Pesti Hírlap, 1888. május (10. évfolyam, 121-150. szám)

1888-05-01 / 121. szám

,1888. május 1. PESTI HÍRLAP A 818. §-t, mely szerint „ha az örökhagyó leszármazó, vagy felmenő rokonát, vagy oldalroko­nát az unokatestvérekig bezárólag nevezte örökös­nek, s a kinevezett örökös az örökhagyót megelő­zőleg hal el, az örökös leszármazó­ hallgatag he­lyettesített örökösnek tekintendők, hacsak a végren­delet kifejezetten ellenkező intézkedést nem tartal­maz“. — Teleszky államtitkár és Szivák előadó indokolása után, mint a családiasság alapgondolatán nyugvó rendelkezést elvben elfogadta a bizottság, de az itt szóban forgó helyettesítési praesumpciót — a törvényjavaslat eredet­i álláspontjával megegyezőleg a fel- és lemenőkre s testvérekre korlátozta, meg­­toldván a szakaszt azzal, hogy a leszármazók ré­szesedési arányára a törvényes örökösödés szabá­lyai alkalmazandók. nöke jelenti, hogy a bizottság a dunaszerdahelyi választás ügyében a vizsgálatot elrendelte s a vizs­gálat vezetésével Lörinczy György képviselőt bíz­ta meg. Elnök bejelenti, hogy a szerdára tervezett ülés a miniszterelnök távolléte következtében csü­törtökre halasztatik, és akkor fog tárgyaltatni a kassa-oderbergi, magyar-északkeleti és első gácsor­­szági vasutaknak adandó újabb kamatbiztosításról szóló törvényjavaslat. Ülés vége 1 óra 15 perckor. Külpolitikai fairek. —• április 27. A helyzet néhány tünete ismét komoly. Egy folytonos aggodalmas időszakban élünk, melynek néhány derűit pillanata csak arra való, hogy jobban lássuk a sötétséget. Az osztrák-magyar monarchia véderejének az első évi tartalékkal és póttartalékkal való megerősíthetése miatt néhány orosz lap félre­­veri a harangot. De még jobban feljajdulnak Orosz­országban a­miatt, hogy az angol királynő berlini látogatása úgy a német, mint az angol közvéle­ményben észrevehető közeledés nyomát hagyta. A Standard of Times nyílt felszólalása, hogy Anglia csatlakozzék Közép-Európáh­oz, mert ez létérdeke, elkedvetlenítette Oroszországot, melynek haragját a berlini Post folytatólagos oroszellenes cikkezése és az orosz papírok ellen indított tőzsdeharc nem ke­véssé ingerlő. De azt elfelejtik az oroszok, hogy ők adnak okot a bizalmatlanságra, a hadikészülődé­sekre,­mert azt csakugyan lelkiismeretlenség gon­dolni, hogy Ausztria­ Magyarország meg nem férhe­­tése miatt növeli hadseregét, holott a télen, midőn lavinaként tolult határai felé a nagy orosz sereg­tömeg, még ellenintézkedéseket sem tett, hogy Oroszországot valamiképen ne ingerelje. De meg­hunyászkodni természetesen egy hatalom sem fog és nem is szabad Oroszország követelései előtt. Azt is megengedhetőnek tartja Oroszország, hogy fellázítsa Románia földműveseit, a­kikhez most újabban a Dobrudsa parasztjait akarja társí­tani. Dobrudsát előbb is ígérgette Oroszország a bolgároknak, a­kik hűk lettek volna hozzá, vagyis nyakukba vették volna az orosz igát. Hogy a bol­gárokat nem sikerült általánosan elbolondítani, tehát a dobrudsaiakkal próbáltak szerencsét. Elhitették velük, hogy Romániában már kitört a forradalom s most teljesen a dobrudsaiaktól függ, hogy meg­szabaduljanak a rájuk erőszakolt román uralomtól. A román kormány azonban minden intézkedést megtett, hogy kedvüket szegje azoknak, a­kik Orosz­ország csábos ígéretére hallgatni akarnának. Hogy Romániában mennyire kijózanodott a higgadtabb és komoly gondolkozású rész, mutatja a