Pesti Hírlap, 1896. október (18. évfolyam, 270-300. szám)

'9­4 P­ESTI HÍRLAP kzeket eddig alakiság szempontjából, vagy mert nem helyesen voltak adjusztálva, elutasított, érdemleges tárgyalás alá venni. Amit én szükségesnek és kívá­natosnak tartottam, azt úgy az előkészítő, mint a bi­zottsági tárgyalás folyamán a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatba már fölvetettem. Ha ez tör­vényerőre emelkedik, a legtöbb panasz tárgytalanná fog válni, ha minden panasz nem is, mert utóvégre, ameddig emberek gyakorolnak bármely jogot és köte­lességet, addig mindig lesz bizonyos főben helytelen eljárás és így azt hiszem, hogy teljes kötelességgel­­sohasem fogjuk azt elérni, hogy minden fél megnyug­vást találjon, de legalább el van érve, hogy a pana­szok nagy része meg fog szűnni. E tekintetben tehát csak arra utalhatok, hogy azon törvényjavaslat meg fogja szüntetni a bajt, amelyet a képviselőház elfoga­dott s amely most a főrendiház tárgyalása alá van terjesztve. Kérem a méltóságos főrendeket, méltózás­­sanak elmondod válaszomat tudomásul venni. (He­lyeslés balról.) Vécsey József bárót a belügyminiszter válasza nem elégíti ki s nem nyugtatja meg, ezért azt nem is veszi tudomásul. A kúriai bíráskodásról szóló javaslat nem felel meg intencióinak, mert ő nem jogorvoslatot, hanem preventív intézkedéseket óhajt. Feröel Dezső belügyminiszter : Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Ő méltóságának iménti fölszólalása nagyon rövid viszonválaszra kény­szerít engem. Legelőször is sajnálattal kell kijelente­nem azon magyarázattal szemben, amit az általam interpellációjának első pontjára mondottakból olvasni óhajt, nem érthetek egyet, mert nem azt mondtam, hogy helyeslem azon álláspontot, hanem, hogy­ engem egye­dül a törvény és a törvényes álláspont vezérel , hogy irányelvem az, hogy a választásnak szabad lefolyását oltalmazni kell. A választási jog szabad gyakorlását meg kell védeni és pedig mindenkire nézve egyaránt. Ahol nincs szükség erre, ott természetesen nem, mert amint előbb is mondtam, csak in extrema casa ne­cessitatis van ennek helye. Hiszen épen most folyik ezen igen tisztelt mél­tóságos háznak egyik tagját érdeklő egy ügyben az eljárás Makária községben, ahol a legközelebb múlt évben sokkal alárendeltebb, csekélyebb jelentőségű kérdésben, midőn kinn volt az eljáró bíró és ki akarta tűzni a határvonalat, talán 25 5—10 éves kis­gyer­meket fektettek le, hogy csak azoknak a testén át fogják meghúzni a barázdát és olyan izgatott volt a hangulat, hogy az eljáró bíró kénytelen volt haza­menni és katonai karhatalmat kérni. Vagy méltóztas­­sék például visszaemlékezni a bánffy-hunyadi véreng­zésre. Én azt nem jelenthetem ki, hogy egyáltalán nem tartom megengedhetőnek a katonai asszisztencia alkalmazását. Mindenkinek élénk emlékében van az a boncolás, amit Bánffy-Hunyadon műveltek, vagy ott van egy másik, az, amidőn az elnök kezéből vették ki és tépték össze a választási jegyzőkönyvet, mert nem úgy ütött ki a dolog, amint az illetők akarták. Az én irányelvem, amint jeleztem, az, hogy csak vég­szükség esetében és ott alkalmazandó a karhatalom, ahol erre a választási jog gyakorolhatásának biztosí­tására okvetlenül szükség van, önként értetik, hogy csak olyan fokban, amelyben a szükséghez képest megkívántatik és nem olyan mértékben, mint a­milyen­ben — hivatkoztam rá — Nyitrán is alkalmaz­tatott, ahol — hozzátettem — az illetőt a költségek­ben el is marasztalták, mert az ilyet én is túlságos­nak tartom. Kérem a méltóságos házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Vécsey József báró: Nem veszem tudo­másul. Elnök: Méltóztatnak a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Méltóztassanak azok, akik a választ tudo­másul veszik, fölállani. (Megtörténik. Fölkiáltások: Kisebbség!) A választ a főrendiház nem veszi tudomásul, hanem annak tárgyalását kívánja. A ház a választ érdemleges tárgyalás végett a legközelebbi ülés napirendjére tűzi ki. Következik a napirend . A főrendek minden vita nélkül megszavazták, illetőleg tudomásul vették ; a svájci szövetséggel Bernben 1896. évi március hó 10-én a bűntettesek kölcsönös kiadatása iránt kö­tött államszerződés becikkelyezéséről; a Magyarország és Ausztria közt Szepes vármegye és Gácsország szélén az úgynevezett Halastó körüli területen, az országos határvonalnak választott bíróság által leendő megállapításáról; az 1892/7-iki országgyűlés tartama alatt a főrendi­házban örök -­ jogot nyert családok névjegy­zékének te­máról ; az IP .