Pesti Hírlap, 1886. április (8. évfolyam, 91-119. szám)

1886-04-01 / 91. szám

1886 április 1. PESTI HÍRLAP — Az az kedves öcsém. — No, ilyen stylushoz én nem értek, méltó­ságok uram. És akkor azt hittem, hogy más sem ért ilyen stylushoz. De úgy látszik csalódtam, mert Apponyiék ér­tenek hozzá. Ma elfogadták az egyiptomi javaslatot, hogy ne látszassanak illegálisoknak odafent, de aztán be­nyújtottak egy határozati javaslatot is, hogy az ide­­lent valóknak is jusson valami. Nagy fifika! Kár, hogy már ezt meg nem él­hette a jó öreg Dáni Ferenc. S.n, Országgyűlés. 1. A közigazgatási vita, mely egy teljes hó­napot vett igénybe, végre ma befejeztetett. Fel­szólalás már csak a 94. §-nál történt, az utolsó két szakasz észrevétel nélkül fogadtatott el. Ezután a ház tárgyalta és rövid vita után elfogadta az Egyiptom pénzügyi viszonyainak rendezésére vonatkozó törvényjavaslatot. II. A képviselőház ülése, március 31. Bejelentések: Péch­y Tamás elnök az ülést i. e. 10 órakor­megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Földváry Miklós az állandó igazoló bizottság nevében jelenti, hogy Szemnecz Emil, Zala megye, Zala-Egerszeg választókerületében megválasztott kép­viselő a szabályszerű 30 nap fentartásával igazolt képviselőnek nyilvánítandó, A törvényhatóságok rendezése. Folytattatott a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. A 94-ik szakasz azt mondja, hogy tisztviselő olyan cselekvényért, melyet a törvény vagy illetékes felsőbb hatóság tett kötelességévé, fegyelmi úton fe­lelősségre nem vonható. Mocsáry Lajos az eddigi törvény 81-dik sza­kaszát kéri fentartani, mely azt mondja, hogy nem vonható felelősségre a tisztviselő oly cselekvényért, melyet a törvény rendelete szerint követett el. Ezál­tal fentartatik azon elv, mely büntető­ törvényköny­­vünkben is kifejezést nyert, hogy a tisztviselő min­den cselekményeiért személyesen, közvetlenül felelős; ezt kívánja az igazi alkotmányosság elve, mert arra feljogosítani nem szabad senkit, hogy törvénytelen dolgot kövessen el. (Helyeslés balfelől.) A törvényt megtartani tisztviselőnek, magánembernek egyiránt szent és múlhatatlan kötelessége. E tekintetben ma­gánember és tisztviselő közt különbséget tenni nem szabad. (Helyeslés balfelől.) De még az esetben is, ha ezen elvet nem akarná fentartani a kormány ak­kor sem maradhat a 94. szakasz úgy, a­mint van, akkor is ki kell tenni világosan pl. egy új bekezdés­ben, hogy igenis feleletre vonható, a­ki a törvényte­len rendeletet kiadta és akkor bele kell foglalni a főispánt is, minden oly esetben, midőn végleg intéz­kedik. Azt hiszi, hogy leghelyesebben és egyedül fe­lel meg az igaz alkotmányosságnak, hogy minden tisztviselő személyében, közvetlenül legyen felelős minden törvénysértésért és ehhez mérve azon indít­ványt teszi, hogy a 94. §. mellőzésével, megtartatik az 1870. XLII­­.­cikknek 81. §-a. K­ázár Ádám pártolja Mocsáry indítványát. Tisza Kálmán miniszterelnök megjegyzi, hogy a főispán büntető­jogi felelőssége a tárgyalás alatt levő szakasz által egyáltalában nem érintetik, poli­tikai felelőssége pedig nagyobb, mint bármely más hivatalnoké. A felelősség e tekintetben részben a mi­nisztert terheli a parlament előtt, másfelül pedig a főispán felelőssége abban fekszik, hogy fegyelmi eljá­rás nélkül is állásától elmozdítható. A tárgyalás alatt levő szakasz egyébként sokkal tágabb körre terjeszti ki a főispán felelősségre vonhatását és azért azt el­fogadtatni kéri. Dárday Sándor előadó felszólalására a ház Mocsáry indítványának