Pesti Hírlap, 1887. március (9. évfolyam, 59-89. szám)

1887-03-27 / 85. szám

z­é­ lesen utazás minden perce egy-egy örökkévalóságnak tet­szett, nyomban olyan lelki izgalomba esett, hogy ezen egész utazása alatt történtekből csak két lénye­ges körülményre tudott visszaemlékezni. Az egyik az, hogy a láda tetejét, valószínűleg, hogy levegőt szív­hasson, többször felnyitották, a másik az, hogy vele útközben oly pokoli vandalizmust követtek el, (Zaj. Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) a minek részletezé­sét tiltja, ezen hely iránti tisztelet, a hol vagyunk. Márkus Ágnes csak akkor eszméli fel, midőn őt egy nagy város utcáján, melynek ily minőségére a körü­lötte fölhangzó zaj és kocsizörejből következtet, letet­ték és bezárták egy szobába, hová, mint német nyelvű beszédükből kivehető volt, még másik két egyén is belépett. Egy félórai itt tartózkodás után a leányt egy sötét kamarába dobták s az ajtót rázár­­ták. A leány magára hagyatva eszméletre jött. A lelki gyötrelmek, éhség és szomjúság által elgyengült karjaival, nagy fáradsággal levette szemeiről a köte­léket s csakhamar megtalálta a gyenge fakilincscsel elzárt ajtót, azt végső erőmegfeszítéssel felnyitván, az utcára menekült és az éj sötétében mindaddig szaladt, míg össze nem rogyott. Ez a leánynak a közigazgatási hatóság által felvett jegyzőkönyvben foglalt vallomása. Tény az, hogy Márkus Ágnest, a Budapestről 20 mértföldnyire eső Német-Egres községből május 30-án délelőtt elindult leányt, június hó 1-én reggeli fél négy órakor, tehát alig 30 óra múlva, Csenterics Pál fővárosi rendőr a külső-soroksári­ út mentén, a vasúti síntől mintegy másfél ölnyi távolságra, felső ruhájától megfosztva, eszméletlen állapotban találta; tény az, hogy másfél óra múlva, tehát reggeli fél 6 óra tájban Oláh József, szintén fővárosi rendőr, reá talált a leánynak frissen letépett, gazzal betakart ru­házatára. Gsentrics Pál a leányt, kit eszméletlen ál­lapotban talált, a Rókus kórházba szállította be. Itt a leány 8 napig a belgyógyászati osztályban kezel­tetett , 8 nap elteltével haza ment, de még mindig olyan gyenge állapotban, hogy a vele azonnal meg­tartott szolgabirói előnyomozás folyamán több ízben elájult és alig szólt néhány szót, a további beszéd­ben a vérömlés megakadályozta. T. képviselőház ! Tíz hónapja annak, hogy én a testileg-lelkileg feldúlt leánytól és agg szüleitől, mint a kerület képviselője azon megbízatást nyer­tem, hogy a leánynak és a mély gyászba borult agg szülőknek védelmet, megtorlást és kártalanítást sze­rezzek. De kijelenthetem, te­hát, hogy nem védelmet, de az igazság felderítésére irányuló legkisebb törek­vést sem találtam a hatóságoknál; ellenkezőleg azok eljárása csupán annak a feltevésnek megerősítésére szolgált, hogy a bűntény nem hivatalból üldözendő, hanem a bűntény üldözése hivatalból elnyomandó akkor, ha a tettesek zsidók. A büntető törvény gondoskodott arról, hogy az éhségtől sarkalt magyar embert, kinek köze ide­gen tulajdonhoz, esetleg csak egy csirkéhez is nyúl, a büntetés utólérje, de egy, szűzi becsületében meg­sértett, halálra kínzott, egy hosszú életre megrontott keresztény leány nem talál megtorlást és kártalaní­tást, és az ellene vétkezett gonosztevő nem veszi el büntetését. Mert azon körülmény dacára, hogy a tettesek egyikét Márkus Ágnes már a múlt évben tanuk előtt agnoskálta, akik azt is igazolják, hogy a tettes sápadtan összeesett, mikor a leány esete iránt kérdőre vonatott, máig is szabadon jár az da­cára annak, hogy a már ezelőtt fél évvel beadott bűnvádi feljelentésben ezen tettes elfogatását kértem Az előnyomozást teljesítő tabi szolgabiróság, jóllehet tanuk vannak, kik tetteseket a ládával sze­kerükön faluról-falura elhaladni látták, a tetteseket Márkus Ágnessel nem is szembesítette, hanem a he­lyett a félholt leányt és agg szüleit állította