Pesti Hírlap, 1888. május (10. évfolyam, 121-150. szám)

1888-05-22 / 141. szám

1388. május 22. (lov. Ellis) küzdöttek a díjért. Ez utóbbi jött be el­sőnek. Mitschell az esés következtében súlyosan megsérült. Tot: 5: 17. Helyre fogadások elsőre 25: 51, másodikra 25: 90. A versenyek fél 7 órakor értek véget. Athleták tavaszi viadala. (Saját tudóajtónktől.) A­mióta csak belépti jegyekkel juthatni az Orczy-kertbe, alig volt ott annyi közönség, mint ma délután. Oka ennek közönségünk fokozódó érdeklő­dése, melyet az athleták azzal is igyekeznek növelni, hogy viadalaikat minden díj nélkül rendezik. A kö­zönség soraiban a hölgyek túlnyomó számmal vol­tak, szintúgy a katonatisztek, mint a testedző sport barátai. A versenyek mindvégig érdeket keltettek. A már megszokott katonazenét ma nélkülözni kellett az ünnep miatt. Uyitás számba megy a buffet, hol sört és hideg étkeket lehetett kapni. A verseny lefolyása a következő volt: I. Távverseny. Táv: 4 aug. mtf. Idő 23 p. 40 mp. Dijak: elsőnek ezüst érem és tiszteletdij, másodiknak bronzérem. Az érmek csak akkor adat­nak ki, ha a kitűzött táv a kiszabott időn belül té­tetik meg. Négy nevező közül három indult , ezek közül Klein Gyula és Forinus Árpád kiállott, míg Balogh Dezső 25 p. 56 mp. alatt futotta be az utat. II. Juniorok versenye. Táv: 100. m. Díj: bror.cérem. Muraközy Endre 12.5 mp. alatt érkezett be. III. Távol magas ugrás. A verseny 140 cm. magasságnál kezdődik, az ugródeszka távolsága a mércétől 2 méter. Díjak: elsőnek a klub arany­érme és tiszteletdij, másodiknak ezüstérem, harma­diknak bronzérem. Az aranyérem és tiszteletdij csak akkor adatik ki, ha a győztes legalább 180 cm. magasságot ért el. Három versenyző közül első lett Balogh Bódog, ki 165 cm.-t ugrott s igy csak ezüstérmet nyert. A másik kettő kiállott. IV. Ökölvívás verseny kezdők részére. Első győztes részt vehet a haladottak ökölvívás versenyében. Díjak: elsőnek ezüst-, máso­diknak bronzérem. A négy versenyző közül első lett Muraközy Endre, második Horváth Tivadar. V. Bajnoki síkverseny. Táv: egy fel angol mérts. A három versenyző közül F o 11 i n u s Árpád 2 p. 17 mp. alatt elsőnek érkezett , így 7 másodperccel késvén, a verseny csak közönséges lett s a győztes ezüstérmet kapott. Második B'a- r o g h Bódog bronzérmet nyert. VI. Sulydobás magasba és távol­­ra a. Dijak: erőnek ezüst, másodiknak bronzérem. Rupp László a vasgolyót 4 m. 16 cm. magasra és 7 m. 62 cm. távolságra dobta s igy első dijat nyert; a másodikat Muraközy Endre vitte el. VII. Síkverseny: Táv: 913 méter. Dijak: elsőnek ezüst, másodiknak bronzérem. Első Rupp László, második Sacher István lett. Vili: Ökölvívás-verseny haladók részére. Dijak: előnek ezüst, másodiknak bronz­érem. Első nyertes Hegedűs Aladár, második Muraközy Endre. IX. Gátverseny. Táv: 320 m. 10 gáttal 85 cm. magasságban. Dijak: elsőnek ezüst, máso­diknak bronzérem. Hat versenyző közül Rupp László első, F­ollinus Árpád második lett. X. S­ú­l­y e­m­e­l­é­s. Az 50 klgrammos vas­­rudat Vermes Lajos 13-szor emelte feje fölé s így bronzérmet nyert. XI. Kardvívás verseny. Dijak: elsőnek ezüst, másodiknak bronzérem. A győzelmi babért Balog Bódog nyerte el, második dijat pedig H­e­­g­e­d­ü­s Aladár. XII. Síkverseny. Távolság 1000 méter. Három versenyző közül Wurfer Lajos 3­ 06 má­sodperc alatt elsőnek érkezett és tiszteletdijat nyert. XIII. A vigaszversenyben Tomcsák Ágoston mint első kárpótolta magát a tiszteletdíjjal. A versenyeknek 7 órakor lett vége. PESTI HÍRLAP verseny. 