Pesti Hírlap, 1890. augusztus (12. évfolyam, 210-240. szám)
1890-08-01 / 210. szám
2 PESTI HÍRLAP 1890. augusztus 1. Ernő főherceg, Zsigmond főherceg, Rainer főherceg, Mária főhercegnő, Henrik főherceg, Ernő Ágost kumberlandi herceg, Thyra kumberlandi hercegnő, Mary hannoveri hercegnő, Lipót bajor herceg, Gizella bajor hercegnő, Konrád bajor herceg, Károly Tódor bajor herceg, Mária Josefa hercegnő, Mária Terézia württembergi hercegnő, Izabella württenabergi hercegnő, Róbert Württemberg herceg, Adolf nassaui herceg, továbbá a meghívott magas udvari és állami méltóságok, gróf Szapáry miniszterelnök és gróf Széchen főudvarnagy, valamint a legmagasabb vendégek kíséreteihez tartozó urak és hölgyek és azon dragonyos-ezred tiszti küldöttsége, amelyben a vőlegény szolgált. Ünnepi csend uralkodott a pazar pompával díszített templomban. Az oltártól balra négy arany bársonyszék áll egy imazsámoly mögött, melynek piros bársonyleple aranynyal szegélyezett és a melyen elöl még egy aranynyal takaró fekszik. Ezen imaszékek az uralkodó pár é s a vőlegény szüleié. Egy kis köz után két hasonlóképen piros bársonynyal bevont pad következik és ezekkel átellenben további két hasonló pad van a legmagasabb vendégek számára. Mindezt ritka tropikus növények, narancsfák övezik, melyek sárga gyümölcse kikandikál a levelek közül. Az egész szentély nehéz bársony szőnyeggel van beborítva. Középen imazsámoly áll a jegyesek számára. Az oltárlépcsők előtt oldalvást hal szék várja a kíséret nőtagjait. Az esküvő. Reggel 8 órakor Mayer udvari lelkész a császári villában csendes misét mondott és kiszolgáltatta a jegyeseknek az úrvacsorát, s/*10 órakor elindult a nászmenet a császári villából. A tíz zárt kocsi, melyekbe kizárólag fehér lovak voltak fogva, nem igen gyors menetben a következő sorrendben haladt. Az első négyüléses kocsiban ültek György bajor herceg, Erzsébet Mária főhercegnő és Amália bajor hercegnő; a második négyüléses kocsiban Salvator Albrecht főherceg, Mária Immaculata Raineria főhercegnő, Augusta bajor hercegnő ; erre egy kétüléses kocsi következett, melyben Ferdinánd főherceg és Erzsébet bajor hercegnő ültek; a következő két üléses kocsiban Ferenc Ferdinánd estei osztrák főherceg és Karolina főhercegnő foglaltak helyet; az ezután jövő két üléses kocsiban Salvator Károly főherceg és Mária Immaculata főhercegnő ; a hatodik két üléses kocsiban a király ő felsége ült a vőlegénynyel, Salvator Ferenc főherceggel, az erre következő szintén két üléses kocsiban pedig ő felsége a királyné a menyasszonynyal, Mária Valéria főhercegnővel. Erre három két üléses kocsi jött a kísérettel és pedig báró Nopcsa főudvarmester Festetics grófnő udvarhölgygyel, azután gróf Paar altábornagy főhadsegéd Korniss grófnő kamarai előljárónővel és az utolsó kocsiban báró Lederer főhadnagy és Coudenhove grófnő udvarhölgy. A menet a templomba a Götzstrassén a Kreutzstrassén és a Postgassén át haladt, mely utakat óriási népáradat lepte el és szőnyegek és gályák pazar tömegével voltak feldíszítve. Az orgona ünnepi hangjaitól átrezgett templomba a vendégek a kocsikból kiszállva rögtön beléptek. Az ajtónál a nászmenet a következő módon sorakozott: Elől ment a vőlegény, Salvator Ferenc főherceg délceg dragonyos kapitányi egyenruhájában testvérével, Karolin Mária főhercegnővel, ki világos kék ruhába volt öltözve. Ezután következtek a nyoszolyóleányok: Erzsébet főhercegnő, a boldogult trónörökös kis leánykája rózsaszínű ruhában, kibontott hajjal, Gizella főhercegnő két leánya: a tizenhat éves Erzsébet bajor hercegnő, világoskék toiletteben, hajában abroncscsal és a tizenöt éves Auguszta bajor hercegnő, ezután a vőlegény nővére, a tizenkét éves Mária Immaculata Raineria főhercegnő, szintén világos kék öltözékben és a királyné ő felsége unokahuga, Amália bajor hercegnő, ki rózsaszínű ruhát viselt. Most következett a menyasszony, Mária Valéria főhercegnő, drága fehér menyasszonyi ruhában, hosszú uszálylyal, hosszú fátyollal és élő myrtusdiszszel, kit Salvator Albrecht főherceg, a vőlegény öcscse, a ki dragonyos hadnagyi egyenruhába volt