Pesti Hírlap, 1890. március (12. évfolyam, 59-89. szám)

1890-03-16 / 74. szám

1890. március 16. PESTI HÍRLAP születésekor az anyakönyvbe mint leányt vehették be. A franciában ugyanis Camille egyiránt férfi- és női név. * (Magyar énekesnő Bécsben.) Spitzer Matild k. a., a nemzeti zenede növendéke (Meneti Edéné asszony tanítványa), a ki jelenleg Bécsben, Friedrich tanárnál tanul, a minap egy matinéén föltünést keltett néhány opera-ária előadásával. A többi közt a „Frdbl.“ a következőket írja róla: „A kisasszony kitűnően iskolázott, csengő mezzosoprán­­nal bir, mely sötét timbreje dacára könnyen éri el a háromvonásos Es-t“. A ,,D. Ztg.“ dicséri a fiatal éne­kesnő szép hangját és kiváló tehetségét úgy a drámai-, mint a koloratur-énekre. Megjegyezzük, hogy Spitzer k. a. Bécsben Szerpa név alatt szerepel a nyilvá­nosság előtt. Március 15-ike. A fővárosban. A szabadság napját, március 15-ét, nagy fény­­nyel és lelkesedéssel ülte meg ma a főváros. Az egyetemi ifjúság rendezte az ünnepélyt, de részt vett abban a főváros lakossága is. A szép ünnepélynek, mely hagyományos szokás szerint az egyetem­ és a Petőfi-téren folyt le, gyönyörű tavaszi időjárás ked­vezett. Napfényes idő mosolygott a fővárosra s enyhe tavaszias fuvallat járta végig az utcáit. Lobogódiszt öltött magára a fővárosnak különösen az a része, me­lyen az ünnepi körmenet elvonult. Az egyetem-téri házak ablakából tarka szőnyegeket s nem­zeti szinü lobogókat lengetett a szél s az egyetem-utcán, Ferenciek-terén, kigyó-utcán, vá­rosház-téren és kötő-utcán,a­melyen az egyetemi if­júság elhaladt, számtalan lobogó hirdette a magyar nemzetnek ez egyetlen igazi ünnepét. Az egyetem-tér azonban most nem nyújtott olyan díszes képet, mint az előző években. A központi egyetem hatalmas épü­lete, melyet ez ünnepély alkalmával zászlókkal és címerekkel ékesítettek fel, hiányzott most. Helyette csak egy egyszerű kőkerítés van, melyen mindössze három lobogó díszlett. A tér középért egy kis tribün volt felállítva az ünnepi szónokok számára. Ke­véssel délután egy óra után már az egyetem-tér szo­katlanul mozgalmas képet öltött magára. Gyülekezni kezdtek már ekkor az emberek , bár az ünnepély megkezdése csak három órára volt kitűzve. A rend­őrség részéről Máltás Hugó és Egyed István kapitá­nyok rendeltettek ki az egyetem-térre, hol ötven gya­log rendőr vont kordont, melyen keresztül csak az ünnepélyre kibocsátott jegygyel lehetett bejutni. A jelen volt közönség is igen díszes volt, hölgyek nagy számmal. Az egyetemi ifjúság az egyetem szerb­­utcai kapuján gyülekezett s innen két órakor vonult ki az egyetem­ térre. Az egyetemi ifjak nemzeti ko­kárdát viseltek s néhánynak fején a tavalyi tünte­tésből ismeretes sastollas kucsma volt látható. Az ünnepély délután három órakor kezdődött az egyetemi daloskör énekével. A „Szózatot“ adta elő a dalkör Somogyi Béla karnagy vezetése alatt. Ezután Lipcsey Árpád m. e. h. lépett az emel­vényre s szavalta el nagy hatással Ábrányi Emil „Március 15-én“ című alkalmi költeményét. A szép költemény minden egyes versszaka után dörgő élje­nek hangzottak föl s különösen végsorai keltettek nagy lelkesedést. Az éljenzés lecsillapultával Eötvös Bálint f. h. tartott lelkes beszédet. Kiemelte, hogy a magyar nemzet csak akkor lesz boldog s Magyaror­szág csak akkor lesz igazán nagy, ha kivívja sza­badságát, függetlenségét s önállóságát. Leírha­tatlan lelkesedést idéztek elő szavai, különö­sen akkor, mikor Kossuth Lajos érdemeit sorolta fel. Végül a magyar ifjúság kívánal­maként kifejezte azt az óhaját, hogy Kossuth Lajost a törvényhozás a honossági törvény módosí­tásával a honpolgárok sorába iktatja. Beszéde végén percekig tartó éljenzés zúgott fel. Jánossy Béla j. k­. szavalta el még díszmagyarban a híres „Talpra magyar””-t, zajos és lelkes éljenzés közt. Az egyetemi daloskörnek „Hymnusz“-ének­­lése után az ifjúság, a Kossuth-nótát énekelve, az egyetem-utcán, a Ferenciek-terén, kigyó-utcán, város­­rosház-téren és kötő-utcán át vonult ki a Petőfi-térre. Ide is nagyszámú rendőr vonult ki Lid­l J.