3000 frt 4000 m. Fraenkel Arthur fő­hadnagy barna kancája, Sába, négy hoszszal nyerve, első. . .______ ■ Bécsi nyári lóversenyek. Bécs, május 21. (A P. H. eredeti táv­irata.) Az itteni nyári lóversenyek első napja ma tartatott meg s a következő eredménynyel végző­dött : I. Megnyit­ó-v­e­r­s­e­n­y. Handicap. 1000 frt. 1600 méter. Első Springer Gusztáv 4 éves kan­cája Fidelity nyakhosszal. II. Cambuscan­­verseny. 3000 frt. 2800 m. Blaskovits Ernő 5 éves Pajzánja maga járta a pályái körül. III. K­i­s­ér­te­t­i-v­e­r­s­e­n­y. 1500 frt 2 éveseknek. 1000 m. Első Egyedi Artur lova F­il­ó könnyen nyerve két hoszszal IV. Handicap. 1000 frt. 1200 m. Gr. Apponyi Antal barna ménje, Barbara, 2 hoszszal nyerve első. V. Elad­ó-v­e­r­s­e­n­y. 1000 frt. 1600 m. Silberer Viktor Bosco-ja hat hoszszal nyerve, első. VI. Munkás gátverseny. 2000 frt. 3200 m. Herceg Trautmannsdorf 4 éves H­a­r­t­i­n-ja biztosan két hoszszal nyerve, első. VII. Akadály­ Lassan hajts! Kellemetlen pünkösdje volt a budapesti rend­őrségnek. Egy szokás szerint „kitünően“ értesülő német napilap, valami nem igazat szóló „tüzes nyel­vek“ besugása alapján, azt a hírt bocsájta világgá, hogy tegnapelőtt a Kálvin téren álló rendőr Rudolf királyfi kocsiját sebes hajtás miatt feltartóztató, a­hogy­ a trónörökös az ablakon kihajolva kiáltá: „Rudolf trónörökös . . . hajts!“ Ebből a hírlapi kacsából óriási zűrzavar, jaj­­veszéklés, szaladgálás, fogak csattogtatása lett. A főlő . . . tényezők ide-oda futkostak, kutattak, für­késztek, szimatoltak és már érezték a magas, ma­gasabb és legmagasabb kegyvesztés dermesztő sze­lét. A vádlott rendőr mennyre-földre esküdözött, hogy az egész csak ráfogás, az egyik legfőbb . . . tényező által személyesen felhajszolt 76. számú bér­kocsis — a saját érdekében — szintén hozzácsatla­kozott az előtte szóló előadásához, Rudolf királyfi pedig nem lévén kihallgatható, az egész ügyet a bizonytalanság fátyla borítaná, ha szemtanuk annyit nem konstatáltak volna, hogy a vádolt rendőr tény­leg intett, a tényleg sebesen hajtó bérkocsisnak, a­nélkül, hogy megállította volna. A kocsis azonban nem hajlott a figyelmeztetésre, hanem tova­­robogott és a rendőr ijedten felismerve a főrangú kocsizót, abbahagyta veszedelmes integetéseit. Mi ebben semmi rosszat sem látunk a rendőr részéről. Ha Angliában élnénk, talán roszalnók, hogy nem volt következetes és nem erőszakolta ki az engedelmeskedést, nálunk azonban olyan furcsa társadalmi szokások uralkodnak, hogy a­mitől az egyik el van tiltva, az a másiknak nem csak szabad, hanem jogát is képezi. Patriarchális omnibusz, szerény konflis, pol­gári frakker, és a legtöbb magánfogat tartozik bizo­nyos nagyforgalmú