Pesti Hírlap, 1885. december (7. évfolyam, 330-359. szám)
1885-12-06 / 335. szám
S PESTI HÍRLAP 1885. december ö. helyzetnaponként változó egyes részletei kint szerzett magának információt s ezenkívül ő felségének a magyar minisztérium több ügyére nézve tett előterjesztést. — Mindazon jelentések, melyek arról szólnak, mintha a monarchia közvetlen jövőben katonai intézkedéseket fogna tenni, a Bud. Corr. szerint alaptalanok. A képviselőhöz pénzügyi bizottsága mai ülésében a fölti művelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter költségvetését tárgyalta. A központi igazgatás előirányzatánál Elekes és Horánszky felszólaltak a személyzet szaporítása ellen. Széchényi gr. miniszter nem tartja hivatásának a minisztérium fokozódott tevékenységére hivatkozni, de köteles védni tisztviselőinek érdekeit a bizottság előtt. A túlkiadások a központi kezelésnél épen azt mutatják, hogy a rendes személyzet nem volt képes végezni a nagy munkát s napijasokat kellett felfogadni, a mi sok inkonvenienciával jár. Két új osztálytanácsos szükséges azon ügyosztályokba, melyekben nem voltak eddig osztálytanácsosok. Végül a bizottság megszavazta a címet. A gazdaság különböző ágainak emelésére előirányzott összegeknél Széchenyi gr. miniszter a gazdasági szakiskolák segélye részére előirányzott 14000 írtból 10000 írtnak, az ösztöndíjaknál 6000 írtból 1000 írtnak, a kulturmérnökségnél 110000 írtból 15000 írtnak törlését hozza javaslatba. Helly e törléseket egyelőre függőben hagyandóknak tartja, mert egyebütt, pl. a lótenyészintézetek költségeiből inkább lehet törölni. Lukács Béla nehezen találja indokolhatóknak épen e tételeknél a törléseket s azt tartja, hogy a gazdaság különböző ágainak emelésére előirányzott egész összegből átalányban kellene a 26000 frtot törölni, annyival inkább, mert e címen a múlt évinél úgyis nagyobb összeg van előirányozva. A bizottság a miniszter által javasolt törléssel szavazta meg az előirányzatot. A főispáni hatalom és a bíróságok. A magyar ügyvédi karban élénk mozgalom indult meg az új közigazgatási reformjavaslat 54. szakasza ellen, melylyel imént érdemileg foglalkoztunk. Az ügyvédek, mint akiket hivatalos állás nem köt s e tárgyban szabadon nyilatkozhatnak, mindenütt a fenyegetett bírói függetlenség érdekében lépnek közbe s előreláthatólag számos petícióban adnak kifejezést nézetüknek. Legközelebb, dec. 13-án a győri ügyvédi kamara tart rendkívüli közgyűlést. A kamara előtt a következő indítvány fekszik : „írjon fel az ügyvédi kamara a m. kir. igazságügyminiszterhez, hogy a képviselőház elé a f. évi nov. hó 21-én „A törvényhatóságokról“ címmel beterjesztett törvényjavaslat 54. §nak azon rendelkezését illetőleg, melyben a főispánnak a törvényhatóság területén működő „állami közegek“ alávettetni céloztatnak, saját tárcája hatáskörében fellépve, eszközölje ki, hogy a javaslat, majdan törvény szövegében világosan és kifejezetten mondassák ki, miszerint az ott használt „állami közegek“ kifejezés alatt, a bíróságok, s azok személyzete, valamint a kir. ügyészségek, s azok személyzete nem értetnek.“ A főrendiháznak folyó hó 9-én d. e. 11 órakor tartandó ülésében a közös hadsereg (haditengerészet) és honvédség hatóságai által közigazgatási úton hozott kártérítésben marasztaló határozatok hatálya és „megtámadhatása“ — továbbá a „Temes- Béga-völgyi vízszabályozó társulat pénzügyi viszonyainak rendezéséről szóló törvényjavaslatok és a főrendiház 1886. évi költségelőirányzata az azzal kapcsolatban levő gazdasági bizottsági jelentésekkel fog érdemileg tárgyaltatni. A honvédség és a csendőrök. A honvédelmi miniszter elrendelte, hogy a honvédségnél töltendő két év elengedésének kedvezménye azokra is kiterjesztendő, akik a csendőrségre vonatkozó 1881-iki törvénycikk életbelépte előtt vétettek föl a hadseregből vagy honvédségből a csendőrségbe, ha ott az említett törvény életbelépte után betöltötték a négy évi szolgálatot. Azok tehát, kiknek