Pesti Hírlap, 1891. április (13. évfolyam, 89-118. szám)
1891-04-01 / 89. szám
_ ____________________________ remi hagyatéka nálunk nagyobb mint ő maga gondolja. Tudná, hogy a demokratikus Magyarország megvan, de a feudális Magyarország arisztokratikus, egyházi és vármegyei intézményei, — amelyeket 1848-ban nem bírtak végleg eltakarítani, — nagy részben még mindig a nyakán vannak. Ő, aki a politikát az „exigentiák tudományának“ nevezte el, észrevenné, hogy sem a megfeneklett népszellem, sem a szélsőbal pseudodemokráciája, sem maga a százféleképen lenyűgözött intelligencia nem képes levenni az ország nyakáról a reá nehezedő rossz hagyományokat s szerencséje az országnak, hogy parlamentje s állami intézményei által segíthet magán. Kossuthnak be kellene látnia, ha köztünk élne, hogy az 1848. évi parlamentáris alkotmányt sokkal jobban megcsinálta, mint azt ő maga hiszi s hogy a nagy alkotás az egyedüli, ami liberális értelemben viszi előre az országot, mikor már körülötte csaknem minden társadalmi erő, kezdve a vármegyén és végezve a hitelszövetkezeteken, vagy az arisztokratikus, itt-ott a feudális fölfogás karjaiba vetette magát, vagy pedig mélységes mélyen demoralizálódon. Kossuth belátná, — mivel nagy államférfim lélek lakik benne, — hogy a vármegyét kik és miért védik s hogy a nemzet vagy nagy többsége, azok, akik nem gyüléseznek s akikről e nyomtatásban nem is olvas,az államosítás exigenciáját látják az egyedüli módnak — Angliára való tekintet nélkül, — mely az országot a közigazgatási marazmusból kiránthatja. Mindazáltal ezt nem azért mondjuk, mintha reményünk lenne, hogy bárha egy igazhivő szélbalit vagy vármegyeistát kibékíthetnénk az államosítás gondolatával. Azokat most a kibontott lobogó viszi előre. De tudnia kell mindenkinek, hogy azok, akik az államosítást akarják s a tisztviselőknek még szóba hozott vármegyei ,,kandidációját“ is ellenzik, nem épen pernahajderek s nincs okuk politikai nézeteiket zsebre vágva hallgatni. Az összes városi polgárság, a vármegyék kualifikált, intelligens elemeinek nagyobb része, a tisztviselők jelentékeny kontingense, a kereskedők s politikailag a mérsékelt ellenzék és a mennyből hallatszott. Maga a jó isten irta meg a kótákat és ezer angyal játszotta hegedűn, dobon és trombitán. Ha felhangzott, néma csend támadt a földön. Szél megszűnt zúgni, tenger és folyók vize elcsendesült. Az emberek pedig intettek egymásnak és titkon szorongatták kezeiket. A hallgatózásnál oly csodálatosan érezték magukat, hogy azt mostanában le sem írhatni szegény emberi szívnek, így volt ez akkoriban , de nem tartott, soká. Mert egy nap a jó isten büntetésből becsukatta a menny kapuit, és így szólt az angyalokhoz. ..Hallgassatok el a muzsikátokkal, mert szomorkodom !“ Ekkor az angyalok is elbusulták magukat és mindegyik felhőre ült a kólájával és apró aranyollójával a hangjegyes lapot elvagdosta csupa szeletekre, melyeket a földre hagytak repülni. Itt felkapta a szél és hópelyhek módjára hegyen-völgyön át röpítve az egész világon elterjesztette azokat. És az emberek elkapkodták a szeleteket, ki nagyot, ki csekélyet, és gondosan ellették és megbecsülték ; mert hiszen részei voltak a mennyei zenének, mely oly csodaszépen hangzott. De idővel veszekedni és viszálykodni kezdtek, mert mindenki azt hitte, ő fogta el a legjobbat, és végül mindegyik azt állította, az a tulajdonképeni mennyei zene, ami nála van, és az, ami a másoké, puszta hiúság és látszat. Aki nagyon okos akart lenni, — sok ilyen akadt, belül is, hátul is nagyot kanyarított hozzá, és különösen sokat tartott róla. Egyik á-t fütyült, másik b-t énekelt; egyik mollt játszott, másik durt; egyik sem tudta megérteni a másikat. Szóval, olyan lárma volt, mint valami zsibvásáron. — így vagyunk ma is! De ha bekövetkezik az Ítélet napja, mikor a szabadelvű párt hívei, mind az államosítást akarják. Az országnak nemcsak számbeli többsége, de intellektuális tekintetben óriási többsége, az államosítás mellett s a vármegyétől való megszabadulás