Pesti Hírlap, 1894. január (16. évfolyam, 1-31. szám)
1894-01-07 / 7. szám
1994. január 7. PESTI HÍRLAP , s a túlvilágról is eljövünk számon kérni, hogy tartottátok fenn a magyarok hazáját. Isten vezéreljen minden pályátokon? Jókai a magyar nemzethez. Az üdvözlő szónoklatok után Jókai a következő beszédet tartotta, amelyben egyszersmind hálájának adott kifejezést az ünnepeltetésért: Méltóságos Elnök uram! Kedves Barátom ! Az a bizottság, melynek elnökeképen üdvözöltél, keveset beszélt, sokat tett; vele szemben keveset hálálkodom, sokat érzek. Midőn lelkemből jövő hálámat tinéknek átadnám : engedjétek meg, hogy néhány szót szóljak dicsőséges nemzetemhez, melynek színét, virágát látom körülém összegyűlve: látom azokat is, a kik túl e falakon, túl a látkörön egyet értenek s ez órában egyet gondolnak az ittlevőkkel. Ez a mai nemzeti ünnepély nem egy megőszült írónak, nem a nemzet kiszolgált harcosának jubileuma, de örömünnepe annak az ideálnak, amelyet műveimben fentartani mindenkor törekedtem. Hiszen Magyarország ezredéves fennállása is egy ideál. Ideál a haza, ideál a vallás, ideál a szabadság , ez ideálokért áldozott vért és verítéket őseink tábora, áldozunk mi kortársainkkal és áldozni fog a jövő nemzedék időtlen időkig. Ideál a koronás király és a nemzet közötti szövetség: az alkotmány: a hűség. Ideál minálunk a nő, s vele együtt a családi élet. Ideál a becsület: amin a társadalom s hitel alapszik. Ideál a humanizmus: ez az új korszak vezérlő nemzője. De ideál maga a magyar nép, annak egész élete, lelkülete, eszmejárása. Tehettem-e én egyebet, mint hogy annak az ideálnak adtam kifejezést, melyet mindenütt magam előtt láttam, elevenen, igazán, alakokban és tettekben megvalósítva. A költő tartozik nemzete lelkének kifejezése lenni. És ha nem találná is az életben az ideált, a költő missziója az, hogy azt keresse, megalkossa , nemzetével megismertesse. A költő hivatása meglátni az égő csipkebokorban az istent és tolmácsolni az égi igét a ráfigyelő nemzet előtt. A költő megedzheti, a költő elpuhíthatja a nemzetét. A költő lehet őre a nemzeti és emberi erények frigyládájának, lehet bálványpapja az érdekek aranyborjújának, a hiú gyönyörök rézkígyójának. Az istenszikra minden oltárt meggyujtani jó. Én választottam az oltárok között. S ékemnek alkonyán megvan az a lelki megnyugvásom, hogy a miért ifjú koromban lelkesültem, azt vénségemben megvalósulva látom , hogy nem hiába hirdettem a feltámadást. S nekem isten különös kegyelméből megadatott, hogy feltámadott nemzetemmel tovább is együtt éljek. S erre nemzetemnek nem csak éljenkiáltása buzdít, de nagylelkű adományozása. A fényes nemzeti jutalomnak nem az anyagi értéke az, ami lelkemet megragadja. Én eddig is munka után éltem, ezután is munka után fogok élni. Nálam a munkakedv az életére. De felmagasztal az a tünemény, hogy amidőn az én írói tollam által hirdetett ideál megörökítése volt a jelszó, ezrével támadt nemzetem soraiból, ki erre áldozni kész volt. Ezek a magyar szellem, a magyar szabadság, magyar honszeretet halhatatlan ezredei. Hódolattal hajlok meg a közönség előtt. Ötven évig azt hittem, hogy egy kis nemzetnek az írója vagyok, ma megtudtam, hogy egy nagy nemzet szolgája voltam. Azt a nemzetet, mely nem csak gyökereit verte , véráztatta földbe kitéphetetlenül, de sudarával is felnőtt az örök égbe, azt nem sepri le a századok semmi özönvize többé. Éljen, viruljon, legyen dicső és szabad az én imádott hazámnak nemzete! A küldöttségek tisztelgése. A hosszas éljenzéssel és tapssal fogadott beszéd után Gerlóczy Károly fölolvasta az összes törvényhatóságok, városok és testületek névsorát, melyek magukat az ünnepélyen küldöttségileg képviseltették, s ez után a küldöttségek a fölolvasás sorrendjében átnyújtották a velük hozott üdvözlő iratokat, okleveleket és egyéb ajándékaikat. Képviselve voltak küldöttségek által a következő megyék és városok: Abaúj-Torna, Alsó-Fehér, Arad, Árva, Bács-Bodrog, Baranya, Bars, Békés, Bereg, Beszterce-Naszód, Bihar, Borsod, Brassó, Csanád, Csik, Csongrád, Esztergom, Fejér, Fogaras, Gömör-Kis-Hont, Győr, Hajdú, Háromszék, Hont, Hunyad, Jász-Nagy-Kun-Szolnok, Kis-Küküllő, Kolozs, Komárom, Krassó-Szörény, Liptó, Mármaros, Maros-Torda, Moson, Nagy-Küküllő, Nógrád, Nyitra- Pest, Pozsony, Sáros, Somogy, Sopron, Szabolcs, Szatmár, Szeben, Szepes, Szilágy, Szolnok-Doboka, Temes, Tolna, Torda-Aranyos, Torontál, Trencsén, Turóc, Udvarhely, Ugocsa, Ung, Vas, Veszprém, Zala, Zemplén, Zólyom, Törvh. joggal felv. városok: Arad, Baja, Debrecen, Fiume, Győr, Hódmezővásárhely, Kassa, Kecskemét, Kolozsvár, Komárom v. és ev. ref. egyház, Marosvásárhely, Nagyvárad, Pancsova, Pécs, Pozsony, Selmec és Bélabánya, Sopron, Szabadka, Szatmár-Németi, Szeged, Székesfehérvár, Temesvár, Újvidék, Versec, Zombor. Városok: Beszterce, Breznóbánya, Cegléd, Deós, Eger, Eperjes, Gyöngyös, Karcag, Kézdivásárhely, Kiskunfélegyháza, Kisújszállás, Körmöcbánya, Makó, Máramarossziget, Mezőtúr, Miskolc, Nagybánya, Nagykanizsa, Nagy- Károly, Nagykőrös, Nyíregyháza, Pápa, Szepsi-Szt.György, Torda, Turkeve, Ungvár, Veszprém, Zenta, Zilah, Bihar-Udvari nagyközség. Nőegyletek küldöttségei: Bpesti I. gyermekmenhely egyl., Fővárosi szegény gyermekkert egylet, Gyermekvédő egyesület, Gyermekbarát egyesület, Jósziv-egyesület, Kisdednevelők orsz. egyesülete, „Leányok lapja“ olvasói, Magyar gazdasszonyok orsz. egyesülete, Mária Dorothea-egyesület, Magyarországi közp. Frőbel-nőegylet, Országos nőképző-egyesület, Országos kisdedevő-egyesület, Pesti első bölcsőde, Pesti izr. nőegylet, Szegedi hölgyek, Szepsi-Szentgyörgyi jótékony nőegylet, Vidéki egyesületek stb. küldöttségei: Dunántúli ev. ref. egyház, Bécsi magyar egyesület, Bécsi egyetem magyar ifjak küldöttsége, Brassói magyar kaszinó, Concordia bécsi írók és hírlapírók egyesülete, Deutsche Schriftsteller Verband, Dugonics-társaság Szegeden, Eperjesi Széchényi-kör, Erdélyrészi kárpátegyesület, Erdélyrészi magyar közművelődési egyesület, Erdélyi múzeum-egylet, Felvidéki magyar közművelődési egyesület, Galgóci m. kir. állami polgári iskola, Gizella-egyesület bécsi, Győri olvasó-egylet, Hódmezővásárhelyi kaszinó, Hunyadmegyei tanítótestület, Kazinczy-kör Magyar-Óvárott, Komáromi kaszinó, Kölcsey-egyesület Aradon, Mátészalkai polgári kaszinó, Maticza Szanszka Újvidéken, Nagykőrösi ev. reform, főgimnázium, Neues Wiener Tagblatt szerkesztősége, Oravicai Arany kör, Pápai ev. reform, főiskola, Petrozsényi kaszinó, Pozsonyi magyar közművelődési egylet, Szatmárnémeti társaskör, Széchényi társulat Szatmár, Selmecbánya kisdedóvó növendékek, Soproni irodalmi és művészeti kör, Újpesti magy. kir. áll. leány isk. igazgatósága, Újvidéki magyar kaszinó, Vörösmarty kör Székesfehérvárott, Veszprém megyei kör. Egy nem „hivatalos“ küldöttség. Volt még a Jókai-ünnepeltetésnek egy nagyon érdekes momentuma, mikor a „legeslegifjabb“ Magyarország nevében Pósa Lajos vezérlése mellett egy apró deputáció is bemutatta azt az albumot, melyet „Az én újságom“ olvasói készíttettek Jókai tiszteletére. Ebben az albumban mintegy 2000 mosolygó gyermekarc van együtt. Értékesebb megemlékezést bizonyára sokat kapott a mai napon a költő, de kedvesebbet alig. A tiszteletdíj átadása. Épen 12 óra volt, mire a küldöttségnek tagjai az ajándék tárgyakat átadták és a hivatalos ünnepség véget ért. Jókai Mór a könnyekig meghatva ölelte szivére rokonait és csókolta sorra barátait. Zajos ovációk központja volt akkor is, mikor egyik mellékterembe távozott, ahol a jubileumi bizottság tagjainak jelenlétében az ünnepély epilógusa lefolyt. A programba ugyanis fel volt véve a nemzeti díszkiadásból befolyt 100.000 forint írói honoráriumnak ünnepélyes átadása is, de Jókai már az ünnep elején kijelentette, hogy zavarba hozná őt, ennek az összegnek, a nagyközönség előtt való átvétele. Ezért a hivatalos programmból kihagyták ezt a részt és Eötvös Loránd báró az ünnepély után a bizottsági tagok előtt egy mellékteremben nyújtotta