Pesti Hírlap, 1893. március (15. évfolyam, 60-89. szám)

1893-03-09 / 68. szám

_______________________ Ernőné, dr. Dwiner Lajosné, Schfrantz Adolfné, Kat­­zer Henrikné.* A dunapentelei izr­­ncegylet saját szegé­nyei javára f. hó 5-én az arany szarvas-vendéglő nagytermében rendkívül sikerült táncestélyt rendezett, melyen a vidék szépségei nagyszámban voltak kép­viselve. A négyeseket 50 pár táncolta, a határtalan jókedvnek csak a késő reggeli óra vetett véget. Jelen volt leányok: Bruck Hermina, Bruck Lina, Honig Irma (Dunaföldvár), Deutsch Josefin és Gizella (Bölcs­ke), Fritz Irma (H.­Falva), Steiner Lenke, Krausz Rita, Bekenye Gizella, Klein Szidónia (Ba­­racs), Deutsch Jenni (Bölcske), Kanitz Malvin, Her­­czeg Ilona és Antónia, Kohn Róza, Szűcs Katica és Erzsike, Strasser Ilonka, Schwarz Hermin (R.-Almás), Bruck Janka, Leichtner Irén (N.-Perkáta), Láng Rita, Fritz Katica (R.-Almás). NAPI HÍREK. — (Személyi hir.) Delabarre Hektor buda­pesti francia főkonzul több heti betegségéből föl­épülvén, egészségének teljes helyreállítása végett Ab­báziába utazott. — (Terintetből) e hó­t­ikéről a következőket sürgönyzik: A királyné ma egy vezető kíséretében fölment a les avantsi magaslatra. Ez a Montreuxből a Col de Jamanon keresztül a Simmenthalba és a Bemer Oberlandba vezető alpesi átjárón fekszik. A király délután egészen egyedül Veveybe és Chillonba ment gyalog. Egész nap derült, verőfényes idő volt. Este 6 óra felé a király a királynéval a „Grand Ho­tel“ előtti terrasseon sétált. Beszélgetésbe merülve, igen gyorsan jártak föl és alá. A nap könnyű rózsa­­prrral öntötte el a Dent du Midit és a tó csöndes vizét. Mialatt a királyi pár sétált, csak mintegy két tucat idegen volt a terrasseon; a terrasse mellett el­vonuló utón számos kiváncsi álldogált, szintúgy a „Grand Hotel“ ablakaiban. Egy sor kocsiban vidám nászmenet vonult arra, melyet a király egy pillanatig érdeklődéssel nézett. Kevéssel 6 óra után a király és a királyné a „Hotel des Alpes“-ba ment. A királyné innét visszatért a terrassera görög nyelvmestere Barker kíséretében, a­kivel görögül társalgott s egész az éj beálltáig maradt a terrasseon. Barker körülbelül 25 éves, szakálatlan, barna arcú fiatal­ember. Újabb távirati tudósítás a következőket jelenti: A királyné a Les Amantsia Barker görög nyelvmes­ter kíséretében ment föl; vezetőül a királyné Dufaux, terintett erdőőrt vitte magával.­Barkernél hegymászó bot volt, melyet a nehéz helyeken a királynénak nyújtott. Déli 12 órakor indultak s délután fél három órakor értek föl; föl- és lemenet közben a királyné Barkerrel görög nyelven társalgott. A vezetőnek meg volt parancsolva, hogy ne mondja meg senkinek, ki az a hölgy, a­kit kisér; ha valaki kérdezné, mondja azt, hogy egy grófnő Montreuxből. Fölérve, a királyné többször megkerülte a vendéglőt, különben sem nem evett, sem nem ivott semmit. Rövid tartózkodás után lefelé indultak Montreuxbe. Délután 5 órakor a királyné ismét Territetben volt. Fölfelé menet a királyné a rendes út helyett a meredekebb, keskeny ösvényt választotta. Elragadtatással szólt a szép kilá­tásról s a pompás panorámától alig birt megválni. Mikor már megindult lefelé így szólt „Menjünk még egyszer vissza a vendéglőhöz; a tóra és a hegyekre való kilátás oly szép s a jég oly tiszta.“ — (Jenő főherceg új lakása.) Jenő főher­ceg, a 13. huszárezred parancsnoka, ki immár két éve lakik Budapesten, nincs teljesen megelégedve a József-utcában levő lakásával. Most tehát a várban keresnek alkalmas szállást a főherceg számára, ki va­lószínűleg az Esterházy, vagy a Majláth-féle házat veszi meg.