pontokon lépést hajtani, s ha ezen rendelet ellen vét, kérlelhetlenül megállítják, megidézik, megbüntetik. Ez helyén van ... A járó­kelő közönség személyes biztonsága és a nagyvárosi utcai forgalom rendje így kívánja. Csakhogy a rendeleteket nem azért léptetik életbe, hogy legyenek szabályok kivétel nélkül. A szegény rendőr feje maholnap akkora lesz, mint egy dézsa mindazon „rendhagyó igéktől“, miket be­léje vernek. Ismernie kell a fiatal mágnásokat, a mágnáskodhatnám gentryk, a gentryskedő millió­­mosfik, a milliomosfiknek látszó „végzett“ uracsok fogatait, bizonyos frakkereket — kik esetleg nagy urakat, minisztereket, államtitkárokat és főfő . . . rendőröket vihetnek. És ismerik is nagyobbrészt. De azért itt-ott mégis megesik a baj, így például nemrég történt, hogy a hatalmas J., ki egyike a főfő rendőri méltó­ságoknak, szintén kellemetlen helyzetbe jött. Az egyik rendelet ugyanis meghagyja a fo­gattulajdonosoknak, hogy alkonyathoz tartoznak a kocsilámpát meggyújtani. J­­ur egy szép este azzal mulatott, hogy Budáról áthajtatva, sorban szemügy­re vette a fogata mellett elrobogó járműveket és lesve­leste, mikor lát egy bérkocsi, színes lóvonalú­, omnibusz- vagy tengely alatt himbálódó szekérlám­pát, mely nem szórja szét többé-kevésbé ragyogó sugarait. Nem kis borzúságára egyszer sem nyílt al­kalma hatalmát éreztetni, annál nagyobb volt meg­lepetése, midőn a saját kocsiját állíttatá meg egy neveletlen András bácsi, mivel ... a lámpája nem égett. .. méltó haragra lobbant . . . nem a kocsis, hanem a rendőr ellen és büntetésül áthelyezte egy más „post“-ra, — hadd szokjék le a túlbuzgó­ságról. A hol ilyesmi lehetséges és a hol némely túllegális közlöny szintén a sebeshajtók kerekét tolja előre, nem igen lehet a közrend érdekében hozott intézkedéseket keresztülvinni. Az igazságosan és okosan gondolkozó főurak, élükön a királylyal, nem haboznak magukat az általánosan kötelező rendeleteknek alávetni és Rudolf királyfit sem lehe­tett volna udvari fogatán a sebes hajtáson érni, de a királyi vendégekkel kérkedő 76. számú bérkocsis szürkéit (a trónörökös után Milán királyt vitték) el­ragadta a nagy szerencse. A tegnapelőtti piknikről hajnaltájban hazatérő fiatal mágnások panaszosan beszélték meg ezt az „affaire“-t: — Botrány! Már ötödször történik ilyesmi a trónörökössel . . . hallatlan, hogy mit cselekszik velünk ez a rendőrség. Legjobb volna a kiváltságos lovak füleit zöldre, pirosra, vagy hupikékre festeni, hogy már messziről tájékozhassa magát az a rendőr, melyek­nek szabad a gyors, gyorsabb és leggyorsabb hajtás. A pünkösdi ünnepek alkalmából érdekes két egyházi zeneművet közlünk mai zenemel­­lékletünkön: az egyik Pergolese olasz egy­házi zeneszerző gyönyörű „Stabat mater“-je, a másik egy hangulatteljes „Ave Maria“ Jan­­csovits Margit kisasszonytól, a­kinek „Száz­­szorszép-keringő“-je tavaly köztetszésben ré­szesült. — (Tisza miniszterelnök) — a­mint érte­sülünk — csütörtökön reggel érkezik Budapestre vissza. — (Luitpold bajor régens herceg Bécs­ben.) Luitpold bajor régens-hercegné­, ki jelenleg Bécsben időzik, látogatásokat tettek Albrecht főher­ceg, Mária Terézia württerabergi hercegnő, Don Al­­fonzo neje stb. Tegnap délután a fejedelmi vendég tiszteletére Lajos Vilmos főherceg palotájában dísz­­ebéd volt.