Pesti Hírlap, 1899. július (21. évfolyam, 180-210. szám)

1899-07-27 / 206. szám

____________________________________________P­ESTI HÍRLAP 1899. julius 27. Lajos, Gracza György, Bartók Lajos, Endrődy Sán­dor s az Emléklap szerkesztői írtak apróbb cikkeket vagy verseket. Az Emléklap jövedelme az egyetemi kör segítő alapját gyarapítja. A csinos kiállítású fü­zet a Légrády testvérek nyomdáját dicséri. Kiskörös község képviselő-testülete f. hó 25- ikén tartott ülésében 100 forintot szavazott meg a Budapesten létesítendő Petőfi-házra ; elfogadta egy­úttal a f. hó 31-ikén tartandó szőkebb körű ünnepély következő programmját: 1. Délután 5 órakor isteni tisztelet az evang. templomban, hol ifj. Blázy Lajos tart alkalmi szentbeszédet. 2. A Petőfi-szobor előtt a helybeli dalárda hazaias éneket ad elő, Benedicty Andor ügyvéd ünnepi beszédet mond, Biró Dezső pedig Ábrányi „Petőfi“-jét szavalja. 3. Innen az ün­neplő közönség a Petőfi-házhoz vonul, ahol Pósa Lajos fog beszédet tartani, a dalárda a »Talpra ma­gyart« énekli. Este bankett. Az országos jellegű ün­nepély megtartását szept. 17-ére halasztják. Csanád, vármegye képviseletében a Petőfi-ün­­nepélyen Tarnay Ivor megyei aljegyző és Rónay Ele­mér tb. aljegyző vesz részt, kik egyúttal a vármegye koszorúját is leteszik a Petőfi-emlék talapzatára. A mezőberényi Petőfi-ü­nnepély. Békés­ Csa­­báról jelenti levelezőnk a következőket: A Békés­megyei Közművelődési Egyesületnek azon kegyeletes akciója, hogy a költő fél évszázados fordulóján em­léktáblával jelöli meg azon herényi házat, hol utolsó költeményét írta, országos ünnepélylyé növi ki ma­gát. Irodalmi társaságaink megannyian képviseltetik magukat. Az ünnepély programmja: Lukács György dr főispán, az egylet elnökének megnyitó beszéde. Ifj. Jeszenszky Károly mezőberényi lelkésznek em­lékbeszéde. Abay Lajosnak, a Petőfi-társaság tagjá­nak s küldöttjének beszéde. Ez az ünnepély az ág. ev. templomban folyik le, a leleplezésen Szabolcska Mihály szavalja el alkalmi ódáját és Tanay Margit Jókai Apotheozisát. A programm megállapításával elsimult az a konfliktus, mely az ünnep helyének kitűzésével járt. Ugyanis a mezőberényi ág. ev. presbyterium a temp­lomot ajánlotta föl a hazafas ünnepély helyéül. Az arad-békési egyházmegye azonban közbeesőleg elvi határozatot hozott, melyet Szeberényi Zs. Lajos csa­bai ág. ev. lelkész provokált, hogy a templomok vi­lági jellegű ünnepekre át nem engedhetők. Az espe­res ez alapon megtagadta a templomnak átadását, ámde Sárkány Sámuel bányakerületi püspöknek nem voltak ilyen skrupulusai, főleg miután Lukács főis­pán intervenciójára sikerült az ellentéteket elsimítani. A herényi ünnepélyre Körös-Tarcsa bandériu­mot rukkoltat ki s az összes községek hatóságaik fejeivel képviseltetik magukat. De ezenkívül Arad és Csanádmegyékből is felnvezett deputációkat. NAPI HÍREK. — (Személyi hirek.) Széll Ignác belügymi­niszteri államtitkár elutazott Vasmegyébe, Táplánjára, hatheti szabadságra. — Tarkovich József v. b. 1.1., államtitkár több heti szabadságra Budapestről el­utazott. — (A montenegrói trónörökös esküvője.) Jutta meklenburg-strelitzi hercegnő anyjával és bátyjával tegnap este Antivariba érkezett, ahol Da­­nilo és Mirko hercegek és Konstantin nagyherceg ünnepiesen fogadta. A montenegrói fejedelem Miklós görög hercegnek a Daniló-rend nagyszalagját ado­mányozta.