Telegraphul cikke. A bukaresti „Telegraphul“ ugyanis legutóbbi számában „Oroszország és Románia“ címe alatt egy igen érdekes hazafias felhívást intéz az összes ro­mán államférfiakhoz, a­melyben erősen kikel azon chauvinista apostolok ellen, a­kik folytonosan csak , az elnyomott erdélyi testvérekről“ írnak és arról megfeledkeztek, hogy Besszarábiában is vannak románok, a­kik csakugyan és tökélete­sénél vannak nyomva. Párhuzamot von A­u­s­z­t­r­i­a-M­agyarország és Orosz­ország között és történeti adatok felsorolása után konstatálja, hogy Erdélyből az „elnyomatás“ dacára kiváló ro­mán szellemek terjesztették a műveltséget Romániá­ban és hogy ezeknek működése Romániában kor­szakalkotó volt. Besszarábiából pedig nem csak hogy semmiféle közmű­velődési mozgalom sem indult meg, de az ottani románok tökéletesen meg van­­törve a kancsuka uralom alatt. Kimu­tatja továbbá, hogy a román elem szigetet képez­vén a szláv tengerben, Oroszországnak célja, hogy a románokat megsemmisítse, Ausztria-Magyarország pedig maga is meg lévén támadva a moskovicizmus által, soha sem vágyódik arra, hogy Romániát el­nyelje, sőt ellenkezőleg saját létérdeke azonos Ro­mánia létérdekével. Ezek után megostorozza a Da­­kó-Románia után aspiráló apostolokat, a­kik sze­rinte vagy gyerekes gondolkozású férfiak, vagy orosz zsoldban álló haza­árulók. Fel­hívja ezek után mindazon románokat, a­kiknek jel­leme és szíve helyén áll, hogy ébredjenek valahára álmukból és hogy ha nem akarnak a lengyelek sor­sára jutni, legyen elég hazafias bátorságuk síkra szállani ezen vészth­ozó felfogással, bontakozzanak ki ábrándjaikból és térjenek józanabb felfogáshoz, mert ha nem, „miénk lesz Szibéria.“ A pápa az ír lázongások ellen már meg­tette nyilatkozatát egy körlevélban, melyet az ír püspökökhöz intézett. E körlevélben kárhoztatja a gazdasági és társadalmi viszonyokra oly bénítólag ható harcmódot, melyet az írek a földbirtokosok és bérlők ellen követnek, melylyel a földbirtokosokat és bérlőket tulajdonuk használatában meggátolják, károsítják s tétlenségre kényszerítik azokat, a kik bérleni akarnak, e mi által számos ember jut kol­dusbotra. Most másodszor történik, hogy a pápa beleszól az ir kérdésbe; öt évvel ezelőtt megtiltotta a püspököknek, hogy az írek boszúálló faarcaiban részt vegyenek.­­ A körlevél nagy feltűnést, szinte izgalmat keltett Iz­andban; a nemzeti párt azonban megnyugvással fogadta, hogy a nemzeti mozgalom, mely az autonómiára irányul, nincs kárhoztatva a pápa levelében. Franciaországból. Carnot útját, Perigueuxt leszámítva, a­hol Boulangert nemrég megválasztot­ták s ezért sok hive tüntetett az elnök ellen,­­ élénk lelkesedés kíséri s megjelenése sok felé ked­vezőig megerősité a köztársasági pártot. Bordeauxban a tegnapi villásreggeli alkalmával, Carnot köztársasági elnök, a megyei bizottság elnö­kének pohárköszöntőjére válaszolva, így nyilatko­zott : „A hidegvérűség, megfontoltság,­eszélyesség és szabadság politiká­­jára van­ szükség, hogy biztosítsuk a törvényeknek a tiszteletet. Ez a politika van hivatva megadni az országnak a biz­tonságot és ez képezi a béke biztosítékát, úgy bent, mint kifelé. Én ezt a politikát fogom követni.