Pesti Hírlap, 1888. február (10. évfolyam, 32-60. szám)
1888-02-01 / 32. szám
1888. február 1. PESTI HÍRLAP itt Budapesten gombamódra teremnek a mindenféle néven nevezendő szövetkezetek, melyeknek ágensei községről-községre, házról-házra járnak a vidéken, édesgetve a földmivest szövetkezetükbe való belépésre, a ki aztán amaz édesgető szó varázsa alatt, hogy pénzt kap, aláír üzletrészt, terhes tagsági nyilatkozatot, szóval mindent, csak azért, hogy pénzt kapjon. Szaló tehát arra kéri a kormányt, hogy hasson oda, hogy a mezőgazdasági hitel sokat hangoztatott igéje végre-valahára testté is váljék s hathatós intézkedés történjék az irányban, hogy az ország becsületes népe utazó ügynökök által oly szövetkezetbe ne édesgettessék, ahol megcsalatásnak, vagyonvesztésnek lesz kitéve. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Dárday Sándor örömét fejezi ki a fölött, hogy Linder, ki a kisbirtokosok érdekeivel és azok mezőgazdasági bajaival foglalkozott, ezen felszólalásának nem adott politikai élt. A maga részéről a talajjavítási hitel létesítését ajánlja a kormány figyelmébe, mert csak ennek létesítése esetében lehet a vízjogi törvény áldást hozó, különben az abban lefektetett elvek több kárt, mint hasznot fognak okozni. (Helyeslés jobbról) Károlyi Sándor gróf elsősorban a népies hitel fejlesztését hangsúlyozta a előadta, hogy e kérdésben mik történnek nyugaton s mik keleten. Kiemelte, hogy nekünk a közép utat kell választanunk. Nem lehet mindent a társadalmi mozgalmakra bízni, mint Németországban, de nem is lehet a dolgot államilag vezetni, mint Romániában. Hanem az államnak erkölcsi támogatását sem nélkülözhetjük. Szónok elsősorban a megyékre helyezi az eszme kivitelét s Pest megye példáját mutatja fel. Ezt tartja célravezetőnek, nem pedig a vidéki takarékpénztárak hitelszövetségét, melyből a gazdák személyes hitele vajmi csekély támogatásban részesül s végre is kénytelen drága kamatok árán keresni kölcsönt. A városi szédelgő hitelszövetkezeteket elítélve, fölhívta a kormányt a bajok megszüntetésére. Elmondta, hogy a gazdasági szolid hitelszövetkezetek ellen Németországban is sokáig küzdtek a német bankok, de utóvégre is engedni voltak kénytelenek. Ugyanezek a küzdelmek nálunk sem lesznek kikerülhetők, s ép azért hangsúlyozta, hogy az állam erkölcsi támogatása nem nélkülözhető. Matislrovics Sándor államtitkár a miniszter képviseletében reflektál azokra, amikeáz általános vita során eddig felhoztak. A mintapince ügyében beadott kérvényekből ő nem képes világosan látni, a kérvényezők csak általánosságban beszélnek, hogy a mintapince borzasztó nagy konkurenciát csinál a borkereskedőknek stb. De ez a konkurencia tulajdonképen nagyon elenyésző, mert mintegy 40 milliónyi borforgalom és 15 milliónyi borkivitel mellett a mintapince legnagyobb évi forgalma 200.000 forint volt. A kecskeméti szőlőtelep borait a kormány azért adta el, mert homokos talajon egy pince építését célszerűtlennek tartotta. Petrich Ferenccel szemben védelmébe fogja a selyemtenyésztést, mely tényleg nem emészt annyi költséget föl és az elért eredmény mindenesetre megfelel a beruházásoknak. Károlyi Sándor gróf fejtegetéseivel szemben azt iparkodik kimutatni, hogy a személyes hitel addig nem fejlődhetik ki jobban, mig az a közvetítő közeg nincs megtalálva, mely az egyeb és az intézet között a felelősséget elvállalja. A hitelszövetkezeti ügy állami alapon