Pesti Hírlap, 1896. október (18. évfolyam, 270-300. szám)
'94 PESTI HÍRLAP kzeket eddig alakiság szempontjából, vagy mert nem helyesen voltak adjusztálva, elutasított, érdemleges tárgyalás alá venni. Amit én szükségesnek és kívánatosnak tartottam, azt úgy az előkészítő, mint a bizottsági tárgyalás folyamán a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatba már fölvetettem. Ha ez törvényerőre emelkedik, a legtöbb panasz tárgytalanná fog válni, ha minden panasz nem is, mert utóvégre, ameddig emberek gyakorolnak bármely jogot és kötelességet, addig mindig lesz bizonyos főben helytelen eljárás és így azt hiszem, hogy teljes kötelességgelsohasem fogjuk azt elérni, hogy minden fél megnyugvást találjon, de legalább el van érve, hogy a panaszok nagy része meg fog szűnni. E tekintetben tehát csak arra utalhatok, hogy azon törvényjavaslat meg fogja szüntetni a bajt, amelyet a képviselőház elfogadott s amely most a főrendiház tárgyalása alá van terjesztve. Kérem a méltóságos főrendeket, méltózássanak elmondod válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés balról.) Vécsey József bárót a belügyminiszter válasza nem elégíti ki s nem nyugtatja meg, ezért azt nem is veszi tudomásul. A kúriai bíráskodásról szóló javaslat nem felel meg intencióinak, mert ő nem jogorvoslatot, hanem preventív intézkedéseket óhajt. Feröel Dezső belügyminiszter : Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Ő méltóságának iménti fölszólalása nagyon rövid viszonválaszra kényszerít engem. Legelőször is sajnálattal kell kijelentenem azon magyarázattal szemben, amit az általam interpellációjának első pontjára mondottakból olvasni óhajt, nem érthetek egyet, mert nem azt mondtam, hogy helyeslem azon álláspontot, hanem, hogy engem egyedül a törvény és a törvényes álláspont vezérel , hogy irányelvem az, hogy a választásnak szabad lefolyását oltalmazni kell. A választási jog szabad gyakorlását meg kell védeni és pedig mindenkire nézve egyaránt. Ahol nincs szükség erre, ott természetesen nem, mert amint előbb is mondtam, csak in extrema casa necessitatis van ennek helye. Hiszen épen most folyik ezen igen tisztelt méltóságos háznak egyik tagját érdeklő egy ügyben az eljárás Makária községben, ahol a legközelebb múlt évben sokkal alárendeltebb, csekélyebb jelentőségű kérdésben, midőn kinn volt az eljáró bíró és ki akarta tűzni a határvonalat, talán 25 5—10 éves kisgyermeket fektettek le, hogy csak azoknak a testén át fogják meghúzni a barázdát és olyan izgatott volt a hangulat, hogy az eljáró bíró kénytelen volt hazamenni és katonai karhatalmat kérni. Vagy méltóztassék például visszaemlékezni a bánffy-hunyadi vérengzésre. Én azt nem jelenthetem ki, hogy egyáltalán nem tartom megengedhetőnek a katonai asszisztencia alkalmazását. Mindenkinek élénk emlékében van az a boncolás, amit Bánffy-Hunyadon műveltek, vagy ott van egy másik, az, amidőn az elnök kezéből vették ki és tépték össze a választási jegyzőkönyvet, mert nem úgy ütött ki a dolog, amint az illetők akarták. Az én irányelvem, amint jeleztem, az, hogy csak végszükség esetében és ott alkalmazandó a karhatalom, ahol erre a választási jog gyakorolhatásának biztosítására okvetlenül szükség van, önként értetik, hogy csak olyan fokban, amelyben a szükséghez képest megkívántatik és nem olyan mértékben, mint amilyenben — hivatkoztam rá — Nyitrán is alkalmaztatott, ahol — hozzátettem — az illetőt a költségekben el is marasztalták, mert az ilyet én is túlságosnak tartom. Kérem a méltóságos házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Vécsey József báró: Nem veszem tudomásul. Elnök: Méltóztatnak a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen! Nem!) Méltóztassanak azok, akik a választ tudomásul veszik, fölállani. (Megtörténik. Fölkiáltások: Kisebbség!) A választ a főrendiház nem veszi tudomásul, hanem annak tárgyalását kívánja. A ház a választ érdemleges tárgyalás végett a legközelebbi ülés napirendjére tűzi ki. Következik a napirend . A főrendek minden vita nélkül megszavazták, illetőleg tudomásul vették ; a svájci szövetséggel Bernben 1896. évi március hó 10-én a bűntettesek kölcsönös kiadatása iránt kötött államszerződés becikkelyezéséről; a Magyarország és Ausztria közt Szepes vármegye és Gácsország szélén az úgynevezett Halastó körüli területen, az országos határvonalnak választott bíróság által leendő megállapításáról; az 1892/7-iki országgyűlés tartama alatt a főrendiházban örök - jogot nyert családok névjegyzékének temáról ; az IP .