Pesti Hírlap, 1898. május (20. évfolyam, 120-149. szám)

1898-05-01 / 120. szám

2 __PESTIHIRLAP 1898. mája íme, amidőn most a harmadik quóta-bizott- ság pozitív arányszámot nem emlit, koránsem hagyja el elődjeinek álláspontját, nem gyöngíti az eddigi magatartást, hanem számítás nélkül mindenek előtt tisztába akarja hozni a számítási alapot. Tényleg ezt is képezi a quóta-kérdés lényeges és mindenkor vitás pontját. Az 1867: XII. törvénycikk nem mondta meg, mi legyen a hozzájárulás alapja; »kölcsönös alku«, »részletes adatokkal támogatott javaslat«, ezek a törvény szavai, melyek irányadók ; de mi legyen az alku alapja, milyenek legyenek a részletes adatok, ez iránt hallgat a törvény. Sem törvény, sem közös megegyezés vagy szokás a quota megállapításának alapjára nézve, eddig irányt nem ad. A magyar bizottság vaskövetkezetességgel ragaszkodott mindig az egyenes és közvetett adók bruttó jövedelmének számításba -vételéhez. Az osztrák bizottságok vaskövetkezetességgel ellenezték ezt a számítást. Ily körülmények közt csak helyeselni lehet, hogy ha ezúttal a magyar quóta-bizottság a hosszadalmas számítgatások helyett mindenek felött magát a számítási alapot akarja tisztába hozni, nem kötvén magát mindenáron az általa megjelölt és már ismeretes számításhoz, hanem előre kijelentve, hogy más alaphoz is áttér. Talán ezen a módon könnyebb lesz a megalkuvás, talán megállapítható egy, a teherviselő képesség meghatározására alkalmasabb kulcs,, talán eljuthatunk végre a komoly tárgyalás rendes medrébe és megkezdhetjük végre ekét a három év óta vajúdó gazdasági kiegyezés befejezését. Belpolitikai hírek: A király az eddigi megállapodások szerint mint értesülünk, május hó 11-én fogadja a delegációkat a budavári királyi palota tróntermében. A bevett szokás szerint ő felsége először mindig a vendég-delegációt, Budapesten tehát az osztrákot fogadja , a két delegáció elnökeinek üdvözlő beszédeit a külügyi viszonyokra vonatkozó azonos tartalmú trónbeszéddel fog válaszolni. '■ A hitelszövetkezeti törvényjavaslat . uj j Szövegezését ma az országos ülés folyamán tartott •• ............. ' '...... ülésében állapította meg a képviselőház igazságügyi bizottságának szövegező albizottsága. Az uj szöveget azonnal sajtó alá adták s holnap ki fogják osztani a ház pénzügyi bizottságának tagjai között. Az új szövegezés alapján a bizottság hétfőn délelőtt tartandó ülésében veszi a törvényjavaslatot tárgyalás alá. Az osztrák quóta-üzenet a jövő hét elején a magyar országos bizottság tagjainak a kezei között lesz s annak tárgyalására a bizottság a legrövidebb idő alatt, mindenesetre még a delegációk érdemleges tanácskozásainak a megkezdése előtt ülést tart. Az osztrák üzenet tartalmáról nincs még hiteles értesülésük a magyar quótabizottság tagjainak. A szállongó hírek szerint azonban kétségtelennek látszik, hogy az osztrák bizottság szóbeli tárgyalásokat hoz javaslatba, ami egyértelmű a magyar javaslat visszautasításával, még ha nem is foglalná ezt kifejezetten magában az osztrák szeneheme jelentősége dacára előrelátható, hogy a magyar bizottság bele fog menni a szóbeli tárgyalásokba, amelyek alkalmasint a delegációk ülésezésével egyidejűleg Budapesten fognak megtartatni. Az osztrák quóta-bizottság üléséről lapunknak ezt sürgönyzik Bécsből . A quóta-bizottság tegnapi ülése nagyon mozgalmasan folyt le. Az ülés két óra hosszáig tartott és a vita nagyon élénk volt. Bear referens, főrendiházi tag, előterjesztette a pénzügyminisztérium által rendelkezésre bocsátott adatokat, mire Fort képviselő az ifjú csehek hevében azt az álláspontot fejtegette, hogyegyenlő jogoknak egyenlő kötelességek felelvén meg, a politikai jogok paritásával szemben a pénzügyi paritást kell követelni. Ezt a fölfogást a német klub egy tagja is támogatta, mire a bizottság azt határozta, hogy nem tesz javaslatot a magyar quóta-bizottságnak a quóta-alap megállapítására nézve, hanem azt csupán szóbeli megbeszélésre fogja