Pesti Hírlap, 1889. július (11. évfolyam, 178-208. szám)

1889-07-01 / 178. szám

2 „ .. . _ _ Ebben örvendetes javulást lát és reményű, hogy a tények a hadügyminiszter nyilatkozatával teljesen kongruensek lesznek. A védtörvényre visszatérve, kiemeli, hogy a hadügyi kormányzatnak nevezetes diszkrecionális ha­talmat ad. Áll ez különösen a létszámra nézve. Sze­rinte a tízévi kontingens 1.030,000, tehát 200,000-el több, mint az 1868-ban megállapított létszám. Ezen összeget a számításba veendő­ fogyatékokra nézve, melyek a hadügyminiszter által mindenkor 12 száza­lékban voltak kontemplálva, túl magasnak tartja mert ezen fogyatékok 96 ezerrel teljesen fedezve­­vasmas­. A póttartalék kiszámításánál ő is elismeri a 10 százalék elégtelenségét, de tagadja, hogy szükség volna azon 250—300 ezer póttartalékra, mely szá­mítása szerint az új véd törvény értelmében elő­ fog állani. Részletes adatokkal igyekszik kimutatni, mily terjedelmes margóval bír a hadügyi kormányzat a létszámra nézve, és mily kiszámíthatlan ennek pénz­ügyi hatása. A­mi az új védtörvény pénzügyi kihatását il­leti, ezt megközelítőleg évenként 4 millióra teszi, te­hát oly összegre, mely bárminemű adminisztratív megtakarítással sem paralizálható. Az előadó által felhozottak tüzetes méltatása után kifejti, hogy nincs meggyőzve arról, hogy az előirányzott összeg a tényleges szükségletre elégséges és annak megfelelő volna. Ezek folytán azon kérést intézi a hadügyminiszterhez, hogy az albizottságot kimerítően tájékozza az új véderőtörvény következ­ményeinek pénzügyi kihatásáról. Pulszky Ágost megjegyzi, hogy Beöthy szám­adatai előtte téveseknek látszanak, mert Beöthy szá­mos mellékkörülményt figyelmen kívül hagyott, külö­nösen pedig azt mellőzte, hogy az újonclétszám emelkedése nem vonja okvetlenül maga után a bé­kelétszám emelkedését, mert ez a szabadságolások által redukálható s mind az újoncok ki nem merítése, mind a szolgálati időtartam rövidítése által adminisz­tratív megtakarítások eszközölhetők. Hasonlókép a póttartalékosok fegyvergyakorlatánál nem kell okvet­lenül az egész törvény engedélyezte időt kihasználni, ha a rövidebb gyakorlat tapasztalatilag célra vezet. A honvédelmi s a hadügyi miniszter különböző al­kalmakkor ki is jelentették ezeket. A jövőre sem kö­vetkeznek be múlhatatlanul a véderőtörvény engedé­lyezte intézkedések maximális folyományai. Különben szóló nem barátja e strucmadár-politikának, de nem szeretné, ha oly kérdések intéztetnének a miniszter­hez, a melyek őt költségemelésre indíthatnák. Tisza Lajos gróf reflektálva Beöthy Ákos elő­adására, konstatálja, hogy az ellenőrzés évről-évre praecisebbá válik az országos bizottság által inaugu­­rált s a hadügyminiszter részéről az országos bi­zottság kívánatéra készséggel alkalmazott gyakorlat folytán. Rakovszky István előadó megjegyzéseket tesz Beöthy Ákos ama felfogására, mely szerint a had­ügyi budget által a hadügyi kormányzatra szertelen virement-jog ruháztatnék. A budget részleteinek ösz­­szeállítása ennek épen ellenkezőjét bizonyítja. Beöthy Ákos Tisza nyilatkozata dacára is fentartja amaz állítását, mely szerint az ellenőrzés fictivvé vált. Szerinte ez a pauschalis megszavazá­sok következménye. Hosszasabban polemizál Ra­­kovszky Istvánnal a véderőtörvény folytán előálló vi­­rementre nézve. Ő a jövőt illetőleg teljesen tiszta képet akar s kérését megújítja. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter kiemeli, hogy már az országgyűlésen kimerítően nyi­latkozott az új véderőtörvény pénzügyi következ­ményeiről s most is ismételheti azt, hogy ő a véd­törvény pénzbeli hatását 480 ezer forintra számí­totta ki. A jelenleg tárgyalás alatt levő költségvetés kimutatja, hogy helyesen számított, mert a most kö­vetelt összeg az általa előre jelzettnél tetemesen ke­vesebb. Wahrmann Mór kiemeli, hogy a bizottság mindig figyelemmel volt arra, hogy az előirányzatok a legnagyobb részletességgel történjenek és e tekintet­ben egyáltalában jogosulatlannak tartja a felületesség vádját. Bolgár Ferenc csatlakozik Beöthy Ákos fejte­getéseihez s Fejérváry honvédelmi miniszter meg­nyugtató felszólalása után kéri a hadügyminisztert, hogy ezt megerősítőleg nyilatkozzék s a hadügymi­niszternek e tekintetben adandó nyilatkozatát a bi­zottság jelentésébe felvetetni kívánja. Bauer hadügyminiszter Beöthy Ákos azon kérdésére, hogy az új véderőtörvény folyományaként miért nem irányoztatott elő a 480.000 forint teljes összegében, azt válaszolja, hogy a jövő évi sorozás előrelátható eredményei szerint 341.000 forint köve­­teltetik. Az ok, hogy miért követeltetik magasabb újoncjutalék, a miniszter kifejti, hogy az eddigivel a meghatározott békeállományt alig lehetett fentartani. A fölemelt ujoncállomány tehát lehetővé fogja tenni, hogy a békeállomány a meghatározott nagyságban megtartassák és hogy a tábori tüzérségnek már a költségvetésben előirányzott 14 nehéz ütege, vala­mint a vasúti- és távirda-ezred harmadik zászlóalja részére a szükséges legénység megszereztessék. Le­hetővé fogja tenni továbbá a­ részben a­ lovasságnál, részben a tüzérségnél tényleges szolgálatban első éves tartalékosok szabadságolását. Münnich Aurél magára a tételre, miután e tekintetben a szükséges felvilágosítások már meg­adattak, nem kíván többet szólni, hanem egyrészt felhívja a bizottság figyelmét arra, hogy a Rakossz­ky István előadó úr által elfogadásra ajánlott határozat azon része, mely az önkénytes vizsga eredményeire vonatkozik, már a képviselőház által el is fogadta­tott s így, habár teljesíti az indítványt, felveti a kér­dést, várjon szükséges-e, hogy ugyanezen felvilágosí­tás a delegációnak külön előterjesztessék; másrészt az önkénytesek kiképeztetésére vonatkozólag intéz kérdést a hadügyminiszterhez. Áthatva annak feltét­len szükségességétől, hogy a véderő harcképessége szempontjából, tekintettel az általános védkötelezett­­ségre, minden védköteles egyén azon helyet foglalja el a hadseregben, melyet elfoglalni műveltségénél és képzettségénél fogva hivatva van, elfogadta az egy­éves önkénytesekre vonatkozó szigorításokat. De ha ezt tette, feltétlenül kívánja, hogy minden önkénytesnek megfelelő alkalom nyuttassék a kiképztetésre. Mint­hogy azonban az uj véderőtörvény értelmében az önkénytesek ezentúl saját ezredeiknél lesznek kötele­sek szolgálni s igy a most divó összpontosítás na­gyobb városokban meg fog szűnni, lesz-e gondos­kodva, hogy azok részére is, kik csekély számban szolgálnak valamely ezrednél, tiszti­ iskolák lesznek szervezve, avagy másképen lesz-e a bajon segítve ? Fontos e kérdés megoldása már azon szem­pontból is, hogy az illetők saját költségen szolgálhat­nak-e vagy nem, mert az át­helyeztetés erre fontos befolyással lehet. Ezen kérdésre kér választ, mivel az utasítás második része, mely az erre vonatkozó rendelkezése­ket fogja tartalmazni, még előttünk nem fekszik, és azért konkrét javaslat előterjesztését e tekintetben at­tól teszi függővé, váljon megnyugtató választ nyer-e a hadügyminisztertől, vagy nem, mivel szerinte az eredmény elérése tekintetében legfontosabb követel­mény a kiképeztetés alapossága. Bolgár két kérdést kíván intézni. Meg van győződve arról, hogy a hadügyér tudja, miszerint az új védtörvény 25. §-a Magyarországon mily nagy iz­gatottságot keltett. Ezt a többség Gajáry határozati javaslatával vélte