Pesti Hírlap, 1888. szeptember (10. évfolyam, 242-270. szám)

1888-09-25 / 265. szám

k igyekeztek magukat megmenteni, hogy egyik tag a másik után lemondott s a társulatot cserben hagyta. A leltározásnál kitűnt, hogy semmi csődtömeg nem létezik már. Az egyletnek 66,202 frt 85 hr bevétellel szemben 119,991 frt 70 hr kiadása volt. Forgalmi tőkével egyáltalában nem ren­delkezett az igazgatóság s igy a kiadásokat mérsé­kelnie kellett volna legalább is; a helyett azonban ereje felett költekezett, pazarolt. Az igazgatóság tag­jainak a legválságosabb időkben ülésenkint 10, uta­zásokra pedig 15—15 irtot állapítottak meg. Mind­ezek a vádhatározat indokaiból világosan­ kitűntek. A vádhatározat felolvasása fél 12-ig, tehát jó más­fél órát tartott. Az is ki van emelve a vádhatáro­zat indokaiban, hogy az igazgatóság gyakran félre­vezetni iparkodott a közönséget. A társulat hirdet­ményeit, felhívásait sat., úgy szerkesztő, hogy a társulatot könnyen lehetett összetéveszteni a min­den esetre már jó hírű „Első magyar általános biztosító társulattal.“ Ez eljárás a társulat s­z­é­­delgésszerű keletkezésére és ügyvitelére vall. Az ülést 10 percre függeszte fel az elnök. Következett volna a szakértők jelentésének felolvasása. (Szakértők: Hell Ferenc és Reiss Gyula voltak, a budapesti keresk. és váltótörvényszéktől.) Déván kir. ügyész indítványára azonban a jelen­tés egész terjedelemben való felolvasása elmaradt, miután annak tartalma a tárgyalás során úgy is részletezve és méltatva lesz. Csak három pontot ol­vastak fel azokból I­s­t­ó­c­z­y Győző kívánságára, mely pontok némileg Gsuzy Pál mellett bizonyíta­nak; e pontok egyike szerint: midőn a fölvett köl­csönöket az igazg­­tagok nyugtatták, az intézet va­gyonának rosszul állásáról nem bírhattak tu­domással. Következett a vádlottak kihallgatása. Elnök felszólítására a vádlottak, Adler kivételével, vissza­vonultak. Adler Lajos: Szilárd magas, erős testalkatú ember, rokonszenves alak. Magyarul kéri a törvény­széket: engedné meg, hogy németül beszélhessen, mert 10 év óta van távol „hazájától“ s igy a magyar nyelvet, meglehetősen elfeledte. Mondja, hogy 54 éves. Nős, három gyermek apja. Büntetve nem volt. Előadja, hogy ő az osztrák társulatok szép bevételeit ismerte s arra a gondolatra jött, hátha lehetne Magyarországban is egy hasonló biztos alapra fektetett társulatot létesíteni. Ilyen társulat alapítására 63 ügyeinek vezetésére saját kép­zettsége és tehetsége folytán képesnek hitte magát. Összeköttetésbe lépett Herdlicskával, a „Landwirt­schaftliche Zeitung“ szerkesztőjével, ki által lassan­­m­int ismerkedett meg vádlottársaival, kik később az igazgatótanács tagjai lettek. Kijelenti, hogy a­mit tett, mindazt az igazgatótanács megbízásából és meghagyására tette, a határozatok értelmében. Egyébként elettől fogva büszke volt arra (s ezt több ízben hangsúlyozta­, hogy ő olyan szép és virágzó társulatot alakított — Magyarországban (!) — igen ügyesen védelmezte magát. Csuzy Pál kamarás lépett be ezután. Előre­haladt kora (71 éves) nem látszik meg rajta. Ép, erős, ruganyos járású. Neje elhalt. Születésre nézve — komáromi. Elnök kérdéseire előadja, hogy a társaságba néhai Logothetti Vince gróf által jutott be, ki őt ez ügyben magkereste. Vele ment először a társulat helyiségébe, hol Adlerrel megismerkedett. Az első ülésen (1878. december 