Pesti Hírlap, 1892. május (14. évfolyam, 121-151. szám)

1892-05-01 / 121. szám

is a fönnálló társadalmi hatalom már ismételve kinyújtotta kezét, hogy a „negyedik rend“ sú­lyos helyzetén enyhítsen s megmentse a civili­zációt. Európa leghatalmasabb uralkodója, II. Vilmos császár is kezébe vette a problémát, hogy megoldja, de minden hasztalan. A század fejlődése a maga titokszerű útján halad előre, kétségbeejtő bizonyossággal. A békés kiegyenlítés, az emberies megoldás módját elrontották az anarchisták a dynamittal Kétségtelen, hogy a dynamitizmus a szo­cialisták kebeléből nőtt ki s kétségtelen, hogy a társadalmi rend azokat teszi felelőssé érte. S a­mi még legkétségtelenebb : most a békés megol­dás helyett a kegyetlen harc és öldöklés eszkö­zei fognak elővétetni. Mert az az egy bizonyos, hogy az állami­lag szervezett társadalmak őrültek által magu­kat megváltatni nem engedték soha. Van valami jog a forradalomra az emberi szívben, az igaz. De a forradalom nem egyéb, mint egy erőszak­kal, karddal és lőfegyverrel vívott óriási debüt a fölött, hogy a társadalom kire, kikre és mily mód szerint bízza a maga állami rendjét és bol­dogságát. Aki forradalmat csinál, annak be kell bizonyítania, hogy benne a tömegek megbízhat­nak, mert tud és képes is új rendet és uj boldogságot teremteni az emberek szá­mára. De mit akarnak ezek, kezükben a dyna­mittal bebizonyítani? Hol van az ő ,,uj rend­jük“ s hol van annak bizonyítéka, hogy uj és jobb boldogságot tudnak az emberek számára teremteni? S várjon józan értelemmel remélheti csak egy is közülök, hogy a világ valamikor átengedi a hatalmat nekik és társaiknak, akik a munka eredményeinek összedöntésével, ártat­lan emberek széttépett holttesteire, özvegyek és árvák nyomorára s a legnagyobb emberi er­kölcstörvényeknek orgyilkosság által való meg­­becstelenítésére akarják fölépíteni az emberiség jövendő boldogságát. A harc kimenetele kétségtelen. A társada­lom megállapodott rendje, mely gyakran a leg­gyöngébb forradalmárnak átadja magát, az őr­jöngök ellen küzdeni fog s az anarchiát meg fogja fojtani ostromállapottal, katonai törvények­kel , és ki fogja végezni sortüzekkel, guillotinnal és bitóval. Mi lesz azután, az kétséges és nagy, igen nagy kérdés. Csak az a bizonyos, hogy a civilizáció által teremtett szebb élet és nagyobb boldogság meg van rontva s Európa fölött az időváltozás sötét és vészteljes fellegei terje­­ deznek. Nekünk, a­kik a felhőrégió szélére esünk, még jut a napsugárból; de a felhők a mi látó­körünkre is fölvonultak s május elsejét mi is aggodalmak közt, konszignált katonaság és rend­őri tilalmak védelme alatt ünnepeljük. Holnap ez lesz a legnagyobb jele annak, hogy mi is a­­ művelt Európához tartozunk, ide, midőn a kanabokaiak pirulás nélkül néz­hetnek Angolország felé. Hogy azonban a tetszetős tervből mégis legyen valami, a tanács arra határozta­ ma­gát, hogy a kanadokai vállalkozókkal lép össze­köttetésbe és így hozza létre a vívmányt. A­mit határozott, azt meg is cselekedte, de eredmény­telenül, mert a vállalkozás hírében álló és fel­szólított polgártársak kereken kijelentették, hogy semmi kedvük sincs a pénzüket az ablakon a sárba kidobálni. Indokolták pedig ezt azzal, hogy Kanadokán mindenki gyalog jár, idegen pedig csak ritkán érkezik oda és ha érkezik, az is vi­­géc. Az angolokra meg őrültség volna szá­mítani. A tárgyalások ilyetén menete folytán az igények mindinkább lejebb szálltak s legesleg­utoljára már csak arról volt szó, hogy ne hu­szonnégy, hanem csak egyetlen egy bérkocsit szerezzenek s ezt is a dekórum kedvéért. A vállalkozók azonban ebbe sem akartak belemenni, mivel nézetük szerint ez is defi­citet eredményezne, a­mire ő nekik semmi ked­vük sincs. Ily körülmények között persze az ügy le­került volna a napirendről, ha a „Híradó“ is könnyen veszi a dolgot és nem veri a nagy­dobot tovább. De ő nem engedett s mind­járt közölt egy hatalmas cikket azzal a címmel „Szubvenciót a bérkocsi-vállalkozónak.