Pesti Hírlap, 1892. április (14. évfolyam, 92-120. szám)
1892-04-01 / 92. szám
1892. április 1 PESTI HIKLAP Végül Csáky Kálmán gróf szólt igen érdekesen és általános figyelem közt a felvidék hanyatló viszonyairól, annak érdekeit a kormány figyelmébe ajánlva. A költségvetést elfogadta. Többen nem voltak szólásra följegyezve s az elnök az ált alános vitát bezárta. Az ülés végén Szilágyi Dezső igazságügyminiszter újból benyújtotta a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatot, melyet 30 tagú külön bizottsághoz fognak utasítani. II. A képviselőház ülése márc. 31. Bánffy Dezső b. elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja a miniszterelnök átiratát, mely szerint ő felsége a legmagasabb trónbeszédre adott válaszfeliratot tudomásul vette. Széll Ákos előadó az állandó igazoló bizottság nevében jelenti, hogy Erreth János, Jusík Gyula, Kováts Albert és Bartók Lajos megbízóevelei rendben találtatván, a nevezettek a szokásos harminc napi fentartással igazolt képviselőknek jelentetnek ki. Az új képviselők osztályokba soroltatnak. Lukáts László a IX. bíráló bizottság nevében jelenti, hogy a bizottság Papp Béla választása ügyében a vizsgálatot elrendelte s annak vezetésével Schober Ernőt bízta meg. Schober Ernő a ház színe előtt leteszi az esküt. A budget-vita. Következik a napirend: az 1992. évi állami költségvetés általános tárgyalásának folytatása. Babó Emil, mint a ház új tagja, szigorúan tárgyilagos akar lenni. De ha a fennálló rendszer ellen bizalmatlanságát mégis kifejezné, ezt ne írják a tárgyilagosság rovására. A pénzügyminiszterrel szemben hangoztatott elismeréshez ő nem járulhat egész terjedelmében, mert az egyensúlynak, melyre önérzetesen hivatkoznak, sötét pontja is van: nincs biztosíték arra nézve, hogy az egyensúly tartós lesz. S erre biztosítékunk nem is lesz addig, míg a pénzügyminiszter nem lesz abban a helyzetben, hogy a költségvetést mint az önálló és független Magyarország minisztere, terjeszthesse be. A költségvetés bőven gondoskodik a kormány hatalmának állandósításáról, de nem törődik az ország enyhítésre váró sok bajával s a sok kielégítést igénylő jogos érdekkel. Utal csak az árvamegyei ínségesekre. Ne tartsanak zárt üléseket, hogy a képviselők egy napi díjával boldogítsák az éhezőket, ha nem adja oda a belügyminiszter csak azt a csekély összeget, melylyel a választásoknál a hivatalos apparátust mozgásba hozza s akkor az árvaiak sokkal mérsékeltebben fognak éhezni. A közoktatási ügyekről szólva, felhozza Szeged városát, mely 75.000 holdnyi területe dacára sem tud a közoktatási követelményeknek megfelelni, ámbár e városban évenkint több száz idegen ajkú gyermek tanulja meg a magyar nyelvet és válik lelkében is magyarrá. A kulturállam hivatása nem az, csinálva, hogy a részletek még máig is titokban vannak. Ettől az időtől kezdve Klein Herman föltétlen tiszteletben részesült Kanabokán. A legjobb vivók is kitértek előle s a menyecskének mindössze egy udvarlója maradt, aki életunt volt, de nem akart öngyilkos lenni. Azt remélte, hogy Klein Herman megteszi azt a szívességet neki, hogy elküldi a másvilágra. Nem ...te meg. A rettenetes ember, akinek egy görbe nézése hideglelőssé tette a legvakmerőbb kanabokai urat is, megmaradt olyannak, amilyen volt. Egyszerűnek, üzletembernek, gyöngéd férjnek. — Én nem bántok senkit — szokta mondani — de aki engem bánt, az meghal. Úgy látszik azonban, hogy nem volt igaza. A betegség ugyanis elkezdte bántani és ő adta be a kulcsot. Meghalt szegény, rövid betegség után. Temetésén megjelent