Pesti Hírlap, 1899. augusztus (21. évfolyam, 211-241. szám)

1899-08-01 / 211. szám

6 PESTI HÍRLAP 1899. augusztus 1. Balaton-Almádi fürdő közönsége augusztus 12-én rendez nagyszabású emlékünnepet. A ren­dező-bizottság élén Edvi-Illés Károly hirlapiró, dr Óváry Ferenc orsz. képviselő és Der­jén Márton veszprémi ev. ref. lelkész áll. Körmöcbányán a Szarvas-szálló nagytermé­ben ülték meg Petőfi emlékét. Maurer Mihály tartott itt lelkes és minden izében hazafias szónoklatot Pe­tőfiről és ünnepeltetése jelentőségéről. Wargha k. a. pedig hatással szavalta Endrődi Sándor alkalmi köl­teményét. Nyíregyházán az ágostai ev. templomban ma istentiszteletet tartottak, mely alkalommal Gudeli Hen­rik lelkész remek beszédben emlékezett meg Petőfi­­­­ről. Az iparos-ifjuság tegnap sikerült Petőfi-ünnepet rendezett. Élőpatakon a fürdővendégek is megülték Petőfi ünnepét. Szombaton este Mátrai társulata előadta a »Hadak útja« egy fölvonását, Hegyessi Mari elszavalta Jókai »Apotheozisát«, végül a társu­lat a közönséggel együtt elénekelte a himnuszt. Pápán az ünneplők a városházáról vonultak Mészáros Károly polgármester vezetésével a Főtön­­­­házhoz, ahol ezrekre menő néptömeg gyűlt egybe. Az ünnepi beszédet Ram­os Zoltán, a Jókai-kör al­­elnöke, mondotta. Pápa városa különben még ebben az évben föl akarja állítani Petőfinek és Jókainak a szobrát is. Gödöllőn leleplezték a Petőfi-emléktáblát a Petőfi-téren levő Dömsödi-házon, amelyben egykor Petőfi lakott. Ünnepi beszédet Polner Zoltán mon­dott, aki átadta a táblát az elöljáróságnak. A várost föllobogózták. Pécs városa ma ünnepelte Petőfi emlékét a nemzeti kaszinóban óriási közönség jelenlétében. Dr Jobst László ügyvéd szép megnyitó beszéde után a pécsi dalárda rendkívüli sikerrel énekelte Petőfi »Talpra magyar«-ját. Váradi Antal »Petőfi visszatér« című szép költeményét viharos tapsok közt szavalta el. A műsor többi pontjai is tetszést arattak. Nagyszalontán a katholikus templomban nagy közönség részvételével ünnepi istentisztelet volt. A templom hajójában katafalk volt Petőfi arcképé­vel. Kovács Márk plébános gyászmisét mondott. Ugrán a református papiak falára, ahol Pe­tőfi a szabadságharc alatt meghalt, Bölönyi József intendáns emléktáblát állított, amelyet szép ünneppel lepleztek le. Pancsován a hazafias egyesületek rendeztek ünnepet. Ünnepi beszédet Tomka Károly hertelendy­­falvi lelkész mondott, aki Petőfinek baj­társa volt. Kü­lönös elismerés és dicséret illeti meg a német dal­egyesület tagjait, kik bár nagyrészt nem is beszélnek magyarul, mégis magyar szívvel és magyaros lelke­sedéssel vettek részt az ünnepem A város föl volt lobogózva. Petőfi ünnep Marienbadban. A Marienbadban fürdőző magyarok fényesen sikerült Petőfi-ünnepet rendeztek a városháza dísz­termében. Az ünnep délelőtt 11 órakor kezdődött. A zsúfolásig telt teremben, amely nemzetiszinü díszí­téssel volt ékesítve s ahol az emelvény fölött a ma­gyar címer, közepén pedig a király szobra volt vi­rágdíszben, megjelent: báró Harkányi és Bródy főrendiházi tagok, Visontai, Lánczy, Sámuel és Mandel képviselők, Vadnay főispán, Singer Zsig­­m­ond szerkesztő, Csatáry miniszteri tanácsos, Hű­vös vezérigazgató, Glück Frigyes, Delmedico Ágoston, Agai Adolf, Mikosev Kanut főszolgabíró, Veres Kálmán táblai bíró, dr Szabó István