Pesti Hírlap, 1899. július (21. évfolyam, 180-210. szám)
1899-07-12 / 191. szám
A PESTI HÍRLAP 1899. július 12. lakják az aranyos kötésű Lindau és Heyse Pálokat, a világtörténet leggyengébb Páljait Azt gondolom, a magyarságnak gyarapodása és haszna leszen belőle, hogy a magyar zsidó ifjak nem töltenek többé öt esztendőt Bécsben. Eddig megcselekedtek, üldözés közepett, megalázás árán is, a németség kedvéért. Most útjukat állja a nostrificatio, mely nem mindig könnyű és bizonyos dolog. Tehát valószínű, hogy az őszszel már lesz, aki nagyszerű intézeteinkbe, tudós professzoraink elé járjon. Mert mostanában nem igen van. A bölcs ifjúság legnagyobb része a női pályára lép. Vő meg többnyire csak a jogász lehet, ki lajbizsebében, a bajuszkefe mellett, embryonális miniszteri tárcát hordoz. NAPI HÍREK. (Személyi hirek.) Lánczy Leó országgyűlési képviselő, a budapesti kereskedelmi és iparkamara elnöke, több heti szabadságra a fővárosból külföldre utazott — József főherceg szemleutjában ma Kassára érkezett, hol Pokorny hadtestparancsnok és Péchy főispán fogadta. — Samassa egri érsek ma Bécsből Drezdába utazott. — Dessewffy Csanádi püspök és Palásthy esztergomi fölszentelt püspök ma Bécsbe érkezett. — (Thorn és Taxis Albert herceget és nejét), kik a Regensburgból Prágába való útjukban csaknem vasúti baleset áldozatai lettek, tegnap este Leitomischlba érkezésükkor ünnepélyesen fogadták. — (A szultán egészségi állapotáról) az utóbbi időben különféle fantasztikus és célzatos hírek terjedtek el. Ezeket a bécsi török nagykövetség most megcáfolja s kijelenti, hogy a szultán teljes jó egészségnek örvend. (Kitüntetett gyógyszerész.) A király Katona Zsigmond kecskeméti gyógyszerésznek, a közügyek és különösen a mezőgazdaság terén szerzett érdemei elismeréséül, a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta. (A Petőfi-ünnep.) A Petőfi-társaság tagjai ma délelőtt az akadémiában ismét értekezletet tartottak, amelyen egyrészt néhány eszmét vetettek föl a Petőfi-ház létesítése dolgában, másrészt pedig hozzávetőleg megállapították a segesvári Petőfi-ünnep programmját. Az ülésen Bartók Lajos elnökölt, maga az elnök, Jókai Mór, a tagok sorában foglalt helyet. Bartók Lajos üdvözölvén a megjelenteket, bejelentette, hogy Zsilinszky Mihály államtitkár megkérte, értesítené az ülés eredményéről. Jókai szerint a Petőfi-házat görög stílben kellene építeni s meg kellene kérni a fővárost, adjon telket erre a célra. Legalkalmasabbnak tartaná a Petőfi-szobor mögött levő térséget. Indítványozza, hogy 2 tag járjon közbe a fővárosnál. Azután az ünnepségről beszélt. Mezőberényben 30-án kellene megtartani az ünnepet, mert itt töltötte Petőfi az utolsó éjtszakáját egy kis házban. Tudomása szerint ennek a háznak padlója alá rejtette el Petőfi az ő írásait. Ajánlja, hogy a társaság ásassa föl ezt a helyet. A tulajdonképen való ünnepnek Segesvárott kellene végbemennie a harcmezőn, ahol Petőfi elesett. Budapesten is lesz ünnepély a szobor előtt s este a színkörben, ahol az ő e célra írt Apotheozisát fogják előadni. Sajnálatára aggkora gátolja, hogy a segesvári ünnepen résztvehessen, de itt a fővárosban kiveszi részét az ünneplésből. Bartók Lajos a Petőfi-ház helyéül esetleg az Erzsébet téri kioszk térségét is alkalmasnak találná. Ami a fővárossal való érintkezést illeti, erről majd később határoznak. Miután Jókai bemutatta gyönyörű Apotheozisát, a társaság nagyjában megállapította az ünnepély