-cikk kiegészítéséről szóló törvé»”­ba: "egyében fekvő Alsó-Rákos község tulajdonát ké­­t területnek az Udvar­községbe való át­levő területrészeknek Heves vármegyébe való átkebe­­lezése tárgyában a m. kir. belügyminiszter által az országgyűlés elé terjesztett jelentésre hozott képviselő­­házi határozatokat ; a szeged-karlovai h. é. gőzmozdonyú vasút enge­délyezéséről; a sopron-pozsonyi h. é. vasút és sérc-sz.-margiti szárnyvonalának engedélyezéséről; a fertővidéki helyiérdekű vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatokat ; a zdathna-kenesdi h. é. vasút engedélyezéséről; a budapest esztergomi h. é. vasút doroghi állo­másától a Drasche-féle kőszénbánya-telephez veze­tendő szárnyvonal engedélyezéséről; a szegzárd-báttaszéki h. é. vasút engedélyezésé­nek megtörténtéről; a viljevo-kapelna-noskovcei h. é. vasút engedélye­zésének megtörténtéről; és a Fejér és Tolna vármegyei h. é. vasutak székesfejérvár-sárbogárdi vonalának engedélyezéséről, a kereskedelmi m. kir. miniszter által az ország­gyűlés elé terjesztett jelentéseire hozott képviselőházi határozatokat; végül a függő áll­amadósság ellenőrzésére kiküldött or­szágos bizottság jelentése tárgyában hozott képviselő­­házi határozatot. Kúriai bíráskodás választási ügyekben. Gáli József jegyző : Felolvassa a bizottság je­lentését és elfogadásra ajánlja a javaslatot. Elsőnek szól Erdély Sándor igazságügyminiszter. Fejtegeti a javaslat fontosságát és ismerteti a főbb elveket, melyeken sarkal: az egyik a bifurkáció, mely szerint csak oly választási visszaélések kerülnének a Kúria elé, melyek e magas bírói testületet nem vonják be a politikai pártszenvedély nem mindig tiszta hullá­maiba. A másik a javaslat 169. és 170. szakaszaiba van lefektetve, mely az isten házait meg akarja óvni attól, hogy kortestanyákká váljanak. E szakaszok nem tiltanak semmi mást, mint a korteskedést az imaházban, az istentiszteletre összejött gyülekezetben, a korteskedést az oltár előtt, Isten igéjének, az örök igazságnak hirdetésére fölszentelt helyen, a korteske­dést a fölszentelt egyházi jelvényekkel, a kegyszerek­kel és az egyházi fenyítékekkel. Eszerint nincs itt semmi más megtiltva, mint csak Isten nevének hiába fölvétele, az istenségnek, a szentnek földre hurcolása, a vallásnak profanálása, porba tiprása. Azt hiszi, hogy ezt nem lehet megengedni. Hiszen ez vallásta­­lanságra vezet, ez azon népet, mely a műveltségnek alantasabb fokán áll, vallásától fosztja meg, mert az a nép, mely a műveltségnek ugyan alantabb fokán áll, de ember és gondolkodik, előbb­­utóbb rá fog jönni, hogy az, amit neki az isten igé­jének, az örök igazságnak hirdetésére hivatott pap arról a szent helyről mond, hogyha nem A.-ra szavaz, akkor isten ellen bűnt követ el és elkárhozik, hogy ez nem igaz. És mit várhatunk attól a szegény embertől, ha azután azon helyzetbe kerül, hogy pap­jának, lelkészének nem hiszi el azt sem, amit vallá­sánál fogva elhinni lenne köteles ? Nem vezet ez teljes vallástalanságra, nem vezet ez a nihiliz­musra ? Az államok fönnállásának létalapja polgá­raiknak vallásossága. Az államnak saját föntartása érdekében első rangú kötelessége po­gárainak vallá­sossága fölött őrködni. Ez a célja ezen törvényjavas­latnak. Nem érinti ez a róm. kath. papságnak az alkotmányban gyökeredző azon jogát, hogy a politikai meggyőződése mellett politikailag szerepeljen, politikai beszédeket tartson. Ezen javaslatnak rendelkezései tiszták, világosak, határozottak, megvan élesen vonva a határvonal. Aki ezt a határvonalat át nem lépi, ki úgy az államra, mint a vallásra egyként veszélyes túl­zásokba nem bocsátkozik, az üldözéstől nem félhet. Az üldözés általában