Pesti Hírlap, 1886. november (8. évfolyam, 303-331. szám)

1886-11-02 / 303. szám

1886. november 2. szabály értelmében a járványt akkor mondják ki hi­vatalosan megszűntnek, ha a legutolsó megbetege­déstől számítva három hét lefolyása alatt újabb meg­betegedés nem fordul elő.* Kolera Pest megyében. Az újpesti elöl­járóság jelentése szerint egy Prisucker János nevű betűszedő, aki Budapesten a Deutsch-féle nyomdában dolgozik s tegnap Újpestre rándult, ott kolerinben megbetegedett s most a járványkórházban ápolják. Lévay Orsolya 16 éves hajadon cseléd, ám­ szintén Budapestről a vámháznál álló „Alföld“ címü hajóról Újpestre ment s ott kolerában megbetegedett, már teljesen felgyógyult és elhagyta a kórházat. — Új­pesten a kolerajárvány kezdete óta összesen 20 em­ber kapta meg a kolerát; ezek közül meghalt 16, meggyógyult 3 és gyógykezelés alatt maradt egy. — Dunavecsén Andruska Pál odavaló lakos kole­rában meghalt. Fővárosi ügyek.­ ­ A főváros közgyűlése szerdán a következő érdekesebb tárgyakat intézi el: a városli­geti főv. pavilion fentartása; az ugyanottani rendőr­ségi pavilion megvásárlása; a Bogdanovics-féle ala­pítvány ; az állategészségügy rendezéséről szóló tör­vényjavaslat elleni felirat; a szent-lőrinci vasút cél­jára területátengedés; kérvény a társaskocsi közle­kedés tárgyában alkotott szabályrendelet módosítása felől; min. feirat a keresk. és iparkamara újjáalakí­tása tárgyában; főv. reáliskolai tanárok kérelme lak­bérük emeléséért; egy ideigl. állatorvosi állomás szervezése; a Bulcsu-, Lehel- és lőpor-utcák csator­názási költségeinek fedezete ; jelentés több pénztár­vizsgálatról stb. — A fővárosi egylet folyó hó 2-án, délután 5 órakor a régi városház tanácstermében értekezletet tart. Színház, zene, képzőművészet * (Magyar kir. opera.) „A mai előadásra a jegyek már mind eladattak“, — ezt a sokakra nézve (a kik t. L künn rekedtek) boszantó, de a pénztárra és operánk minden barátjára nézve örvendetes érte­sítést lehetett olvasni tegnap este a magyar kir. ope­raszínház pénztárának bezárt ablakán. S valóban rég nem látott fényes társaság töltötte meg a nézőtér minden zugát. Tehát még­sem fordult el a közönség az operától egészen, a­mint azt úton-útfélen, néha kárörvendezve is hirdetik. A tegnapi este bebizonyí­totta, hogy lehet még telt házakat csinálni az And­­rássy­ úton, dacára annak, hogy némelyek diskredi­­tálni igyekeztek az új régimét, mely rendet akar be­hozni operánk zilált állapotaiba. S ha majd meggyő­ződik a közönség, hogy az előadások semmivel sem rosszabbak, sőt az emsemble sok tekintetben telje­sebb, a műsor változatosabb, mint volt azelőtt, főleg pedig, ha majd a kilátásba helyezett új­donságok szintén élénkíteni fogják a repertoárt, a mesterségesen is szított közöny meg fog szűnni, vissza fognak térni azon színházlátogatók, akik egy időre talán elidegenedtek operánktól és itt teljesülni fog a közmondás: „On revient toujours a son pre­­mière amour“. Csak azután a közönség se lépjen föl túlcsigázott igényekkel, hanem vegye számba a nehézségeket, a­melyekkel minálunk az operának küzdenie kell és jóakaró támogatásával segítsen le­győzni ezeket a nehézségeket, így az intendanturának a közönséggel vállvetve sikerülhet elriasztani azt a sötét rémet, mely legújabban az „operaszínház bérbeadása“ alakjában kezd kisérteni. — A tegnapi