Pesti Hírlap, 1888. augusztus (10. évfolyam, 212-241. szám)

1888-08-01 / 212. szám

a vármegyéket a pénzkezelés gondjaitól megszaba­dítani, mi­által szerinte egyátalán semmi jogos érdek nem szenvedne sérelmet. Miért ne lehet­nének, mondá, a vármegyék pénztárnokai az állami adóhivatalok? Miért kell a megyei, vá­rosi tisztviselőknek egyátalán pénzt kezelni? Semmi elvi akadály fönn nem forog, hogy a közpénzeket is állami funkcionáriusok kezeljék. Ha az angol bank, mely csak részvénytársaság, az egész brit birodalomnak lehet a pénztárnoka, anélkül, hogy ez utóbbinak a souverainitása szenvedne általa, h­a vármegye sem csorbít­­tatik meg tekintélyében, ha nem lesz külön kasszája. A pénzkezelés mechanikai dolog, semmi köze a megyei autonómiához . . . Bizony ha ez így megy, a­miként ország­szerte megindult, nagyon megfontolni való lesz, hogy nincs-e már itt az ideje, ilyen irányú re­formra gondolnunk. Külpolitikai hírek. — július 31. A német császár utazását befejezte. A múlt éjjel utazott el Kopenhágából. A király és az összes hercegek által kisérve, 11 órakor ment a Hohenzollernre, mely hajnalban indult el. Tegnap Vilmos császár meglátogatta a kopenhágai ki­litást. A lakosság átalában elég rokonszenvesen fogadta. Mindenütt lelkesen tüntetett mellette, an­nak jeléül, hogy a régi harag a kiengesztelődésnek adott helyet. Az ugyancsak tegnap adott díszebéden Ke­­resztély király felköszöntötte Vilmos császárt, a császárnét és az egész császári házat, köszönetet mondva a megtisztelő látogatásért, melyban a csá­szár őt és országát részesíté. A király pohár­köszöntője után a zenekar a porosz himnuszt zen­­dítette rá. Vilmos császár megköszönve a szíves fogad­tatást, a király, a királyné és a királyi család egész­ségére emelt poharat. A felségek a pohárköszöntőket német nyelven mondták. A díszebéd után tea-estély volt a királyi párnál. A barátság jeléül Keresztély király rendjeleket is osztogatott, Henrik hercegnek az elefánt-rendet, Bismarck Herbert grófnak a Danebrog-rend nagy keresztjét. Holnapután érkezik vissza a császár Pots­­damba s a Kölnische Zeitung szerint a jövő hé­ten meglátogatja Bismarck herceget Fridrich­sruhében. A National Zeitung azt írja, hogy a császár meglátogatni szándékozik a bayreuthi díszelőadáso­kat is s erre vonatkozólag már meg is tette volna a szükséges rendelkezéseket. A Kölnische Zeitung jelenti egyszersmind, hogy Vilmos császár pétervári útjának eredményé­ről még senki sem tud semmit sem, és a­mit eddig tudni véltek róla, az csak kombináció. És ezért csak kevés hitelt adhatunk ama francia lapoknak, melyek állítólag Pétervárról vett táviratban mondják el a találkozás eredményét. E szerint Bulgária meg fogja tartani fejedel­mét. A status quo fennmarad. Az uralkodók tartot­tak po­ltikai értekezést, de nem állapodtak meg egy különös szempontot illetőleg. Bismarck Herbert és Giers tanácskozásai nem vezettek eredményre, de nem is vezethettek. A cár tényleg abban a véle­ményben volt, hogy nem bocsátkozhatik politikai diskusszióba, míg Bulgária nem ad neki elégtételt. De ilyen elégtételt nem kaphat, mert Németország kötelezte magát Ausztria-Magyarországgal szemben, hogy támogatni fogja Koburg Ferdinand ügyét. A pétervári kabinet különben is meg volt győződve arról, hogy a német császár elutazása előtt útjának célja felől teljesen megnyugtatá Ausztria-Magyaror­­szágot. Sőt egy levelet is írt Rudolf trónörökösnek, melyben biztosította Ferenc József uralkodót, hogy a Hohenzollernek rokonszenve változatlan a Habs­burgok iránt. Láthattuk ebből, hogy ebben a legtöbb puszta kombináció, főleg a­mi a levelet illeti. Németor­szág, nagyon jól tudjuk, nem vállalt soha sem kö­telezettséget arra nézve, hogy Koburg