-felü­gyelő és Boda J.-fogalmazó felügyelete alatt. A rendőrség itt is kordont vont a Petőfi-szobor előtti téren. Az ifjú­ságot nagyszámú s díszes közönség várta, soraiban itt is sok hölgygyel. Az ünnepélyt itt is az egyetemi dalkör éneke nyitotta meg, mely a „Talpra ma­gyarét adta elő. Gallia Béla jd. mondott ezután beszédet, melyen vázolta a 42 év előtti eseményeket s dicsőítette a szabadság magasztos eszméjét. Végül kegyeletes szavakkal adózott Petőfinek, a lánglelkü költő szellemének s riadó, lelkes éljenzés közben ko­­szorúzta meg Petőfi szobrát. Karsay István a műegyetemi segélyegylet elnöke szavalta el itt a „Talpra magyar“-t nagy ha­tással. Az ünnepélyt a dalkör „Szózat“ éneklése rekesztette be fél öt órakor. : . •­­ A szép ünnepély nem épen dicséretre méltó zavargással végződött be, melyben csak az a vi­gasztaló, hogy nem az egyetemi ifjak rendezték. Mi­kor ugyanis az impozáns tömeg a Petőfi-térről haza­felé tartott, egy nagy része a Kerepesi­ útra a függet­lenségi kör elé vonult — még ekkor a legszebb rend­ben — Kossuthot éljenezve és nótákat dalolva. A kör előtt (mely, jelenleg a Károly-vendéglő fölött van s ma egy „Éljen Kossuth Lajos“ feliratú zászló lengett egy ablakából) megállapodott a tömeg és Kossuth folytonos éltetésével fejezte ki rokonszen­­vét a párt iránt. A kör ablakai egyszerre megteltek képviselőkkel és alkalmi szónokok is akadtak csak­hamar, a­kiket viharos éljenzéssel fogadtak. Először Helfy Ignác szólt, de gyönge hangját elnyelte a folytonos zaj. Majd Meszlényi Lajos intézett rövid beszédet a tömeghez, kiemelve, hogy a párt az új regime alatt is rendületlenül fogja folytatni a harcot a nemzet függetlenségéért. Végül Visontai Soma ügyvéd szólt az ablakok egyikéből. Ezután a köztagok odahagyták az ablakokat s a tömeg oszlani kezdett. De csak az egyetemi ifjúság vált ki a csoport­ból, az utcai elem, ha már belekóstolt a tüntetésbe, együtt maradt. A tömeg vezetését olyan elemek vet­ték át, kik néha ki is fakadtak a­miatt, hogy „a magukat intelligenciának nevező elem elmaradt kö­zülük.“ A még mindig vagy ezer főre rugó tömeg ek­kor Ugron Gábor vas­ utcai lakása elé vonult, hol addig éljeneztek, mig három szobaleány meg nem je­lent az ablakokban; ekkor aztán az egyik „vezető“ felkapaszkodott a „kollegák“ hátára és dörgő hangon azt indítványozta, hogy menjenek Budára a Hentzi­­szobor elé. . . Az indítvány rögtön hálás talajra lelt s megin­dult az áradat a népszínház felé. Vagy tíz percig a technológiai iparmúzeum előtt időztek, (remélve, hogy az ablakban talán csak megjelenik Tisza Kálmán, ha nagyon kurjongatnak),­­ de miután senki sem mu­tatkozott, tovább folytatták útjukat a nagy körúton egész a Király­ utcáig. Útközben hol az egyiket, hol a másikat emelték föl a vállukra a hangadók közül, a­ki aztán erősen hadonázott a kezeivel. (Szót a nagy ordítás miatt nem lehetett hallani.) A nagy körút és Királyutca sarkán egyszerre nagy lárma tört ki: „Halljuk Takács Zoltánt!