Pesti Hírlap, 1890. március (12. évfolyam, 59-89. szám)

1890-03-19 / 77. szám

6 PESTI HÍRLAP 1890. március 1­9. A bizottságok következőleg osztattak be: I. szakosztály: bányászat; II.szakosz­­t­ál­y: vas­ár­n­a­pi ma­un­k­asz­ün­e­t és III. szakosztály: gyermek-, ifjú mun­kások s nők munkaügye. A programm utolsó pontja, tudniillik a végrehajtás kérdése nem utaltatott bizottsághoz, hanem annak idején külön fog a plénumban tárgyaltatni. Örvendetes jelenség a magyar kormányra nézve, hogy mindhárom képviselője megfelelő bi­zottságokba választatott, így Schnierer Gyula miniszt. tanácsos a harmadikba (ugyanott alelnökké is választatván), Graen­­zenstein Béla min. tanácsos az elsőbe és Szterényi József iparfelügyelő a máso­dikba. Egyáltalában a magyar kormány képvise­lői nagy népszerűségnek s tiszteletnek örvende­nek itt s tegnap d. u. abban a rendkívül nagy megtiszteltetésben részesültek, hogy Bismarck herceg birodalmi kancellár névjegyet hagyott la­kásukon, a­mi nagy feltűnést keltett. A bizottságok megválasztása után a dele­gáltak a pazar fénynyel kiállított buffetbe vonul­tak, hol ismét alkalmuk volt, barátságosan kö­zeledni egymáshoz. Ezután mindennap 1­2 óráig lesz buffet felállítva, a­mi kétségtelenül kedélyessé teszi a tárgyalásokat is, melyek ezután nagyobbára a bizottságokban fognak élénkebb alakot ölteni. A császár holnap udvari ebédet ad a kon­ferencia tagjainak tiszteletére, melyről azonban semmi részlet sem ismeretes még. Táviratok és telefon-hírek. Bécs, márc. 18. A „Vaterland“ szerint Ange­­rer, felszentelt püspök, az érseki méltóságot kapja a pápától. Konstantinápoly, márc. 18. Calice báró nagykövet az „Ozmanje“ rend nagy szalagját kapta gyémántokkal díszítve. Drezda, márc. 18. Bernert püspök, apostoli vikárius, ma reggel meghalt. Bonn, márc. 18. Az éjjel 11 óra 6 perckor itt és a környéken erős földrengést éreztek. Paris, márc. 18. Münster gróf nagykövet, ki holnap reggel utazik el innen, ma délután látogatást tett Carnot köztársasági elnöknél. Minthogy Mün­ster gróf a külügyminiszter holnapi rendes diplomá­ciai fogadásán már meg nem jelenhet, ma tisztelgett Ribot külügyminiszternél. Róma, márc. 18. Három tábornok és hat ve­zérőrnagy rendelkezési állapotba helyeztetett, egy ve­zérőrnagy pedig a békeállományban nyert alkal­mazást. A Bismarck-válság, Berlin, márc. 18. A „Wolff-ügynökség“ jelenti: Bismarck herceg tegnap be­adta lemondását birodalmi kan­cellári és miniszterelnöki állásai­ról. A lemondásnak a császár által való elfo­gadása közvetlenül küszöbön áll. Bismarck Her­bert gróf, hir szerint megmarad hivatalában. Berlin, márc. 17. Bismarck hg birodalmi kancellár és Bismarck Herbert gr. miniszter le­mondtak állásukról. A császár azonban csak a kancellár lemondását fogadta el. A kancellár utóda még nem neveztetett ki. E helyre többek közt szóba jöttek: Puttkamer, Miquel, Ben­­ningsen, Bötticher és Caprivi. Nagyon valószínű, hogy a kérdés eldöntése nem fog egyhamar megtörténni. Berlin, márc. 18. A „Vossische aigíria: Az első birodalmi kancellár világtörténelmi jelentősé­gét a német nemzet mindig kellően fogja becsülni. A herceg lemondása oly esemény, mely a közviszo­nyokra minden körülmények közt hatalmas visszaha­tást kell, hogy gyakoroljon. De bízunk abban, hogy a német nemzet elég erős arra, hogy ezt a változást megrázkódtatás nélkül elviselje. Bis­marck herceg egykor maga mondta: „Ültessük csak Németországot a nyeregbe, lovagolni majd fog tudni maga is.