“ Két választás is volt tegnap Haute-Savoie­­megyében; a tegnapi választásnál Brünner köz­társasági-párti jelöltet választották meg 22,000 sza­vazattal képviselővé, Machard radikális-párti je­lölt ellenében, ki 13,000 szavazatot kapott. C Isére­­megyéből még csak részleges jelentés érkezett a vá­lasztás eredményéről. Eddigela Girard köztársasági párti jelölt 20,000, Gaillard radikális-párti jelölt 16,000 és Boulanger 1600 szavazatot kapott. Való­színűleg szűkebb választás válik szükségessé. Toulouseben az egyetemi ifjúság egyesülete előtt tegnap este megújultak a boulangerista tünte­tések, a történt intézkedések következtében azonban komolyabb rendzavarás nem fordult elő. Az olaszok Afrikában. Mint Rómából je­lentik, a zöld könyv, melyet a kormány tegnap az afrikai ügyeket illetőleg a kamara elé terjesztett, 236 okmányt foglal magában, melyek 1884. október 29-től 1888. április 4-ig terjednek. Ezek között vannak a Portai küldetésére, valamint a negus és Di San Marzano tábornok között a bé­kekötést illetőleg váltott levelek is. Olaszország kö­vetelte, hogy az olasz protektorátus Assaorta és Haba felett az abissziniaiak részéről elismertessék; követelte továbbá Sahati és Quaah háborí­tatlan birtoklását egy napi járásnyi kerülettel. Ghinda az abissziniaiaké maradna, ellenben az Ailet völgyét az olaszok vennék birtokba. A szerződés megkötése későbbre helyeztetett kilátásba. A negus nem tett ellenjavaslatokat és San Marzanonak a békekötési feltételeket tartalmazó levelének vétele után kérte, hogy a békekövetek ne küldessenek el. Fővárosi ügyeke­ t A pénzügyi és gazdasági bi­zottság ma délelőtt ülést tartott. Kada Mihály elnök bejelentette, hogy S­i­g­r­a­y Pál, mint a Normafa körüli telkek tulajdonosa, beadványt intézett a főváros törvényhatóságához, a­melyben hajlandóságát fejezi ki aziránt, hogy úgy az út kiszéle­sítésére kellő területet, mint a Normafa közvetlen közelébe eső telekrészeket kész ingyen átengedni a fővárosnak. Ennél fogva ez ügynek további tárgya­lása, itt a pénzügyi és gazdasági bizottságban fölös­­leges.­­ Herzog Péter amaz óhajának adott ki­fejezést, hogy a tandíj és iskolaadó kérdése még egyszer a pénzügyi és gazdasági bizottság elé hozassák, hogy az pénzügyi szempontból kerüljön megvitatás alá. Az elnök megjegyezvén, hogy az ügy most a tanügyi bizottsághoz van áttéve, de aztán onnan ismét a pénzügyi és gazdasági bizott­sághoz kerül, — a fölszólaló a választ tudomásul vette.— A számadásokat felülvizsgáló bizottság jelen­tése alapján, többrendbeli számadásokra nézve megadta a bizottság a felmentvényt. — Szom­­mer Ignácnak az V. ker. Szemere- és Szalay-utcák sarkán levő telket, 150 fr­nyi bérért javasolja bér­beadni a bizottság.­­ Végül ama bizottság jelen­tése került előadásra, a­mely a ferencvárosi ren­dező pályaudvar és tartozékai céljára elfoglalt fő­városi területek árának és mennyiségének megálla­pítása iránt volt kiküldve. Minthogy a jelentés egynémely lényeges dologra nem terjeszkedik ki, a pénzügyi és gazdasági bizottság újabb és minden irányban kimerítő jelentést kér. Kisebb jelentőségű ügyek elintézése után az ülés véget ér­. . A folyó évi kő­szükséglet iránt ma délelőtt tartották meg Kun Gyula tanácsos el­­ ő Országgyűlés­­ t. A képviselőház ma délben tartott ülésen Irányi Dániel bővebb indokolás nélkül napi­rendre kérte tűzetni az árvíz-ügyben beadott indítványát. Baross Gábor közlek­edésügyi miniszter nem ellenezte a napir­endretűzést, mi­nek következtében azt a ház egyhangúlag el is határozta. Ezután a tartalékosok­ és póttartalékosok kivételes behívhatásáról szóló törvényjavaslat harmadszor