Pesti Hírlap, 1884. február (6. évfolyam, 32-59. szám)

1884-02-01 / 32. szám

2. . A vasú­­t csatlakozása Ca-Heel)*.-, natehiánk ko­nstantinápolyi nagykö­vete. legszözeli'bb néhány n­apra Bécsbe megy. urnal meg fogja köszönni a legfelsőbb ki- tüntetést, melyben részesült­. Gáliét: b. tudvalevőleg a Linót-; - :i-* nagykeresztp ’ kapta. Ezenkívül kap­­csolatba hozzák utazását a kely­vasúti csatlako­zások ügyévi­l is. A közö­s külügyminisztériumban tartott utolsó értekezletek­­és megállapodások s az egy­éniérem ki­áltása "-ta­rz az­gy örvendetesen haladt. Különösen Szerbiát illeti az elismerés, hogyy a legnagyobb buzgálommá­ igyekezett eleget tenni kötelezettségeinek. A szerb vonalak nemsokára­­ lesznek. A porta a reá eső vonalrész is­rásával foglalkozik. Bulgáriában ha­ladt az ügy legkevésbé. Ebben eddig csak a sob­­ranje helybenhagyása van­ kieszközölve, pozitív in­tézkedés azonban még nincs. Az írói és művészi jogról szóló törvényjavas­latot illetőleg a képviselőház igazságügyi bizottsága befejezte a javaslat részletes tárgyalását is. A szöveg hitelesítésével Horváth Lajos elnöklete alatt az előadó, Teleszky és Mandel bizott­sági tagok bízattak meg. Az 1884. évi költségvetést a képviselőház pénzügyi bizottsága, a lefolyt tárgyalások eredmé­nyeihez képest, törvény alakjába szövegezve immár beteljesítette a képviselőháznak. Zágrábból a következő újabb jelentések­et- A raveni képviselő-választókerület mai pót­lásán a Mrazovics-féle független nemzeti párt Fröhlich választatott meg. A nemzeti pártnak jelöltje nem volt. — Horvátország pénz­ügyi igazgatójává Dávid helyére hír szerint Raics zágrábi pénzügyi főtanácsos és kataszteri igazgató fog kineveztetni. — A Pozor fenntartással közli és fogadja a bécsi lapok azon hírét, mintha Tisza miniszterelnök a horvát ügyben „újabb fényes si­kert“ vívott volna ki. A lap szerint Tisza még ab­szolút kormányzás alapján is kész a kiegyezési alapot fentartani, holott az abszolutizmus már ma­ga is kizárja az alkotmányos kiegyezés létezését. Kétkedik, hogy a király ily dilemmához jóváhagyá­sát adta volna.­­ A vukovári Szm­enaszki Hrvát szerint a vukovári postahivatalban magyar nyelven szerkesztett hirdetmény olvasható, mely a külföldi szállítmányok körüli eljárásra vonatkozik. Nevezett lap ebben törvénysértést lát. A zentai képviselőválasztás tegnap nagy alui között folyt le s a függetlenségi párt jelölt­jének felében kiadalával végződött. A szavazás nagy részvétel­­mellett folytonosan a Szabó Lász­ IV i­­ . - jelölt javára folyt, a­kinek d. u. 2 órakor 1fi6-ra menő szavazattöbbsége volt. Glombos Gábor polgármester a kormánypárt jelöltje erre visszalépett s a választók Szabó Lászlót nagy lelkesedés közt képviselővé kikiáltották. Kivételes állapot Bécsben. — A kisebb ostromállapot elrendelése. — Bécs, jan. 31. Az osztrák minisztérium Bécsre és terüle­tére ma közzétett szükségbeli rendeletével a napok óta emlegetett kisebb ostromállapotot ki­hirdette. Az osztrák hivatalos lapban közzétett rendelet kivételes intézkedései röviden a követ­kezők : A rendőri fogság 8 napra kiterjesz­tetik. Házkutatás és levelek zár alá v­étele bírói parancs nélkül foganatba