Pesti Hírlap, 1890. március (12. évfolyam, 59-89. szám)
1890-03-19 / 77. szám
6 PESTI HÍRLAP 1890. március 19. A bizottságok következőleg osztattak be: I. szakosztály: bányászat; II.szakosztály: vasárnapi maunkaszünet és III. szakosztály: gyermek-, ifjú munkások s nők munkaügye. A programm utolsó pontja, tudniillik a végrehajtás kérdése nem utaltatott bizottsághoz, hanem annak idején külön fog a plénumban tárgyaltatni. Örvendetes jelenség a magyar kormányra nézve, hogy mindhárom képviselője megfelelő bizottságokba választatott, így Schnierer Gyula miniszt. tanácsos a harmadikba (ugyanott alelnökké is választatván), Graenzenstein Béla min. tanácsos az elsőbe és Szterényi József iparfelügyelő a másodikba. Egyáltalában a magyar kormány képviselői nagy népszerűségnek s tiszteletnek örvendenek itt s tegnap d. u. abban a rendkívül nagy megtiszteltetésben részesültek, hogy Bismarck herceg birodalmi kancellár névjegyet hagyott lakásukon, ami nagy feltűnést keltett. A bizottságok megválasztása után a delegáltak a pazar fénynyel kiállított buffetbe vonultak, hol ismét alkalmuk volt, barátságosan közeledni egymáshoz. Ezután mindennap 12 óráig lesz buffet felállítva, ami kétségtelenül kedélyessé teszi a tárgyalásokat is, melyek ezután nagyobbára a bizottságokban fognak élénkebb alakot ölteni. A császár holnap udvari ebédet ad a konferencia tagjainak tiszteletére, melyről azonban semmi részlet sem ismeretes még. Táviratok és telefon-hírek. Bécs, márc. 18. A „Vaterland“ szerint Angerer, felszentelt püspök, az érseki méltóságot kapja a pápától. Konstantinápoly, márc. 18. Calice báró nagykövet az „Ozmanje“ rend nagy szalagját kapta gyémántokkal díszítve. Drezda, márc. 18. Bernert püspök, apostoli vikárius, ma reggel meghalt. Bonn, márc. 18. Az éjjel 11 óra 6 perckor itt és a környéken erős földrengést éreztek. Paris, márc. 18. Münster gróf nagykövet, ki holnap reggel utazik el innen, ma délután látogatást tett Carnot köztársasági elnöknél. Minthogy Münster gróf a külügyminiszter holnapi rendes diplomáciai fogadásán már meg nem jelenhet, ma tisztelgett Ribot külügyminiszternél. Róma, márc. 18. Három tábornok és hat vezérőrnagy rendelkezési állapotba helyeztetett, egy vezérőrnagy pedig a békeállományban nyert alkalmazást. A Bismarck-válság, Berlin, márc. 18. A „Wolff-ügynökség“ jelenti: Bismarck herceg tegnap beadta lemondását birodalmi kancellári és miniszterelnöki állásairól. A lemondásnak a császár által való elfogadása közvetlenül küszöbön áll. Bismarck Herbert gróf, hir szerint megmarad hivatalában. Berlin, márc. 17. Bismarck hg birodalmi kancellár és Bismarck Herbert gr. miniszter lemondtak állásukról. A császár azonban csak a kancellár lemondását fogadta el. A kancellár utóda még nem neveztetett ki. E helyre többek közt szóba jöttek: Puttkamer, Miquel, Benningsen, Bötticher és Caprivi. Nagyon valószínű, hogy a kérdés eldöntése nem fog egyhamar megtörténni. Berlin, márc. 18. A „Vossische aigíria: Az első birodalmi kancellár világtörténelmi jelentőségét a német nemzet mindig kellően fogja becsülni. A herceg lemondása oly esemény, mely a közviszonyokra minden körülmények közt hatalmas visszahatást kell, hogy gyakoroljon. De bízunk abban, hogy a német nemzet elég erős arra, hogy ezt a változást megrázkódtatás nélkül elviselje. Bismarck herceg egykor maga mondta: „Ültessük csak Németországot a nyeregbe, lovagolni majd fog tudni maga is.