Pesti Hírlap, 1897. június (19. évfolyam, 151-179. szám)

1897-06-01 / 151. szám

dégművészeit azonban meg kell rohanni és a vendégjogot lepiszkolni. Az obszcén német kupunkat kedélyesen utána énekeljük a tourokon, de Shakespeare és Goethe remekei megrontják a nemzeti ízlést és veszélyeztetik a magyarságot! Hát van ebben a logikának valami árnyéka? És persze ilyenkor a konkurrens érdek is, hamar magára kapja a népszerűség palástját. Siet tüntetni és gummi ala foetidát szórni a vendégekre, mert hiszen az egyik színház diszkreditálása használ a másiknak ; a színház pedig, s— valljuk be örvendező szívvel, óh magyarjaim! — Budapest fővárosában ma már nem hazafias apostolkodás többé, hanem üzlet és pénzkeresés. Alapos a gyanúnk, hogy a t. dekadens magyar urak ma nem Shakespeare, nem Othello és nem a Burg-színház művészei ellentüntettek, hanem jó részben más színházi vállalkozók mellett. Sőt hogy köztük a többség épen ilyenekből állott. Mi tehát azért sem írjuk alá az elpáholt, meglökdösött és bekísért utcai vállalkozó urak mártírlevelét és nem borítjuk be a hazafiasság fényes palástjával a vendégjog és művészet ellen elkövetett rüpok stiklit. Ha a rendőrség keményen bánt el vele, helyesen tette. Ha újra megpróbálnák , csak még keményebben! Hogy politika is volt benne, azt megengedjük. A szétosztogatott sárga-fekete becsmérlő cédulák legalább azt mutatják. A quóta-ellenes uraktól sem lehetett egészen idegen ez a dolog, mert Bécs és a »bécsiek« gyalázása is belevegyült a tüntetésbe. De hát micsoda silány politika az ilyen! Meggyalázni azokat együtt Lueger receptje szerint, akik között a magyaroknak annyi igaz barátja van: bűzzel és hárdolatlansággal szennyezni be a magyar politikai élet tisztaságát s igy készíteni elő II. Vilmos német császár budapesti útját, németgyűlölettel! Az ilyen lealázó utcai politikát szabadon engedni annyi volna, mint Magyarországot kompromittálni és legnagyobb érdekeiben súlyosan megkárosítani. Nem tiszteljük meg ezt a magánérdekből kiindult, piszokkal vegyes tüntetést a dhauvinizmus nevével sem. A hazafias rajongás, az sokkal különb valami. Nagy tévedései vannak ennek is,azonban mentsége is megvan a szenvedély erejében. De ez a mai a neveletlenség, a spekuláció és a rüpökség kitörése volt. Gyalázatunkra szolgálna, ha nem volna bennünk annyi magyar bátorság és lovagiasság, hogy mint a magyar karaktertől teljesen idegent megbotránkozva félrelökjük. ) előadást akartam tartani Fadrusz János úrnak, a meggondolatlan szobrásznak, aki a mi égaljunk alatt veszésnek szánt matériából faragta monumentumát, mely a kritikus urak írásaiból ítélve,csinosnak ígérkezik . . . Kapóra jött, hogy mikor a sétatérről kifordultam a híd utcára, nagy fekete füstfellegbe volt burkolva a szobor. Az Au mély, zöld háttere előtt sötét gomolygás — vonat vagy remorqueur járt arra — és benne valami alaktalan fejérség ... Egy perc, nem, egy negyed óra múlva azt mondtam, hogy meg kellene gyilkolni Fadrusz Jánost, ha nem ebből a sejtelmes kék chalcedon árnyéklatú fehér márványból faragja az ő szobrát, az ő nagy szobrát... Boldog, diadalmas önzésem azt kiabálja, hogy ez a monumentum csak így, e tompa fejérségben lehet az, ami: határtalan szépség. Bánom is én, mit fog látni az unokám vagy az unokám fia! Nekem elég, hogy én látom ezt, hogy telkembe — mint egy második alkotás — belevésődnek ezek a körvonalak, ezek a reliefek. Hallgattunk mind, akik a szobor körül jártunk. Úri emberek és munkások, akik, mint én is, ez első vasárnap jöhettek el csak látni, hogy mi hát az az új bálvány. De hatalmas erővel dolgozott minden agyvelő: befogadni a mélységes, dicső hatásokat és átfinomítani a szívnek legbensőbb érzésévé. Magyarság ez az érzés. Egy szimbólum teremtő ereje. És mily egyszerű, mily természetes, mily könnyű ! Egy bájos asszonykirályban a nemzet védi a koronát, az országot. A fejedelmi nő idegen, idegen még a lova is, a hatalmas andalusiai csődör, ez a kosorrú, hattyúnyakú