csillapíthatni. A védtörvény tárgya­lásakor az önkénytesek kiképzéséről történt fejtege­tés szerint kevesen lesznek kénytelenek második évi szolgálatra, de az még teljesen kizárva nincs; kérdi, lehetséges-e, hogy egyesek, kik tiszti vizsgát letenni nem képesek, de egyébként egy évi szolgálati köte­lezettségnek lelkiismeretesen megfeleltek, a második évi utánszolgálatot esetleges szabadságolás útján kiker­ülj­ék. A Gajáry-féle határozati javas­latot úgy fogja föl, hogy a­kik a német nyelvet nem bírják, jogosítva lesznek a vizsgát elejétől fogva ma­gyar nyelven letenni, minélfogva kérdi, gondoskodva lesz-e az utasításban arról, hogy a tiszti vizsga ilye­nek által kizárólag magyarul tétethessék le. Gajáry Bolgárnak második kérdésére kifejti, hogy ő úgy saját, mint azok álláspontját, kik hatá­rozati javaslatát — illetve ma már országos határo­zatot­­— elfogadták a magyar országgyűlés képviselő­­házában, többszörösen tüzetesen kifejtette. Ez álláspont lényegében az volt, hogy míg régibb gyakorlat szerint a tiszti vizsgálóbizottság tetszésétől függött, a védköte­­lesnek megengedni, hogy a feleleteket magyar nyelven adhassa, addig az elfogadott határozat szerint az egyévi önkénytes jogosítva van, tekintet nélkül a tár­gyak minőségére, általánosakat avagy részleteket illető kérdésekre a, tiszti vizsgán magyar nyelven megfelelni, korlátolva lévén, ezen jogosultság az által, a­mi egyébként a vizsga eredményére is döntő kiha­tással lehet, hogy a jelölt a német nyelvből, mint a közös hadsereg közlekedési nyel­véből a vizsga folya­mán annyi jártasságot tanúsítson, a­mennyi a szol­gálati f­eltételek által múlhatlanul megkívántatik. Elismeri, hogy ebben a vizsgálóbizottságok részére bizonyos diszkrecionális hatalom foglaltatik, és ezt annak idején ki is fejtette, de utal arra, hogy ugyan­azon diskrecionális hatalommal állanánk szemben ak­kor is, ha a német nyelvre vonatkozólag külön vizsga hozatnék be. Hieronymi Károly kérdezi, hogy az önkény­­teseknek, ha általában kedvezőtlen is a vizsgaletételi arány, miért van az, hogy a magyaroknál egyötöde sülyed az egyharmaddal szemben, mely az általános arányt képezi. Javasolja, hogy a körülmény indokai­­nak kiderítése szempontjából a hozandó határozat ki­­bővíttessék arra nézve, hogy e tekintetben a szüksé­ges intézkedések megtehetők legyenek. Rakovszky előadó ezzel szemben megjegyzi, hogy az eddigi adatok a régi állapotokra vonatkoznak, most új helyzettel állunk szemben s egyelőre elégsé­gesnek véli az általa előterjesztett javaslatot. Fejérváry b. honvédelmi miniszter az adatok helyesbítése szempontjából felemlíti, hogy külön kell számítani a csapatoknál és külön, a más szolgálati ágaknál szolgálatot teljesítőket. Fulszky Ágost megemlíti, hogy a kimutatások sem összességükben, sem részleteikben nem vágnak össze az egyévi önkénytesek és az azokból kikerült tisztek számát illetőleg, sőt a szükséges tekintetbe veendő mozzanatok beszámításával sem tisztázható kellőleg. Kéri tehát, hogy e tekintetben egységes elvek szerint készüljenek a jövő kimutatások az egy­évi önkénteseket illetőleg és ásóknál a Hieronym­i által kívánt indokolás se hiányozzék, nehogy a kimu­­tatások a valónál sötétebb képet mutassanak. Rukovszky István előadó felvilágosításokat ad a Hieronymi és Pulszky felszólalásai folytán az egy­­évi ön­kéntesekre vonatkozó kimutatásokat illetőleg. Bauer báró hadügyminiszter: Az egyéves ön­kénytesek kiképzésére vonatkozó utasítás ép úgy, mint minden utasítás, mely a hadsereg belső szerve­zetére és kiképzésére vonatkozik, a korona szentesí­tésének van fentartva. Az utasítás beható tanácsko­zások alapján állapíttatott meg és már ő felsége elé