összes szolgálati kötelezettsége e kedvezmény alkalmazása folytán már elteltnek tekintendő, a folyó év végével véglegesen elbocsátandók, kivévén azokat, kik a csendőri szolgálatot önként tovább folytatják. • Zágrábban tudvalevőleg e hó 12-én lesz a követválasztás. Tallián kanonok, a kormánypárt jelöltje, visszalépett s helyette Makovec ügyvéd fogadta el a jelöltséget. Daruvári Tüköry Alajos és Jankovics Elemér gratuláltak Tisza Kálmán m. elnöknek tíz éves kormányelnöksége jubileuma alkalmából a horvát kormánypárt nevében, azonkívül a képviselők elhatározták a klubban, hogy ha majd felmennek Budapestre (az országgyűlésbe) Tiszának korporative gratulálni fognak, fölküzdeni, hogy kalapot emelhet előtte bármely nagyobb nemzet fia is. Van anyagunk és van jogcímünk rá, hogy ezt kimutassuk. A kérdés csak az, hogy hol? És hogy hogyan? A felelet egyszerű: írjuk meg a magyar tudományos irodalom minden egyes ágának kritikai történelmét mi magyarok magunk és bocsássuk közre ne csak magyarul, de franciául, németül vagy angolul is e monográfiákat minél élőbb. Majd ha tárgyilagos kritikával megírt, alapos monographiákból fogja olvashatni a német, a francia, az angol, stb. szaktudós tudományos irodalmunk minden egyes ágának legújabbkori történelmét, majd ekkor nem fogunk többé attól tarthatni, hogy holmi Wurzbachféle rágalmak, vagy holmi Tissot-féle bambaságok szemüvegén át fogják a jövő nemzedékei is a nemzetünk szellemvilágát szemlélni. Egy ily kezdeményezésre szüksége leend nemzetünknek még a trónörökös nagy vállalatának szép reményeikre jogosító kötetei mellett is. Mert az „Osztrák-magyar monarchia képben és írásban“ tervszerűleg a nagyközönség számára kondott, ethnografikus munka lévén , nem foghatja már e programmszerű természeténél fogva sem kimerítőleg, sem kellő fölszerelést kritikai apparátus kapcsában tárgyalhatni minden egyes tudományágbeli irodalmunk történelmét még csak 1867. óta sem. Sokkal nagyobb tért fog a trónörökös könyvében a különböző néptörzsek anthropografikus ismertetésének, szokásainak, népviseletének, mulatozásainak stb. leírása, illusztrált leírása elfoglalni, semhogy a tudományos magyar irodalom minden egyes ágának kritikai történelme kimerítő tárgyalásban a programmszerűleg fölállított keretbe belejöhetne. De másfelől már azért is sietnünk kellene érintett tudományos irodalom-történelmi monográfiánknak rendszeres és alapos kidolgozásával, hogy a trónörökös könyve, majd ha e rovatokhoz ér, készen találjon már megbízható forrásokat, amelyekből meríthessen. Mert az nem csekély csapás lenne szellemvilágunk külső tekintélyére, ha a trónörökös könyve is csak oly alapos tájékozottsággal találna majd szólani a legújabbkori magyar tudományos irodalom történelméről, mint ahogy szólnak erről, a szépirodalmunk történelmét különben lehető legilletékesebb modorban földolgozó középtanodai tankönyveink. Vegye kezébe az ügyet az akadémia. Trefort Ágoston őszintén buzgólkodik köztudományossági állapotaink előbbrevitelében ; van is hatalma hozzá : karolja föl ő a dolgot úgy is mint akadémiai elnök, úgy is, mint közoktatásügyi miniszter. Az akadémia megteheti azt, amit tőle e nemzeti ügy kiván, minden nehézség nélkül. Nem is igen kell még csak új pénzbeli forrás sem hozzá. Csak meg kell szüntetni azt a szerencsétlen fordítgató könyvkiadó-vállalatot, amely máris annyi költségbe került, haszon, jelentékeny szellemi haszon nélkül. Ám adjon ki az akadémia valóban méltó fordításokat jövőre is. Ilyenek azonban nem akadnak halomszámra minden évben. Azt a pénzt, amelybe a Mommsen-Duncker-Curtius stb. féle fordítások kerültek, ezt a pénzt sokkal jobban fektette volna be akadémiánk, ha ezen a pénzen a magyar nyelvtudományi, történelmi, jogi, államtudományi, közgazdaságtani, mathematikai, természettudományi stb. szakirodalom történelmét íratta volna meg s bocsájtotta volna közre. Nagyon üdvös dolgot pendített meg a múlt héten dr. Váczi János. Egy