állat, igazi apokaliptikus csoda nemes szörnyetegségében . . . Csak a ott a nemesség ; rhétori állása a gondolat, a szó. És ott a nép, a kuruc, a tett, a cselekvés. Ez a leírhatatlan erejű, zordon alak nem tekint föl királyára; talán nem is gondol rá, fontosabb dolga van: sasszemmel kémli, hol az ellenség, akire szablyáját emelje. Én már láttam két márványembert, aki az ellenségre les egy hajó orrában : ezek a palermói Kanarisz-testvérek. Azt hittem, soha sem véstek kőbe ennél nagyobb bátorságot, aggodalmat, erőt, haragot, óvatosságot és vérre szomjazást. És ime, csak most tudom, hogyan néz egy nemzet a határ felé, hogyan várja, hogy a hegyormon megjelenik a támadók zászlaja . . . És hogy ez magyar , és hogy ettől a mozdulatlan hideg kőtől szilajon hömpölyög a vérem ! Jertek, feleim, nézzétek ezt a szobrot, mint ahogy olvassátok Toldit! Higyetek, reméljetek és szeressetek! Nemzetünknek lelke soha sem állott még előttetek így, kézzelfoghatón dicsőséges testet öltve. * Az én együgyü aggodalmam, hogy ez a kő múlandó ? Hát az ember ? Ezt asszonyállat, azt hogy méhe szülte. De munkáló ereje, ihlető hatalma nem múlik el. A huszadik század közepén már talán eltűnik e faragott képről az alkotó kéz közvetlen nyoma, a hatalmas vésőnek csak ereje marad meg, gyöngéd, finom részletezését megvette a pusztító idő. Nem baj. Addig meglesz a többi magyar szobor, mivelhogy megvan az első. Egy világ kezdődött: a nemzeti művészet. Múlik, változik, forrong, alakul, mint minden világ, de mindig megvan, mert örökkévaló. Tóth Béla, 1897. június 17 PESTI HÍRLAP Belpolitikai hírek, A quota és a provizórium. Mint jó forrásból értesülünk, Szilágyi Dezső, a képviselőház elnöke, és Széll Kálmán, ország. képviselő, tegnap, vasárnap, Bécsben volt, ahova mind a ketten ő felsége meghívása folytán jelentek meg s a helyzetről véleményüket elmondották. Mint másrészről, szintén igen jó forrásból értesülünk, a quóta és provizórium tárgyában legutóbb megjelent hírek a valósághoz nem állanak közel. Ő felsége itt időzése alatt a quota számszerű összege tekintetében nem történt semmi megállapodás s ilyen annál kevésbbé történhetett, mivel Badeni gróf maga is kijelentette, hogy az osztrák parlamenti viszonyok mellett egyáltalán nem biztosíthatná sem egy számszerű arány, sem a provizórium elfogadását. Eszerint Badeni gróf budapesti útja semmi irányban sem tisztázta a helyzetet, ha csak azt nem nevezzük tisztázásnak, hogy a nyári szünet előtt még a provizóriumról szóló törvényjavaslatokat sem terjesztheti elő a két kormány az ausztriai parlamentáris helyzet vigasztalan állapota miatt. Megjegyzendő, hogy az összes irányadó magyar politikai körökben a quóta-kérdések elintézésére nemcsak készen voltak, de sőt azokat már most szerették volna végleg elintézve látni s most is fájlalják, hogy a végleges intézkedés elhúzódása miatt a monarchiára nézve épen nem előnyös káros hullámzások tovább tartanak. Maga aprovizórium sem volt a kormány és a magyar államférfiak álláspontja, sőt az irányadó államférfiak most is inkább a kérdések megoldását óhajtanák inkább, mint az egy vagy két éves provizóriumot, amelynek politikai hátrányai eléggé nyilvánvalók. Mivelazonban az osztrák képviselőházról már nem lehet többé föltenni, hogy a queta-ügyet tárgyalja is Badeni grófról sem, hogy odaát a helyzet urává legyen, a fejlemény az lesz, hogy az egész ügy lekerül a napirendről s őszszel az új helyzethez képest fog fölvétetni, valószínűleg a provizórium indítványozásával, ami a magyar államférfiaknál, akik a kiegyezési kérdések gyors megoldását óhajtották, könnyen érthető csalódást okozott. Konstatálható tehát, A képviselőház holnap az egyetülitékezésekről s a bijnokok anyagi helyzetének javításáról rendelkező törvényjavaslatoknak harmadszor való elvasí ■ sása után megkezdi elvégre a büntetőperrendtartástéletbeléptető törvényjavaslat tárgyalását. Közvetlenül Psik Lajos előadónak bevezető beszéde után, mint értesülünk, Erdély