a rend­őrök elé s vallomásának visszavonására akartak bírni. De a mi még különösebb, a tabi szolgabiró­­ság egy ideig stagnált és a helyett, hogy a nyomo­zás szálait tovább vitte vagy az illetékes kir. járás­bíróság vagy ügyészséghez kötelességszerüleg áttette volna, az előnyomozást beszüntette, az iratokat ad acta tette és erről a somogymegyei alispánnak jelen­tést tett. Midőn Márkus Ágnes a tettest felismerte, de még ezt megelőzőleg­ én a helyszínen, sőt a szom­szédos Tolna megye területén kuttattam s az általam kihallgatott tanúvallomások alapján a bűnfeljelentést a kaposvári kir. ügyészséghez még múlt évi nov. huban megtettem, a­honnét azon értesülést kaptam, hogy az ügyészség ezen ügy sürgős elintézésébe nem mert belenyúlni, hanem előbb megkérdezi Kozma Sándor kir. főügyészt, hogy vájjon szabad-e ezen ügyben a bűnvádi eljárást megindítani. Tehát ma Magyarországon az igazságszolgáltatás úgy áll, hogy egy bűnvádi eljárást, ha a tettesek zsidók, megindítani nem lehet, míg Kozma Sándor ő méltó­sága meg nem engedi, valószínűleg Csemegi úr meg­hallgatása után. No akkor előre tisztában lehetünk az eredménynyel, mely abból álland, hogy a keresz­tény húzza a rövidebbet. Most felvetem a kérdést, kik okai az antisze­mitizmus terjedésének, mi-e, a­kik azt rendes esz­közökkel megoldani akarják, vagy azok, a­kik a zsidóság legyezgetésében azon határig jutottak el, hogy kedvükért egy vérlázitó bűntényt elnyomni készek s ez által másodízben nyújtunk arra alkal­mat, hogy a nép szivében meggyökereztessék ama tudat, melyet az úgy fejez ki, hogy az urak a zsi­dóság bűneit eltusolják. Én sem keresek rituális gyilkosságot, vérvádat, hanem csak bűntényt, amelynek felderítése magának a zsidóságnak érdekében van, egy nyomorult bűn­tényt keresek, a­mely ily hosszú időre nyúlt büntet­lensége folytán jogos felháborodást idézett elő, a­melynek lecsillapítása végett eljöttem ide a nemzet színe elé, hogy itt megkérdezzem az igazságügymi­niszter urat, hogy hajlandó-e a belügyminiszter úr közbevonásával is a bűnténynek felderítésére és nem elpalástolására hivatott kötelesség mulasztó hatósági közegeket a legszigorúbb felelősségre vonni s kész-e azonnal intézkedni, hogy ezen vérlázik­ó bűntény a maga szokott törvényes útjára teremtessék, követke­zéskép a bűnügyi vizsgálat azonnal megejtessék, sőt ezt megelőzőleg, nehogy a vizsgálat eredménye ve­szélyeztetve legyen, vádlottak rögtön vizsgálati fog­ságba vettes­senek. (Élénk helyeslés a bal és szélső­­baloldal több padján.) Elnök: Az interpelláció közöltetni fog az igaz­ságügyminiszter úrral. A magyar nyelvű tiszti vizsga. Meszlényi Lajos kifejti, hogy a magyar if­­jaktól ma, a­midőn az egész országban mindenütt a magyar szó az uralkodó, nem lehet azt követelni, hogy németül olyan jól tudjanak, hogy magukat tö­kéletesen, folyékonyan fejezhessék ki. Annyival ke­vésbé tartja hihetőnek azt, a­mit a hírlapokból ol­vasott, hogy a honvédelmi miniszter olyan feleletet adott az egyetemi hallgatók küldöttségének, a­mint azt a lapok közölték. Ez a felelet lehetetlen egy füg­getlen honvédelmi minisztertől, egy honvédtábornok­tól. Követelni a magyar nyelv egyenjogú elismerését a közös hadseregben még inkább kötelessége a túl­oldalnak, mint az ő pártjának, mely a közös hadse­reget soha törvényesnek el nem ismeri. Különben pedig, ha a honvédelmi miniszter valóban nincs ab­ban a helyzetben, hogy a létező állapotokon segít­sen, segíthet úgy is, hogy tegye lehetővé azt, hogy a magyar ifjak egyéves önkénytesi szolgálataikat a hon­védségnél szolgálhassák le. Mindezek folytán beter­jeszti a következő interpellációt: interpelláció a magyar királyi honvéd minisz­terhez . Tekintettel a múlt heti közleményekre, melyek az igen­­. honvédelmi miniszter azon válaszát tár­gyalják, melyet állítólag a m. kir. testvár-egyeterabe­­liek küldöttségének az egyévesi önkény­esi vizsgának magyar nyelven leteh­etésének tárgyában adott, egész tisztelettel bátorkodom kérdeni: 1- ször. Igaz-e, hogy úgy nyilatkozott, hogy a vizsgálat magyar nyelven leteheti sőt az illető helyen elő sem meri hozni? 