át Jókainak a zárt borítékot, amelyben egy rövid folyószámla volt 100.000 forintról, amelyet bármely pillanatban fölvehet. Ez volt a délelőtti ünnepély utolsó aktusa, mely után Jókai tisztelőitől és barátaitól kísérve a közönség lelkes éljenzése közben haza hajtatott. A fogadó-estély. Az estélyről, melyen a székesfővárosi és leg kivált a vidéki küldöttségek tagjai és a velük jött hölgyek jelentek meg, csak azt lehet megírni, amit az ember látott, de nem a mit hallott, mert hallani ugyan édes-keveset lehetett. Mi tehát csak arról adhatunk számot, amit láttunk. Láttuk mindenekelőtt a redoute mind a négy nagy kapuját ivalakban körülrakott gázlámpákkal fényesen kivilágítva, azután az összes termeket fénypárban úszva, a termekben pedig a lehető legdíszesebb közönséget, a nők soirée-toiletteben, a férfiak frakkban-krakkban, hisz többnyire innét az operabálba mentek. Nyolc órakor együtt lehetett vagy ötszáz ember, de az érkezők száma nőttön-nőtt és midőn a sok ünnepléstől már némileg fáradtnak látszó Jókai fél kilenc óra után megérkezett, voltak legalább nyolcszázan. A lépcsőn Gerlóczy Károly polgármester fogadta, néhány fiatal rendezővel. Midőn a terembe lépett, nyolcszáz torok egyszerre kiáltott feléje szívélyes „éljent.“ A magyar költőkirály úgy hajlongott mindenfelé, mint az igazi királyok, akik nem költők (ha csak úgy nem, hogy háborúkra költik a népeik pénzét). A bejáró ajtónál levők körülvették és ki sem bocsátották többé. Jókait folytonosan egy sűrü tömeg vette körül s szerencsés volt, aki őt láthatta, vagy épen kezet foghatott vele. Mindazáltal Jókainak sikerült a termeken körüljárni s kezet fogni nyájas, magyar módon ezzel vagy amazzal a derék vidéki küldöttségi taggal, akik bizonyára életük legszebb emlékei egyikének fogják tartani ezt a kézszorítást. Beszélt is egyik-másik legközelebbi szomszéddal, de hogy a nagy tolongásban és a lelkes éljenzés között a saját szavát hallotta-e, vagy hogy a megszólítottak megértették-e, az nem bizonyos. De a cél el volt érve. Azok, akik a délelőtti ünnepélyre már helyet nem kaphattak, legalább szemtől-szembe láthatták és megéljenezhették. Legalább nem fáradtak föl a vidékről hiába és nem panaszkodhatnak, hogy Rómában voltak és pápát nem láttak, azaz, Jókai-jubileumon voltak és Jókait nem látták. Az ünnepelt költőnél egyáltalában nem látszik frázisnak, hogy a hölgyeket „imádott“-aknak szólította, mert az estélyen is, ha csak szerét tehette, nőket szólított meg s ezekkel társalgott leginkább, a mi azt tanúsítja, hogy aranyos, ifjú kedélyét hál’ Isten megőrizte. Végezetül a nagy ablakcsarnokban hosszában elhelyezett s valóban szemkápráztató emléktárgyakat nézte végig az ünnepelt költő, a kire láthatólag mély benyomást tett az emléktárgyakban kifejezett tisztelet és hódolat. Egyes, szebb műtárgynál hoszszabban is időzött s 10 óra tájban Gerlóczy Károly társaságában, a közönség lelkes éljenzése által kisérve az operabálba hajtatott. Ezzel az estélynek is vége volt. A termek kiürültek s az étkező helyeken folyt tovább a jubileumi élet. Az opera-bál. A Jókai tiszteletére ma este az operában rendezett bálát méltóképen leírni csak maga — Jókai tudná. Egy szerény báli tudósítónak ahhoz sem elég szübősége, sem elég költői lendülete nincs. Az opera nézőtere a színpaddal együtt táncteremmé volt alakítva, s a Vigadó nagyterménél kétszerre nagyobb tér annyira zsúfolva volt Budapest és az ország legelegánsabb, legelőkelőbb köreihez tartozó közönséggel, hogy egy elejtett rózsaszirom számára sem volt hely a rugalmas pódiumon. A tömeg itt csakugyan nem mozgott, hanem csak hullámzott. A frakkos urak nagy ármádiája valóságos fekete tengert képezett, melynek hullámai között virágfüzérekként tűntek föl a szinpompás toilettekbe öltözött hölgyek. De nemcsak a tánchely volt annyira zsúfolva. El volt foglalva minden páholy s általában minden nézőhely is; sőt még rögtönöztek is néhány páholyt s ezek is tele voltak. A színpad közepe táján exotikus növényekkel