programmját. Kis-Kőrösön Pósa Lajos, Mezőberényben Abafi Lajos fogja képviselni a társaságot. Segesvárra szombaton este külön vonat indul, mely reggelre érkezik oda. A csatatéri ünnep 11 órakor kezdődik. Bartók fogja a megnyitó beszédet tartani, azután E. Kovács Gyula elszavalja Jókai Apotheozisát, Endrődy Sándor, Makai Emil, Pósa Lajos, Papp Zoltán verseket olvasnak, míg Bársony István és Rákosi Viktor valami allegórikus, prózai dolgot fognak bemutatni, közben pedig az odavaló dalárda előadja id. Ábrányi Kornél Petőfi dalai című ciklusát. Azután leteszik koszorúikat: az országgyűlés, a kormány a vármegye, Segesvár városa, az akadémia, a Kisfaludy-társaság, a két írói kör, jó nemzeti szövetség, stb. Ez a programm persze még nem végleges. Az ünnepélyre néhány ezer székely is bevonul Segesárra. Az ünnepélyre külön meghívják Emich Gusztávot is, Petőfi műveinek első kiadóját. .. ■: , ■) ,i . . (Lajos Viktor főherceg elismerése.) A magyar vörös kereszt-egyesület 1898. évi jelentését fölterjesztette Lajos Viktor főherceghez, az egyesület legfelsőbb védnökhelyetteséhez. A főherceg Klessheimből az egyesület igazgatóságához most leiratot intézett, amelyben az egyesületnek működéséért köszönetét és elismerését nyilvánítja. — (Dr Csák Czirjék minorita tartományfőnököt), mint lapunknak telegrafálják, Aradra érkeztekor a vasúti állomáson ünnepélyes fogadtatásban részesítették. A rendfőnök tiszteletére este fáklyásmenetet is rendeztek. (Taliani nuncius) tegnapelőtt és tegnap már sétakocsizásokat tehetett. Szerdán rövid tartózkodásra a presshamni kolostorba megy. — (Hymen.) Nádor Soma Budafokról, eljegyezte Battmann Anna kisasszonyt Budapesten. — (Hanyatlás.) Mindegyre szomorúbbá válik a Vigadó sorsa, amelynek fénykora arra az időre esik, amikor még Vigardának hívták. Mióta Szarvas Gábor megmagyarositotta, azóta a hanyatlás jutott neki osztályrészül, révén annak a csodás fejlődésnek is, amely Budapestet nagggyá tette. Annak idején a Vigadó verseny nélkül állt s a bálokat és hangversenyeket ott rendezték. Akkor talán a vendéglősöknek is jobban ment a dolguk. Jobban főztek, jobb bort mértek és kevesebben voltak. A Vigadó volt a mulatságok egyedüli nagyobb szintere s apáink az ő visszaemlékezéseik közepette még mindig nagy szeretettel szólnak a Vigadóbeli cucókról, amiknek akkoriban aligha volt párja. Lassan-lassan persze változás következett be. Újabb házak, kaszinók épültek, nagy tánctermekkel, aminek az volt a következménye, hogy bált rendező bizottságoknak nem kellett verekedni a Vigadó nagyterméért, mert majd minden kerületben találtak alkalmas és ami fő, olcsóbb helyiséget. Ezzel járt a Vigadó bérlőinek üzleti kapzsisága. Kevesebb táncmulatság után többet akartak bevenni, ami azt jelenti, hogy a közönséget elégedetlenné tették, s így egy nagyobb bál után a Vigadó bérlője ellen több panasz hangzott, mint amennyire a rendőrség szokott volt rászolgálni egy-egy parázs tüntetés alkalmával, amikor a lovasrendőrség „üsd, nem apád“ hangoztatása mellett végzi a rohamot. Maga a tulajdonos főváros annyira hitt a Vigadó varázserejében, h hogy a célszerűtlen mellékhelyiségek átalakítására nem is gondolt s mit sem törődött azzal, hogy a ruhatárban hány halandó hűti meg magát. így történt azután, hogy a Vigadó évről-évre hanyatlott, különösen pedig az utóbbi időben, amikor ez a mulatóhely igen alacsony színvonalra sülyedt. Ekkor persze a tulajdonos főváros már megdöbbent, de azért mit sem tett