Pesti Hírlap, 1892. augusztus (14. évfolyam, 212-240. szám)

1892-08-01 / 212. szám

2 Miniszterelnöks­ági államtitkár. A hivata­los lap közlése szerint ő felsége Tarkovich József államtitkári címmel és jeleggel felruházott miniszteri tanácsost a miniszterelnökséghez valóságos államtit­kárrá nevezte ki. A magyar állami számvevőszék elnökének a miniszterelnök által felterjesztett javaslata folytán ő felsége jóváhagyta, hogy Henisch Rezső és Than László állami számvevőszéki tanácsosok a törvényszerű nyugdíjjal, saját kérelmükre, állandó nyugalomba he­lyeztessenek, és megengedte, hogy Henisch Rezső­nek ez alkalomból sok évi buzgó szolgálataiért elis­merése nyilváníttassék, s egyúttal Vaura Gyula ál­lami számvevőszéki osztálytanácsost állami számve­vőszéki tanácsossá, Oberschall Győző állami szám­vevőszéki titkárt pedig állami számvevőszéki osztály­­tanácsossá kinevezte. Adó­prognózis a mezőgazdaságban. Hazánkban az agrármeteorológia történetében mindenesetre emlékezetes forduló a földmivelésügyi miniszter által létesített új intézmény, mely az idő­­prognózis országos terjesztését célozza. Oly államok­ban, hol a földmivelésnek nagyobb szerepe jutott, mindig meg volt azon törekvés, hogy a meteorológiá­nak újabb vívmányait gyakorlatilag értékesítsék, mert kétségen kívül a gazdaközönségre nézve számos eset­ben nagyon előnyös, ha a várható időjárásról előze­tesen tájékozva, ahhoz képest a mezőgazdasággal járó sokféle munkát okszerűen beoszthatja. Meg volt ezen törekvés minálunk régebben is és Kemény báró minisztersége alatt a prognózis szol­gálat a földmivelésügyi minisztériumban Szentgyörgyi Weisz vezetése alatt be is hozatott, de a hibás rend­szer következtében az egész kísérlet, mely a közön­ség szélesebb köreiben nem is birt gyökeret verni, 6 évi sinylődés után kimúlt. A meteorológiai intézet je­len igazgatójának, dr. Konkoly Miklósnak még a múlt évben sikerült a földmivelésügyi minisztériumot ezen ügy felkarolására rábírni és 1891. jan. 1. óta a me­teorológiai intézet a földmivelésügyi miniszter segélye­zése mellett synoptikus térképpel ellátott bulletint ad ki, mely akármelyik nyugati államban is megállaná a helyét. Ezen bulletinek azonban a hírlapok utján ter­jesztve a vidéki közönség tudomására csak elkésve jutnak és igy azoknak tudományos értéküknél egyéb gyakorlati hasznuk nem volt. A folyó évben Bethlen András gróf felkérte dr. Konkoly Miklóst oly tervezet kidolgozására, mely a prognózisnak gyors és országos terjesztését, mintegy népszerűsítését tegye lehetővé. Magától értetődik, hogy az ilyen terjesztési mód csak a táviró segítségével valósítható meg és a kereskedelmi minisztériumot joggal illeti meg az érdem, hogy a közhasznú cél érdekében — mely egyúttal nemzet­­gazdászati jelentőséggel bír — a­mennyiben a köz­vagyon gyarapodását tűzi ki célul — a prognózis­sürgönynek díjtalan továbbítását megengedte és azon­kívül a távirdahivatalokat a prognózisnak közszemlére való kitevésére utasította. Tagadhatatlan, hogy az intézmény — bár a európai államok rendszerétől elest és mint olyan tel­jesen önálló kísérlet — helyes elveken alapul és a közreműködő tényezőknek dicséretére válik, hogy a prognózisnak hivatalból való, hazánk legtávolabbi zu­gába is elható terjesztése foganatosíttatik. Mint első stádiumában levő kísérlet, bizonyára sok tekintetben hiányos is lesz, azonban a tapasztalás meg fogja mu­tatni az utat, mely a tökéletesebb felé vezet. Egyelőre aug. 1-től kezdve az országban agri­­col szempontból célszerűen megválasztott 130 távirda­­állomás van megbízva azzal, hogy a hozzájuk érkező chiffre távirat szerint csinosan és célszerűen szerkesz­tett táblára tegyék ki a prognózist képező, könnyen érthető és nemzetközileg használatos frázisokat. De tervbe van véve ezen állomásoknak időnkénti szapo­rítása, továbbá a vidéki posta- és telefonállomások bevonása is, úgy, hogy a prognózis hálózat