Pesti Hírlap, 1899. július (21. évfolyam, 180-210. szám)
1899-07-01 / 180. szám
A PESTI HÍRLAP 1899. julius 1. ban és főleg az állam dolga, az állam föladata. Ez a fölfogás nem új, 1777-től kezdődik Mária Terézia Educationisával. Az állam túlsúlyát a jog- és államtudományi oktatás terén tulajdonképen csak a doctorátus mai qualifikáló erejének meghagyásával lehet legjobban biztosítani. Enélkül csak a felekezeti oktatás erősödnék s a felekezeti jogintézetek szaporodnának, még jobban előmozdulatván igy a felekezeti versengések is. A két egyetem mellett már is kilenc felekezeti jogakadémia létezik: négy katholikus (nagyváradi, pozsonyi, pécsi, egri) és öt protestáns (debreceni, eperjesi, kecskeméti, máramarosi, sárospataki). Jeléül, hogy eddigelé a jog- és államtudományi oktatást csak a katholikusok és protestánsok vették igénybe. Azonban a vallásfelekezetek közötti jogegyenlőség és viszonosság elvénél fogva, mely törvényeinkben biztosítva van, jöhetnek majd a többi egyházak is, jöhetnek majd a nemzetiségi felekezetek is, hogy szintén igénybe vegyék a maguk számára a jogi és államtudományok tanítását. Ami természetesen még az oktatás nyelvét is kérdés tárgyává tenné. A doctorátus eltörlése tehát a felekezeti jogi oktatás korába vezetne vissza, abba a régi korba, midőn még a jog- és államtudományi oktatás egyházi kezekben volt s amelyből a felekezeti jogakadémiák visszamaradtak. Föltétlenül kívánatos azért, hogy a doctorátus szervezetének,mai alapelvei kellő módosítások mellett föntartassanak és hogy a jog- és államtudományi doctorátus legalább is ugyanazon minősítő erővel ruháztassék föl, melyet a törvényjavaslat tervezete az egységes államvizsgának tulajdonít. Ezt követeli az állam imponáló érdeke a felekezeti jog- és államtudományi oktatással szemben, de ezt követeli a jog- és államtudományok története is. Herczegh Mihály, UT TTTT Belgiumból érkező hírek, mint táviratainkból kitűnik, valóságos forradalmat jeleznek. Véres ,harcot zsandárok, szocialisták között, a fegyverek alkalmazása, halottak és sebesültek semmiesetre sem tartoznak rendes viszonyok tüneményei közé. Mint szintén az sem, hogy a kamarában gyilkosoknak, r .hió-nak- rimfit'jossék a kormány szellemes úr, mint amilyen én vagyok s ezért tévesztett össze vele. Amíg ez a szóváltás tartott, a vendéglős oda lépett hozzám s azt mondta, hogy az esetben, ha a kisasszony rokonom s családi ügyekben óhajtok vele beszélni, egy külön tülkét bocsát a rendelkezésemre, ahol a társaság lármája beszélgetésünket nem zavarja. Mikor a kávés ezt mondotta és tisztában voltam azzal, hogy vidéki baleknek nézett, egyszerűen arcul akartam ütni, mert az ilyet egy magamfajta szerény és becsületes ember büntetés nélkül nem hagyhatja. Hisz ez, uram, valóságos bűnszerzés, mégpedig olyan undorító, amilyet csakis Budapesten tűr el a rendőrség. Gerzson úr, hogy mindeme dolgokat elmesélte, hallgatásba mélyedt s így nem tudhattam meg, hogy a gonosz keritőt megverte-e és hogy őt visszaverték-e ? Később, mikor újból megszólalt, szintén nem tudtam meg semmit, mert immár másról beszélt: — Az, uram, aki arról akar teljes fogalmat alkotni magának, hogy egy harmadrendű éjjeli kávéházban milyen egy külön fülke, a kíváncsiságát aligha meg nem bánja. Ha én belügyminiszter volnék, ezeket az utálatos barlangokat puskaporral vettetném föl a benne levő budapesti lumpákkal együtt. Kérem, az oda betévelyedő ember azon veszi észre magát, hogy az asztalt megrakják pezsgővel, finom szivarokkal, cigarettákkal és süteményekkel. És ha a vendég többet ivott, egész társaság vonul be hozzá, amely úgy iszik, mint a gödény. És a vége ? Mi a vége ? Az, uram, hogy a szerencsétlen leitatott áldozat, aki a feleségéhez is hűtlen volt, 191 forint 57 krajcárt űzet, nem számítva a borravalókat. Gerzson úr a számla