Pesti Hírlap, 1890. augusztus (12. évfolyam, 210-240. szám)
1890-08-31 / 240. szám
Budapest, 1890. XII. évf. 240. (4197.) szám. Vasárnap, augusztus 31. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre . a.. 7 * — » Negyedévre !.. . 3 » 50 » Egy hóra. . . . 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 ks. Vidéken 6 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, Mort utca s., zöldszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszószámlások intézendők. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. . . ________________________________________________________________________ Szerkesztési Iroda: Budapesten, nádot-utca 7. n., I amstel, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek tét. Francziaország részére pedig John F. Jonks & Cih. Parisiin, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Az ezüst árhullámzása. Akinek ez idén eladó búzája van, annak zsebe meg fogja érezni az ezüst érték emelkedésének reá nézve káros következését. Az aratás bőségével meg lehetett elégedni nálunk is, Oroszországban is, a többi exportáló országokban, melyek máskor a londoni világpiacon gabonájukkal velünk versenyeznek, a termés csak középszerű volt, a múlt évi készletek mind elfogytak s nemcsak az osztrák iparos tartományok, a Svájc és Angolország, melyek minden évben bevitelre szorulnak, hanem még Francia- és Németország is csak idegen gabonával fedezhetik szükségletüket. Az árak tehát, állandóan emelkednek a világpiacon, de azért termelőink mégsem kapnak több pénzt a métermázsáért mint tavaly, midőn az amerikai verseny leszorította az árakat. A nagy közönség, mely a valuta hullámzását, fluktuációját nem kíséri figyelemmel, csodálkozni fog ezen reá nézve kellemetlen tapasztaláson, mert nem figyel arra, hogy tavaly az aranynak magasabb agrója volt az ezüsthöz képest, mint ez idén, vagyis, hogy az ezüst olcsóbb volt, most pedig megdrágult, hogy tehát a londoni világpiacon alakuló gabonaárakért, melyek aranyban szabatnak meg, tavaly több ezüstöt vagy ezüstre alapított bankót fizettek Magyarországban, mint ez idén, midőn az ezüst értéke emelkedett. Mindennapi életünkben nem érezzük ugyan az ezüst érték ingadozásának következményeit, a kenyér, a hús, a szövetek nem lesznek azért olcsóbbak, hogy az értük fizetett ezüstnek vagy ezüstöt képviselő bankónak nemzetközi értéke nagyobb, de minden kiviteli cikkünknél csakugyan megérezzük ezt kárunkra. Ellenben a pénzügyminiszter költségvetése javult, mert az aranyjáradék kamatjaira szükséges arany kevesebb ezüst pénzen szerezhető meg ez idén, mint tavaly. Azt fogják tehát sokan kérdezni, honnan ered az ezüst értékének árhullámzása, évekig tartó leszállása s mostani rögtöni emelkedése, holott az arany az ezüst és arany értéke közt századokon keresztül jóformán állandó volt. A felelet nagyon egyszerű. Az arany- és ezüstbányák évenkinti termelése egész 1848-ig keveset változott s arányban maradott. Midőn azonban az észak-amerikai államok Kaliforniát megszerezték Mexikótól s ott az aranyat az előtt nem is álmodott mennyiségben húzták ki a homokból, az angolok pedig Ausztráliában s Afrikában a Fokföldön roppant aranymezőket fedeztek fel; úgy látszott egy ideig, hogy az arany válik olcsóbbá. Húsz év óta azonban még az aranybányáknál is gazdagabb ezüstbányákat nyitottak meg Montana és Nevada államokban Észak-Amerikában, úgy hogy a kiaknázott évi ezüstmennyiség nem volt többé a régi árakon elhelyezhető, sem az iparnál, sem a pénzverdékben. A kínálat nagyobb volt mint a kereslet, ami természetesen leszállította az ezüst árát s megváltoztatta a régi hagyományos arányt az ezüst és arany közt, a nemzetközi kereskedelemben pedig azon államokakarom, és mégis meg-megújul ez a gondolat bennem. Csak rá kell néznem és azonnal látom, hogy mily kedves, milyen szép és milyen méltó arra, hogy a fiatal emberek elrabolni igyekezzenek tőlem. És azok a fiatal emberek! Na, nevessen ki, mondjon bohó, nevetséges anyának, de úgy van, féltékeny vagyok rájuk, szeretettel, vágyakozva néznek rá, és én tudom jól, hogy már nem messze van az a pillanat, amelyben megszűnik egyedül az enyém lenni. Péter (elfogadva). Azt tetszik hinni ? Mama. Nem hiszem, Péter úr, hanem tudom. Ha úgy akarnám kifejezni magam, mint a férjem szokta, azt mondhatnám, hogy már meg vannak számlálva a napjai. Péter (kissé rekedten). Talán van már valaki ? Mama. Vannak, Péter úr, vannak. Eddig is voltak ugyan, de nem oly veszedelmesek, mint most. Eddig mindig sikerült elhárítanom a csapást, de most félek, nem fog sikerülni. Igen komolyan veszi az ellenség a dolgot és úgy veszem észre, hogy a férjem már hozzájuk pártolt át. Tudja, ő jó, igen jó ember, de ha