Pesti Hírlap, 1891. január (13. évfolyam, 1-31. szám)
1891-01-01 / 1. szám
.................................—— ■....... — Mit, hogy nem tud lőni? az úristen is csak egy kicsikét tudhat jobban? Nimródi hírem e perctől kezdve meg volt állapítva. Apám kimondta a szentenciát. „Erdész lesz belőled. Elviszlek Selmecbányára.“ Az öreg Filcsik megsimogatta a fejemet, mikor találkoztunk s nagy prosopopeával monda a vele menő kántornak: — Ezért a gyerekért sok pénzt megadna a király, mert ez — fogadni mernék a bundámba — minden ellenségét lelövöldözné apródonkint. Messzire hire ment. A harmadik faluban lakó gróf is megtudta s a legközelebbi hajtóvadászatra engem is meghívott. Apám büszke volt. ,,A család emelkedik“, hangoztatá fennen egynéhányszor. Anyám azt felelte: „Ne kevelkedj a gyermekben előre, mert én nem akarom, hogy az állatok hóhérja legyen.“ Apám visszafelelt: A Veresek nem értik az effélét! (Veres Mária volt anyám, az ebecki Veresekből.) A Veresek soha se voltak még grófi vadászatokon! A Veresek voltaképen nem is vadászok. A Veresek voltaképen rókák. A rókák és a vadászok közt pedig még igen sok a különbség. E kedélyes kötekedések igen gyakoriak voltak az én édeseim közt s hol az egyik família kerekedett felül, hol a másik — de azért grófi vadászaton csak én voltam. Bár ott ne lettem volna! — dec. 31. Szögyény-Marich Llászló miniszternek a főrendiház élethossziglani tápjává kineveztetését holnap fogja a hivatalos lap közölni. —■ Az uj minisz-A nagyhírű vadász Pétery Muki bácsi mellett állottam a kékkői erdőben. Az öreg szépen a vadász-kalendáriumot töltögette a fejembe, hogy mikor milyen vadra kell lőni, amint egy fogolycsapat, kres, kres, nagy csikorogva fölrebbent. — Ne lőjj hamar közéjük! Fölemeltem a fegyvert, drum drum. A füst eloszlott. A fogoly kakas sértetlenül menekült el összes zeledségével, de egy hajtó, aki pedig egészen oldalt állt és épen nem a foglyok irányában, velőt rázó sikoltással rogyott össze. A vérem jéggé fagyott. Se szólni nem bírtam, se előre menni. Szerencsére hozzászaladt Muki bácsi és konstatálta, hogy nincs nagyobb fajta baj, csak egy pár serét szem ment a lábába, katona dolog az egész. Gúnyos mosoly szaladgált az öreg tömött bajusza körül s nyugodt mancsával lépett hozzám, megveregetve a vállamat: — A hajtók is ki vannak véve édes öcsém ilyenkor az őszi hónapokban. Ezt elfelejtettem volt neked mondani. Elvörösödtem szégyenletemben, s amint a legelső völgymélyedésbe lebocsátkozhattam, ahol senki sem ügyelt reám, megszöktem a vadásztársaságtól elindulva egy gyalogúton hazafelé. Az est különben is küszöbön volt. Szerteszét a füveken reszketett már a homály, mint a meg nem aludt kocsonya. A dűlő út mentén magányos kőrisfa áll, a „Vilma majornál.“ Meszsziről úgy nézett ki két félreálló agar, egy kiterjesztett kezű, óriás kisértet árnyéka megnagyobbodva feküdt ki mezőn. Amint közel értem a kőrisfák, hogy egy fehér veréb ül rajta, szakasz a minőt én ütöttem agyon valaha. Csi csipogta szemtelenül. Csrip ! csrip! Úgy tetszett, mintha gúnyolhattam róla levenni a szemeimet. Igen. . . olyan veréb! Vagy hogy talán épen azis a lelke ... összerezzentem. — Hess, te cudar! De a fehér veréb meg se mocca . A puskámnak rreg volt töltve csöve , rásütöttem, de az én verebem ott maradt és csiripelt. Halálos félelem vett rajtam erőt, lélekszakadva futni a kísértet elől, rr menv.