Pesti Hírlap, 1886. október (8. évfolyam, 272-302. szám)

1886-10-01 / 272. szám

1886. október 1. PESTI HÍRLAP Országgyűlés. I. A képviselőház mai ülése iránt roppant érdeklődés nyilvánult, úgy a ház tagjai, mint a nagy közönség részéről. A képviselői padok és a karzatok egyaránt megteltek. A közfigyelem természetesen a miniszterelnök válasza felé irányult, melyet a bulgáriai kérdésben hozzá intézett négy rendbeli interpellációra adandó volt. (J a á Jenőt, az egyetlen szónokot, a ki ma a vámszövetségi törvényjavaslathoz szólt, alig hallgatták és a midőn beszédét 11 órakor befejezte, az ülés fél órára felfüggesztetett. 12 órakor az ülés újra megnyílt és Tisza miniszterelnök átalános ügyelem közt, írásból mondta el alább olvasható nyilatkozatát. Utána az interpellálók, név szerint Horváth Boldizsár, Irányi Dániel, Apponyi Albert gr. és Szilágyi Dezső éltek a viszonválasz jogával. Valamennyien napirendre kérték tűzetni a választ. A ház többsége azonban Tisza miniszterelnök újabb nyilatkozata után a választ tudomásul vette. II. A képviselőház ülése szept. 30. Bejelentések: Féody Tamás elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítése után bemutatja a budapesti népgyűlésnek Irányi Dániel által beadott kérvényét az iránt, hogy hazánk államjogi önállósága s a magyar király történelmi magyar méltósága a hadseregben is nyíltan elismertessék és érvényesíttessék. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Darányi Ignác az állandó igazoló bizottság jelentését mutatja be Sziklay Ede Abauj-Torna megye szepesi kerületében megválasztott képviselő igazolása iránt. 30 nap fentartásával igazoltnak jelentetett ki és az V. osztályba soroztatott. Ezután folytattatott a vám- és kereskedelmi szövetség meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Gaál Jenő (pécskai) egyetért Apponyi Albert gróffal és számadatokkal és az előadóval polemizálva, főleg azt iparkodott kimutatni, hogy a mostani kereskedelmi politika a nemzetre nézve káros, mert gazdasági érdekeinket egészen aláveti Ausztriának. Másrészt adatokkal illusztrálta, hogy a vámterületi különválás nem rejt oly veszedelmet méhében, mint ahogy a kormány s a többség gondolja, sőt inkább haszna és előnye gazdasági helyzetünkre nézve nyilvánvaló. Apponyi Albert gróf határozati javaslatát pártolja. (Helyeslés a baloldalon.) Minthogy Gaál Jenő fél tizenkét órakor végezte beszédét s a bolgár kérdésben adandó válasz 12 órára volt megállapítva, nem lévén valamennyi interpelláló jelen, az ülés egy fél órára felfüggesztetett. A bolgár kérdés. Pontban 12 órakor a miniszterelnök felelt a bolgár kérdésben hozzá intézett interpellációkra. Tisza Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Négy rendbeli interpelláció intéztetett hozzám a bolgár kérdésre vonatkozólag, tartalmazva nagy számú kérdéseket, melyeknek egynémelyikére, egy függőben levő ügygyel szemben, sehol a világon semmi kormány nem válaszolhatna anélkül, hogy az állam érdekei ellen vétne, meg ne szegje legszentebb kötelességét. Midőn azonban ezt előrebocsátom, ezáltal nem szándékozom helyteleníteni azt, hogy ezen kérdések intéztettek, sem kibújni az alól, hogy a magyar-osztrák monarchia külügyi hivatala ezen kérdésben követett vagy követendő politikájának iránya felett nyilatkozzam, de igenis szükségesnek tartottam jelezni a különbséget, mely van a között, hogy mit kérdhet, mit fejtegethet egy bármily tekintélyes