-cikk kiegészítéséről szóló törvé»”ba: "egyében fekvő Alsó-Rákos község tulajdonát két területnek az Udvarközségbe való átlevő területrészeknek Heves vármegyébe való átkebelezése tárgyában a m. kir. belügyminiszter által az országgyűlés elé terjesztett jelentésre hozott képviselőházi határozatokat ; a szeged-karlovai h. é. gőzmozdonyú vasút engedélyezéséről; a sopron-pozsonyi h. é. vasút és sérc-sz.-margiti szárnyvonalának engedélyezéséről; a fertővidéki helyiérdekű vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslatokat ; a zdathna-kenesdi h. é. vasút engedélyezéséről; a budapest esztergomi h. é. vasút doroghi állomásától a Drasche-féle kőszénbánya-telephez vezetendő szárnyvonal engedélyezéséről; a szegzárd-báttaszéki h. é. vasút engedélyezésének megtörténtéről; a viljevo-kapelna-noskovcei h. é. vasút engedélyezésének megtörténtéről; és a Fejér és Tolna vármegyei h. é. vasutak székesfejérvár-sárbogárdi vonalának engedélyezéséről, a kereskedelmi m. kir. miniszter által az országgyűlés elé terjesztett jelentéseire hozott képviselőházi határozatokat; végül a függő államadósság ellenőrzésére kiküldött országos bizottság jelentése tárgyában hozott képviselőházi határozatot. Kúriai bíráskodás választási ügyekben. Gáli József jegyző : Felolvassa a bizottság jelentését és elfogadásra ajánlja a javaslatot. Elsőnek szól Erdély Sándor igazságügyminiszter. Fejtegeti a javaslat fontosságát és ismerteti a főbb elveket, melyeken sarkal: az egyik a bifurkáció, mely szerint csak oly választási visszaélések kerülnének a Kúria elé, melyek e magas bírói testületet nem vonják be a politikai pártszenvedély nem mindig tiszta hullámaiba. A másik a javaslat 169. és 170. szakaszaiba van lefektetve, mely az isten házait meg akarja óvni attól, hogy kortestanyákká váljanak. E szakaszok nem tiltanak semmi mást, mint a korteskedést az imaházban, az istentiszteletre összejött gyülekezetben, a korteskedést az oltár előtt, Isten igéjének, az örök igazságnak hirdetésére fölszentelt helyen, a korteskedést a fölszentelt egyházi jelvényekkel, a kegyszerekkel és az egyházi fenyítékekkel. Eszerint nincs itt semmi más megtiltva, mint csak Isten nevének hiába fölvétele, az istenségnek, a szentnek földre hurcolása, a vallásnak profanálása, porba tiprása. Azt hiszi, hogy ezt nem lehet megengedni. Hiszen ez vallástalanságra vezet, ez azon népet, mely a műveltségnek alantasabb fokán áll, vallásától fosztja meg, mert az a nép, mely a műveltségnek ugyan alantabb fokán áll, de ember és gondolkodik, előbbutóbb rá fog jönni, hogy az, amit neki az isten igéjének, az örök igazságnak hirdetésére hivatott pap arról a szent helyről mond, hogyha nem A.-ra szavaz, akkor isten ellen bűnt követ el és elkárhozik, hogy ez nem igaz. És mit várhatunk attól a szegény embertől, ha azután azon helyzetbe kerül, hogy papjának, lelkészének nem hiszi el azt sem, amit vallásánál fogva elhinni lenne köteles ? Nem vezet ez teljes vallástalanságra, nem vezet ez a nihilizmusra ? Az államok fönnállásának létalapja polgáraiknak vallásossága. Az államnak saját föntartása érdekében első rangú kötelessége pogárainak vallásossága fölött őrködni. Ez a célja ezen törvényjavaslatnak. Nem érinti ez a róm. kath. papságnak az alkotmányban gyökeredző azon jogát, hogy a politikai meggyőződése mellett politikailag szerepeljen, politikai beszédeket tartson. Ezen javaslatnak rendelkezései tiszták, világosak, határozottak, megvan élesen vonva a határvonal. Aki ezt a határvonalat át nem lépi, ki úgy az államra, mint a vallásra egyként veszélyes túlzásokba nem bocsátkozik, az üldözéstől