Pesti Hírlap, 1885. augusztus (7. évfolyam, 209-238. szám)
1885-08-01 / 209. szám
9 A kolosi főispánság. A hivtalos lap mai száma a következő két legfelső kéziratot közli. I. A belügyministerium vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztése folytán, gróf Esterházy Kálmánt, Kolozsmegye és Kolozsvár szabadkirályi város főispánját, ezen állásától saját kérelmére felmentvén, helyébe Kolozsmegye és Kolozsvár szab. kir. város főispánjává báró Jósika Sámuelt nevezem ki. Kelt kehiben, 1885. évi július hó 24-én. Ferenc József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. II. Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán, gróf Esterházy Kálmán Kolozsmegye és Kolozsvár sz. kir. város főispánjának, ezen állásától — saját kérelmére — történt felmentése alkalmából, a közügyek terén hü és buzgó működése által szerzett érdemei elismeréséül, Lipót-rendem lovagkeresztjét díjmentesen adományozom. Keltkehiben, 1885. évi julius hó 24-én. Ferenc József, s. k. Br. Orcy Béla, s. k. Tisza Kálmán miniszterelnök, aug. hónapban három heti tartózkodásra Ostendébe utazik. Mint a „P. L.“ értesül, hazatérte után tartják meg a rendes őszi közös minisztertanácsokat Bécsben. Tekintettel az időközben eső találkozásra Bismarck herceg és Kálnoky gróf között, a tanácskozások tárgyát nemcsak a parlament munkaprogrammja és a delegációk elé terjesztendők megállapítása fogja képezni, de egyúttal a kiegyezés kérdéseit is tárgyalni fogják. E tanácskozásokon részt fognak venni Szapáry Gyula gróf és Széchenyi Pál gróf miniszterek. A váci püspökség A P. N. hiteles helyről azt hallja, hogy a váci püspökség Ipolyi Arnold besztercei püspöknek fog adományoztatni, s az ő helyét fogja egy uj püspök elfoglalni. Tudvalevő, hogy Ipolyi Arnold jelenlegi püspöksége a legszerényebb dotációval bír. Az ügyvéd-rendtartás revíziója fölött elrendelt miniszteri enquete-be meghivattak: Hodossy Imre, Szedenicz János, Győry Elek, Siegmund Vilmos, Teleszky István, Nagy Dezső, Matuska Péter, Szentgyörgyi Imre, Suhaj Imre, Berczelly Jenő. A vidéki ügyvédek közül senkisem hivatott meg. Strossmayer püspök és a bán. A P. Lt. értesülése szerint Strossmayer püspök Rohitsból visszatérve aug. közepe táján fogja Khuen-Héderváry gr. bánt Zágrábban meglátogatni, sőt kifejezte azon óhajtását is, hogy minél előbb óhajtana al bánnal találkozni. A püspök, amennyiben egészséget engedi, Velehradba is el fog ugyan zarándokolni, mint azt múlt évi pásztorlevelében megígérte; azonban a horvátok tömeges zarándokolását, mint az korábban jelezve volt, most már vezetni többé nem fogja. _ 1 Horvátok és olaszok küzdelme. A dalmát horvátoknak most már a saját biráik sem tetszenek, mivel azok legnagyobbrészt a jóval miveltebb . . Ebéd után csónakba ültünk és sétakocsizást tettünk a tavon, 1371 méter magasságban, ez sem utolsó mulatság.“ No, no! Azt már csak megpróbálom magam is a jövő héten._______________Quintus. _ Eladó királyság. Kalakaua király családjának utolsó sarja megunta az uralkodás terheit. A hawaii parliament a király beleegyezésével követséget küldött Washingtonba, amelynek feladata a Sandwich-szigeteknek az Egyesült Államokba való bekebelezését kieszközölni. Az életvidor király, akinek inkább jó kedélyre mint szellemességre valló arca s jó modora van, aki mindamellett európai körutazása alkalmával az udvarok réme s az élclapok céltáblája volt, a magánéletbe vonul. Mint amerikai lapokban olvassuk, az Egyesült Államok hawaii miniszterrezidense Daggetur Kalakaua király kezdeményezésére Washingtonba utazott, hogy ezt az ügyet elősegítse. Kalakaua király szívesen letenné koronáját tisztességes nyugdíjért. Egy tekintet a góthai almanachba meggyőz bennünket arról, hogy ő felsége csak véletlenül csöppent be a királyi székbe. Tudniillik 1874 előtt valamivel Lunalino főnök választatott meg Sand* * wich szigetek királyává, s midőn ez 1875 ben váratlanul meghalt, az előbb uralkodó Kamehameda - dynasztia utolsójának még életben levő özvegye a jó yankeek, hogy az európai hatalmasságok példájára ők is gyarmatpolitikát fognak űzni. És különösen