Pesti Hírlap, 1884. február (6. évfolyam, 32-59. szám)

1884-02-01 / 32. szám

1884. február 1. PESTI HÍRLAP,­ zonytalanságban. A vatikáni francia követ most kö­vetkező válaszra utasíttatott: A miniszter a kamrai többség hangulatára való tekintettel nem terjesztheti elő a pápa óhajait megvalósító törvényeket, de fel fogja használni minden befolyását, hogy a kamra ellenőrzése alá nem tartozó, adminisztratív intézkedések által a papság s a szerzetek számára oly helyzetet léte­sítsen, melylyel azok a mai viszonyok közt is meg­elégedhetnek. A pápa szívélyesen fogadta e nyilat­kozatokat s ezt a nagykövet által ki is fejeztette­­Ferrynek. E pillanattól kezdve a jezsuiták, kik e tárgyalások által leginkább voltak érdekelve, valamint a Vatikán is azt a mot d’ordret adták ki, hogy a klérus tartózkodjék a kormány elleni heves oppo­­ziciótól, de azért netán a komoly engagement által se kompromittálja magát. Ezt a modus vivendit a haute banquk­­kal folytatott alkudozások előzték meg, mely a kor­mány támogatása fejében a radikálisok elleni rep­ressziókat s a vallási jellegű üldözések megszünte­tését kivánta. A kormány nem találta e feltételeket túlzottaknak s Ferry megtartotta havrei és rou­­eni beszédét. A France azt hiszi, hogy a klérus csak addig kacérkodik Ferry­vel, míg megegyezésre nem jut a párisi gróffal. A titokzatos idegen az udvari páholyban. Kedden délután, mint már táviratilag jelez­­tük, a bécsi operaház udvari páholyában egy titok­zatos idegent fogtak el. A mondott napon, mint rendesen, délelőtt 11 órakor, az operaház szolgaszemélyzete a páholyok takarításához látott. A terem félhomályban volt. A tisztogató munkások a tisztogatáskor lámpával van­nak ellátva. Mikor a munkások az első emeleti pá­holyhoz jutottak, hirtelen valami zajt hallottak. A félhomályban egy embert pillantottak meg, aki az egyik páholy könyöklőjéről a másikra ugrált, a kö­vetkező pillanatban eltűnt, a léptek közeledtekor is­mét kiugrott és egy másik páholyba szökött. Így ment ez jó ideig, míg végre az idegen az udvari páholyba menekült. A munkások eleinte azt hitték, hogy egyik társuk mókázik velük. Egyszer azonban jött egy vi­lágosító s azt mondá, hogy a császárné kék termé­ben, mely az udvari páholyhoz vezet, valaki futkos. Erre még néhány lámpát gyújtottak meg és az egész munkás­személyzet a kék terembe ment. Kikutatták, de semmi gyanúsat sem találtak. Erre a munkások a szomszédos császári páholyba mentek, itt is mindent felkutattak, de sikertelenül, míg egy­szerre a színpad felől zajt hallottak. A páholyból egy ajtó vezet a színpadra. A munkások ki akarták nyitni, de hiába: valaki erősen fogta az ajtót. De a munkások nagy erővel felrántották az ajtót s mögötte megtalálták az ide­gen embert. Tovább nem tudott menekülni, mert mögötte be volt zárva a második vasajtó. Az idegen embert megfogták és kihúzták rej­­tekéből. Erős termetű, mintegy harminc éves em­ber volt, kis bajuszt viselt és tisztességesen volt öltözve. A munkások rögtön vallatás alá fogták. Az idegen nem veszte el lélekjelenlétét; azt mondá, hogy nem bécsi, hétfőn este volt először az opera­házban és nem ment ki idejekorán az előadás után. Bezárták a színházba és az egész évét ott töltötte. Ezt azonban nem hitték el neki s elvitték a rend­őri felügyeleti szobába. Ott meg azt mondta, hogy kedden lopózott csak be az operaházba, hogy végig nézzen egy próbát, minőt még sohasem látott. Mi­kor azt kérdezték tőle, miért szökött ide s oda, azt felelte, mert félt. Azt állitá, hogy Bajorország­­b­ól való, géplakatos és három hónap óta nincs ke­resete. Witteknek nrezte magát s azt állította, hogy Fünfhausban lakik. Megmotozták és egy mérővesszőt meg egy kompaszt találtak nála, továbbá egy bajor útleve­let, meg szolgálati bizonyítványokat. Egyelőre le­tartóztatták. Kedden délután megvizsgálták az operaházat, de semmi gyanús dolgot nem találtak. Az udvari opera igazgatósága különben nem tulajdonít nagy jelentőséget a dolognak. Évekkel ezelőtt hasonló körülmények közt találtak egy munkást a próba alatt az opera­házban, a­ki azt állította, hogy a negyedik emele­ten eltévedt és egy páholyban törte az éjét, várva, hogy reggel észrevétlenül kiosonhasson. határidőben be nem adták, a bevallás beadására 8 napi határidő kitűzése mellett oly megjegyzéssel hivatnak fel, hogy ezen újabb határidőnek meg nem tartása esetén adójuk hivatalból fog megál­­lapíttatni. Egyszersmind felhivatnak a ház- és telektulajdonosok, hogy az 1884. évi adókivetés alapjául szolgáló általános jövedelmi pótadó-vallo­­másaikat a központi, illetőleg adókerületi adószám­viteli hivataloknál február hó 8-ig bezárólag reggeli 8 órától déli 12 óráig okvetlenül nyújtsák be, mert különben ezen adójuk kivetésénél az 1875. XLVII. t.