Pesti Hírlap, 1901. május (23. évfolyam, 119-147. szám)

1901-05-11 / 128. szám

£ kt enflex £ ki á 1 A 11 1 11 U .1 Nyilatkosmt. Alulírott, mint a temesvári „Turul cipőgyár részvénytársaság“ vezető igazgatója, a mai lapokban a „Turul-cipőgyár“ és személyemre nézve közzétett híresztelésekkel szemben a következőket bátorkodom előadni: A cipőgyártás terén 40 éven át szerzett be tapasztalataimat, valamint vagyonom tetemes részét arra használtam föl, hogy Magyarországon — mely a külföldről kész cipőárukkal elárasztatik — egy minden tekintetben versenyképes cipőgyárat létesítsek. E törekvésemnek eredménye a Temesvárott fölállított „Turul-cipőgyár" Alig kezdette meg a gyár működését, amely még annyira sem haladt, hogy forgalomba hozható árut teljesen elkészített volna, becsületes törekvésemet meggyanúsítják, tisztességes hírnevemet meghurcolják és oda törekszenek, hogy a temesvári cipőgyár működését lehetőleg megnehezítsék. Anélkül, hogy a hírlapokban közzétett képtelen híresztelésekre reflektálnék, vagy azok cáfolatába bocsátkoznám, a következőket bátorkodom a t. v. közönség becses tudomására hozni: A „Turul-cipőgyár“ állítólagos visszaéléseit agyár szegedi elárusító üzlete részére Mödlingből küldött cipőáruk mineműségével hozzák kapcsolatba. Anevezett elárusító hely részére küldött árukat — mely elárusító hely még meg sem nyittatott — minden jog és törvény ellenére illetéktelen kezek rendelkezésére bocsátották, akik azután a legképtelelenebb vádakkal illették úgy a „Turul-cipőgyárat“, mint engemet. Azzal vádolnak, hogy a „Mödlingi cipőgyár“ áruit, mint a Turulgyár készítményeit árusítjuk és hogy ezen külföldi árukat a közönség megtévesztése céljából a Turulgyár bejegyzett védjegyével láttuk el. Kijelentem, hogy ezen vád elejétől végig rosszhiszemű rágalmazás. A Turul-cipőgyár még nincs azon helyzetben, hogy kész árut a piacra hozzon. Ezen körülmény, hogy a gyár működése kezdetén nem is lesz ezen helyzetben, előre tudva volt és ezért a kereskedelmi miniszter úrral kötött szerződésben ki van mondva, hogy mindaddig, míg a temesvári gyár teljes üzemben nincsen, más árut is árusíthatok, de nem mint a Turul-cipőgyár készítményeit. Ebből folyólag a nagyközönség oly irányú megtévesztésének lehetősége, hogy az áruba bocsátott mödlingi cipőket a temesvári Turul-cipőgyár gyártmányainak tarthassa, eleve ki van zárva azzal, hogy a Turulgyár öszszes elárusító üzleteiben feltűnő helyen tudomására adatik a közönségnek, hogy egyelőre a Mödlingi cipőgyár készítményei árusíttatnak. Ami továbbá azon vádat illeti, hogy a mödlingi cipőáruk a közönség félrevezetése céljából a Turul-cipőgyár bejegyzett védjegyével vannak ellátva, kijelentem, hogy sem Szegeden, sem sehol másutt a Turul védjegygyel ellátott mödlingi cipőáru áruba bocsátva nem lett és nem lesz, hogy mödlingi cipőgyártmányaimat a Turul-gyár védjegyével soha el nem láttam és hogy csak a legrosszhiszeműbb gyanúsítás kellett ahoz, hogy a mödlingi gyártmányaimon alkalmazott madárjegyet a temesvári Turul-cipőgyár védjegyének nézzék, mert a temesvári gyár védjegyén egy Turulmadár van, fölötte „Turul“ szóval. A magy. kir. kereskedelmi miniszter úrral a Turul temesvári cipőgyár érdekében kötött szerződésről azt híresztelik, hogy annak határozmányai szerint később keletkező cipőgyárakat a magyar állam hasonló kedvezményben, mint a Turul-cipőgyárat, nem