vehető. Az egyesületek és gyűlések működése minden indokolás nélkül betiltható. Nyomtat­ványok előállítása és terjesztése, a­mennyiben azok a közrendet, veszé­lyeztetik, megszüntethető. Végül az esküdtszési bíráskodás a fontosabb bűn­t­ettek­re nézve felfüggesztetik. A kivételes állapotot a hivatalos „Wiener Zeitungéban közétett s az egész minisztérium által kibocsátott következő két rendelet sza­bályozza : I. Az összminiszterium 1884. jan. 30-ki rendelete, melylyel az 1869. május 5-ki törvény alapján Bécs, Korneuburg és Wiener- Neustadt törvényszéki kerületekben kivételes intézkedéseket tesz. Az 1869. május 5-iki törvény alapján, az összminisztériumnak 1884. január 27. kell hatá­rozata értelmében a legfelsőbb jóváhagyás megszer­zése mellett az általános állampolgári jogokra vo­ PESTI HÍRLAP.­o­ natkozó 1867. dec. 21-iki alaptörvény 8., 9., 10., 12. és 13. pontjainak szabványai a bécsi, korneu­­burgi és wiener-neustadti törvényszéki kerületekre nézve a következő megszorításokkal felfüggesz­­tetnek. Tekintve e felfüggesztés szabályait, az 1869. május 5-iki törvény következő határozatai és pedig 1. a 3. §. a) és c) pontja, 2. a 4. §. 3. az 5. §. a gyanúsaknak látszó, és a társadalmi rendet, vala­mint a közbiztonságot veszélyeztető levelekre való szorítkozással. 4. a 6. §. a) és b) pontja. 5. a 7. §. a) pontja a közbiztonságot és társadalmi rendet veszélyeztető nyomtatvá­nyokra való szorítkozással, továbbá amennyiben az ott előszabott határozatok megsértésének és a 8 §-on alapuló rendeletek áthágásának büntetéséről van szó, az 1869. május 5-iki törvény 9. §-a al­kalmazandó. Jelen rendelet közzététele napján érvény­be lép. Taaífe, Ziemialkowski, Falkenhayn, Prazak, Conrad, Welsersheirob, Dunajevski, Pino. II. Az összminiszterium 1884. jan. 30-ai ren­delete az esküdtszékek működésének felfüggesztése iránt a bécsi és korneuburgi törvényszéki kerületekben, Alsó-Ausztriában. Az 1873. május 23. törvény 1. §-a értelmé­ben az öszminiszterium a legfőbb itélőszék meg­hallgatása után szükségesnek tartja elrendelni. Az esküdtszékek hatásköre Bécs és Korneuburg törvényszéki kerületekben Alsó-Ausz­­tria koronaországban az esküdtszék hatásköréhez utalt, az 1873. május 23-diki végrehajtási törvény­ben felsorolt bűntényekre és vétségekre és pedig: A nyomtatványok tartalma által elkövetett büntények és vétségek, a mennyiben nem a ma­gánvád tárgyai (lit. A.), felségárulás (lit. B. 1.), a köznyugalom zavarása (lit. B. 2 ), felkelés és zen­dülés (lit. B. 3.), nyilvános erőszakosság (lit. B. 4.), közhitelpapírok hamisítása (lit. B. 6.), ércpénz ha­misítás (lit. B. 7.), vallás elleni zavargás (lit. B. 8.), gyilkosság és emberölés a­mennyiben nem a gyermekgyilkosság bűntényéről (a bűnt. 1.139. §-a) van szó (lit. B. 12.) ; súlyos testi sértés (lit. B. 15.), gyúj­togatás (lit. B. 17.), lopás (lit. B. 18.), rablás (lit. B. 20), rágalmazás (lit. B. 22.); bűnpártolás bűntette (lit. B. 23.); a hatósági rendelkezések lealacsonyítása és izgatás (l­t. B. 24.); ellenszegülésre való lazítás (l­t. B. 25.).