Ferdinándot támogatni fogja. Legtöbb valószínűséggel bír még a Temps ama jelentése, hogy Bismark gróf és Giers egy jegyzőkönyvet írtak a­l­á, mely azonban csakis gazdasági és pénzügyi egyezségeket foglal magában, és nem tartalmaz semmiféle politikai megállapo­dást sem. A három miniszter találkozása, C r i­s p i, mint legújabban jelentik, csakugyan elmegy Karls­­badba. Giers orosz külügyminisztert augusztus 15-éra Franzensbadba várják. Bismarck ugyanez időben Kissingenben lesz, valószínű tehát, hogy a három államférfi­ találkozni fog. Milán király válóperéről a belgrádi ügyek a következőket közli: „A főpapok gyülekezete, mely egy hónapnál tovább gyülésezett itt, teg­napi ülésén azon ügyben, mely végett egybehi­vatott, tagadó értelemben határo­zott. A gyűlés tagjai már visszautaztak szék­helyeikre. Megemlítjük még, hogy Ghika herceg, Na­tália királyné sógora, a­ki a cárnál járt, leg­közelebb Sevenningenbe megy, a­hol jelenleg Natália királyné fürdőzik. Az olaszok és a franciák farkasszem­ben. Említettük már, hogy Olaszországban azt a félelmet terjesztik, hogy Franciaország meg akarja támadni Tripoliszt. Jelint újabban Párisból jelentik, a német és angol lapok akarják ezt elhitetni az olaszokkal. Párisban arra magyarázzák e képtelen Híreket, hogy oly célból vannak terjesztve, hogy elleplezzék Olaszország terveit, melynek készülődé­sei tényleg Tripolisz ellen vannak irányozva. A francia földmunkások munkaszünete kezd veszedelmessé válni. Eddig bér­kérdés volt, most úgy látszik, a politika is beleszól s a bona­­partisták már is térítgetik magukhoz a munkásokat. A sztrájk különben már épen nem maradt meg a földmunkások körében, hanem általános munkás­szüneteléssé kezd fajulni, melylyel szemben csakis a jó akaratú egyengetésre szorítkozhatik a kormány szerepe, mert épen a radikális kormány vesztheti el könnyen a talajt a lába alól, ha erőszakhoz nyúl a munkások ellen, a­kiket a monarchisták hí­zelgéssel igyekeznek maguknak megszerezni. Parnell újabb pere, Parnell új pert akar a Times ellen indítani, s ez esetben alighanem egy skót vagy ír bíróság előtt kerülne tárgyalásra. Az angol alsóház tegnap kezdte a Parnell ügyében ki­küldendő vizsgálatról szóló javaslat részletes tár­gyalását. Sexton indítványát, hogy a bizottság tag­jainak száma háromról ötre emeltessék, 233 szava­zattal 195 ellenében elvetette. Labouchére ellenezte, hogy Day bíró tagja legyen a bizottságnak, de a ház 269 szavazattal 180 ellenében Day kiküldetését helybenhagyta. A másik két bíró ellen nem emeltek kifogást. Az olaszok Afrikában, Masszova birtokba­vételét Görögországgal is közölte már Olaszország. Mint Athénból jelentik, Fedosziáni gr. olasz követ tegnap Dragumis külügyminiszternek átnyújtotta a jegyzéket, melyben Masszovának az olaszok által történt birtokba vételét tudatja. Görögország vona­kodik a községi adók törvényességét­ elismerni mind­addig, míg a szerződések fennállanak. A birtokba­vétel elismerésének kérdésében Görögország a többi hatalmak példáját fogja követni, cikkelyük más színű. Homorú felületük erdei mohával van kitöltve és svéd­ gyufatartókkal díszitve; egy-egy díszes kis gereblyével és ara­nyozott cipőhúzóval szokták őket a magas frizurához erősíteni. Nem képzelheted, kedvesem, hogy milyen költői kifejezést ad az arcnak az a kalap, mely azonkívül nem is túlságosan költséges. A­míg a férfiak holmi érdektelen és je­lentőség nélküli császártalálkozások és hasonló politikai komédiák iránt érdeklődnek, a­míg nyegle kedvteléseikkel és fárasztónak affektált napi munkájukkal foglalkoznak, addig a mi di­vatunk, nem oly nagy hűhóval ugyan, de reánk nézve annál jelentékenyebb hatással szüli a legfigyelemreméltóbb reformokat. Igen, kedvesem, megjött, itt