Kelet- Ázsiára vetették szemüket. Ebből a tekintetből a Sandwich-szigetek bekeblezése jó kezdetnek ígérkezik. Jó haditengerészeti állomás, azon felül kereskedelmi hajóknak alkalmas kikötőhelyek vannak ottan. Honolulu pl. 100 év óta szabadkikötője a cethal-halászoknak. A szigetek függetlensége mostanig diplomáciailag biztosítva van. 1843. év november havában a tengeri hatalmasságok elismerték függetlenségét a kis királyságnak. Különben ott mindenütt amerikai szokásnak, divatnak, erkölcsnek éspénznek hódolnak s úgy is csak idő kérdése, hogy az Egyesült Államokba olvadjanak. A bekebelezés nem fog valami nehezen menni. A közéletben legfontosabb szerepet játszanak ott a kereskedők, cukorültetvényesek, ezek pedig többnyire amerikaiak, hanem a vezérszerepet játszsza közöttük a német (mecklenburgi származású) Spreckels. Egy amerikai lap humorosan így ír az odavaló viszonyokról: „Első ember természetesen a király, akit a parlament ellenőriz, utánna jön a parliament, de ez azt teszi, amit az ültetvényesei akarnak, ezek után jön Spreckels, akinek zsebében van a király, a parliament s az ültetvényesek, tehát tulajdonképen ő az ér ottan."Végül, hogy mi is humorosan végezzünk a dologgal, megemlítjük egy német lap sajnálkozásé hogy a derék Spreckels nem oly hazafiak, hogy réhazájának ajánlotta volna föl megvétel végett az újjz PESTI HÍRLAP 1885. augusztus 1. dalmát-olaszok közül kerültek ki. A zárai Narodny Listy szerint 84 dalmát község a császár előtt kérni fogja, hogy a birói elmozduhatlanság a dalmát területen függesztessék föl, hogy a bírákat, akik (a horvátok szerint) az italianissimik közé tartoznak, tetszés szerint át lehessen helyezni máshová. — Megérhetik, hogy Taaffer. a kedvükért ezt is megteszi. POLITIKAI SZEMLE: Még egy zajos ülés a francia parlamentben A francia képviselőkamara csütörtöki ülésében folytatták a gyarmatpolitika fölötti vitát s Clémenceau beszéde heves jelenetekre adott alkalmat. Az első szónok Clémenceau volt, ki nagyon hevesen felelt Ferry legutóbbi önigazoló beszédére. Kikelt az ellen, hogy a kormány minden ok nélkül mindenféle expedíciókat kezd; felhozzák ugyan indokul a nemzeti becsületet, de már a Flatters halálát nem boszulták meg, mert ott nem volt mit annektálni; beszélnek új piacokról, de ez üres frázis, nagy hűhó semmiért; a francia gyarmatokban a kereskedelem korántsem olyan, mint azt Jules Ferry állította; sőt épen gazdasági szempontból káros a gyarmati politika, mert a munka drágul a nagy expedíciók folytán, és az új adóterhek csökkentik az iparosok versenyképességét. Ilyen hódító politikára áldozni a vért és pénzt, őrült, képtelen politika; a Tonkingba küldött 33.000 ember százezer embert immobilizál, és veszélyeztetve van a mobilizáció. Clémenceau beszédét kínos jelenet zavarta meg. Langlois, egy heves vérmérsékletű öregúr közbeszakította Clémenceaut, amit a szélső baloldal egyes tagjai igen rosz néven vettek tőle. Viharos felkiáltások hangzottak: Rendre rendre ! s midőn erre sem csillapodott le a kamara, Clovis Hugues felkiáltott: Önök Gambettát cserben hagyták ! E szavaknál Langlois felkelt helyéről s Clovis Hugues felé akart közeledni. Mikor azonban észrevették, hogy Clovis Huguest személyesen meg akarja támadni, több képviselő állott eléje, a többek közt de la Forge Anatol stb. De Langlois ennek dacára is előre akart nyomulni. Ekkor Clovis Hugues is előre tört, de szintén erőszakkal tartózták vissza. Végre a teremőrök felszólították Langloist, hogy menjen vissza helyére, amit ő meg is tett. A jelenet igen élénk mozgást idézett elő a teremben. Elnök percekig csönget, mig végre szóhoz tud jutni s ezeket mondja: Lehetetlen, hogy ez a zaj tovább tartson. Sem a ház, sem az elnökség nem hallotta e szavakat, melyek e jelenetre okot adtak. (Ellentmondás és zaj.) Clovis Hugues (kiabálva) : Ismételni akarom. Elnök: Nem, ezt nem szabad tennie ! Clovis Hugues a szószékre akar lépni, de barátai megakadályozzák. Emma és Kalakaua főnök választottak meg egyszerre a parliament által uralkodóknak. Ez aztán háborúra adott alkalmat. Emma külföldi segélylyel