törvényszéki bíró, Erreth János, Opris Péter postaigazgató, Csók István festő­művész, stb. Az ünnep első pontja Visontai Soma beszéde volt; hatásos beszédben fordult a nagyszámú közönséghez, mely messze hazájától ilg­­ényesen megünnepelte legnagyobb költőjének és szabadság­­hősének emlékét. Majd Ujh­áziné Székely Kornélia szavalta lelkes tüntetés mellett Ábrányi Emilnek »Pe­tőfi« c. költeményét, ]Scy Leona, Key Dávid leánya, énekelt magyar dalokat és bájos megjelenésével, hangjának fiatalos üdeségével, művészetének tö­kéletességével nagy tetszést aratott. Agai Adol­fot, aki ezután lépett a dobogóra, zajos ová­ciókkal fogadták. Petőfit mint költőt, hőst és vér­tanút jellemezte. Végül Grünfeld Alfred és Henrik, előbbi zongorán, utóbbi gordonkán, ragadták el a közönséget művészi játékukkal, s különösen Grün­­feld Alfréd briliáns technikával előadott magyar áb­rándja után az egész közönség fölállt és lelkesen él­­jenzett, a hölgyek kendőjüket lobogtatták. A lelkese­dés átragadt az ünnepségen nagy számban meg­jelent németekre s különösen angolokra és ameri­kaiakra, kik együtt éljeneztek a magyarokkal. Két órakort­a Cursaalban diszebéd volt,a­m­elyen kétszázan vettek részt. A királyra báró Harkányi Fri­gyes főrendiházi tag mondott köszöntőt, utána Vi­sontai Marienbadh város polgármesterét, dr Herziget, éltette, ki készséggel átengedte a városháza díszter­mét a Petőfi-ünnep céljaira. Végül Ágai Adolf mon­dott köszönetet az ünnep rendezőinek, dr Kovács Jenőnek és Bartha Sándornak, akik 2 nap alatt ren­dezték fényes sikerrel a marienbaci Petőfi-ünnepet. Kedves meglepetés volt a magyar nyelvű étlap, ame­lyet Ziska vendéglős nyomatott. A Dreyfus-per irataiból. Pária, jul. 31. Cuignet százados, aki tudvalevőleg a Henry féle hamisítványokat fölfedezte, igen terhelő vallo­mást tett a semmitőszék előtt Du Paty de Clam ez­redes ellen. A Figaro most a hivatalos akták után a semmitőszék egyesült tanácsának tárgyalásából közli, mint akarta Du Paty de Clam Cuignet terhelő vallomását lerontani. Du Paty de Clam így szólt: — Tiltakozom az intrikák ellen, hogy most Henry összes hamisításait reám akarják fogni. 1896. október 16-án Gouse tábornok magához hivatott és Henry jelenlétében elmondotta, mint jártak el, hogy mennyire igyekeznek Dreyfus hívei azon, hogy Drey­fus bűnét Esterházyra tolják, s hogy Esterházy, ha nem értesül az ellene indult bajszáról, olyasmit te­het, amivel nagy bajba döntheti a hadsereg veze­tőit. Mikor Gonsetól távoztam, így szólt hozzám: — Ön megérteti, ugye ? Henry, aki jelen volt a beszélgetésen, hozzá­tette : — Megértette, hogy mit akarunk ezzel mon­dani. Én megértettem. Gonse tábornok tudta, hogy én Esterházyval érintkezem. Később meghagyta Gonse, hogy Esterházy védőjével titokban találkozzam és megparancsolta, hogy kék szemüveget viseljek a ta­lálkánál. Du Paty de Clam visszautasítja a vádat, hogy része volna Henry hamisításaiban, sőt ellenkezőleg,­ ő épen azt hangoztatta mindig, hogy Henry okmányai korántsem hitelesek. Továbbá azt álltja, hogy annak idején nem tőle tudta meg a Libre Parole először a Dreyfus el­­fogatásáról szóló hírt. Erről a dologról vagy ötven más ember tudott kivüle és valószínűleg ezek egyike mondotta el. Tagadja ezután, hogy ő a szerzője a Blanche és Esperanto, aláírással bíró