Pesti Hírlap, 1902. január (24. évfolyam, 1-30. szám)

1902-01-07 / 6. szám

nem lehet csodálkozni; mivel azonban az efféle hírek, amelyeknek forrását és tendenciáját nem nehéz kitalálni, utóbbi időben gyakran ütik fel fejüket, és azokat még a budapesti és bécsi publicisztika is figyelmére méltatja, szükségesnek tartjuk emlékezetbe hozni azokat az ismételt hivatalos kijelentéseket, amelyek szerint Ausztria- Magyarország okvetlenül ragaszkodik a status quo-nak a Balkán félszigeten való fentartásához és minden ezzel ellenkező híresztelést ezzennel hazug koholmánynak jelentünk ki.“ A költségvetés előkészítése. — A földmivelési tárca a pénzügyi bizottságban. — A képviselőház pénzügyi bizottsága hétfőn délelőtt a földmivelésügyi tárca részletes tárgyalását folytatta. Napirend előtt Fálk Miksa elnök az őszinte részvét szavaival emlékezett meg Molnár Antalnak, a bizottság kiváló tagjának elhunytéról, aki tehetsé­gével és szeretetreméltóságával képviselőtársainak tiszteletét vívta ki magának s akinek halála mély részvétet keltett a bizottság összes tagjaiban. A bizottság áttért azután a földmivelésügyi mi­nisztérium ezidei költségvetésének folytatólagos tár­gyalására, amelyben a kormányt Széll Kálmán mi­niszterelnök, Lukács László , pénzügyminiszter és Da­rányi Ignác földmivelésügyi miniszter és Kiss Pál államtitkár képviselték. Az egyes tételeket Pap Géza előadó részlete­sen ismertette. Az állami erdők tételénél Komjáthy Béla az állami erdők bevételeiben mutatkozó nagy hátralékokat hozta szóba és a csorbas tó megvétele iránt tett kérdést. Barta Ödön tájékoztatást kíván arról, hogy az állami erdők faeladása hogyan törté­nik; szeretné tudni, hogy mi indokolja 19.000 ko­rona perköltség felvételét. Több tétel indokolását elégtelennek tartja. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter azt válaszolja, hogy a faeladásokat különösen Máramaros­­ban, kisebb részletekben akarja elrendelni. A per­költségek, tekintve az állami erdőterületek nagyságát, nem nagyok. A birtokrendezés és tagosítás tekinte­tében új akciót indított az igazságügyminiszterrel egyetértőleg. Komjáthynak azt válaszolta, hogy az erdőjövedelmek csökkenését a fapiac rossz helyzete indokolja s a hátralékok különösen a horvát vagyon­közösségekben fordultak elő. Az erdőtisztek fizetés­rendszere befejeztetett. Az állami erdők kisgazdák­nak adatnak el, mit csak helyeselni lehet. A csorbás tó megvételéről a képviselőház elé legközelebb jelen­tést fog beterjeszteni és a vásárlás indoka az, hogy Magyarország nem mondhat le a Tátra déli lejtőjé­nek birtokáról. Komjáthy Béla viszonválaszában kijelenti, hogy nem a csorbás tó megvételét helyteleníti, ha­nem a ház ellenőrzési jogát védi a földmivelési mi­niszterrel szemben. Széll Kálmán miniszterelnök kifejti, hogy az államvagyon álladékén a kormány ugyan a törvény­­hozás hozzájárulása nélkül nem változtathat, de a jelen eset sürgőssége magával hozta, hogy a ház el­napolása után rögtön kellett a csorbás tó megvételé­nél közbelépni. A törvényhozásnak meg fog tétetni az utólagos előterjesztés, addig a minisztertanács felelőssége tudatában jár el. Komjáthy Béla a miniszterelnök válaszát kö­szönettel és elismeréssel veszi tudomásul. Darányi miniszter az apátfalvi erdő eladása iránt nyugtatja meg Komjáthyt. A tétel megszavaz­tatott. Az állami kezelésbe vett községi erdőknél Barta Ödön azt látja, hogy az erdészeti bizottságok a régi úrbéres községeknek