meghívni. Ezt a határozatot közölni fogják a magyar quóta-bizottsággal. A vitában Kaizl, Abrahamovitz, Menger, Fort és Zedwitz gróf vettek részt.. . Festetich Andor gróf lemondása. A képviselőház mai ülésének fő érdekességét az képezte, hogy Festetich Andor gróf, a volt földmivelésügyi miniszter, kit az óbudai második választáson képviselővé választottak, mandátumáról lemondott. E lemondási szándékot Festetich Andor gróf már tegnap tudatta a képviselőház elnökével, időközben azonban visszavonta, míg az este ismét benyújtotta,ugy, hogy ma Szilágyi Dezső elnök kénytelen volt azt hivatalos formában bejelenteni. A Láz a lemondást omásul vette s az elnököt az uj választás iránt valtotézkedésekkel megbízta. Ezzel a tény a képvisházban elintéztetett. A tanácskozó termen kívül azon annál részletesebben beszélgettek a lemondás irülményeiről. A parlamentben 1892. év óta szeel Festetich gróf és közgazdasági tudásával feltáratnyita, hogy Bethlen András gróf távozása után 94-ben reája bízták a földmivelésügyi tárcát. Mint elő politikusnak nem volt szerencséje, pedig jó tej voltak. Legkorábban ismerte föl a szocializmustal fenyegető bajt s élénk figyelmet keltett az a ténye, hogy Szelestey Andor álnévvel lement amező*vásárhelyi szocialisták közé, hogy a vivo* kát tanulmányozza. Ám államférfiulmidését hátráltatták magánviszonyai- Az egykor lífiiormos gróf vállalkozásai nagy anyagi veszteségek zárultak. Különben pedig azért is ott kellett iúnia alig másfél év múlva a miniszteri széket, mert sentipéterfi sertésveszteglő intézet ügyében oly inedenseket akart életbe léptetni, melyek a szabadévpárttal éles ellentétbe helyezték. A legutóbbi uános választásoknál Festetich gróf kimaradt a pamentéből; régi kerületében Badó Kálmánt váltották meg s ő csak a pótválasztáson kapott mancumot Ó-Budán, ahol Beöthy Ákost győzte le. A mantánsról most anyagi viszonyai miatt kellett lemdania. Az a képviselő tudniillik, aki tzetésképtelennéállt, nem lehet a képviselőhöz tagja. Festetich Anc gróf pedig a hírek szerint a csőd szélén áll. Külösen a veszprém-dombóvári vicinális vasút nagy a sok pénzét emésztette föl. Birtokai 305.000 írttal innak megterhelve s azonkívül egész sereg árverést kitűzve ellene, és kihirdetve a hivatalos lapbanAdósságai csaknem másfél millióra rúgnak. Lehséges, hogy a gróf és hitelezői közt egyezség jön létre, mindamellett helyesnek látta, hogy a mandumról lemondjon. Az óbudai kerületben eszerint ma harmadszor lesz képviselőválasztás. Politikai körben rokonszenvvel fogadták ma délelőtt azt a hír hogy Ó-Budán szabadelvű programmal Haraszti vilinek Henrik szándékozik föllépni- A rokonszenv inokolt is, mert tekintettel Ó-Buda közgazdasági és kreskedelmi érdekeire s azon pozícióra, melyet Hraszti Jellinek Henrik elfoglal, a kerületnek hasznát vélhetik a választás. Az első póttag, Festetich Andor grófnk a képviselői megbízatásáról való lemondása követleztében megüresedett egy hely a delegációban is. Ered Huncut az úr*! A Festi Hírlap eredeti tárcája. Az ember tegeződő állat.. Mint különben mint a állat. Mikor a kutyának lovagias ügye akad és odavicsorítja fogát a másik eb-gavallér orra alá, nem azt morogja, hogy „hallja az úr !“ hanem azt, hogy „megtéplek, te!“ Mikor a pacsirta fent csattog a nyári fényes levegő égben, nem azt énekli, hogy „imádom önt, dicső természet !“, hanem azt, hogy „szép , vagy, napom!“ Mikor a béka lent kuruttyol a holdvilágos mocsárban, nem azt brekegi, hogy „fogadja hódolatomat, kisasszony !“, hanem azt, hogy „szerrzet-lek-lek-lek!“ • •Mindezt tudományos s ami több: művészi bizonyossággal állíthatom. Eddig csak tudtam, hogy értem az állatok nyelvét ; most már hiszem is. Hiszem, pedig azért, mert a t. c. közönség szintén hiszi, ha nyomtatásban olvassa. Mert a t. c. közönség mindent, elhissz, amit kinyomtatnak. Rónai-Hippi József úr fog három darab üvegcsövet és forrasztja, görbíti a gázláng fölött, de nem olyan ügyesen, mint a „vegytanár“ úr, mikor „könenyt“ akar fejleszteni. Rónai-Hippi József úr ugyanis „feöneny“ helyett csak a művészetet akarja fejleszteni, s ahoz nem kell semmi ügyesség. Sőt tilos. „A letűnt századok művészi formái túlélték magukat, azokat feléleszteni nem lehet többé; keressünk tehát újakat, a kor szellemének megfelelőket.