az egész város s a helyi lap a halálozás alkalmával fölemlítette a boldogult minden hőstettét. A berlini diadalt s az ausztriai párbajt. Pedig hát ezt rosszul tette, mert azokból a históriákból egy mukk sem volt igaz. A boldogultnak dunsztja sem volt a víváshoz s azért íratta meg a lapokban valami furfangos után azokat a meséket, hogy békességben élhessen Kanadokán. . . . Hejh, ha most mindezt megtudja a kanabokai banda Murai Károly hogy talpig fegyverben álljunk, hanem az, hogy kulturális tekintetben fegyverkezzünk s létesítsük végre a harmadik egyetemet, valamint a gazdasági akadémiát is az alföldön. A költségvetést általánosságban sem fogadja el, hanem Helfy határozati javaslatát pártolja (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Apponyi Albert gr. elismerését fejezi ki az előadónak objektív, a helyzetet valóban részrehajlatlanul megvilágító beszédéért. Ha az előadói székből pénzügyeink ecsetelésénél mindig ily hangon és ily szellemben hallottunk volna felszólalásokat, akkor ez az ország talán igen súlyos bajtól meg lett volna mentve. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Sajnos, a politikai szempontok arra kényszerítik szólót és pártját, hogy a költségvetéssel szemben mereven elutasító álláspontra helyezkedjék. Szóló nem akarja a felirati vitának második kiadását kezdeményezni. (Felkiáltások jobbfelől: Helyes! Helyes!) Csallány Sándor: De nem helyes! (Nagy derültség) Apponyi Albert gr. vázolja azután a pénzügyi kibontakozás történetét. A nemzet nagy áldozatkészsége révén sikerült a deficitet eltüntetni , de lehetetlen, hogy az a politikai tényező, amelynek kormányzata alatt azok a hibák történtek és az a helyzet előállott, amely a nemzet áldozatkészségének ilyen igénybevételét szükségessé tette, ebből magának érdemet kovácsoljon. Ez csak vád tárgyát képezheti. (Helyeslés balfelől.) A nemzeti párt már a fölirati vita alatt kifejezést adott annak, hogy hajlandó a reformok létesítésében közreműködni, de ennek előfeltételéül a választási törvény revízióját és általában a választások tisztaságának biztosítására szolgáló intézkedések meghonosítását kívánták. Ez nem kibúvó, mint a miniszterelnök mondta, hanem komoly kívánalom, mely teljesen összeegyeztethető azzal a komoly akarattal, hogy kellő feltételek mellett a belügyi reformok keresztülvitessenek. Ez volt a nemzeti párt részéről az utolsó békeajánlat, de a miniszterelnök ezt mereven visszautasította s ez kényszeríti a nemzeti pártot arra, hogy a kormánynyal szemben a költségvetés tárgyalása alkalmával is a legmerevebb álláspontra helyezkedjék. (Helyeslés a bal és a szélső baloldalon.) Szóló elfogadja azt, hogy a parlamentarizmus egyik törvényét képezi a többség akaratának érvényesülése, de ez annak csak második törvénye. Az első és alaptörvénye az, hogy a képviselőház szabad választásoknak, és így a nemzet valódi akaratának kifolyása legyen. (Zajos helyeslés a bal és szélsőbalon.) Ezt a primordiális első követelményt kell a meghamisítás minden veszélyével szemben annyira, amenynyire lehet, megóvni és akkor a második követelmény megvalósulása önönmagától fog bekövetkezni. (Igaz ! Úgy van! balfelől.) És itt szóló kitér az országgyűlés idő előtti feloszlatására, mely csak pártmanőver volt. És ez a pártmanőver annál súlyosabb beszámítás alá esik, mert megzavarta a ház munkarendjét és legalább egy évre megbénította munkálkodási képességét. Azonkívül a kormány indokolatlanul megszegte azt az ígéretét, hogy a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatot, amennyire