mellőzésével, elfogadta az ere­deti szakaszt. A törvényjavaslat többi szakaszai észrevétel nélkül elfogadtattak Egyiptom pénzügyei. Tárgyalás alá vétetik az egyiptomi pénzügyek rendezéséről szóló nemzetközi egyezmény becikke­lyezését tárgyazó törvényjavaslat. Hegedűs Sándor előadó ismerteti a törvény­­javaslatot, melyet elfogadásra ajánl. Irányi Dániel: Alig hangzottak el e házban a méltó panaszok az adók súlyossága, a közállapo­tok ziláltsága miatt, s ma olyan javaslatot nyújt be a kormány, amelynek folytán 90 millió arany forin­tig kell nekünk jótállani Egyiptomért! A kormány maga is elismeri, hogy Egyiptomban nekünk nagyon kevés érdekünk van, mert ott első­sorban Anglia és Franciaország érdekelvék. Hát mi indította a kor­mányt ezen garancia elvállalására ? A monarchia hatalmi állása általában véve, így mondja az indo­kolás. S különösen a török birodalom pénzügyi vi­szonyaira kellett tekintettel lenni. De hát miért segí­tették elő Törökország eldarabolását ? Miért követtek el mindent, hogy tönkretegyék, ha most pénzügyeit akarják rendezni. A nagyhatalmi állás nagy áldoza­tokat követel, de ezt a nagyhatalmi állás nem kö­veteli meg, még akkor sem, ha a kincstár olyan teli volna, mint a­milyen üres. (Helyeslés balfelől. Csa­­nády Sándor közbekiált: „Mert kirabolták!“ Derült­ség) Részletesen szól azon hibákról, mulasztásokról, a­melyeket monarchiánk a keleti politikában elkö­vetett, s minthogy e javaslatot ama rész irány tovább folytatásának tartja, a javaslatot a részletes tárgya­lás ajányául sem fogadja el. (Helyeslés balfd­é ) Apponyi Albert gróf az előtte szóló konklu­­ziójával nem ért egyet, és a javaslatot elfogadja. Nem zárkózhatik el az elől, hogy az egyiptomi kér­dés azon ága, amely előttünk fekszik, hozzátarto­zik a keleti kérdéshez, s ragaszkodnunk kell ahoz, hogy az a kérdés csak egész Európa hozzájárulásá­val oldassák meg. Minden részletében meg kell ra­gadnunk azt, hogy a keleti kérdés rendezésében ne­künk kijusson a magunkat megillető rész. Azt a föl­tevést, hogy a javaslat erkölcsi garanciája nem fog­hat egyszer anyagivá is válni, magunktól elutasíta­nunk nem szabad. Csonkának tartja pedig a szer­ződést, mert erről az eshetőségről, hogy az anyagi garancia miként oszlik meg a garantáló államok kö­zött, nem intézkedik. S minthogy azt hiszi, hogy ezen eset bekövetkezésekor Magyarország alkotmá­nyos jogait csak nagyon kevéssé lesznek hajlandók a külügyek vezetői tekintetbe venni, szükségesnek tart a képviselőhöz és a főrendiház részéről olyan óvást hozni, mely minden törvénytelenség bekövet­keztétől megóvja Magyarország jogait Ennél fogva benyújtja a következő határozati javaslatot. Tekintettel arra, hogy a Londonban 1885. március 18-ikán kötött nemzetközi egyezmény értel­mében, az észt. magyar monarchia öt más nagyha­talommal együtt egy 9 millió font sterlingre rugó egyiptomi kölcsön 315 ezer fontban megállapított évi járulékainak pontos fizetéséért egyetemleges jótállást vállalt. Minthogy azonban a jótállásból származható terheknek sem megosztási arányára, sem teljesítési módozatára nézve a fent említett egyezmény megálla­podást nem tartalmaz, a magyar országgyűlés, mi­dőn az egyezménynek és ahoz kapcsolt nyilatkozat­nak becikkelyezéséhez hozzájárul, fentartja abbeli jogát, hogy a többi illetékes tényezőkkel együtt sza­badon határozhasson azon arány és azon módozatok fölött, melyben és melyek szerint az észt. magyar monarchia a jótállásból netán folyó terhek viselésé­ben részt vegyen. Jelen határozat alkotmányos