Pesti Hírlap, 1888. július (10. évfolyam, 202-211. szám)

1888-07-22 / 202. szám

, mert személye talán érthetőbbé fogja tenni ezen eseményt, mely szerte a nemzeti színű és fe­ketesárga határsorompók között nagy feltűnést keltett. De sokkal inkább szeretnék azt hinni, hogy a lombardiai síkságon és a tiroli bércek között egykor nagy hadvezéri hivatottsága ál­tal feltűnt tábornok már nem alkalmas a had­testparancsnoki állásra, mint azt, hogy teljes alkalmassága dacára egyéb okok miatt mozdí­tották el. A hivatott tehetségeket ki flim szemelni tudni, csak szerencsétlenség. A fényesen érvényesült tehetségeket ellen­ben mellőzni, végzetes következményekre ve­zethet. Külpolitikai hírek. — július 21. B­ilán király válósáre. Belgrádiéi megbízható helyről kapta a Bud. Corr.­s következő táviratot: Milán király a szynodusnak egy emlékira­tot szándékozik átnyújtani, melyben bebizonyítja a szynodus államjogi alapon nyugvó illetékességét a válóper ügyében, egyidejűleg azonban — jelét adandó nagylelkűségének a királynéval szemben — kész­nek nyilatkozik a konzisztórium illetékességét el­ismerni és azon óhajának ad kifejezést, hogy a szinodus adja át az ügyet a konzisztó­­riumnak. — A „Temps“ ama jelentése, mely szerint Marussi hercegnő oda nyilatkozott volna, hogy Natália királynét belgrádi hívei óvták, nehogy a Milán király által felajánlott szerződést aláírja, itt illetékes körökben, hol hasonló gyanú már fölmerült, szenzációt keltett. Már hosszabb idő óta gyanúban tartották­ Horvatovics tábor­nokot, hogy a királynőnek tanácsolta, ne fogadja el a király ajánlatát, a nisi püspököt ne fo­gadja és a trónörököst ne adja át. Ezen gyanú alaposságát számos feltűnő momentum bizo­nyítja. Utalnak arra, hogy Horvatovics tábor­nok rendkívül érdeklődött az ügy részletei iránt, hogy az utóbbi időben soká tartózkodott a nisi fürdőben, hol sokat közlekedett a királyfiéval érintkezésben álló nőkkel,­­­­hogy eddigi szokása ellen gyakran jött Belgrádba és csak rövid időt töl­tött falun. Ezenkívül az utolsó időkben politikai egyéniségekhez is közeledett, kikkel már rég nem érint­kezett, minden alkalommal felvilágosításokat­­kérve a királyi pár házassági ügyéről és egész magavise­letével azt árulva el, hogy a királyné ellenállását helyesli. A lefegyverzés. A francia lapok egész ko­molyan folytatják elmélkedésüket az állítólagos le­fegyverzési javaslat felett. A Temps majdnem az egyetlen, mely nem hisz a kalandos híreknek s cáfolja a Matint, mely hosszú lére eresztve közli egy pétervári levelében a lefegyverzési javaslatot,, melynek nemzőjéül a Temps a Frankfurter Zeitun­got tartja. A Matin szerint Bismarck Herbert gróf diplo­máciai megbízással fog Parisba jönni s ott tiz napig fog időzni. Utazásának célját minden nagykövetség­nél titkolják. A levelező azonban abban a helyzetben van, hogy megtudta. Nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy az egyesült nagyhatal­mak lefegyverzésre kényszerítsék Franciaországot. A terv Bismarck herceg­től ered, és a német, császár utazásának is e terv a célja. Az ifjú császár ugyanis be akarja bizonyí­tani a cárnak, hogy Franciaország jelenlegi kormá­nyával örökös fészke a forradalomnak, s folyton fenyegeti Európa békéjét. Ennek csak úgy lehetne véget vetni, ha Franciaországot kényszerítenék, hogy hadseregének legnagyobb részét elbocsássa, s csak a gyarmati hadsereget és csendőrséget tartsa meg. Hosszabb megfontolás után azonban nagyon radi­kálisnak találták ezt a javaslatot, azért elhatározták, hogy az összes európai nagyhatalmak hadseregének részleges leszerelését fogják javasolni. Franciaorszá­got is bevonnák e rendszabályok körébe, ezenkívül azonban még szigorúbb feltételeket is szabnának rá, nevezetesen, hogy végleg és ünnepélyesen mond­jon le