hamisított le­veleknek. Du Paty Henry-ra tolja a gyanút, aki Esterházyval jó viszonyban volt és Picquart-t gyűlölte. Vallomását a semmitőszék előtt így fejezi be: — Nagyon csodálkozom, hogy főnökeim, akik fölhasználtak, most így cserben hagynak. Nem hit­tem volna, hogy Gonse tábornok, akinek oly nagy szolgálatot tettem, kiszolgáltat engem és azt mon­dotta, hogy amíg ő él, addig engem nem áldoz­nak föl. Du Paty de Clam ezredesnek ez a vallomása, aki még hozzátette, hogy szükség esetén adatokkal adja bizonyítani szavainak valóságát, nem tett semmi hatást Cuignet-re. Cuignet így felelt: — Én bebizonyítottam a vádjaimat és kész va­gyok újabb bizonyítékokkal igazolni, úgy hogy min­denki osztani fogja meggyőződésemet. A semmitőszék egyesült tanácsai tárgyalásai­nak aktáiból a Figaro közli még Freystädter kapi­tány vallomását, aki tagja volt a katonai bíróságnak, amely Dreyfust elítélte. Freystädter azért akart vallo­mást tenni, hogy a maga részéről esetleg hozzájárul­jon az igazság kiderítéséhez. Azt vallotta, hogy a katonai bíróság egy állítólag előkelő személyiségnek a katonai bírósággal közölt véleménye alapján ítélte el Dreyfust. Ez az előkelő személyiség azt állította, hogy bizonyítéka van Dreyfus bűnösségéről. Henry e tárgyalás alatt Dreyfusra mutatott és így szólt: — Voilà le traitre ! (íme, az áruló!) Freystädter továbbá azt vallotta, hogy még az írásszakértők és különösen Bertillon véleményét fogadta el döntő bizonyítéknak a katonai bíróság. Az elnök: Igaz az, hogy Dreyfus szenvedélye­­sen követelte, hogy szembesítsék azzal a bizonyos előkelő személyiséggel? És hogy Henry, amikor De­­mange, Dreyfus védője, a teljes igazság elmondását követelte, azt felelte, hogy a katonatiszt ismerhet olyan titkokat, amelyeket még a sapkájára sem bsz ? Freystädter: Az igaz. Freystädter továbbá azt mondotta, hogy a ka­­tonai bíróság csak a bordereauval foglalkozott. Egy tanácsos azt kérdezte tőle, igaz-e, hogy a katonai bíróságnak lepecsételt aktákat mutattak be ? De az elnök megtiltotta, hogy a kapitány e kérdésre fe­leljen, mert ezzel túllépett a semmitőszék hatás­körén. Léspine rendőrfőnök jelen volt a Dreyfus-per tár­gyalásán. Szerinte a tárgyalás minden ünnepélyesség nélkül ment végbe, sem a vádlevél, sem a tanúk nem hivatkoztak tényekre. A tanúk csupán a per anyagára nem vonatkozó személyes impresszióikat mondták el Dreyfusról. Dreyfus magatartása nem volt rokonszenves. Álmos, közönyös hangon védekezett, minduntalan összerezzent s nem tiltakozott erélyesen a vád ellen. Henry nagyon szinésziesen viselkedett. Bertillon írásszakértő fejtegetéseit a hadbírák ásítozva hallgatták,­­ nem értett belőle senki egy mondatot se. Lépinet a hadügyminisztérium megbízta, hogy ku­tasson Dreyfus magánélete után; ezt a rendőrség meg is tette, de semmi feltűnő dologra nem tudott rájönni. Dreyfus nem volt kártyás, összetévesztik Dreyfus Maxime-mal, aki állandó vendége volt a já­téktermeknek. A­ rennesi végtárgyalás előkészületei. Paris, jul. 31. (Saját tudósítónktól.) A lapok, élükön a Journal des Débats-val, élénken agitálnak amellett, hogy a rennesi per tárgyalását a gymná­­zium dísztermébe helyezzék át, mert a haditörvény­szék alacsony és rossz akusztikájú termében esetleg minden tudósítás lehetetlenné válnék, s­zínház és zene. * (Városligeti