felolvastatván, végleges elfogadása fölött a ház név szerinti szavazással dön­tött. Az ellenzéknek mind a két árnyalata a törvényjavaslat ellen szavazott, de a ház azt 95 főnyi többséggel elfogadta. A legközelebbi ülés csütörtökön lesz, a­mikor a vasúti garanciákról szóló törvényjavas­lat kerül napirendre. II. A képviselőház ülése április 30. Péchy Tamás elnök az ülést déli 12 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitele­sítése után bemutatja a beérkezett irományokat. Következik az Irányi Dániel által az árvizek tárgyában benyújtott indítványnak napirendre tűzés céljából való megokolása. Irányi Dániel: Nem kételkedve abban, hogy a t. közmunka- és közlekedésügyi miniszter úr nem fogja ellenezni indítványomnak tanácskozás alá véte­lét, a t. ház pedig áthatva a kérdés rendkívüli fon­tosságától, ezt elhatározni fogja, ennélfogva nehogy ugyanazon okok kétszer való előadásával legyek kénytelen szükségtelenül venni igénybe becses figyel­mét, ezúttal tartózkodom azoknak részletes elősoro­­lásától, akkorra tartván fenn magamnak ezt a jogot, mikor a t. ház belcs belátása szerint indítványom tárgyalására napot kitűzni méltóztatik. Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter. Ugyanoly röviden nyilatkozhatom, mint az előttem szólott képviselő úr, kinek indítványával szemben ma is ugyanazt az álláspontot foglalom el, mint a­melynek szerencsém volt a múlt alkalommal kifejezést adni. Mindazáltal is nagyon komolynak tartom a tárgyat s ennek következtében természe­tesnek tartom azt is, hogy talán a t. ház köréből egyesek e tárgyhoz hozzászólani kivánnak, valamint természetesnek tartom azt is, ha a t. ház e kérdés­ben a kormány álláspontját ismerni akarja; ennek következtében magamat legkevésbé sem akarom e komoly­­ tárgy megbeszélése és tárgyalása alól ki­venni. (Általános helyeslés.) És mert hiszem, hogy ellenmondásba sem­ ju­tok azzal az állásponttal, melynek a múlt alkalom­mal kifejezést adni szerencsém volt, a házszabá­lyok 149. § nak rendelete következtében, hogy t. i. az indítvány fölvételére kitűzött napon az indítvá­nyozó kifejti indítványát és a ház érdemleges tár­gyalás nélkül szavazás útján elhatározza, hogy vál­jon az indítvány tárgyalás alá vétessék-e vagy sem, — belenyugszom abba, hogy a tu­dás e kérdésre igenlő választ méltóztassék adni, de a magam ré­széről egyénileg egészen határozottan kijelentem, hogy ebben semmiféle prejudiciuja at annak, hogy az indítvány érdeme fölött miként fog a ház hatá­rozni, nem látom. Ily értelemben, ismétlen, bele­nyugszom a kormány részéről abba, hogy Iványi képviselő úr indítványa tárgyalás végett kitüzessék, az elnök úr bízatván meg a tárgyalás idejének a házszabályok értelmében leendő megállapításáról. (Általános helyeslés.) Elnök kijelenti, hogy az indítvány tárgyalását alkalmas időben ki fogja tűzni. Következik a tartalékosoknak és póttartaléko­soknak béke idején tényleges szolgálatra kivételesen való bevonhatásáról szóló törvényjavaslat harmad­szori felolvasása. Miután huszonnyolc képviselő név szerinti sza­vazást kért, az elnök ezt elrendeli. A szavazás eredménye következő: 450 igazolt képviselő közül, elnök nem sza­vazván, a javaslat mellett szavazott: 173, a ja­vaslat ellen pedig 78 képviselő. Távol volt 198, a javaslat tehát 95 szótöbbséggel h­rmadszori fel­olvasásban is elfogadtatott. Ivánka Imre, mint a IV. bíráló bizottság el.

Next