egy új rendőrosztály szervezését, melynek különös feladata lett volna ellenőrizni az ír titkos társulatokat. Jenkinson, az ír al államtitkár, mint a bűnügyi osztály főnöke, utasítást adott több titkos rendőrnek, hogy szoros figyelemmel kísérjék a gyilkosságok tervezésével foglalkozó forradalmi bizottság, a „members of vigilance“ vezér férfiai s legmerészebb tagjainak minden lépését. Ez új rendeletet teljesítendők, múlt szombaton az újonnan szervezett rendőri osztály hat tagja, a. m. Eastwood, Cox, Stratford, Haughton, Williams és Beattie őrjáratra indultak s a Middle-Abbey Streetben a Gilligan-korcsma közelében különösen szemügyre vettek a korcsmában levő néhány ismeretlen egyént. A titkos rendőrök közül néhányan már nagy gyakorlottsággal s tapasztalattal bírtak, míg a többiek csak azok vezetése alatt gyakorolták magukat a nagy éberséget s ügyességet igénylő új szolgálatban. Pár perccel éjjeli 11 óra előtt a korcsmában mulatók egyike, Woodward, kijött az utcára s kezet szorítva a titkos rendőrök egyikével mint régi ismerősével, azt kérdezte tőle, miért mutatott úgy reá, társai felé fordulva. Ha annyira szeretnek az urak — mondá — odaadom nekik arcképemet. — Én csak kötelességemet végzem — válaszolt a kérdezett. Woodward erre folytatta útját a Lackville Street felé, követve egy Poole nevű notórius titkos forradalmár által. Tizenegy órakor még néhányan kijöttek a korcsmában mulató gyanúsok közül az utcára s a titkos rendőrök éles füttyét hallva, rosszat kezdtek sejteni s szorosan egymás mellett foglaltak állást. A gyanúsok egyike forgó pisztolyt tartott kezében . Cox kissé hátrafordult, hogy kivonja saját pisztolyát, de még mielőtt ezt megtehette volna, a gyilkosok egyike Danridg nevű dublini üveges, hátulról fejbe lőtte a szerencsétlen Coxot, ki nyomban a földre rogyott. Eastwood rendőr a következő pillanatban rálőtt Dow 1ing-ra, ki oda rogyott áldozata mellé. A két megsebesült még a földön is elkeseredetten tusakodott, de a szegény Cox már néhány pillanat múlva kiadta lelkét. Eastwood még egyszer rálőtt Dow-ingra, de ugyanazon pillanatban a banda egy másik tagja, Devine szobafestő, hátulról megfogta s oly erősen tartotta karját, hogy a rendőr nem vehette hasznát a kezében tartott pisztolynak. E körülményt felhasználva, egy harmadik hátulról úgy megütötte Eastwoodot, hogy ez kiejtette kezéből fegyverét. E válságos pillanatban egy Dunvers nevű katona fordult be a véres tusakodás színhelyét képező utcába s a rendőrök segélykiáltására bátran odaszaladt s kirántva kardját, annak csúcsát a két pisztolylyal kezében előtte álló Devine torkára szegezte s avval fenyegette, hogy rögtön agyonszúrja, ha el nem ereszti a rendőr karját. Ezalatt a többi rendőrök kiragadták a pisztolyt a földön heverő Dowling kezéből, míg a banda többi tagjainak sikerült elillanni. Csakhamar nagy tömeg gyűlt össze a véres tusakodás színhelyén s a meggyilkolt Cox-ot, valamint a megsebesült D o w 1 i n g-ot egy requirált szekéren elvitték a kórházba. Útközben újra feléjök jött Poole forgó pisztolylyal kezében, hogy megszabadítsa sebesült társát, de az agyonlövéssel fenyegető rendőrök elől végre megszökött. A megsebesült D o w 1 i ng, ki 30 éves és a rendőrség előtt ismeretlen volt, két lősebet kapott, melyeknek mindegyike veszélyes, de az orvosok azt reméllik, hogy életben fog maradni. A meggyilkolt zedést, amely Madagaskar egy része fölött Franciaország részére biztosítja, a protektorátust. Az angol lapok a madagasikari küldöttségnek Páriából való hirtelen eltávozásáról írva, felszólítják a kormányt, hogy védelmezzék Madagaskar jogait a franciák követelései ellen. Anglia ottani kereskedelme ugyanis, valamint az angol gyarmatosok száma is jelentékenyebb, mint a franciáké és a Franciaország által erőszakolt háború sok időre hátráltatná Madagaskar szigetén a civilizációt.