Pesti Hírlap, 1884. május (6. évfolyam, 121-151. szám)

1884-06-01 / 151. szám

tt cék sötét odúiba a hordók. Rebbenjen szét a korteshad, mely csak a kancsó mellett tud lel­kesedni. Jelenjék meg fényével, hatalmával az eszme. Izgatásra fel­fegyverezve lépjen a töme­gek elé, égi fénynyel arcán, vonzó ékes szóval ajkán. Hódítsa vissza a liberalizmusnak a ma­­­gyar nemzetet, mely lelkében amúgy is szabad­elvű. Tűzze ki minden ponton a szabadelvűség diadaljelvényeit. Verje szét az obskurantizmus és reakció fekete seregét, mely az alkohol tüzével lelkesít az eszme tüze helyett. És ha egyszer Magyarország teljesen vissza lesz hódítva, ennek hatását megérzik Magyar­­országon kívül is. Magyarország volt már a barbár inváziók gátja ; gátja lesz akkor a retro­­grád eszméknek. S a történelem előtt nem kisebb dicsősége lesz ez, mint volt a múltban amaz. De minden nemes eszmének, hogy hódít­hasson, apostolokra van szüksége. Lesznek-e ismét, mint voltak a múltban, a magyar libe­ralizmusnak apostolai? Kolozs megye főispánja Eszterházy Kálmán, — mint az Ellenzék értesül, — októberben főispáni állásáról le fog mondani és a kolozsvári színház intendásává neveztetik ki 5000 fit fizetéssel. A főispáni szék pedig báró Jósika Sámuellel fog­ betöltetni. POLITIKAI SZEMLE. Khartum fölmentése. Kairó, május 22. Itteni angol kalmárkörökben egészen más­ként fogják fel a szudáni viszonyokat, mint az an­gol és egyéb európai újságok. Azt beismerik, hogy a brit külügyi hivatalban számításba kellett volna venni a Gordon küldetésének meghiúsulhatását is, de másrészt meg úgy vélekednek, hogy végre is csak egy ember forog szóban, kinek még oly ked­vezőtlen viszonyok közt is még mindig sikerülhet kimenekülni a hínárból. Minthogy Gordon megszabadítása rendkívül nehézkes és költséges vállalat, ezt a kérdést csak nagyon higgadtan és minden szenvedély nélkül szabad tárgyalni. Ily szellemben történnek a Khar­tum fölmentését célzó expedíció előkészületei is. S itt meg kell mindjárt jegyezni, hogy angol katonai körök nézete szerint a terv semmi esetre sem lehet Szudán visszahódítása, az expedíció célja lesz : az angol kormány korábbi tervét végrehajtani, mely tudvalevőleg oda irányult, hogy az egyiptomi helyőrségek és hivatalnokok visszavonuljanak s Szu­dánban benszülött kormány szerveztessék. A végcélja természetesen minden expedíció­nak csak Khartum. Az angol vezérkar most tanul­mányozza épen mindazon utakat, melyeket az ex­pedíció előnyösen használhatna célja mennél gyor­sabb elérése végett. E tekintetben négy út közt le­het választani. A Kairótól Khartumig vivő 1600 mértföld hosszú útnak a Nílus völgyén át az az A pápa és Vilmos császár közti levélváltásról hoz hírt a Vatikán félhi­vatalos lapja, a Moniteur de Rome; a levél­váltás közvetlenül a német trónörökös római lá­togatása után történt. Ugyanez a lap azt állítja továbbá, hogy Poroszország a Vatikán által a poseni érseki székre kijelölt Radziwill herceget s Likovski meg Cybikovszki prépostokat nem fogadta el. A Kreuzzeitung a levélváltásra azt jegyzi meg, hogy a pápa itt előbb a császárnak s ez nem sokára felelt, de egyik levélben sem volt más, mint udvariassági szólásformák. A német expedíció, mely az Elisa­beth korvettel a Fokvárosba indult, onnét tud­valevőleg A n gr a-Pe­qu­e n n­áb­a megy. Innét aztán az expedíció északkeleti irányban eljutni szándékozik a Congo felső, illetve középső ré­széig, utat keresve, melyen esetleg az árufor­galom az ország belsejéből a nevezett parti helyre volna vezethető. Ez az expedíció, melyet részben Hamburgban szereltek föl, Izrael Zsig­­mond hadnagy, született hamburgi, vezetése alatt áll, aki annak idején mint brit tengerész ott harcolt az alantik ellen s később Grant Elliot kapitány alatt két expedíciót kisért Niadi­ Kviluba. A jelen expedíció tudományos vezetése dr. Höpfnerre van bízva ; részt vesznek még az Verdi egy maga hat operával szerepeljen a műsoron, Gluck ellenben csak két aprósággal, a­melyek együtt véve alig töltenek be egy es­tét , hogy Mayerbeer öt operával 15 estét vegyen igénybe, a­míg Aubernek csak egyet­lenegy operáját