“ Elérkezett a pillanat, hogy e mondás igaz­nak bizonyuljon: a német nemzet meg fogja tudni állani a próbánál helyét. A „National Zeitung“ a következőket írja : Németország, sőt mondhatni, a­­civilizált világ csak nehezen fog tudni hozzászokni ahhoz a gondolathoz, hogy Bismarck herceg ne legyen többé azon a he­lyen, a­hol csaknem harminc éven át látták. De hogy ez egyszer mégis elkerülhetetlen lesz, azt mindnyájan tudtuk. B­a tehát a várt esemény be fog következni, meg lesz a német nemzetnek az az elégtétele, hogy a még élővel szemben ez alkalommal is megmutathatja, mily hálával viseltetik a német birodalom megalkotója iránt. A művének szilárdságába vetett hit épen ab­ban lel kifejezést, ha a császár és nemzet mély meghatottsággal, de a törérség felismerésével már Bismarck életében is hozzá fognak a feladatok meg­oldásához, melyeket a sors reánk ró. A „Börsencourtr“ kifejti, hogy Bismarck her­ceg neve elválaszthatlanul össze van kapcsolva a Német birodalom nemzeti felvirágozásának korszaká­val , elválaszthatlanul összefűzve a birodalmi eszme megszilárdításával s kiépítésével, miként azt a német történet évszázadaiban valamikor alig gondolták, vagy remélték volna. A­mi e tekintetben történt nem mind egyedül Bismarck herceg érdeme. A körülmények kedvező volta, a nép hajlama, e két kiváló tényező minden téren hozzájárultak ehhez. De Bismarck neve össze van fűzve az egész korszakkal. Dicsősége ma­radandó lesz, miként a német nép hálája is. A köz­hivataloktól való visszalépése meg fogja döbbenteni a németek szívét, de hogy nem rázkódtatja meg egy­úttal Németországot is, ékesszóló bizonyítéka annak, hogy a hatalmas férfi jól megérdemelte dicsőségét. Berlin, márc. 18. A képviselőház mai ülésén a vallásügyi költségvetés tárgyalásánál Windthorst kijelentette, hogy áttekintést akart nyújtani az egy­házi viszonyokról, de tekintettel a jelenlegi politikai helyzet bizonytalanságára, e szándékától eláll. Bécs, márc. 18. (Saját tudósítónk­tól.) Bismarck hercegnek visszalépése az­ itteni külügyi hivatalban senkit sem lepett meg; ide az a megnyugtató biztosítás érkezett, hogy k­i­­zárólagosan belügyi kérdések a herceg visszalépésének okai, és hogy a válságnak külügyi kérdé­sekre befolyása egyenesen ki van zárva. A mérvadó körök arról biztosítanak, hogy a hármas szövetség sokkal sz­i­lá­r­d­a­b­b a­l­a­p­o­k­o­n áll, semhogy bárki is meglazíthatná. Alaptalan az az aggodalom, hogy már most Németország Oroszországhoz fog közeledni, a béke megzava­rásától pedig egyáltalában nem kell tartani. Berlin, márc. 18. (Saját tudósítónk­­tól.) A döntés a császár és Bismarck herceg közt már a múlt szombati konferencián követ­kezett be és Bismarck már akkor elbocsátott­nak tekintette magát; ez az oka annak, hogy vonakodott a munkás konferenciát személyesen megnyitni. Caprivi tábornokot, ki ma ide érkezett, általánosan Bismarck utódjának te­kintik. Más hadtestparancsnokok is vannak itt, ezeknek ide érkezése azonban nem politikai kérdésekkel, hanem a katonai törvényjavaslattal áll kapcsolatban. Caprivi már a múlt héten is több íz­ben hosszasan értekezett a császárral. Bismarck visszalépése való­színűleg még egyéb miniszteri vál­tozásokat is fog maga után vonni. Bismarck ma hosszasan konferált a bádeni nagy­herceggel és a kóburgi herceggel, a­kik fölaján­lották közbenjárásukat, a­mivel azonban nem értek célt. Holnapra négy szabadelvű képviselő, köz­tük Rickert és Goldschmied, vannak a császár­hoz udvari ebédre meghiva, a­mi már 1870 óta nem történt. A többi miniszterek lemondása, a­miről szintén szó van, azért fog bekövetkezni, hogy a viszonyok új szabályozása megkönnyíttessék. Más jól értesült körök cí­m­ben azt állítják, hogy a többi miniszterek demissziója egészen el fog maradni. Pattkammer ma megjelent a képviselőház foyerjában, hogy ott a helyzet felől tájékoztassa magát. Az új miniszter kombinációkban legin­kább az ő nevét és Bötticher miniszterét em­legetik. A Kreuzzeitung azt mondja, hogy a válság oka gy­a­r­ma­t­po­l­i­t­ik­ai kér­désekben keresendő. Bismarck is­mételten kijelentette, hogy az összes gyar­matbirtokokat legszívesebben egészen feladná, a miről azonban a csá­szár tudni sem akart. A lapok természetesen kizárólagosan a Bismarck-válsággal foglalkoznak s valamennyien megható módon emlékeznek meg a távozó kan­cellár érdemeiről. Berlin, márc. 