­­ (Milán király Budapesten.) Milán király tegnap délelőtt meglátogatta budai palotájában And­­rássy Gyula grófot, kivel hossz­ibb ideig beszélgetett. Délután a lóversenyeket nézte végig nagy érdeklő­déssel , innen a Kóburg-palotába hajtatott, hol a Kóburg hercegi pár ebédet adott tiszteletére. A ki­rály e­diner után a m. kir. operaházba ment, hol „Otelló“-t adták. Színház után Szapáry Géza gróf főudvarmester estélyt adott Milán király tiszteletére, melyen együtt volt az egész budapesti főúri társa­ság. A király az estélyről csak éjféltájban tért haza. Ma délelőtt több látogatást fogadott s azután séta­­kocsizást tett. Délután a magy. államvasutak köz­ponti személypályaudvarába hajtatott, hogy a 2 óra 28 perckor induló gyorsvonattal hazautazzék. A ki­rályi váróteremben ez alkalommal búcsutisztelgésre megjelentek: Hengelmüller belgrádi osztrák-magyar követ, Szteics budapesti szerb főkonzul, Davicso al­­konzul, Török János főkapitány és Merkl állomás­főnök,­­ a devonon nagyszámú közönség. A király rövid társalgás után helyet foglalt pompás szalon kocsijában, hová Pantelics ezredes-hadsegéd és Christies üdv. kabinetfőnök is követték s a vonat a közönség éljenzése közben elindult. — (A szerb királyi párról) már elég tere fere szárnyalt, melyek ismét megújultak, hogy Milár király és neje egyidejűleg voltak Bécsben. A leg­fontosabb állítás mindenesetre az volt, hogy a ki­rályné Oroszország segélyével meg akarja fosztani férjét a tróntól s fiát, Sándor trónörököst akarja királylyá kikiáltatni. A­mint egy berlini lapnak írják Natália királyné nem osztozott ugyan mindig férje politikai nézeteiben és tudvalevőleg magánügyei miatt is meghasonlott vele, tényleg azonban az említett sötét szándékot soha sem táplálta, csak azt akarta, hogy az orosz pár tömörüljön a trón körül, a­mit viszont Milán királ nem akart megengedni. A királyi pár feszült viszo­nyának oka nem más, mint hogy kölcsönöset idegenkednek egymástól s találkoznak ugyan, de a találkozást nem keresik s azért nem is várható köztük kibékülés. A király haza utazott a királyné pedig a trónörökössel Wiesbadenbe ment hoonan később tengeri fürdőre utazik.­­ (A pü­nkösdi ünnepek) verejtéket facsaró verőfénynyel köszöntöttek fővárosunkba s mindet épkézlábbal és kisebb-nagyobb fuvarköltséggel ren­delkező budapestit kicsaltak a szabadba. Egész ka­ravánok tódultak a főút­vonalakon kifelé. Valamel magasban lebegő léghajóról olyan látványt nyújtha­tott Budapest, mint egy óriás szív, melynek sorok sári-utcai, üllői-uti, kerepesi-uti, Andrássy-uti, Pod­maniczky-utcai, váci-köruti, margithidi, lánchidi egyéb erein kifelé tódul a vér, m­ig egészen vérte­len, néptelen, holt marad. Annál inkább megélén hűltek a lombos környék üdülőhelyei: Erzsébet­falva az ő nagy hűhóval hirdetett népünnepé­lyével, Kőbánya (hol a falragaszok szerint pi Napi hiresc Mai sim­film elék­ífliü­nk.

Next