Pesti Hírlap, 1886. november (8. évfolyam, 303-331. szám)

1886-11-02 / 303. szám

s forint árát, a­mi szintén nem jövedelem, aztán külön javaslatot fog beterjeszteni az orsz. kiállítás deficitjének pótlására, a­mi szintén 1­0.300 ezer s a katonák beszállásolási díjára nézve is megközelíteni készül az országgyűlést egy fél milliócskányi póthitellel, kiderül, hogy kicsi hí­­ján ötvenkilenc millió a valóságos deficit, vagy harmadfélszer annyinál is több, mint, a­mennyit a pénzügyminiszter bevall. Pedig a beruházások tétele apasztva van s ha Szapáryn állana, holnap már megkezdenék a koplalás politikáját és restringálnánk minden kiadást, a­mely hazánk fejlődésére szükséges és hasznos. De menjünk tovább az összehasonlítások­­ban. Az osztrák pénzügyér, tekintve a szomorú gazdasági viszonyokat, helyén­valónak látja ke­vesebbre venni föl a jövő évi rendes bevétele­ket, mint voltak ez idén, mintegy két millióval. A mi pénzügyminiszterünk, a­kire nézve pedig ugyanazok a nyomott gazdasági viszonyok még nagyobb mértékben fönnállanak, a jövő évi be­vételeket kilencedfél millióval többre számítja az ideieknél! A mi pénzügyminiszterünk, hogy a ren­des budgetet minél kedvezőbb színben tüntesse föl, rég követi azt a szemfényvesztést, hogy az extraordináriumba utal minden oly kiadást, mely nem fordul elő minden évben ugyanazon címen. Oda csap minden kis reparatúrát, apró pótépítkezést, készletbeszerzést, fentartási költsé­get stb., nehogy a rendes rovatot rontsa vele." Tudjuk, hogy ez úgy az adófizetők zsebére, mint az államköltségre nézve teljesen közönyös, ren­des vagy rendkívüli kiadás, meg kell azt fizetni, fedezetet kell keresni rá. A rövidlátókat kápráz­tatni azonban jó fogás s igy sikerült Szapárynak tavai az államköltségvetés rendes rovatából a deficitet elenyésztetni, sőt még bevételi többletet is mutatni föl. Az osztrák miniszter restel ily fogáshoz nyúlni. Tudja jól s Ausztriában is tudják, hogy az u. n. rendkívüli kiadások régen rendesekké lettek, melyek csak részleteikben különböznek, év­­ről-évre, főösszegükre nézve azonban nagy állami és társadalmi érdekek veszélyeztetése nélkül nem redukálhatók jelentékenyen. Azért Dunajevszky az ily kiadásokat a rendes rovatba igtatja s a rend­kívülibe csak a nagy középitkezések költségét veszi föl, melyek aztán csakugyan nem ismét­lődnek évről-évre. Látjuk e főbb vonásokban ide vetett váz­a kertbe megy unokáival és bujósdik játszik a kis Györgygyel. Ez egy nagy fa mögé rejtőzik, a király úgy tesz, mintha keresné és nagy a gyermek öröme, ha nem találja meg azonnal. Ez évben csak egy vasárnapot töltött a király Münchenben. Nagy mise volt a palota kápolnájában, melyen ő is megjelent. A mise után gyalog sétált az egy kilométer távolságban fekvő Schwabing helységbe. Útközben többször beszélgetésbe ereszkedett Mün­chenbe menő falusiakkal és tudakolta tőlük hogylé­­tüket. A derék földiek, a­kik nem ismerték a fejedel­met, egészen fesztelenül válaszoltak kérdéseire. Mikor visszajött Schwabingból, egy öreg földművelővel be­szélgetett, a­ki nagyon szomorú volt, mivel oly rosz­­szul folytak dolgai, hogy nem tudta családját eltar­tani. Münchenbe indult, abban a reményben, hogy ott munkát