Pesti Hírlap, 1902. január (24. évfolyam, 1-30. szám)
1902-01-07 / 6. szám
nem lehet csodálkozni; mivel azonban az efféle hírek, amelyeknek forrását és tendenciáját nem nehéz kitalálni, utóbbi időben gyakran ütik fel fejüket, és azokat még a budapesti és bécsi publicisztika is figyelmére méltatja, szükségesnek tartjuk emlékezetbe hozni azokat az ismételt hivatalos kijelentéseket, amelyek szerint Ausztria- Magyarország okvetlenül ragaszkodik a status quo-nak a Balkán félszigeten való fentartásához és minden ezzel ellenkező híresztelést ezzennel hazug koholmánynak jelentünk ki.“ A költségvetés előkészítése. — A földmivelési tárca a pénzügyi bizottságban. — A képviselőház pénzügyi bizottsága hétfőn délelőtt a földmivelésügyi tárca részletes tárgyalását folytatta. Napirend előtt Fálk Miksa elnök az őszinte részvét szavaival emlékezett meg Molnár Antalnak, a bizottság kiváló tagjának elhunytéról, aki tehetségével és szeretetreméltóságával képviselőtársainak tiszteletét vívta ki magának s akinek halála mély részvétet keltett a bizottság összes tagjaiban. A bizottság áttért azután a földmivelésügyi minisztérium ezidei költségvetésének folytatólagos tárgyalására, amelyben a kormányt Széll Kálmán miniszterelnök, Lukács László , pénzügyminiszter és Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter és Kiss Pál államtitkár képviselték. Az egyes tételeket Pap Géza előadó részletesen ismertette. Az állami erdők tételénél Komjáthy Béla az állami erdők bevételeiben mutatkozó nagy hátralékokat hozta szóba és a csorbas tó megvétele iránt tett kérdést. Barta Ödön tájékoztatást kíván arról, hogy az állami erdők faeladása hogyan történik; szeretné tudni, hogy mi indokolja 19.000 korona perköltség felvételét. Több tétel indokolását elégtelennek tartja. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter azt válaszolja, hogy a faeladásokat különösen Máramarosban, kisebb részletekben akarja elrendelni. A perköltségek, tekintve az állami erdőterületek nagyságát, nem nagyok. A birtokrendezés és tagosítás tekintetében új akciót indított az igazságügyminiszterrel egyetértőleg. Komjáthynak azt válaszolta, hogy az erdőjövedelmek csökkenését a fapiac rossz helyzete indokolja s a hátralékok különösen a horvát vagyonközösségekben fordultak elő. Az erdőtisztek fizetésrendszere befejeztetett. Az állami erdők kisgazdáknak adatnak el, mit csak helyeselni lehet. A csorbás tó megvételéről a képviselőház elé legközelebb jelentést fog beterjeszteni és a vásárlás indoka az, hogy Magyarország nem mondhat le a Tátra déli lejtőjének birtokáról. Komjáthy Béla viszonválaszában kijelenti, hogy nem a csorbás tó megvételét helyteleníti, hanem a ház ellenőrzési jogát védi a földmivelési miniszterrel szemben. Széll Kálmán miniszterelnök kifejti, hogy az államvagyon álladékén a kormány ugyan a törvényhozás hozzájárulása nélkül nem változtathat, de a jelen eset sürgőssége magával hozta, hogy a ház elnapolása után rögtön kellett a csorbás tó megvételénél közbelépni. A törvényhozásnak meg fog tétetni az utólagos előterjesztés, addig a minisztertanács felelőssége tudatában jár el. Komjáthy Béla a miniszterelnök válaszát köszönettel és elismeréssel veszi tudomásul. Darányi miniszter az apátfalvi erdő eladása iránt nyugtatja meg Komjáthyt. A tétel megszavaztatott. Az állami kezelésbe vett községi erdőknél Barta Ödön azt látja, hogy az erdészeti bizottságok a régi