Pesti Hírlap, 1892. április (14. évfolyam, 92-120. szám)
1892-04-01 / 92. szám
2 túl nem rendeli többé alá mindenféle melléktekintetnek a kongrua ügyében kezdeményezett eljárása folytatását. A méltányossági szempontokon kívül fontos állami és nemzeti érdekek is kötelezik erre. Az alsó papság egy részének elégületlensége elsősorban arra a nyomorúságos helyzetre vihető vissza, melyben sok helyen sintődik. Gróf Csáky Kálmán drasztikus példákat hozott föl e röghöz tapadt szegénység illusztrálására. Plébánosok, kiknek évi jövedelme négy-ötszáz forintra rúg, száz forintot kapnak évente, hogy ezen összegből segédlelkészt tartsanak. Maga az az állapot, hogy férfiak, kik ugyanazon pályán működnek, kik ugyanazon tanulmányokat végezték s ugyanazon képesítéssel bírnak, kik mint plébánosok és segédlelkészek ugyanazon teendőket végzik, maga az az állapot, hogy e férfiak emitt dúsan vagy legalább kielégítően legyenek javadalmazva, holott másutt a nyomor kenyerén rágódnak, annyira viszás s oly kiáltó ellentétben áll az egyenlőség elvével, hogy tekinteteinket önkénytelenül azon katholikus államok felé irányozza, hol maga az állam javadalmazza a papságot. Nem dúsan ugyan, de egyenlő mértékkel mérve a fizetéseket a klérus különböző fokozatú tagjainak. De mérve mindenesetre úgy, hogy a nyomorral nem kell megküzdenie a plébánosoknak és segédlelkészeknek, mint nálunk akárhány helyen. A kongrua kérdését meg kell oldania a kormánynak mielőbb. A püspöki karral egyetértőleg, ha lehet, de nélküle is, ha kell. Belpolitikai hírek. minisztertanács lesz, mint értesülünk, holnap délután a kormányelnökségi palotában. Tárgyát a rendes folyóügyeken kívül az országgyűlés munkarendjével kapcsolatos több kérdés fogja képezni. Az általános költségvetési vitának a képviselőház mai ülésében történt váratlanul gyors befejezése remélhetővé teszi, hogy a budget-törvény megalkotható lesz, még mielőtt a kormánynak adott öt havi költségvetési felhatalmazás lejárna s nem fog beállani a további indemnitynek a szüksége. A jövő héten mindenesetre le fogja a ház részleteiben is tárgyalhatni a költségvetési előirányzat jelentékeny részét. Az egyes tárcák budgetjei közül leghosszabb vitára a vallás- és közoktatásügyi fog alkalmat szolgáltatni, adhat ez ember, de kaphat is; különöset, ha egyáltalában nem akar kapni. A szünet beálltát egyébként talán jobb „változásinak nevezni, mert a szünet csakis a „maguk közt“-re vonatkozott. A vívni tudó ifjúság továbbra is belekötött az emberekbe, de csak olyanokba, akik a karddal nem tudtak bánni. Szó sincs róla, van abban valami lélekemelő és öntudat ébresztő érzés, ha az ember biztosan tudja, hogy az ellenfélnek még csak fogalma sincs a vívásról s hogy az ő bőre még csak lapos vágásig sincs veszélyeztetve. Ilyen esetben a föllépés valóban büszke öntudattal tölthet el. Kezdetét vette tehát a védtelenek provokálása és sakkban tartása. Mondhatni, hogy banda alakult, a mely szerény, csöndes polgáremberekre utazott. Olyanokra — és pedig leginkább kereskedőkre — a kiknek csinos, szép feleségük volt és a kik a feleségeik tolakodó udvariéira görbe szemmel mertek nézni. Mikor ez az állapot már majdnem türhetlen kezdett lenni s egy pár szerencsétlen és szép feleségű boltos részben az ágyat nyomta, részben pedig „párbajra képtelen hitvány gézengúzának volt kijelentve: akkor érkezett a városkába egy kereskedő, akinek igen szép felesége volt és a ki férfi divatüzletet nyitott. Klein Herman ur, az uj kereskedő, cingár emberke volt és igen alázatos. A banda elégedetten nézett végig rajta, meg a feleségén is, aki harapni való teremtés volt. Be is járt azután a banda minden tagja A házassági jog kodifikálása ügyében összehívott szaktanácskozmány ma Szilágyi Dezső igazságügyminiszter elnöklete alatt folytatta tanácskozásait. A képviselőház a költségvetés