talál. A király az öregnek az egyetlen húsz márkás aranyat adta át, melyet zsebében talált és az öreg folyton hálálkodott még, mikor már a hercegi palota elé értek. E pillanatban tisztelgett az őrség és az öreg nem tudott hova lenni bámulatá­ban, míg egy katona meg nem magyarázta neki, hogy ki volt az a jótevő, a­ki őt oly egyszerű szavakkal vigasztalta. Fájdalom, a boldogság napjai gyorsan múlnak. A búcsú mindig kények közt találja a fejedelmi csa­ládot, ha a király ismét visszatér Bécsbe, a­hol a kormányzás gondjai várnak rá, latból eléggé, hogy Ausztriában, noha a beruhá­zások összege ott is megszűnt emelkedni, s az állami bevételek fokozódásához sem fűznek vér­mes reményeket, a pénzügyi kibontakozásnak útja eltorlaszolva nincs s Ausztria pénzügyi hely­zete eléggé kedvező arra, hogy ott az egyensúlyt az államháztartásban remélni lehessen. Nálunk már erről az egyensúlyról senki nem beszél. Félnek e szótól, mint a prezentált váltótól a fizetni nem tudó s folytatják azt az esztelen gazdálkodást, a­mely idáig vezetett s a­mely érvénybe fogja sodorni az államot, ha még idejekorán fönn nem tartja a lejtőn valami előre nem látott elementáris erő. Ily körülmények között, a­hol az állam pénzügyi helyzete az ország közgazdasági álla­potának is hű kifejezője, Ausztriának Magyaror­szág által való kiéléséről, kizsákmányolásáról be­szélni, valóban olyan vállalkozás, melyhez bátor­sága csak a nevükre érdemes — Luegereknek lehet. Szállítási adó. Bélyegemelés. Postaportó. Szeszadó. Gróf Szapáry pénzügyminiszter expozéjá­­ban bejelentette, hogy a kormány már az 1887. évre a szállítási adó felemelését, az illeték- és bélyegfo­kozat részleges felemelését és a portamentesség kor­látozását életbeléptetni szándékozik. Többoldalú téves feltevésekkel szemben — írja a Bud. Gorr. — arra utalunk, hogy e rendszabályok valószínű eredménye még nincs felvéve az 1887-ki költségvetési előirány­zatba és eszerint annak mérlege — minthogy az előirányzat bevételi­ és kiadási tételeinek realitása minden kétségen felül áll — körülbelül 2 millió fo­rinttal leszen kedvezőbb, mint a­hogy az előirányzat azt feltüntette. — A szállítási adó felemelésére és az illeték- és bélyegfokozat módosítására vonatkozó tör­vényjavaslatok már december elején be fognak ter­jesztetni a képviselőház elé. A portamentesség korlá­tozását illetőleg már huzamosabb idő óta folynak tár­gyalások mindkét fél kormányai között s valószínű­­leg közelebb be is fognak fejeztetni úgy, hogy ezen intézkedések Ausztriában és Magyarországon egyide­jűleg fognak életbe léphetni. Az 1,000,000 frtnyi je­lentékeny bevételi kevesebblet, melyet a pénzügymi­niszter a szeszadónál előirányzott, oly nagy hiányt involvál, hogy a kormány a bevételek ezen vissza­esésének mielőbb gátat akar vetni és az osztrák kormánynyal egyetértőleg oly intézkedéseket óhajt tenni, melyek a szeszkivitel újbóli emelésére alkal­masak. A bécsi sajtó a magyar költségvetésről kedvezőtlenül nyilatkozik. A kormánypárti Presse a már ismert adatokból is megállapítja, hogy a ma­gyar állam háztartásinak megszilárdulása jelentékeny lépést tett visszafelé. Ez, — úgymond, — nem fogja meglepni azokat, akik figyelemmel kísérték a Ma­gyarország