színkör.) Régen hallott, gyö­nyörködtető melódiákat élvezett ma este végig a színkör publikuma. A »Boccacció«-t adták, a Suppé népszerű operettejét, hosszú pihentetés után, amely­nek címszerepében Káldy Mariska folytatta vendég­­szereplését. Ma is precízül énekelt, fesztelenül ját­szott, amiért egy hatalmas viráglanttal kedveskedtek neki tisztelői. Kellemesen tűnt föl Fiametta szerepé­ben Árkosiné, a társulat baritonistájának a neje, aki ma először lépett föl a színkörben. Simulékony mez­­zoszopránjával elég ügyesen tud bánni. Beatricet Ma­daras­ Vilma énekelte igen szép sikerrel: úgy ének, mint játék dolgában teljesen megfelelt ne­héz föladatának. Nyilasi Mátyás, Németh Já­nos és Sziklai Kornél állandó derültségben tartották a közönséget, Juhai pedig mint Leonette aratott szép sikert. Jó volt még Erdei Berta, Kömleiné, Árkosi, csak egyik másik mellékszereplő ügyetlenkedett itt­­ott, mert nem tudta a szerepét. A bővített és javí­tott zenekart Fodor Bernét lendülettel vezette, pedig nekik is nagy munkájuk volt megbirkózni a nehéz operettel. Egy-két számot minden fölvonásban megis­mételtetett a szép számú közönség. Holnap Dreyfus históriájának lesz a premierje, amelyet »hiteles ada­tok« nyomán Deréki Antal, a »Búzavirág« szerzője, irt meg. ■. * (Fővárosi nyári színház.) Augusztus 1-én kedden, lép föl a budai színkörben Gyöngyi Izsó, a Vígszínház tagja, Strauss „Denevér“ c. operettejében, amelyben Eisenstein szerepét játszsza. Kívüle főbb­­szereplők: Rozafinda — R. Réthy Laura, Adel — Szende Anna, Alfréd — Stoll Károly, Frank — Kré­­mer Jenő, Falke — Juhász Sándor, Orlofszky — Sziklai Szeréna. — Makó társulata különben nagy buz­galommal készül ifj. Bokor József darabjára, amely a színkörnek 13-ik újdonsága lesz. A darab egyene­sen a fővárosi nyári színház számára íródott és Ma­gyarország különböző vidékeinek népszokásait, tán­cait és nótáit színdarab keretében mutatja be. A lát­ványos néprajz hat képből áll. Az első kép „Indulás a keleti pályaudvarból, melyre az igazgató érethűen megfesttette Spankrafttal’­ a keleti pályaudvart, A II. kép: Biróválasztás Kis-Unyomban, a vasmegyei nép­szokásokat mutatja be, a III. kép: Trencsénmegyei bornyák lakodalom, a IV. kép : Mátravidéki palócok forrás-látogatása, az V. kép: Az oláh havasok között, a VI. kép : Pünkösdi királyválasztás a Tisza men­tén. Makó igazgató a julius 81-iki Petőy-diszelő­­adásra meghívta az öreg honvédeket s 30 db jegyet Du Paty fölmentése. Paris, jul. 31. (Saját tudósítónktól.) A Du Paty elleni vizsgálat megszüntetésének okait illetőleg azt hiszik, hogy hitelt adtak Du Paty védekezésének és tényleg Gonse és Botsdeff­re tábornokokat tartják bünösöknek. Azt hiszik, hogy Cuignet százados vallo­mása, mely Du Patyra annyira terhelő volt, Gonse megbízásából történt. Ez egész más szint ad a do­lognak és a felelősség most Du Patyról az említett két tábornokra hárul át. Paris, júl. 31. (Saját tudósítónktól.) A Du Paty de Clam szabadonbocsátását elrendelő minisz­teri rendeletet ma estére várják. Az objektív tény­állás, mely a vizsgálat tárgyát képezte, nem in­gott meg, de az időközben megrendszabályozott Cuignet százados vallomása, ki anélkül, hogy bizonyí­tékai lettek volna, mindenért Du Patyt akarta fele­lőssé tenni, nagyon sokat veszített értékéből.

Next