18. (Saját tudósítónk­tól.) Délben elterjedt annak a híre, hogy az összes miniszterek beadták lemon­dásukat. Bismarck utódjául ismét Bötticher államminisztert emlegetik. A hírek B­ö­tt­­­c­h­e­r és Caprivi nevével szállongnak. Az utóbbi tegnap megérkezett Hannoverából. Berlin, márc. 18. Egyes lapok szerint az a vélemény van elterjedve, hogy a porosz minisztérium és a birodalmi hivatalok főnökei, a birodalmi kancel­lár lemondása következtében hivatalaikat a császár rendelkezésére bocsátják. A „National-Zeitung“ kiemeli, hogy ez még eddig nem történt meg, kivéve Bismarck Herbert grófot, a­kiről azonban azt hiszik, hogy megmarad hivatalában. Jól értesült személyek azon véleményen vannak, hogy a porosz állami mi­nisztérium részéről egyáltalán nem várható a lemon­dás benyújtása. — A „Post“ még reméli, hogy Bis­marck herceg tovább is megmarad az állam szol­gálatában. Paris, márc. 18. Bismarck herceg lemondása a közérdeklődés kizárólagos tárgya. A lapok számos külön kiadása, valamint az esti lapok az esemény je­lentőségét fejtegetik. A „Liberté“ és a „Temps“ ki­emelik, hogy Bismarck herceg az utóbbi időben Európa békéjének támasza volt. Az új francia kormány programmja. Paris, márc. 18. A kormánynak a kaman mai ülésén felolvasott nyilatkozata azt mondja, hogy a kormány áthatva felelőségének és köte­lességének tudatától, magatartását az ország ál­tal kifejezésre juttatott óhajokhoz fogja szabni. Mi — úgymond a nyilatkozat — elődeinkhez ha­sonlóan, nemcsak a köztársasági in­tézményeket, hanem az egész de­mokratikus művet, melyet a korábbi törvényhozásoknak köszönhetünk, erélyesen meg fogjuk védeni. Szívből apellálunk a köztársasági párt minden frakciójára és arra fogunk törekedni, hogy szorosan egyesítsük az összes erőket. Mi nem zárunk ki senkit, mi szívesen fogadunk a köztársasági alapon minden jóaka­­ratú embert, a­ki hajlandó velünk a gazda­sági és társadalmi reformok fej­lesztésén együtt munkálkodni és ezen­­ az után oda fogunk jutni, hogy megalkotjuk a nagy, nyílt, toleráns és békés köztársaságot, mely a mi végcélunk és a mely meghozza várva-várt végét ama harcok­nak, melyeket most vívnunk kell. Az ország kifejezésre juttatta azon óhaját, hogy a vámregime alapjai megnyitassanak. Az ország a kereskedelmi szerződéseknek 1892-ben leendő lejártát várja, hogy uj taristák állapíttas­sanak meg és akkor aztán majd érett tanulmá­nyozás alapján a mezőgazdaság és a nemzeti munka hatályosabb meg­védését fogja kívánni. A kormány őszintén csatlakozik ez eszmék­hez. Meg fogja tenni az intézkedéseket, hogy 1892-ben semmi se gátolja a parlament szabad­ságát, még ama velünk barátságos viszonyban álló nemzettel szemben sem, melynek országunk­kal való kereskedelmi viszonya csak nemrég ké­pezte tanácskozás tárgyát a szenátusban. Mi a társadalmi átalakulás kor­szakában élünk, midőn a munkásosztá­lyok helyzete teljes joggal képezi a gon­dos megfigyelés tárgyát. A közhatalmak első kötelessége, figyelmüket a munkás népre irányí­tani és megkönnyíteni neki az átmenetet a jobb helyzetbe. Ez alól a kötelesség alól egy kor­mány sem vonhatja ki magát és a köztársaság­nak minden más kormánynál inkább át kell hatva lenni ez eszmétől. Mi rövid időn törvényjavasla­tokat fogunk önök elé terjeszteni, melyek oda fog­nak irányulni, hogy kifejleszszük a segélyezést, gondoskodást és a kölcsönösség szellemét, szó­val a m­un­k­á­s­o­k hely­z­et­e fokozatos javulásának minden elemét, hogy őket agg napjaikra biztosítsuk. Nem tartjuk szükségesnek, hogy most részletes programmot fejtsünk ki és törvényjavaslatok egész halmazát soroljuk fel, melyeket nem ritkán az események arra ítél­nek, hogy puszta ígéretek maradjanak. Önök tetteink után fognak megítélni bennünket. A mi célunk: kormány lenni, a szó igaz értelmében. A kormánynak nemcsak az a köte­lessége, hogy bent végrehajtsa a törvényeket és kint tiszteletet szerezzen az országnak, tévé-,

Next