gondolatja mellett van. Nem tehetünk róla, de minden fényes példa s a szabadság eszméjének minden harcbavitele dacára, ezen hallgatók roppant tömegében találjuk föl a liberális Magyarországot. A gondolat nélkül való liberalizmus és a nagy demokratikus elvek üres hangoztatása sok vért okozott már nekünk. Ideje, hogy a tettekben és a tényekben való liberális fejlődésre menjünk át s radikálisan belenyúljunk az átöröklött konzervatív fészkekbe. Ami a magyar állam föntartó képességét illeti, ha rákerül a sor, ott leszünk és helyt állunk érte. PESTI HÍRLAP 1891. április . Belpolitikai hirek. — márc. 31. A német szerződési tárgyalásokra kiküldött magyar kormányképviselők ma este Bécsbe érkeztek; a német megbízottakat holnapra várják. Az állami közigazgatás ellen. Székelykeresztúrról sürgönyzik. Az állami közigazgatásról szóló törvényjavaslat tárgyában népgyűlés volt ma városunkban, melyen mintegy 25 község vett részt 4—5000 polgárral. Gross Frigyes dr. azt indítványozta, hogy a népgyűlés kérvényt intézzen a képviselőházhoz a törvényjavaslat ellen, mire Ugrón Gábor háromnegyed óráig tartó beszédet mondott, melyben az önkormányzati jogot védelmezve, pártolta az indítványt. A kérvény benyújtására Ugrón Gábort kérte fel a népgyűlés. Békés Gyulán tegnap délután Csatár Zsigmond orsz. képviselő beszédet tartott az állami közigazgatási törvényjavaslattal szemben összehívott népgyűlés előtt. Fejtegette a nemzetnek szabad választásra vonatkozó jogát, amely a nép vérébe ment át, a pusztaszeri honalapító gyűléstől kezdve a mai napig. Ha azonban — végezte beszédét — Gyula város népe úgy ítélne, hogy e törvényjavaslatot neki, mint képviselőnek meg kell szavaznia, akkor inkább lemond képviselői állásáról. A választó közönség lelkes éljenzés közben határozta el, hogy a vármegye választószabadsága föntartandó s ez iránt az országgyűléshez kérvény intézendő. Tordán ma délután volt népgyűlés, melyen Bartha Miklós mondott beszédet a közigazgatási javaslat ellen. csillagok a földre esnek és a nap a tengerbe és az emberek a mennyei kapunál szorongnak, mint karácsonykor a gyermekek ajtónyitás előtt, — akkor a jó isten összegyüjteti az angyalokkal mennyei kótáskönyvének minden papirszeletjét, a nagyokat épugy, mint a kicsinyeket, még az egész aprókat is, melyeken csak egyetlen hangjegy áll. Az angyalok ismét összeállítják a darabkákat s aztán a kapuk feltárulnak és a menynyei zene újból hangzani fog, oly szépen, mint azelőtt. Az emberek bámulva és megszégyenülve állnak majd, hallgatóznak és egyik úgy szól a másikhoz : „Ez volt a tied! Ez volt az enyém ! De csak most hangzik csodálatos gyönyörűen és egészen másképen, mert minden együtt van és a maga helyén.“ Igen, Igen ! így lesz. Biztosak lehettek felőle. III. Vénasszonyok malma. Thüringiai Apolda közelében van a vénasszonyok malma. Olyan körülbelül, mint valami nagy kávéőrlő, csakhogy nem felül forgatják, hanem alul. Lenn ugyanis két nagy gerenda nyúlik ki, miket két legény ragad meg, hogy forgassák a malmot. Fenn beteszik a vénasszonyokat : ráncosan és púposan, kopaszon és fogatlanul, és alul kijönnek fiatalon, csinosan és pirosan, mint az alma. Egyszeri forgatás elég, „krikk-krakk“ hangzik, általjárva csontot és velőt. De ha megkérdik azokat, akik kikerülnek belőle és ismét megfiatalodtak, hogy rettenetesen fáj-e, azt felelik: „Dehogy! Nagyszerű ez a dolog! Olyan az, mintha reggel felébred az ember, jól kialudta magát és a nap besüt és odakinn a madarak dalolnak, a fák suttognak és aztán még egy hatalmasat nyújtózkodik. Az is recseg néha.