Pesti Hírlap, 1885. december (7. évfolyam, 330-359. szám)

1885-12-06 / 335. szám

S PESTI HÍRLAP 1885. december ö. he­ly­z­e­t­n­a­p­o­n­k­é­n­t v­á­lt­o­zó egyes részlete­i k­­­i­n­t szerzett magá­nak inform­á­ciót s ezenkívül ő felségé­nek a magyar minisztérium több ügyére nézve tett előterjesztést. — Mindazon jelentések, me­lyek arról szólnak, mintha a monarchia közvet­len jövőben katonai intézkedéseket fogna tenni, a Bud. Corr. szerint alaptalanok. A képviselőhöz pénzügyi bizottsága mai ülésében a f­ö­l­ti m­ű­v­e­l­é­s-, ipar- és kereske­delemügyi miniszter költségvetését tárgyalta. A központi igazgatás előirányzatánál Elekes és Ho­­r­á­n­s­z­k­y felszólaltak a személyzet szaporítása ellen. Széchényi gr. miniszter nem tartja hivatásának a minisztérium fokozódott tevékenységére hivatkozni, de köteles védni tisztviselőinek érdekeit a bizottság előtt. A túlkiadások a központi kezelésnél épen azt mutat­ják, hogy a rendes személyzet nem volt képes végezni a nagy munkát s napijasokat kellett felfogadni, a mi sok inkonvenienciával jár. Két új osztálytanácsos szükséges azon ügyosztályokba, melyekben nem voltak ed­dig osztálytanácsosok.­­ Végül a bizottság megsza­vazta a címet. A gazdaság különböző ágai­nak emelésére előirányzott összegeknél Széchenyi gr. miniszter a gazdasági szakiskolák segélye részére előirányzott 14000 írtból 10000 írtnak, az ösztöndí­jaknál 6000 írtból 1000 írtnak, a kulturmérnökségnél 110000 írtból 15000 írtnak törlését hozza javaslatba. Helly e törléseket egyelőre függőben hagyandóknak tartja, mert egyebütt, pl. a lótenyészintézetek költ­ségeiből inkább lehet törölni. Lukács Béla nehezen találja indokolhatóknak épen e tételeknél a törlése­ket s azt tartja, hogy a gazdaság különböző ágainak emelésére előirányzott egész összegből átalányban kellene a 26000 frtot törölni, annyival inkább, mert e címen a m­últ évinél úgyis nagyobb összeg van elő­irányozva. A bizottság a miniszter által javasolt tör­léssel szavazta meg az előirányzatot. A főispáni hatalom és a bíróságok. A ma­gyar ügyvédi karban élénk mozgalom indult meg az új közigazgatási reformjavaslat 54. szakasza ellen, melylyel imént érdemileg foglalkoztunk. Az ügyvédek, mint a­kiket hivatalos állás nem köt s e tárgyban szabadon nyilatkozhatnak, mindenütt a fenyegetett bí­rói függetlenség érdekében lépnek közbe s előrelátha­tólag számos petícióban adnak kifejezést nézetüknek. Legközelebb, dec. 13-án a győri ügyvédi ka­mara tart rendkívüli közgyűlést. A kamara előtt a következő indítvány fekszik : „írjon fel az ügyvédi ka­mara a m. kir. igazságügyminiszterhez, hogy a képvi­selőház elé a f. évi nov. hó 21-én „A törvényhatósá­gokról“ címmel beterjesztett törvényjavaslat 54. §­­nak azon rendelkezését illetőleg, melyben a főispán­nak a törvényhatóság területén működő „állami közeg­e­k“ alávettetni céloztatnak, saját tárcája ha­táskörében fellépve, eszközölje ki, hogy a javaslat, majdan törvény szövegében világosan és kifejezetten mondassák ki, miszerint az ott használt „állami kö­zegek“ kifejezés alatt, a bíróságok, s azok személy­zete, valamint a kir. ügyészségek, s azok személyzete nem értetnek.“ A főrendiháznak folyó hó 9-én d. e. 11 óra­kor tartandó ülésében a közös hadsereg (hadi­­tengerészet) és honvédség hatóságai által közigazgatási úton hozott kártérítésben marasztaló határozatok ha­tálya és „megtámadhatása“ — továbbá a „Temes- Béga-völgyi vízszabályozó társulat pénzügyi viszonyainak rendezéséről szóló törvényja­vaslatok és a főrendiház 1886. évi költségelőirányzata az azzal kapcsolatban levő gazdasági bizottsági jelen­tésekkel fog érdemileg tárgyaltatni. A honvédség és a csendőrök. A honvé­delmi miniszter elrendelte, hogy a honvédségnél töl­tendő két év elengedésének kedvezménye azokra is kiterjesztendő, a­kik a csendőrségre vonatkozó 1881-iki törvénycikk életbelépte előtt vétettek föl a hadsereg­ből vagy honvédségből a csendőrségbe, ha ott az említett törvény életbelépte után betöltötték a négy évi szolgálatot. Azok