Pesti Hírlap, 1889. július (11. évfolyam, 178-208. szám)
1889-07-01 / 178. szám
2 „ .. . _ _ Ebben örvendetes javulást lát és reményű, hogy a tények a hadügyminiszter nyilatkozatával teljesen kongruensek lesznek. A védtörvényre visszatérve, kiemeli, hogy a hadügyi kormányzatnak nevezetes diszkrecionális hatalmat ad. Áll ez különösen a létszámra nézve. Szerinte a tízévi kontingens 1.030,000, tehát 200,000-el több, mint az 1868-ban megállapított létszám. Ezen összeget a számításba veendő fogyatékokra nézve, melyek a hadügyminiszter által mindenkor 12 százalékban voltak kontemplálva, túl magasnak tartja mert ezen fogyatékok 96 ezerrel teljesen fedezvevasmas. A póttartalék kiszámításánál ő is elismeri a 10 százalék elégtelenségét, de tagadja, hogy szükség volna azon 250—300 ezer póttartalékra, mely számítása szerint az új véd törvény értelmében elő fog állani. Részletes adatokkal igyekszik kimutatni, mily terjedelmes margóval bír a hadügyi kormányzat a létszámra nézve, és mily kiszámíthatlan ennek pénzügyi hatása. Ami az új védtörvény pénzügyi kihatását illeti, ezt megközelítőleg évenként 4 millióra teszi, tehát oly összegre, mely bárminemű adminisztratív megtakarítással sem paralizálható. Az előadó által felhozottak tüzetes méltatása után kifejti, hogy nincs meggyőzve arról, hogy az előirányzott összeg a tényleges szükségletre elégséges és annak megfelelő volna. Ezek folytán azon kérést intézi a hadügyminiszterhez, hogy az albizottságot kimerítően tájékozza az új véderőtörvény következményeinek pénzügyi kihatásáról. Pulszky Ágost megjegyzi, hogy Beöthy számadatai előtte téveseknek látszanak, mert Beöthy számos mellékkörülményt figyelmen kívül hagyott, különösen pedig azt mellőzte, hogy az újonclétszám emelkedése nem vonja okvetlenül maga után a békelétszám emelkedését, mert ez a szabadságolások által redukálható s mind az újoncok ki nem merítése, mind a szolgálati időtartam rövidítése által adminisztratív megtakarítások eszközölhetők. Hasonlókép a póttartalékosok fegyvergyakorlatánál nem kell okvetlenül az egész törvény engedélyezte időt kihasználni, ha a rövidebb gyakorlat tapasztalatilag célra vezet. A honvédelmi s a hadügyi miniszter különböző alkalmakkor ki is jelentették ezeket. A jövőre sem következnek be múlhatatlanul a véderőtörvény engedélyezte intézkedések maximális folyományai. Különben szóló nem barátja e strucmadár-politikának, de nem szeretné, ha oly kérdések intéztetnének a miniszterhez, a melyek őt költségemelésre indíthatnák. Tisza Lajos gróf reflektálva Beöthy Ákos előadására, konstatálja, hogy az ellenőrzés évről-évre praecisebbá válik az országos bizottság által inaugurált s a hadügyminiszter részéről az országos bizottság kívánatéra készséggel alkalmazott gyakorlat folytán. Rakovszky István előadó megjegyzéseket tesz Beöthy Ákos ama felfogására, mely szerint a hadügyi budget által a hadügyi kormányzatra szertelen virement-jog ruháztatnék. A budget részleteinek öszszeállítása ennek épen ellenkezőjét bizonyítja. Beöthy Ákos Tisza nyilatkozata dacára is fentartja amaz állítását, mely szerint az ellenőrzés fictivvé vált. Szerinte ez a pauschalis megszavazások következménye. Hosszasabban polemizál Rakovszky Istvánnal a véderőtörvény folytán előálló virementre nézve. Ő a jövőt illetőleg teljesen tiszta képet akar s kérését megújítja. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter kiemeli, hogy már az országgyűlésen kimerítően nyilatkozott az új véderőtörvény pénzügyi következményeiről s most is ismételheti azt, hogy ő a védtörvény pénzbeli hatását 480 ezer forintra számította ki. A jelenleg tárgyalás alatt levő költségvetés kimutatja, hogy helyesen számított, mert a most követelt összeg az általa előre jelzettnél tetemesen kevesebb. Wahrmann Mór kiemeli, hogy a bizottság mindig figyelemmel volt arra, hogy az előirányzatok a legnagyobb részletességgel történjenek és e tekintetben egyáltalában jogosulatlannak tartja a felületesség vádját. Bolgár Ferenc csatlakozik Beöthy Ákos fejtegetéseihez s Fejérváry honvédelmi miniszter megnyugtató felszólalása után kéri a hadügyminisztert, hogy ezt megerősítőleg nyilatkozzék s a hadügyminiszternek e tekintetben adandó nyilatkozatát a bizottság jelentésébe felvetetni kívánja. Bauer hadügyminiszter Beöthy Ákos azon kérdésére, hogy az új véderőtörvény folyományaként miért nem irányoztatott elő a 480.000 forint teljes összegében, azt válaszolja, hogy a jövő évi sorozás előrelátható eredményei szerint 341.000 forint követeltetik. Az ok, hogy miért követeltetik magasabb újoncjutalék, a miniszter kifejti, hogy az eddigivel a meghatározott békeállományt alig lehetett fentartani. A fölemelt ujoncállomány tehát lehetővé fogja tenni, hogy a békeállomány a meghatározott nagyságban megtartassák és hogy a tábori tüzérségnek már a költségvetésben előirányzott 14 nehéz ütege, valamint a vasúti- és távirda-ezred harmadik zászlóalja részére a szükséges legénység megszereztessék. Lehetővé fogja tenni továbbá a részben a lovasságnál, részben a tüzérségnél tényleges szolgálatban első éves tartalékosok szabadságolását. Münnich Aurél magára a tételre, miután e tekintetben a szükséges felvilágosítások már megadattak, nem kíván többet szólni, hanem egyrészt felhívja a bizottság figyelmét arra, hogy a Rakosszky István előadó úr által elfogadásra ajánlott határozat azon része, mely az önkénytes vizsga eredményeire vonatkozik, már a képviselőház által el is fogadtatott s így, habár teljesíti az indítványt, felveti a kérdést, várjon szükséges-e, hogy ugyanezen felvilágosítás a delegációnak külön előterjesztessék; másrészt az önkénytesek kiképeztetésére vonatkozólag intéz kérdést a hadügyminiszterhez. Áthatva annak feltétlen szükségességétől, hogy a véderő harcképessége szempontjából, tekintettel az általános védkötelezettségre, minden védköteles egyén azon helyet foglalja el a hadseregben, melyet elfoglalni műveltségénél és képzettségénél fogva hivatva van, elfogadta az egyéves önkénytesekre vonatkozó szigorításokat. De ha ezt tette, feltétlenül kívánja, hogy minden önkénytesnek megfelelő alkalom nyuttassék a kiképztetésre. Minthogy azonban az uj véderőtörvény értelmében az önkénytesek ezentúl saját ezredeiknél lesznek kötelesek szolgálni s igy a most divó összpontosítás nagyobb városokban meg fog szűnni, lesz-e gondoskodva, hogy azok részére is, kik csekély számban szolgálnak valamely ezrednél, tiszti iskolák lesznek szervezve, avagy másképen lesz-e a bajon segítve ? Fontos e kérdés megoldása már azon szempontból is, hogy az illetők saját költségen szolgálhatnak-e vagy nem, mert az áthelyeztetés erre fontos befolyással lehet. Ezen kérdésre kér választ, mivel az utasítás második része, mely az erre vonatkozó rendelkezéseket fogja tartalmazni, még előttünk nem fekszik, és azért konkrét javaslat előterjesztését e tekintetben attól teszi függővé, váljon megnyugtató választ nyer-e a hadügyminisztertől, vagy nem, mivel szerinte az eredmény elérése tekintetében legfontosabb követelmény a kiképeztetés alapossága. Bolgár két kérdést kíván intézni. Meg van győződve arról, hogy a hadügyér tudja, miszerint az új védtörvény 25. §-a Magyarországon mily nagy izgatottságot keltett. Ezt a többség Gajáry határozati javaslatával vélte