Pesti Hírlap, 1899. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1899-07-01 / 180. szám

A PESTI HÍRLAP 1899. julius 1. ban és főleg az állam dolga, az állam föladata. Ez a fölfogás nem új, 17­77-től kezdődik Mária Terézia Educationisával. Az állam túlsúlyát a jog- és államtudo­mányi oktatás terén tulajdonképen csak a doc­­torátus mai qualifikáló erejének meghagyásával lehet legjobban biztosítani. Enélkül csak a fe­lekezeti oktatás erősödnék s a felekezeti jogin­tézetek szaporodnának, még jobban előmoz­­du­latván igy a felekezeti versengések is. A két egyetem mellett már is kilenc fele­kezeti jogakadémia létezik: négy katholikus (nagyváradi, pozsonyi, pécsi, egri) és öt prote­stáns (debreceni, eperjesi, kecskeméti, márama­­rosi, sárospataki). Jeléül, hogy eddigelé a jog- és államtudományi oktatást csak a katholiku­­sok és protestánsok vették igénybe. Azonban a vallásfelekezetek közötti jog­egyenlőség és viszonosság elvénél fogva, mely törvényeinkben biztosítva van, jöhetnek majd a többi egyházak is, jöhetnek majd a nemzetiségi felekezetek is, hogy szintén igénybe vegyék a maguk számára a jogi és államtudományok ta­nítását. Ami természetesen még az oktatás nyel­vét is kérdés tárgyává tenné. A doctorátus eltörlése tehát a felekezeti jogi oktatás korába vezetne vissza, abba a régi korba, midőn még a jog- és államtudományi oktatás egyházi kezekben volt s amelyből a fe­lekezeti jogakadémiák visszamaradtak. Föltétlenül kívánatos azért, hogy a doc­­torátus szervezetének,mai alapelvei kellő módo­sítások mellett föntartassanak és hogy a jog- és államtudományi doctorátus legalább is ugyan­azon minősítő erővel ruháztassék föl, melyet a törvényjavaslat tervezete az egységes államvizs­gának tulajdonít. Ezt követeli az állam imponáló érdeke a felekezeti jog- és államtudományi oktatással szemben, de ezt követeli a jog- és államtudo­mányok története is. Herczeg­h Mihály, UT TTTT Belgiumból érkező hírek, mint táviratainkból kitűnik, valóságos forradalmat jeleznek. Véres ,harcot zsandárok, szocialisták között, a fegyverek alkalma­zása, halottak és sebesültek semmiesetre sem tar­toznak rendes viszonyok tüneményei közé. Mint szintén az sem, hogy a kamarában gyilkosoknak, r .hió­-nak- r­imfit'jossék a kormány szellemes úr, mint amilyen én vagyok s ezért tévesztett össze vele. Amíg ez a szóváltás tartott, a vendéglős oda lépett hozzám s azt mondta, hogy az eset­ben, ha a kisasszony rokonom s családi ügyek­ben óhajtok vele beszélni, egy külön tülkét bo­csát a rendelkezésemre, ahol a társaság lármája beszélgetésünket nem zavarja. Mikor a kávés ezt mondotta és tisztában voltam azzal, hogy vidéki baleknek nézett, egy­szerűen arcul akartam ütni, mert az ilyet egy magamfajta szerény és becsületes ember bünte­tés nélkül nem hagyhatja. Hisz ez, uram, való­ságos bűnszerzés, még­pedig olyan undorító, amilyet csakis Budapesten tűr el a rendőrség. Gerzson úr, hogy mindeme dolgokat el­mesélte, hallgatásba mélyedt s így nem tudhat­tam meg, hogy a gonosz keritőt megverte-e és hogy őt visszaverték-e ? Később, mikor újból megszólalt, szintén nem tudtam meg semmit, mert immár másról beszélt: — Az, uram, aki arról akar teljes fogal­mat alkotni magának, hogy egy harmadrendű éjjeli kávéházban milyen egy külön fülke, a kíváncsiságát aligha meg nem bánja. Ha én bel­ügyminiszter volnék, ezeket az utálatos barlango­kat puskaporral vettetném föl a benne levő buda­pesti lumpákkal együtt. Kérem, az oda betévelyedő ember azon veszi észre magát, hogy az asztalt megrakják pezsgővel, finom szivarokkal, cigarettákkal és süteményekkel. És ha a vendég többet ivott, egész társaság vonul be hozzá, amely úgy iszik, mint a gödény. És a vége ? Mi a vége ? Az, uram, hogy a szerencsétlen leitatott áldozat, aki a feleségéhez is hűtlen volt, 191 forint 57 kraj­cárt űzet, nem számítva a borravalókat. Gerzson