Pesti Hírlap, 1888. február (10. évfolyam, 32-60. szám)

1888-02-01 / 32. szám

1888. február 1. PESTI HÍRLAP itt Budapesten gombamódra teremnek a mindenféle néven nevezendő szövetkezetek, melyeknek ágensei községről-községre, házról-házra járnak a vidéken, édesgetve a földmivest szövetkezetükbe való belé­pésre, a ki aztán amaz édesgető szó varázsa alatt, hogy pénzt kap, aláír üzletrészt, terhes tagsági nyilatkozatot, szóval mindent, csak azért, hogy pénzt kapjon. Szaló tehát arra kéri a kormányt, hogy has­son oda, hogy a mezőgazdasági hitel sokat hangoz­tatott igéje végre-valahára testté is váljék s hatha­tós intézkedés történjék az irányban, hogy az or­szág becsületes népe utazó ügynökök által oly szövetkezetbe ne édesgettessék, a­hol megcsalatás­­nak, vagyonvesztésnek lesz kitéve. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Dárday Sándor örömét fejezi ki a fölött, hogy Linder, ki a kisbirtokosok érdekeivel és azok mezőgazdasági bajaival foglalkozott, ezen felszóla­lásának nem adott politikai élt. A maga részéről a talaj­javítási hitel létesítését ajánlja a kormány figyelmébe, mert csak ennek létesítése esetében lehet a vízjogi törvény áldást hozó, különben az abban lefektetett elvek több kárt, mint hasznot fog­nak okozni. (Helyeslés jobbról) Károlyi Sándor gróf első­sorban a népies hitel fejlesztését hangsúlyozta a előadta, hogy e kérdésben mik történnek nyugaton s mik keleten. Kiemelte, hogy nekünk a közép utat kell választa­nunk. Nem lehet mindent a társadalmi mozgalmakra bízni, mint Németországban, de nem is lehet a dol­got államilag vezetni, mint Romániában. Hanem az államnak erkölcsi támogatását sem nélkülözhetjük. Szónok első­sorban a megyékre helyezi az eszme kivitelét s Pest megye példáját mutatja fel. Ezt tartja célravezetőnek, nem pedig a vidéki takarékpénztá­rak hitelszövetségét, melyből a gazdák személyes hitele vajmi csekély támogatásban részesül s végre is kénytelen drága kamatok árán keresni kölcsönt. A városi szédelgő hitelszövetkezeteket elítélve, fölhívta a kormányt a bajok megszüntetésére. El­mondta, hogy a gazdasági szolid hitelszövetkezetek ellen Németországban is sokáig küzdtek a német bankok, de utóvégre is engedni voltak kénytelenek. Ugyanezek a küzdelmek nálunk sem lesznek kike­rülhetők, s ép azért hangsúlyozta, hogy az állam erkölcsi támogatása nem nélkülözhető. Matislrovics Sándor államtitkár a miniszter képviseletében reflektál azokra, a­mik­eáz általános vita során eddig felhoztak. A mintapince ügyében beadott kérvényekből ő nem képes világosan látni, a kérvényezők csak általánosságban beszélnek, hogy a mintapince borzasztó nagy konkurenciát csinál a borkereskedőknek stb. De ez a konkurencia tulaj­donképen nagyon elenyésző, mert mintegy 40 mil­liónyi bo­rforgalom és 15 milliónyi borkivitel mellett a mintapince legnagyobb évi forgalma 200.000 fo­rint volt. A kecskeméti szőlőtelep borait a kormány azért adta el, mert homokos talajon egy pince épí­tését célszerűtlennek tartotta. Petrich Ferenccel szemben védelmébe fogja a selyemtenyésztést, mely tényleg nem emészt annyi költséget föl és az el­ért eredmény mindenesetre megfelel a beruházá­soknak. Károlyi Sándor gróf fejtegetéseivel szemben azt iparkodik kimutatni, hogy a személyes hitel ad­dig nem fejlődhetik ki jobban, mig az a közvetítő közeg nincs megtalálva, mely az egyeb és az in­tézet között a felelősséget elvállalja. A hitelszövet­kezeti ügy állami alapon