csillapíthatni. A védtörvény tárgyalásakor az önkénytesek kiképzéséről történt fejtegetés szerint kevesen lesznek kénytelenek második évi szolgálatra, de az még teljesen kizárva nincs; kérdi, lehetséges-e, hogy egyesek, kik tiszti vizsgát letenni nem képesek, de egyébként egy évi szolgálati kötelezettségnek lelkiismeretesen megfeleltek, a második évi utánszolgálatot esetleges szabadságolás útján kikerüljék. A Gajáry-féle határozati javaslatot úgy fogja föl, hogy akik a német nyelvet nem bírják, jogosítva lesznek a vizsgát elejétől fogva magyar nyelven letenni, minélfogva kérdi, gondoskodva lesz-e az utasításban arról, hogy a tiszti vizsga ilyenek által kizárólag magyarul tétethessék le. Gajáry Bolgárnak második kérdésére kifejti, hogy ő úgy saját, mint azok álláspontját, kik határozati javaslatát — illetve ma már országos határozatot— elfogadták a magyar országgyűlés képviselőházában, többszörösen tüzetesen kifejtette. Ez álláspont lényegében az volt, hogy míg régibb gyakorlat szerint a tiszti vizsgálóbizottság tetszésétől függött, a védkötelesnek megengedni, hogy a feleleteket magyar nyelven adhassa, addig az elfogadott határozat szerint az egyévi önkénytes jogosítva van, tekintet nélkül a tárgyak minőségére, általánosakat avagy részleteket illető kérdésekre a, tiszti vizsgán magyar nyelven megfelelni, korlátolva lévén, ezen jogosultság az által, ami egyébként a vizsga eredményére is döntő kihatással lehet, hogy a jelölt a német nyelvből, mint a közös hadsereg közlekedési nyelvéből a vizsga folyamán annyi jártasságot tanúsítson, amennyi a szolgálati feltételek által múlhatlanul megkívántatik. Elismeri, hogy ebben a vizsgálóbizottságok részére bizonyos diszkrecionális hatalom foglaltatik, és ezt annak idején ki is fejtette, de utal arra, hogy ugyanazon diskrecionális hatalommal állanánk szemben akkor is, ha a német nyelvre vonatkozólag külön vizsga hozatnék be. Hieronymi Károly kérdezi, hogy az önkényteseknek, ha általában kedvezőtlen is a vizsgaletételi arány, miért van az, hogy a magyaroknál egyötöde sülyed az egyharmaddal szemben, mely az általános arányt képezi. Javasolja, hogy a körülmény indokainak kiderítése szempontjából a hozandó határozat kibővíttessék arra nézve, hogy e tekintetben a szükséges intézkedések megtehetők legyenek. Rakovszky előadó ezzel szemben megjegyzi, hogy az eddigi adatok a régi állapotokra vonatkoznak, most új helyzettel állunk szemben s egyelőre elégségesnek véli az általa előterjesztett javaslatot. Fejérváry b. honvédelmi miniszter az adatok helyesbítése szempontjából felemlíti, hogy külön kell számítani a csapatoknál és külön, a más szolgálati ágaknál szolgálatot teljesítőket. Fulszky Ágost megemlíti, hogy a kimutatások sem összességükben, sem részleteikben nem vágnak össze az egyévi önkénytesek és az azokból kikerült tisztek számát illetőleg, sőt a szükséges tekintetbe veendő mozzanatok beszámításával sem tisztázható kellőleg. Kéri tehát, hogy e tekintetben egységes elvek szerint készüljenek a jövő kimutatások az egyévi önkénteseket illetőleg és ásóknál a Hieronymi által kívánt indokolás se hiányozzék, nehogy a kimutatások a valónál sötétebb képet mutassanak. Rukovszky István előadó felvilágosításokat ad a Hieronymi és Pulszky felszólalásai folytán az egyévi önkéntesekre vonatkozó kimutatásokat illetőleg. Bauer báró hadügyminiszter: Az egyéves önkénytesek kiképzésére vonatkozó utasítás ép úgy, mint minden utasítás, mely a hadsereg belső szervezetére és kiképzésére vonatkozik, a korona szentesítésének van fentartva. Az utasítás beható tanácskozások alapján állapíttatott meg és már ő felsége elé