részesíthet. Az, hogy a Turul-gyárnak ilyen kedvezmény biztosíttatott volna, valótlan. A szerződésben csak azt kérte és nyerte el a Turulgyár, hogy az országban később netalán létesítendő hasonló nagyságú gyár, tehát olyan, amely ugyaníly tőkét befektet és ugyanennyi munkást foglalkoztat, nagyobb mérvű támogatásban nem fog részesülni. A Turul-gyár működését és prosperálását nem befolyásolhatná hátrányosan, bármennyi cipőgyár létesül is és hasonló feltételekkel támogattatik is a kormány által Magyarországon. A tisztességes magyar versenytől gyárunk mit sem tart. A t. c. nagyközönség tájékoztatása végett még előadom, hogy a temesvári Turul-cipőgyárban jelenleg három havi működés után alkalmazásban levő 110 munkás közül 108 magyar honos, a férfimunkások pedig mindeaelannyian kisiparosok. Legyen szabad végül még fölemlítenem, hogy a temesvári Turul-cipőgyár, habár még a kezdetlegesség stádiumában van, a berendezés mintaszerűségét tekintve, hivalkodás nélkül mondhatom, felülmúlja a kontinensen levő hasonló gyárakat és közeljövőben azon kedvező helyzetben lesz, hogy gyártmányainak nagyobb telét külföldre szállíthassa. 9748 Budapest, 1901. május 10. Legtöbb ember igy beszél. Én ezt teszem. Én igy járok. Én itt vásárolok. Mindenkinek meg van bizonyára az oka, hogy igy beszél. Ennek aztán meg van a hatása a nagy közönségre. Mert most, hogy az osztálysorsjegy húzások következnek, egyik a másikától ha kérdi, hol veszi osztálysorsjegyét, ez reá a stereotyp felelet. Én az osztálysorsjegyemet a Hecht bankháznál veszem, mert meggyőződtem róla, hogy ez a legszerencsésebb bankház. Vásároljon tehát osztálysorsjegyet a Hecht bankháznál, Budapest, Ferencziek tere 6. Húzás május 22. és 23. Egész sorsjegy 6 frt, fél 3 írt, negyed 1 írt 50 kr., negyed 75 kr. Frankel Alfréd. Törvénykezés. — Takács Zoltán és egy privátdetektív. A pénzhamisítás miatt letartóztatott dr Takács Zoltán bünpörének egyik epizódjával foglalkozott ma Szilva Géza budapesti büntető járásbíró. Takács Zoltán tudvalevőleg a hamis százasokat Mandl József nagymező utcai vendéglős útján szerette volna értékesíteni. A vendéglős azonban nem állott kötélnek, hanem jelentést tett a kapitányságnál. A rendőrség erre megbízta Mandlt, hogy csak színlelje, mintha hajlandó volna a hamis pénzt forgalomba hozni, nyerje meg a Takács Zoltán bizalmát és legyen rajta, hogy a pénzhamisító összes titkait ismerje. Mandl eleget is tett a megbízásnak, azonban ez egy kis akadályba ütközött, mert Takács arra kérte a vendéglőst, hogy addig, amíg a százasok forgalomba jönnek, kölcsönözzön neki néhány tízest új öltönyre. A rendőrség az akadályt úgy győzte le, hogy Manóinak adott pénzt ruhára is. A vendéglős megvette az új öltönyt és cserébe elvette Takácstól a régit. Később, mikor Takács megtudta, hogy Mandl jelentette őt föl a rendőrségnél, boszúból sikkasztás miatt panaszt emelt a vendéglős ellen az elvitt ruha miatt. A tárgyaláson Mandl igazolta magát. A bíróságot ugyanis meggyőzte arról, hogy ő azt az öltönyt, amit Takácstól elvitt, még aznap átadta Sajó Sándor kerületi kapitánynak. Az ügyész erre elejtette a vádat és a biró a további eljárást megszüntette. Dr Takács Zoltán, aki a tárgyaláson börtönör kíséretében jelent meg, a határozat ellen felebbezést jelentett be. — A Magyar Jogászegylet igazgató választmánya f. hó 11-én (szombaton) este fél 7 órakor ülést tart az ügyvédi