úr a számla precízen megálla­píto­tt végösszeget némi sóhajtással kísérte, mintha kellemetlen emlékek ébredtek volna sajgó lelkében. Hanem azért tovább szidta a bűnös Budapestet. — És, kérem, ez a bűnben fogant, ha­ramiaváros a kétszínűt adja. Éjjel s titokban elősegíti az erkölcstelenséget, az iszákosságot s a kártyázást, reggel pedig az erkölcsöst játszsza. Mert tudja, mi történik ? Hát az történik, hogy ha a rendőrség engedélyével fönnálló kávéházak különfülkéiben az embereket leitatják és 191 trt 57 krajcárjától (a borravalókat nem szá­mítva) megfosztják, akkor ezt a leitatott, tisztes vidéki polgárt, mert reggelfelé dalolva akar a vendégfogadójába térni, lefülelik, a rendőrséghez viszik és tíz forint pénzbírsággal sújtják. Ez, uram, a vidéken nem történik. Ott sem bűn­­barlangok nincsenek, sem olyan rendőrök, akik tisztes családapákat letartóztatnak, hogy bírság­­nak tegyék ki őket. Gerzson úr Budapest ilyetén visszaélésein teljesen elkeseredett s a vádak egész halmazá­val hozakodott elő, minek következtében azt a megjegyzést tettem, hogy olyan esetek, amiket elmondott, csakis elvétve fordulnak elő. És ha megtörténnek is, naiv, teljesen tapasztalatlan vidékiekkel esnek meg, akik először fordulnak meg Budapesten. — Nekem mondja az úr? Nekem, aki minden két-három hónapban ott vagyok és aki ilyen alkalommal négy-öt éjszakát is fent töl­tök ? Ne, uram, nekem ne mondja, mert én egész határozottsággal tudom, hogy gonoszabb és romlottabb város, mint Budapest, sehol sincs. Azokban a kávéházakban nyolc esztendő óta ilyen élet folyik és nincs arra eset, hogy más történnék, mint amit elmondtam. Ezt én állítom, én, aki a saját kezemmel tudnék bom­bát vetni e második Sodomába. Murai Károly. wumIllllll HMIiMnlM—I MI» N­ M­ ■■ I ^ Külpolitikai hitek­ tagjait, emelt ököllel rohanják meg az elnököt s a monarchiában azt kiabálják: éljen a köztársaság ! Mindazonáltal a tagadhatlanul jelentékeny zavar­gások a távolban fokozottabb minőségüeknek tűnnek, mint ott helyben. Bizonyítja ezt az a körülmény, hogy a tegnapi lázadásszerű zavargásokat is az éj folyamán elfojthatták, habár a katonaságnak csak csekély része vett részt a rend helyreállításában. A király sem távozik királyi palotájából, pedig annak megostromlása nem kerülne nagy fáradságba. Mindez azt mutatja, hogy Brüsszel polgársága nem osztja azt az álláspontot, amelyről a szocialisták a kormányt és a monarchiát megostromolni akarják. A liberálisokról, fájdalom, nem érdemes beszélni. Ha azok becsületesen összetartottak volna, s hol szemé­lyes, hol korai vagy utópikus okok miatt darabokra nem szeldelik pártjukat, hanem együttartva, tapinta­tosan és kíméletes fokozatossággal haladnak céljuk felé, a klerikálisok soha ki nem ragadhatták volna kezükből a kormány gyeplőszálait. Csakis elhibázott politikájuk erősítette meg a klerikális tábor hatalmát, melylyel magát oly hosszú évek során át föntartani képes. Időközben új ellensége támadt a fölszaporodott munkás­osztályban, melyet a szociális tanok politikai szereplésre csábítottak ködbe burkolt célokkal, me­lyekkel szemben a liberálisok is védekeznének, ha kormányon volnának, míg most széttagolt pártjukkal a szocialisták mögé húzódnak és velük tüntetnek több meggondolatlansággal, mint logikával. A szocialisták tömege akkorára nőtt, hogy az új választásoknál többségre jutottak volna, ha a most érvényben álló választási­ törvények szerint történnek az új választások. Ez a körülmény aggasztotta a királyt, mert ki­­belezhetlen jövőt mutatott oly parlament, melyben a szocialisták diktálnak. Szerencsétlenségére nem libe­rális kormány, hanem a sötétséget kedvelő klerikális párt többségének emberei állnak az ügyek élén, ezek­kel kellett tehát a módozatokról gondoskodnia a fe­nyegető veszedelem ellen. Már csak azért is, mert a parlamentet nem oszlathatta föl a