Pesti Hírlap, 1899. július (21. évfolyam, 180-210. szám)
1899-07-01 / 180. szám
2 1899. július 1. PESTI HÍRLAP a semlegesség minden áldásaiban részesült s fölötte sűrü népességét magasra fejlett ipar és műveltség tartja fönn. Az alkotmányos formák azonban egymagukban nem boldogítják a népet s a végsőig korlátozott királyság sem a legtökéletesebb közhatalmi forma. Belgium életét a klerikális párt hosszas uralma rontotta meg. A belga klerikalizmus ugyan nem az, ami a mienk, mivel abban a királyság érdeke dominál s nem a feudális vagy reakcionárius érdek (ez Belgiumban lehetetlenség), de exkluzivitása és makacssága ott is ellene áll a fejlődésnek s ott is osztályuralomra vezetett. Ez a választási törvények útján vált lehetségessé. A belga képviselőház 152 tagból áll; relativ többsége az 1893. évi választás óta 112 kath. konzervatív, röviden ultramontán képviselő. A szocialisták 29 képviselőt, a liberálisok 11-et tudtak csak behozni. Pedig a választási törvény az általános választási jogra van alapítva. De mivel a kerületek pártok szerint vannak kontingentálva, az ellenzék a rövidebbet húzta. A szavazatok számaránya szerint majdnem még egyszer annyi helyhez van joguk a parlamentben. A kisebbség szavazatainak nagy része elforgácsolódott s értékét veszítette a kerületekben. Van der Peereboom miniszterelnök a klerikális többségből született s a többség uralmát az új választási törvényjavaslattal még jobban biztosítani akarja. E javaslat leglényegesebb intézkedése az, hogy a nagyobb kerületekben az olyan pártok, amelyek a szavazatok egyhatod részét sem kapták meg, ne vétessenek számításba. Ez újból jelentékeny számú liberális és szociális szavazat konfiskálását jelentené s az ellenzéket egészen elvágná a befolyás minden reményétől és a jövőtől. Ez hajtotta egyetlen táborba a liberális és szociális képviselőket, ez idézte elő az obstrukciót, a képviselőházban a hallatlan verekedést s az elmúlt éjjel az utcai harcot, amelynek nem a fegyveres hatalom vetett véget, hanem egy nagy záporeső, ami a tömegeket megfogyasztotta. Enélkül úgy lehet Belgium története más irányt vett volna. A királynak nincs más eszköze a forradalom elkerülésére, mint a képviselőház üléseinek fölfüggesztése vagy föloszlatása. Az esti táviratok már jelentik is, hogy erre határozta el magát, de nagy kérdés, hogy ez gyökeresen segít-e a bajon ? Mert a baj tulajdonképen az, hogy a klerikálisok szívósan ragaszkodnak osztályuralmukhoz s a királyságot egészen hatalmukba kerítették. Az ország fejlődése azonban ezt még nem tűri, amint nem tűrte meg sehol jóval kevésbbé műveit államokban sem, mint Belgium. Nem okvetlenül szükséges következés, hogy ebből komoly forradalom s a belga trón összeomlása legyen, de az már igen, hogy a klerikalizmuson rést üssön a belga nemzet fejlődési érdeke. Van der Peereboom választási törvénye bukottnak tekintendő s itt is a kisebbség vett erőt a többségen. A szomszéd államban, Hágában, pedig a nagyhatalmak képviselői tanácskoznak a nemzetközi béke biztosítása érdekében. Hiszen ez a tanácskozás sem ér sokat, de ha Brüsszelbe kirándulnak, tanulmányozhatják, milyen ábrázata van egy olyan semleges országnak, amelynek soha sincs háborúja, klerikálisai azonban annál inkább vannak. — Ohó te édes testvérke (ez volt a szavajárása »bracsek szlatici«) a fejedet rázod, amint látom. Hát jól van, egy fogadást ajánlok, pukkadj meg arra, hogy igazam lesz. Állod vagy nem állod ? — Attól függ, mit kapok és mit adok. — Mindenképen kapsz ... Ha mához egy évre nem lesznek kapósabbak a ködmöneid, mint a Kripuskáé iptén vesztettem. Kapsz tőlem tizenkét üszőtehenet, te választod ki a gulyámból, ha pedig kapósabbak lesznek, te vesztettél és kapsz tőlem tizenkét botot, én választom, hogy ki veri rád. — Itt a kezem — szólt mogorván a kékkői szűcs. Ravasz, ötletes ember volt a megboldogult báró. Az ördög se hitte volna róla. Görbén vetett az esze, de oda, ahova akarta. A ködmönök dolga is egy nábob ostoba szeszélyének látszott, pedig egy körmönfont csintalanság volt. Hej a ködmönök! Sokat emlegették azokat. Száz év múlva is hírük lesz még. Berakták őket a vár egy szobájába, mely a fürdőszoba és a báró hálószobája között van. A báró elnevezte a szobát »Kozsuchariumnak« (Kozsuchótúl ködmönt jelent), és azután nemsokára elkezdte hasznát venni a Kozsuchariumnak. Délutáni sétáinál, a kertekben amint gyomláltak, vagy a réten ha gyűjtöttek, esetleg vasárnap a templomban kiszemelte magának a legszebb menyecskét vagy leányzót (mert variolas delectat)s aztán egyszerűen odaüzent vagy az apának vagy a férjnek. — A Zsuzsika számára egy ködmönt tartogatok, hát jöjjön fel ma a várba választani. Parancs volt az ilyen, ritkán szegültek ellene. Az egyenlőségi érzések színes pillangói még akkor gubóikban szunnyadtak. Tényleg erkölcstelen brutalitás volt, de amaz idők szokásaiban szétoszlott a brutális íze. Tudta is azt ez együgyű nép, hogy az úr joga is végződhetik valahol! Maga a műveletlen úr se tudta. A jus primae noctisról vidám nevetgéléssel beszélgettek a fiatal urak, az ezüst kupácskákat hajtogatva. Szóval nem vették azt olyan nagy sérelemnek, amilyenné később nőtte ki magát a lovagregényekben. Sőt némi megtiszteltetés mutatkozott a dologban. Kényesebb esetekben Safranyikné, az özvegy kulcsárné, volt a közbenjáró. Igazi Éva leánya volt ez a Safranyikné, akiben egy angyal lakott és vagy tizenhat ördög. A tizenhat ördög praktikájával, cselszövényeivel tudta megkenteni urának, akit az akart, miután már őt nem akarta, pedig még helyes asszony volt, szép vonásokkal és egyenes termettel, mint egy gránátos. Azt beszélték Kékkőn, hogy Petras érdeklődik iránta, és hogy az asszony is csak Petras előtt mutatkozik a tizenhetedik lakójával. Hogy mi volt köztük, nem lehetett tudni, de annyi bizonyos, hogy Petras mindig elpirult, ha az özvegyet szóba hozták előtte és Safranyikné is gyanúba keverte magát, mert a nagy messzelátót, mely a várbástyán állt s melylyel esténkint a csillagokat nézegette a báró, sokszor találta úgy, hogy a cső a Petrás udvarába volt beigazitva. ........." ......... "• . Petrás fölmordult vad keserűséggel: — Mintha nem tudná? J — Vakuljak meg, Petrás, ha láttam, i • ...!... (Folyt. KÖT.) Belpolitikai hírek, Lukács László pénzügyminiszter tudvalevőleg holnap terjeszti a képviselőház elé a szeszkontingens megállapítására vonatkozó törvényjavaslatot. Mint értesülünk, a javaslat még a holnapi nap folyamán tárgyalás alá kerül a ház pénzügyi bizottságában. Az országgyűlési szabadelvű párt ma tartván a nyári szünidő előtti utolsó értekezletét, ez a törvényjavaslat előzetes pártbeli tanácskozás nélkül fog a házban napirendre tűzetni. Minisztertanács volt ma a budavári miniszterelnöki palotában. Ez a tanácskozás a rendes szerdai összejövetelt pótolta, amikor a miniszterelnök és a pénzügyminiszter elutazása miatt nem tarthattak volt minisztertanácsot. A miniszterek mai értekezletén Szell Kálmán miniszterelnök referált a Bécsben Az országgyűlési szabadelvű