nem fejlődhetik ki, az állam csak támogathat magánszövetkezeteket, melyek a személyi hitelügyet is fejleszthetik. Végül Dárday Sándor talajjavítási modalitásait vévén bírálat alá, kimutatja, hogy a kormány ez ügyben törvényjavaslatot addig nem terjeszthet be, míg az előmunkálatok megróva nincsenek, mert különben megeshetnék, ami már egyszer megtörtént, hogy törvényben előnyök biztosíttattak oly banknak, mely azután nem létesült. (Helyeslés a jobboldalon.) Szalay Imre félreértett szavainak helyreigazítása végett emel szót s ezután a vita folytatása a hólnapi ülésre halasztatik. A szesz- és söradó, Tisza Kálmán miniszterelnök két törvényjavaslatot nyújt be „az égetett szeszes folyadékok után járó vámról, a szeszadóról, valamint a szesztermeléssel együttesen készített sajtolt élesztőnek megadóztatásáról“ és „a sörtermelés megadóztatásáról szóló törvényjavaslat határozmányainak részbeni módosulásáról“. Elnök jelenti, hogy a holnapi ülésen a kereskedelmi tárca folytatólagos tárgyalásán kívül a Németországgal kötendő kereskedelmi szerződés becikkelyezéséről szóló javaslat fog tárgyalás alá vétetni s esetleg a pénzügyi tárca költségvetését is tárgyalni kezdik. Ülés vége 2 óra 10 perckor. Az ötödik. Tudniillik az ötödik nyugalmazott altábornagy a honvédségnél, vagy az ötödik „lehullott excellenciás levél“. A hivatalos lap mai száma a következőket közli: „Ő császári és apostoli királyi Felsége, f. évi január hó 26-án Bécsben kelt legf. elhatározásával, Hollán Ernő altábornagynak, a székesfejérvári V-ik honvédkerület parancsnokának, saját kérelmére, a jól megérdemelt nyugállományba helyezését elrendeli s ez alkalommal neki a belső titkos tanácsosi méltóságot díjmentesen legk. adományozni méltóztatott“. * * Hollán Ernő 1824 jan. 13-án született Szombathelyen, Vasmegyében. Gimnáziumi tanulmányait ugyanott, 14 éves korában befejezte s ekkor belépett a bécsi és kir. hadmérnöki akadémiába. E tanfolyam bevégzése után 1844-ben hadnagy lett a hadmérnöki karban s Komáromba küldetett, hol a folyamatban levő várművek építésénél alkalmazást nyervén, elöljáróinak figyelmét magára vonta. 1847- ben főhadnagygyá léptettetett elő. A szabadságharc Lembergben találta őt és 1848. június 1-én századossá neveztetett ki a 9-ik nonvéd zászlóaljhoz. Mint ilyen részt vett a véres harcokban, melyeket a vitézségükről híres véres sapkások — a Szerbiából betört Knicanin hadai ellen Fejértemplom körül vívtak. Később vezérkari szolgálatra a verbászi főhadiszállásra rendeltetett. November havában a magyar kormánynak rendkívül meghatalmazásával ellátva, hadmérnöki főnökül Péterváradra küldetett, hol a várnak felszerelése és védelmi állapotba helyezése gondjaira bizatott. Két császári altábornagy, számos nem magyar származású törzs- és főtiszt, kik a császári hadseregben szolgáltak, még akkor a várőrséghez tartoztak s az alig 24 éves erődítési főnökre ily körülmények közt igen fontos szerep várt. Eszék eleste után a szerb lázadás terén már csak Pétervárad maradt a magyarok kezében s e várnak megtartása az Alföldön, a nemzeti ügyre nézve ép oly fontos volt, mint Komáromé a Fel-Dunánál. Horváth Mihály hazai történészünk tanúsága szerint: Hollán erődítési parancsnok erélyes magatartásának tulajdonítható, hogy Pétervárad a magyarok birtokában, maradt. Ő néhány lelkes tiszttársával s a jó szellemű legénységgel meg tudta akadályozni, hogy e vár ne kövesse Eszék