“ S miután azt is hallották, az ismeretes „Abcug Tisza, Abcug Csáky“ nóta akkordjai mellett befordultak a király-utcába. A tömeg előtt vagy 2—300 gyerkőc éktelen visítást vitt végbe, a szűk király-utcában pedig egé­szen megakasztották a forgalmat. Mire azonban a Kossuth-nóta folytonos éneklé­sével a Károly-körúton, Deák-utcán, Gizella­ téren át a Dorottya-utcába értek, észrevették a rendőrséget, mely előre értesítve, készen várta őket,­­ és jobb­nak látták a programmot megváltoztatva, vissza­fordulni. A rendőrség idején értesült a tüntetők tervéről. Gyors vágtatásban harminc lovas rendőr vonult a szabadelvű kör elé, azt körülfogva és a Dorottya­ utca torkolatát is elzárva. Néhány lovasrendőr pedig a lánchídfőnél foglalt állást. A rendőrség e kivonulása nagy feltűnést keltett a Lloyd-épület környékén s csakhamar kiváncsiakból álló nagyobb csoportok ve­rődtek össze a tér szabadon hagyott részein, melyek a rendőrséggel együtt érdeklődve várták a tüntetőket. Azok nagy zajjal meg is érkeztek a Gizella-térre, de észrevévén a rendőrséget, a Wurm-háznál jobbnak látták visszafordulni, így kerültek azután a váci­ utcán kigyó-utcán, hatvani­ utcán át ismét a Szik­szay elé. Itt a tömeg megállapodott. Nem tudta, hogy mi célból jött ide, valamint eddig se tudta, mért járja körül a várost. Végre valami cipészlegény (ha ugyan jól sejt­jük az alakjából) kezdett szólni a csoporthoz: „Ne­künk Takács Zoltán úr mondotta, hogy a Szikszay elé jöjjünk vissza, azért hát fölszólítom őt tisztelettel, hogy tartson itt beszédet, vagy pedig szónokoljon, hogy oszoljunk széjjel.“ Takács azonban okosabbnak tartotta a Szik­­szayba vonulni s a tömeg is csakhamar szétoszlott, annál is inkább, mert valaki elkiáltotta magát: „Jönnek a rendőrök.“ Ez elég volt, hogy szét­­ugorjon. Az egészben csak az a kár, hogy március te­lkén történt. A zavargás folytán este s az éj egy részében folytonosan lovas rendőr-őrjáratok cirkáltak a főváros utcáin, a rendőr­palota udvarán pedig konszignálva volt az összes gyalogrendőrség. A tüntetések azonban nem újultak meg, csak a hazafias asztaltársaságok helyiségei voltak hangosak. Az egyetemi ifjúság a tüntetés folytán ma estére tervezett bankettjét nem tartotta meg. Az országgyűlési függetlenségi párt ma délben­­ márc. 15-ike alkalmából igen látogatott bankettet­­ tartott, melyen Irányi felköszöntötte Kossuthot, nagy­­ lelkesedést keltve, Helfy Ignác pedig Irányit, a párt elnökét. Mondtak még több pohárköszöntőt is, töb­bek közt a sajtóra. Kossuthhoz üdvözlő távira­tot intézték. Este számos asztaltársaság ünnepelte meg fővárosszerte lelkes hangulatban a nevezetes év­fordulót. A vidéken. Március 15-dikét vidéken is megünnepelték, csaknem minden nagyobb városban. Ma a következő távirati tudósításokat kaptuk: Kecskeméten oly impozánsul és oly nagy rész­véttel soha nem ünnepelték március 15-ikét, mint ma. Reggel minden templomban ünnepélyes istentisztelet volt, délelőtt a ref. főgimnázium ifjúsága ünnepélyt ren­dezett. Délután a jogász-ifjúság ünnepélye volt a piac­téren, később két kegyesrendi tanár alkalmi föld­ra­­vasást tartott. Este Ugron Gábor és Horváth Ádám képviselők ellátogattak a város különböző ré­szein egybegyült ünneplő polgárokhoz. A pécsi jogakadémia polgársága a mai emlé­kezetes napot méltó ünnepélylyel ülte meg. A közön­ség intelligenciájának nagy részvétele mellett a nő­egylet nagytermében tartott szavalat, felolvasás és beszédek képezték a sikerült ünnepélyt, mely után hazafias dalok éneklése mellett járták be a város főbb utcáit. Kossuth Lajosnak üdvözlő táviratot küld­tek, este pedig igen sikerült bankett volt. Hasonlókép a keresztény társalgókor is ünnepelt s a pécsi