képviselő és mit válaszolhat egy kormány, ha, mint itt bizonynyal történik, mind a kettőnek kizárólagos célja: használni és nem ártani a közérdeknek. (ügy van! Halljuk!) Az előrebocsátottakból önként következik, hogy minden egyes kérdésre külön feleim nem fogok, s általános nyilatkozatomra utalom a kérdezőket, de előzetesen mégis nyilatkozom pár kérdésről. (Halljuk!) Elsősorban visszautasítom azon feltevést, mintha külügyi minisztériumunk a Bulgária fejedelmének letételét kilátásba vette volna, vagy épen a Sándor fejedelem ellen intézett merényletről előzetes tudomással bírt volna és azt bármely feltétel mellett is helyeselte volna. (Élénk helyeslés.) Ezt és az azután következett eseményeket épen oly kevéssé tudhatta, mint azt, hogy Sándor fejedelem — mint ez táviratából kitűnik — koronáját úgy tekinti, mint a melyet egyenesen az orosz cártól kapott s maradását az orosz cár beleegyezésétől teszi függővé. Semmiféle egyezség az orosz kormány és a mi kormányunk között a Balkán-félsziget nyugati vagy keleti részén gyakorlandó döntő befolyást illetőleg nem létezik. (Élénk helyeslés jobbfelől.) s igy az semmi föltételekhez köthető nem volt. Az állás, melyet az osztrák-magyar monarchiának a berlini szerződés adott, s a melyet határozottan fentartunk, azon szerződés határozmányainak épségben tartása mellett, kielégíti érdekeinket. Külügyi hivatalunk a Sándor fejedelem elleni összeesküvők ügyében Bolgárország érdekében figyelmeztetéssel élt az elhamarkodott lépések és azok következményeit illetőleg, de az összeesküvés okozóinak védelmére vagy azok érdekében semmi lépést nem tett. (Élénk helyeslés jobbfelől. Mozgás a baloldalon.) Áttérve most a kilátásba helyezett nyilatkozatra : Egyéni nézetem gyanánt kimondottam, mikor először volt alkalmam 1868-ban a keleti kérdésben nyilatkozni, hogy tekintettel a következendő eseményekre, ha ott változásoknak kell történniük, érdekünk az, hogy az ott élő népek egyéniségüknek megfelelő független államokká fejlődjenek (Hosszantartó általános helyeslés) s a közös külügyi hivatallal együtt azt tartom, hogy ez felel meg legjobban a monarchia érdekeinek ma is (Úgy van jobbfelől) és hogy, mellőzve minden növekedési vagy hódítási törekvést, a monarchia egész befolyása ezen államok önálló kifejlésének előmozdítására (Általános élénk helyeslés.) és arra kell, hogy hrányoztassék, hogy ott egyetlen idegen hatalom se állapítson meg a szerződések szerint nem létező protektorátust és ne gyakorolhasson állandó befolyást. (Általános helyeslés.) A külállamokhoz való szövetségi viszonyainkban semmi változás be nem következett és ekként úgy állanak fenn azok változatlanul, amint azokat a közös külügyminiszter a delegációkban jellemezte. Németországgal ma is a régi alapon állunk és épen azért nem szabad kételkednünk abban, hogy figyelembe véve egymás létérdekeit, együtt meg fogjuk óvni tudni azokat anélkül, hogy az általános béke veszélyeztetnék. • Magunk részéről a berlini békeokmányt, dacára annak, hogy egyes esetekben, melyek között legkövetkezményterhesebb az volt, ami egy évvel ezelőtt Kelet-Ruméliában történt, megsértetett, érvényben levőnek és fentartandónak tekintjük és nem is közölt velünk egyetlen más hatalom sem ezzel ellentétes álláspontot. Külügyi hivatalunk határozottan fentartja azon ismételten kifejezett nézetét is, hogy a fennálló szerződések szerint, az esetben, ha Törökország a számára fentartott joggal élni