példáját. A szabadságharc folyama alatt Hollán a különböző rangfokozatokon át csakhamar vezérkari ezredességig emelkedett. A fegyverletétel után,Pétervárad átadási feltételeihez képest, Szombathelyre internáltatott. Ezen éveiből egy ismerőse a következőket írta róla: „A gyöngéd, csaknem gyermekded arc, a mély tüzű és érzéstől sugárzó nagy szemek, a kevély és szobrászilag szép homlok, az értelmes, könnyed hajlású ajk és a finom, sugár, de törékeny termetű szellemének megannyi irányzatát, lelkének egy-egy jellemző tulajdonságát hirdetők, mely ép úgy feltárta a nők előtt belvilágának gazdag költészetét, mint a szemeiben összpontosult értelem s a gyermekéveken alig-alig túl lévő ifjú férfias higgadtsága és komolysága bámulatosan kifejlett ítéletét s sokoldalú dús ismereteit — a tudomány embere előtt. Nehéz volna eldönteni, azok száma volt-e nagyobb, a kik tisztelték, vagy azoké, a kik szerették . 1854. okt. 8-án házasságra lépett Békássy Antónia úrhölgygyel. 1854-től 1865-ig, mint kultúrmérnök és magasabb vasúti hivatalnok működött. Ő volt az első, ki hazánkban az angol földcsövezést (drainage) gyakorlatilag alkalmazta. Munkássága e mellett az irodalmat sem hagyta figyelmen kívül s ezen irányban különösen kiemelendő az 1850-ben megjelent „Elemző mértana“, melyet a magyar I. akadémia a Marcibánnyi-dijjal jutalmazott. Az akadémiának 1851-ben levelező, 1861-ben rendes, 1872-ben pedig tiszteleti tagjává választatott. 1861-től 1866-ig több önálló művében fejtett ki lelkes harcot a nemzeti közlekedési politika érdekeiért. 1865-től kezdve, 10 éven át volt Vasmegye felnőeőri kerületének országgyűlési képviselője. 1866-ban a hadügyek képviseltetése végett—Deák Ferenc ajánlására — azon 15-ös bizottságba választatott be, melyet az országgyűlés a kiegyezési javaslat kidolgozására küldött ki. Midőn az első magyar minisztérium Andrássy Gyula gróf vezetése alatt megalakult, Hollán a Mikó Imre gróf vezetése alatt álló közmunka- és közlekedésügyi minisztériumban államtitkárrá lett. E minőségben a vasut-épitkezés körül nagy érdemeket szerzett. Mikónak 1870. májusban történt visszalépése után Hollard is megvált az államtitkárságtól s addigi kitűnő szolgálatai elismeréséül a király a Lipót-rend középkeresztjét adományozta neki. Fél év malva már a honvédelmi minisztériumban lett államtitkár, de az 1872. decemberben beállott kabinetváltozásnál ő is lemondott s a következő 3 évben csakis mint képviselő működött A magyar honvédségnek újabb felállításakor Hollán Ernő 1869-ik évi április hó 18-án a m. kir. honvéd-gyalogság szabadságolt állományában ezredessé neveztetett ki. A katonai pályáról szabadságharcunk lezajlása után lelépvén, Hollán vállvetve bővité ismereteit. Több hadgyakorlaton részt vett parancsnoki minőségben is. 1875. évi október hó 23-án Hollán, a szabadságolt állományban, később meghatározandó ranggal tábornokká, 1876. évi január hó 19-én a szabadságolt állományból, a tettleges állományba való áthelyezés mellett, a m. kir. V. honvéd-kerület parancsnokává neveztetett ki, s a parancsnokságot a mondott naptól kezdve, legújabban bekövetkezett nyugdíjaztatásáig, tehát teljes 12 éven át vitte. Ez idő alatt Hollán fényes jeleit adta katonai talentumának. Különösen nagy gondot fordított a kerület csapatainak előnyös elhelyezésére, a csapat harcszerű kiképzésére s a tisztikar katonai nevelésének előmozdítására. Reformjai, tervei mind