dalko­­szorú is. Március 15-ikét Esztergomban nagy ün­nepséggel tartották meg; az egyesületek, tanulóifjú­ság s nagyszámú közönség zászlóikkal vonultak ki a honvéd­ temetőbe, hol Földváry István városi főügyész nagyszabású beszédben fejtegette a nap jelentőségét A szózat eléneldése után megkoszorúzták a honvé­dek szobrát. Kolozsvárott március 15-ikét nagy ünnepé­lyességgel ülték meg. A Redout földiszített termét zsúfolásig megtöltötte a közönség. Az alkalmi beszé­det Herepei Gergely református lelkész tartotta, Serly Lajos népdalokat zongorázott, E. Kovács Gyula Szász Gerő alkalmi költeményét szavalta, Réthi Laura népdalokat énekelt, Bárdi Géza szavalt. A polgári dalegylet Ábrányi Emilnek, Ábrányi Kornél által ze­­nésített hazafias dalát énekelte. Nagyvárad fényesen megünnepelte március 15-ikét. A jogakadémia dísztermében Németh és Bu­­day joghallgatók tartottak szép alkalmi beszédeket , jelen voltak ezután Nagy Sándor és Rulikovszky vértanuk emlékei elé­ vonultak, hol ugyancsak haza­fias szónoklatok tartottak. Este a Zöldfában bankett volt. A hangulat lelkesült. Marosvásárhely­ a mai napot fényesen meg­ünnepelte. A városházától nagy menet indult az Apollo helyiségébe, hol alkalmi beszédeket és szava­latokat tartottak. N­agyenyed lelkesen ünnepelte meg a sza­badság napját. Díszes körmenet volt az iparos és vá­rosi dalkörök részvétele mellett s a menet a 48-as honvédekkel a városháza előtt állapodott meg. Az erkélyről ünnepi beszédeket és szavalatokat tartottak: Takács, Végh, Szabó Jenő, Bacza. A házak lobogó­val vannak feldíszítve. Este bankett volt. Szeged közönsége is hazafias kegyelettel ün­nepelte meg márc. 15-ikét. Délelőtt a rókusvárosi templomban ünnepélyes isteni tiszteletet tartottak, me­lyen a városi tisztikar, Pálffy polgármesterrel élén, valamint a 48-as honvédek egyesülete testületileg je­lent meg. Este az alvárosi társalgó-egyletben s az összes népkörökben hazafias felolvasásokkal és sza­valatokkal egybekötött estélyeket tartottak. Kolozsvárott az egyetemi ifjúság ünnepélye a főtéren fáklyák mellett a legnagyobb rendben im­pozánsan folyt le. Papp Zoltán a „Talpra magyart“ szavalta, mire Váradi Aurél tartotta az ünnepi beszé­det, Farkas Sándor pedig saját költeményét szavalta. A dalegylet remek éneke után az ünnepély véget ért. Az ifjúság üdvözlő sürgönyt küldött Kossuthoz. Este az „Erzsébet“ szállodában bankett volt. Pozsony. A pozsonyi „jogász-társaskör“ ma délután a városház nagytermében impozáns emlék­ünnepet rendezett. Pozsony szine-java, díszes hölgy­közönség foglalta el az ülőhelyeket, s a terem föld­szintje s karzatai zsúfolásig megteltek a városi pol­gárság csoportjaival. „A szabadság eszméje s már­cius 15-ike“ címen Exner Kornél, a „jogász-társas­kör“ elnöke, emelkedett szellemű megnyitó beszédet tartott, mely alatt lélekemelő jelenet volt az, midőn a szónok felszólítására az egész közönség felál­lott s úgy hallgatta meg a márciusi 12 pontot. Né­meth Rezső hatással szavalta Rudnyánszky „Már­cius 15-ike“ c. alkalmi költeményét. Filipek Fe­renc dolgozatát, „Petőfi szerepe Magyarország átala­kulásában“, Mikola Ferenc tetszés közt olvasta fel. Radákovich Béla Petőfi „Talpra magyar“-ját szavalta hévvel, Rumlik Emil pedig érdeklődés mellett olvasta fel „Mesetörténet“ c. elmefuttatását. A közönség minden közreműködőt élénken megtap­solt. Az emlékünnep emelkedettségét nagyban elő­mozdította a „pozsonyi dalegylet“ közreműködése a Himnusz és Szózat eléneklésével. Este a színházban a „jogász-társaskör“ felkérésére díszelőadás, utána pedig bankett volt. 5

Next