irodalomtörténelmi társulat alakítására hívta föl a „Nemzet“-ben az ügybarátokat. Helyesen : jó lesz egy ily egyletet alakítani, de feladatának magaslatán egy ily egylet csak akkor fogna állani, ha nem kizárólag a szépirodalom történelmére fektetne súlyt, hanem kellő részarányos méltatással a tudományos irodalom összes ágainak történelmére is. Valamint a „Történelmi társulat“ rendkívül becses szolgálatot tesz az akadémiának és ennek folytán nemzetünk történelmi tudományának és történetírásának is a buvárlati anyag fáradságos beszerzése által; szintily becses szolgálatot fogna tehetni akadémiánknak az alakítandó „Irodalomtörténeti társulat“, ha a tudomány minden ágából nagyobb számú ifjabb szakértők egy ily társulat keretén belül egyesülnének az egyes szakmák magyar irodalmának kiböngészésére, első egybeállítására. A mű gond teljes, rendszeres földolgozását majd magukra vállalhatnák azután az erre leginkább hivatott szakértők az akadémia auspiciumai alatt és az akadémia bizalmából. Valóban, ha Trefort magáévá teszi e kérdést, nagyot fog lendíthetni a külföld előtt is a magyar tudományos irodalom tekintélyén. Go a'head! S. G. ORSZÁGGYŰLÉS. 1. A tulajdonképeni hosszú napok csak a jövő héten kezdődnek, amikor a „hosszú mandátum“ kerül tárgyalás alá. (De már, ahoz, tudom hozzá szól Róth Pál is.) Ma csak rövid ülésre volt kilátás, a kérvények napja lévén, de biz az eléggé elhayult a miben legnagyobb érdeme az előadónak, Vámos Bélának van, akinek olyan bömbölő a hangja, hogy mikor egy szót kiejtett, be kellett várnia míg nagy nehezen elhangzik, hogy a másik kiejtendő szót megérthessék. Karzat és folyosó nagyon unalmasak voltak. A karzaton nem ült egyetlen asszony sem. Minélfogva pihentek lent a gukkerek és ásítozott Fenyvessy Ferenc. A folyosón az öreg Pulszkyt Staudh Lőrinc foglalta el. Együtt járkált a főpap, bizalmas diskurzusba mélyedve a szabadkőmivesek nagymesterével. A miniszteri padokon megjelent ma végre gróf Széchenyi Pál. Kileste a napot, amikor a macska nincs otthon. Tisza ugyanis Bécsbe utazott. S már ezért sem érdemes karcolatot írni a mai ülésről. Gondolkozva ült székében Olay Szilárd, törte erősen a fejét, hogy miről fog ő ma interpellálni ? A Ház elnyűtt attilája volna a legközelebb fekvő théma, de azt nem lehet egy miniszterhez sem intézni. Fürkészőleg nézegette Széchenyit, vájjon fog-e neki felelni? Addig-addig gondolkozott Olay egy jó thémán, míg végre eszébe jutott Lits Gyulának. Lits Gyula ugyanis az iránt nyújtott be határozati javaslatot, hogy a cigányok ellen, akik adót nem fizetnek és kóborolnak, terjeszszen be a belügyminiszter törvényjavaslatot, hogy ne kóboroljanak és adót fizessenek. (No már azt csakugyan szeretném látni, hogy miként csinálja majd Lits Gyula a belügyminiszter korában.) Kár, hogy szavazás alá jutván a cigányok ügye, Lits legyőzetett, hadd lett volna egy kuriózium a belügyminiszter reszortjában, mert egy mulatságos belügyminiszteri szabályrendelet már eddig is van, „hogy a foglalkozásnélküli hamis kártyások kiutasítandók azon város területéről, ahol találtatnak.“ Nagyobb port ezután csak a műbőr gyártása ellen beadott kérvények vettek föl. A szőlős gazdák egymásután keltek föl, Vadnay Károly és gróf Andrássy Manó igen okos éshasznos dolgokat mondtak el, Szalay Imre pedig (most már egészen kitisztázta magát a fukszin vádja alól) határozati javaslatot adott be, hogy a miniszter még ez ülésszakban törvényjavaslatot nyújtson be a gyártott borok feltétlen eltiltásáról. A határozati javaslat szavazásra kerülvén, a Ház szavazattöbbséggel elfogadta. Az elnök látván, hogy az ellenzéki javaslatok Tisza távollétében keresztül kezdenek menni, hirtelen bezárta az ülést, miután előbb egy kérdő tekintetet vetett Olay Szilárdra. — Van! monda Olay Szilárd a fejével csendesen bólintva. Felemelkedett helyéről s meginterpellálta Kemény Gábort (azzal is bonban legyen egy válaszszal) a győri körtöltések kiépítése tárgyában.