előadásról csak a legnagyobb magasztalással szólhatunk. Arkel Teréz asszony, Bianchi Bianka és Tremelli Vilma kisasszonyok, Perotti, Bignio, Odry és Ney olyan septettet alkotnak, a­milyent ritkán lehet együtt találni egy színpadon. Arkel Teréz asszony tegnap búcsúzott el a budapesti közönség­től, ha csak a szép siker, a­melyet itt aratott, vendég­­szereplésének meghosszabbítására nem indítja őt és az intendánst. Várjon sikerül-e a jeles művésznőt állandóan operánkhoz csatolni, az még bizonytalan. Hir szerint 16,000 frt évi fizetést követel, a­mit az intendáns neki megadni nem hajlandó. Sok is volna egy olyan énekesnőnek, a­ki tagadhatatlan előnyei mellett fel­tűnő hibáktól és fogyatkozásoktól sem ment. Kivált alsó és középhangjainak színtelensége az, a­mi ben­nünk aggodalmat kelt arra nézve, vájjon szerepköre nem korlátoltabb-e, mint azt a mi viszonyaink közt egy drámai primadonnának elnézhetjük. A közönség búcsúja igen rokonszenves volt. Három szép bokré­tát és egy babérkoszorút visz magával a vendég mű­vésznő ez utolsó este emlékéül. — Bianchi Bi­anka k. a. tegnap elemében volt és ragyogó kelora­turájával, meg utólérhetetlen trilláival frenetikus tap­sot keltett. Csak azt csodáljuk a t. művésznőtől, a­ki olyan buzgalommal tanulja nyelvünket, hogy a harmadik felvonás kis recitativját még mindig ola­szul énekli Az apród szerepét ezúttal először hallot­tuk artistánétól énekelni, de habár föltétlen elisme­réssel adózunk Tremelli k. a­ művészetének és mindig nagy élvezettel hallgatjuk szép kontra-altját, a tegnapi kísérletet még­sem tartjuk szerencsésnek. Az apród szerepe magas sopránnak van írva s ha azt althangra transponálják, olyan a hang, mintha valami briliáns hegedű-darabot gordonkán játszanak el. A harmadik felvonásban Margit királyné lova egy kis zavart okozott nyugtalankodásával. Talán a sok em­ber láttára ijedt meg a jámbor szürke ? * (A budai várszínházban) szerdán, folyó hó 3-án a „Saeckingeni trombitás“ előkészületei miatt nem lesz operai előadás, hanem e helyett pén­teken folyó hó 5-én kerül színre „Traviata“. * (A budapesti zenekedvelők) is le fogják róni a kegyelet adóját Liszt Ferenccel szem­ben, akit eddig feltűnően mellőztek. Bello­vics Imre karnagy elő akarja adatni a mesternek „Pro­metheus“ című művét. * (G­erster Etelkára) vonatkozólag több lap azt írta, hogy betegágyban hangját elveszítvén, férje elhagyta. A művésznő anyja, özvegy Gerster Miklósné ennek folytán a következő levelet intézte hozzánk: „Tekintetes szerkesztő úr! A napilapokban leányom — Gerster Etelka — Gardini K. dr. nejéről az a koholt hír látott napvilágot, hogy férje által el­hagyatva, betegen, hangját elvesztve s a mi minden­nél több, elmezavarral fekszik Párisban. Mindez az első szótól az utolsóig valótlan, koholt ráfogás, mely csak valamely rosszakaratú egyéntől származhatott. Leányom, Gerster Etelka a legjobb egészségben, eszé­nek teljes birtokában, jólétben és a férjétől nem el­hagyatottan azért él ez idő szerint visszavonulva Pá­riában, hogy leányai nevelését személyes felügyelete alatt vezethesse. Tisztelettel kérem a szerkesztő urat, hogy eme nyilatkozatomat, mint ama koholt hir leg­illetékesebb helyről jövő cáfolatát közölni szívesked­jék. Budapesten, 1886. október 31. Tisztelettel özv. Gerster Miklósné.