“ Elérkezett a pillanat, hogy e mondás igaznak bizonyuljon: a német nemzet meg fogja tudni állani a próbánál helyét. A „National Zeitung“ a következőket írja : Németország, sőt mondhatni, acivilizált világ csak nehezen fog tudni hozzászokni ahhoz a gondolathoz, hogy Bismarck herceg ne legyen többé azon a helyen, ahol csaknem harminc éven át látták. De hogy ez egyszer mégis elkerülhetetlen lesz, azt mindnyájan tudtuk. Ba tehát a várt esemény be fog következni, meg lesz a német nemzetnek az az elégtétele, hogy a még élővel szemben ez alkalommal is megmutathatja, mily hálával viseltetik a német birodalom megalkotója iránt. A művének szilárdságába vetett hit épen abban lel kifejezést, ha a császár és nemzet mély meghatottsággal, de a törérség felismerésével már Bismarck életében is hozzá fognak a feladatok megoldásához, melyeket a sors reánk ró. A „Börsencourtr“ kifejti, hogy Bismarck herceg neve elválaszthatlanul össze van kapcsolva a Német birodalom nemzeti felvirágozásának korszakával , elválaszthatlanul összefűzve a birodalmi eszme megszilárdításával s kiépítésével, miként azt a német történet évszázadaiban valamikor alig gondolták, vagy remélték volna. Ami e tekintetben történt nem mind egyedül Bismarck herceg érdeme. A körülmények kedvező volta, a nép hajlama, e két kiváló tényező minden téren hozzájárultak ehhez. De Bismarck neve össze van fűzve az egész korszakkal. Dicsősége maradandó lesz, miként a német nép hálája is. A közhivataloktól való visszalépése meg fogja döbbenteni a németek szívét, de hogy nem rázkódtatja meg egyúttal Németországot is, ékesszóló bizonyítéka annak, hogy a hatalmas férfi jól megérdemelte dicsőségét. Berlin, márc. 18. A képviselőház mai ülésén a vallásügyi költségvetés tárgyalásánál Windthorst kijelentette, hogy áttekintést akart nyújtani az egyházi viszonyokról, de tekintettel a jelenlegi politikai helyzet bizonytalanságára, e szándékától eláll. Bécs, márc. 18. (Saját tudósítónktól.) Bismarck hercegnek visszalépése az itteni külügyi hivatalban senkit sem lepett meg; ide az a megnyugtató biztosítás érkezett, hogy kizárólagosan belügyi kérdések a herceg visszalépésének okai, és hogy a válságnak külügyi kérdésekre befolyása egyenesen ki van zárva. A mérvadó körök arról biztosítanak, hogy a hármas szövetség sokkal szilárdabb alapokon áll, semhogy bárki is meglazíthatná. Alaptalan az az aggodalom, hogy már most Németország Oroszországhoz fog közeledni, a béke megzavarásától pedig egyáltalában nem kell tartani. Berlin, márc. 18. (Saját tudósítónktól.) A döntés a császár és Bismarck herceg közt már a múlt szombati konferencián következett be és Bismarck már akkor elbocsátottnak tekintette magát; ez az oka annak, hogy vonakodott a munkás konferenciát személyesen megnyitni. Caprivi tábornokot, ki ma ide érkezett, általánosan Bismarck utódjának tekintik. Más hadtestparancsnokok is vannak itt, ezeknek ide érkezése azonban nem politikai kérdésekkel, hanem a katonai törvényjavaslattal áll kapcsolatban. Caprivi már a múlt héten is több ízben hosszasan értekezett a császárral. Bismarck visszalépése valószínűleg még egyéb miniszteri változásokat is fog maga után vonni. Bismarck ma hosszasan konferált a bádeni nagyherceggel és a kóburgi herceggel, akik fölajánlották közbenjárásukat, amivel azonban nem értek célt. Holnapra négy szabadelvű képviselő, köztük Rickert és Goldschmied, vannak a császárhoz udvari ebédre meghiva, ami már 1870 óta nem történt. A többi miniszterek lemondása, amiről szintén szó van, azért fog bekövetkezni, hogy a viszonyok új szabályozása megkönnyíttessék. Más jól értesült körök címben azt állítják, hogy a többi miniszterek demissziója egészen el fog maradni. Pattkammer ma megjelent a képviselőház foyerjában, hogy ott a helyzet felől tájékoztassa magát. Az új miniszter kombinációkban leginkább az ő nevét és Bötticher miniszterét emlegetik. A Kreuzzeitung azt mondja, hogy a válság oka gyarmatpolitikai kérdésekben keresendő. Bismarck ismételten kijelentette, hogy az összes gyarmatbirtokokat legszívesebben egészen feladná, a miről azonban a császár tudni sem akart. A lapok természetesen kizárólagosan a Bismarck-válsággal foglalkoznak s valamennyien megható módon emlékeznek meg a távozó kancellár érdemeiről. Berlin, márc. 