általános tárgyalását általános kellemes meglepetésre befejezte. Csupán a zárbeszédek és a szavazás maradtak holnapra. A vitát a „vezérszónokok vitájának“ lehet az üzletbe s kisebb vásárlásokat kezdett végezni, hogy az asszonynyal, aki szintén ott volt az üzletben, megismerkedjék. Annyira tetszett a menyecske nekik, hogy pár hét múlva majdnem mindegyik ott lebzselt a boltban, elriasztva a vásárlókat. Klein Herman, akire nézve ez az állapot igen kellemetlen volt, nem szólt ugyan semmit, de kezdett görbén nézni s igy — mint a banda egyik tagja megjegyezte — közel volt az az idő, mikor egy kicsit ráncba szedik. Mármár majdnem provokálták is, midőn a boltos elutazott s csak négy-öt napra vetődött haza. Majdnem egy időben ezzel az egyik fővárosi lapban a következő napi hír volt olvasható : „Igen érdekes vivóverseny folyt le a napokban Berlinben, ahol a legelső vivők és vivómesterek mérkőztek össze. Az eredmény, amelyre a berliniek nem is számítottak, igen meglepő volt, amennyiben a mérkőzés nyertese egy Klein Herman nevezetű kanabokai kereskedő, egy békés foglalkozású polgár volt, aki összes ellenfeleit könnyű szerrel győzte le.“ Persze hogy rengeteg hatást okozott ez a hír Kanabokán. A banda összenézett, szemet meresztett és az, aki már készen volt arra, hogy a kereskedőt provokálja, nem találta sürgősnek a dolgot, úgy vélekedett, hogy rá ér. Majd ha élesebbé válik az ügy, akkor veszi elő Herman urat. De még más tekintetben is hatása volt a hírnek. Klein Hermant ugyanis nem akarták bevenni a kaszinóba, amit persze most már nem cselekedtek meg. Azután a szép menyecskének sem udvaroltak annyi tolakodással, mint az előtt s ha tehették, akkor mentek az üzletbe csak, ha a férj nem volt ott. Igazuk volt, mert abban ugyan semmi lélekemelő és öntudatot ébresztő érzés nincs, ha az ember olyannal áll szemben, aki a világ legjobb vívóit legyőzte, mégpedig könnyű szerrel. De mert Klein Herman továbbra máz, vékonykarú emberke maradt és mutassága mindegyre nagyobbodott, a tekintélyt lassacskán kezdte elveszteni. Azután olyan forma hírek is jártak Kanabokán, hogy az ilyen világhírű vívónak tulajdonképen nem is szabad párbajozni, mert ha ő valakit párbajban megöl, az gyilkosság. Ily körülmények között a banda újból tolakodó kezdett a szép asszonynyal lenni, de nem sokáig, mert mihamar meggyőződött arról, hogy még az olyan híres vivónak is, mint amilyen Klein Herman, szabad párbajozni. Mert hát ez az ember kezdett rettenetes lenni. Hírt adtak erről a fővárosi lapok, amelyek megírták, hogy Klein Herman kanadokai kereskedő, aki üzleti ügyekben Bécsben járt, egy nyugalmazott német tábornokkal szólalkozott össze, akivel azután az osztrák határon vívott párbajt. A tábornok olyan vágást kapott a mellére, hogy félóra múlva meghalt. Nagy hecc volt akkor e miatt. Klein Hermant a bíróság kérdőre akarta vonni, de nem tehette, mert a párbaj Ausztriában történt; azután olyan előrelátással volt PESTI HÍRLAP 1892. április 11 a melynek körébe az ellenzéki pártok beszándékoznak vonni a függő egyházpolitikai kérdéseket. A költségvetésnek e része azonban minden valószínűség szerint csak a húsvéti szünidő után kerül sorra. A pénzügyminiszter azon felmerült kérdés folytán, hogy váljon a jövedéki bírságok feleslegeiből engedélyezett ösztöndíjak még akkor is kiszolgáltathatók-e, midőn az ösztöndíjas a rendes egyetemi tanfolyam befejezése után a tudori fokozat elérése céljából a vizsgálatok letevésére készül, a következőket jelentik ki: A jövedéki bírságok feleslegeiből a tanulmányok befejeztéig engedélyezett ösztzdíjak rendszerint csak azon időpontig szolgáltathatók ki, melyben a jogosult a rendes utolsó tanfolyamot bevégzi. Minthogy az orvosi- valamint egyes jogi szakképesítéshez a tudori fokozat elérése, a középiskolai tanári szakképesítéshez pedig a középiskolai tanári