nem fejlődhetik ki, az ál­lam csak támogathat magánszövetkezeteket, melyek a személyi hitelügyet is fejleszthetik. Végül Dárday Sándor talajjavítási modalitásait vévén bírálat alá, kimutatja, hogy a kormány ez ügyben törvényjavas­latot addig nem terjeszthet be, míg az előmunkála­tok megróva nincsenek, mert különben megeshetnék, a­mi már egyszer megtörtént, hogy törvényben elő­nyök biztosíttattak oly banknak, mely azután nem létesült. (Helyeslés a jobboldalon.) Szalay Imre félreértett szavainak helyreigazí­tása végett emel szót s ezután a vita folytatása a hólnapi ülésre halasztatik. A szesz- és söradó, Tisza Kálmán miniszterelnök két törvényja­vaslatot nyújt be „az égetett szeszes folyadékok után járó vámról, a szeszadóról, valamint a szesz­termeléssel együttesen készített sajtolt élesztőnek megadóztatásáról“ és „a sörtermelés megadóztatásá­ról szóló törvényjavaslat határozmányainak részbeni módosulásáról“. Elnök jelenti, hogy a holnapi ülésen a ke­reskedelmi tárca folytatólagos tárgyalásán kívül a Németországgal kötendő kereskedelmi szerződés be­cikkelyezéséről szóló javaslat fog tárgyalás alá vé­tetni s esetleg a pénzügyi tárca költségv­etését is tárgyalni kezdik. Ülés vége 2 óra 10 perckor. Az ötödik. Tudniillik az ötödik nyugalmazott altábornagy a honvédségnél, vagy az ötödik „lehullott excellen­­ciás levél“. A hivatalos lap mai száma a következőket közli: „Ő császári és apostoli királyi Felsége, f. évi január hó 26-án Bécsben kelt legf. elhatározásával, Hollán Ernő altábornagynak, a székes­­fejérvári V-ik honvédkerület parancsnokának, saját kérelmére, a jól megérdemelt nyugállományba helye­zését elrendeli s ez alkalommal neki a belső titkos tanácsosi méltóságot díjmentesen legk. adományozni méltóztatott“. * * Hollán Ernő 1824 jan. 13-án született Szom­bathelyen, Vasmegyében. Gimnáziumi tanulmányait ugyanott, 14 éves korában befejezte s ekkor belé­pett a bécsi és­ kir. hadmérnöki akadémiába. E tan­folyam bevégzése után 1844-ben hadnagy lett a hadmérnöki karban s Komáromba küldetett, hol a folyamatban levő várművek építésénél alkalmazást nyervén, elöljáróinak figyelmét magára vonta. 1847- ben főhadnagygyá léptettetett elő. A szabadságharc Lembergben találta őt és 1848. június 1-én századossá neveztetett ki a 9-ik nonvéd­ zászlóaljhoz. Mint ilyen részt vett a véres harcokban, melyeket a vitézségükről híres véres sapkások — a Szerbiából betört Knicanin hadai ellen Fejértemplom körül vívtak. Később vezérkari szolgálatra a verbászi főhadiszállásra rendeltetett. November havában a magyar kormánynak rendkí­vül meghatalmazásával ellátva, hadmérnöki főnökül Péterváradra küldetett, hol a várnak felszerelése és védelmi állapotba helyezése gondjaira bizatott. Két császári altábornagy, számos nem magyar szárma­zású törzs- és főtiszt, kik a császári hadseregben szolgáltak, még akkor a várőrséghez tartoztak s az alig 24 éves erődítési főnökre ily körülmények közt igen fontos szerep várt. Eszék eleste után a szerb lázadás terén már csak Pétervárad maradt a ma­gyarok kezében s e várnak megtartása az Alföldön, a nemzeti ügyre nézve ép oly fontos volt, mint Ko­máromé a Fel-Dunánál. Horváth Mihály hazai tör­ténészünk tanúsága szerint: Hollán erődítési parancs­nok erélyes magatartásának tulajdonítható, hogy Pétervárad a magyarok birtokában, maradt. Ő néhány lelkes tiszttársával s a jó szel­lemű legénységgel meg tudta akadályozni, hogy e vár ne kövesse Eszék