nagy nehézségeket okoz­nak , az erdőfelügyelőségek megszüntetését várja. Bedő Albert határozottan ellenzi ezt a tervet és azt tartja, hogy az erdőfelügyelet teljesen bevált Hieronymi Károly azon az állásponton van, hogy az erdőfelügyelőségek intézménye elévült és helyenként megszüntethető. Hegedűs Lóránt a fővárosnak budakesz-zug­­ügeti erdejére hívja föl a miniszter figyelmét, ahol a főváros nagy évi túlfizetéssel oly gazdálkodási módot honosított meg, mely az erdőt kivágatja és a nyaraló és kiránduló közönségnek állandó boszan­­tásán működik. Nagyon pórul járt volna, aki Lon­donban az epsomi erdőnek vagy Párizsban a szint­­claudi parknak erdőszerű vágását indítványozta volna. Darányi miniszter az erdőfelügyelőségek kér­désében kijelenti, hogy meg fogja fontolni Hieronymi eszméjét. A főváros erdőkezelését figyelemmel kíséri s már is küldött ki a város e kérdésben egy bizott­ságot. Figyelni fog arra, hogy a nyaraló és kiránduló közönség érdekei is figyelembe vétessenek. Komjáthy Béla a csemegekertek és erdősíté­sek növekedő költségeinek indokolását kéri. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter han­goztatja, hogy itt stagnációt nem engedhet. Örvende­tes, hogy 1900-ban az erdősített területek már 31,000 kat. holdra növekedtek. A tételt elfogadták. A kopár területek befásításának tételénél Sze­derkényi Nándor figyelmet kér arra, hogy legelte­tésre alkalmas területeket erdősítés alá ne vonják és a községi legelőterületeket is felügyelet alá vegyék. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter a le­gelők kellő kezelése és kihasználása tekintetében a szükséges intézkedéseket kilátásba helyezi. Az állami birtokok tételénél Barta Ödön, Kom­játhy Béla, Miklós Ödön és Neményi Ambrus felszó­lalásai után, Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter kon­statálja, hogy az állami birtokok jövedelmezősége, amely tíz évi átlagban két, holdanként 16 korona 73 fillért tesz ki, a viszonyoknak megfelel, mert az or­szág legkülönbözőbb vidékein fekvő birtokról van szó, minden jövedelem nincs is a tétel alatt felszámolva és az állami birtokok köztekintetből nagyobb terhe­ket viselnek. Indokolja továbbá a miniszter a gödöl­lői koronauradalom nagyobb beruházásainak szüksé­gességét, mire a tételt elfogadták. A tárgyalást holnap folytatják. A Petőfi-társas­­g nagygyűlése, Vízkereszt napján nagy ünnepe volt a Petőfi­­társaságnak, akkor ünnepelte ugyanis negyedszáza­dos fennállásának jubileumát. A Tudományos Akadé­mia tágas illésterme színültig megtelt illusztris, ün­neplő közönséggel. Ott volt többek közt Wlastics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter nejével és leányával, aki a megjelenésben akadályozva volt Széll Kálmán miniszterelnök üdvözletét is tolmácsolta a Társaságnak. Jelen volt továbbá gróf Apponyi Al­bert, Berzeviczy Albert és Hegedűs István a Kis­faludy Társaság és Vargh­a Gyula az Akadémia kép­viseletében. És az ünneplő társaság tagjai igen nagy számmal. Az ülés megnyitása előtt Jakab Ödön, Neuge­­bauer László és Prém Józsefből álló három tagú kül­döttség ment el Jókai Mórért, a jubiláló társasággal jubiláló elnökért, akit megjelenése alkalmával dörgő éljenzés fogadott és Bartók Lajos lelkes szavakkal üdvözölt úgy a társaság, mint a közönség nevében. A nagy múltat, Petőfi kortársát és barátját köszönti benne és kéri az Istent, hogy a magyar nemzet di­csőségére az ősz költőt még sokáig tartsa meg. Jókai