­­— 1884. dec. 31-ig bezárólag e rendelet kihirdetése napjától kezdve. (Aláírva az egész minisztérium.) (Lásd táviratainkat. S­z­e­r­k.) POLITIKAI SZEMLE. A bécsi tőzsdén tegnap ismét nyugtalanító hírek terjedtek el a német császár egész­ségi állapota felől. Ezzel szemben azonban a berlini sürgönyök azt jelentik, hogy Vilmos császár ismét felüdült utóbbi gyengélkedéséből, melyet meghűlés okozott. A porosz képviselőházban me­gint volt egy kis egyházpolitikai vita a közoktatási budget tárgyalása alkalmából. Windhorst hozta ismét szóba az egyház­­politikai kérdést. Előbb köszönetet mondott a lim­­burgi és münsteri püspökök megkegyelmeztetéséért , s kijelente, hogy a kölni és poseni érsekek ügyére majd az illető tételeknél fog kiterjeszkedni. A Kultur­kampf előtt Poroszország viszonyai az egyházpolitikai téren mintaszerűek voltak. Hogy a katholikusok e viszo­nyokat helyreállítva látni szeretnék, az nem vehető rossz néven tőlük, mert azt kívánják, a­mi megilleti őket. A részletfizetéseket nyugtázhatják ugyan, telje­sen azonban csak az egész adósság visszafizetése által lehetnek kielégít­ő. A májusi törvények rendszerét és alapjait az eddig engedélyezett enyhítések érintet­ten hagyták. Windhorst különösen fölemlíti a papi konvik­tusok megszüntetését, mert ez intézkedés által a lelkészekben való hiány beláthatatlan idők­re állandósíttatott. Itt orvoslásra van szükség, a­miért is szóló azt a kérdést intézi a vallásügyi miniszterhez, szándékszik-e a májusi törvé­nyek gyökeres revíziója iránt vagy leg­alább a fölemlített bajok megszüntetése iránt még a jelen ülésszakban előterjesztéseket tenni.­­ Hammerstein báró kijelentette, hogy a kon­­zervatív­ párt nem ellenzi a májusi törvények reví­zióját, csakhogy előbb a nemzeti szabadelvű párt véleményét kell meghallgatni, mely párt, mióta vezérét elvesztette, nagy hallgatásba merült. G­o­s­z­t­e­r miniszter kijelente, hogy a kormány véleménye a májusi törvények re­víziója iránt eléggé kifejtetett a múlt évi, e kérdés­re vonatkozó n­yilatkozatok által. Ezekhez hozzátenni vagy azokból elvenni valamit, most sem szándéko­zik a kormány. A lelkészképzés kérdését a kormány 1884. február 1. mindig figyelemmel kisérte s az egyetemeken irányban mutatkozó hiányt rendesen pótolni igyeke­zett. Papi szemináriumokat a jelenleg fönnálló tör­vények értelmében is lehet létesíteni. Jazdzewski képviselőnek azt felelte a miniszter, hogy a kor­mány ragaszkodik előbbi nézetéhez, a­mely szerint Ledochowski visszahivatása csak a béke megbontá­sával járna. W­o­­­s­e­­­e­y tábornok figyelemreméltó nyi­latkozatokat tett egy bankett alkalmával az an­gol hadseregről, nem győzte dicsérni a rövid szolgálati idő befolyását s a mai angol hadsereg állapotát; az angol hadsereg — úgy­mond — nemcsak győzelmesen összemérhető a francia, német vagy osztrák-magyar ármádi­ával, hanem a katonák fizikai alkatát tekintve egyik sem állja ki a versenyt az angol hadse­reggel; úgy a tisztek, mint a legénység, ma job­bak, iskolázottabbak, s erőteljesebbek, mint va­laha s a hadsereg állapota sokkal „effektívebb“ mint a krími háború előtt. Gordon tábornok, — kinek érdekes életrajzát lapunk mellékletén ismertetjük — már útban van Khartum felé. Jellemzi bátorsá­gát, hogy útjára nem fogadott el