tőle függ, még a múlt országgyűlésen a ház által végig tárgyaltatja. Károlyi Gábor gr.: Amit eddig ígértek, soha sem tartották meg! (Igaz ! ügy van! Derültség a balos szélsőbaloldalon.) Elnök : (csenget.) Kérek csendet! Apponyi Albert gr.: T. ház! A parlamentarizmus szokásaival való összefüggés címén ezen a helyen akarok visszatérni a tegnapi ülésnek végén előfordult incidensre: (Halljuk! Halljuk !) arra az incidensre, amelyet Horánszky Nándor t. barátom interpelláció alakjában hozott a ház elé. (Halljuk ! Halljuk !) T. ház! Én úgy érzem, — sine ia et studio beszélek a dologról s óhajtom, hogy elfogulatlanul mérlegeljék indokaimat s felfogásaimat, — hogy az a kérdés, a melyet Horánszky Nándor t. barátom tegnap interpelláció alakjában fölvetett,az ugyancsak a tegnapi napon arra adott válaszszal semmi irányban sem nyert kielégítő elintézést. (Igaz ! Úgy van a bal és szélsőbaloldalon.) T. barátom indokolta, hogy mért tartotta ama német hírlap közleményét eléggé fontosnak arra, hogy az itt e házban felszólalásnak és kérdésnek tárgyát képezze ? Szerintem egészen helyesen és ha vannak, akik ez irányban másként vélekednek, azoknak bátor vagyok csak azt figyelmükbe ajánlani, hogy mikor a politika terén működő egyéneknek és ezáltal egész közéletünk reputációjáról van szó, a túlérzékenység mindenesetre kisebb hiba, mint a szükséges érzékenység mellőzése (igaz ! Úgy van a baloldalon ) s csak azt tehetem hozzá bár ha minden vád és gyanúsítás, minden ily irányú mozzanat hasonló nyilvánossággal és hasonló nyíltsággal tárgyaltatott volna és tárgyaltassák. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbalon. De, te hát, legyen ez bármikép, bármint vélekedjék erről bárki, ma a dolog már nincs ezen első stádiumban, mert a kérdés feltétetett, mégpedig oly precízióval, mely az előle való kitérést tehetetlenné eszi és e kérdés választ is nyert. A miniszterelnök nem elégedett meg azzal, hogy a Horánszky J. adrátum által felvetett kérdések elsejére válaszolt volna, t. i. abban az irányban, hogy a sajtóiroda az illető cikkel semmi összeköttetésben nincsen. Károlyi Gábor gr.: Az sem áll! Apponyi Albert gr.: De belement a második kérdésbe is, abba, amely a dolog érdemére vonatkozik, abba a kérdésbe, amely az összkormányhoz volt intézve. Ha a t. miniszterelnök úr válaszában csupán az első kérdésre szorítkozott és azt mondotta volna, hogy ama hírlapi közleményt egyáltalában nem tartja indoknak arra, hogy az a képviselőházban nyilatkozatoknak alkalmául szolgáljon és ennél egy lépéssel sem ment volna tovább, nem osztoztam volna felfogásában s nem tartottam volna helyesnek a választ, de a dolog ilyetén elintézését talán mégis elfogadhatónak találtam volna. De a t. miniszterelnök úr ezt az álláspontot elhagyta, és a maga személyét illetőleg az általa viselt kormányzati állásokat illetőleg érdemlegesen válaszolt; ezáltal tehát azt a terrénumot elhagyta, hogy ama hírlapi közlemény nem érdemes arra, hogy itt az ügy, az abban a közleményben felvetett kérdés és vád érdemileg tárgyaltassék s miután ezt elhagyta, válaszában tisztán arra a resszortra szorítkozott, melyet azelőtt kezelt és melyet most kezel. Ez által indirekte a többi kormányzati ágak összeségére nézve — megengedem, nem szándékosan, de épen azért hozom fel az ügyet, hogy legyen meg a rektifikáció amelyekben hasonló visszaélések igenis képzelhetők és előfordulhatnak, homályt hagyott, (Igaz! Úgy van a bal és szélsőbaloldalom.) oly homályt hagyott, amely homály sem érdekelt t. képviselőtársunk személyével szemben fenn