­­ (Darányi miniszter a Beszkideken.) Szolyváról táviratozzák. Tegnap este 6 órakor itt Darányi Ignác földművelésügyi miniszter a Hrapiczka Jama-havason hét beregi és máramarosi község két­száz tagú küldöttségét fogadta, melyet a községi pap­­ság vezetett. Jaczkovics bukóci (máramarosmegyei­ lelkész a ruthének nevében megköszönte a miniszter fölsegélyző akcióját. Darányi Ignác miniszter vála­szában kijelentette, hogy itt, két megye határán, most csak nagyobb kísérletet tett akciójával, melyről túlzás nélkül mondhatja, hogy kezdetnek kitűnően bevált. Most folytatni fogja a művet a máramarosi ruthének között, ahol könnyebb munkája lesz, mert a megyé­ben nagyszámú állami közegek vannak. Különös kö­szönettel tartozik Egan Edének, aki nagy segítségére volt intencióinak hathatós megvalósításában s akit széleskörű kiváló munkájában a ruthén papság haza­fiassága segített. Ma, szerdán, reggel szélviharban és ködben a Stoj-havasra ért föl a miniszter, akit dél­­ebédre társaságával együtt Schönberg Donald báró fogadott vendégül Rika vadászkastélyában. Itt hat máramarosi parasztközség küldöttségét fogadta a mi­niszter. Délután kocsin bejárták a földművelési mi­nisztérium tartalék­munkás-serege által 1898-ban és 1899-ben készített 6 kilométernyi útszakaszt, amely lehetővé teszi a közvetlen közlekedést Máramaros­ és Bereg vármegyék között. Ma Szolyvában halt meg a társaság. — (A király Ischlben.) Mint egy ischli sür­­göny jelenti, a király ma vadászaton akart részt venni. De hirtelen eső kerekedett és igy a vadászat el­maradt. — (Rothschild Náthán bárónőt), ki a múlt héten halt meg Párisban, vasárnap délelőtt minden pompa nélkül és egyszerűen temették el. A faubourg­­saint-honoréi gyászházban nagyszámú közönség gyűlt , össze, a diplomáciai testület, a politikai, irodalmi, művészvilág kitűnőségei, s különösen sokan voltak azok, kik a boldogul­at mint jótevőjüket gyá­szolták.­­ (Elhunyt újságíró.) A zsurnalistikának egyik régi, derék munkása fejezte be ma pálya­futását. Devecseri Ignác, a Neues Fester Journal egyik legrégibb munkatársa és a Politisches Volks­blatt főszerkesztője, élete 58-ik évében szerdán reggel meghalt. A megboldogult írói pályáját még mint orvosnövendék a hatvanas években kezdte Bécsben, ahonnét az osztrák politikai és társadalmi viszonyok­ról feltűnést keltő tárcacikkeket küldött a budapesti lapoknak. Később főmunkatársa lett a Neues Wiener Journal-nak, majd ennek megszűntével a Neues Pester Journal­hoz került, melynek azóta szakadat­lanul buzgó munkatársa volt. Devecseri, akivel jó újságíró és nemesen gon­dolkozó ember száll sírba, már hosszú idő óta bete­geskedett. Haláláról a Neues Pester Journal szer­kesztősége külön gyászjelentést adott ki, az Otthon írók és hirlapírók köre pedig kitűzte a gyászlobogót. A család részéről kibocsátott gyászjelentés így hangzik : Devecseri Ignácné, szül. Gentilli Regina úgy a saját, mint alólírott gyermekei és rokonai nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti, hogy felejthetetlen férje, a gyöngéden szerető apa, testvér, sógor és rokon, Devecseri Ignác, a Politisches Volksblatt fő­­szerkesztője és a Neues Pester Journal munkatársa, f. évi július hó 26-án reggel 8 órakor áldásdús, tevékeny életének 58-ik, boldog házasságának 14-ik