katonai kísé­retet , vagy egy hadsereggel megy, mondá, vagy egészen egyedül. Azok, kik a tábornokkal Kai­róban beszéltek, mind azt állítják hogy az el­vállalt misszió nincs egészen szájaize szerint Különösen iparkodott a tábornok minden kételyt eloszlatni arra nézve, hogy mint angol katona, a királynő parancsainak engedelmeskedve, megy Szudánba, de semmi összeköttetésben sem áll az egyiptomi kormány­nyal, melynek semmi körülmények közt sem tenne többé szolgálatot ; a tábornok nyíl­tan kimondta azt is, hogy személyes né­zeteinek teljes elfojtásával vállalta el amaz utasítások végrehajtását, melyek saját esz­méivel egyáltalán nincsenek összhangban ; küldetését teljesen békésnek tekinti s bár re­­mélli a sikert, azt sem titkolja, hogy némi két­ségei is vannak. Angliában ezalatt a közvéle­mény felvilágosításokat sürget a kormánytól Gordon missziója s általában az egyiptomi po­litika felől és kétségtelen, hogy mindjárt a par­lamenti ülésszak jövő heti megnyitása után, sok interpellációt intéznek ez iránt a kormányhoz A Vatikán s a francia köztársaság. (Politikai leleplezések.) A France feltűnő formában következő szen­zációs híreket közli: Mikor már Chambord gróf halála előre látható volt, a Vatikánból követet küld­tek a párisi grófhoz, tudatni a feltételeket, melyek elfogadása esetén a klerikálisok hajlandók a praetendens érdekeit támogatni. A párisi gróf azonban a feltételeket túlzottaknak találta s attól is félt, hogy azok elfogadásával veszélyezteti füg­getlenségét s liberális párthivei barátságát. A klérus részéről ekkor azt a nyilatkozatot kapta, hogy a papság — a feltételek el nem fogadása esetén — inkább a köztársaság pártjára áll, s azt is a kle­rikálisok eszközölték ki, a párisi gróf ellenállásának megtörése végett, hogy Chambord özvegye a teme­tésnél nem engedte meg a párisi gróf elsőségét. Egyidejűleg egy­más megbizottja a Vatikán­nak Challem el-L­acour akkori külügyminiszter­rel konferált, állítólag az elűzött szerzetesek helyze­tének szabályozása, valósággal pedig a köztár­saság és klérus közti szövetség létreho­zása ügyében. Challemel-Lacour válasz helyett egy­szerűen utalt a képviselőkamra egy tekintélyes része és az elnökség részéről várható ellenzésre . XIII Leó pápa ezért írta ismeretes levelét Grévyhez, ki­nek válasza nem elégítette őt ki. Ekkor a Vatikán a köztársaság ellen irányuló encyklika kibocsátásá­val és a nuncius visszahívásával kezdett fenyege­tőzni — a vatikáni francia nagykövet útján. Ferry azt felelte, hogy Grévy levele csak ma­­gántermészetűnek ismerhető el, mely egyáltalán nem alterálja a kormány politikáját, mert az elnök nem vezeti a külhatalmakkal fenforgó ügyleteket. Így változtatta meg Ferry — a köztársaság elnökére egyáltalán nem sértő módon — a politikai terré­numot s a tárgyalások újra kezdődtek, de egyik fél sem nagyon siettette azokat. Mikor azonban hire terjedt, hogy a német trónörökös látogatást tesz a Vatikánban, ekkor Ferry hozta szóba újra­­ tárgyalások folytatását. A pápa most az elűzött szerzetesek helyzetének rendezését s­ a konkor­dátum ügyében is biztosításokat kívánt, mert oly sok ezer lelkész nem hagyható tovább kínos ki .

Next