“ És ki­fejtette, hogy a város még erkölcsi és anyagi támogatás mellett is kénytelen nyélbe ütni a dolgot, mert a város tekintélyéről és haladásá­ról van szó. ..Ha a színtársulatnak kilátásba tudtunk helyezni két méter fából álló szub­venciót, ha annak idején a királyi tábla részére neml sajnáltunk felajánlani ingyen telket és ha az országos őrültek házának itt építése esetére erkölcsi támogatást ígértünk, akkor a bérkocsi­­vállalkozót is támogathatjuk.“ A cikk ismét megtette a hatást és senki sem emelt kifogást a szubvenció-adás ellen, a­mely elvégre is az egyetlen célhoz vezető esz­köznek látszott. A szubvenció szó kiejtése után az azelőtt még nagyon is begombolkozott vállalkozók egy­­más után adták a kilincset a polgármesternek. Számításuk alapja az volt, hogy egy évben húsz utasra számíthatnak és pedig minden egyes esetben egy órai időre, vagyis a bevétel összesen tizen­négy forintra rúg, követelték tehát a ló és kocsi beszerzési költségét, a lótartás díját, a kocsis fizetését és a vállalkozás tiszteletdíját. Hosszas huzavona után — miközben a tekintetek mindig nagy Angolország felé voltak irányozva — a megegyezés létre­jött s az egyik vállalkozó ötszáz forint évi szubvencióért köte­lezte magát arra, hogy bérkocsit tart és azt a közönség rendelkezésére bocsátja. A „Kanadokai Híradó“ ez időtől kezdve folyton szenzációs hírekkel állt elő. Jelezte, hogy a komfortábli elé fogandó ló már ki van sze­melve, a komfortabli már meg van ren­delve, már elkészült, már útban van. A közön­ség lázas izgatottsággal várta e híreket s midőn köztudomásúvá lön, hogy a bérkocsi megér­kezett s hogy a város lovai vontatják be , az egész város kivonult a vasúthoz s megéljenezte a kocsit, noha az nem látszott egészen újnak és a vedlettség szemmel látható volt. A városház előtt több óráig volt közszem­lére kitéve, a­mely idő alatt a helybeli fényké­pész­­négy oldalról fotografh­ozta le, ama koszo­rúkkal együtt, a­melyeket lelkes honleányok he­lyeztek a tetejére, a lámpájára és a bakjára. Néhány nap múlva a fényképek már a kiraka­tokban is láthatók voltak, nagy közönséget vonzva. A „Híradó“ ezenkívül a bérkocsit nagy­ban is megrajzoltatta s egész éves előfizetői szá­mára, mint műmellékletet adta. Feltűnő volt ugyan és az idegenekkel szemben némi ártatlan csalásra mutatott az, hogy a bérkocsi a 24-es számot mutatta, de felszólalást nem vont maga után, mert min­denki örült arra a gondolatra, hogy az idege­nek azt fogják hinni, hogy azon kívül Ka­nadokán még 23 bérkocsi van. Indokolták egyébként ezt a numerust azzal, hogy a terve­zet 24 bérkocsira vonatkozik s a számozást ké­sőbb lefelé számítják. A bérkocsi odaérkezése után rendkívüli közgyűlést hivott össze a polgármester s a köz­gyűlés megnyitása után igy szólt: „Tisztelt közgyűlés! Örvendetes helyze­tünkben, midőn a vívmányok hosszú sorozatá­nak egyik legégetőbb és legfontosabb pontját teljesülve tudjuk, midőn büszke önérzettel te­kinthetünk a külföldiek, különösen pedig az utazni szerető angliusok megérkezése elé; és a midőn városunknak a kultúrvárosok közé való fölemel­kedését konstatálhatjuk , azt indítványozom, hogy Kanaboka első bérkocsijának megindítása ünnepségek között történjék. (Éljen.) Hadd éb­redjen lelkes öntudatra minden polgár, hadd lássa városunk rohamos fejlődését a csecsszopó­tól az aggig mindenki (lelkes éljenzés) és hadd hangozzék üdvkiáltásunk a Kárpátoktól Adriáig. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Az ünnepség programmja ez volt: Dísz­­felvonulás a városház elé. Fogadása a megér­kezendő bérkocsinak, valamint a polgármester Belpolitikai hírek. Az igazságügyminisztérium legutóbbi négy évi működéséről részletes jelentés készült el a mi­nisztérium kebelében. A miniszter a jelentést az or­szággyűlés két háza elé fogja terjeszteni és pedig már legközelebb, lehetőleg oly időpontban, hogy az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmá­val már kezei közt legyen a törvényhozó testületek tagjainak. Az indemnity javaslat általános tárgyalásá­hoz az immár teljesen egyesült három ellenzék ré­széről még több szónok van előjegyezve. Minden jel arra mutat, hogy az ellenzék már az indemnity­­javaslatot is ki akarja használni a tárgyalásoknak lehető hosszú időre való nyújtására, úgy hogy e rövid törvényjavaslat felett a szavazás alig szerda előtt, sőt talán csak még később lesz megejthető. A képviselőhöz közlekedési bizottsága május hó 4-én tartandó ülésében tárgyalás alá fogja venni a Mármarossziget-Körösmező határszéli vasút kiépítésére vonatkozó törvényjavaslatot. E javaslat azok sorába tartozik, melyeket a kormány még az országyűlés nyári szünetelése előtt le akar tárgyal­tatni. A javaslat egyik rendelkezése a szóban forgó vonalon még ez év folyamán végrehajtandó tervezési és egyéb munkálatok költségeire 500.000 forintnyi hitel engedélyezését kéri. A képviselőhöz közigazgatási bizottsága Tisza Lajos gróf elnöklete alatt tartott mai ülésében tárgyalás alá vette a Korona nevű havasnak Hu­­nyadmegye területéből Szeben megye területébe való átkeblezését s Székely-Keve községnek Temes me­­gyébe való bekeblezése tárgyában a belügyminiszter által a képviselőház elé terjesztett jelentéseket. A bi­­bizottság elhatározta, hogy mindkét jelentésnek a ház által leendő tudomásul vételét fogja javaslatba hozni. Tárgyalás alá vette ezután Brassó és Esztergom vá­rosoknak és Kis-Küküllő, Komárom, Liptó, Mosony, Pozsony, Tolna, Ung és Szatmármegyéknek a köz­­igazgatási tisztviselők fizetésének felemelésére, Pápa városának a közigazgatási reformra s Pápa szék­helyivel új közigazgatási testület szervezésére és a debreceni orvos- és gyógyszerészegyletnek és az orsz. orvosi kongresszusnak a közegészségügyi közigazgatás szervezésére vonatkozó kérvényeit. A bizottság abban állapodott meg, hogy javaslatba hozza mindezen kérvények kiadását a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnöknek. Ezzel az ülés véget ért. Törvényjavaslat az izr. vallás befoga­dásáról. Az „Egyenlőség“ úgy értesül, hogy Csáky Albin gr. vallás- és közokt. miniszter az izr. vallás egyenjogúsításáról két szakaszból álló törvényjavas­latot fog a képviselőház elé terjeszteni, íme a két szakasz: 1. §. Az izraelita vallás a bevett vallások sorába vétetik fel. 2. §. Az izraelita vallásnak a többi bevett val­láshoz való viszonya későbbi törvényhozási intéz­kedések útján fog rendeztetni. A fizetési meghagyásairól szóló tör­vényjavaslat megvitatása tárgyában egybehívott enquét ma az igazságügyminisztériumban Teleszky államtitkár elnöklete alatt folytatólagos ülést tartott, melyen tanácskozásait befejezte. A valuta-szabályozás ügyében, mint a Pol. Corr.-nek Budapestről jelentik, Magyarország közvélemé­nyére lehangolólag hatottak a berlini kedvezőtlen ítéletek és bizonyos bécsi parlamenti körök nyilatkozatai. Magyar­­országon az összes politikai körök megegyeznek abban, hogy a valuta szabályozása a megállapított formában el nem halasztható és nagyon rossz néven vennék, ha egyik­másik részről jelentkező ellentállás a kormányt legke­­vésbbé is megingatná elhatározásaiban. Wekerle minisz­ter erélyesen ellentáll majd minden halogatásnak és ebben az ország közvéleménye biztosan az ő pártján lesz. A valuta-szabályozással összefüggő konverzióra vonat­kozó tárgyalások végett jövő héten Budapestre érkez­nek a Rothschild-csoport képviselői. Ez alkalommal csak az általános alapokról fognak tanácskozni. A szalontai kerület, Arany László lemon­dása folytán a szalontai kerületben újra megindultak a választási mozgalmak. Mint a ,,Nagyvárad­i írja, „Nagy-Szalontán a választók körében három felfogás uralkodik az új helyzet óta. A függetlenségi párt egy része azt hiszi, hogy Lukács Gyulának most már csak be kell vonulnia Nagyszalontára s egy­szerűen átvenni a mandátumot, a­melyre nézve nem lesz konkurrense. — A kormánypárt körében azon­

Next