nem maradhat, sem szerintem a parlament és kormányzat reputációja érdekében fenn nem maradhat. (Igaz! Úgy van a bal és szélső baloldalon.) És nehogy félreértés legyen t. képviselőház, nem abból a szempontból inzisztálok és kívánom én, hogy legyen hát meg a teljes világosság, mintha nekem vagy annak a pártnak, amelyhez Horváth Gyula. képviselőtársam tartozik, ilyen felvilágosításra szüksége volna, mint hogyha bármi kételyt táplálnánk, mintha mi nem tudnók, hogy azok a vádak teljesen alaptalanok. De az ilyen kérdéseket, az ilyen természetű vádakat, ha egyszer felhozattak, ha nyilvánosság elé kerültek, ha a ház elé kerültek, nem lehet az egymást ismerők személyes bizalmának szempontjából megítélni, hanem az egyéneket nem ismerő, a gyakran rosszakaratú nagyközönség szempontjából kell megítélni, amely szempont szükségessé teszi azt, hogy teljes, félremagyarázhatlan, minden kétértelműséget kizáró világosság legyen a kérdésben. (Igaz! Úgy van a bal és szélsőbaloldalon.) Az ilyen kérdésre tehát csak kétféle választ tartok helyesnek. Az egyik az, amit én kizártnak tartok a jelen esetben, de csak a theoretikus teljesség szempontjából hozok fel, hogy igenis X—Y képviselő ebben és ebben az esetben részesült jogosulatlan előnyökben, a másik pedig az, hogy ilyen állításra semmiféle adat fenn nem forog, semmiféle alap nincsen, hogy legjobb tudomásunk szerint X—Y képviselő semmiféle jogosulatlan előnyben a kormány részéről nem részesült. (Igaz! Úgy van a bal és szélsőbaloldalon.) Az egyik vagy a másik, t. képviselőház, de én azt hiszem t. képviselőház, egyetérthetünk mindnyájan abban, mert ez mindnyájunk közös kincsének, a közéletünk és parlamentünk reputációjának a kérdése, talán elsősorban (a jobboldal felé mutatva) azon t. párté, de ebbe nem bocsátkozom, mondom, abban egyetérthetünk mindnyájan, hogy ha a kérdés egyszer felvettetett, bármely homálynak a fenhagyása szigorúan kerülendő s a kérdés teljes, legális minden kétértelműséget kizáró tisztázást igényel. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Végül szóló a következő határozati javaslatot terjeszti elő: Határozati javaslat. Tekintve azt, hogy a kormány a múlt országgyűlésnek feloszlatását szükség nélkül oly időben hozta a korona előtt javaslatba, mely a nemzeti akarat nyilvánítására legkevésbbé volt alkalmas, hogy ezáltal ok nélkül gátolta azon törvények megalkotását, melyek a választások szabadságát és tisztaságát fenyegető mindinkább terjedő visszaélések fékezésére alkalmasak lettek volna, dacára annak, hogy az ország színe előtt ezen törvények létesítése iránt kötelezettséget vállalt, tekintve továbbá azt, hogy a kormánynak eddigi mulasztásai és elhibázott kezdeményezései sem engedik remélni, hogy az ország közjogi helyzetéből folyó követelményeknek érvényt szerezni akarjon és tudjon, sem arra nem nyújtanak kilátást, hogy az ő vezetése mellett a belügyi reformok terén az állami rend és az állampolgári szabadság kívánalmainak egyaránt megfelelő alkotások létrejöhessenek, sőt tekintve azt, hogy a kormány nyilatkozatai az 1867-iki XII. t.c szelleméből folyó közjogi kívánalmakkal szemben kitérő!s, a belügyi reformok terén pedig egyenesen a politikai szabadság követelményeinek figyelmen kívül hagyását helyezik kilátásba , hogy tehát mindezeknél fogva a ház, a kormány iráni bizalommal nem lehet. Mondja ki a ház, hogy a jelenlegi kormány által beterjesztett költségvetést még általánosságban sem fogadja el Apponyi Albert gr. sk. Bujanovits Sándor sk. Bánó József sk Bernáth Béla, sk. Bottlik Lajos sk. 3