18. (Saját tudósítónktól.) Délben elterjedt annak a híre, hogy az összes miniszterek beadták lemondásukat. Bismarck utódjául ismét Bötticher államminisztert emlegetik. A hírek Böttcher és Caprivi nevével szállongnak. Az utóbbi tegnap megérkezett Hannoverából. Berlin, márc. 18. Egyes lapok szerint az a vélemény van elterjedve, hogy a porosz minisztérium és a birodalmi hivatalok főnökei, a birodalmi kancellár lemondása következtében hivatalaikat a császár rendelkezésére bocsátják. A „National-Zeitung“ kiemeli, hogy ez még eddig nem történt meg, kivéve Bismarck Herbert grófot, akiről azonban azt hiszik, hogy megmarad hivatalában. Jól értesült személyek azon véleményen vannak, hogy a porosz állami minisztérium részéről egyáltalán nem várható a lemondás benyújtása. — A „Post“ még reméli, hogy Bismarck herceg tovább is megmarad az állam szolgálatában. Paris, márc. 18. Bismarck herceg lemondása a közérdeklődés kizárólagos tárgya. A lapok számos külön kiadása, valamint az esti lapok az esemény jelentőségét fejtegetik. A „Liberté“ és a „Temps“ kiemelik, hogy Bismarck herceg az utóbbi időben Európa békéjének támasza volt. Az új francia kormány programmja. Paris, márc. 18. A kormánynak a kaman mai ülésén felolvasott nyilatkozata azt mondja, hogy a kormány áthatva felelőségének és kötelességének tudatától, magatartását az ország által kifejezésre juttatott óhajokhoz fogja szabni. Mi — úgymond a nyilatkozat — elődeinkhez hasonlóan, nemcsak a köztársasági intézményeket, hanem az egész demokratikus művet, melyet a korábbi törvényhozásoknak köszönhetünk, erélyesen meg fogjuk védeni. Szívből apellálunk a köztársasági párt minden frakciójára és arra fogunk törekedni, hogy szorosan egyesítsük az összes erőket. Mi nem zárunk ki senkit, mi szívesen fogadunk a köztársasági alapon minden jóakaratú embert, aki hajlandó velünk a gazdasági és társadalmi reformok fejlesztésén együtt munkálkodni és ezen az után oda fogunk jutni, hogy megalkotjuk a nagy, nyílt, toleráns és békés köztársaságot, mely a mi végcélunk és a mely meghozza várva-várt végét ama harcoknak, melyeket most vívnunk kell. Az ország kifejezésre juttatta azon óhaját, hogy a vámregime alapjai megnyitassanak. Az ország a kereskedelmi szerződéseknek 1892-ben leendő lejártát várja, hogy uj taristák állapíttassanak meg és akkor aztán majd érett tanulmányozás alapján a mezőgazdaság és a nemzeti munka hatályosabb megvédését fogja kívánni. A kormány őszintén csatlakozik ez eszmékhez. Meg fogja tenni az intézkedéseket, hogy 1892-ben semmi se gátolja a parlament szabadságát, még ama velünk barátságos viszonyban álló nemzettel szemben sem, melynek országunkkal való kereskedelmi viszonya csak nemrég képezte tanácskozás tárgyát a szenátusban. Mi a társadalmi átalakulás korszakában élünk, midőn a munkásosztályok helyzete teljes joggal képezi a gondos megfigyelés tárgyát. A közhatalmak első kötelessége, figyelmüket a munkás népre irányítani és megkönnyíteni neki az átmenetet a jobb helyzetbe. Ez alól a kötelesség alól egy kormány sem vonhatja ki magát és a köztársaságnak minden más kormánynál inkább át kell hatva lenni ez eszmétől. Mi rövid időn törvényjavaslatokat fogunk önök elé terjeszteni, melyek oda fognak irányulni, hogy kifejleszszük a segélyezést, gondoskodást és a kölcsönösség szellemét, szóval a munkások helyzete fokozatos javulásának minden elemét, hogy őket agg napjaikra biztosítsuk. Nem tartjuk szükségesnek, hogy most részletes programmot fejtsünk ki és törvényjavaslatok egész halmazát soroljuk fel, melyeket nem ritkán az események arra ítélnek, hogy puszta ígéretek maradjanak. Önök tetteink után fognak megítélni bennünket. A mi célunk: kormány lenni, a szó igaz értelmében. A kormánynak nemcsak az a kötelessége, hogy bent végrehajtsa a törvényeket és kint tiszteletet szerezzen az országnak, tévé-,