évében, hosszas szenvedés után jobblétre szenderült. A drága halott földi maradványai folyó hó 28-án, délelőtt 9­3 órakor fognak a gyászházból (V., váci­­körut 34. sz.) az uj k­özp. izr. temetőben örök nyuga­lomra helyeztetni. Budapest, 1899. julius hó 26-án. Áldás és béke poraira­­ Devecseri Rugó, Devecseri Emil, Devecseri Irén és Devecseri Ernő gyermekei, dr Devecseri Károly fivére, Faludi Gábor, Gentilli Ermanno és Gentilli Sylvia sógorai, dr Devecseri Károlyné szül.. Zukmann Zsófia, Gentilli Ermannoné szül. Ara Elodia, sógornői.­­ (Téves hit.) A nagyközönség mindekko­ráig azt hitte és talán még most is azt hiszi, hogy azok az emberek, akiket mesterségük a vizekre utalt egytől-egyig kitűnő úszók. A jámbor szárazföldi lel­kek föl sem tételezték azt, hogy a halász, aki a folyók hátán vetegeti a hálóját s aki a csónakból minden percben a vizbe eshetik, az úszáshoz nem is konyit s hogy a hullámzó Balaton tetején olyan halászle­gény csónakázik, aki a vizben mint tuskó elmerül A közönség különösen a hajósemberek úszási tudo­mányát becsüli nagyra s ha a budapesti ember a propelleren arra gondol, hogy a jármű elsülyedhet nem kis megnyugtatásául szolgál az, hogy a matró­zok majd kimentik. Hiszen a matróz olyan jó úszó, hogy három embert is ki tud menteni a vízből, mert teljesen elég az is, ha a lábaival csinálja a tempót, úgy látszik azonban, hogy a szárazföldön éldegélő emberek értesülése nem megbízható. Igen valószínűnek látszik, hogy a hajósok épen úgy nem tudnak úszni mint a cigányok, akik csak azért nem fulladnak a vízbe, mert nem mennek a vízbe. Tegnap egy matróz a hajóról a vízbe esett és odaveszett. Elmerült és eltűnt, így adja ezt tudtul a rendőrség, amelynek jelentésében meg lehet bízni. Tehát úgy áll a dolog, hogy a vízbe fulladt matróz nem tudott úszni, mert másképen a tíz-tizenöt lépésnyire levő partra csak kijuthatott volna. És ha ő nem értett az úszáshoz, kérdés, hogy a társai értenek-e ? Ha pe­­dig csakugyan nem tudnak úszni, akkor szomorú is, meg komikus is a dolog. Szomorú azért, mert állan­dóan életveszélyben forognak, komikus pedig azért, mert a hajósnak valami qualifikációjának kell sem­mi s ebből az úszás tudománya hiányzik. Lehet, hogy azért, mert valami olyan hajózási paragrafus van, amely kimondja, hogy a matróznak, a kormányos­nak s a hajóskapitánynak a vízbe esni pénzbüntetés terhe alatt tilos. Ez persze egészen más, így meg is lehet érteni, hogy miért nem kell a hajósnak úszni tudni.­­ (XIII. Alfonz nevelői.) A Figaro érde­kes cikket közöl a kis spanyol királyról és ne­velőiről. XIII. Alfonz már tizennegyedik évében van, de korához képest nagyon gyönge gyer­mek. Katonai nevelőjének, Don Joaquin Sanchez tábornoknak, elég gondot okoznak e miatt a kis király katonai gyakorlatai. Nagyon vigyáz­nak a kis királyra, aki soha sincs egyedül, még a hálószobájában se. Egyik héten Don Patricio Aguirre de Tejada tengerésztiszt, a másik héten pedig Don Juan Loriga alezredes alszik a király szobájában. Hetenkint háromszor, hétfőn, csütörtökön és szombaton este a király a spanyol főnemes­­ség hasonló korú gyermekeivel katonai gyakor­latokat végez. A kis csapatot Don Enrique For­­nell vezényeli, s ehez bizony épen oly sok türelemre, mint erélyességre van szüksége. A királyné azt akarja, hogy a király min­denben engedelmeskedjék a