képesítő vizsga sikeres letétele kívántatik, mely szakképesítés elnyerhetésére az illetők csak a rendes tanfolyamok befejezése után jelentkezhetnek : kijelenti a miniszter, hogy szándéka az ily tanulókat a szigorlatokra, illetőleg képesítő vizsgálatokra való előkészülhetés céljából az általuk addig élvezett ösztöndíj élvezetében rendesen egy tanévre meghagyni, ha az előbbi rendes tanfolyamok alatt jó előmenetelt és szorgalmat tanúsítottak. Az ily ösztöndíjak csak az egyes szigorlatok, illetve tanári képesítő vizsgák sikeres letevése után s ezeknek arányában egyenlő részletekre felosztva fognak kiutalványoztatni, miért is az e kedvezményt elérni óhajtóknak esetről-esetre a szigorlati (vizsgálati) bizonyítvány bemutatása mellett az illetékes pénzügyigazgatóság útján a pénzügyminiszterhez kell folyamodjak. A nemzeti párt holnap, április 11-én d. u. 5 órakor értekezletet tart. A valutaszabályozásra vonatkozó törvényjavaslatokat, mint a bécsi Pol. Corr. Budapestről értesül, Wekerle miniszter már kidolgozta. A két pénzügyminiszter most tárgyalja a kérdést. A pénzverési törvényjavaslatot, valamint a pénzbeszerzési felhatalmazásra vonatkozó javaslatot, mely Magyarországon a konverzióval lesz kapcsolatos, valószínűleg még április hóban terjesztik a törvényhozó testületek elé. Országgyűlés i nevezni, mert rajtuk kívül még csak négy rövidebb beszédet hallottunk s ez utóbbiak a mai ülésnek is csak alig felét vették igénybe. A tárgyilagosság meglehetősen dominált, •, amit különben a vezérszónokok egyénisége is megmagyaráz. Hegedűs Sándor, az előadó, régi gyakorlott parlamenti, férfi, aki a többség legharciasabb szónoka ugyan, de tudja, mikor, mily tónust kell megütni. Helfy Ignác a szélsőbal leghiggadtabb tagja, aki mindig hozzájárul a viták színvonalának megtartásához. Szerencsésen társult a vezérszónokokhoz Molnár József, az Ugron-pártiak határozati javaslatának benyújtója. Tegnap is igen tartalmas beszédet mondott, mely újra rávallott alapos készültségére és tudására. A mai vitát Bakó Emil a függetlenségi párt egyik uj tagja nyitotta meg, a ki mint szegedi képviselő, Szeged város helyzetével is behatóan foglalkozott. Higgadtan, tárgyilagosan beszélt, biztos előadással, a szónak teljes birtokában. Pártja zajosan megéljenezte. Utána Apponyi Albert gróf beszélt. Természetesen az ő szónoklata a nap eseménye, bár ezúttal rövidebben beszélt és nem is oly hangulatkeltőn, mint egyébkor. Elismerését fejezte ki Hegedűsnek tárgyilagos előadói beszédéért, azután a kormány pénzügyi és belügyi politikáját bírálta, ez utóbbit bizalmatlanul. Kiterjeszkedett a Horánszky tegnapi interpellációja által fölvetett kérdésre is, azt mondván, hogy a miniszterelnök válasza a Horváth-ügyet nem intézte kielégítőleg el, homályt hagyott fönn, melynek eloszlatása a kormánynak és parlamentnek is érdeke. Majd a nemzeti párt részéről határozati javaslatot nyújtott be a költségvetés ellen. Öt percnyi szünet után Szapáry Gyula gr. miniszterelnök reflektált Apponyi beszédének a Horánszky-interpellációt illető részére és az összkormány nevében teljesen kielégítő és korrekt nyilatkozatot tett. Majd Gaál Jenő szólt a nemzeti pártról, sok függő kérdést ölelve föl s az elnök már be akarta zárni a vitát (mert nagy örömére jobbról is balról is üresen mosolyogtak rá a fekete táblácskák.) Ekkor azonban szólásra jelentkezett Csanády Sándor ba’, aki elöljáróban szokás szerint megcirógatta kissé az átkos többség gyászvitézeit is, de aztán honfiúi haragjának háromélű gyilkát az Ugron-párt közösügyi tanoknak megnyílt keblének szegezte, felszólítva azt, hogy térjen le a „hitehagyottság útjáról“ és csatlakozzék a függetlenségi párthoz. Ugron Gábor izgatottan kért szót és kijelentette, hogy tekintettel Csanádynak hajlott korából származó gyengeségére, a pártja ellen intézett támadásra nem felel.