tehát, kiknek összes szolgálati kötelezettsége e kedvezmény alkalmazása folytán már elteltnek tekintendő, a folyó év végével véglegesen elbocsátandók, kivévén azokat, kik a csendőri szol­gálatot önként tovább folytatják. • Zágrábban tudvalevőleg e hó 12-én lesz a követválasztás. Tallián kanonok, a kormánypárt je­löltje, visszalépett s helyette Makovec ügyvéd fo­gadta el a jelöltséget. Daruvári Tüköry Alajos és Jankovics Ele­mér gratuláltak Tisza Kálmán m. elnöknek tíz éves kormányelnöksége jubileuma alkalmából a horvát kormánypárt nevében, azonkívül a képviselők elhatá­rozták a klubban, hogy ha majd felmennek Buda­pestre (az országgyűlésbe) Tiszának korporative gra­tulálni fognak, fölküzdeni, hogy kalapot emelhet előtte bármely nagyobb nemzet fia is. Van anyagunk és van jogcímünk rá, hogy ezt kimutassuk. A kérdés csak az, hogy hol? És hogy hogyan? A felelet egyszerű: írjuk meg a magyar tudományos irodalom minden egyes ágának kri­tikai történelmét mi magyarok magunk és bo­csássuk közre ne csak magyarul, de franciául, németül vagy angolul is e monográfiákat minél élőbb. Majd ha tárgyilagos kritikával megírt, ala­pos monographiákból fogja olvashatni a német, a francia, az angol, stb. szaktudós tudományos irodalmunk minden egyes ágának legújabbkori történelmét,­­ majd ekkor nem fogunk többé attól tarthatni, hogy holmi Wurzbachféle rágalmak, vagy holmi Tissot-féle bambaságok szemüvegén át fogják a jövő nemzedékei is a nemzetünk szellemvilágát szemlélni. Egy ily kezdeményezésre szüksége leend nemzetünknek még a trónörökös nagy vállalatá­nak szép reményeikre jogosító kötetei mellett is. Mert az „O­s­z­t­r­á­k-m­agyar monarchia képben és írásban“ tervszerűleg a nagy­közönség számára k­ondott, ethnografikus munka lévén , nem foghatja már e programm­­szerű természeténél fogva sem kimerítőleg, sem kellő fölszerelést­ kritikai apparátus kapcsában tárgyalhatni minden egyes tudományágbeli iro­dalmunk történelmét még csak 1867. óta sem. Sokkal nagyobb tért fog a trónörökös könyvében a különböző néptörzsek anthropografikus ismer­tetésének, szokásainak, népviseletének, mulatozá­sainak stb. leírása, illusztrált leírása elfoglalni, semhogy a tudományos magyar irodalom minden egyes ágának kritikai történelme kimerítő tárgyalásban a programmszerűleg fölállított ke­retbe belejöhetne. De másfelől már azért is sietnünk kellene érintett tudományos irodalom-történelmi mono­gráfiánknak rendszeres és alapos kidolgozásá­val, hogy a trónörökös könyve, majd ha e ro­vatokhoz ér, készen találjon már megbízható forrásokat, a­melyekből meríthessen. Mert az nem csekély csapás lenne szellemvilágunk külső tekintélyére, ha a trónörökös könyve is csak oly alapos tájékozottsággal találna majd szólani a legúj­abbkori magyar tudományos iro­dalom történelméről, mint ahogy szólnak erről, a szépirodalmunk történelmét különben lehető leg­illetékesebb modorban földolgozó középtanodai tankönyveink. Vegye kezébe az ügyet az akadémia. Trefort Ágoston őszintén buzgólkodik köztudományossági állapotaink előbbrevitelében ; van is hatalma hozzá : karolja föl ő a dolgot úgy is mint akadémiai elnök, úgy is, mint köz­­oktatásügyi miniszter. Az akadémia megteheti azt, a­mit tőle e nemzeti ügy kiván, minden nehézség nélkül. Nem is igen kell még csak új pénzbeli forrás sem hozzá. Csak meg kell szüntetni azt a szerencsét­len fordítgató könyvkiadó-vállalatot, a­mely már­is annyi költségbe került, haszon, jelentékeny szellemi haszon nélkül. Ám adjon ki az akadé­mia valóban méltó fordításokat jövőre is. Ilyenek azonban nem akadnak halomszámra minden év­ben. Azt a pénzt, a­melybe a Mommsen-Dun­­cker-Curtius stb. féle fordítások kerültek, ezt a pénzt sokkal jobban fektette volna be akadé­miánk, ha ezen a pénzen a magyar nyelvtudo­mányi, történelmi, jogi, államtudományi, közgaz­daságtani, mathematikai, természettudományi stb. szakirodalom történelmét íratta volna meg s bo­­csáj­totta volna közre. Nagyon üdvös dolgot pendített meg a múlt héten dr. Váczi