2- adszor. Ha igaz, mely indokok azok, melyek­ből e nyilatkozatát meríti? 3- adszor. Ha az egyéves tiszti vizsga letehe­­tése a hadseregnél kivihetetlen lenne, megteszi-e a lépéseket arra nézve, hogy azok, a­kik a német nyel­vet nem bírják, a m. kir. honvédségnél szolgálhassák le önkénytességi évüket s tiszti vizsgájuk letevése után a honvédségnél mint tisztek maradjanak. Be­adja Meszlényi Lajos orsz. képviselő. Az interpellációk ki fognak adatni az illető mi­nisztereknek. Az ülés 2 óra 15 perckor véget ért. PESTI HÍRLAP 1887. március 27. Fővárosi ügyek. — A fővárosi egyesület ma tartotta évi közgyűlését Kamermayer polgármester elnöklete alatt. Az évi jelentésből kiemelendő, hogy az egylet két hetenkint tartott értekezletein számos, a fővá­rost érdeklő kérdéssel foglalkozott s eszméket pen­dített meg, a­mik közül több élé­revalónak is bizo­nyult. A tagok száma 1888-ban 274-re emelkedett; az évi bevétel 1300 frt 21 krt, a kiadás 562 frtot tett, maradt fölösleg 738 frt 21 kr. Ebből a választ­mány utólagos jóváhagyás reményében már adott a szünidei gyermektelep részére 20 frtot, a főv. sze­gény gyermekkert egyletnek 25 frtot, s javasolja, hogy a közgyűlés szavazzon meg a fővárosi szegé­nyek segélyezésére, a hírlapírók nyugdíjintézetének, az iskola-egyesületnek, az erdélyi kul­túr-egyletnek, a népnevelők egyletének, a gyermekkórháznak, a hajléktalanok menedékének 50—50 frtot s a szegény beteg gyermek egyesületnek és csángó egyesületnek 25 —25 frtot. Az előterjesztések elfogadtatván, Gartner An­tal pénztárnoknak a fölmentvényt kiadták és Reményi Antal indítványára az aradmegyei ravnai magyar kisdedóvó létesítésére is egyhangúlag megszavaztak 50 frtot. Az 1887. évi számadások megvizsgálására Légrády Károly, Beck Dénes, Török József tagokból álló bizottságot küldöttek ki.­­­olafka Nándor a közgyűlés nevében köszönetet mondott Kamer­mayer elnöknek, Királyi Pál és Morlin Imre alelnö­­köknek s az egész választmánynak, mire az új vá­lasztások ejtettek meg a következő eredményévet. Elnök Kamermayer Károly, ale­lökök Királyi Pál, Morlin Imre, választmányi tagok Beck Dénes, Beck János, Bobula János, Bogisich Mihály, Brazai Kál­mán, Degen Titusz, Forgó István, Gartner Antal, Halász Géza dr., Hegedűs Ferenc, Huszár Kálmán dr., Illés Lajos, Légrády Károly, Mandl J. Ignácz, Magyarervics Jeremiás, Medvey Zsigmond, Osztoics Mihály, Ráth Károly (főpolgármester), Reményi An­ Egyletek és intézetek.­ ­ A budapesti önkéntes szentő-egyesü­let létesítése ügyében holnap, vasárnap, d. e­ fél 12 órakor nagy értekezlet tartazik a régi városháza ülés­termében. Az egyesület célja : mentés és első­segély nyújtás mindennemű balesetek alkalmával, kivétel nélkül mindenkinek, minden díj nélkül, a nap és éj minden órájában. Tehát csak jogos és méltányos, hogy mindenki tehetségéhez képest támogassa a „Bu­dapesti önkéntes mentő-egyesület“-et. — A budapesti ág. hitv. evangélikus ma­gyar egyházközség Sárkány József elnöklete alatt ma tartotta évi rendes közgyűlését. Ennek üdvözöl­vén az egybegyűlteket, a múlt ülés jegyzőkönyvét olvasták fel. Az előterjesztett évi jelentés szerint a múlt évi bevétel 8723 frt 34 krra, a kiadás 8132 frt 72 krra rúg, a többlet tehát 590 frt 62 kr. Az egyház vagyona jelenleg 71,000­ frtot tesz ki; a folyó évre 0330 frt kiadás van előirányozva, a­melylyel szemben fedezetül 6530 frt szolgál. A fölmentvény megadása után a jegyző felolvasta a múlt évi köz­gyűlés által kiküldött bizottság jelentését a budapesti ág. hitv. ev. magyar egyház jövedelmének fokozása tárgyában, melynek csak azt a pontját nem fogadták el, hogy a magyar egyház a jövedelem fokozása tár­gyában a német egyházzal egyöntetűen járjon el és e célból közös bizotság küldessék ki.