hoz­zájárulás céljából közöltetni fog a magyar országgyű­lés főrendiházával. (Helyeslés balfelől.) Helfi Ignác nevetségesnek tartja, hogy a mo­narchia hatalmi állásáért, kell garantálnunk, a­mikor annyit sem tettek meg azért a hatalmi állásért, hogy fizetési helyül Budapestet kijelölték volna. Ami azt illeti, hogy a Suez csatornánál nagy érdekeink van­nak, inkább hajlandó volna az egész csatornát betö­­metni, minthogy azon át jő minden olyan áru, a­mi Magyarország termékeinek árát megrontotta. A javas­latot nem fogadja el a tárgyalás alapjául. Tisza Kálmán miniszterelnök: (Halljuk!) Nem hiszi, hogy bárki is megtagadhatná fontosságát annak, hogy épen a keleten történő dolgok tekintetében mo­narchiánk elszigetelt állást ne foglaljon el, magát az európai koncertből ki ne vonja. (Helyeslés jobbfelől.) Irányi azon észrevételére, hogy ha annyira fon­tosnak tartjuk a törökországi viszonyokat, miért nem akadályoztuk meg 1877-ben az orosz török háborút? szóló megjegyzi, hogy a történeti események ezt a politikát minden elfogulatlan előtt igazolták. De ha csak a pénzügyi szempontot tekintjük, az Irányi ál­tal még most is felemlített, akkor az országban any­­nyit hangoztatott politikának néhány hétig követése többe került volna, mint, nem ezen garantírozott összeg kamatja, hanem az egész egyiptomi kölcsön. (ügy van­ a jobboldalon.) Az okok, melyekből a kormány az egyezmény­hez hozzájárult, föl vannak hozva az indokolásban; szóló nem szándékozik e tárgyat bővebben fejtegetni. Elismeri, hogy teljes lehetetlenséget látni abban, hogy ezen garancia egykor vagy máskor tényleg is igénybe vétessék és az ellen biztosítékot nyújtani nem lehet­ne maga azon körülmény, hogy Európának nemcsak összes kormányai, hanem összes törvényhozó testü­letei, a­hol ilyenek vannak, elfogadták azon föltevést, hogy ennek az eshetőségnek beállta bizony nagyon valószínűtlen, talán mégis nyújthatna a magyar kép­viselőháznak is ez irányban némi megnyugvást. Különben most még csak — folytatja szónok — igen röviden Apponyi gróf határozati javaslatához kívánok szólni (Halljuk!) Őszintén megvallom, t.­hát, nem emlékszem, hogy bármely más államnak parlamentje vagy tör­vényhozása — pedig a­hol parlamentek vannak, az angol, a francia, a berlini, a római, mind elfogadták — ilynemű kikötéssel élni szükségesnek tartotta vol­na. És megvallom, hogy én is a magam részéről azt szükségesnek nem tartom. Egészen úgy, a­mint Ap­ponyi gróf fogalmazta, elfogadhatónak nem tartom, mert azon kételyre adhatna alkalmat, mintha a ma­gyar képviselőház magának a kötelezettségnek is megvitathatását kívánná fentartani. De én, mert nem szeretném, hogy félreértések támadjanak ebből azon irányban is, mintha valaki azt kívánná, hogy majd ha pénz kell, akkor ne lehessen többé a tör­vényhozásoknak hozzá­szólni, a­mennyiben hirtelené­­ben lehetett, föltettem és bátor leszek mindjárt fel­olvasni azon szövegezést, a­melyet, ha megnyug­tatásul szolgálhat a t. háznak, elfogadni hajlandó va­gyok. (Halljuk!) „Tekintettel arra, hogy a Londonban 1885. március hó 18-án kötötött nemzetközi egyez­mény értelmében az osztrák-magyar monarchia öt más nagyhatalommal együtt egy 9 millió font ster­lingre rugó egyiptomi kölcsön 345.000 fontban meg­­állapiott évi járulékának pontos fizetéséért egye­­t­­leges jótállást vállal. Minthogy azonban a jót­állásból származó terheknek sem megoszlási ará­nyára, sem teljesítése módozataira nézve a fent­emlitett egyezmény megállapodást nem tartalmaz, — eddig szóról-szóra Rpgonyi gróf indítványa