János. Egy irodalomtörténelmi társulat alakítására hívta föl a „Nemzet“-ben az ügybarátokat. Helyesen : jó lesz egy ily egyletet alakítani, de feladatának­ magaslatán egy ily egylet csak akkor fogna állani, ha nem kizárólag a szépiro­dalom történelmére fektetne súlyt, hanem kellő részarányos méltatással a tudományos irodalom összes ágainak történelmére is. Valamint a „Történelmi társulat“ rendkí­vül becses szolgálatot tesz az akadémiának és ennek folytán nemzetünk történelmi tudományá­nak és történetírásának is a buvárlati anyag fá­radságos beszerzése által; szintily becses szolgá­latot fogna tehetni akadémiánknak az alakítandó „Irodalomtörténeti társulat“, ha a tudomány min­den ágából nagyobb számú ifjabb szakértők egy ily társulat keretén belül egyesülnének az egyes szakmák magyar irodalmának kiböngészésére, első egybeállítására. A mű gond teljes, rendszeres föl­dolgozását majd magukra vállalhatnák azután az erre leginkább hivatott szakértők az akadémia auspiciumai alatt és az akadémia bizalmából. Valóban, ha Trefort magáévá teszi e kér­dést, nagyot fog lendíthetni a külföld előtt is a magyar tudományos irodalom tekintélyén. Go a'head! S. G. ORSZÁGGYŰLÉS. 1. A tulajdonképeni hosszú napok csak a jövő héten kezdődnek, a­mikor a „hosszú mandátum“ kerül tárgyalás alá. (De már, ahoz, tudom hozzá szól Róth Pál is.) Ma csak rövid ülésre volt kilátás, a kér­vények napja lévén, de biz az eléggé elhayult a miben legnagyobb érdeme az előadónak, Vámos Bélának van, akinek olyan bömbölő a hangja, hogy mikor egy szót kiejtett, be kellett várnia míg nagy nehezen elhangzik, hogy a másik kiej­tendő szót megérthessék. Karzat és folyosó nagyon unalmasak vol­­tak. A karzaton nem ült egyetlen asszony sem. Minélfogva pihentek lent a gukkerek és ásítozott Fenyvessy Ferenc. A folyosón az öreg Pulszkyt Staudh Lőrinc foglalta el. Együtt járkált a főpap, bizalmas diskurzusba mélyedve a szabadkőmive­­sek nagymesterével. A miniszteri padokon megjelent ma végre gróf Széchenyi Pál. Kileste a napot, amikor a macska nincs otthon. Tisza ugyanis Bécsbe uta­zott. S már ezért sem érdemes karcolatot írni a mai ülésről. Gondolkozva ült székében Olay Szilárd, törte erősen a fejét, hogy miről fog ő ma inter­pellálni ? A Ház elnyűtt attilája volna a legköze­lebb fekvő théma, de azt nem lehet egy minisz­terhez sem intézni. Fürkészőleg nézegette Szé­chenyit, vájjon fog-e neki felelni? Addig-addig gondolkozott Olay egy jó thé­­mán, míg végre eszébe jutott­­ Lits Gyulának. Lits Gyula ugyanis az iránt nyújtott be ha­tározati javaslatot, hogy a cigányok ellen, a­kik adót nem fizetnek és kóborolnak, terjeszszen be a belügyminiszter törvényjavaslatot, hogy ne kóboroljanak és adót fizessenek. (No már azt csakugyan szeretném látni, hogy miként csinálja majd Lits Gyula a bel­ügyminiszter korában.) Kár, hogy szavazás alá jutván a cigányok ügye, Lits legyőzetett, hadd lett volna egy kurió­­zium a belügyminiszter reszortjában, mert egy mulatságos belügyminiszteri szabályrendelet már eddig is van, „hogy a foglalkozásnélküli hamis kártyások kiutasítandók azon város területéről, ahol találtatnak.“ Nagyobb port ezután csak a műbőr gyár­tása ellen beadott kérvények vettek föl. A sző­lős gazdák egymásután keltek föl, Vadnay Ká­roly és gróf Andrássy Manó igen okos és­­hasz­nos dolgokat mondtak el, Szalay Imre pedig (most már egészen kitisztázta magát a fukszin vádja alól) határozati javaslatot adott be, hogy a miniszter még ez ülésszakban törvényjavasla­tot nyújtson be a gyártott borok feltétlen eltil­tásáról. A határozati javaslat szavazásra kerülvén, a Ház szavazattöbbséggel elfogadta. Az elnök látván, hogy az ellenzéki javas­latok Tisza távollétében keresztül kezdenek menni, hirtelen bezárta az ülést, miután előbb egy kérdő tekintetet vetett Olay Szilárdra. — Van! monda Olay Szilárd a fejével csendesen bólintva. Felemelkedett helyéről s meginterpellálta Kemény Gábort (azzal is bon­ban legyen egy válaszszal) a győri körtöltések kiépítése tárgyában.

Next