És kétség immár, hogy az a fehér veréb ! Csrip! csrip! hangzott utánam, futottam, a fákról, a farádok mélyen házak ereszeiről és mndenünnen. A fehér veréb lelke velem repül mni a levegőben. * Meglehet, képzelődés visio volt az égés - h azóta nem vettem puskát a kezembe, nem a soha vadászaton és kerülöm a vadászokat a v egy becsületes stüsszi vadászt kivév ------~equicitiv centralizációra, mely az önkormányzatot csírájában megöli, a polgárok szabadságát, a községek, városok és vidékek jogait és életfeltételét kiszolgáltatja egy megközelíthetetlen bureaukráciának, mely az állami hatalmat magának abszorbeálja és a törvényhozás hatalmát és jogait épen úgy, mint a polgárok szabadságát illuzóriussá teszi. Ilyet, aki nemzeti életünk tradícióját tiszteletben tartja, állami életünk fejlődését biztosítani kívánja és az egyéni és polgári szabadság iránt érzékkel bír, nem akarhat. De akarja a kormány és az azt követő párt, ha a programját híven és becsületesen megtartja a közigagatás államosítását úgy, hogy az állami funkciók teljesítésében és az állami feladatok megoldásában szabadon és akadálytalanul mozoghasson úgy a miniszteri bareatkban, mint a községházakban, s mindezen funkciók teljes ősénél tíz ország polgárainak hatályos ellenőrzés gyakorlására mód és alkalom nyujtassék törvényt . Akarja az önkormányzatot városban és jonhatóságban, minden és teljes biztosításával önrendelkezési jognak, az állami ellenőrzésnél hatályát odáig terjesztve csak ki, míg ezen önrendelkezési jog a törvényekbe nem ütközik,vagy az állami érdekeknek csorbulását nem okozza. Megkesi és megadja a biztosítékokat arra, hogy közigazgatás az államélet összes működését úgy magával harmóniába hozza vaagy egyesítse, de megkeresi és megadja fezzel szemben a biztosítékokat arra is, hogy '7.'-vei szabadság, a hatóságok önrendelkezési jó, és a törvényhozás függetlensége csorbáiét szenvedjen. A kinevezett tisztviselő függetlenégét exisztenciájának biztosításával, kötelesének és feladatának törvény általi körülírásával megadja, de a leghatályosabb ellenőrzés alá helyezi, a fegyelmi jogot az ellenőrzésre törvény által hivatottak kezébe adja és független bíróság által dönt úgy a tárgyi kontroverziók, mint , személyi és személy elleni panaszok fölött. Nem lehetett célom egy cikk szűk keretében a közigazgatási reform megoldására törekedni, csak rá akartam mutatni az óriási munkahalmazra, mely a kormányra és törvényhozásra vár és alkalmat vettem magamnak e kérdés égető voltát, és minden irányban való kiható erejét az év utolsó órájában is hangsúlyozni. Az új évvel lejártak az ígéretek, itt már a tettek órája. Személyi barátság és gyűlölet, pártfegyelem és taktika, fenyegetés és ígérgetés, pártgyűlölet és politikai fondorkodás hatálytalan eszközökké fognak elsilányulni a reformeszmék e nagy küzdelmében. Komoly tárgyilagos érvek, higgadt megfontolás, előre látó óvatosság, az elvek iránti következetes hűség, a tántoríthatlan meggyőződés a fegyverek, melyekkel a győzelem diadalát el lehet és el kell érni. Módot kell nyújtani és adni a törvényhozás minden pártjának, hogy választottai által e kérdések előkészítésénél részt vegyen ; módot és alkalmat kell nyújtani a sajtónak, hogy a kérdések objektív megvilágítása és megvitatása által az országot a részletekig tájékozhassa. Hiszen meg van ez a mód adva minden javaslatnál, — lehet rá a felelet. Igaz, de a kormány és a többség határozott, és nem elfogult, konciliáns, de nem tranzigáló, objektív, de nem kapkodó föllépése