nemzetgazdasági és pénzügyi életét állami önállása óta. Azt hiszi, hogy a magyar államférfiak önismerete s az elkövetett hibák fölismerése hozná csak meg a javulást. A legmesszebb menő takaré­kosság s az­­önmaguk iránt való teljes őszinteség volna amaz eszköz, mely a magyar pénzügyeket jobbra fordítaná. — A N. Fr. Presse megállapítja, hogy Magyarországon a budget igen kellemetlen benyomást okozott s méginkább az, hogy Szapáry gr. terveit a jövőre nézve teljesen a homályba burkolja. PESTI HÍRLAP A hercegprímás jubileuma. A pápa — mint Esztergomból sürgönyzik — következő levelet intézte a hercegprímáshoz jubileuma alkalmából: Kedvelt fiunk, üdvöt és apostoli áldást! Nemsokára ismét fel fog virradni ama szeren­csés nap, a melyen ötven év előtt a szent áldozatot bemutatandó, az oltárhoz járultál. A mulandókor ezen nem csekély tartama alatt annyira kitűntél papi és főpásztori erényeid által, hogy sok és nagybecsű ér­demet szereztél magadnak nemcsak az egyház, ha­nem az emberi társadalom körül is. És azért legkevésbé sem kételkedünk, hogy a magyar nemzet, melynek főpásztorai között az első helyet foglalod el, ez örvendetes esemény alkalmá­ból sietni fog irántad való szeretetének, ragaszkodá­sának és nagyrabecsülésének világos tanujeleit nyújtani. E közös örömben mi is részt veszünk kedvelt fiunk, a­kik különös jóakarattal viseltetünk irántad. A miért is forrón kívánjuk, hogy Isten épen és sér­tetlenül tartson meg és buzgón kérjük őt, hogy még évek hosszú sorával nyújtsa meg életedet, hogy a nagynevű esztergomi főegyházmegye bölcseséged, 1886. november 2 szereteted, tudományod és buzgóságod gyümölcseit még sokáig élvezhesse. Továbbá pedig szeretetünk jelét is óhajtván nyújtani, ezen levelünkkel együtt küldjük Neked drága­kőbe vésett arcképünket. Végül teljes szívből adjuk apostoli áldásunkat néked kedves fiunk, az esztergomi egyházmegye papságának és népének, valamint az összes magyar­­országi híveknek. Kelt Rómában Szent-Péternél, 1886. évi szep­tember hó 21-én, pápaságunk kilencedik évében. Leo p. p. XIII. s. k. Ezenkívül a következők üdvözölték táviratilag a hercegprímást: Ferdinand toskánai nagyherceg, Hohenlohe herceg és neje, Andrássy Gyula gr., Szé­­chen Antal gr., Paar gr., Krispolit Marquis Rómából, Zichy Gábor gr. és Zichy Ludovika grófnő, Lönhart püspök a saját és az erdélyi hívek nevében, Bogo­­vics, Friedler és Schilkavszky ezredesek, Munkácsy Mihály a párisi magyar egylet nevében, Forgách Sándor gr., Jászberény városa, a göröi beteg- és papsegélyző egylet, a pozsonyi izr. hitközség, a hód­mezővásárhelyi katholikusok, a berlini magyar egy­let, a Pester Jüdische Zeitung szerkesztősége, a zá­­kányi hívek, a turóc-veresai hívek, Flandorfer Ignác Sopronból, Podraczky orvos Bécsből, a piszkei hívek. * A főváros templomaiban tegnap ün­nepelték hálaadó misékkel a hercegprímás jubileumát. Délelőtt 9 és fél órakor ünnepi szent beszéd tartatott a budavári plébánia templomban; 10 órakor nagy hála mise „Te Deum“-mal. A mise végén a „Dics hymnuszt“ adták elő Bogisich Mihály prépost­tól. — A ferencvárosi plébánia templomban is zenés mise tartatott „Te Deum“-mal, a­melyen elő­adták Hanisch J. R. G-dur miséjét, Gosdigiani „Bea­tus vir“-jét, és Weisz Lőrinc „Ave Maria“-ját.