“ Ez a keresés lehetetlen, ha most ép csak az üvegről szólók — az ember ért az üvegfúváshoz. Mert tüstént közönséges Forgó István, hogy ne mondjam Giergl Henrik. Nem szabad tudni semmit. A tudás, már az anyag dolga, a pimasz mesterlegénység. Álmodni kell, azaz, hogy,nem is álmodni, mert hiszen néha az álom is valószerű és józan, hanem bele kell helyezkedni abba a béatitude-be, amelylyel a Szirmay Antal deákja jutalmazta meg magát valami nehéz stúdium után: „Per duas septimanas nihil cogitabo.“ A gondolkozásnak ez a két vagy több heti vagy ép örökös felfüggesztéséből keletezik a művészi „hangulat“, mely nem ismer se formát, se szilit, csak bizsereg és sajog ; sajog, mert hiszen az élet nem is élet, ha nem fáj. A mindenségnek ez a fájdalma görbíti és forrasztja a gázláng fölött ama fejlesztő üvegcsöveket, amelyeknek mély, igaz, buddhista melancholiája az ember, a mindmostanig elnyomott és gyalázatosan meghamisított ember. Szóval a secessio. De a t. c. közönség, bölcsen hallgasson, ha azt találja észrevenni, hogy egy összekámpicsorodott pipaszár nem egészen „érdekes“, sőt, hogy az említett pipaszára fizetségért sem tűrné meg a szobájában. "Mindezt titkolni kell. Mert a nyomtatás mást mond. Aki pedig nem hisz a nyomtatásnak, az menjen a barom vásárra, de nem vásárolni. És ne beszéljen művészetről. Ergo credendum est.) E hosszú kitérés után, melyhez fogható csak rossz stilistával eshetik meg, megint azt mondom, amit már mondtam:hogy a hitnek e mai nagy renaissance a közepett én is szentül, hiszem, hogy értek az állatok nyelvén, sőt ismerem a grammatikájukat is. És ez talán nem is ép a »hangulat« dolga. Az állatnak a másik állat vagy akármicsoda teremtett valóság bizonyosan te, ha szól hozzá. Ő és az csak a messzebb lévő, a szemlélt dolog. Az előkelő távolság keresése, mely arra se méltat, hogy veled beszéljen, vagy a nagy tisztelet, mely vedd sem meri emelni a szemét, a kutyák Műveit 'társalkodójában ismeretlen. A német császár érdektjei és kriegshundja, meg az alföldi lompos komódot még mindig per tu értekeznek egymással. Az emberek is mind így kezdték. Se a magyar nép ma is így beszél. A felségedd a kendig (mely szintén csak a kegyelmed össevonása) mind csupa tegeződés, higgye el a besúgtok. (És nem »higgyék el« nagyságtok, mert így nem egyez az ige a főnévvel.) A maga új, alig háromszáz esztendős, azon meg a negyvenes években keletkezett. Széchenyi találta ki és ajánlotta. Szerencse, hogy megvan, jóllehet a magyar nyelveke voltaképen ellene mond. De hova lennénk nélküle a mai világban, mikor a levélborítékok, ugyan apostoli királyok, módjára ajándékozgatjuk egymásnak a címeket, mindazáltal szükségünk van valamely általános és rövid megszólításra, ha lakozik bennünk egy csöpp jóízlés. Egyelőre úgy látszik, mintha attól lehetne tartani, hogy a nagyságod kiszorítja az ön-t. Az a jónevelésű neveletlenség valóban rémítően terjed. Látom még én, a remeteségben élő is. Hozzám forduló ismeretlen urak nagyságolnak levélben és szemtől szembe. Én meg szégyenkezem, mint a leforrázott agár. Nem az bánt, hogy ez a cím engemet nem illet meg; elvégre azt is elviselhetné az ember a hazáért. De mióta eszemmel élek, mindig csak cselédek szájából hallottam ezt a titulust, és pirulok a magyar tisztesség sülyedésén, mikor azt tapasztalom, hogy művelt emberek lélekben szolgának, érzik magukat. Mert ez nem pusztán udvarias formaság. Ezek az én nagyságoló uraim mind kérnektőlem valamit, pártfogást, irodalmi tanácsot, bírálatot, tudományos fölvilágosítást. Hogy én mindezzel nem szolgálhatok, nem tartozik ide. Elég az hozzá, ők azt hiszik, hogy hasznomat vehetik, és kint illő nagyságos úr.