precízen megállapított végösszeget némi sóhajtással kísérte, mintha kellemetlen emlékek ébredtek volna sajgó lelkében. Hanem azért tovább szidta a bűnös Budapestet. — És, kérem, ez a bűnben fogant, haramiaváros a kétszínűt adja. Éjjel s titokban elősegíti az erkölcstelenséget, az iszákosságot s a kártyázást, reggel pedig az erkölcsöst játszsza. Mert tudja, mi történik ? Hát az történik, hogy ha a rendőrség engedélyével fönnálló kávéházak különfülkéiben az embereket leitatják és 191 trt 57 krajcárjától (a borravalókat nem számítva) megfosztják, akkor ezt a leitatott, tisztes vidéki polgárt, mert reggelfelé dalolva akar a vendégfogadójába térni, lefülelik, a rendőrséghez viszik és tíz forint pénzbírsággal sújtják. Ez, uram, a vidéken nem történik. Ott sem bűnbarlangok nincsenek, sem olyan rendőrök, akik tisztes családapákat letartóztatnak, hogy bírságnak tegyék ki őket. Gerzson úr Budapest ilyetén visszaélésein teljesen elkeseredett s a vádak egész halmazával hozakodott elő, minek következtében azt a megjegyzést tettem, hogy olyan esetek, amiket elmondott, csakis elvétve fordulnak elő. És ha megtörténnek is, naiv, teljesen tapasztalatlan vidékiekkel esnek meg, akik először fordulnak meg Budapesten. — Nekem mondja az úr? Nekem, aki minden két-három hónapban ott vagyok és aki ilyen alkalommal négy-öt éjszakát is fent töltök ? Ne, uram, nekem ne mondja, mert én egész határozottsággal tudom, hogy gonoszabb és romlottabb város, mint Budapest, sehol sincs. Azokban a kávéházakban nyolc esztendő óta ilyen élet folyik és nincs arra eset, hogy más történnék, mint amit elmondtam. Ezt én állítom, én, aki a saját kezemmel tudnék bombát vetni e második Sodomába. Murai Károly. wumIllllll HMIiMnlM—I MI» N M ■■ I ^ Külpolitikai hitek tagjait, emelt ököllel rohanják meg az elnököt s a monarchiában azt kiabálják: éljen a köztársaság ! Mindazonáltal a tagadhatlanul jelentékeny zavargások a távolban fokozottabb minőségüeknek tűnnek, mint ott helyben. Bizonyítja ezt az a körülmény, hogy a tegnapi lázadásszerű zavargásokat is az éj folyamán elfojthatták, habár a katonaságnak csak csekély része vett részt a rend helyreállításában. A király sem távozik királyi palotájából, pedig annak megostromlása nem kerülne nagy fáradságba. Mindez azt mutatja, hogy Brüsszel polgársága nem osztja azt az álláspontot, amelyről a szocialisták a kormányt és a monarchiát megostromolni akarják. A liberálisokról, fájdalom, nem érdemes beszélni. Ha azok becsületesen összetartottak volna, s hol személyes, hol korai vagy utópikus okok miatt darabokra nem szeldelik pártjukat, hanem együttartva, tapintatosan és kíméletes fokozatossággal haladnak céljuk felé, a klerikálisok soha ki nem ragadhatták volna kezükből a kormány gyeplőszálait. Csakis elhibázott politikájuk erősítette meg a klerikális tábor hatalmát, melylyel magát oly hosszú évek során át föntartani képes. Időközben új ellensége támadt a fölszaporodott munkásosztályban, melyet a szociális tanok politikai szereplésre csábítottak ködbe burkolt célokkal, melyekkel szemben a liberálisok is védekeznének, ha kormányon volnának, míg most széttagolt pártjukkal a szocialisták mögé húzódnak és velük tüntetnek több meggondolatlansággal, mint logikával. A szocialisták tömege akkorára nőtt, hogy az új választásoknál többségre jutottak volna, ha a most érvényben álló választási törvények szerint történnek az új választások. Ez a körülmény aggasztotta a királyt, mert kibelezhetlen jövőt mutatott oly parlament, melyben a szocialisták diktálnak. Szerencsétlenségére nem liberális kormány, hanem a sötétséget kedvelő klerikális párt többségének emberei állnak az ügyek élén, ezekkel kellett tehát a módozatokról gondoskodnia a fenyegető veszedelem ellen. Már csak azért is, mert a parlamentet nem oszlathatta föl a