­­ (Uj kamarás.) A király felső-kubinyi és deményfalvi Kulinyi György főhadnagynak és segéd­tisztnek a m. kir. 2-ik honvéd-lovasdandárnál, vala­mint gróf Collalto-San-Salvatore Rambald 2. sz. dra­­gonyos ezredbeli tart. hadnagynak, a kamarási mél­tóságot díjmentesen adományozta.­­ (Ebéd a hadtestparancsnoknál.) Lobko­­witz herceg hadtestparancsnoknál ma délután 6 óra­kor ebéd volt, melyre hivatalosak voltak: Scotti b. és Menz ezredes, Kemer alezredes, Bellmond, Frei­schuss, Vogl, Beszédes és Müller őrnagyok, Tiroch főtörzsorvos, Caesar, Stojanovics és Philipp törzs­orvosok, Klein főhadbiztos, Hausner katonai gyógy­szerész, Bock, Wessely századosok, Lazarini b., Majláth gr. sorhajóhadnagyok, Santer lovaskapitány, Heffele, Wukellics főhadnagyok és Lang hadnagy. — (Halálozások.) Székesfehérvárott . hó 7-én meghalt Rupp Róbert oki. jegyző, fejérvármegyei hivatalnok, életének 27-ik évében. — Tabon (So­­mogymegye) f. hó 4-én meghalt Viertl Jánosné szül. Tóth Emma, Viertl József takarékpénztári könyvelő neje, 27 éves korában. — Niernsee József losonci állami tanitóképezdei tanárt és nejét sz. Tóth Irmát az a nagy csapás érte, hogy három éves kis leányuk Elza, f. hó 3-án difteritiszben elhunyt. — Szegvári Lázár Bernát földbirtokos ma éjjel meghalt Budapes­ten, 62 éves korában. Az elhunyt földbirtokos teme­tése márc. 9-én d. u. 3 órakor lesz a mérleg-utca 12. SZ. a. gyászházból. — (Népmese a Tisza Kálmán bukásáról.) Mikszáth Kálmán szülőföldjéről küldik be a követ­kező népmesét, mely a jó palócok közt széltében el van terjedve s egyre mesélgetik őröltetés közben a malomban, a fonókban, hogy hát miképen történt a hires Tisza Kálmánnak az ő megbukása. Király ő felsége magához hivatta: — Kedves Tisza — igy sz­ólt— nagyon nagy költségem van a katonáimra, nem győzöm már sehogy sem, valamit keéne hát csinálni. Én viszem a koronát, keed viszi a kolompot. Hát gondoljon ki valamit. De bizony a Tiszának nem jutott az eszébe semmi. Végre is a király találta ki: — Emelje fel a só fontjának árát egy forintra. Mit szól kee hozzá? Az öreg Tisza elgondolkozott: — Megteszem fölséges uram, de csak egy föl­tétel alatt, hogy a tojás ára meg ötven krajcár legyen. Most már a király gondolkozott el. Tisza ravasz ember, gondolta magában. A királynak sója van, a szegény embernek tyúkja van. A sóért beszivárgott pénz megint visszaszalad a sze­génység közé. Meg is lett volna a dolog, olyan szent egy igaz, mint hogy én ezt most itt mondom, de a fölséges királyasszony gáncsot vetett neki: „Jaj fölséges férjem, annyi tojás kell nekem a konyhára, hogy ha te Tisza után megy, még a palota­házunkat is föl­­eszszük“, így osztán mit volt mit tenni, a megbukott Tisza Kálmánt haza küldték és most Wekerlével pró­bálják, de biz az se enged a tojás árából egy réz­garast se. — (Dr. Sélley főkapitány) magánügyekben több napra a vidékre utazott. — (Tiszteletbeli egyetemi tanár.) A király ő felsége Markusovszky Lajos nyug. vallás- és köz­­oktatásügyi miniszteri tanácsosnak az egyetemi tisz­teletbeli orvostanári címet adományozta. Csáky gróf miniszter e kitüntetést meleghangú elismerő sorok kíséretében tudatta Markusovszkyval.