és magatartása adja meg erre igazán a módot és a vitának nem kerülése, hanem keresése az, ami a sikert biztosítja. Az elvi kérdések küzdelmében nem csak a nézetek, hanem a politikusok is, mint a drága fémek a tűzben megtisztulnak. Gyűljön hát föl a tisztító tűz ; akiben csak salak és piszok van, annak nyoma sem marad, aki és ami e tüzet kiállja, az drága kincse fog lenni a nemzetnek. Egy erős kitartó elvi harc után a jogosult önbizalom melege fogja átjárni e nemzet fiainak kebelét, ezzel lehet fentartani társadalmat és államot, de szolgai készség és dolgfós elbizakodottság mind a kettőnek romlására vezetett mindenha. Horváth Gyula: I* E S T I HÍRLAP 1891. január 1. Belpolitikai hírek, terről a N. Fr. Pr. érdekes budapesti levelet közöl, melyből adjuk a következőket: „Orczy csöndes s most már befejezett működése tekintetében a közvélemény még lényeges változáson fog átmenni, ha majd valamikor megjön az ideje, hogy a közelmúlt titkos történetéről a fátyol elvonassék. B. Orczy nem egészen önkénytelenül vált meg hivatalától; nem is legudvariasabb módon sétáltatták ki a kabinetből, dacára annak, hogy a Szent István-rend nagykeresztjével tüntették ki s főkamarássá is nevezték ki. Ez a külső megtiszteltetés megillette őt 22 évi kifogástalan hivatalos működés után. A mostani minisztériumban valami forrongás van, sok új elemet egyesít magában s minden tárca élén tetterős, egész embernek kell állania. Ez idézte fel az óhajt, hogy Szögyény- Marichot is megnyerjék a kabinetnek, ami iránt különben már többször is tettek kísérletet. Bizonynyal Szögyény - Marichnak a kabinetbe való lépése nagy nyereség arra nézve s ahol ez ez államférfit politikai működésének súlypontja eddig volt, Bécsben ezt ép úgy érteni fogják, mint Budapesten. Már maga az is nem kicsinylendő előny, hogy a kinevezésről érkezett első hírhez mindjárt azt a reményt fűzték, hogy Szögyény-Marich lesz az a férfiú, ki állásának meg fogja tudni szerezni azt a jelentősséget, melylyel az 1848-iki törvényhozás az ő felsége személyi körüli miniszter állását felruházni kívánta. Az utóbbi éveknek több tapasztalása keltett ilyen vágyakat. Bár a monarchia két államának kormányai rendkívül élénk összeköttetésben voltak egymással, az utóbbi években mégis kölcsönösen oly meglepetésekben részesítették egymást, melyek csakis kínosaknak mondhatók. Utalunk példaképen mindkét sorsjegytilalmi törvény életbeléptésére. Ilyen mintegy pisztolyból kilőtt meglepetésekben nem szabad, hogy részesítse egymást két oly kormány, melyet ugyanaz az uralkodó nevez ki s melynek kötelessége ezer és ezer párhuzamosan fellépő érdeket is észrevenni. A jobbára Bécsben székelő tárca nélküli magyar miniszter végre is elvárhatja, hogy az osztrák kormány szándékairól legalább is oly pontosan legyen informálva, mint egy külhatalom képviselője s mégis megtörtént, hogy egy idegen állam nagykövete azt a sorsjegytilalmi törvényt előbb ismerte, mint a magyar kormány.“ Az elkereszteléseket illetőleg a kormány, mint a „Fremdenblatt“-nak jelentik, talált már egy expedienst, melyet ő felsége elé fog terjeszteni. Báró Roszner Ervinnek általunk már napok előtt jelzett kiregyeztetése Hontmegye főispánjává, mint velünk közlik, a hontmegyei c'kvsi'. körében is robonszenvvel fogadtatott. A megyei ellenzék, mely eddig oly erős személyes harcot folytatott a főispán ellen, hajlandó az uj főispánnal érintkezésbe épni és a közügy érdekében vele együttműködni.