nem akar, a Balkán-félszigeten senki másnak nincs joga egyoldalú fegyveres beavatkozáshoz vagy protektorátus létrehozásához. (Általános élénk helyeslés.) és hogy egyáltalában a Balkán-félszigeten minden változás az államjogi vagy a hatalmi viszonyokban csak a berlini szerződést aláírt hatalmak beleegyezésével történhetik. (Helyeslés jobbfelől.) Ezek általános körvonalai törekvésünknek, melynek sikerét mi egyetértve a többi hatalmakkal a béke megzavarása nélkül elérni óhajtjuk és reméljük. Ezen cél elérését idő előtti nyilatkozatokkal és nagyhangú szavakkal veszélyeztetni nem fogjuk; ezen cél felé a kritikus időkben kétszeresen szükséges nyugalommal és mérséklettel, egyúttal azonban egész komolysággal és határozottsággal törekedni fogunk. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Kérem, méltóztassanak ezen válaszomat tudomásul venni. (Hosszantartó helyeslés jobbfelől.) Horváth Boldizsár: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Annak, amit a t. miniszterelnök úr az én interpellációmra válaszolt, csak egy pár pontját tartom kielégítőnek. Megnyugtatónak tartom a többi közt azt, amelyben határozottan és hivatalosan kijelenti, hogy I. Sándor bolgár fejedelem eltávolítása nem foglalt helyet sem a kissingeni, sem a gasteini megállapodások közt. A másik pont, amelyben némi megnyugtatást találok, az, hogy külügyi hivatalunknak a keleten nincsenek más politikai céljai, mint független államok keletkezését előmozdítani, hogy e szerint nincsenek sem osztozkodási, sem foglalási céljai. Megnyugtatna a t. miniszterelnök úr azon nyilatkozata is, hogy protektorátust a Balkán-félszigeten egyik hatalom részéről sem vagyunk hajlandók eltűrni. Csakhogy, fájdalom, ez a kijelentése a tényekkel ellenkezik. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Mindaz, ami eddig a Balkán félszigeten történt, a mi érdekeinkbe ütközik. (Úgy van balfelől.) Mert kérdem, t. hát, vájjon Sándor fejedelem eltávolítása, aki a szabad Bulgária elvét képviselte Oroszország irányában, kedvező-e a mi monarchiánk érdekeire nézve? Vájjon megegyez-e a mi monarchiánk érdekével, hogy az orosz hatalom Bulgáriát máris mint orosz vazallállamot tekinti? (Élénk helyeslés balfelől.) hogy ügyvivői beavatkoznak Bulgária belügyeibe, kormányzatába, igazságszolgáltatásába; hogy követelik az ostromállapot azonnali megszüntetését, ellenben a nagy szobranjó összehívásának elnapolását és szabadon bocsátását azon összeesküvőknek, akik az összeesküvést épen Oroszország kedvéért, az orosz hatalom érdekében hajtották végre. (Zajos tetszés balfelől.) Kérdem a t. miniszter urat, vájjon nem praejudikál-e a független Bulgária és így közvetve monarchiánk érdekeinek, ha az orosz ügyvivő nyíltan kijelentheti, hogy kormánya Sándor újra megválasztatását nem fogná tűrni? Kérdem a t. miniszelnök urat, vájjon nem mutat-e az orosz egyeduralomra, a midőn folytonos alku füily egyrészről Bolgárország régenssége, másrészről az orosz ügyvivők közt és ezen alkuval szemben a többi európai hatalmak a hallgatag néző szerepére szorítkoznak, midőn alkuban állnak egymással azon feltételek iránt, melyektől az orosz cár függővé teszi jóakaratát Bulgária iránt ? Hát az orosz tisztek közel kilátásba helyezett beosztása a bolgár hadseregbe talán arra való, hogy ezek a független Bulgária, vagy közvetve monarchiánk érdekei mellett csináljanak propagandát ? (Élénk tetszés balfelől.) Azon kérdésemre, hogy