-cz.-ben részükre biztosított kedvezményben része­sülni nem fognak. Kelt Budapesten, 1884. évi jan. hó 31-én. A fővárosi tanács. — A polgári iskolai iskolaszék­nek mai, A­lkér tanácsnok elnöklete alatt tar­tott ülésén azon indítvány merült fel, hogy a fő­város polgári iskoláiban a tananyag leszállítása in­­ditványoztassék; mert a tanítványok túlhalmozása általános panasz tárgyát képezi s a középiskolai törvény is 26 órát vesz föl hetenkint, mig a polgári iskolákban a heti óraszám 29—30. Az iskolaszék ezen indítvány következtében javaslatté­telre albizottságot küldött ki, melynek tagjai lettek: Frey József (elnök), Ballagi Mór, Kanovics Béla, Sztojanovics István, Lengyel, Gyulai Béla, Vajdafi Ernő és Roller Mátyás. — Az országos kiállítás és a fő­város. Azon bizottsági javaslatot, a­mely a fővá­rosnak a kiállításon való részvételére vonatkozik, a 60.000 frtos költségvetéssel, valamint a kiállítás al­kalmára a közönség érdekében teendő intézkedések sorozatát a tanács elfogadta s pártolólag a legkö­zelebbi közgyűlés elé terjeszti. — A Bakács-téri palota munkáját a tanács ma kiadta. Az egyes ajánlatok a bizottsági előterjesztés szerint fogadtattak el. Két vállalatra kettes propozició létetett. Ezek közül a kőmives munkát Schuman Antal kapta, a lakatos munkát pedig Rill Lajos. — A hermina-mezei is­kola kibővítésének 18000 írttal előirányzott ösz­­szes munkáit Böhm Antalra bízta, a ki az egység­árakra 43/4°/o felülfizetést kért. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A közadók kezeléséről szóló 1883. évi XLIV. t.-c. 15. §-a értelmében azok, kik adóbevallásaikat a pénzügyminiszter által kitűzött Egyletek és intézetek. — A magyar iskola-egylet ma Ger­­lóczy alpolgármester elnöklete alatt tartott értekezle­tén az alakuló közgyűlést február 12-dikének d. u. 5 órájára tűzte ki.­­ A magyar heraldikai és geneo­lóg­i­a­i társaság ma délután választmányi ülést tartott Nagy Imre elnöklete alatt. Az ülés legérde­kesebb tárgyát az ország címerének bemutatása ké­pezte. A miniszterelnök ugyanis az országos levéltár által kidolgozott címerjavaslatot leküldte felel­­ményezés végett a heraldikai társasághoz. A társaság annak megvizsgálására egy bizottságot küldött ki, mely­nek jelentését dr. Fejérpataky a következők­ben terjesztette elő: A bizottság egészben véve helyessé az orsz. levéltár által megállapított elve­ket, csak az ábrázolás módjára, az arányokra s más ilyenekre tett megjegyzést s pótlólag felvette Fiume címerét is. A nagy címerben vannak nem­csak a Magyarországot jelenleg alkotó, hanem a volt részek és tartományok címerei is. Ezt a címert használták századokon át királyaink s azért ezt, Magyarország címerének törvénybe ik­tatásánál mellőzni nem lehet. A választmány a bi­zottság jelentését néhány kisebb módosítással, me­lyeket Torma Károly hozott javaslatba s melyek élénk vitát keltettek, elfogadta s a módosított címer újrarajzolása után, a miniszterelnökhöz leendő felterjesztésével az elnökséget bízta meg. Ezután M­a­r­­­á­t­h Béla tartott érdekes felolvasást „A Laczk nemzetségről“, bemutatva­ egy családfát, melyben 40 Laczffit sorol fel, kik majd­nem mindannyian zászlósurak voltak. Végül beter­jesztettek a múlt évi számadások. A bevétel volt 3859 frt 93 kr, a kiadás 3385 frt 10 kr s igy a ma­radvány 473 frt 93 kr. A társulat vagyona 2073 frt 93 krból áll.