öltözve, vezetett karján; őket követték mint vőfélyek a menyasszony unokafivérei, Ferenc Ferdinand főherceg alezredes és Ferdinand főherceg műszaki főhadnagy és a menyasszony tíz éves unokaöcscse, György bajor herceg, ez utóbbi fekete szalon öltözetet viselt és alacsony selyem cilindert. Ezután jöttek a menyasszony szülei: a király, ulánus ezredének ezredesi egyenruhájában s a királyné, ki Rudolf trónörökös elhunyta óta most vetette le először a gyászruhát. A felséges asszony szürke selyem ruhába volt öltözve, szürke tollakkal, capot kalappal, mely utóbbinak széle brillant csillagokkal volt szegélyezve. Utánuk következtek a vőlegény szülei, Salvator Károly főherceg altábornagy, Mária Immaculata főhercegnővel, aki öréme-csipkés öltönyt hordott, szürke bársony betéttel. A kíséretbeli hölgyek és urak zárták be a menetet. Ő felségeik, valamint a vőlegény szülei az evangélium oldalán készített helyeikre mentek, a mátkapár a főoltár elé helyezett térdeplő elé állott, míg a vőfélyek és nyoszolyólányok a mátkapár mögött félkörben állottak körül. A menyasszonyi ruha egyszerű, fehér öltüzet volt; az ara fejéről hosszú fátyol lengett alá; haját mirtuskorona ékítette. Az eredetileg tervbe vett díszes ruhát mellőzték; a királyné a legnagyobb egyszerűség mellett nyilatkozott és a menyasszony beleegyezésével a hosszú uszályt is elhagyták. A főhercegnő elbájoló volt ebben az egyszerű öltözetben. Klotild főhercegnő sárga toilettere, leánya Mária Dorottya főhercegnő pedig kékszínű ruhába volt öltözve. Stefánia főhercegnő világos heliotrop öltönyt viselt, csipkével fedve, a bébé-capot kalapka brillantokkal volt megrakva; felette pompás volt Mária Terézia főhercegnő toiletteje, fehér, brokát, sárga csikókkal és magas capot kalapkával. A főhercegek valamennyien egyenruhában jelentek meg, a magasabb rangúak ezredesi egyenruhában. Gizella bajor hercegnő szürke brokát-toilettet viselt, László főherceg fekete szalonöltözetet és a kis Konrád bajor herceg fehér matrózruhát. A templom, melyben több mint 1100 személy volt összegyűlve, szin- és életteljes ragyogó képet nyújtott. A fényes egyenruhák és a hölgyek gazdag toilette-jei összevegyültek az egyszerű frakkal és a papok talárjával s mindez szemkápráztató színekben emelkedett ki a gazdag növénydísz keretéből, amelylyel a templom pazarul fel volt ékítve. Az oltár előtt imazsámolyt állítottak fel; ez volt a márkapár helye. Abban a pillanatban, midőn menyasszony és vőlegény az imazsámoly felé közeledtek, mély megindultság vett erőt a közönségen. Nagy mozgás támadt; mindenki látni akarta a bájos menyasszonyt, kinek karcsú termetét hosszú csipkefátyol bomlotta. A vőlegény délceg elegáns alakja nagyon kedvező benyomást tett. Míg a mátkapár mély áhitatosságban elmerülve az imazsámolyon térdelt, a püspök az oltárnál megszentelte a gyűrűket. Hunyady gróf főszertartás- mester feladására a márkapár fölkelt és Hohenlohe herceg főudvarmestertől követve, a főoltárhoz lépett. Ezután a püspök megtartotta az esketési beszédet. Annak végeztével dr. Mayer udvari plébános egy arany tálcán odanyújtotta a gyűrűket a püspöknek ; előzőleg azonban a szokásos kérdéseket intézte a márkapárhoz; úgy az ara, mint a vőlegény hangos és jól érthető igennel feleltek. A menyaszszony ez alkalommal mélyen meghajtotta magát szülei felé. Közvetlenül a gyűrűváltás előtt hangzott fel a harangok zúgása, melybe belevegyült az orgona hatalmas zenéje. A püspök szentelt vizet hintett az új párra, a kar a Te Deumot énekelte és ezzel véget ért a szertartás, mely összesen harmincöt percig tartott. gépek és sülyesztők csodáit, megjegyezve, hogy a cselekvény egyaránt játszik a földön és levegőben, mert majd minden jelenetben istenek jelentek meg felhők között az előadók mellett. Az opera befejezését, a császári menyasszony apotheozise képezte, kinek Jupiter odaítélte az álmát, mint aki egyesítette magában Junó méltóságát, Minerva szellemét és Venus szépségét. Még fényesebb ballett követte ezt a Burgéren, mely e célra karzatokkal vétetett körül a nézők számára. Az udvar részére a Schweizerrot előtt gazdagon