kettős vagy hármas szövetséggel állunk-e szemközt, a t. miniszterelnök úr nem válaszolt, pedig ez, t. ház, nem indifferens dolog reánk nézve. Egyszer már megadtuk a hármas szövetség árát. Az megköti a mi kezeinket, míg az orosz hatalomnak szabad kezet engedett, terveit a Balkán-félszigeten a török birodalom rovására végrehajtani. Csak a san stefanoi békekötés riasztott fel csalódásunkból és akkor Európa együttes közreműködésére volt szükség, hogy a berlini kongresszus az orosz hadjárat sikerét a kellő korlátok közé szoríthassa. Ami első ízben jóhiszemű csalódás lehetett, annak ismétlése már több volna, mint könnyelműség. Mi Oroszországgal csak akkor léphetnénk szövetségre, ha azon a ponton, amelyen érdekeink összeütköznek — és ez a Balkán-félsziget — lemondana eddigi hagyományairól és elfogadná a mi politikánk vezérelvét, amely ott minden idegen beavatkozástól független államokat követel. (Zajos helyeslés balfelől.) Mindaddig, míg Oroszország ezt nem teszi, mindaddig a míg tényekben nyilatkozó és meggyőző bizonyítékot nem szolgáltat arra nézve, hogy a régi tradícióval csakugyan szakított, addig nem foghatunk Oroszországgal kezet. (Úgy van balfelől.) Az iránt sem vagyok tisztában a t. miniszterelnök úr válasza után, mily álláspontot fogunk elfoglalni Oroszország beavatkozásával szemben Bulgária ügyeiben. És itt nemcsak a fegyveres beavatkozást értem, hanem értem az olyan beavatkozást is, mely Bulgária népének szabad elhatározására nyomást gyakorolna? Mert meglehet, sőt valószínű tehát, hogy a fegyveres okkupációról Oroszország önként szívesen lemond, ha megengedjük neki a morális okkupációt. Ma még látjuk, hogy a bolgár régensség szívós kitartással védi nemzeti függetlenségét, de ha az orosz ügyvivők ezentúl is szintoly szabadon folytathatják aknamunkájukat mint eddig, ha fondorlataikkal alááshatják a bolgár régensség tekintélyét a nemzet közvéleményében és ha ezt Európa oly türelemmel nézi, mint eddig, akkor csak idő kérdése, mikor bukik el a bolgár régensség az egyenetlen harcban és mikor lesz kénytelen a tért átengedni ellenségeinknek? (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) És ha ez bekövetkezett, ha Bulgária önként elfogadja az orosz vezényszót, akkor nincs fegyveres beavatkozásra szükség, akkor Bulgária tényleg orosz vazall-tartománynyá vált, és akkor elérte Oroszország célját anélkül, hogy azért csak egyetlen kozákot is feláldozott volna (Igaz! Úgy van a bal és szélsőbaloldalon ) Az kevésbé lep meg a t. miniszterelnök úrtól, hogy válasz nélkül hagyta azon kérdésemet, hogy minő álláspontot foglalna el szövetségünk azon esetben, ha közöttünk és az orosz hatalom között összeütközésre kerülne a dolog. Mert azon általános phrasisból, hogy e szövetség az európai béke föntartására alakult, nem meríthetünk megnyugvást. Hiszen ki ne óhajtaná a békét. Ki az, ki azon vádat emelhetne ellenünk, hogy mi provokáltuk ellenfeleinket ? Hogy aggressív politikára ösztönöztük a kormányt ? Mi őszintén óhajtjuk a békét, de csak valódi, józan békét akarhatunk. (Élénk helyeslés. Úgy van balfelől.) Ha ellenben a békét úgy értelmeznék, hogy vétkes könnyelműséggel elhanyagoljuk nemzeti és állami jövőnk biztosítékait, hogy önkényt feladjuk azt, amit bízom istenben, fegyveres erő sem vehetne el tőlünk — ha a békét úgy értenék, hogy mi magunk egyengessük az orosz hatalom terjeszkedésének útját, hogy lehetővé tegyük neki minden pénz- és vér- .