1.) nem volt je­len, csak a december 15-diki ülésben vett részt. A társulat ügyeinek rosszul állásáról akkor vett először tudomást, mikor a törvényszék a vizsgá­latot elrendelte. Akkor a mutatkozó hiányt az egyes tagok birtokára betábláztatták (az igazg. tanács indítványára), azonban csak „feltételesen:“ ha t. i. a törvényszék a biztosításnak e módját elfogadná. A kötelezvény és betáblázási engedélyadással egy­idejűleg azonban valamennyien „törlési engedélyt“ vettek a társulattól, hogy azon esetre, ha a tör­vényszék a biztosítás e módját nem fogadná el, bi,okaikról a terhet haladéktalanul és fennakadás nélkül töröltethessék. Déván megjegyzi, hogy a törvényszék a biz­tosítást elfogadta és az igazg­­tagok a zálogjo­got mégis töröltették birtokaikról. Istóczy állítja, hogy a törvényszék a bizto­sítást nem fogadta el. Miután az egész asztalt beterítő iratokból a Déván ügyész megjegyzését igazoló iromány hirte­len előkeríthető nem volt, e kérdés függő­ben maradt egyelőre. Gsuzy ezek után egy előterjesztést nyújt be, melyben igazolja, hogy a vezérigazgatótól (Adhertől) követelései fejében több ezer forintra menő behajt­hatatlan díjváltókat kapott. Déván a végrehajtó bizottság (exekutív Ko­­mité) jegyzőkönyveiből néhányat fölolvas. Azokból konstatálhatni véli, hogy Adler e díjváltókat jog­­t­alanul adta ki Csuzynak. Istóczy megjegyzi, hogy az alapszabályok ál­tal előírt három igazgatótanácsbeli tag a díjváltók kiadása mellett szavazott. E három tag: Adler ve­zérigazgató, Csuzy és Inkey tanácsosok voltak.­­ Csuzy ugyanis 3000 frtot adott volt a társulat­nak s miután azt készpénzben visszafizetni nem birta, ennek fedezésére adta neki a dijváltókat az igazgató­tanács. A tárgyalás délután fél 2-ig tartott. A folyta­tást az elnök d. u. 3 órára tűzte ki. * D. u. 3 órakor Inkeyt, Eamscholtot és Triangit hallgatta ki a törvényszék. Az első azt akarja elhitetni, hogy a­mit tett, hazafiságból tette. A két utóbbi nagyon laikus volt ez üzletek terén. Rochlitz tömeggondnok a vádlottakat s ezek­nek fölmentése esetén az összes biztosító feleket egyetemlegesen kérte elmarasztaltatni a hiányzó összeg megtérítésében. Következett az ügyész részéről a vádbeszéd­nek s a három védőügyvédnek részéről a védbe­­szédeknek előadása. Inkey maga védelmezte magát általános derültség közt. A tárgyalás vége esti 7 órakor, az ítélethirdetés holnap délelőtt 9 óra­kor lesz. PESTI HÍRLAP 1888. szipemrber 25. Az erdélyi kath. státusgyülés. (Távirati tudósítás.) Kolozsvár, szépít. 24. A státusgyülést ünnepélyes „Veni Sancte“ előzte meg, melyen Lönhart püspök pontifikált. Ez­után a tagok a gyűlésterembe vonultak, hol az el­nöki székek egyikét Jósika Lajos báró világi elnök foglalta el. A korelnök, hilibi Gál Lajos indítványára küldöttség ment Lönhart püspökért, kit megérkezte­kor a tagok zajosan megéljeneztek. A püspök elfoglalta elnöki székét s a gyűlést megnyitotta. Beszédében megemlékezik a státus­­gyűlések történetéről, a király látogatásáról; a tár­gyalásnál — úgymond — egész buzgóságunkra, mondhatnám áldozatkészségünkre lesz szükség, ha a katholikus névnek és érdekeknek megfelelően óhajtjuk elintézni a tárgysorozatot. Ezután hossza­san és melegen szólt az elhunyt miniszterről, ki az erdélyi kath­olikus ügyek iránt méltányos és igazsá­gos eljárásával el nem évülő érdemeket szerzett. Hosszantartó