az üdvözlő beszédre meghatottan válaszolt: Szeretett barátom, kedves elnöktársam ! Ami­lyen meglepő és készületlenül talál buzdító sza­vad, legyen szabad a pillanat befolyása alatt néhány igénytelen szót válaszolnom reá. 53 éve annak, hogy Petőfi kikiáltotta a hármas jelszót: Szabadság ! Egyenlőség! Testvériség! E hármas jelszó alatt in­dult meg a szabadságharc, ebből­ született újjá Ma­gyarország. És ez a magyar költészet sikere. A köl­tészet ez a hivatása megmaradt s ti e hármas jelszó jegyében mint Petőfi örökösei folytatjátok a nemes harcot, melynek szolgálatában én örök letéteményese voltam és vagyok az akkor fölálitott nemzeti ideál­nak és leszek szivem utolsó dobbanásáig. Lelkes éljenzés és hosszantartó taps kísérte az ősz költő szavait, melynek elhangoztával Bartók Lajos, a Társaság alelnöke, elmondta lelkes hangú megnyitó beszédét: A kegyelet szövétnekét gyújtjuk meg — úgy­mond — midőn ma a múlt éjjelébe pillantunk vissza, ülvén a Petőfi-Társaság negyedszázados em­lékünnepét. Mert magát a Petőfi-Társaságot is min­den erények közül főkép a legfönségesebb, a nem­zeti kegyelet hatja át és élteti. A kegyelet a ma­gyar költészet legdicsőbb alakja, Petőfi Sándor iránt s az ő irodalmi tradíciója, a tiszta nemzeti költészet iránt. A nemzetek élete sem más, mint küzdelem a múlandósággal. E harcban minél önzetlenül bátrabbak, ön­feláldozóbbak az egyesek, annál halhatatlanabb lesz az egész nemzet. A régi népek óriás piramisokat emeltek a pusztába a letiport megsemmisülés porai fölé, csupa nemzeti motívumokkal; a fáraók trónra­­léptükből kezdték faragni obeliszkjüket vésővel és karddal s ezer ezredévek múltán is a titánok hom­lokával dacolnak az éggel, hirdetve népök nagyságát. Mindaz, ami egy nemzet életében maradandó, a költészetére tartozik. A történelem és művészet ennek csak egy-egy szárnya az emelkedésre. Hogy mily páratlanul fontos az irodalom, pél­dázza Petőfi szerepe egész nemzeti reformunk, újjá­születésünk alatt. 1848-ban Petőfi lantja készíti elő a nép felszabadulását, a magyar nép uralmát. Az ő harcba hivó szava vetélkedett a Kossuthéval, azonkí­vül pedig ott küzdött Bemmel, ahol a legjobban ka­szált a halál sarlója, ahol legolcsóbb volt az ember­élet s a neve épen úgy ott van a mártíroké között, mint a Damjaniché. A költészet: isteni kinyilatkoztatás. S a nem­zetek vallása: költészetek. Ez minden felekezetet egyesít. Nekünk is van három evangélistánk: Vörös­marty, Petőfi és Arany. Az irodalom, ha eredeti, ha az Eszme él benne, a hazaszeretet égő oltára. Ha a földön tél van, az égen éjszaka, a hazaszeretet költészete mint a naf­­taforrás, lángolva tör az égre, elolvasztja a jeget s fölgyujtja az éjszakát. És ilyen volt Petőfi lelke, akinek szellemének ma jubilálva áldozunk. Az ország, mint fájdalmában megrendült lelkű anya, rajongva kap minden jelen, mely fiára emlé­kezteti : az anyának ereklye az s filléreit, szegényes garasait összerakosgatja, hogy Pantheonát megépítse neki. De majd nem tudva elhinni halálát félszázad után, nem nyugodva eltűntébe, lázas víziókban fel­tűnni véli Itt, ott, — legalább egy ízét, egy porsze­mét a drága ifjúnak, kiben a legmagasztosabb és legszeretőbb szív lángolt a szegény öreg édesanyáért s kit ezért megöltek. Üdv mindnyájatoknak, kik őt velünk együtt keresitek. De keressétek szellemét is ! A nagy lelkesedéssel és szűnni nem akaró tapssal fogadott megnyitó hesyéde után Szana Tamás főtitkár tette meg