­­ (Travesztált népdal.) A báró Atzél Béla hétfői lakomáján történt. Vagyis jobban mondva a lakoma után. A társaságnak kedélyes mulatozásban együtt maradt része, a­melyben körülbelül egyensúlyt tartott egymással a kormánypárt és ellenzék, Wekerle miniszterelnök köré csoportosulva, mi tűrés-tagadás, egy kis dalra is rágyújtott. Elénekeltek egyebek közt egy népdalt is, a­melylyel Blaháné nem egyszer aratott tapsokat a népszínház deszkáin. Járt utánnam három falu legénye. Én csak amúgy hitegettem, csalogattam, válogattam­­belőle . . . Csakhogy, a­mint az parlamenti férfiaknak már a vérökben van, némi módosítással, ekképen szó­laltatva meg a miniszterelnököt: Járt utánnam három pártnak vezére Én csak amúgy hitegettem, csalogattam, válogattam­­belőle.­­ (Fővárosi tűzoltók szaporítása.) A ta­nács tudvalevőleg elhatározta, hogy a városi tűzoltó­ságot húsz emberrel megszaporitja. Tiz új tűzoltót már fölvettek s ezek meg is kezdték a szolgálatot. A még szükséges tiz embert március 15-ig veszik fel a központi tüzőrség eskütéri helyiségében. — Edelsheim-Dyulay Lipót báró­ álla­pota négy nap óta mitsem változott s kielégítőnek mondható. A beteg állapota felől állandóan sokan tu­dakozódnak. — (Báró Mándyt), a bécsi mentőegyesület titkárát, egészségi tekintetből való visszalépése alkal­mából az egyesület működő tagjai ovációban készül­nek részesíteni. — (Az okos miniszterelnök.) Báró Atzél Béla estélyén egy ellenzéki képviselő tréfásan így in­terpellálta Wekerlét: — Kegyelmes uram, hogy vehetted be a kabi­netedbe Szilágyi Dezsőt és Tisza Lajost? Milyen ara­nyos dolgod volna nélkülük. Wekerle elnevette magát s ezt felelte rá: — Van nekem eszem. Ha csupa kellemes emberből állana a kabinetem, akkor — engem ülnének. — (Crispi fia.) A minap egy francia miniszter fiának kalandjáról emlékeztünk meg . Még több baja van fiával a kiváló olasz államférfinak, Crispihek. Múlt pénteken este két rendőr által volt kénytelen őt a pisai dologházba vitetni. Luigi Crispit egy korcsmá­ban fogták el, ahol épen tivornyázott és botrányt okozott. — (Baross szobrára) a múlt hét folyamán is­mét 2602 frt 96 kr folyt be. Ez idő szerint a leszá­mítoló és pénzváltó banknál 44,535 frt 32 kr van elhelyezve a szobor céljaira. — (Eltüntetett lakomázók.) Nagy örömmel­ és vigsággal ülték meg Esztergomban — írja leve­lezőnk —az újonnan született katholikus­ kör meg­alakulását. Régi magyar szokáshoz híven éjfélig tartó lakomával fejezték be a nagy eseményt, a­melynek folyama alatt a rendezők úgy okoskodtak, hogy nem elegendő az, hogy csak a jelenlevők örvendezzenek a nagy eseménynek, hanem örüljön és örvendjen a nagy világ is a kis Róma ünnepén. Így történt, hogy a nagy Rómán kívül még több fővárosi lapnak is megtelegrafálták, hogy az öröm­banketten kétszáz jókedvű tag vett részt, noha összesen csak 135 tagja van a körnek. A fővárosi lapoknak szánt távirat szö­vege valahogyan a fizetőpincér kezébe került, a­ki nagy lelki örömmel olvasta, hogy kétszázan vannak jelen a lakomán és legott lemásolta a táviratot, hogy „szükség“ esetében igazolhassa, hogy a rendezők maguk kétszázra tették a jelenvoltak számát. Elér­kezvén a fizetés órája, szó nélkül leolvassák az est­ebéden jelenvolt 72 tag után járó salláriumot. A fizető pincér ravaszkás mosolygással hajlong jobbra­­balra, előre-hátra és a nagyvilági pincérek sajátságos arcjátékával értésére adja az uraknak, hogy egy kis tévedés van a dologban és legott előveszi a kis lajki zsebéből a távirat másolatát és kifogástalan eleganciá­val reklamálja a még hiányzó 128 teríték árát. A váratlan