“ Apoldától jó messze élt egyszer egy öreg asszony, ő is hallott a dolgokról. Minthogy pedig nagyon szeretett volna fiatal lenni, egy nap elszánta magát és útra kelt. Nagyon lassan haladt ugyan, gyakran kellett megállnia és köhögnie, de idővel mégis előre jutott és végre csakugyan a malom elé ért. — Szeretnék ismét megfiatalodni, őröljenek meg, szólt az egyik legényhez, ki zsebretett kézzel ült a malom előtt a padon és pipájából karikákat eregetett a kék levegőbe. Édes istenem, milyen messze van ez az Apolda. — Hát hogy hívják? kérdi a legény ásítozva. — Klapprothen néni vagyok. — Üljék hát a padra, Klapprothen anyó, szólt a legény, azzal bement a malomba, felütötte a nagy könyvet és egy hosszú cédulával jött ki. — Ez tán a számla, fiacskám ? kérdi az öreg asszony. — Ments isten, feleli a legény. Az átőrlés nem kerül semmibe. De előbb alá kell ezt írnia. — Aláírni? ismétli az öreg asszony. Tán szegény telkemet az ördögnek adjam ? Nem, azt nem teszem. Vallásos asszony vagyok és remélem, hogy egykor a mennyországba jutok. — Nem olyan veszedelmes, kacag a legény. A cédulán csak azok a bolondságok állnak mind, amiket egész életében elkövetett és pedig pontosan sorban írva, nap és óra szerint. Mielőtt átőrölnénk,köteleznie kell magát, hogyha ismét fiatal lesz, még egyszer elköveti ezeket a Fővárosi ügyek. — A fővárosi egylet ma alim ülést tartott Kamermayer Károly polgármester elnöklete alatt. Ama nemrégiben tett indítványhoz, hogy az egylet összejövetelei ezentúl ne kedden, hanem hétfőn délután tartassanak, a jelenlevők nem járultak haza. Az elbocsátott elmebetegeket segélyező egyesület céljaira 25 irtot szavaztak meg. Ezután a holnapi közgyűlés tárgyalására kitűzött ügyek során élénk megbeszélésre adott alkalmat a Bász Károly dr. ismeretes interpellációja, az újonan alakult villamos vasúti vállalat igazgatóságába beválasztott főv. bizottsági tagokra nézve. Az elnök röviden ismertetvén az ügyállást, ismerteti, amit a közgyűlésen is válaszul adott, hogy t. i. ily esetekben elsősorban az igazoló választmánynak s másodsorban a bírálóbizottságnak feladata az intézkedések megtétele. De ez esetben, és azt hiszi, az e fölött való tárgyalás idő előtti lenne. Mert a villamos vasúti társaság a fővárossal szerződéses viszonyban még nem áll, a megalakulás s annak jóváhagyása még nem fait accompli. Most még csak Siemens és Halske áll a fővárossal szerződéses viszonyban. Megvárandó lenne tehát, míg a társaság csakugyan szerződéses viszonyba lép a fővárossal. Most ez időszerint azok a férfiak, akiket az igazgatóságba beválasztottak, érdekeire nincsenek. Huszár Kálmán dr. úgy véli, hogy a "jelen esetben a közgyűlésnek egyéb feladata nemlesz mint az, hogy az inkompatibilitásra vonatkozó elvi álláspontot kifejezetten föntartsa. Légrády Károly óhajtja, hogy az összeférhetlenségre vonatkozólag megszorító törvényes intézkedések házassanak; mint most azonban egyebet neki lehet tenni, azt, hogy be kell várni, míg az ügy törvényileg lesz rendezve. Királyi Pál nézete szerint fölterjesztést kell intézni a belügyminiszterhez az iránt, hogy mivel a megyék szervezése után úgy is a városokra s a fővárosra a fog kerülni a sor ez égető ügy rendehozását mielőbb eszközölje. Medrey Zsigmond — eltekintve attól, hogy általában szükségesnek látja a gyökeres intézkedést — e speciális esetet nem tartja olyannak, amely külön eljárást hívna ki. Tényleg szerződés és viszony még eddig a részvénytársaság és a főváros közt nincs, az igazgatóság ama tagjai pedig, akik a fővárosi albizottságok tagjai voltak, ez utóbbi állomásukról lemondtak. Rácz Károly nincs megelégedve azzal, hogy öszszeférhetlenség megállapítása esetén az igazoló választmány s a bíráló bizottság hozam határozatot. Kellene valami ellenőrző közegnek lenni s kellene oly státumot hozni, amely félreérthetlen rendelkezéseinek útját, vágná a nézetek oly eloszlásának, amilyen a jelen esetben is tapasztalható. Ezúttal azonban fő célja az, hogy a közgyűlés oly morális nyilatkozatot adjon, amelyből meg lehessen érteni, hogy a főváros közönségének többsége a tárgy felől miként gondolkozik. Szükséges, hogy ha csak árnya is mutatkozik a kételynek, a közgyűlés oly határozottan nyilatkozzék, hogy szégyenkezésnek helye egyik oldalon se legyen. — Többen hozzászóltak még a tárgyhoz s általában az a nézet jutott érvényre, hogy e konkrét esetben az inkompatibilitás esete fönn nem forog ugyan, mind a mellett is kívánatos lenne, ha oly kijelentés