akarta a trónt magának biztosítani, de a kísérlet nem sikerült. Az özvegy királynő nemrég halt meg San Franciskoban, míg vetélytársa most lemondani készül. A király valószínűleg zilált pénzügyi viszonyai miatt mond le koronájáról. Civillistája a családi tagok apanageával együtt 100.000 dollárra rúg (alig egynegyed millió). Ebből bizony nem igen lehet fényes udvart tartani, pedig Kalakaua szívesen hódolt bizonyos királyi szenvedélyeknek. Ha maga elég szerényen élt is, örömest látta kíséretét fényes egyenruhában. Hadserege 35 főből állott ugyan, de azért szárnysegédét dúsan aranyozott fényes egyenruhában tábornoki kalappal a fején lovagoltatta maga mellett. Az egy csöppet sem bántotta, hogy a derék fiatal ember rendes körülmények közt egy nagyobb kereskedésben mint segéd működött. Szóval ő felsége nem tudott kijönni jövedelméből és a jó keresztyén cukor ültetvényesek zsebébe került, ő felsége most úgy okoskodik, hogy legalább élete utolsó napjaiban nyugalmas életet biztosít magának oly formán, hogy a gazdag Egyesült Államok kezére játszsza a királyságot, amelynek kormánya kifizeti adóságait és jó nyugdíjat juttat neki öreg napjaira. Kérdés, váljon előnyös e az Egyesült Államokra az alku ? Amerikai tekintetből bizonyosan előnyös. Már egy évtized óta azon törik a fejeket Cassagnac a szószékre rohan, de Clémenceau nem engedi oda. Jelekkel intenek neki,, menjen le egy percre a szószékről. Elnök erre felolvassa a házszabályokat, melyek szerint a szónok addig nem beszélhet, míg a másik be nem fejezte beszédét. Cassagnac visszatér helyére. Clémenceau ezután folytatta beszédét és Ferry azon előadása ellenében, mintha csak a kamarában beállott panique lett volna bukásának az oka, megjegyzi, hogy sok képviselő nála volt és felszólította őt, hogy adja be a lemondását. Ferry: Hisz épen ebben nyilvánult a zavar. Elnök: Ferry úr bizonyosan a nála tett lépésekről szól, mert a kamara szavazatára nem volna szabad azt a kifejezést alkalmazni. Clémenceau: A kormány is meg volt zavarodva úgy, mint a kamara. Cassagnac: Az a szemtelenség zavarodottsága volt. Ez a megjegyzés nagy zajt idézett elő és az elnök rendre utasította Cassagnac-ot. Clémenceau, aki e zajban nyugodtan maradt, folytatta a beszédét és kijelentette, hogy Ferry megbuktatása iránt mindenki egyetértett csak az volt a kérdés, hogy az 50 milliós hitel megszavazása előtt buktassák-e meg. A vád alá helyezési indítvány nem a szélsőbaloldaltól eredt, hanem olyan férfiútól, akinek a kamara nemzeti temetést szavazott meg, Courbet tengernagytól. Cassagnac személyes kérdésben emel szót és az iménti incidensre célozva megjegyzi, hogy a republicánusok közti egyetértés verekedésen kezdődik. úgy látszik, hogy e parlamentben olyan ember van, aki nem oda való. Elnök: A hangulat lecsendesülvén nincs ok rá, hogy ön ismét felizgassa magát emiatt. (Derültség.) Erre Bristoff miniszterelnök kezdett szólani általános feszültség közt. Nemrég kérte a kamarát arra, hogy a retrospectív vitákkal hagyjon föl, mert ez sem a kamarának, sem a köztársaságnak nem használ. (Tetszés.) Még egyszer appellál az egységre: a feladat minden republikánus erő egyesítése legyen, erre fog ő törekedni, míg csak célt nem ér, ha a ház megengedi neki. Nem hiheti, hogy ezen egység csak „généreuse illusion.“ (Élénk megújuló taps, Spuller közbekiállt: ön úgy beszél, mint hazafi és kormányférfi.) A kormány 12 milliót kér Madagaskar számára. E követelés igazolására nem szükséges theorizálni a gyarmati politika fölött. Csak azt kell tekinteni, hol van Franciaország érdekelve. Franciaországnak vannak régi és új gyarmatai. Mindenik drága, de csak a jövő fogja megmondani, hogy nem-e nagyon drágán szereztük meg azokat (Tetszés.) A statisztikával itt egymagán boldogulni nem lehet. A gyarmatokban a francia becsület és érdek egy része is fekszik. A kormány sem új hódításokat nem akar, sem a régi gyarmatok elhagyását, csupán meg akarja tartani Franciaország birtokát s azt úgy berendezni, hogy minél kevesebbe kerüljön, s minél többet jövedelmezzen. A --------------- ------------ 1 .1—BBBS1