akaratos, akkor igazán akaratos. Ha ő megbicsakolja magát, akkor mindennek vége. (Szomorúan.) És, azt hiszem, mert ezen a ponton áll. Péter: Kihez pártolt? Mama. Igen szívesen nyilatkoznám, de nem tehetem. Annyit azonban megemlíthetek, hogy a férjem pártfogoltja egy önálló, igen vagyonos és nagy tekintélyben álló férfi, aki az ő előmenetelét is elősegíthetné. Szó sincs róla, igen előnyös lenne. Péter (sötéten): Nagysád is mellette van ? Mama. Nem. Egész határozottsággal mondhatom, hogy én ellene vagyok nak adott előnyt, melyek aranyra alapították valutájukat, holott a bimetallista államokban, melyekben úgy az ezüst, mint az arany egyformán fizetési eszközül szolgál, az olcsóbb ezüst természetesen kiszorította a drágább aranyat a forgalomból, minthogy pedig az amerikai ezüstbányák kifogyhatatlanoknak látszottak, az ezüst értéke lassan, de folyvást alábbszállt. Most azonban a leggazdagabb nevadai bányákban már oly mélységre jutottak, hogy a munka folytatása a hőség miatt csaknem lehetetlenné vált, s a bányászok már negyedóráról negyedórára egymást felváltani kénytelenek; valószínűvé válik tehát, hogy az ezüst túltermelése nem lesz ezentúl oly rohamos, mint eddigelé volt. Az északamerikai államok kongresszusa fel akarta használni ezen kedvező alkalmat, hogy az ezüst folytonosan növekedő olcsóságának gátat vessen, mert az amerikaik érezték legélénkebben az ezüst árhullámzásának alkalmatlanságát és kárát, mely minden hosszasan tartó üzletnél előre ki nem számítható. Ugyanazért törvényt hoztak, mely a pénzügyminiszternek meghagyja, hogy minden hónapban bizonyos nagy mennyiségű ezüstöt vásároljon szabad piacon, s ennek értéke erejéig kincstári bizonyítványokat bocsásson ki, melyek be nem válthatók ugyan, de minden állami pénztárnál készpénzül fogadtatnak el, tehát valóságos papírpénzül szolgálnak. Miután az Unió központi kincstára úgy is zavarban van az iránt, mire fordítsa az évi, másfél száz millió tallért meghaladó jövedelemfelesleget, ezzel a lebegő, elhelyezést kereső Péter (örömmel): Igazán ? Mama. Igen természetes. Hiszen mondtam önnek, hogy mindenkire féltékeny vagyok és így ő reá is. Azután, tudja, én nem akarok érdekházasságot. Péter (gyorsan). Nem is jó az. Mama. A legtöbb esetben boldogtalanságra vezet. Tudom jól, és mentse meg tőle az isten az én jó gyermekemet, az édest. Azt akarom, hogy ha már meg kell lennie, legyen egy olyan fiatal emberé, aki törekvő, szorgalmas. Aki őt szereti, és akit ő szeret. Péter. Ez a legigazibb. Mama. Nyújtsa a kezét annak, akit ismer jól, akit becsül és akivel boldog fog lenni. Legyen a felesége, ha az illető nem gazdag is. Péter. Nemes gondolkozás. Mama. Ha azonban ilyen nem akad, vagy ha találkozik is és nyújtani akarja a bizonytalanságot az által, hogy nem nyilatkozik, akkor legyen meg a férjem akarata. Elvégre is, bármint szeretjük is, nem maradhat öreg leány. Péter. Nem. Az nem. Mama (hirtelen). Most jut az eszembe, hogy magával számolni valóm van. Péter (meglepetve). Velem ? Mama. Igen, igen, magával. És pedig most, azonnal. Legyen elkészülve, hogy kegyetlenül megmosom a fejét. (Szeretetreméltó duzzogással.) Gonosz ember! Péter (csodálkozva néz): Mama. Hiába néz és hiába akarja adni az ártatlant, aki nem tudja, hogy miről van szó. Igen. Ismétlem. (Mosolyogva.) Gonosz ember. (Szemrehányással.) Nem is értem, hogy mint csalódhattam annyira önben. Jászi- Pesti hírlap“ tárcája A mama. — Vígjáték két jelenésben. — •— A „Festi Hírlap“ eredeti tárcája. — Péter (belép, bátortalanul megáll, elpirul. Félénken.). Kezeit csókolom. Mama. Isten hozta. Jöjjön, üljön ide mellém és beszélgessünk. Péter (zavartan előlép és a mama mellé ül le). Mama. Akarja tudni, hogy mit mondott Klárika az imént ? Péter. Ha lesz szíves megmondani. Mama. Így szólt: Édes, aranyos mamám ! Én érzem, hogy Péter úr ma el fog jönni, tudom, hogy alkalmam lenne hallani szellemes csevegését, de mégis elmegyek. A Mari beteg, elküldött értem s barátnői kötelességemnek tartom meglátogatni őt. Igen, mama, olykor-olykor áldozatot kell hozni. Nos, Péter úr, mit szól ehhez? Ugye, egy szív, ugye, egy nemes barátnő ? Érzi, tudja, hogy egy igen kedves barátja látogatja meg, de ő mégis eltávozik, mert beteg barátnéja látni kívánja őt. Péter (elragadtatva): Angyali szív. Mama. Hátha ön úgy ismerné, mint én. Ha látta volna felnőni teljes szépségében, ha ismerte volna törekvőnek, szorgalmasnak, nemesnek, jónak. Ah, Péter úr, akkor tudná csak, hogy mi ő nekem. (Elérzékenyülve.) Hányszor megsirattam már azt az időt, mikor el fogom veszteni, s mással kell megosztanom szeretetét. Péter: Ne is gondoljon nagyság erre. Mama (szomorúan): Nem akarom, kerülni Lapunk mai száma 20 oldalt tartalmaz