Elzász'Lotharingiáról, oszlassa fel a hazafias ligát, a hazafias egyletet (a nem boulangistákét) és az elzászi egyesületeket, adja ki azokat a fiatal embereket, a­kik a kalortaállítás elől a határon átszöktek stb. Bismarck herceg annál inkább kapott e terven, mert Anglia elleni gyűlöletét kielégíthetné. Oroszország ugyanis csak Európában volna kényte­len hadseregét leszerelni, ellenben minden kevesbí­­tés nélkül fenntarthatná csapatait Ázsiában, a­hol továbbra is fenyegethetné az indiai birodalmat. A párisi politikai körökben nagyon aggódnak, hogy Bismarck Herbert küldetése bonyodalmas helyzetet fog teremteni. Egy félhivatalos közlemény azt jelenti, hogy francia kormánykörökben semmit sem tudnak Bis­marck gróf odautazásáról. Don Carlos kiáltványa, Don Carlosnak táviratilag jelentett felhívását a Correocatalan közölte. De ez a kiáltvány, mint Madridból jelentik, ott nem izgatta fel a kormányt, legalább nem job­ban, mint a gorilla-párti köztársaságiak időnkinti mozgalma, a­mikor ugyanis párjuk feje közeledni szokott a határhoz. A párisi gróf újabb nyilatkozata:. A pá­risi gróf a már szerdán a párisi munkások egy küldöttségét fogadta Sheenhouseban, mely küldött­ség feliratot nyújtott át neki. A gróf a küldöttség­nek köszönetet mondva, természetesen kikelt a köz­társaság ellen, mely megadta ugyan a munkások­nak az általános szavazati jogot, de nem biztosí­totta függetlenségüket és boldogságukat. A kormány férfiainak gyöngesége képtelen orvosolni a munká­sok bajait. A kormánynak kellene gondoskodnia, hogy megóvja a munkásokat és családjaikat a be­tegség következményétől, a balesetek és az öregség szülte nyomortól. A munkások anyagi helyzetén a nők és gyermekek munkája nem segít. A munkás szenved, mert a nemzeti virágzás léte meg van támadva. A monarchia emelheti csak fel újra. Ter­mészetesen egy nap alatt nem adhatja meg azt a virágzást, mely már csak emlékében él Franciaor­szágnak. Ha a bizalom, melyet a monarchia kelteni fog, ösztönül szolgál majd a működés újra­kezdé­sére. A nemzeti munka legjobb támogatása a ka­tonai terhek könnyítése volna, melyek nyomják a népet és túlnövelik a kiadásokat, de ezen csak a többi hatalmakkal való előleges megegyezés útján lehetne segíteni. Ha Franciaországot intézményeinek ingatagsága megfosztja az iniciatívától, melyet va­laha egész Európa elfogadott. Most a haza fiait hiú panaszok különítik el. A haza várja azt a jóvátevő kormányt, mely ki fogja békíthetni őket, mely fel­adat annál könnyebb lenne, mert most nincsenek meg azok a külön érdekek, melyeket a társadalom különböző rangosztályainak nevezünk. Nem kell ki­váltságokat lerombolni, sem politikai jogokat elhó­dítani. Az ily kormány győzelme nem jelentené egy osztálynak győzelmét más osztály felett. A porta a hadi kárpótlás ügyében, mely­nek hátralékos részletét Nelidorf orosz nagykövet már régebben megsürgette, legközelebb meg fogja adni válaszát. A porta a mérsékelt hangon fogal­mazott választ a szultán elé terjesztette jóváhagyás végett. Milán király Oroszország ellen. A szerb király egy állítólagos nyilatksozatát közli az ismert francia „kék szemle“, a Revue Bleue, melyet a cikk szerzőjével szemben tett volna. Milán király nézete szerint a Balkán-államoknak szövet­ségbe kellene lépniök, hogy Konstan­tin­á­p­o­l­y­t sa­j­á­t ér­d­e­k­ü­k­b­e­n az orosz hatalmi terjeszkedés ellen megvéd­jék, mert Konstantinápoly meghódítása véget vetne ama királyságoknak és fejedelemségeknek, melyek annyi véren védték meg szabadságukat. De két ne­héz dolog volna szükséges, hogy e szövetség létre­jöhessen , hogy Törökország helyesebben fogja fel érdekeit s Bulgária helyzete megszilárduljon. Orosz­ország azonban nem akar oly fejedelmet Bulgáriá­ban, a­ki állandó s nem áll Oroszország befolyása