céltudatosak voltak , egyszer már helyeseknek felismert terveinek keresztülvitelében nehézségeket nem ismert. A csapatok kiképzésében inkább a kiképzés egyöntetűségére s a szabályzatok szellemének helyes felfogására fektetett fősúlyt, mint a kevésbé lényeges alakiságokra. A dandár- és hadosztály-gyakorlatok alkalmával tisztjeivel s alárendelt parancsnokaival eszmecseréket folytatott a különböző harcászati mozzanatok megbeszélésére s alárendeltjei kellőképekadatolt elhatározásait és intézkedéseit mindig elfogadta, ezáltal a tisztikar önérzetét és szellemét kitűnően emelve. És különös figyelmet fordított a tisztikar és legénység benső viszonyaira is. A pécsi nagy honvédségi összpontosítás alkalmával a szemlét tartó király is különös elismerését fejezte ki a székesfehérvári kerület kiképzése fölött. Nagyobb seregtestek (hadosztály) vezetésében Hollánnak többször alkalom nyílt a p esi összpontosítások alatt, a midőn rendesen évenkint egy-két hadosztály-gyakorlatot — jelzett ellenséggel — tervezett és vezetett, továbbá hadosztályparancsnoki , minőségben az 1877-ik évi júnus hó 15-től 28-ig 87 V. és VII-ik honvédkerület területén megtartott hadosztály-keretgyakorlatok alatt, nemkülönben —■ a tábornagggyá történt kineveztetését megelőzőleg — a budapesti cs. kir. hadseregbeli hadtest-gyakorlatoknál. Hollán 1881-ik évi április 25-től számítandó ranggal altábornagggyá neveztetett ki. A nyugalmazott altábornagy 12 évi működése alatt fontos hivatásbeli nehéz kötelmeit helyesen felfogva, parancsnoki állását mindég méltóságteljesen, higgadt szellemi megfontolással párosult buzgó tevékenységgel töltötte be, példás magatartásával s személyes befolyásával pedig alárendjeit — saját hatáskörüknek korlátozása nélkül — célirányos és öntudatos közreműködésre ösztönözte. A polgársággal szemben Hollán mindig előzékenyen viselkedett. Rendkívül finom, szívélyes és lekötelező modora gyorsan megnyerte és mindenkorra biztosította a polgári körök rokonszenvét és tiszteletét, szilárd, tiszta jelleme pedig azok becsülését és szeretetét, mely érzelmeknek a polgárság nem egy alkalommal adott őszinte s méltó kifejezést. Hollán eme példás magatartásának — úgyszintén a szükséghez képest parancsnoki minőségben gyakorolt közvetítő intézkedéseinek — lényeges és elismerést érdemlő befolyása volt azon jó egyetértés létesítése és fenntartása körül, mely a polgári és katonai elem között az egész kerületben uralkodik. Mint bajtárs Hollán példa gyanánt szolgált tisztikarának, mely emlékét mindenkorra hálaérzettel s híven őrzendi meg. Katonai érdemeiért 1886-ban a király a főrendiház örökös tagjává nevezi ki. Külpolitikai hírek. — jan. 31. Bulgária ellen. Az a nem régen hallatott jóslat, hogy februárban újabb dolgot fognak adni Bulgáriának a zendülő bandák, sőt hogy csak ezután fog megtörténni a nagyobb lökés, valószínűnek látszik. A bolgár kormány ugyanis értesítést kapott, hogy Drinápoly környékén újabb bandák alakultak, amelyek Ruméliába akarnak törni. E bandákat orosz tisztek vezetik. Ahol mozog a föld. Ismét nyolc nihilista fölött tört pálcát az orosz ítélőszék. Hetet halálra ítélt, de ezek ítéletét a cár kegyelme a halainál rosszabb kényszermunkára g változtatta meg. Ez ügyre nézve jelenti a pétervári hivatalos lap. A császárnak 1886. október 6-án kelt parancsa következtében, az alant megnevezett nyolc egyén, a szenátusnak államellenes bűnügyek elbírálására alap