nevelőinek, de azért beleavatkozik a katonai nevelők dolgaiba is, így pl meghagyta a királynak, hogy a gyakorlat al­kalmával a kabátját soha ne vesse le. A kapi­tány egyszer le akarta vettetni a növendékekkel a kabátot: — Kapitány úr, — szólt a király, — a mama megtiltotta ! A kapitány azonban addig beszélt, amíg végre a király engedelmeskedett: — Jól van, kapitány úr, de ha náthás leszek, akkor a mama téged fog szidni! Egy más alkalommal nagyon rossz idő volt. A kis csapat kénytelen volt a királyi pa­lota folyosóin és termeiben gyakorlatot tartani. Amint egy nagy terembe értek, a kapitány ezt vezényelte: — Le a sapkával! Mindenki levette a sapkáját, csak a király nem. A kapitány rákiáltott: — Felség, vegye le a sapkáját ! — Miért? — Mert a trónteremben vagyunk, ahol mindenkinek le kell vennie a sapkáját. — Még a királynak is?­­— Igen, még a királynak is. — Miért vagyok akkor király? — kér­dezte a kis Alfonz, de azért levette ő is a sapkáját. Legnagyobb szenvedélye a kis királynak a lovaglás. És az a legnagyobb büntetése, ha a lovaglást egy pár napra megtiltják neki. Óriási istállójában mindenféle taju és nagyságú ló van, csakhogy persze nem mindnyájára szabad még ráülnie. A kis király nemcsak katonai, hanem tu­dományos kiképzésben is részesül; állítólag már most is egészen jól beszél spanyolul, franciául, németül és angolul.­­ (A próféta születésének ünnepe.) Konstantinápolyban e hó 20-ikán volt a „Mevlud", a próféta születésének ünnepe. A Yildiz­kioszkban az ünnepély a szokott fénynyel ment végbe. A szultán Ghazi Osman pasa főudvarmester által kí­sérve a palota szomszédságában levő Hamidie-me­­csetbe ment, hol az összes miniszterek, élükön a nagyvezérei, a hadseregi marsallok, a birodalmi ve­zérek és a főpapság gyűltek össze. A vallási szertar­tás befejezése után az a követek bejelentő­jét, Ferrukh beyt, és Mekka és Medina szent városok dragomanját, Ata beyt, Munir pasa főszertartásmester a szultánhoz vezette, kinek Ferukh bey a mekkai sherif egy iratát nyújtotta át, mely válasz a császári kéziratra, melyet a szultán az idei zarándoklás alkal­mával kibocsátott. Ezután a frissítők és „Mevlud­­bonbonok” szokásos kiosztása következett, még­pe­dig a pontosan megállapított etiquette szerint. Az első palotatitkár kizárólag a szultánt szolgálta ki, a má­sodik a császári hercegeket, a harmadik a Seik­ül­­szlamot, stb. Egy órai időzés után a szultán, kinek kocsijában ezúttal a főudvarmester mellett Buzha­­neddin effendi herceg is ült, visszatért a palotába. A nagy ünnep alkalmából az egyiptomi khedive, ki útban van Konstantinápoly felé, a mekkai emir, a válik, a csapatparancsnokok, a török nagykövetek s más méltóságok szerencsekivánó sürgönyöket küldtek a szultánnak.­­ (Dewey tengernagy.) Triesztből jelentik, hogy Dewey tengernagy még körülbelül tíz napig fog ott tartózkodni. Míg tisztjei kirándulásokat fognak tenni Magyarország, Olaszország és Ausztria szom­szédos vidékeire, a tengernagy hajóján marad. Trieszt­ből elmenet valószínűleg Nápolyban, Génuában, Mar­­seilleben és Gibraltárban fog kikötni, s aztán egye­nesen Amerikába hajózik, hová október 1-je táján érkezik. __ (Hegymászás áldozata.) A Zugspitzeről vasárnap Rockenstein Ferdinánd bécsi gyógyszerész lezuhant és agyonütötte magát. Holttestét mindeddig nem sikerült megtalálni.

Next