ezen javaslat rendelkezéseitől teljesen idegen. E kormány programmjának egyik sar­kalatos pontját képezte a vallásfelekezetek közti béke helyreállítása. Mióta e kormány fönnáll, ez volt törek­vésének célja, erre törekszik ma is, nagy türelemmel, nagy körültekintéssel ezen a téren sikereket is mutat­hat fel, e törvényjavaslattal is ezen sikereinek gya­rapítására törekszik. Nem a kormány, nem ez a javaslat, nem egyik vagy másik politikai párt az, amely a vallásfelekeze­tek közti viszályt szítja és amely a teljes béke hely­reállítását akadályozni törekszik, hanem az az áldat­lan törekvés, mely ennek az országnak különböző vallásfelekezetű polgárait az isten szent nevével, a kereszt jelvénye alatt egymás ellen harcba vinni akarja. Ennek a megszüntetése lesz föladata ennek a javaslatnak is, az lesz a föladata, hogy ezen áldatlan törekvés mielőbb visszasülyedjen oda, ahonnan egy szerencsétlen pillanatban felszínre került. Bízik e nem­zet fiainak évszázadok óta tanúsított józan értelmes­­sége és hazaszeretetében, hogy törekvéseinket e javas­lat által is istápolva, célt fogunk érni. Ugyanazért kéri a főrendeket, hogy ezen javaslatot általánosságban és részleteiben is fogadják el. (Helyeslés balfelől.) Samassa József, egri érsek: A miniszter föl­­sz­ól­ításából megelőződött, hogy a törvényjavaslat po­­­giténére irányul. Egyetért vele­­ • —en törvényjavaslat- i­dárt vitáz­­ nak egyes részletek, o­lgoztatnak ennek a té­tál s amelyek, ha rész a sor, kifogás alá lesz az általános tárgyalási tekve, amelyeket a vi­vatkozással elmondott akkor, midőn a résztt szakaszok előtérbe lép A maga részét viseleti alapon álló kor ok késztette őt arra, ka kérje.­­Halljuk ! Halljuk csak akkor hamisítatlan­­ak a választások. Fölteszi a kérdés törvényjavaslatban fölta­lágnak minden garancia intézkedések, melyek­ra vizsgálni kell ezt, vesz a terhek viselésébe megillető joggal és szak­­ele született jogi­ban nyilatkozhassék, h­séghez lehet fölebbezni ! táris rendszer van, elve a gondolatszabadságot béki kérdezzük meg a nemzet­ség borítja. Megengedi, hogy ki­­nézni bizonyos politikai tartja, hogy ezeket tűrni bármely képtelen eszmén küzdeni kell ellene nem . Írásban, mindaddig, mig­­ végzik agitációjukat. Én a parlamentbe is, hadd é­ál­jak tudatára. De a kormány nem i­s pedig ez volna köteles, valamely irányzat nem kénp nem leküzdeni, hanem ennyi­ságnak nem felel meg az, i­gat­ni az ellenvéleményen őket, mert épen ez vezet harcra. Nagy elfogultság, nagy észre nem venni saját hibán­szályokba dönteni az országé. Nem elég egy reformot k­­szakkal föntartani, hanem annak győzni az ellenfelet. Mire való vo, ha nem arra, hogy ott megvitassa, helyes. De hogy lehessen vitatkozni féltől a szabadságot megvonják ? Készségesen elismerve, hogy oly helyes intézkedéseket tartalmaz molyan végrehajtatnak, ezen előtte tető parlamenti veszélyeknek szól, és azért a törvényjavaslatot, azon­ként, hogy egyes részei, melyek j látszanak, — részint azért, mert a sikertelensége miatt magának a­zt csorbítják meg, részint pedig azér­kedéseknél nem sikerült kikerülni mást, nem sikerült eltalálni a beh­­adalmat föntartó igazságokkal s.­tes tárgyalás alkalmával megnyug­tát módosíttatni fognak, mint ha válásra elfogadja. (Elénk helyesli:­­Keglevich István gróf : A lenni csupán egyik-másik feleke­ze a nemzetiségekkel szemben igen, felekezetekkel nem. Épen ezen ok, hogy a törvényjavaslatnak némely tartalmaznak, a törvényjavaslatot fogadja ugyan, de a sérelmes s szavazni. Elnök: A vitát berekeszti. A főrendiház erre félállással általánosságban elfogadja. Elnök : Az ülést 5 percre fi Szünet után következik A részletes tárgyai A 3. §-nál szól Zlohy Nándor gróf: A­z uj­auik pontot ajánl. E mód jogintézménye elleni izgat'' V. t.-c. 11. fejezetének a melyek az izgatás büntet többek között föl akarja kötött kapocs ellen ne­le Erdély Sándor ig e módosítás­raellöztessét előző pontokra is vissza kellene az 1878. V. t.-c. Ausztriával való kapocs­oknak föl nem veheti, a programmal nem lehetne módositványt kéri elutas ■*H unyady László iositását. igr

Next