Pesti Hírlap, 1892. május (14. évfolyam, 121-151. szám)
1892-05-01 / 121. szám
is a fönnálló társadalmi hatalom már ismételve kinyújtotta kezét, hogy a „negyedik rend“ súlyos helyzetén enyhítsen s megmentse a civilizációt. Európa leghatalmasabb uralkodója, II. Vilmos császár is kezébe vette a problémát, hogy megoldja, de minden hasztalan. A század fejlődése a maga titokszerű útján halad előre, kétségbeejtő bizonyossággal. A békés kiegyenlítés, az emberies megoldás módját elrontották az anarchisták a dynamittal Kétségtelen, hogy a dynamitizmus a szocialisták kebeléből nőtt ki s kétségtelen, hogy a társadalmi rend azokat teszi felelőssé érte. S ami még legkétségtelenebb : most a békés megoldás helyett a kegyetlen harc és öldöklés eszközei fognak elővétetni. Mert az az egy bizonyos, hogy az államilag szervezett társadalmak őrültek által magukat megváltatni nem engedték soha. Van valami jog a forradalomra az emberi szívben, az igaz. De a forradalom nem egyéb, mint egy erőszakkal, karddal és lőfegyverrel vívott óriási debüt a fölött, hogy a társadalom kire, kikre és mily mód szerint bízza a maga állami rendjét és boldogságát. Aki forradalmat csinál, annak be kell bizonyítania, hogy benne a tömegek megbízhatnak, mert tud és képes is új rendet és uj boldogságot teremteni az emberek számára. De mit akarnak ezek, kezükben a dynamittal bebizonyítani? Hol van az ő ,,uj rendjük“ s hol van annak bizonyítéka, hogy uj és jobb boldogságot tudnak az emberek számára teremteni? S várjon józan értelemmel remélheti csak egy is közülök, hogy a világ valamikor átengedi a hatalmat nekik és társaiknak, akik a munka eredményeinek összedöntésével, ártatlan emberek széttépett holttesteire, özvegyek és árvák nyomorára s a legnagyobb emberi erkölcstörvényeknek orgyilkosság által való megbecstelenítésére akarják fölépíteni az emberiség jövendő boldogságát. A harc kimenetele kétségtelen. A társadalom megállapodott rendje, mely gyakran a leggyöngébb forradalmárnak átadja magát, az őrjöngök ellen küzdeni fog s az anarchiát meg fogja fojtani ostromállapottal, katonai törvényekkel , és ki fogja végezni sortüzekkel, guillotinnal és bitóval. Mi lesz azután, az kétséges és nagy, igen nagy kérdés. Csak az a bizonyos, hogy a civilizáció által teremtett szebb élet és nagyobb boldogság meg van rontva s Európa fölött az időváltozás sötét és vészteljes fellegei terje deznek. Nekünk, akik a felhőrégió szélére esünk, még jut a napsugárból; de a felhők a mi látókörünkre is fölvonultak s május elsejét mi is aggodalmak közt, konszignált katonaság és rendőri tilalmak védelme alatt ünnepeljük. Holnap ez lesz a legnagyobb jele annak, hogy mi is a művelt Európához tartozunk, ide, midőn a kanabokaiak pirulás nélkül nézhetnek Angolország felé. Hogy azonban a tetszetős tervből mégis legyen valami, a tanács arra határozta magát, hogy a kanadokai vállalkozókkal lép összeköttetésbe és így hozza létre a vívmányt. Amit határozott, azt meg is cselekedte, de eredménytelenül, mert a vállalkozás hírében álló és felszólított polgártársak kereken kijelentették, hogy semmi kedvük sincs a pénzüket az ablakon a sárba kidobálni. Indokolták pedig ezt azzal, hogy Kanadokán mindenki gyalog jár, idegen pedig csak ritkán érkezik oda és ha érkezik, az is vigéc. Az angolokra meg őrültség volna számítani. A tárgyalások ilyetén menete folytán az igények mindinkább lejebb szálltak s legeslegutoljára már csak arról volt szó, hogy ne huszonnégy, hanem csak egyetlen egy bérkocsit szerezzenek s ezt is a dekórum kedvéért. A vállalkozók azonban ebbe sem akartak belemenni, mivel nézetük szerint ez is deficitet eredményezne, amire ő nekik semmi kedvük sincs. Ily körülmények között persze az ügy lekerült volna a napirendről, ha a „Híradó“ is könnyen veszi a dolgot és nem veri a nagydobot tovább. De ő nem engedett s mindjárt közölt egy hatalmas cikket azzal a címmel „Szubvenciót a bérkocsi-vállalkozónak.