példáját. A szabadságha­rc folyama alatt Hollán a kü­lönböző rangfokozatokon át csakhamar vezérkari ezredességig emelkedett. A fegyverletétel után,Péter­­várad átadási feltételeihez képest, Szombathelyre internáltatott. Ezen éveiből egy ismerőse a követke­zőket írta róla: „A gyöngéd, csaknem gyermekded arc, a mély tüzű és érzéstől sugárzó nagy szemek, a kevély és szobrászilag szép homlok, az értelmes, könnyed hajlású ajk és a finom, sugár, de törékeny termet­ű szellemének megannyi irányzatát, lelké­nek egy-egy jellemző tulajdonságát hirdetők, mely ép úgy feltárta a nők előtt belvilágának gazdag köl­tészetét, mint a szemeiben összpontosult értelem s a gyermekéveken alig-alig túl lévő ifjú férfias hig­gadtsága és komolysága bámulatosan kifejlett ítéle­tét s sokoldalú dús ismereteit — a tudomány em­bere előtt. Nehéz volna eldönteni, azok száma volt-e nagyobb, a kik tisztelték, vagy azoké, a kik szerették . 1854. okt. 8-án házasságra lépett Békássy Antónia úrhölgygyel. 1854-től 1865-ig, mint kultúrmérnök és ma­gasabb vasúti hivatalnok működött. Ő volt az első, ki hazánkban az angol földcsövezést (drainage) gya­korlatilag alkalmazta. Munkássága e mellett az irodalmat sem hagyta figyelmen kívül s ezen irányban különösen kieme­lendő az 1850-ben megjelent „Elemző mértana“, melyet a magyar I. akadémia a Marcibánnyi-dijjal jutalmazott. Az akadémiának 1851-ben levelező, 1861-ben rendes, 1872-ben pedig tiszteleti tagjává választatott. 1861-től 1866-ig több önálló művében fej­tett ki lelkes harcot a nemzeti közlekedési politika érdekeiért. 1865-től kezdve, 10 éven át volt Vasmegye felnő­eőri kerületének országgyűlési képviselője. 1866-ban a hadügyek képviseltetése végett­—Deák Ferenc ajánlására — azon 15-ös bizottságba válasz­tatott be, melyet az országgyűlés a kiegyezési javas­lat kidolgozására küldött ki. Midőn az első magyar minisztérium Andrássy Gyula gróf vezetése alatt megalakult, Hollán a Mikó Imre gróf vezetése alatt álló közmunka- és közleke­désügyi minisztériumban államtitkárrá lett. E minő­ségben a vasut-épitkezés körül nagy érdemeket szerzett. Mikónak 1870. májusban történt visszalépése után Hollard is megvált az államtitkárságtól s addigi kitűnő szolgálatai elismeréséül a király a Lipót-rend középkeresztjét adományozta neki. Fél év malva már a honvédelmi minisztériumban lett államtitkár, de az 1872. decemberben beállott kabinetváltozásnál ő is lemondott s a következő 3 évben csakis mint képviselő működött A magyar honvédségnek újabb felállításakor Hollán Ernő 1869-ik évi április hó 18-án a m. kir. honvéd-gyalogság szabadságolt állományában ezre­dessé neveztetett ki. A katonai pályáról szabadságharcunk lezajlása után lelépvén, Hollán vállvetve bővité ismereteit. Több hadgyakorlaton részt vett parancsnoki minő­ségben is. 1875. évi október hó 23-án Hollán, a sza­badságolt állományban,­ később meghatározandó ranggal tábornokká, 1876. évi január hó 19-én a szabadságolt állományból, a tettleges állományba való áthelyezés mellett, a m. kir. V. honvéd-kerület parancsnokává neveztetett ki, s a parancsnokságot a mondott naptól kezdve, legújabban bekövetkezett nyugdíjaztatásáig, tehát teljes 12 éven át vitte. Ez idő alatt Hollán fényes jeleit adta katonai talentumának. Különösen nagy gondot fordított a kerület csapatainak előnyös elhelyezésére, a csapat harcszerű kiképzésére s a tisztikar katonai nevelé­sének előmozdítására. Reformjai, tervei mind céltu­datosak