idővel mindenüvé ki lesz terjesztve. Természetesen maga a prognózis nemcsak a fővárosra vonatkozik, hanem az ország többi vidé­keire is, és a­mennyiben hazánk egyes vidékeinek ég­hajlati különbségei ezt lehetővé teszik, a prognózisnak lesznek oly kitételei, melyek hol déli, hol éjszaki, v. keleti, nyugati tájékára érvényesek. Nincsen kizárva annak a lehetősége sem, hogy később vidéki közpon­toknak a felállítása fog szükségessé válni, melyek a meteorológiai intézettől nyert általános időjárási hely­zet és a lokális körülmények egybevetésével kisebb területre érvényes prognózist adnak ki, de erről egyelőre vidéki szakemberek hiányában le kell mon­dani és a helyi zivatarokat mellőzve, a központi inté­zet jelenleg még mindig inkább képes a különböző vidékeken várható időjárásra következtetni. A prognózis rend­szerint a következő napra ér­vényes , a 24 órán túl beálló időváltozásra a pro­gnózis végén „később“ jelzővel ellátott mondat fog vo­natkozni. Néha lehetséges lesz hosszabb időtartamra érvényes prognózist adni. Bár a mezőgazdaságban végtelenül hasznos volna hosszabb idővel előre tudni az időjárást, ez mai napság, a gyakorlati meteorológia úgyszólván első stádiumában nem lehetséges és az időjárás bonyoló­dott problémájával szemben azt is nagy vívmánynak kell elismerni, hogy a következő 24 órára 85—90 százalék valószínűséggel bíró prognózisokat adhatunk ki. Bizton remélhető azonban, hogy ezen intézmény, helyes szakmunkássá® mellett folyton fejleszthető és hogy a prognózis-terjesztés kivitelében is idővel a le­hető legtökéletesebb mód el fog érezni. S mivel ezen közhasznú intézmény gyakorlati jelentőségét, másrészt pedig folytonos tökéletes­ítésének lehetőségét elvitatni nem lehet, örömmel üdvözöljük Bethlen András gró­f a közönség érdekében eme szép reményekre jogositó újítását, melynek megvalósítását ilyen alakban más nyugateurópai államok többször megkísértették ugyan, de melyet ő rövid uton és sok jóakarattal tényleg végre is hajtott. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA Farkas a Yerhovinán. Elbeszélés. írta: MIKSZÁTH KÁLMÁN. I. RÉSZ. 9 Vi varázslatos rókabörök. (Folytatás.) Szél zugott a Bistra Hóra felől. Alig lehe­tett hallani a szavakat. Csak lassan terjedtek, morajlottak a nép között, hogy mégis a király az, saját fölséges személyében. No isten szépen vagyunk, még csak a kalapot se billentettük meg! De ki hitte volna ? Mihályi az öklével fenyegetőzött: — Éljenezzetek hát gazemberek, csürhék ! De mire észrevették magukat, már akkor a király benn volt a sátorban. — Úgy kell, magára vessen — mentege­tőztek némelyek — mért nem öltözött fel illen­dőképen ? Az esküdt dühbe jött: — Persze hogy ezüst bocskorba, selyem halm­ába, ti szamarak. De legalább hoztatok-e elég rókabőrt ? A kinek rókabőre van, álljon ide ! Ő felsége átöltözködik elsőbben királyi ru­hába, aztán bevisszük neki a bőröket. A rókabőrösök gyorsan verődtek össze, mert édes­ kevesen voltak, harmincan-negyvenen. A lembergi szőrme­kereskedők már kora tavasz­­szal összevásárolták, a­mi kevés készlet volt a környéken. Ki sejthette volna még akkor a ki­rályjárást, hát még azt, hogy rókabőr megyen adóba. Volt is sok szóbeszéd, találgatás e furcsa­ság miatt. — Valami szűcs van talán a király mi­niszterei között ? A ruthén parasztok máskép találták el: — Az orosz cár ellen visz télire hadat a király, mert a katonák kabátját bélelteti a bő­rökkel. Szárnya nőtt az oláh fantáziának, (de eb­ben már valami okosabb dászkál eszének is ré­sze van.) — A nagy Napóleontól jön a dolog. Az követeli királyunktól a bőröket hadisarcban. Világos mint a nap. Mert úgy van az atyafiak, hogy „kakas“ van a francia zászlókon. Kakas bizony. S a rókák már annyi kakast megettek a világ eleje óta, hogy most, mikor megfordult a kocka, a kakas akarja elpusztítani a rókákat. — Csak az a baj, nemzetes esküdt uram , — sopánkodának a rókabőr