kamara helyiségében (Szemere utca 10. szám). Napirenden lesznek az évi rendes közgyűlést előkészítő intézkedések. — Az átruházott üzlet. Klein Mórnak 3 és fél éven keresztül szatócsboltja volt a Garay- és Százház-utcában. Ezen idő alatt pontosan fizette is hitelezőit. Az 1896. év november hó második felétől 1896. év december hó 10-ig azonban oly nagy megrendeléseket tett, hogy a két szatócsboltot teljesen megtöltötte árukkal. Ezen megrendeléseit azonban már nem fizette ki, mert mind a két üzletét 1896. évi december 12-én átruházta vejére, Stark Mátyás kereskedőre. Hitelezői ezért úgy Klein Mórt, valamint vejét, Stark Mátyást, följelentették csalás bűntette, illetve csalás bűntettében való bűnrészesség miatt. A törvényszék vád alá is helyezte mindkettőjüket s bűnügyüket ma tárgyalta a büntető törvényszék Bakonyi biró elnöklete alatt. A tárgyaláson Klein azzal védekezett, hogy a bűnvizsgálat tartama alatt két hitelezője kivételével az összes hitelezőkkel kiegyezett ugyan, de ezt nem azért tette, mintha csalást követett volna el. Veje, akinek 2000 forintjával tartozott, perrel fenyegette, mire ő egyezség útján átengedte mindkét üzletét Starknak. Ez pedig védelmére azt hozta elő, hogy neki sejtelme sem volt arról, hogy apósának, Klemnak adósságai vannak. — A törvényszék Klein Mórt csalás vétsége miatt 8 napi fogházra ítélte, Stark Mátyást pedig fölmentette. Az ítélet jogerős. — Kúriai döntvény. A kir. kúria büntető szakosztálya ma délelőtt teljes ülésben, Czorda Bódog elnöklete alatt, hitelesítette a évi április hóban tartott teljes ülésből kiküldött kövegező bibizottság által megállapított s dr Paissador tanácselnök által újból szövegezett követkő döntvényszöveget : „A kir. törvényszék előtt ipán ennek hatásköréhez tartozó bűntett vag, vétség miatt emelt vád, vagy ezzel a váddal pcsolatban a kir. járásbíróság vagy közigazsási hatóság hatáskörébe utalt vétség, vagy kihágás miatt indított bűnvádi ügyekben hozott törvényszéki ítélet ellen, tekintet nélkül arra, várjon a törvényszék a bűntett és a hatáskörébe utalt vétségre nézve a fenntartott váddal egyezőleg, vagy attól eltérőleg ítélt: a 381. §. általános rendelkezése szerint egyedül a kir. Ítélőtábla elintézése alá tartozó felebbezésnek van-e helye?“ Határozat: A törvényszéknek a hatáskörébe utalt bűntettel vagy vétséggel összefüggés, vagy egyesítés folytán a járásbíróság, vagy közigazgatási hatóság hatáskörébe utalt, együttesen elbírálandó büntetendő cselekmény fölött hozott a törvényszék hatáskörébe tartozó cselekmény miatt a főtárgyaláson emelt váddal egyező, vagy attól eltérő ítélete ellen úgy a vádló, valamint a vádlott perorvoslata a — fölebbezés. — Egy kölcsönügylet. Szabó A. András földmives a múlt év május havában 800 korona köl csont kárt a kisbirtokosok orsz. földhitelintézetétől Jelzálogul az ócsai 256. számú ingatlant jelölte meg, amelynek ő és nővére Gudmann Józsefné, szül. Szabó Mária voltak közös tulajdonosai. Ez utóbbi azonban mit sem tudott a kölcsön felvételéről. A kisbirtokosok földhitelintézete meg is szavazta a kölcsönt, mira Szabó András m. é. június 6-án egy ismeretlen öreg emberrel és egy ismeretlen nővel felment Kormos Béla kir. közjegyzőhöz s ott a férfit apjának, a nőt pedig Gutmann Józsefnénak mutatván be, a nő kötelezvényt irt alá, a férfi pedig elsőbbségi engedélyt állított ki. Ezen közokiratok alapján a 800 korona