adják elő, egyetlen egyszer. Szíves készséggel elismerjük, hogy az igaz­gatóság sietett minket némely modern operai újdonsággal megismertetni, de mi sokkal na­­gobb köszönettel fogadtuk volna, ha e helyett kább a régi operákra fordítja figyelmét és Me­­tofelest meg Giocondát szívesen cserébe ad­­t volna Iphigeniáért, Oberonért vagy a Portici­­áért. E tekintetben minálunk sok évek mo­­ztásait kell pótolni. Operánk eddig nagyon­­oldalulag fejlődött. Az olasz és a francia mo­­n nagy opera dominálja a műsort. De az or­­t egyetlen operaszínházának nem szabad egy­­irányt vagy egy egy műfajt kizárólag ápol- Annak föl kell ölelnie minden irányt és den iskolát: a klasszikust ép úgy, mint a matikust, a franciát úgy mint a németet és­zt, nem felejtkezve meg a hazai irzőkről sem. Művelnie kell minden mit­­: a klasszikus dalművet úgy, s­int a modern­­ operát, Wagner zenedrámáit úgy, mint a cia játék-operákat. Mi tehát az igazgatóság legelső kötelessé­­­k tartjuk, hogy operánk műsorát ebben az úban kiegészítse. Mi azt kívánjuk, hogy az ókori operák mellett a régibb dalmű-iroda­­minden nevezetesebb termékét Glucktól jerig felvegye a műsorba. Terme­­ik azokat k­t­sít­a­lmás has­zonyultak, és a­melyek több, mint zenetörté­nelmi jelentőséggel bírnak. Mert tudjuk mi azt nagyon jól, hogy minden zenemű között az opera az, mely leginkább alá van vetve a mú­landóságnak, mert leginkább áll a kor változó ízlésének befolyása alatt. Grétry, Jomelli, Salieri neveivel már csak a zenetörténetben találko­zunk. Cimarosa, Spohr, Spontini dalművei kez­denek feledésbe menni. Sőt hány operája van Glucknak, Mozartnak, Webernek, a­melynek valamikor örök életet jósoltak és a­mely azóta örök időkre letűnt a műsorról. A tapasztalás azt mutatja, hogy átlag öt­ven évre terjed egy opera élete, a­mely ma ezt a kort túléli, az az operairodalom azon ritka maradandó becsű kincsei közé tartozik, a­me­lyeknek nem szabad művészi magaslaton álló operaszínház mű óráról hiányzaniuk. Ezek közé tartoznak első­sorban Gluck egyes dal­művei. Az opera ezen nagy reformá­torának nálunk eddig csak két kisebb művét ad­ták : „Orfeusz“ és a ,Rászedett kadit“ De kor­szakot alkotó nagy operái közül egyet sem is­mer közönségünk. Ezt a hiányt minden esetre, még pedig mielőbb pótolni kell a „taurisi Iphi­­genia“ és később talán még „Alceste“ színreho­­zatala által Meg vagyunk győződve róla, hogy jó előadás mellett mind a két mű nagy sikert aratna. De még ha csak „succes d’estime“ vol­na is az eredmény, nem­ volna szabad a kísér­lettől visszariadni, mert ezzel operánk tartozik a nagy szellemnek- akinek mim .. —­— ----- A­mi Mozartot illeti : tökéletesen meg leszünk elégedve azzal, ha műsoron levő három operája: „Don Juan“, „Figaró lakodalma“ és a „Varázs­fuvola“ az eddiginél gondosabb előa­dásban, egyes szerepek helyesebb kiosztásával, főleg pedig az eddiginél gyakrabban kerül szint­e. Ugyanez megjegyezésünk Beetho­ven „Fidelio“ jára is. Weber operái közül a „Bűvös vadász“ és „Abu Hassán“ mellett (a­melyet minél előbb óhajtanánk ismét látni színpadunkon), még„Eu­­ryanthe“-t és „Oberon“-t kell okvetlenül fölvenni a műsorba. Az előbbit mint Weber legnagyobb­­szerű dalművét, és Wagner zenéjének kiindulási pontját, — az utóbbit mint a német romantikus iskola egyik legbecsesebb gyöngyét. Oberon tud­valevőleg nemcsak Németországban, hanem Pá­­risban, Londonban, sőt Olaszországban is rend­kívüli sikert aratott. Nálunk bizonyosan szintén tetszésnek,­­sőt fényes kiállítással, ügyes rende­zéssel még kassza­darab is lehetne. A régibb francia,dalművek közül B o i e­­ d i e a „Fehér nő“ je az, a­mely legtöbb joggal tarthat igényt a fölelevenítésre. Ez nemcsak a szellemes francia mesternek legsikerültebb műve,de egyátalán a francia víg operák között is első helyen áll. Kö­zönségünk mindig szívesen hallgatta, miért szo­rult le tehát a műsorról? Ezenkívül még Che­rubini „Vizhordó“-ja is megérdemelné a föl­­elevenítést, valamint M é h u­­ n e­k „József Egyiptomban“ című operájával is kísérletet le­ PESTI HÍRLAP. 