egyebet mást, mint azt, hogy a bérlő szűrét kitette s uj bérlő után nézett. Pályázati hirdetményt tett közzé, ám hiába, mert amint most jelenti, egyetlen vállalkozó sem jelentkezett. Budapest főváros most egy lépéssel tovább megy s hogy bérlőhöz jusson, a Vigadót renováltatja, állítólag a modern igényeknek megfelelőleg. Hogy ez meghozza-e a kívánt eredményt, nem tudjuk, de nem igen hiszszük. A vendéglők, a tánctermek száma időközben meglehetősen elszaporodott, azonkívül pedig a főváros a Vigadónak a budai új Vigadó fölépítésével konkurrenciát is csinált, ami mindenképen fölösleges volt s ami határozott kárral jár. Megemlítjük végül, hogy a Vigadó bérletére újabb pályázatot nyitnak s hogy a bérlőtől most már nem 10, hanem csak kétezer forint biztosítékot kívánnak, ami szintén annak a bizonysága, hogy a Vigadó hanyatlása bekövetkezett. — (100 éves Jubileum.) A fehértemplomi lövész-egyesület, melyet a múlt században (1799-ben) alakítottak, a folyó év július 23—30-ik napjain ünnepli fennálásának 100-ik évfordulóját. Ez alkalommal királyi, lövészetet is rendez, melyre a délvidéki városok hasonló egyesületeit meghívta és igen sokan meg is fognak jelenni képviselőikkel. (Tiszta ruhában.) A csinos természettani épület és műegyetem közt lehullt vakolata, szinehagyott falával szomorúan nézett az Esterházi-utcára a közegészségtani és élettani intézet, amely voltaképen az orvos-egyetemhez tartozik ugyan, de annyira elhanyagolt állapotban volt, hogy azt hittük, senkihez és semmihez sem tartozik, mert senki sem visel rá gondot. Most végre megkönyörültek rajta, s a kopott, maszatos épületet ézpen kimosdatták, megkefélték és új, tiszta ruhát adtak rá, szóval kívül-belül kitatarozták , sőt ahol kellett, átalakítást is végeztek rajta. Most aztán a derék kis épület olyan, mint a jó kisfiú, akin tiszta ingecske és csinos vasárnapi ruha van. Az épületben mindössze még csak néhány festményt kell újra készíteni, s ehez is már a napokban hozzáfognak. _ — (Nagy Iván özvegyének tragikus esete.) Felsőgyőri Nagy Ivánnak, a Magyarország családai és egyéb műveiről ismert történettudósnak özvegye, szül. Csorba Mária, Radegund fürdőben tragikusan fejezte be életét. A fürdő-közönséget mélyen elszomorító s bizonyára országszerte általános részvétet keltő esetről a következő távirati tudósítás érkezett : A Mauthner-szálló melléképületeiben tegnap a hajnali órákban tűz ütött ki és a szálló fölriasztott lakóit gyors menekülésre késztette. A vendégek közt volt felsőgyőri Nagy Ivánnak, a Magyar Tudományos Akadémia volt tagjának, özvegye is, aki két szép lányával nyaralt Radegundban. A rendkívül megijedt nők a gyorsan terjedő tűz elől az ablakon át dobálták ki holmijukat, egy nagy kosár ruhanemű kivételével, amelyet szintén meg akartak menteni és sietve vonszoltak magukkal a szálló lépcsőjén. Nagy Ivánná, aki idősebb úriasszony, a nagy sietségben ruhájában megbotlott, a lépcsőn hanyatvágódott és egy nehéz koponyasebből vérezve, eszméletlenül terült el. A tüzet eközben eloltották és Rupprich fürdőorvos sietve érkezett meg Nagy Ivánná segítségére. De a szerencsétlenül járt asszonyt nem lehetett megmenteni. Nagy Ivánná ma reggel, huszonnégy órai gyötrelmes szenvedés után, kétségbeesett leányai karjai közt meghalt. Az itt időző magyarokat az eset mélyen elszomorította. Nagy Ivánná koporsójára díszes koszorút helyeznek, a halottat magyar pappal szenteltetik be s a sírnál valószínűleg tízily Kálmán, az Akadémia