“ * (A bécsi „Carl“-szinházban) szom­baton nagy sikert aratott Zeller uj operetteje: „Der Vagabuna“, melynek szövegét Held és West írták. Több számot meg kellett ismételni s a felvonások után zajosan hívták a szerzőt. * (Vivian­e“) címen öt felvonásos tündéri ballet került színre a párisi „Eden“ színházban. Szö­vegét G­o­n­d­i­n­e­t, zenéjét Pugno és Lippa­­c­h­e­r írták. A fényes látványosságok nagyon tet­szettek a közönségnek, de a zene igen jelentéktelen. PESTI HÍRLAP Sport. Budapesti ügetőversenyek. Második és utolsó nap. A szép idő dacára csak igen kis számú kö­zönség jelent meg a tegnap tartott versenyen. Az arisztokrácia és a sport­világ tagjai közül is csak né­­hányan voltak ott. I. Heat-kocsizás. Távols. 1609 mtr. A győztesnek 2 ízben kell elsőnek beérkezni. 7 neve­zett ló közül , 4 futott, u. m.: Moser Albert (Bécs) „Stulzer“-je, Üchtritz Zs. dr. „Dami“-ja, Bernrieder József „Krétás“-a és Klobusitzky János „Bálvány“-a. Az első heat-nek nem volt eredménye, mivel a pá­lyabíró már az első körfutásnál tévedésből lecsen­getett, úgy, hogy újra kellett kezdeni a versenyt. Az első heat-nél elsőnek érkezett „Krétás“, de mivel disz­kvalifikálták, a másodikul (3­8 perc alatt) beérkezett, ,Dami“ jelentetett ki nyertesnek, második a 311 p. a. beérkezett Stutzer. Totalizatőr 5:40. — A máso­dik heat-nél elsőnek érkezett (3­04 p. a.) „Dami“, második (305 p. a.) „Krétás“, harmadik (3­07 p. a.) Stutzer. E szerint „Dami“ nyerte el a 400 frtos heat­­díjat. Totalizatőr a második heat-nél volt 5 : 65. II. Budapest fővárosi dij. Nemzetközi handicap. Dij 1500 frank az elsőnek, 500 frank a másodiknak. Egyes fogatok. Távolság 3600 mtr. Fu­tott 5 nevezés közül három, u. m.: Esterházy Mik­lós „Andal “-ja, Klobusitzky János ,,Mammuth“-ja és Moser Albert „Silverleaf“-je. Első „Andal“ (545 p. a.), második „Silverleaf“ (5­48 p. a.) Totalizatőr 5 : 15. III. Ifjúsági dijverseny. Egyfogatú. Pálya 4-szer körül. Tiszteletdij az elsőnek, 150 frt a másodiknak. 6 nevezett ló közül futott: Esterházy Miklós gr. „Regedal“-ja, Klobusitzky János „Bálvány“-a, Üchtritz Zs. dr. „Rastelbinder“, Bernrieder József „Bujdos“-a és Moser A. „Stutzeré“-je. „Regedal“ ko­csija eltört a futam alatt, úgy, hogy a pályából ki kellett vinni. Első (5.43 p. a.) „Bálvány­“, második (5.43 és fél p. a.) „Rastelbinder“, harmadik (5.44 p. a) Stutzer. Tot: 5. 59. IV. P­e­n­n­y verseny. Pálya kétszer körül. Tiszteletdíj az elsőnek, tétek a másodiknak. Tét : frt. Négy ló futott: Dewitz Ottó br. „Hadsi“-ja, Hut­­schenreiter Károly „Mirzl“-je, Esterházy Miklós gróf tarka kancája és Lucziánovics Ferenc „Gazsi“-ja. A negyedmilliós rablás. (Saját tudósítónktól.) A Szabadkán hallatlan vakmerőséggel el­követett rablás általános izgatottságban tartja a város lakosságát és sok gondot okoz úgy a sza­badkai rendőrségnek, mint a fővárosból leutazott detektiveknek, kiknek élén maga S­p­­­é­n­y­i báró detektivfőnök működik, ki szintén leutazott Sza­badkára. A nyomozást lázas erélylyel folytatják, számos elfogatás történt, de az eredmény mos­tanáig csak annyi, hogy az elrabolt pénzszekrényt feltörve megtalálták, valamint az ebben volt ér­tékpapírokat s irományokat is. A rablók csak a készpénzt vitték magukkal, mely állítólag 270.000 forintnyi összeget tesz ki. Saját levelezőinktől a szenzációs esetről a következő részletes tudósí­tásokat kaptuk: A ház, melyben