évi jelentését. Beszámol az elmúlt év eseményeivel, bemutatja az újonnan választott tagokat és a jövő programmját következőkben adja: A társaság célja a jövőben is, mint eddig a nemzeti szellemnek az irodalomban való céltudatos ápolása a Petőfi-kultusz terjesztésében kifejtendő sze­retetteljes buzgólkodás. Gondosságuk kiváló tárgya lene mindenkor a Jeledház. Ez a ház toszadná ma­gába a nagy költőről reánk maradt s az idők vihara által szét nem rombolt emléktárgyakat, nem külön­ben a különböző nemzetek már is nagyon gazdag­nak mondható irodalmát. A ház céljaira adakozások­ból máig olyan összeg (több mint 40.000 korona) gyűlt össze, mely már megnyugtató biztosítéka an­nak, hogy a terv nemsokára megvalósítható lesz. Megemlíti Kéry Gyula buzgólkodását a Petőfi-reli­­quiák gyűjtése körül. Kéry elismerést érdemlő buz­galommal végzi — a társaság megbízásából — a re­­liquiák gyűjtését. A nagy költő ereklyéinek fölku­tatása, összegyűjtése és megőrzése jövőre is kedves kötelessége lesz a társaságnak. Jelentését így végzi: Emeljünk hajlékot ezek­nek a megbecsülhetetlen értékkel bíró szent emlé­keknek, hogy kegyelettel zarándokolhassanak el azok­hoz a késői utódok, kiknek szemében a mi Petőfi Sándorunk már nem is a költők költője, hanem a nemzeti mithosz fénynyel övezett alakja lesz. A nagy közönségtől függ, hogy ebben a nemes munkában ol­dalunk mellé álljon. A támogatást hálával és köszö­nettel fogadjuk. A pompásan megszerkesztett jelentést a közön­ség lelkesen megtapsolta. Ezután Tolnay Lajos olvasta föl Petőfi kor­­társai szemében című rendkívül érdekes értekezését, melyben kimutatja, hogy Petőfit korának aesthetikusai nem ismerték el nagy költőnek, így Erdélyi János Petőfiről keveset tartott, kö­zönséges népköltőnek nevezte egyik 1854-ben megje­lent kritikájában és tőle a nagy vonásokat teljesen megtagadja. Salamon Ferenc akadémiai székfoglaló­jában ugyanezen nyomokon halad, de már nem tagad meg egy s más elismerést tőle, de azt állítja, hogy Petőfi Aranynyal együtt nem is említhető. Gyulai Pál egyáltalában lerántja. Azt monda róla, hogy durva, nyers, faragatlan és morálja nagyon is alant jár. E három kortárs Petőfit igen közepes poétának tartja. Tolnay rendkívül szomorú dolognak mondja, hogy a kiváló költőről legnagyobb aesthetikusaink így nyilatkoznak. Zichy Gézának A gyermek és Petőfi című szép költeménye következett ezután, melyet Somló Sándor szavalt el nemes hévvel. A költeményt nagy tetszéssel fogadták. Ezután Vértesy Arnold olvasta föl A protekció című humoros novelláját. Nagy hatása volt Váradi Antal Magyarok Istene című Petőfi-legendájának is. Ezután Ferenczi Zoltán tartott értekezést Petőfi és a nő eílen. A nagy tetszéssel fogadott fölolvasás után Ábrányi Emil szavalta el az »Angyalok közt« című szép költeményét. Végül még Rákosi Viktor ol­vasta föl egyik derűs elbeszélését, amelyet a közön­ség viharos derültséggel fogadott. Ezután az elnök rövid záró­szavával véget ért a gyűlés, amelyről a közönség kedves emlékek­kel távozott. PESTI H­IRLAP 1902. január 7., tedd. 3 TUDOMÁNY * (A Magyar Földrajzi Társaság) január hónap 9-dikén, csütörtökön, este 6 órakor, az aka­démia heti üléstermében fölolvasó ülést tart. Ez al­kalommal Chond­ky Jenő lev. tag előadást tart a delibláti homokpusztáról. * (A Magyarhoni Földtani Társulat) ja­nuár 8-dikán, szerdán, délután 5 órakor szakülést tart az egyetem ásványtani intézetében (múzeum­­körút 4. sz.)

Next