úrbéres községeknek nagy nehézségeket okoznak , az erdőfelügyelőségek megszüntetését várja. Bedő Albert határozottan ellenzi ezt a tervet és azt tartja, hogy az erdőfelügyelet teljesen bevált Hieronymi Károly azon az állásponton van, hogy az erdőfelügyelőségek intézménye elévült és helyenként megszüntethető. Hegedűs Lóránt a fővárosnak budakesz-zugügeti erdejére hívja föl a miniszter figyelmét, ahol a főváros nagy évi túlfizetéssel oly gazdálkodási módot honosított meg, mely az erdőt kivágatja és a nyaraló és kiránduló közönségnek állandó boszantásán működik. Nagyon pórul járt volna, aki Londonban az epsomi erdőnek vagy Párizsban a szintclaudi parknak erdőszerű vágását indítványozta volna. Darányi miniszter az erdőfelügyelőségek kérdésében kijelenti, hogy meg fogja fontolni Hieronymi eszméjét. A főváros erdőkezelését figyelemmel kíséri s már is küldött ki a város e kérdésben egy bizottságot. Figyelni fog arra, hogy a nyaraló és kiránduló közönség érdekei is figyelembe vétessenek. Komjáthy Béla a csemegekertek és erdősítések növekedő költségeinek indokolását kéri. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter hangoztatja, hogy itt stagnációt nem engedhet. Örvendetes, hogy 1900-ban az erdősített területek már 31,000 kat. holdra növekedtek. A tételt elfogadták. A kopár területek befásításának tételénél Szederkényi Nándor figyelmet kér arra, hogy legeltetésre alkalmas területeket erdősítés alá ne vonják és a községi legelőterületeket is felügyelet alá vegyék. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter a legelők kellő kezelése és kihasználása tekintetében a szükséges intézkedéseket kilátásba helyezi. Az állami birtokok tételénél Barta Ödön, Komjáthy Béla, Miklós Ödön és Neményi Ambrus felszólalásai után, Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter konstatálja, hogy az állami birtokok jövedelmezősége, amely tíz évi átlagban két, holdanként 16 korona 73 fillért tesz ki, a viszonyoknak megfelel, mert az ország legkülönbözőbb vidékein fekvő birtokról van szó, minden jövedelem nincs is a tétel alatt felszámolva és az állami birtokok köztekintetből nagyobb terheket viselnek. Indokolja továbbá a miniszter a gödöllői koronauradalom nagyobb beruházásainak szükségességét, mire a tételt elfogadták. A tárgyalást holnap folytatják. A Petőfi-társasg nagygyűlése, Vízkereszt napján nagy ünnepe volt a Petőfitársaságnak, akkor ünnepelte ugyanis negyedszázados fennállásának jubileumát. A Tudományos Akadémia tágas illésterme színültig megtelt illusztris, ünneplő közönséggel. Ott volt többek közt Wlastics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter nejével és leányával, aki a megjelenésben akadályozva volt Széll Kálmán miniszterelnök üdvözletét is tolmácsolta a Társaságnak. Jelen volt továbbá gróf Apponyi Albert, Berzeviczy Albert és Hegedűs István a Kisfaludy Társaság és Vargha Gyula az Akadémia képviseletében. És az ünneplő társaság tagjai igen nagy számmal. Az ülés megnyitása előtt Jakab Ödön, Neugebauer László és Prém Józsefből álló három tagú küldöttség ment el Jókai Mórért, a jubiláló társasággal jubiláló elnökért, akit megjelenése alkalmával dörgő éljenzés fogadott és Bartók Lajos lelkes szavakkal üdvözölt úgy a társaság, mint a közönség nevében. A nagy múltat, Petőfi kortársát és barátját köszönti benne és kéri az Istent, hogy a magyar nemzet dicsőségére az ősz költőt még sokáig tartsa