éljenzéssel fogadta a közgyűlés a püs­pök beszédét. Ezután az igazolás történt meg s a gyűlés későbbi folyamán hilibi Gál János indítványára a pápához üdvözlő sürgönyt küldtek. A k­o­n g­r­u­a-ü­g­y tárgyalásánál zajos él­jenzéssel vette tudomásul a gyűlés a Lönhart püs­pök által felajánlott 4310 frtnyi évi segélyt. A bi­zottság lehetőnek tartja, hogy a konynia önerejűleg is rendezhető lesz: a lelkészi javadalmazásnak 600 frt minimális összegben megállapítását a státus megteheti, illetőleg megkezdheti olyképen, hogy a­mennyiben az egyszerre való javítás nem történ­hetnék meg, akkor egyenként vitessék keresztül. Ezen célra 12,660 frt szükséges, melylyel szemben különböző jövedelmekből és a püspök adományából akkora összeg van, hogy csak 2259 frt fedezetlen. Remé­lető, hogy a jóltevők nagy­lelkűsége és a javadalmak felemelése ez összeg fedezését is lehetővé teszi. A bizottság indítvá­nyozza, hogy a státus határozza el a kongrua-ügy rendezését. Ugron Gábor megjegyzi, hogy a rendezés­nél az autonómiát sérelemnek nem szabad érnie. A 600 frt minimumot kevésnek tartja. A hiányzó összeget illetőleg indítványozza, hogy kérvény intéz­­tessék ő felségéhez, a vallásalap dotálása iránt. Egyelőre elfogadja a bizottság javaslatát, de az ő felségéhez intézendő kérvényban látja a további lépést, melyet a megoldás érdekében tenni kell. Hilibi Gaál János elegendőnek tartja a 600 forintot. Dr. Farkas Lajos sem a püspök nagylelkű ajánlatában, sem a bizottság által felsorolt fedezeti módokban nem lát mindenkorra biztos alapot ál­­landó kiegészítésre. A megjelölt alapoknak más rendeltetésük van, nem a kongrua rendezése. Elő­fordulhat kényszerűség, hogy az illető összegeket nem lehet elvonni, megtörténhetik, hogy az előre­­láthatatlan ingadozásoknak kitett püspöki jövedelem ném szolgáltathatja ki a most felajánlott évi segélyt, jöhet püspök, ki nem adja e beneficiumot. Lönhart püspök megjegyzi, ha a kongrua rendezésére szánt segély véglegesen megállapittat­ik s jóváhagyást nyer a királytól és pápá­ól meghatá­rozott összeg, állandó teher leend a püspöki jöve­delmen. Dr. Farkas folytatólagosan indítványozza, hogy bizottság küldessék ki, mely a rendezéshez állandó alapot keressen s vegye tekintetbe a bizott­ság az egyházközség megadóztatásának módját; fel­szólalnak még Groisz Gusztáv ki­pártolja Farkast, G­y­ő­r­f­f­y Gyula, Sigron Gábor, dr. M­o­h­a­y Sándor, Biró Béla és K­ü­n­n­e József, mire a 15-ös bizottság elfogadtatik, azon hozzátétellel, hogy a 600 frt minimum ideiglenes. Következett az igazgató-tanácsi és uradalmi személyzet nyugdíj-szabályzatának tárgyalása. Len­­h­a­rdt püspök azt indítványozta, számíttassák ki szakértőkkel, mennyire terjed a nyugdíj-szabályzat által befolyó jövedelem és csak azután alakíttassék meg a szabályzat. Ez indítványt a gyűlés többek felszólalása után elfogadta. Ezzel a délelőtti gyűlés véget ért. * Délután fél 3 órakor a vigadóban bankett volt, melyet az egyházközség rendezett. Az első pohárköszöntőt Lönhart Ferenc püspök mondta, a pápát és a királyt éltetve. Szavait percekig tartó lelkesült éljenzés követte. Eszterházy Kálmán gróf Lönhart püspököt, Gaál János Jósika Lajos bárót, a státus világi elnökét, Édes Károly Kolozsvár közönségét, Biró Béla kanonok Csáky Albin gróf vallás- és közoktatásügyi minisztert köszöntötte fel, mire még számos toaszt következett. A bankett után a gyűlést folytatták. A belvárosi választás. A boldogult Trefort csöndes választása után ma viharos következett. Fülünk még most is cseng és zúg a pártok korteszajától, a vesét rázó „éljen Kaas Ivortől“ és a mélább „Éjen Steigertől.