nélküliek, hogy nekünk nem jutott. Meg is vagyunk ijedve cu­darul : mi történik velünk ? Mihályinak már elmúlt a haragja, nyája­san biztatta meg a nyugtalankodókat: — Nagy büntetés érhetne, bizonyos. Csak­hogy azért még se lesz kutyabajotok se. Mert itt vagyok én és szeretlek. Bajotokban el nem hagylak. Hát ne is féljetek, mig engem láttok. Engem pedig mindaddig látták, amig meg nem vakultak. (Ez célzás akart lenni azon instanciára, melyet a verhovinai jobbágyok az alispánhoz intéztek tavaly, hogy a zsaroló, kegyetlen esküd­tet vegye el a hatóság a nyakukról.) Ekképen proklamálván miheztartás végett a saját örökkévalóságát, bizalmas kedélyességgel folytató : — Lesz itt annyi rókabőr, a­mennyi kell. Mindenitekre jut egy, bizony meglássátok! De már erre kétkedve néztek össze az emberek, bár jól esett nekik a biztató szó, — de csak olybá vették, mint hiábavaló kedveske­dést , mintha búzapálinkával kenegetnék a fülü­ket — szinte kár a pálinkáért . . . Némelyik elfordult, fejét rázta: ,,De már azt nem hi­szem“. Egy-kettő könnyedén vont vállat. Ejh, hátha! Hatalom a vármegye. Hátha példának PESTI HÍRLAP lett2 augusztus V. Színház, zene, képzőművészet. * (Jutalomjáték Ó Budán.) Bánfalvy Béla jutalmára szombaton „Liliomfi“, Szigligeti pompás bohósága ment a kis ó­budai színkör deszkáin. A szokatlan nagyszámban megjelent közönség a de­rék színészt rokonszenves tapssal fogadta s a fölvo­nások után is többszörös kihívással tüntette ki. *­­Az országos magyar daláregyesület) monográfiája id. Ábrányi Kornél tollából legközelebb kerül ki a sajtó alól s fel fogja ölelni az egyesület 25 éves működését s kimutatja, mily missziót teljesí­tett a férfi­ karének művelése körül. A mű az egye­sület jubileumának lesz maradandó emléke. * (Művészek Nagyváradon.) Naday Ferenc öt egymásután következő estén lépett fel a „Párisi,“ „Válás után,“ „Jó barátok,“ „A csapodár“ és végül „Thermidor“ című darabokban. Különösen az első négy darabban excellált a művész annyira, hogy vége-hossza nem volt a közönség zajos tetszésének, mely gyakran az előadás menetét is megakasztotta. Náday — ki most először vendégszerepelt Nagyvá­radon — annyira meghódította a nagyváradi közön­séget, hogy a jövőben mindenkor óhajtott vendégül fogják tekinteni. Szombaton adatott a nagyváradi színkörben az összes vidéki színpadokat megelőzőleg a „Pont-Riquet család.“ A héten H. Pauli Mariska kezdi meg vendégszereplését, azonkívül Káldy Gyula az ismert történelmi hangversenyt rendezi. * (Vidéki szmnészet.) Balassa-Gyarmaton intelligens közönség méltatja Veszprémy Jenő igaz­gató törekvéseit; tegnapelőtt „Romeo és Julia“ elő­adására eleve elkapkodták a jegyeket. A címszerepe­ket az igazgató és neje, Lőrinc barátot Lévay, a daj­kát Darnczyné adták. Műsoron van „A madarász“ és „Az ember tragédiája“ is. A Kisújszálláson jó adag közönynyel kellett küzdenie Homokay László igazgatónak, de már tegnap a forintos helyek is (az értelmiség e mértékei) mind elkeltek. „A vas­­gyárosában E. Kovács Gyula játszotta Derblay Fülöpöt; fel fog lépni „II. Rákóczy Ferenc fogságá“­­ban is. — Mezei Béla színigazgató jól szervezett társulatával Dunaföldvárról Paksra­­ ment, hol telt házak mellett játszik. Tegnap az „Árvaleányhaj“ ke­rült színre s az előadáson jelen volt a két szerző Ráttcay László és dr. Scheffer Sándor is. A tár­sulat innen Újvidékre megy, hol Mezei saját költ­ségén díszes nyári színkört építtet. Ama fővárosi művészek, a­kik nála vendégszerepelni kivánnak, levélben tudathatják vele. * (A svábhegyi fürdő főtor­onycélú mulat­sága) Művészhangversenynyel egybekötött elite-fürdő­­bált rendeznek augusztus közepe táján a svábhegyi fürdővendégek. Mint halljuk, Vízvári, Vizváriné, Ábrányiné, Zilahi, Császár, Cs. Alszegi, V. Vaszilievics Olga és Adél s Gobbi Elek vannak fölkérve a mulat­­óg rendezői által a hangversenyen való közre­működésre. — A hangversenyen közreműködik

Next