párt báró Podmaniczky Frigyes elnöklete alatt tartott mai értekezletén a horvát pénzügyi egyezmény tárgyában kiküldendő regnicolaris bizottságba kijelölte Apponyi Albert grófot, Csáky Albin grófot, Fálk Miksát, Horánszky Nándort, Lukács Bélát és Tisza Kálmánt, továbbá a kérvényi bizottságba Latinovics Gézát és a közigazgatási bizottságba Purgly Sándort. Tárgyalás alá vette ezután az értekezlet az állami italmérési járadékról és a szesz- és söradó-pótlékokról szóló törvényjavaslatokat, amelyeket Neményi Ambrus előadó behatólag ismertetett. Az állami italmérési járadékról szóló törvényjavaslatnál Bernáth Béla és Károlyi Sándor gróf a bortermelők érdekében kiemelték annak kívánatos voltát, hogy az engedély nélkül elárusítható bor minimális mennyisége 60 liternél lejebb szállíttassák. Lukács miniszter fölvilágosításai után változatlanul fogadtatott el a törvényjavaslat. A szeszadó-pótlék-javaslatnál Mezei Mór indítványozza, hogy a fölhatalmazás, melyet a törvényjavaslat a cognacra nézve ad a miniszternek, a gyümölcspálinkára is kiterjesztessék. Lukács miniszter hozzájárul a módosításhoz, melyet az értekezlet föl is vett a javaslatba. A söradó-pótlék-javaslatnál Kulmann hosszasabban fejtegetvén a sörtermelés nehéz s a jelen javaslat által még inkább súlyosbított helyzetét, javasolja, hogy a söradó-pótlék 80 fillér helyett 50 fillérben állapíttassák meg. A megadóztatásnál pedig nem 61/, hanem 12®/p apadás számíttassék be. Münnich Aurél fölhatalmaztatni javasolja a minisztert, hogy ha elvjavaslat intézkedései folytán a sör- adó jövedelme az eddiginél magasabbra emelkednék, az adópótlékot megfelelőleg leszállíthassa ; továbbá hogy a termelőhöz visszakerült megromlott sör után a pótlék megfelelő leírását engedélyezhesse; s végül, hogy a gyárban alkalmazott Személyzetnek kiosztott úgynevezett háziitalra nézve a pótlék törlésbe hozását engedélyezhesse. — Lukács miniszter tüzetes fölvilágosítások után hozzájárul Münnich javaslataihoz, melyekkel együttesen fogadta el az értekezlet a javaslatot. Végül tárgyalás alá vette az értekezlet sem— Miféle kométa lehet a Petrásnál? — dörmögött a főúr. — Hej, lessétek ki már egyszer, ki használja az én messzelátómat! Hát kilesték, hogy a kulcsárné szokott vele mulatni, ha a méltóságos úr nincs otthon Ebből fűzte aztán szakadatlan tréfáit és incselkedéseit hol Safranyiknéval, hol Petrássa — Mikor házasodol meg már te bolond szűcs ? — Nem érzem semmi szükségét. — A melled se kívánja? — Az se. — Tudod is te, hogy mi kell neked? Megrothadsz, mint a tök, ha egyszer utólér a betegség. Pedig utolér. Hogy nem érzed az asszony hiányát ? Mert szamár vagy, Petrás. Vannak dolgok, amelyeknek hiányát másoknál mindenki látja, csak az illető nem. Viszont vannak dolgok, melyeknek a hiányát az illető érzi csak, pedig nincs is meg az a hiány. Hány embert hallottál panaszkodni: „Oh jaj nincs elég pénzem,“ vagy „Oh jaj nincs elegendő egészségem, nincs gyerekem, nincs elég szénám“ stb. Pedig mennyi egészséges ember van a világon s mennyi gyerek és mennyi széna! De senkit sem hallottál még panaszkodni: „Oh, jaj nincs elegendő eszem,“ pedig milyen kevés a valóban eszes ember. No, Petrás, hát neked sincs elegendő eszed, hogy el nem veszed azt a Safranyiknét. Huh, micsoda fehér teste lehet annak tárgyalt ügyekről s ezek közt a közös költségvetés összeállításának megkezdéséről. A minisztertanácson tudomásul vették azt is, hogy a képviselőház szünetét királyi kézirat útján való elnapolással rendelik el