alatt, s Milán saját érdekében akar küzdeni e be­folyás ellen, csak úgy, mint Ausztria-Magyarország. Én magam szerkesztettem meg, pontosan, tisztán, megrubrikázva. A curriculum vitae kiadatott a rendőrség­nek, hogy állapítsa meg, kutassa ki, valóságon alapulnak-e ezen adatok ? A rendőrség egy félév alatt megtette a maga észrevételeit, hogy az adatok hitelesek, csupán a kérelmező vallása nem volt megálla­pítható. így folydogált a kozbizonyitvány kérdése mikor Gyuri újra besompolygott hozzám. — Nagyon sürgős ám az ügy tekintete? uram. — Hogy hogy ? — Egy kis fiam született tegnapelőtt Olyan kedves poronty, azokkal az apró kic szemecskéivel ha rám néz, azt hiszem ez az egész Pest az enyim. Nem szeretném kérem alásan, ha törvénytelennek kellene beíratni. — Helyesen van Gyuri. Én leszek­ a ke­resztapja. S én se akarok törvénytelen kereszt fiút. Mingyárt szaladok a városházára megtudni hányadán állunk. A városházán azt felelték: — Az ügy felment újra a kultuszminisz­teriumhoz, hogy mi történjék a kérelmező val­lásának meg nem állapithatóságából kifolyólag*. A kultuszminisztériumba felmentem egy hét múlva . — Az ügycsomót­­már akkor csomó volt elküldték Munkácsra a püspökhöz véleményadás végett. Ezalatt a bába türelmetlen volt, fenyege­tőzött, a gyereket meg kellett kereszteltetni még pedig törvénytelennek. Eleinte görög-egye­t Felterjesztettük elbírálás végett a bel­ügyminisztériumhoz. Másnap felmentem Budára a belügyminisz­tériumhoz. — Áttettük, minthogy a tárnokmesterre van benne hivatkozás, a pénzügyminiszté­riumhoz. Harmadnap ott kérdezősködtem. — Mivelhogy házassági ügy, elküldtük a vallásügyi minisztériumhoz. Már benne voltam a b­árban, elzarándo­koltam a kultuszminisztériumhoz. — A hadügyi kötelezettség teljesítése té­nyének megállapítása tekintetéből áttettük a hon­védelmi minisztériumhoz. Ez a vándorlás így tartott vagy három­negyed esztendeig; már teljesen ráuntam, pedig még mindig csak ez az ügyem volt, de nem bírtam ezzel sem. Talán abba is hagyom, ha egy napon meg nem sürget a szegény Gyuri. — Tekintetes uram, nagyon sürgős ám az a dolog. — Hogy értsem azt, Gyuri? — Nagyon szeretem a leányt, se éjje­lem, se nappalom. Aztán más szerencséje is kínálkozik. — Aha, értem. Féltékeny, ugy­e? No majd utána nézek. Ezután megint utána vetettem magam. Hát azóta már csakugyan leérkezett Pontiustól Pilátustól a városhoz. Siettem tudakozódni, hogy van-e már határozat ? — Van. — Mi ? — Kiadatott a kerületi elöljáróságnak hiva­talos konstatálás céljából, hogy a nevezett Medve György nevű egyén valóban létezik-e. Egy hónap múlva tényleg konstatálva lett, hogy Gyuri existál. — No Gyuri — mondom restelkedve — lassan megy a dolog, nagyon lassan. De ne is nehezteljen rám, mert én mindent megteszek, hanem ez a sok átkozott forma. . . — Nem nagy baj, tekintetes uram, nem nagy baj — felette nyugodt flegmával — hiszen ráérünk arra. — Hogy értsem ezt Gyuri ? Talán nem szereti már a leányt ? — Nem mondhatnám, hogy nem, de mi tűrés-tagadás, nem bírtuk bevárni, hát úgyis együtt lakunk már. — Értem, értem. Hát már nem sürgős. Egy pár hét utulva magam is láttam a szép Marit, amint a folyosón várta Gyuriját. Ejnye beli nagyon megváltozott, túlságos göm­bölyűnek tetszett a termete s tejfehér arca tele volt foltokkal. — Teringette Gyuri! Most már én mon­dom, hogy sürgős a dolog. Borzasztó sürgős. Gyuri kedélyesen vigyorgott és vállat vont. — Maga rossz ember Gyuri. Hanem itt vagyok én és nem engedek ilyen gonosz kópé­­ságokat. Ha valaki megkezdte a tejfölt, tessék végig szörpölgetni. Megint felbolygattam a kérvényt s most már az a határozat lett hozva, hogy adja be Gyuri a „curriculum vitae“-ját, hol járt, mit csinált, kinél szolgált egész élete tartamán át. FESTI HÍRLAP 1888. julius 22

Next