­­ A budapesti „jótékonycélú ze­­n­e e­g­y­e­s­ü­l­e­t”, április hó 2-án, szombaton este fél 8 órakor a Széchenyi­ téri kioszk termeiben tánc­cal és tombolával összekötött áprilisi bohókás zárt­körű zene­estélyt rendez.­­ A magyarországi hírlapírók nyugdíjintézetének igazgatósága teg­nap rendkívül látogatott ülést tartott dr. Fálk Miksa elnöklete alatt. A nyugdíjintézet által több más egy­let társaságában rendezendő sorsjáték keresztül vite­lére nézve az igazgatóság két egyező ajánlat közül Hegedűs Sándor, Reményi Ambrus, Visi Imre, Da­rányi Ignác és Fenyvessy Adolf felszólalása után egyhangúlag Fuchs H. helybeli bank cég ajánlatát fogadta el. Ezután dr. Heltai Ferenc további három év tartamára egyhangúlag titkárrá választatott. Több folyó ügy elintézésével az ülés véget ért.­­ A magyar tisztviselők orszá­gos egyesülete ma tartotta meg évi rendes közgyűlését Lutner Imre elnöklete alatt. Az igaz­­gatóválasztmánynak a közgyűléshez szóló jelentésé­ből kiemeljük, hogy az egyesület vagyona 17,416 forint; a bevétel 29,437 forint, a kiadás 25,660 frt. Az egyesület könyvtára 4768 kötetből áll Az öz­vegy- és árva segélyalap 30,098 forint; ennek kama­taiból 5 szegénysorsú özvegy 290 forint segélyt nyert. A közgyűlés ez alap tőkéjéhez ezúttal is 400 forintot szavazott meg. Az egyesület „Az állam, tiszt­viselők helyzetéről“ 12 ívre terjedő röpiratot te­t közzé, a­melynek példányai a főrendiház és kép-v­i­­selőház tagjai közt szétosztattak és a könyvpiacon mérsékelt áron kaphatók. A Jankovich István titkár által felolvasott jelentések alapján a felmentvények megadattak. Végül a közgyűlés közfelkiáltással M­a­­n­o­l­­­o­v­i­c­h Emil kúriai tanácselnököt az egyesület elnökévé és a lelépő Szász Károly helyébe, a­kinek buzgó működéséért a közgyűlés jegyzőkönyvi köszö­netet szavazott, alelnökire Turóczy Adolf fővám­­igazgatót választotta meg.­­ Az orsz. tűzoltószövetség köz­ponti választmánya tegnap ülést tartott, me­lyen a Fiuméban tartandó VIII. országos közgyűlés ügye is szóba jött. A fiumei rendező­bizottság elnök­sége ugyanis terjedemes jelentést küldött, mely egy­részt erélyesen kikel az ottani városi közgyűlésen 5 tag által tett ama hazafiatlan indítvány ellen, mely a háború esélye miatt a gyűlés elejtését javasolta , másrészt kimutatja, hogy a gyűlés költségeire a vá­ros által megajánlott 3000 frt még meg van s csak kétszáz írtést költöttek el eddig az előmunkálatokra. A bizottság már 2000 személyre az elszállásolásról gondoskodott, s az előzetes programmal és költség­ tal, Sigray Pál, dr. Szabó Alajos, Teleszky István, Weisz Bernát Ferenc. — Népesedési mozgalom a fővá­rosban. A i. é. március hó 13-ától március hó 19-éig terjedő hetén élve született 310 gyermek, el­halt 278 személy; az élve szülöttek közt volt 227 törvényes, 83 törvénytelen, nemre nézve 171 fiú, 139 leány. Halva született 18 gyermek, köztük 12 törvényes, 6 törvénytelen. A halottak közt volt 166 finomű, 112 nőnemű. Egy éven aluli gyermekek száma 62. Az összes elhaltak közt egy éven alul tartózko­dott Budapesten­­. Ez év 11 hetében élve szüle volt összesen 3397 gyermek, elhalt 3201 egyén. — A Rókus-kórház igazgatója, Ráth Károly főpolgármester, a Rókus-kórház s az ehez tartozó fiókkórházak és az üllői­ úti új közkór­ház igazgatói teendőinek vezetésével, a tiszti főor­vossá megválasztott Gebhardt Lajos helyébe, ideigle­nesen J­a­n­n­y Gyula Erzsébet­ kórházi igazgatót és egyetemi tanárt bízta meg. Az állás végleges betölté­sére a főpolgármester a pályázatot kiírta, a pályázati kérvények ápr. 28-ig nyújtandók be. A Rókus-kór­ház ápolónői és szolgaszemélyzete ma d­élután­tíze­­panek Antal I. boncszolga vezetése melléül testületi­leg tisztelgett dr. Gebhardt Lajos volt igazgatónál.

Next