Pesti Hírlap, 1898. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1898-02-26 / 57. szám

1898. február 26. 9 PESTI HI11LAP 9 ^ 1 * (Styka-kiállitás.) Azon hir ellenében, mintha Bem-Petőfi körkép-társaság nem engedte volna­­meg, hogy Styka a körkép vázlatait kiállítsa, illetékes helyről azt a helyreigazítást kaptuk, hogy a nevezett­­társaság csak abba nem egyezett bele, hogy a váz­latok hamarább állíttassanak ki, mint maga a kör­kép. Ennélfogva a Styka-kiállítás a körkép megnyitása után szintén meglesz. * (A Nemzeti Szalon) magyar képzőművészek és műpártolók egyesülete IV. rendes közgyűlését folyó évi március hó 27-én d. e. 10 órakor az egyesület helyiségében tartja meg. (Újvilág­ utca 2.) A közgyű­lésen szavazati joggal csakis azok az egyesületi tagok bírnak, akik tagsági kötelezettségüknek eleget tettek: színház és zene. Vége a szerelemnek. (Szatirikus színjáték négy fölvonásban, írta Brace­r Róbert, fordította Radó Antal. A vígszínházban elő­ször színre került 1898 február 25-én.) Szatirikus színjátéknak nevezi Bracco, a Hitelen és Álarc szerzője, legújabb darabját. Kényelmes el­nevezés, mely voltaképen nem mond semmit. Inkább amolyan életkép avagy lélektani tanulmány, vagy ha Úgy tetszik, szalon vígjáték három érdekes és egy fölös­leges negyedik fölvonásban. A darab tendenciáját a hősnő e szavakban fejezi ki: »Még azt mondják, hogy nehéz tisztességes asszonynak maradni . E sza­vakban konkludál a Bracco thezise: mi sem könnyebb a nőnek, mint tisztességesnek maradni, mert hisz a férfi — még­hozzá, ha egyszersmind férj is — meg sem érdemli azt, hogy érte vagy vele bűnbe kevered­jék a nő. Ezt a b­ázist a következő cselekvény illusztrálja: Fontanarosa Anna márkinő — a Hatelenből ismeretes Sangiorgi grófnő ikertestvére, nem ugyan vérségi köteléknél, de szellemi eredetüknél és egész mivoltuknál fogva — két év óta elváltan él az urá­tól, kit valami hűtlenségen ért és ezért elűzött ma­gától. Azóta falun él, boszút forral, meg akarja to­rolni, hasonlóval viszonozni a férje hűtlenségét, de nem talál erre alkalmas bűntársat. Öt udvarlója akad, egyik ostobább a másiknál (utóbb kitűnik, hogy a férj a legostobább valamennyi közt); az öt ud­varló közül az egyik, Rispoli Gusztáv, »a szerelem vértanúja«, bárgerincsorvadásos, kicrt viveur-roncs, igazi Alving Oszkár, aki már csak a »fölakasztási gyógymód«-tól vár még javulást, a másik Salvetti Fulvio orvos, aki a szerelmet csak fiziológiai pro­cesszusnak tekinti, a harmadik Albenga Renato hold­kóros fűzfapoéta, aki altató hatású színdarabokat ír, a negyedik Diouigi Sandro gróf, olasz szalongigerli, az ötödik d’Alma Giuliano, spiritualista és idealista, akit szívesen Frim nevelésére bízna a néző. Ez az öt jóma­dár teljes szolidaritásban udvarol a grófnőnek, aköz­ben billiárdozik és lopja a napot. De egyszerre vissza­tér a férj és érvényesíti jogait. Az első éjt felesége kívánságára annak szalonjában tölti és midőn neje »két évi ostrom után eleség hiányában« kapitulálna, és éjjel fölkeresi urát, szörnyüködve tapasztalja, hogy a férj, kit a harminckét órai utazás kifárasztott, mé­lyen alszik. A szegény marchesa magánkívül van,­­és