kölcsön id. Szabó András haszonélvezeti jogát megelőző elsőbbséggel Gutmann Józsefné ingatlanára be is kebeleztetett. A turpisság azonban csakhamar kiderült s ifj. Szabó A. András okirathamisítás büntette miatt került a büntető törvényszék elé. A tárgyaláson — amelyen Bakonyi bíró elnökölt — a vádlott azzal védekezett, hogy egy Lang József nevű ügynök rábeszélésére ment bele a dologba, ez szerezte a szereplő öregembert és a nőt. A törvényszék dr Daróczy alügyész vád-s dr Brachfeld Hugó vádbeszéde után a fenforgó enyhítő körülmények figyelembevételével egy havi fogházra ítélte Szabó Andrást. Az ítéletben az ügyész megnyugodott, elitélt felebbezett. — Párbajügy. A törvényszék ma Szabó Géza bíró elnöklésével a dr Farkasházi-Fischer Zsigmond ügyvéd, hirlapiró és Latinovics Ernő magánzó között 1900. év szeptember 19-én vívott pártat ügyét tárgyalta. Farkasházi egy lapban rövid hírt közölt, amelyben a Latinovics neve is szerepelt. Erre Latinovics a cikk íróját egy másik lapban élesen megtámadta. Farkasházi előbb rektifikációt kérés mikor ezt meg nem kapta, provokáltatta Latinovicsot. A pisztolypárbaj a katonai lövöldében, 30 lépésnyi távolságból megtörtént és Farkasházi golyója Latinovics jobb karjában csonttörést okozott, a seb azonban 30 nap alatt begyógyult. A törvényszék Latinovicsot párbaj vétsége miatt egy heti, Farkasházit pedig három heti államfogházra ítélte. Ez utóbbinál súlyosbító körülménynek tudták be, hogy ő volt a kihívó fél és hogy párviadal vétsége miatt már egy ízben el volt ítélve. — Elhalasztott sajtóper. A budapesti törvényszék holnapra, e hó 11-ére tűzte ki annak a sajtópernek a tárgyalását, amelyet dr Timon Ákos egyetemi tanár és neje indítottak dr Agai Adolf, a Borsszem Jankó szerkesztője ellen. Ez alkalommal azonban nem tarthatják meg a tárgyalást, miután drágai ágyban fekvő beteg. A módosz rablógyilkos. Csütörtök éjjel 11 órakor hirdették ki Madoszáv Vazul ügyében az ítéletet, mely vádlottat a szándékos emberölés bűntettében vétkesnek mondja ki és a 91. és 92. §-ok figyelembevételével tizenöt éviegyházra ítéli, amiből három hó kitöltöttnek vétetik. — Kettős kivégzés Nürnbergijén. Csütörtökön reggel végezték ki — mint már megírtuk — a nürnbergi vizsgálati fogház udvarán Höfling Wolfgang és Michaller Krisztián asztalosokat, Höfling apósának gyilkosait. A kivégzésről most a következő részleteket írják: Reggel hat órakor Höflinget, aki már felöltötte halotti köntösét, a vesztőhelyre vezették. Itt leült egy kis asztal mellé, melyre a keresztet helyezték. Wenglein esperes rövid imát mondott, mire bekötötték a gyilkos szemeit. Pár pillanat múlva lecsapódott a bárd. Höffling feje a hálóba esett, testét azonnal koporsóba fektették, szétfröcscsent vérét pedig fűrészporral itatták fel. Ezután Schallerre került a sor. Ez már nem volt oly nyugodt, mint cimborája ; arca ijesztően sápadtra vált, teste görcsösen rángatódzott s alig tudott a bárdhoz lépni. A pap ismét imádkozott s a hóhér megragadta az elitéltet. Két másodperc múlva Schaller feje is a kosárba gurult. Kivégzés után Bruno lelkész megható beszédet intézett a gyülekezethez, hangsúlyozva, hogy a két, elköltözött kevéssel halála előtt megbánta vétkét s nyugodtan halt meg. A kivégzés ideje alatt katonai kordon zárta körül a börtön udvarát s csak a meghívott újságírókat és hivatalos személyeket bocsátották be a vesztőhelyre.