voltak , egyszer már helyeseknek felismert terveinek keresztülvitelében nehézségeket nem is­mert. A csapatok kiképzésében inkább a kiképzés egyöntetűségére s a szabályzatok szellemének helyes felfogására fektetett fősúlyt, mint a kevésbé lényeges alakiságokra. A dandár- és hadosztály-gyakorlatok alkalmával tisztjeivel s alárendelt parancsnokaival eszmecseréket folytatott a különböző harcászati mozzanatok megbeszélésére s alárendeltjei kellőkép­ekadatolt elhatározásait és intézkedéseit mindig elfo­gadta, ezáltal a tisztikar önérzetét és szellemét kitű­nően emelve. És különös figyelmet fordított a tiszti­kar és legénység benső viszonyaira is. A pécsi nagy honvédségi összpontosítás al­kalmával a szemlét tartó király is különös elisme­rését fejezte ki a székesfehérvári kerület kikép­zése fölött. Nagyobb seregtestek (hadosztály) vezetésében Hollánnak többször alkalom nyílt a p­­ esi összpon­tosítások alatt, a midőn rendesen év­enkint egy-két hadosztály-gyakorlatot — jelzett ellenséggel —­ ter­vezett és vezetett, továbbá hadosztályparancsnoki , minőségben az 1877-ik évi júnus hó 15-től 28-ig 87 V. és VII-ik honvédkerület területén megtartott had­­osztály-keretgyakorlatok alatt, nemkülönben —■ a tábornagggyá történt kineveztetését megelőzőleg — a budapesti cs. kir. hadseregbeli hadtest-gyakorla­toknál. Hollán 1881-ik évi ápril­is 25-től számítandó ranggal altábornagggyá neveztetett ki. A nyugalmazott altábornagy 12 évi működése alatt fontos hivatásbeli nehéz kötelmeit helyesen felfogva, parancsnoki állását mindég méltóságtelje­sen, higgadt szellemi megfontolással párosult buzgó tevékenységgel töltötte be, példás magatartásával s személyes befolyásával pedig alárendjeit — saját hatáskörüknek korlátozása nélkül — célirányos és öntudatos közreműködésre ösztönözte. A polgársággal szemben Hollán mindig elő­zékenyen viselkedett. Rendkívül finom, szívélyes és lekötelező modora gyorsan megnyerte és minden­korra biztosította a polgári körök rokonszenvét és tiszteletét, szilárd, tiszta jelleme pedig azok becsü­lését és szeretetét, mely érzelmeknek a polgárság nem egy alkalommal adott őszinte s méltó ki­fejezést. Hollán eme példás magatartásának — úgy­szintén a szükséghez képest parancsnoki minőség­ben gyakorolt közvetítő intézkedéseinek — lényeges és elismerést érdemlő befolyása volt azon jó egyet­értés létesítése és fenntartása körül, mely a pol­gári és katonai elem között az egész kerületben uralkodik. Mint bajtárs Hollán példa gyanánt szolgált tisztikarának, mely emlékét mindenkorra hálaérzet­tel s híven őrzendi meg. Katonai érdemeiért 1886-ban a király a fő­rendiház örökös tagjává nevezi­ ki. Külpolitikai hírek. — jan. 31. Bulgária ellen. Az a nem régen hallatott jóslat, hogy februárban újabb dolgot fognak adni Bulgáriának a zendülő bandák, sőt hogy csak ezután fog megtörténni a nagyobb lökés, valószínűnek látszik. A bolgár kormány ugyanis értesítést kapott, hogy Drinápoly környékén újabb bandák alakultak, amelyek Rumé­­liába akarnak törni. E bandákat orosz tisztek vezetik. A­hol mozog a föld. Ismét nyolc nihilista fölött tört pálcát az orosz ítélőszék. Hetet ha­lálra ítélt, de ezek ítéletét a cár kegyelme a halainál rosszabb kényszermunkára g változtatta meg. Ez ügyre nézve jelenti a pétervári hiva­talos lap. A császárnak 1886. október 6-án kelt parancsa következtében, az alant megnevezett nyolc egyén, a szenátusnak államellenes bűnügyek elbírálására alap

Next