terjesztetett. A miniszter személyes meggyőződése az, hogy az utasítás teljesen megfelel a törvényes határozmányoknak. Az utasítás azon irányból indul ki, hogy az egyéves önkénytesekből ne csak tudományosan kiképzett, hanem különösen gyakorlatilag is megfelelő tartaléktisztek nyeressenek. Ennek megfelelőig az egyéves önkénytesek elsősorban az egyéves önkénytes iskolákban együttesen elméleti tanfolyamot fognak végezni és azután megfelelő csapattesteiknél a szükséges gyakorlati kiképzést nyerni. A tanterv akként lett rövidítve, hogy mindenkitől, kinek ambíciója és akarata is van, hogy tartaléktiszt legyen, megvárható és megkövetelhető, hogy a szükséges vizsgát sikerrel fogja letehetni. A második szolgálati év alkalmazásának szükségessége, a miniszter meggyőződése szerint a legkisebb mérvre fog szorítkozni. A miniszter igyekezett módokat találni, hogy azon egyévi önkénytesek, kik szorgalmuk és jóakaratuk dacára sem bírnak a tartalékos tiszti álláshoz megkövetelt kellékekkel, a második szolgálati évtől fölmentessenek, továbbá, hogy annak, ki nem tökéletesen bírja a nyelvet, a vizsga letétele megkönnyíttessék, végül, hogy azok, kik az elméleti tantárgyakban talán mégsem felelnek meg teljesen, még mindig tartaléktisztekké legyenek kvalifikálhatók, ha gyakorlati tekintetben különösen alkalmasoknak bizonyulnak. A csapatparancsnokoknak kötelességévé tétetett, hogy az egyéves önkényteseknek módot nyújtsanak, hogy használható és gyakorolt tisztekké kiképezzék magukat. Ez irányban gondoskodás történik, hogy az ezredeknél az egyéves önkénytesek részére külön iskolák létesíttessenek. Hol egyes csapattesteknél az egyéves önkénytesek elégséges számmal nincsenek, azok más csapattestek egyéves önkénytes iskoláiba osztatnak be, a gyakorlati tanfolyamat azonban minden önkénytes a maga csapattestéiél tartozik leszolgálni. Az önkénytesi iskolák századosi rangban álló jártas tisztek vezetése alatt fognak állani és oktatókul erre különösen alkalmas tisztek fognak az iskolákhoz beosztatni. A nyelvkérdést illetőleg a miniszter arra kéri a bizottságot, hogy a teendő intézkedéseket illetőleg bizalommal viseltessék. Az új önkénytesi tanfolyamok gyakorlati berendezésében más szellem uralkodik, mint az eddigiekben. Az elméleti vizsgán az önkénytesnek szabadságában fog állani, hogy azon nyelvet is használhassa, melyben a vizsgát könnyebben leteheti, a német nyelvnek azonban annyira birtokában kell lennie, hogy a szolgálatot teljesíthesse. A miniszter azonban, különösen a csapatoknál szerzett sok év tapasztalatai alapján, meg van győződve, hogy azon egyéves önkénytes, ki komolyan veszi a szolgálatot a csapatnál és mindenben teljesíti azon előfeltételeket egy év folyamán kétségkívül könnyen el fogja sajátítan a német nyelvet oly mérvben, hogy a szükséges válaszokat megadhassa. Uünnich köszönettel veszi a hadügyminiszter felvilágosításait, csupán azt kérdezi meg, hogy az oktatásban leendő részvétel miatt időközben bekövetkezendő áttételek esetén az illető önkénytesnek, az különben otthon képes magát ellátni, ezen időn szükség esetén fog-e adatni állami ellátás ? Bauer és Fejérváry megnyugtató felvilágosításai után azonban kijelenti, hogy konkrét indítványt nem tesz. Rakovszky István előadó kijelenti, hogy a védtörvény végrehajtására vonatkozó utasításokat illetőleg a kérdés az, hogy az országos bizottság által hozott határozat végrehajtassák, nem pedig az, hogy a miniszter előzetes ígéretei mennyiben kielégítők. Az utasításnak olyannak kell lennie, hogy a törvény rendelkezéseinek és a hozott halálozatoknak megfelelje. ,^'fESTI HÍRLAP'_________ 1889. júliusi*.