szombatra virradóra a rablás történt, a város legszebb helyén, a piac közepén, a törvényszékkel szemben és a városházához közel fek­szik. Hogy mily vakmerőséggel hajtatott az végre, bizo­nyítják a következő adatok: A tolvajok egy másik utcában fekvő ház tetejéről bocsátkoztak le a Geiger ház udvarába. Az udvaron két kocsis fe­küdt, ezeknek kezeit összekötötték és szájukat betömték. Az udvarból az istálóba mentek és az itt fekvő két kocsissal hason­lóan cselekedtek. Azután álkulcsok segítségé­vel kinyitották az iroda­helyiség ajtaját, a Wertheim­­szekrényt lőcsök segélyével a színből kihúzott kocsira helyezték. A nagy kaput szintén álkulcsokkal nyitot­ták ki. A kocsiba befogták az istállóból kivezetett lovakat és elhújtattak. Mondják, hogy a kocsi kere­keire kaucsukot húztak, a­mi nagyon valószínű, mert különben a nagy súlylyal megterhelt kocsi a kiköve­zett kapu alján oly zörgést okozott volna, a­mire a házbeliek bizonyosan felébredtek volna. A Geiger-féle ház egyemeletes. Az emelet egyik felében lakik Gei­ger Adolf nejével, a másik felében pedig fia Geiger A. Mór nejével s két gyermekével. Geiger Mór gyer­mekeinek nevelője, Pollák Ede tizenkét óráig volt ébren, de addig semmiféle neszt nem hallott, a rab­lásnak tehát éjfél után kellett történnie. Egy óra kö­rül az ifjabb Geiger neje hallott valami neszt, de fér­jét nem merte felkölteni. Hajnalban az irodába siető ispán az iroda ajtaját nyitva találta. Azonnal felköl­­tötte urát és bejelentette, hogy az irodának az ud­varba szolgáló ajtaját nyitva találta. Geiger azonnal lesietett s még a lépcsőkön e szavakra fakadt: „Ah, meine Kassa.“ Az irodába érve, a történtek láttára elájult Már reggeli öt órakor villámgyorsan terjedt szét­ a városban a hir, hogy a gazdag Geigert kirabolták. Nyolc óra tájban százakra ment azok száma, a­kik Geiger házát bámészkodva kö­rülállták. H­e­v­é­r Géza főkapitány a kocsisokat azonnal elfogatta s a rablók üldözésére lovas pandú­­rokat küldött ki. Délelőtt Scossa Zoltán aljegyző, An­­tunovics Andor alkapitány és Speizer József rendőr­fogalmazó vezetése alatt nagyobb számú rendőrök küldettek ki. Werle lakatos azon feljelentést tette, hogy álkulcsai elvesztek. Ezen kulcsok voltak bizo­nyára azok, a­melyekkel az ajtót és kaput kinyi­tották. A rendbiztosok a városban ismert gyanús em­bereket összefogdosták, a­kiket azonnal vallatóra fogtak. Az elfogottak száma a harminchatot megha­ladja. Szombat este hat detektív érkezett Budapest­ről, kik azonnal megkezdték a nyomozást. Geiger Adolfot e csapás megrendítette. E dús­gazdag ember életében még nem vesztett el öt fo­rintot sem és most egyszerre egy negyedmillió el­vesztését kell elviselnie. Geiger Adolf 65 éves (múlt számunkban tévesen mondtuk 40 évesnek), vagyona a két milliót meghaladja. Számos ingatlan felett ren­delkezik. Szabadkán 30—40 háza, a határban 3000 lánc földje van. Sok pénze van magánosoknál is kint kamatra.­ ­ Első „Mirzi“ (3.35 p. a.), második (3.47 és fél p. a.) Gazsi. Tot: 5: 10. V. Belföldi vigasz verseny. Egyes fogat. A két napon indított, de nem nyertes belföldi lovak számára. Pálya 4-szer körül. Díj : 250 frt az elsőnek, 50 frt a másodiknak. Futott: Moser Albert „Stutzer“-je és Üchtritz Zs. dr. „Rastelbinder“je. „Stutzer“ 5.39 p. a. első. Tot: 5: 6. A fiáker verseny, nevezések hiányában, el­maradt.

Next