szerint — a magyar országgyűlés, midőn az egyez­ménynek, és az ahhoz csatolt nyilatkozatnak becikkelyezéséhez hozzájárul, fentartja abbeli jo­gát, hogy ha e jótállásból származó terheknek megosztási arányai és teljesítési módozataira nézve az érdekelt nagyhatalmak között egyezmény jönne létre, vagy tényleg beállana a jótállásból származó terhek megosztásának szüksége, ezen arányra, módo­zatokra s az ezek alapján az osztrák-magyar monar­chia által viselendő terhekre nézve a többi illetékes tényezőkkel együtt határozhasson.“ (Helyeslés.) Hegedűs Sándor előadó röviden reflektál a törvényjavaslat ellen felhozottakra. Apponyi Albert gróf annyit akar kijelenteni, hogy a miniszterelnök által tett módosítást elfogadja s azt hiszi, hogy a miniszterelnök a javaslat azon utolsó mondatát, melyet föl nem olvasott, mely szerint az, hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldessék. (Tisza Kálmán igenlőleg int.) Tisza Kálmán a kérdés föltevését, — nehogy, mint tegnap Lázár Ádám, azzal vádolják, hogy elve­szi mástól a módositványát, — úgy kéri, hogy elfo­­gadtatik-e az Apponyi hat. javaslata a miniszterelnök módosítványával ? A hat. javaslatot a ház, a módosítványnyal együtt elfogadja. A ház ezután elfogadja a javaslatot átalában, és az előadó által ajánlott néhány stiláris módosí­tással részleteiben is. A legközelebbi napirend: Tisza Kálmán miniszterelnök jelenti, hogy Herman Ottó és Fackh Károly interpellációjára hol­nap fog felelni. Helfy Ignác kéri, hogy a községi törvény hét­főn tárgyaltassék, minthogy a pártkluboknak nagy munkájukba kerül azt áttanulmányozni. Tisza Kálmán miniszterelnök figyelmezteti a házat, hogy egyszer már megállapodtak abban, hogy a községi törvény előtt egy napi szünet legyen. Ez ellen most sincs kifogása, s azért, ha holnap lesznek a választások, interpellációkra adandó válaszok, szü­neteljen a ház holnapután, pénteken, de szombaton kezdjék el a községi törvény tárgyalását. A ház többsége ez értelemben határoz. Az ülés 1 órakor véget ért. Politikai szemle. Napról-napra több alapot nyer az a hit, hogy az újabb keleti háború alig lesz sokáig elodázható. A bolgár feje­delem magatartása , hogy a hatalmak minden intése dacára sem hajlandó az ötéves főkor­mányzóságba beleegyezni — oly bonyolulttá teszi a helyzetet, hogy a diplomácia egyelőre, úgy látszik, sejtelmével sem bír annak, mint fognak ebből kigázolhatni. Oroszország azonban fölhasználva az alkalmat, már elő­készületeket tesz a beavatkozásra. Odesszából legalább azt sürgönyzik a NI. Freie Éressenek, hogy ott Bulgária legköze­lebbi megszállására minden intézkedés megtétetett; az ottani főparancsnokság meg­kapta a lepecsételt rendeleteket is, melyek a csapatoknak Várnába átszállítá­sára vonatkoznak. Figyelemreméltó körülmény az is, hogy az ottani orosz lapok, melyeket a cenzúra ugyancsak ráncban tart, Bulgária orosz részről való megszállását akadálytalanul hirde­tik és hasáb számra hoznak elmélkedéseket a háború eshetőségéről. Odesszában már a cár közeli látogatását is Krímben, mely máskor csak júniusban szokott bekövetkezni, a kor­mány bizonyos akció­terveivel hozzák összeköt­tetésbe. Konstantinápolyból meg azt jelentik, hogy Said pasa külügyminiszter, úgy lehet, szintén Krímbe utazik, a cárt a szultán nevé­ben üdvözölni; ha azonban a politikai viszo­nyok a miniszter távollétét meg nem engednék, úgy ezt a speciális küldetést Server pasa igaz­ságügyi miniszter fogja teljesíteni. A német birodalmi gyűlés teg­nap kezdte meg a szocialista törvény­ t

Next