reklamáció nagy zavart okozott, mert nem találkozott gazdája a 128 teríték árának, a­mi kerek 256 osztrák értékű közösügyes banknótára rúgott vala. A játék most megváltozott, a főpincér nem hajlongott többé, hanem a távirat alapján vitatta, hogy de bizony 200-an fogyasztották az ízletes éte­leket és italokat. A dolognak az lett a vége, hogy megmagyarázták a főpincérnek, hogy csak azoknak a számára írták a jelenvoltak számát 200-ra, a­kik nem látták a lakoma lefolyását. Miután azonban ő látta, hogy csak hetvenketten voltak jelen, a fővárosi lapok számára küldött távirat alapján nem követelhet ennél többet. A főpincér meghajtotta magát és meg­nyugodott a felvilágosításban.­­ (Hogy telefonoz a német császár.) Berlini lapok Írják: A király többnyire a szárny­segédek szobájában levő telefont használja, ritkábban a vadászok szobájában levőt. Gyakran akar az egyes hatóságokhoz egyenes parancsokat intézni. Hogy a palotában elhelyezett telefon-apparátust az illető köz­vetítő hivatal pontosan szolgálja ki, nagyon termé-­­­szetes. Gyakran a kívánt irodák is az illető hivatali­­ kerületében vannak. Ha a császár magasrangú sze-­­mélyekkel kötteti magát össze, az összes hivatal­nokoknak el kell távozniok a drótoktól, míg a csá­szár meg nem adta a szokásos zárójelzést. Ha a császár a hivatalnokokkal beszél, nem nevezi meg magát, hanem beszédét e szavakkal kezdi: „Paran­csolom . . .“ — (Birtok-eladás.) Mandel Jakab örököseinek tulajdonát képező derecskéi 1800 holdas birtok, bírói árverés alá fog kerülni ez év március 25-én és mint hírlik, gróf Csekonics Endre és a debreceni kollégium is reflektálnak reá. Az árverés a debreceni törvény­széknél fog megtartatni.­­ (Az erdélyi Hegyalja érdekében.) Lu­kács Béla kereskedelmi miniszternél tegnap Magyar- Igen nagyközség s az erdélyi bortermelő „Hegyalja“ képviseletében egy négy tagú küldöttség tisztelgett, mely a minisztertől a tervezett gyulafehérvár-zalatonai vicinális vasútnak egy Magyar-Igenig vivő szárnyvo­nallal leendő kiegészítését kérelmezte. A küldöttség­nek, melyet dr. Szász Károly orsz. képviselő vezetett, a miniszter megnyugtató választ adott, hangsúlyozván, hogy „Hegyalja“ érdekében mindent megtesz.­­ (Halálos esés.) Karlsbadból jelentik : A Putschk­n melletti Rudolf-akna felelős vezetője Geyer tegnap Ottowitz mellett egy széntárnába zuhant s agyonzúzta magát.­­ (Nem sikerült villamos világítás.) Bel­grádiéi jelentik egy bécsi lapnak . Egy francia társa­ság által berendezett villamos-világítás, melynek meg­nyitása tegnap estére volt hirdetve, teljes kudarcot vallott. Csupán a társaság épülete előtt álló két lámpa s a konak előtti két lámpa égett s az ezrekre menő néptömeg csalódva adott haragjának hangos kifejezést.­­ (Leégett malom.) Sprembergből sürgöny­zik, hogy az ottani városi malom, teljesen leégett. A kár igen jelentékeny, mert a malom a legnagyobb iparvállalatok közé tartozott.­­ (Templom rablás.) Nagyszombatból jelen­tik lapunknak, hogy az ottani katonai rokkantak templomából hétfőn éjjel eddig ismeretlen tettesek egy igen értékes szentségtartót loptak ki a főoltár taber­­nákulumából s egy értékes kelyhet a sekrestyéből, mely utóbbi a belevésett felírás szerint is a helybeli főgimnázium tulajdonát képezte, melynek növendékei a nevezett templomba járnak, a­kik részére a gim­názium tanárai szokták a misét végezni. A vakmerő rablás annál feltűnőbb, mert a templommal egyben PESTI HÍRLAP 1893. március 9.

Next