miután később ismét gyanúba foghatja már, hogy hűtlenséget követ el irányában, Sandro gróffal meg akarja csalni őt. De a férj váratlanul idő előtt haza­érkezik és ezzel véget vet a szerelmi légyottnak : nem gyanúsítja ugyan nejét, hanem nyugodtan szo­bájába megy és lefekszik, de a megszeppent udvarló is egyszerre nagyon is tisztelni kezdi a marchesa női becsületét és a szegény nő a két szék közt a földre bukik. Azaz hogy megint csak nem jut odáig, hogy elbukjék. Ez körülbelül cselekvénye a darabnak, mely voltaképen nem más, mint egy beszélgetési párbaj a marchesa és férje, valamint az öt udvarló közt. Az a jelenet, midőn az öt udvarló, megtudván, hogy egy hatodik, ismeretlen úr az­ért a marchesa házában töltötte, búcsúzni akar, mert a diadalmas szerető előtt retirál, majd azt hallván, hogy ez a hatodik nem is udvarló, hanem maga a férj, újból letelepedik a mar­­chesánál, mert a férj voltaképen nem vetél­ytárs — ez a jelenet a darab clouja. Ezzel véget is érhetne a Bracco darabja. A marchesa férjének azon megjegy­zésére, hogy »milyen ostoba ez az öt«, joggal mond­hatja, hogy :»azaz ostoba mind a hat !,­ mert férje valóban a legostobább valamennyi közül. Bracco akár ,itt be­­is fejezhette volna darabját, mert a negyedik­­ felvonás ép olyan kevéssé tartalmaz kifejtést és csak azt illusztrálja, hogy a marchesának nem is esik ne­hezére tisztességesnek maradni, mert nem juthat odáig, hogy elbukjék. Éhez pedig nem kellett a ne­gyedik fölvonás. De amilyen egyszerű a darab cselekménye, olyan mesteri annak fölépítése, olyan szellemes a dialógusa, amely kezdettől végig lekötve tartja a néző érdeklődését. Bracconak egyre erősbödő színpadi tech­nikája valósággal elámítja a közönséget, mely csak a végén jut annak tudatára, hogy voltaképen nem tu­dott meg semmit, szofizmákat hallott igazság helyett, ötletes, mulattató jeleneteknek ügyesen összeszőtt egy­­velegjét kapta egységes színdarab beívelt. De hát a fin de siécle-izlés beéri ezzel is. * Az újdonság a mai bemutató előadáson igen zajos sikert aratott, amiben jó része volt a kitűnő előadásnak is. A vígszínház ma este ismét fényesen beigazolta, hogy összjáték, rendezés és mise en scene tekintetében legjobb színházunk. A színház vezetősége, valamint az egyes szereplők, méltán osztozkodhatnak a mai est kiváló sikerében. A szereplők közül Lánczy Ilkát és, Fenyvessi Emilt illeti a legfőbb dicséret. Lánczy Ilka legszebb művészi sikerei közé sorolhatja mai alakítását; sze­retetreméltó és igézően csábító, majd enyelgő, majd büszke, dacos volt, az érzelmek és hangulatok egész skáláján uralkodott és művészi játékával nem egyszer nyílt színen is zajos tapsokat aratott. Méltó partnere volt Fenyvessi, a legelegánsabb, legelőkelőbb marchese, kit képzelhetünk. Kisebb szerepeikben kitűnően érvé­nyesültek Gál Gyula, Góth Sándor, Ráth­onyi Ákos, Szerény Zoltán és Győző Lajos. — A kiállítás a víg­színházban uralkodó müszléshez méltó volt. Az újdonságot holnap és holnapután ismétlik. (­Idl) * (Hangverseny.) Bürger Zsigmond, a na. kir. operaháznak solocellistája, ma este önálló hang­versenyt rendezett a vigadó kistermében. Dvoraknak új gordonkaversenyét (op. 10t) játszotta, azonkívül Novacek Károlyival és Schultz Gyulával Poppernek három gordonkára írt rekviemét adta elő, valamint Bach egy akrjét, Corelli allemanda-ját és Popper egy mazurkáját és minden egyes előadásával a szép­számú közönség teljes elismerését érdemelte ki. — Az egyes gordonkaszámok közt Bricht-Pullemann Ágnes bécsi énekesnő szépen adott elő néhány dalt. * (A premierekre) rossz idők járnak. A nép­színházban nem bírták megtartani a Felhőszakadás bemutatóját, a nemzeti színház pedig szintén kény­telen volt elhalasztani újdonságainak premierereit. A „Koronáért“ e hó 25-ikére kitűzött első előadását március 1-ikére halasztják, a „Rejtett arc“ című víg­játékot pedig csak április 1-én mutatják be. Abonyi Árpád „Kápolnája“ április végén lesz hivatva közön­séget vonzani. * (A Michu lányok­at) a Magyar színház igazgatósága a jövő héten kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat és vasárnapra tűzte ki előadásra. Ez előadásokra az előjegyzéseket a szövetség­ utca felől levő pénztárnál fogadják el. * (Színésznövendékek a várszínházban.) Március 13-án, vasárnap, az országos színművészeti akadémia növendékei ismét bemutatkoznak a közön­ségnek. Ez alkalommal a «Huszárszerelem» és «A színésznő» című vígjátékokat adják. * (A „Bölcsődal“), Sziklai Kornél egyfelvo­­násos dramolettje, holnap, szombaton, kerül bemuta­tóra a Magyar színházban a „Báránykák“-kal, amely­nek nemsokára megtartják a 25-ik előadását. A „Böl­csődal“-ban előforduló nótát Angyal Armand kom­ponálta. * (Hangverseny.) Az V. ker. polgári kör e hó 26-án este 1210 órakor, saját helyiségében (Arany János­ utca 30 sz.) hangversenyt rendez. Közreműködnek: Blatterlauer Gizella k. a. az opera tagja, Delli Emma k. a. a vígszínház tagja, Arányi Dezső és Moshammer Román, az opera tagjai, Sziklai Kornél, a magyar színház tagja és Lech V. Vince zongoraművész. A hangversenyt táncmulatság követi. * (Magyar színészek Abbáziában.) A ma­gyar múzsa legközelebb Abbáziában is fölüli sátrát. Március 6. és 6-án a Vizváry-család és a Zilahi-pár játszsza el a »Barátságból« című vígjátékot és a Szécsi- Makai-féle »Kaland«-ot. Március 20-tól április 3-ig pedig Dobó Sándor győr-soproni társulata fog a kies osztrák fürdőhelyen vendégszerepelni. Szocialisztikus mozgalmak* Lefotografált szocialisták. A rendőrség az ismert szocialista­ vezéreket le­­fotografáltatja s a fényképeket több száz példányban sokszorosítva szétküldi a vidéki rendőrhatóságoknak, hogy így megakadályozza a szocialista­ izgatók kör­utazásait. A tegnap megkezdett fotografálást ma foly­tatta a főkapitányság. , Legelőször egy szocialista hírlapíról Litografál­tak le, aki a múlt évben körutat tett a délvidéken, hogy hetilapját terjeszsze s akiről az aradi rendőrség jelentést tett a budapesti rendőrségnek, hogy vesze­delmes szocialista­ agitátor. A fotografálásokat Garlathy rendőrkapitány vezette s fölszólitotta a beidézett hirlapb­ól, hogy men­jen föl a rendőrség fotográfusához. — Csak az erőszaknak engedek! — szólt , csakugyan két detektívnek kellett fölkísérni a rend­őrségi fényképész műtermébe. Kürschner Jakabot, az általános