meg. Jókai az üdvözlő beszédre meghatottan válaszolt: Szeretett barátom, kedves elnöktársam ! Amilyen meglepő és készületlenül talál buzdító szavad, legyen szabad a pillanat befolyása alatt néhány igénytelen szót válaszolnom reá. 53 éve annak, hogy Petőfi kikiáltotta a hármas jelszót: Szabadság ! Egyenlőség! Testvériség! E hármas jelszó alatt indult meg a szabadságharc, ebből született újjá Magyarország. És ez a magyar költészet sikere. A költészet ez a hivatása megmaradt s ti e hármas jelszó jegyében mint Petőfi örökösei folytatjátok a nemes harcot, melynek szolgálatában én örök letéteményese voltam és vagyok az akkor fölálitott nemzeti ideálnak és leszek szivem utolsó dobbanásáig. Lelkes éljenzés és hosszantartó taps kísérte az ősz költő szavait, melynek elhangoztával Bartók Lajos, a Társaság alelnöke, elmondta lelkes hangú megnyitó beszédét: A kegyelet szövétnekét gyújtjuk meg — úgymond — midőn ma a múlt éjjelébe pillantunk vissza, ülvén a Petőfi-Társaság negyedszázados emlékünnepét. Mert magát a Petőfi-Társaságot is minden erények közül főkép a legfönségesebb, a nemzeti kegyelet hatja át és élteti. A kegyelet a magyar költészet legdicsőbb alakja, Petőfi Sándor iránt s az ő irodalmi tradíciója, a tiszta nemzeti költészet iránt. A nemzetek élete sem más, mint küzdelem a múlandósággal. E harcban minél önzetlenül bátrabbak, önfeláldozóbbak az egyesek, annál halhatatlanabb lesz az egész nemzet. A régi népek óriás piramisokat emeltek a pusztába a letiport megsemmisülés porai fölé, csupa nemzeti motívumokkal; a fáraók trónraléptükből kezdték faragni obeliszkjüket vésővel és karddal s ezer ezredévek múltán is a titánok homlokával dacolnak az éggel, hirdetve népök nagyságát. Mindaz, ami egy nemzet életében maradandó, a költészetére tartozik. A történelem és művészet ennek csak egy-egy szárnya az emelkedésre. Hogy mily páratlanul fontos az irodalom, példázza Petőfi szerepe egész nemzeti reformunk, újjászületésünk alatt. 1848-ban Petőfi lantja készíti elő a nép felszabadulását, a magyar nép uralmát. Az ő harcba hivó szava vetélkedett a Kossuthéval, azonkívül pedig ott küzdött Bemmel, ahol a legjobban kaszált a halál sarlója, ahol legolcsóbb volt az emberélet s a neve épen úgy ott van a mártíroké között, mint a Damjaniché. A költészet: isteni kinyilatkoztatás. S a nemzetek vallása: költészetek. Ez minden felekezetet egyesít. Nekünk is van három evangélistánk: Vörösmarty, Petőfi és Arany. Az irodalom, ha eredeti, ha az Eszme él benne, a hazaszeretet égő oltára. Ha a földön tél van, az égen éjszaka, a hazaszeretet költészete mint a naftaforrás, lángolva tör az égre, elolvasztja a jeget s fölgyujtja az éjszakát. És ilyen volt Petőfi lelke, akinek szellemének ma jubilálva áldozunk. Az ország, mint fájdalmában megrendült lelkű anya, rajongva kap minden jelen, mely fiára emlékezteti : az anyának ereklye az s filléreit, szegényes garasait összerakosgatja, hogy Pantheonát megépítse neki. De majd nem tudva elhinni halálát félszázad után, nem nyugodva eltűntébe, lázas víziókban feltűnni véli Itt, ott, — legalább egy ízét, egy porszemét a drága ifjúnak, kiben a legmagasztosabb és legszeretőbb szív lángolt a szegény öreg édesanyáért s kit ezért megöltek. Üdv mindnyájatoknak, kik őt velünk együtt keresitek. De keressétek szellemét is ! A nagy lelkesedéssel és szűnni nem akaró tapssal fogadott megnyitó hesyéde után Szana Tamás főtitkár