szocialisták rögtön való felülkerekedésének kilátása nélkül. Kénytelen volt tehát a kormányon levő Van der Peereboom-minisztériumra bízni oly választási re­form eszközlését, mely a veszedelmet mérsékelje. Van der Peereboom úr kapott az alkalmon és klerikális kollegáival oly választási törvényjavaslatot terjesztett a király elé, melyről maga Gernaert azt mondta, hogy képtelen vállalkozás és a királyt is ko­molyan megijesztette. De miután Van der Peereboom nem tágított, hanem lemondással fenyegetőzött, kény­telen volt beleegyezni, hogy a törvényhozás elé ter­jesztessék. Eltekintve egyéb erőszakos voltától, az új vá­lasztási rendszernek az a főhibája, hogy kétféle mér­tékkel méri a választói jogokat. A klerikális kormány valódi politikai szemér­metlenséggel az ország hét fő választókerületében, hol a munkások dominálnak, oly rendszert állít fel javaslatában, mely mellett a szocialisták, a liberáli­sok csaknem teljesen elesnének szavazati joguktól, a­ többi kisebb 34 kerületben pedig, hol a klerikálisok játszszák a főszerepet, a régi rendszer szerint vá­lasztanának. Képzelhető, hogy ez az alkotmányellenes erő­szakoskodás minő fölháborodást szült különösen a mostani szocialista képviselők között, kik mandátu­maikat féltik, nem különben a munkások tömegei­ben s a libelárisoknál is. A parlamentben a klerikálisok vannak többség­ben, kik az uj törvény­javaslatot okvetlenül megsza­vazzák s igy ellene alkotmányos uton hiába harcol­nának. A jogaikban veszélyeztetett szocialisták tehát, a forradalmi akcióval próbálnak szerencsét, és mint az eddigi jelentésekből kitűnik, már eddig is elég zavart idéztek elő. Minden attól függ, hogy a kormány mennyire bízik a hadseregben. Ezzel még mindig leverheti az ellene támadó szocialistákat, kiknek politikai diadalát Európa egyetlen monarchiája sem óhajtaná. Csak az a kérdés, vajon ez igazságos, méltá­nyos és alkotmányos eljárás volna-e ? Semmiesetre. És a királynak, mint alkotmányos uralkodónak, ezt az erőszakos kísérletet nem volna szabad megengedni. Inkább meg kell kockáztatnia a kísérletet oly parlamenttel, melyben a szocialisták az irányadók. Hátha a közeledés, az érdekek kiegyezése király és a szocialisták között akkor könnyebben menne? Vannak rá esetek, hogy a legdülsösebb ellenzék is meglapul, ha hatalomra juttatott Konstatálni kell, hogy a belga szocialisták, ha kiáltozták is, hogy éljen a köztársaság, azért a teg­nap tartott gyülekezésükben a királyra hivatkoztak, mint akinek bölcsességétől elvárják, hogy az ország békéjét veszélyeztető törvényjavaslat visszavonását elrendeli. Okosabbat és uralkodóhoz méltóbbat nem is tehetne. SPO­RT. Alagi lóversenyek. (N­ nyári meeting. Szombat, július 1.) A kedvező előjelek közt megindult nyári mee­ting kedvező folytatást nyerhet a holnapi nappal, melyre a nevezések még az első napnál is jobban ütöttek ki, amennyiben a hat futamra összesen 60 telivér bíz indulási jogosultsággal. Tekintve, hogy az istállók csaknem teljes szám­mal együtt vannak, előreláthatólag a benevezett lo­vak nagyobb része ki is fog állni a starthoz, annál is inkább, mert a mai esőzések folytán a csütörtö­kön még kőkemény pálya is kedvezőbb állapotban lesz és így az istállótulajdonosok is szívesebben kül­­dik ki lovaikat. Ilykép mindenesetre érdekes küzdelmekre van kilátás, és ha, ami ezúttal aligha fog akadályt ké­pezni, űrlovas is kellő számban akad, újból egy minden tekintetben sikerült napról fogunk beszá­molhatni. A nap eseményeinek sorát a Park-handicap nyitja meg, melyre 18 ló maradt állva, bizonyságául a handicapper kitűnő munkájának. Mi a nyerőt a középsúlyúak között véljük , nevezetesen Apollónia és Bergsex azok, melyek a Geist-istálló kiküldöttjei előtt nekünk legjobban tet­szenek. A háromévesek eladóversenyében Mesébe való­t várjuk leghamarabb a célhoz, mellette Dolly úr dúl jó esélylyel.

Next