­­ A budapesti orvosi kör tegnap tar­totta meg rendes közgyűlését, dr. Barabás József elnöklete alatt. A pénztárnok jelentése szerint a körnek 110 tagja van s 785 frt vagyona. Dr. K­u­r­c­z az orvosi kör segélyegyletének elnöke jelenti, hogy a segélyegylet tagjainak száma 700, vagyona pedig 14.900 forint. A múlt évben 800 frtot osztottak ki, 12 félnek segélyképen. A jelentések tudomásul vétele után megválasztottak : elnöknek Barabás József) másodelnöknek Kurcz Gyula, titkárnak Morvai Ignác, pénztárnoknak Glück Ignác. Választottak ezenkívül 30 választ­mányi tagot. A közgyűlés után közvacsora volt. Tömeges légszeszmérgezés. (Borzasztó szerencsétlenség Ó-B­udá­n.) — Saját tudósítónktól. —­Megdöbbentő hir szárnyalta ma be a fő­várost. Az ó-budai szentendrei utca két átel­lenes házában két családot megmérgezve, holtan találtak. A hir, fájdalom, valónak bizonyult, de sőt sokkal elrettentőbbnek, mint eleinte hitték. Nem két családot ért e szerencsétlenség, hanem négyet. Öt ember már eddigelé meghalt, hatan súlyos betegen, élet és halál közt lebegnek, egy ember pedig könnyebb beteg. A Szentendre­ utcai 31. és 38. számú át­ellenes házak voltak színhelyei a vérfagyasztó szerencsétlenségnek. Az áldozatok név szerint a következők. Meghaltak a 38. számú házban: G­e­n­s­z­k­y Antal háztulajdonos. G­e­n­s­z­k­y Antalné, szül. Schlosser Teréz. A 31. számú házban: Pollák Frigyesné, kereskedő neje. Tu­mik Teréz, cseléd. M­o­h­a­i Juliánna, Pollákné rokona. Súlyos betegek a 38. sz. házban: Szováthné, hajógyári munkás neje. Benyó Erzsébet, Genszkiék cselédje. S­z­o­v­á­t­h, hajógyári munkás pedig ke­vésbé. A 31. sz. házban: P­o­ll­á­k Frigyes, kiskereskedő és hajó­kormányos. Ifj. Pollák Frigyes, ennek harmadféléves fiacskája. Babics Erzsébet, Pollákné édes­anyja. L u t z Mátyásné, háztulajdonosné. A Lutz-féle ház áldozatai. A katasztrófát, mely egész a Budát lázas iz­gatottságban tartja, légszeszmérgezés okozta. A két ház, mint említik, a szentendrei utcá­ban, egymás átellenében van. Mindkettő földszintes, kis épület; a 31. sz. (Lutz-féle) házban bolt is van, e céggyel: Pollák Frigyes kiskereskedése. Az üzlet azonban ma már zárva volt. A Pollák-család férjből, nőből s egy kis har­madfél éves fiúból állott. Azonkívül pedig egy Tur­­nik Teréz nevű cselédleány volt náluk. Pollákék már napok óta panaszkodtak laká­suk rossz levegője miatt, frányási ingerek, szédülés fogták el őket. A rosszullétet arra magyarázták, hogy valami romlott élelmi­szert költöttek el. Két nappal azelőtt rostélyost vacsoráltak s mivel azóta érezték rosszul magukat, ennek tulajdonították a bajt. Elhívták Krautsieder ó­budai orvost. Ez azonban nem tudta mire magyarázni a dolgot a mennyiben a szoba szellőztetése után a család ismét jól érezte magát. Az orvos tehát szellőztetés hiányának tudta be a bajt s gyakori szellőztetést rendelt el. , Estefelé a család ismét rosszul lett és kelle­metlenül érezték magukat azok is, akik látogatóban voltak náluk. Eljött hozzájuk P­a­v­i­c­s Erzsébet, Pollákné anyja is, a­kit értesítettek arról, hogy leánya rosszul van. Lutz Mátyásné, a háziasszony, szintén bement Pollákékhoz, de az átható, erős sza­got nem sokáig bírta kiállani. Ekkor elküldték dr. Unterberger két­ ha­lottkémért, a­ki mérgezést konstatált. Egyebet azon­ban ő sem tudott tenni, mint hogy­­ kinyittatta az ablakokat s szellőztetést rendelt el, így küzdött a szerencsétlen család az isme­retlen ellenséggel, mely halálos lehelettel fogta őket körül. Az orvos távozta után a család lefeküdt. Éj­szaka nagyon nyugtalanok voltak, úgy hogy egy óra felé bement hozzájuk Lutz Mátyásné. A koros asz­­szony azonban nagyon rosszul lett odabenn s ki­ment. Az ajtónál majdnem eszméletét vesztette s most veszélyesen beteg ő is. Azután elcsendesedett minden a Pollák csa­ládban. A házbeliek azt hitték, hogy immár alusz­nak. Pedig e csendben a halál angyala járt kö­zöttük. Pollák korán szokta üzletét kinyitni, mert hozzá jár a közeli hajógyár sok munkása dolog előtt pálinkázni. Annál inkább feltűnt az ifjú Lutznak a háztulajdonosné fiának (kinek lakása a ház hátsó részében van), hogy öt óra felé még zárva találta a boltot. Megemlékezett arról, hogy az éjjel Pollákné rosszul volt, sőt hogy náluk lett beteg édes­anyja is. Zörgetni kezdett a konyhaajtón, melyre azonban 3.

Next