itt időző főtitkára, mond búcsúbeszédet. Nagy Iván tudvalevőleg körülbelül egy év előtt halt meg nógrádvármegyei Horpácson, hol két évtized óta visszavonultan élt. Az idős házaspárt a budapesti és különösen a nógrádi társaságban rendkívül szerették. Nagy Ivánt — aki élete utolsó esztendeiben horpácsi birtokostársa, nógrádi Szontagh Pál, unszolására elvállalta és kedves ambícióval viselte a fa- lusi bíróságot is — tavaly Nógrád vármegye közönségének hódoló részvéte mellett temették el. Özvegye, aki most ilyen szomorú véget ért, ideálja volt a gyöngéd hitvesnek. Ismerőseik és barátaik előtt közmondásos volt az a páratlan gyöngédség, amelylyel Nagy Ivánék egymás élete alkonyát megaranyozták. A szerencsétlenül járt úrnő csak pár nap előtt küldte be hozzánk adományát a szünidei gyermektelepek részére, ami jószívűségének volt szép bizonyítéka. (Temetés.) Dr Kaufmann Dávidot, a budapesti rabbiképző intézet tudós tanárát, ma délután 4 órakor temették el a kerepesi-úti zsidó temetőben nagy részvét mellett. A temető csarnokában fölállí,tott, s koszorúkkal elhalmozott koporsó köré gyülekeztek az elhunyt családján kívül a hitközség képviselői, tanártársai, a boroszlói és bécsi rabbi-szemi-,nárium képviselői, a kojetemi (az elhunyt szülőföldje) hitközség képviselői, valamint sok vidéki rabbi, akik a megboldogultban tanárukat tisztelték. A gyászünnep halotti énekkel kezdődött, amelyet Lázárus főkántor énekelt. Azután a csarnok elé vitték a koporsót, s itt dr Kohn Sámuel főrabbi búcsúztatta szép, megható beszédben a halottat. Majd dr Rosenthal F. boroszlói főrabbi, az elhunyt sógora , szólott, a rabbiképző intézet tanári kara nevében pedig dr Bacher Vilmos mondott beszédet. Szóltak még a boroszlói és bécsi rabbi-szeminárium s a koj jeremi hitközség képviselői, dr Klein Ferenc szegzárdi, dr Büchler Sándor keszthelyi rabbi s végre Goldzieher Ignác egyet, tanár a hitközség nevében. A koporsót a fiuárvaház növendékeinek imája közben földelték el. (A fővárosi templomvagyon ellenőrzése.) A plébánosok kezelése alatt álló egyházi alapok, templomi értékek évenkénti felülvizsgálását a tanács kebeléből kiküldött egyházi biztosok most fejezték be. Valamennyit rendben találták. Nagyobb értékű ingóságokat és pénzt találtak: a lipótvárosi plébánián 72,240 koronát, az erzsébetvárosi plébánián 7936 koronát, a terézvárosi plébánián 90,200 koronnát, a várbeli plébánián 133,810 koronát és a tabáni plébánián 37,968 koronát. (A „természetes gyógyító mód.“) . Laszkáty Gyula főrendiházi tag a maga és többek nevében azzal a kérelemmel fordult a belügyminiszterhez, hogy Fazekas Dániel fővárosi gyakorló or-vosnak sajátlagos gyógyító eljárását, az úgynevezett „Természetes gyógyító módját“ tegye a miniszter vizsgálat tárgyává és adjon nevezett orvosnak alkalmat arra, hogy ezen saját külön gyógyító módját „klinikai nyilvános gyógyítás alkalmával“ bemutathassa. A miniszter meghallgatta az országos közegészségügyi tanácsot és ennek véleménye alapján most leírt a fővároshoz a kérelmezők értesítése végett, hogy miután a sajátlagos gyógymód mibenlétét és lényegét illetőleg a kérelem semmi részletezést vagy leírást nem tartalmaz, nem volt azon helyzetben, hogy érdemileg döntsön. Különben, így teszi hozzá a mi niszter, Fazekas Dániel gyakorló orvos eddig az or- ■ vosi tudomány körében nem ismertette gyógymódját, sem szaklapokban nem hívta föl arra az illetékes szakkörök figyelmét, ami pedig módjában lett volna.