terjesztetett. A miniszter személyes meggyőződése az, hogy az utasítás teljesen megfelel a törvényes ha­­tározmányok­nak. Az utasítás azon irányból indul ki, hogy az egyéves önkénytesekből ne csak tudomá­nyosan kiképzett, hanem különösen gyakorlatilag is megfelelő tartaléktisztek nyeressenek. Ennek megfele­lőig az egyéves önkénytesek első­sorban az egyéves önkénytes iskolákban együttesen elméleti tanfolyamot fognak végezni és azután megfelelő csapattesteiknél a szükséges gyakorlati kiképzést nyerni. A tanterv akként lett rövidítve, hogy mindenki­től, kinek ambíciója és akarata is van, hogy tartalék­tiszt legyen, megvárható és megkövetelhető, hogy a szükséges vizsgát sikerrel fogja letehetni. A máso­dik szolgálati év alkalmazásának szükséges­sége, a miniszter meggyőződése szerint a leg­kisebb mérvre fog szorítkozni. A miniszter igyekezett módokat találni, hogy azon egyévi önkénytesek, kik szorgalmuk és jóakaratuk dacára sem bírnak a tartalékos tiszti álláshoz megkövetelt kellékekkel, a második szolgálati évtől fölmentessenek, to­vábbá, hogy annak, ki nem tökéletesen bírja a nyel­vet, a vizsga letétele megkönnyíttessék, végül, hogy azok, kik az elméleti tantárgyakban talán még­sem felelnek meg teljesen, még mindig tartalék­­tisztekké legyenek kvalifikálhatók, ha gya­korlati tekintetben különösen alkalmasoknak bizonyulnak. A csapatparancsnokoknak kötelességévé tétetett, hogy az egyéves önkényteseknek módot nyújtsanak, hogy használható és gyakorolt tisztekké kiképezzék magukat. Ez irányban gondoskodás történik, hogy az ezredeknél az egyéves önkénytesek részére kü­­­lön iskolák létesíttessenek. Hol egyes csapattestek­­nél az egyéves önkénytesek elégséges számmal nin­csenek, azok más csapattestek egyéves önkénytes iskoláiba osztatnak be, a gyakorlati tanfolyamat azonban minden önkénytes a maga csapattestéi­él tartozik leszolgálni. Az önkénytesi iskolák századosi rangban álló jártas tisztek vezetése alatt fognak állani és oktatókul erre különösen alkalmas tisztek fognak az iskolákhoz beosztatni. A nyelvkérdést illetőleg a miniszter arra kéri a bizottságot, hogy a teendő intézkedéseket ille­tőleg bizalommal viseltessék. Az új önkénytesi tanfo­lyamok gyakorlati berendezésében más szellem ural­kodik, mint az eddigiekben. Az elméleti vizsgán az önkénytesnek szabadságában fog állani, hogy azon nyelvet is használhassa, melyben a vizsgát könnyebben leteheti, a német nyelv­nek azonban annyira birtokában kell lennie, hogy a szolgálatot teljesíthesse. A miniszter azonban, különösen a csapatoknál szerzett sok év tapasztalatai alapján, meg van győződve, hogy azon egyéves önkénytes, ki komolyan veszi a szolgálatot a csapatnál és mindenben teljesíti azon előfeltételeket egy év folyamán kétségkívül könnyen el fogja sajátítan a német nyelvet oly mérvben, hogy a szükséges vá­laszokat megadhassa. Uünnich köszönettel veszi a hadügyminiszter felvilágosításait, csupán azt kérdezi meg, hogy az ok­tatásban leendő részvétel miatt időközben bekövetke­zendő áttételek esetén az illető önkénytesnek, a­z különben otthon képes magát ellátni, ezen időn szükség esetén fog-e adatni állami ellátás ? Bauer és Fejérváry megnyugtató felvilágosí­tásai után azonban kijelenti, hogy konkrét indítványt nem tesz. Rakovszky István előadó kijelenti, hogy a védtörvény végrehajtására vonatkozó utasításokat ille­tőleg a kérdés az, hogy az országos bizottság által hozott határozat végrehajtassák, nem pedig az, hogy a miniszter előzetes ígéretei mennyiben kielégítők. Az utasításnak olyannak kell lennie, hogy a törvény ren­delkezéseinek és a hozott halálozatoknak megfelelje. ,^'fE­S­TI HÍRLAP'_________ 1889. júliusi*.

Next