van! Váratlanul köszöntött be, de hódit foly­ton, rohamosan, ellenállhatatlanul. A redingote divata előtt állunk! . . [ Édelegjünk a reményben, hogy e remek divat nem egyhamar fog elmúlni. Szép és elegáns az, valamint különösen előnyös erősebb nőknek, mivel karcsúbbakká teszi őket. Hisz te is sokfelé jártál már, kedvesem, és láttál sok szépet, de arról biztosítlak, hogy soha szebbet, dicsőbbet, fenségesebbet, lélek­emelőbbet és magasztosabbat nem láttál, mint egy redingote-t, mely hátul minden felhajtás nélkül van redőzve, mely csupán egy lószer­­vánkos vagy szende kis tournure által tartatik fel és a mely elöl egyenesen leomlik s az ellentétes szinű kelméből készült ruhaaljra nyílik . . . Ó, barátnőm! Ó, kedves Fridám ! Mi a természet valamennyi szépsége egy jól álló redingote-éhez képest ?! . . . Mik az élet összes örömei egy elegáns re­dingote hirhatásának érzésével szemben ? !... A redingote diadala teljes. Egész éjszaka nem bírtam aludni, mikor az első példányt megláttam a kirakatban. Csipkézett rudie-sel volt diszítve a de­rékon. Olyan volt, mint egy bájos költemény. De mivel 189 centiméternyi kerületű csípőkre volt szánva, talán találóbb, ha azt mondom, hogy olyan volt, mint egy impozáns hősköltemény... Igen, kedvesem, a redingote még olyan — csak entre nous és így is súgva mondom — olyan magunk forma testesebb alakok számára is, a hódítások hosszú sorát jelenti. E pillanatban lép be hozzám a szabónőm, magával hozva új toilette-emet. Ím, halld és bámuld. Sima és mintázott bengaline-ből készült sétaöltözék, kombinálva egy skót gyapotkelmé­ből való otthoni ruhával és egy, háromszinü perbálból készült falusi toilette-tel. Félig rövid, egészen testhez álló créme­­szinü derék, pu­sszírozott mousseline-ből ké­szült gallérral, apró rézkrokodilusokkal di­szitve. Félig bő rövid ujj, a csuklónál széles moire hajtókákkal és felkunkorodó szőlővenyi­gékkel ; az alj hupikék limousine kelméből való és oldalt van felkapva; a tunique hátul nagy dudort képez a la „őrült kakadu“. A derék hátsó része polonaise-féle sza­bással, kilenc szinű szalagcsokorral, azonkívül ó­görög, középkori frank és újkori directoire­­motiimokkal. Fővárosi ügyek. Hol legyen a megfigyelő osztály? A megfigyelő osztály elhelyezése élénken fog­lalkoztatja most a minisztériumot, a fővárost , az orvosi szakköröket. A főváros ideiglenesen tudvalevőleg Budára akarja átköltöztetni a megfigyelő osztályt, az egye­temi tanárok pedig a tanítás érdekét tartva szem előtt, azon vannak, hogy az maradjon meg régi helyén, a Rókusban. A főváros polgármesteréhez most dr. J­u­r­k­­­n­y Emil fővárosi orvos, ki 12 Az ,,auréole“-féle moire karimájú kala­pon másfél méter magas pompes funébres-pa­­ripás tollak lengenek. Nos ? Majd megcsókoltam magam a tükörben. Boldog vagyok. Osztozzál végtelen örömömben, kedvesem. Mi más fűz minket az élethez ? Ugy­e ? Ölel bee barátnőd D’Hunnbug hercegné. U. i. Apropos, majd elfelejtettem. A fér­jem falura utazott hivatalos ügyben. Már majd két hete, hogy nem irtunk egymásnak. A ki­csinyeimet Liza cousine-omhoz adtam ki fa­lura. Liza szobalánya azt írja nekem a múlt héten, hogy a kis Edgár és a Fannyka betegesek és nagyon soványak. No, majd helyre állanak. Néhány hét múlva, Ostendéből hazajövet talán meglátogatom őket. ■JTrf/ít Uu. i. i. Igaz, nincs valami hirlapíró ismerősöd Budapesten? Talán közölné valamelyik lap a leveleimnek divat­részét ? Jól fizetnek az újságok? De azt előre megmondom, hogy csak a „hercegnői“ nevem alatt írok — ugy­e értesz ? — mert a valódi nevemről könnyen reám ismernének a volt gouvernante-társaim. — Fá! Adieu, ma ebére! II.♦ A másolat hiteléül: Szécsi Ferenc. PESTI HÍ­RL­AP 1888. augusztus 1.'

Next