tette meg évi jelentését. Beszámol az elmúlt év eseményeivel, bemutatja az újonnan választott tagokat és a jövő programmját következőkben adja: A társaság célja a jövőben is, mint eddig a nemzeti szellemnek az irodalomban való céltudatos ápolása a Petőfi-kultusz terjesztésében kifejtendő szeretetteljes buzgólkodás. Gondosságuk kiváló tárgya lene mindenkor a Jeledház. Ez a ház toszadná magába a nagy költőről reánk maradt s az idők vihara által szét nem rombolt emléktárgyakat, nem különben a különböző nemzetek már is nagyon gazdagnak mondható irodalmát. A ház céljaira adakozásokból máig olyan összeg (több mint 40.000 korona) gyűlt össze, mely már megnyugtató biztosítéka annak, hogy a terv nemsokára megvalósítható lesz. Megemlíti Kéry Gyula buzgólkodását a Petőfi-reliquiák gyűjtése körül. Kéry elismerést érdemlő buzgalommal végzi — a társaság megbízásából — a reliquiák gyűjtését. A nagy költő ereklyéinek fölkutatása, összegyűjtése és megőrzése jövőre is kedves kötelessége lesz a társaságnak. Jelentését így végzi: Emeljünk hajlékot ezeknek a megbecsülhetetlen értékkel bíró szent emlékeknek, hogy kegyelettel zarándokolhassanak el azokhoz a késői utódok, kiknek szemében a mi Petőfi Sándorunk már nem is a költők költője, hanem a nemzeti mithosz fénynyel övezett alakja lesz. A nagy közönségtől függ, hogy ebben a nemes munkában oldalunk mellé álljon. A támogatást hálával és köszönettel fogadjuk. A pompásan megszerkesztett jelentést a közönség lelkesen megtapsolta. Ezután Tolnay Lajos olvasta föl Petőfi kortársai szemében című rendkívül érdekes értekezését, melyben kimutatja, hogy Petőfit korának aesthetikusai nem ismerték el nagy költőnek, így Erdélyi János Petőfiről keveset tartott, közönséges népköltőnek nevezte egyik 1854-ben megjelent kritikájában és tőle a nagy vonásokat teljesen megtagadja. Salamon Ferenc akadémiai székfoglalójában ugyanezen nyomokon halad, de már nem tagad meg egy s más elismerést tőle, de azt állítja, hogy Petőfi Aranynyal együtt nem is említhető. Gyulai Pál egyáltalában lerántja. Azt monda róla, hogy durva, nyers, faragatlan és morálja nagyon is alant jár. E három kortárs Petőfit igen közepes poétának tartja. Tolnay rendkívül szomorú dolognak mondja, hogy a kiváló költőről legnagyobb aesthetikusaink így nyilatkoznak. Zichy Gézának A gyermek és Petőfi című szép költeménye következett ezután, melyet Somló Sándor szavalt el nemes hévvel. A költeményt nagy tetszéssel fogadták. Ezután Vértesy Arnold olvasta föl A protekció című humoros novelláját. Nagy hatása volt Váradi Antal Magyarok Istene című Petőfi-legendájának is. Ezután Ferenczi Zoltán tartott értekezést Petőfi és a nő eílen. A nagy tetszéssel fogadott fölolvasás után Ábrányi Emil szavalta el az »Angyalok közt« című szép költeményét. Végül még Rákosi Viktor olvasta föl egyik derűs elbeszélését, amelyet a közönség viharos derültséggel fogadott. Ezután az elnök rövid zárószavával véget ért a gyűlés, amelyről a közönség kedves emlékekkel távozott. PESTI HIRLAP 1902. január 7., tedd. 3 TUDOMÁNY * (A Magyar Földrajzi Társaság) január hónap 9-dikén, csütörtökön, este 6 órakor, az akadémia heti üléstermében fölolvasó ülést tart. Ez alkalommal Chondky Jenő lev. tag előadást tart a delibláti homokpusztáról. * (A Magyarhoni Földtani Társulat) január 8-dikán, szerdán, délután 5 órakor szakülést tart az egyetem ásványtani intézetében (múzeumkörút 4. sz.)