1884. júniu­ss­­ expedícióban: Lüderitz, a hasonnevű cég tulaj­donosának, ki az expedíciót kezdeményezte, a fia, valamint egy mérnök, mint egy vesztfáliai vas­cég képviselője. Fő nehézséget fog okozni az expedícióra az Angra Pequenna mögött terülő vidék vízhiánya, miért is artézi kutak gyors elő­állítására alkalmas szerkezetet is visznek ma­gukkal. A német kormány csak annyiban támo­gatja az expedíciót, hogy megengedte az Elisa­bethen való átkelést, valószínű különben, hogy a Fokvárostól Angra Pequennáig az expedíció tagjait egy német ágyúnaszád fogja szállítani. A francia szenátus tegnap folytatta a házasság felbontására vonatkozó ja­vaslat tárgyalását. Fölszólalt Labiche előadó a felbontás mellett. Testelin és Malleville mar­quis rövid megjegyzései után befejeztetett az általános vita. Az elnök erre előterjeszté Griffe javaslatát, a­melynek 1. szakasza így szól: ..Az 1816. május 8-iki törvény, a­mely megszünteti a házasság felbontását, eltörültetik“. Az előadó megjegyzi, hogy e módosítás szerkesztője csatla­kozik az igazságügyminiszter javaslatához, a­mely kizárja a kölcsönös beleegyezést. A sze­nátus ezután 160 szavazattal 18 ellenében el­fogadta az 1. szakaszt, a­mely ismét élet­be lépteti a házasság felbontható­ságát. Ez a határozat tartós izgatottságot idézett elő; a klerikálisok rendkívül boszankod­­nak. A közönség karzatán több hölgy tetszését nyilvánította, előnye van, hogy mindvégig nyújt elég ivóvizet, hátránya azonban a nagy hosszúság s a számos Nil esésen való nehézkes átkelés. A k­air­o-ko­ro­skó­i 1200 mfld hosszú út (Koroskótól a sivatagon át Abu Hamedig s innét a Níluson Khartumig) 400 mértfölddel rövidebb ugyan, de 240 mért­föld hosszúságú vonalon nincs ivóvíz. A Suakimtól Berberig s innét a Ní­luson Khartumig vezető út 450 mfld hosszú, tehát a legrövidebb s Graham Ibnok győzelme után si­kerrel lehetett is volna használni; de ma már az e vonalat használó expedíciónak — eltekintve az ég­hajlati viszonyoktól és vízhiánytól — számos ellen­séges törzsön kellene magát keresztülvágnia. Aránylag legelőnyösebbnek látszik a Ma­s­­salahtó­l Kassalán át Khartumig vivő út, mely, 620 mföld hosszú, de ezen a vonalon még az expedíció az abyssiniai csapatok támogatá­sára szorul. Ha sikerülne az expedíciónak az egész­séges és vizdus fensikról a Sennaar termékeny sík­jaira leszállói, úgy ily tekintélyes haderő puszta megjelenése már súlyos vereséget képezne amahdi­­ra nézve. S ha azután Gordon, akkor még Kar­­tumban volna, könnyen kezet nyújthatna az expe­díciónak. Hogy az angol katonai kormányzat már rég gondolt erre az útra, bizonyítja Hewett külde­tése Abyssiniába. S utolsó hírek szerint Massalah kormányzója, Mosson bey is János király udvarába utazott, meg a szerecsen királynál nagy kegyben álló Mitzakis görög konzul. Azt beszélik ugyan, hogy János király nem hajlandó az angol feltételeket elfogadni s azok árán szövetségét megígérni, de ezek a hírek megbizhatlan forrásból valók s igy egyelőre még nem lehet tudni Hewett küldetésének eredményét. FŐVÁROSI ÜGYEK. — A lovaslaktanya építése iránt, a­mire mintegy 1.200.000 frtos előzetes költségvetés készíttetett, ma volt az ajánlati tárgyalás az új vá­rosházán Gerlóczy alpolgármester elnöklete alatt Ajánlatokat csakis az összes munkákra lehetett be­adni. Összesen öt ajánlat érkezett, és pedig 1. a pesti magyar kereskedelmi banké,mely a kaszárnya építést 1.796973 frt 29 krért vállalná el; 2. Holczspach A. fiaié, kik 1.880.000 frtot kérnek; 3. a párisi Compagnie de Fives­ Ville és Schwarcz­ Ármin közös ajánlata, mely szerint a kaszárnya 1.962.714 frt 20 krért, esetleg bizonyos konstruk­ció változtatás folytán 28000 frttal olcsóbban épít­tetnék föl; 4. Gregersen Guilbrand ajánlata, ki kétféle ajánlatot tett :egyik szerint az épí­tést 2.038832 forintért a másik szerint pedig 1.874,000 frtért teljesítené; végül Kéler Na­poleon ajánlata, ki a kaszárnyát a programja sze­rint fölépíteni 1.600,000 frtért hajlandó. A ka­szárnya építő bizottság ez alkalommal csupán az ajánlatok felbontására szorítkozott. A tervek r­eg­­bírálására Gaál műszaki századost, a költségvetések revíziójára pedig Lampl főszámvevőt kérte föl.

Next