nem félhet. Az üldözés általában ezen javaslat rendelkezéseitől teljesen idegen. E kormány programmjának egyik sarkalatos pontját képezte a vallásfelekezetek közti béke helyreállítása. Mióta e kormány fönnáll, ez volt törekvésének célja, erre törekszik ma is, nagy türelemmel, nagy körültekintéssel ezen a téren sikereket is mutathat fel, e törvényjavaslattal is ezen sikereinek gyarapítására törekszik. Nem a kormány, nem ez a javaslat, nem egyik vagy másik politikai párt az, amely a vallásfelekezetek közti viszályt szítja és amely a teljes béke helyreállítását akadályozni törekszik, hanem az az áldatlan törekvés, mely ennek az országnak különböző vallásfelekezetű polgárait az isten szent nevével, a kereszt jelvénye alatt egymás ellen harcba vinni akarja. Ennek a megszüntetése lesz föladata ennek a javaslatnak is, az lesz a föladata, hogy ezen áldatlan törekvés mielőbb visszasülyedjen oda, ahonnan egy szerencsétlen pillanatban felszínre került. Bízik e nemzet fiainak évszázadok óta tanúsított józan értelmessége és hazaszeretetében, hogy törekvéseinket e javaslat által is istápolva, célt fogunk érni. Ugyanazért kéri a főrendeket, hogy ezen javaslatot általánosságban és részleteiben is fogadják el. (Helyeslés balfelől.) Samassa József, egri érsek: A miniszter fölszólításából megelőződött, hogy a törvényjavaslat pogiténére irányul. Egyetért vele • —en törvényjavaslat- idárt vitáz nak egyes részletek, olgoztatnak ennek a tétál s amelyek, ha rész a sor, kifogás alá lesz az általános tárgyalási tekve, amelyeket a vivatkozással elmondott akkor, midőn a résztt szakaszok előtérbe lép A maga részét viseleti alapon álló kor ok késztette őt arra, ka kérje.Halljuk ! Halljuk csak akkor hamisítatlanak a választások. Fölteszi a kérdés törvényjavaslatban föltalágnak minden garancia intézkedések, melyekra vizsgálni kell ezt, vesz a terhek viselésébe megillető joggal és szakele született jogiban nyilatkozhassék, hséghez lehet fölebbezni ! táris rendszer van, elve a gondolatszabadságot béki kérdezzük meg a nemzetség borítja. Megengedi, hogy kinézni bizonyos politikai tartja, hogy ezeket tűrni bármely képtelen eszmén küzdeni kell ellene nem . Írásban, mindaddig, mig végzik agitációjukat. Én a parlamentbe is, hadd éáljak tudatára. De a kormány nem is pedig ez volna köteles, valamely irányzat nem kénp nem leküzdeni, hanem ennyiságnak nem felel meg az, igatni az ellenvéleményen őket, mert épen ez vezet harcra. Nagy elfogultság, nagy észre nem venni saját hibánszályokba dönteni az országé. Nem elég egy reformot kszakkal föntartani, hanem annak győzni az ellenfelet. Mire való vo, ha nem arra, hogy ott megvitassa, helyes. De hogy lehessen vitatkozni féltől a szabadságot megvonják ? Készségesen elismerve, hogy oly helyes intézkedéseket tartalmaz molyan végrehajtatnak, ezen előtte tető parlamenti veszélyeknek szól, és azért a törvényjavaslatot, azonként, hogy egyes részei, melyek j látszanak, — részint azért, mert a sikertelensége miatt magának azt csorbítják meg, részint pedig azérkedéseknél nem sikerült kikerülni mást, nem sikerült eltalálni a behadalmat föntartó igazságokkal s.tes tárgyalás alkalmával megnyugtát módosíttatni fognak, mint ha válásra elfogadja. (Elénk helyesli:Keglevich István gróf : A lenni csupán egyik-másik felekeze a nemzetiségekkel szemben igen, felekezetekkel nem. Épen ezen ok, hogy a törvényjavaslatnak némely tartalmaznak, a törvényjavaslatot fogadja ugyan, de a sérelmes s szavazni. Elnök: A vitát berekeszti. A főrendiház erre félállással általánosságban elfogadja. Elnök : Az ülést 5 percre fi Szünet után következik A részletes tárgyai A 3. §-nál szól Zlohy Nándor gróf: Az ujauik pontot ajánl. E mód jogintézménye elleni izgat'' V. t.-c. 11. fejezetének a melyek az izgatás büntet többek között föl akarja kötött kapocs ellen nele Erdély Sándor ig e módosításraellöztessét előző pontokra is vissza kellene az 1878. V. t.-c. Ausztriával való kapocsoknak föl nem veheti, a programmal nem lehetne módositványt kéri elutas ■*H unyady László iositását. igr