miniszter szólal föl s tüzetesen megvilágítja a törvényjavaslat főbb rendelkezéseimmervezetesen a sokat emlegetett 16-ik §-t, amely kétségen kívül majdnem kizárólagos tárgya lesz már az általános vitának. Az ülés végén Bánffy báró miniszterelnök az ismeretes királyi kézirat tartalmára való utalással röviden válaszolni fog a III. Béla király és fese hamvainak elhelyezése tárgyában BenyovgzssySápolla gróf által hozzá intézett interpellációra. A katonai törvényjavaslatok: Fejérvás. Géza báró törvényjavaslatait a képviselőház m ívédezőbizottsága már holnap, a pénzügyi bizottság,pedig pénteken tárgyalás alá fogja venni. A kormányallgása — mint értesülünk — az, hogy a törvényjavaslatok közvetlenül a büntető perrendtartást életbeléptető javaslat elintézése után napirendrekerüljenek a ház plénumában is, minthogy a célbavett fontos katonai reformok életbeléptetése már a legközelebbi tanévvel, tehát még ez évnek őszén meg fog kezdődetni. A »16-ik §«-al szemben ellenzéki részről emlegetett obstrukció, ha csakugyan megvalósítják, esetleg maga után vonhatná ezeknek a reformoknak egy évvel való elodázását is, hogy a megoldás elhúzódásában sem a magyar kormánynak, sem a többségnek semmi része sincs, sőt az egyenesen a magyar politikusok kifejezett akarata ellenére történt. Ovációk a katonai javaslatokért. Ma ismét országszerte megújultak azok az ovációk, melyekkel az egyes törvényhatóságok és pártkörök az új katonai javaslatokért örömüket és bizalmukat fejezték ki Bánffy miniszterelnöknek és Fejérváry báró honvédelmi miniszternek. Ungmegye közgyűlésén Bernáth Dezső, Veszprém megye közgyűlésénFenyvessy Ferenc, Versec városén Pálffy főispán, Temesvár város közgyűlésén Telbisz Károly polgármester, Sopron, városén Kanna József, a szabadelvű párt elnöke, indiványozta üdvözlő fölirat küldését. Üdvözlő táviratot küldött: Fogaras vármegye szabadelvű pártja, a nagy-becskereki, orosházai, a nagy-ajtai, soproni, egri, makói, békés-csabai, hódmező-vásárhelyi, aradi, turócszt-mártoni, kovásznai, mezőberényi, kassai, máramaros-szigeti, gyulai, ungvári, ilyefalvi, kézdi-vásárhelyi, szarvasi szabadelvű pártkörök, Csongrád vármegye törvényh. bizottsága, Szeged város, Debrecen-szabadelvű pártja. A nemzeti-párt értekezlete. A nemzeti-párt. Horánszky Nándor elnöklete alatt ma este 6 órakor tartott értekezletén, melyen a pártnak majdnem van, mennyi tagja és számos vidéki híve is jelen volt, áz, honvédelmi miniszter által beterjesztett törvényjavaslatokkal foglalkozott. Az elnök előterjesztette, hogy az értekezlet tartását azért látta szükségesnek, mert a benyújtott javaslatok egyike, nevezetesen az,amely a honvédnevelő és képzőintézetekről szól, a párt politikai programmjának erre vonatkozó részét közelebbről érinti és ennélfogva a pártnak a véderő bizottságban levő tagja a bizottsági tárgyalás előtt tájékozást óhajtott nyerni a párt álláspontja iránt. Az elnökség eljárása helyeseltetvén, Bolgár Ferenc behatóan ismertette a törvényjavaslatot. Ezután gróf Apponyi Albert tüzetesen kifejtette annak jelentőségét, a pártprogramjának a katonai oktatásra és nevelésre vonatkozó tétele szempontjából. E felszólalások után a párt egyhangúlag a következő határozatban állapodott meg: »Minthogy a törvényjavaslat a pártprogrammnak a katonai oktatásra és nevelésre vonatkozó tételét elvileg megvalósítja, a gyakorlati siker biztosítása pedig kormányzati és ellenőrzési feladatot képez: a párt a honvédnevelő és képzőintézetekre szóló törvényjavaslatot elfogadja. A képviselőház összeférhetlenségi bizottsága Apáthy Péter elnöklete alatt tartott mai ülésében hitelesítette a Tisza István gr., Rosenberg Gyula, Hieronymi Károly, Enyedi Lukács, Tolnay Lajos, Benke Gyula, Neumann Ármin, Berzeviczy Albert, Chorin Ferenc, Fálk Miksa, Batthyány Tivadar gróf és Dániel Gábor képviselőkre vonatkozó összeg térhellenségi bejelentések tárgyában hozott ítéleteit,s azok indoklását s az említett bejelentési ügyektál.