“ És kifejtette, hogy a város még erkölcsi és anyagi támogatás mellett is kénytelen nyélbe ütni a dolgot, mert a város tekintélyéről és haladásáról van szó. ..Ha a színtársulatnak kilátásba tudtunk helyezni két méter fából álló szubvenciót, ha annak idején a királyi tábla részére neml sajnáltunk felajánlani ingyen telket és ha az országos őrültek házának itt építése esetére erkölcsi támogatást ígértünk, akkor a bérkocsivállalkozót is támogathatjuk.“ A cikk ismét megtette a hatást és senki sem emelt kifogást a szubvenció-adás ellen, amely elvégre is az egyetlen célhoz vezető eszköznek látszott. A szubvenció szó kiejtése után az azelőtt még nagyon is begombolkozott vállalkozók egymás után adták a kilincset a polgármesternek. Számításuk alapja az volt, hogy egy évben húsz utasra számíthatnak és pedig minden egyes esetben egy órai időre, vagyis a bevétel összesen tizennégy forintra rúg, követelték tehát a ló és kocsi beszerzési költségét, a lótartás díját, a kocsis fizetését és a vállalkozás tiszteletdíját. Hosszas huzavona után — miközben a tekintetek mindig nagy Angolország felé voltak irányozva — a megegyezés létrejött s az egyik vállalkozó ötszáz forint évi szubvencióért kötelezte magát arra, hogy bérkocsit tart és azt a közönség rendelkezésére bocsátja. A „Kanadokai Híradó“ ez időtől kezdve folyton szenzációs hírekkel állt elő. Jelezte, hogy a komfortábli elé fogandó ló már ki van szemelve, a komfortabli már meg van rendelve, már elkészült, már útban van. A közönség lázas izgatottsággal várta e híreket s midőn köztudomásúvá lön, hogy a bérkocsi megérkezett s hogy a város lovai vontatják be , az egész város kivonult a vasúthoz s megéljenezte a kocsit, noha az nem látszott egészen újnak és a vedlettség szemmel látható volt. A városház előtt több óráig volt közszemlére kitéve, amely idő alatt a helybeli fényképésznégy oldalról fotografhozta le, ama koszorúkkal együtt, amelyeket lelkes honleányok helyeztek a tetejére, a lámpájára és a bakjára. Néhány nap múlva a fényképek már a kirakatokban is láthatók voltak, nagy közönséget vonzva. A „Híradó“ ezenkívül a bérkocsit nagyban is megrajzoltatta s egész éves előfizetői számára, mint műmellékletet adta. Feltűnő volt ugyan és az idegenekkel szemben némi ártatlan csalásra mutatott az, hogy a bérkocsi a 24-es számot mutatta, de felszólalást nem vont maga után, mert mindenki örült arra a gondolatra, hogy az idegenek azt fogják hinni, hogy azon kívül Kanadokán még 23 bérkocsi van. Indokolták egyébként ezt a numerust azzal, hogy a tervezet 24 bérkocsira vonatkozik s a számozást később lefelé számítják. A bérkocsi odaérkezése után rendkívüli közgyűlést hivott össze a polgármester s a közgyűlés megnyitása után igy szólt: „Tisztelt közgyűlés! Örvendetes helyzetünkben, midőn a vívmányok hosszú sorozatának egyik legégetőbb és legfontosabb pontját teljesülve tudjuk, midőn büszke önérzettel tekinthetünk a külföldiek, különösen pedig az utazni szerető angliusok megérkezése elé; és a midőn városunknak a kultúrvárosok közé való fölemelkedését konstatálhatjuk , azt indítványozom, hogy Kanaboka első bérkocsijának megindítása ünnepségek között történjék. (Éljen.) Hadd ébredjen lelkes öntudatra minden polgár, hadd lássa városunk rohamos fejlődését a csecsszopótól az aggig mindenki (lelkes éljenzés) és hadd hangozzék üdvkiáltásunk a Kárpátoktól Adriáig. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Az ünnepség programmja ez volt: Díszfelvonulás a városház elé. Fogadása a megérkezendő bérkocsinak, valamint a polgármester Belpolitikai hírek. Az igazságügyminisztérium legutóbbi négy évi működéséről részletes jelentés készült el a minisztérium kebelében. A miniszter a jelentést az országgyűlés két háza elé fogja terjeszteni és pedig már legközelebb, lehetőleg oly időpontban, hogy az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával már kezei közt legyen a törvényhozó testületek tagjainak. Az indemnity javaslat általános tárgyalásához az immár teljesen egyesült három ellenzék részéről még több szónok van előjegyezve. Minden jel arra mutat, hogy az ellenzék már az indemnityjavaslatot is ki akarja használni a tárgyalásoknak lehető hosszú időre való nyújtására, úgy hogy e rövid törvényjavaslat felett a szavazás alig szerda előtt, sőt talán csak még később lesz megejthető. A képviselőhöz közlekedési bizottsága május hó 4-én tartandó ülésében tárgyalás alá fogja venni a Mármarossziget-Körösmező határszéli vasút kiépítésére vonatkozó törvényjavaslatot. E javaslat azok sorába tartozik, melyeket a kormány még az országyűlés nyári szünetelése előtt le akar tárgyaltatni. A javaslat egyik rendelkezése a szóban forgó vonalon még ez év folyamán végrehajtandó tervezési és egyéb munkálatok költségeire 500.000 forintnyi hitel engedélyezését kéri. A képviselőhöz közigazgatási bizottsága Tisza Lajos gróf elnöklete alatt tartott mai ülésében tárgyalás alá vette a Korona nevű havasnak Hunyadmegye területéből Szeben megye területébe való átkeblezését s Székely-Keve községnek Temes megyébe való bekeblezése tárgyában a belügyminiszter által a képviselőház elé terjesztett jelentéseket. A bibizottság elhatározta, hogy mindkét jelentésnek a ház által leendő tudomásul vételét fogja javaslatba hozni. Tárgyalás alá vette ezután Brassó és Esztergom városoknak és Kis-Küküllő, Komárom, Liptó, Mosony, Pozsony, Tolna, Ung és Szatmármegyéknek a közigazgatási tisztviselők fizetésének felemelésére, Pápa városának a közigazgatási reformra s Pápa székhelyivel új közigazgatási testület szervezésére és a debreceni orvos- és gyógyszerészegyletnek és az orsz. orvosi kongresszusnak a közegészségügyi közigazgatás szervezésére vonatkozó kérvényeit. A bizottság abban állapodott meg, hogy javaslatba hozza mindezen kérvények kiadását a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnöknek. Ezzel az ülés véget ért. Törvényjavaslat az izr. vallás befogadásáról. Az „Egyenlőség“ úgy értesül, hogy Csáky Albin gr. vallás- és közokt. miniszter az izr. vallás egyenjogúsításáról két szakaszból álló törvényjavaslatot fog a képviselőház elé terjeszteni, íme a két szakasz: 1. §. Az izraelita vallás a bevett vallások sorába vétetik fel. 2. §. Az izraelita vallásnak a többi bevett valláshoz való viszonya későbbi törvényhozási intézkedések útján fog rendeztetni. A fizetési meghagyásairól szóló törvényjavaslat megvitatása tárgyában egybehívott enquét ma az igazságügyminisztériumban Teleszky államtitkár elnöklete alatt folytatólagos ülést tartott, melyen tanácskozásait befejezte. A valuta-szabályozás ügyében, mint a Pol. Corr.-nek Budapestről jelentik, Magyarország közvéleményére lehangolólag hatottak a berlini kedvezőtlen ítéletek és bizonyos bécsi parlamenti körök nyilatkozatai. Magyarországon az összes politikai körök megegyeznek abban, hogy a valuta szabályozása a megállapított formában el nem halasztható és nagyon rossz néven vennék, ha egyikmásik részről jelentkező ellentállás a kormányt legkevésbbé is megingatná elhatározásaiban. Wekerle miniszter erélyesen ellentáll majd minden halogatásnak és ebben az ország közvéleménye biztosan az ő pártján lesz. A valuta-szabályozással összefüggő konverzióra vonatkozó tárgyalások végett jövő héten Budapestre érkeznek a Rothschild-csoport képviselői. Ez alkalommal csak az általános alapokról fognak tanácskozni. A szalontai kerület, Arany László lemondása folytán a szalontai kerületben újra megindultak a választási mozgalmak. Mint a ,,Nagyváradi írja, „Nagy-Szalontán a választók körében három felfogás uralkodik az új helyzet óta. A függetlenségi párt egy része azt hiszi, hogy Lukács Gyulának most már csak be kell vonulnia Nagyszalontára s egyszerűen átvenni a mandátumot, amelyre nézve nem lesz konkurrense. — A kormánypárt körében azon