“ A Kaas-párti nemzeti szin­kokárdák és a Steiger­­párti érmek optimista kortes-kebleken díszelegve tarkán kavarognak szemeink elött. Dörög folyton a kocsik kereke. Kipirult arccal ront el előttünk a millióm kezű Polonyi. Ölében viszi föl a Steiger­­párti voksokat a régi városháza lépcsőin az alh­eta termetű Püspöky. „Uraim, uraim, csak egy kis csöndet, csak egy kis levegőt!“­esd a szavazó te­remben tolongó korteshad felé a jó öreg Ney Fe­renc, a választási elnök. Rágja bajszát mérgesen a küldöttségi elnök, a Steiger-érzelmű Morlin, a­ki állítólag „erőszakoskodott.“ A Török császár előtt, lázasan dobálja a kocsikba a kapálózó korteseket a bősz Seffer László, a Kaas párt kocsiügyének inté­zője. Félelmesen drukkol a kávéház egy asztala mellett egész áldott nap jó Apponyi Albert . . . Szóval beleestünk egy olyan élénk, izgalmas választási mozgalomba, a milyen már rég nem volt a fővárosban. A belváros hullámzott, forrongott egyre reggeltől estig s magában az egész nagy vá­rosban nem volt két ember, a ki e kérdéssel ne rontott volna egymásnak a találkozáskor: — Ki van többségben ? A rokonszenv, a nagy közönség rokonszenve határozottan Kaas Ivor mellett volt. Mi része van ebben a két jelölt személyes tulajdonainak, mi an­nak a „tespedés ellen forrongó elégületlenségnek“, melyet Apponyi Albert említett, beszéd tárgya le­het, de az mindenesetre komoly dolog, hogy az or­szág legintelligensebb kerülete ily tüntetően foglalt állást a kormány ellen. * * * A Kaas párt a Török császár-kávéházból in­dult egy zászló alatt, élén Kir­ályi Pállal. A Stei­­ger-párt a váci­ utcai „Koronából“ Kautz Gyula vezérlete alatt. Mindkét párt szép számmal érkezett a régi városházához, melynek tanácsterme volt szavazási helyiségül kijelölve. Üdvözlő éljenek mind­két részen. A tanácsterem egyik oldalán foglalt helyet Ney Ferenc választási elnök, ki előtt az AVM kezdőbetűs választók voltak leszavazandók; itt hely. elnök volt Forgó Is­ván, jegyző Kövér Kál­mán, b. jegyző Habothy Sándor. A terem másik oldalán a küldöttségi elnök, Morlin Imre foglalt helyet, ki előtt az N­--n belük szavaztak. Hely, elnök Németh Antal, jegyzők dr. V­i­d­a Jenő és N­é­m­e­t­h­y Jenő. A választási eljárást Ney Ferenc, választói elnök pont nyolc órakor nyitotta meg. Néhány szót intézett az egybegyütt pártem­­­berekhez s azon kezdte, hogy senki sem fogja szerénytelenségnek venni, sem meglepőnek, sem illetlennek, ha ő, ki annyi éven át mindig köteles­ségét teljesíteni igyekezett, kimondja, hogy szerette volna, ha a sors megkímélte volna őt attól, hogy a mai választást vezesse. Mélyen meghatva emlékezik meg a gyászesetről, mely szükségessé tette a vá­lasztást. Őszinte fájdalmának ad kifejezést a vesz­teség fölött, mely a polgárokat Trefort halálával érte. Majd folytatva, elmondja, hogy bár nem kí­vánta s bár fájlalja, hogy a választás szükségessé vált, mégis szerencsének tartja, hogy a bizalom ismét feléje irányult, mert e bizalomban jelét látja annak, hogy mindenkor mindenkit kielégített. Ezután utal arra, hogy mily helyen, mily előkelő városrész

Next