­­ A belvárosi főplébánia templomban szintén hála­isteni tiszteletet tartottak. Az isteni tisztelet alatt elő­adatott Szautner Zsigmond nagy „Missa academicá“-ja. Itt megjelentek a főváros polgármesterei és tanácso­sai is, valamint számos bizottsági tag. * Az orsz. központi kath. legény­egylet, a­mely testületileg vett részt a belvárosi plébánia templomban tartott nagy misén, este 6 óra­kor az egyesületi díszteremben gyülekezett össze, a­hol az ünnepélyességet az egyleti dalegyesület nyi­totta meg. Ezután szavalat és ünnepi beszéd követ­­kezi, a­mely alatt leleplezték a bíboros főpap és fővédő olajba festett arcképét. Végül az ünnepelt életrajzát olvasta föl a másodelnök s az ünnepiesség a „Pápai hymnusz“ eléneklése után véget ért. — A budapest-j­obbp­arti kath. legény egyesül­­­e­t szintén disz-estélyt rendezett. Az elnöki meg­nyitó beszéd után, Bogisich Mihály „Dics-hymnusz“-át adta elő a dalkör a ezután többen szavaltak s a dal­kör több dalt énekelt el. A kolera. A tiszti főorvosi hivatal jelentése szerint szom­bat déltől vasárnap délig 1 betegedés és 6 halálozás, vasárnap déltől ma délig pedig öt újabb betegedés, egy haláleset fordult elő. A legutóbbi két nap alatt eszerint a kolera a fővárosban annyira apadt, hogy ha az időjárás ilyen állandó száraz és hideg marad, a járvány teljes meg­szűnése rövid idő alatt várható. Tegnapelőtt szombaton egy kolerás beteget sem vittek be a barak kórházba. Ellenben gyó­gyulva elbocsátottak ötöt, meghalt öt, ápolás alatt maradt 68, tehát tízzel kevesebb mint a megelőző napon. Gyors haláleset nem fordult elő. A régi betegek közel meghaltak: Rózsa Teréz 9 éves leány, kis fuvaros-utca 8 sz. Korbácska La­j­­os 16 éves vasöntő tanuló, külső út 1002 sz. Janik Pál 18 hónapos fiú Nádor-utca 84 sz. Mikula Tamás 56 éves napszámos, Kálvária-tér 1 sz. (istálló), Ka­pás Ferenc 52 éves szolga, István út 3 sz. Tegnap vasárnap, újból történt 5 kolera meg­betegedés, kiket a barak kórházba vittek. Kettő kö­zülök vidékről hajón jött a fővárosba, még pedig Kis Sándor 46 éves földmives Tóthfaluról Fagy­as András zöldséges hajóján, Sebők József 60 éves napszámos pedig egy nap előtt érkezett Budapestre s a Petőfi-téri mohácsi hajóállomásnál betegedett meg. Ugyancsak tegnap a Rottenbiller­ utcai hajlékta­lanok menhelyében megbetegedett Lux Károlyné szül. Vilcsek Mária 60 éves napszámosnő s a külső váci­­úti Lincer-féle szeszgyárban — hol a kocsisok és napszámosok családjaikkal együtt az istállóban lak­nak — Peterdi Sándorné szül. Pálinkás Katalin 40 éves napszámosnő. Gyógyulva elbocsátottak a kór­házból 8-at. Gyors elhalálozás nem fordult elő, a régi betegek közöl is csupán Arnold János 42 éves lakatossegéd (Madách­ utca 33. sz.) halt meg. A fertőző betegségek mai állása a kö­vetkező : kolera 63, apadás 15; himlő 276, emelke­dés 10; hagymáz 13, apadás 2 ; vörheny 22, emel­kedés 1. Beteglétszám a barak kórházban 351, apadás 7; a balparti kórházakban 1615, apadás 34. Tegnap éjféltől ma délután 2 óráig még nem vittek egy kolerást sem a kórházba, a­mi ismét azt mutatja, hogy a járvány szünő­­b­e­n van.­­ Az orvosi tapasztalat alapján felállított

Next