munkás-beteg­­segélyző pénztár titkárát, már­ tegnapra megidézték, de Kürschner csak ma jelent meg a rendőrségnél dr Visontai Soma ügyvéd kíséretében. Egyenesen a fő­kapitánysághoz mentek, ahol Visontai kijelentette, hogy Kürschner, mint feddhetetlen előéletű szabad ember, joggal tiltakozik az ellen, hogy őt akarata ellenére lefotografálják s hogy ő szívesen segítségére lesz Kürschnernek, ha ellene akar szegülni a lefoto­­grafáltatásnak. A főkapitány erre elrendelte, hogy Kürschnert ne Litografálják le. Visontai és Kürschner karonfogva távoztak a rendőrség épületéből s a fo­lyosón ácsorgó rendőrtiszteknek Visontai még oda is siáltott: — íme egy le nem litografált szocialista! A többi szocialista­ vezért azonban, akik ügyvéd nélkül jelentek meg a rendőri idézésre, rendre lefo­­tografálták. Steiner Jenőt, Reisch Antalt, az általános munkás-betegsegélyző pénztár tisztviselőjét, Scheier­­mann Mártont, az asztalosok szakegyesületének el­nökét, s másokat, összesen vagy negyven embert fotografáltatott már le a rendőrség. Egy esti lap híre szerint megidézték lefotografálás céljából dr Pollacsek Sándort, a demokrata­ kör titkárát is. Mivel Pollacsek ez idő szerint nincs Budapesten, helyette dr Vázsonyi Vilmos, a demokrata­ kör elnöke, kijel jelenti, hogy a Pollacsek dr megidézéséről szóló húz teljesen alaptalan, s legfölebb éretlen tréfa. A lefotografált »szocialisták« között vannak olyanok is, akik nem csatlakoztak a szocialistákhoz, csak felolvasásokban vagy hírlapokban foglalkozni szoktak szociális kérdésekkel, így megidézte a rend­őrség dr Horváth Géza fővárosi háztulajdonost, volt gyakorló orvost is, aki egy alkalommal felolvasást tartott a szocializmusról. Miután Horváth dr kijelen­tette, hogy nem tartozik a szociáldemokraták közé, elbocsátották anélkül, hogy lefotografálták volna. Holnapra meg van idézve a rendőrség elé dr Schwartz József orvos, a bécsi Arbeiter Zeitung bu­dapesti levelezője, dr Csillag Zsigmond, az általános betegsegélyző pénztár főorvosa, Kiss Adolf, a beteg­­segélyző pénztár igazgatója, s ugyan a pénztár több tisztviselője is. A lefotografált szocialistákról ugyanolyan fény­képeket készíttet a rendőrség, mint a közönséges go­nosztevőkről ; kezeiket mellükön keresztbetéve egy oldal­tükör elé állítják őket, hogy ne csak arcban, de profilban is levehessék őket. Mindegyik fényképre — mirt a fegyenceknél — számot is karcolnak s az egész kép technikai kivitele olyan gyarló, hogy eze­ken a fotográfiákon még a legelegánsabb ember is született betörőnek látszik. A lefotografált szocialisták ki vannak tiltva azokból a vármegyékből, amelyben az utóbbi időben szocialista­ zavargások voltak ; ha ezekben a megyék­ben megjelennének, kiutasítanák őket. A Népszava lefoglalása. A nemzetközi szociáldemokrata­ párt lapját, a Népszavát az ügyészség ma kétszer lefoglaltatta. Az ügyészség, a rendőrség segítségével már tegnap meg­szerezte a lap kefelevonatait, s a »Magyar sajtósza­badság« című izgató cikk miatt a lap elkobzását kérte. A rendőrség le is foglalta a lapot, amelyből nyomban újabb kiadást csináltak, s a »Magyar sajtó­­■­zabadság«­ című közlemény hely­ér­e lenyomták

Next