szocialisták rögtön való felülkerekedésének kilátása nélkül. Kénytelen volt tehát a kormányon levő Van der Peereboom-minisztériumra bízni oly választási reform eszközlését, mely a veszedelmet mérsékelje. Van der Peereboom úr kapott az alkalmon és klerikális kollegáival oly választási törvényjavaslatot terjesztett a király elé, melyről maga Gernaert azt mondta, hogy képtelen vállalkozás és a királyt is komolyan megijesztette. De miután Van der Peereboom nem tágított, hanem lemondással fenyegetőzött, kénytelen volt beleegyezni, hogy a törvényhozás elé terjesztessék. Eltekintve egyéb erőszakos voltától, az új választási rendszernek az a főhibája, hogy kétféle mértékkel méri a választói jogokat. A klerikális kormány valódi politikai szemérmetlenséggel az ország hét fő választókerületében, hol a munkások dominálnak, oly rendszert állít fel javaslatában, mely mellett a szocialisták, a liberálisok csaknem teljesen elesnének szavazati joguktól, a többi kisebb 34 kerületben pedig, hol a klerikálisok játszszák a főszerepet, a régi rendszer szerint választanának. Képzelhető, hogy ez az alkotmányellenes erőszakoskodás minő fölháborodást szült különösen a mostani szocialista képviselők között, kik mandátumaikat féltik, nem különben a munkások tömegeiben s a libelárisoknál is. A parlamentben a klerikálisok vannak többségben, kik az uj törvényjavaslatot okvetlenül megszavazzák s igy ellene alkotmányos uton hiába harcolnának. A jogaikban veszélyeztetett szocialisták tehát, a forradalmi akcióval próbálnak szerencsét, és mint az eddigi jelentésekből kitűnik, már eddig is elég zavart idéztek elő. Minden attól függ, hogy a kormány mennyire bízik a hadseregben. Ezzel még mindig leverheti az ellene támadó szocialistákat, kiknek politikai diadalát Európa egyetlen monarchiája sem óhajtaná. Csak az a kérdés, vajon ez igazságos, méltányos és alkotmányos eljárás volna-e ? Semmiesetre. És a királynak, mint alkotmányos uralkodónak, ezt az erőszakos kísérletet nem volna szabad megengedni. Inkább meg kell kockáztatnia a kísérletet oly parlamenttel, melyben a szocialisták az irányadók. Hátha a közeledés, az érdekek kiegyezése király és a szocialisták között akkor könnyebben menne? Vannak rá esetek, hogy a legdülsösebb ellenzék is meglapul, ha hatalomra juttatott Konstatálni kell, hogy a belga szocialisták, ha kiáltozták is, hogy éljen a köztársaság, azért a tegnap tartott gyülekezésükben a királyra hivatkoztak, mint akinek bölcsességétől elvárják, hogy az ország békéjét veszélyeztető törvényjavaslat visszavonását elrendeli. Okosabbat és uralkodóhoz méltóbbat nem is tehetne. SPORT. Alagi lóversenyek. (N nyári meeting. Szombat, július 1.) A kedvező előjelek közt megindult nyári meeting kedvező folytatást nyerhet a holnapi nappal, melyre a nevezések még az első napnál is jobban ütöttek ki, amennyiben a hat futamra összesen 60 telivér bíz indulási jogosultsággal. Tekintve, hogy az istállók csaknem teljes számmal együtt vannak, előreláthatólag a benevezett lovak nagyobb része ki is fog állni a starthoz, annál is inkább, mert a mai esőzések folytán a csütörtökön még kőkemény pálya is kedvezőbb állapotban lesz és így az istállótulajdonosok is szívesebben küldik ki lovaikat. Ilykép mindenesetre érdekes küzdelmekre van kilátás, és ha, ami ezúttal aligha fog akadályt képezni, űrlovas is kellő számban akad, újból egy minden tekintetben sikerült napról fogunk beszámolhatni. A nap eseményeinek sorát a Park-handicap nyitja meg, melyre 18 ló maradt állva, bizonyságául a handicapper kitűnő munkájának. Mi a nyerőt a középsúlyúak között véljük , nevezetesen Apollónia és Bergsex azok, melyek a Geist-istálló kiküldöttjei előtt nekünk legjobban tetszenek. A háromévesek eladóversenyében Mesébe valót várjuk leghamarabb a célhoz, mellette Dolly úr dúl jó esélylyel.