díszített emelvény volt felállítva, aranytól dús mennyezettel. A ballet tartalmát a víz és levegő vetélkedése képezte a gyöngy (M a r g e r i t a : célzás a fejedelmi menyasszonyra) leírása felett , minek eldöntésére a többi elemeket hívták fel. Jött először egy pompás hajó, mesterséges hullámokon, körülvéve 30 tengeri istentől, kik kagyló-kürtöket fújtak. A gazdagon díszített s aranyozott hajó árbocrudjáról arany gyapjú csüngött. — A fedélzet tele fényes öltözetű lovagokkal és hajónéppel. A tér közepén a hajó horgonyt vetett, ám a alakja tűnt fel a hátsó fedélzeten s kihirdetve az elemek harcát, felhívta a lovagokat döntnökökül ; a győző dija az aranygyapju leendett. Most felvonultak az elemek. Előbb a Levegő, kinek személyesitői ezüsttel díszített kék és rózsaszínbe voltak öltözve, jelvényeik széles napfejekből álltak; a lakájok szárnyas ruhákat viseltek s középütt felhőszekerén trónolt Junó. Azután következett a Levegővel szövetséges Tűz, ezt piros ruhák jelezték, még a lótakarók rojtjai is tűzlángokat tüntettek föl. Jelkép gyanánt szikla szolgált, melynek tetejéből lángok csapkodtak fel, belsejében pedig vad kinézésű kyklopsok emelgették a nehéz kalapácsokat. Az ellenpárt felvonulását a Viz nyitotta meg, világoskékbe öltözött, gyöngyös, kagylós ruhájú személyesítőkkel. Mozgó medencét vettek körül, melynek közepén tengeri lovaktól húzott trónon Neptun f ült, Tritonok közepette. A negyedik elemet, a Földet, zöld és fehérbe öltözött, drágakövekkel, gyümölcsökkel és lombokkal ékített lovagok ábrázolták, kik mesterséges kertet vittek magukkal, melyben egy trónon Venus ült. Miután mindkét tábor dalban, szavalatban adta elő igényét a gyöngyre, s nem juthattak megegyezésre, kezdetét vette a harc, rendkívül művészi caroussel-kifejlődésekben. A tornának trombitaharsogás vetett véget s feltűnt egy eddig felhővel eltakart templom, melyből az örökkévalóság istennője azzal lépett elő, hogy beszüntette az elemek harcát, mivel a legszebb gyöngy a nagy Leopoldot illeti erényei jutalma gyanánt. Záradékul ragyogó körmenet következett, melyben maga a császár is részt vett, és egy ,eddig soha sem látott rendkívüli produkciót — a lovas ballet, minden lovas részvétele mellett. Az egész látványosságot olasz művészek komponálták és rendezték ; a színjáték költője Francesco Sbarra volt, a zenéé Antonio Bartali, míg a kiállítás rendezésére egyenesen Ferrarából hozatták el Carlo Pasetti-t. Ehhez hasonló volt az a nász is, melylyel Lipót császár legidősb fia, József vitte haza a szép Amália, braunschweig-lüneburgi hercegnőt 1699-ben. Itt is a spanyol disz és pompa kápráztató kifejtése ejtette ámulatba a néző közönség ezreit. Ünnepi díszben ragyogó utcákon haladt a menet az Augusztinusokhoz s onnan a Burgba, hol a nászlakomát elköltötték. A császár és császárné drap d’or székeken ültek, a többi főhercegek és főhercegnők bíbor zsámolyon, csak a menyasszony anyjának volt, mivel csak hercegnő volt akaratlan piros bársonyszéke. Neki föl is kellett állnia az első konfekt-fogás után, hogy a császárnak odanyújtsa az asztalkendőt. Ilyen apróságokra is kiterjedt a szigorú szertartásosság. A menetben azonban a menyasszony anyjával együtt 50,000 írtba került diszkintóban foglalt helyet. Maga a vőlegény, a későbbi I. József császár nyolc főrangú által vitt pompás mennyezet alatt lovagolt. Három nap, három éjjel tartott a vigság. Legszebb pontja a programainak a Burg-téren rendezett serenade volt, melyen minden képzelhető mythológiai személy, élükön Hymen istennel, tizenhárom diadalszekeren előrobogva, fáklyavilágítás mellett ily című koncertet adott elő: „Le triomphant Hymenée“. Az udvar, a miniszterek és előkelőségek a Burg ablakaiból nézték a látványos jelenetet, míg a nagy tömeg az utcákat és tereket töltötte meg zsúfolásig. A II. József császár első házassága még trónörökös korában Mária Izabellával, már csak azért is érdekes, mert a Mária Terézia előtt felállított magyar testőrség ezúttal szerepelt először nyilvánosan. A rendkívül művelt hercegnő, ki hegedűt játszott, francia költeményeket irt, politikai, sőt